Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-07-29 / 60. szám

Kongresszusi vállalások nyomán

Az első félév mérlegén

>o Teremt síink önálló takarmányalapot • A Szabad Földműves ankétja »Teremtsünk önálló

Szövetkezetünk, Felsőszecsén az elmúlt napokban tett számvetést arról, hogy az év első felében milyenek is a gazdasági eredmények, s ezzel párhuzamosan áttekintést nyert a pénzügyi helyzetről is.

Az eddig elért eredmények elég szépek. A terv szerint 520 q húst kellett eladni, ezzel szemben 577 mázsát adtunk el, s így a tervet 110 százalékra teljesítettük. E mennyiségből a sertéshús 378 q. A terv 360 q irányzott elő, tehát a 18 q már a kötelezettségvállalásba jutott. Sertéshúsból az egész kötelezettségvállalás 50 mázsa.

A tojáseladás terén is elég szépek az eredmények. A tervezett 135 000 tojás helyett 170 000-t adtunk el. Gyengébb a helyzet a tejeladással, mivel ezt csak 80 %-ra teljesítettük.

örvendetes tény az is, hogy a tervezett munkaegységet nem léptük túl s továbbá, hogy a tervezett 882 000 korona helyett 1253 000 korona lett a bevétel.

Meg kell még említeni, hogy szövetkezetünk szocialista munkaversenyben van a szomszédos alsószecsei szövetkezettel. Az értékelésnél mindkét részről öt-hattagú bizottság vesz részt, továbbá ott vannak a járásról is. Jó tapasztalatcsere ez. Mi például ellestük a lucerna darálásának a könynyebb megoldását, valamint a szabad Istálló helyes átalakítását ügy, hogy azt télen is lehessen használni. Az alsószecseiek viszont a baromfitenyésztés helyes technológiáját tanulták meg tőlünk, s azt odahaza is

Jő munkáért ■■ jutalom

A felsőkirályi szövetkezet pártunk XII. kongresszusának tiszteletére munkaversenyt indított. A második negyedévi értékelést most tartották meg.

A növénytermesztési csoport legjobb dolgozói: Sklenár Titusz, Ondráska János, Ondráska Éva, Hnyapek Mihály. Jó munkát végeztek és a szövetkezeti tagság elé példának lehet őket állítani. Személyenként 100 — 100 korona jutalmat kaptak.

A zöldségtermelő csoporban Lencsés Ilona és Kolek Erzsébet példás munkájáért 100—100 korona jutalmat kapott.

A takarmányok betakarításánál Less Tibor traktoros ért el szép eredményt. Száz hektár lucernát lekaszált és összegyűjtött az új típusú boglyázőgépével. 150 korona jutalmat kapott. A lucerna gyűjtésében a következő szövetkezeti dolgozók érdemelnek dicséretet: Hnyapek Polikár, Lovász Gáspár, Benkó István, Lencsés Antal, Hipp Béla. Odaadó munkájáért Hnyapek Polikár 250, a többi dolgozó 150 koronát kapott.

A traktorosok közül a növényápolásnál, a trágyahordásnál, továbbá a tavaszi és őszi takarmánykeverékek silózásában a következők érték el a legkiemelkedőbb eredményeket: Kosec Mihály, Novák Mihály, Less Gábor, Hradszky Mihály, Less Tibor, Rábek Rudolf, Szíkora Mihály. 150 korona jutalmat Kosec Mihály, Lencsés G. és Less Tibor kapott, 100 koronát pedig Novák Mihály, Hradszky Mihály, Rábek Rudolf és Szíkora Mihály.

A legjobb csoportvezető Lencsés Ernő 200 korona jutalmat kapott.

Az állattenyésztésben Lencsés István 115 növendékszarvasmarhát gondoz. Odaadó munkájáért 150 korona jutalmat kapott.

A fejőstehenek gondozói jó munkájukért 150 korona jutalmat kaptak személyenként, köztük Lenicky Kelemen, Szabó György, Benkó Mihály és Horváth József. Jól dolgozott a fejők kollektívája is. Lencsés Ernő a feleségével a második negyedévben 10100 liter tejet fejt ki. 100—100 korona jutalmat kaptak.

A sertéstenyésztésben jó eredményt ért el Medovcsík Piroska és Szklenár Éva, akik 380 sertést gondoznak. A napi súlygyarapodás 55 deka. 150— 150 korona jutalmat kaptak. Benkó József 43 anyasertést gondoz. Már 8 éve dolgozik a sertéstenyésztésben. Egyedenként 16 malacot választ el. Mihálik Júlia 41 sertést gondoz, munkáját jól elvégzi. Személyenként 100—100 korona jutalmat kaptak.

A baromfigondozók közül szép eredményeket ért el Kurbel Borbála, Lencsés Mária, Kiss Mária és Prvák György. Személyenként 100—100 korona jutalmat kaptak.

Gutray Gyula (Felsőkirályi)

4

Földműves

1082. július 29.

érvényesítik. Az értékelésnél a jelenlegi eredmény a mi javunkra billent 18-26 pont arányában. A szomszédos szövetkezet vezetői viszont azt mondják, hogy a végén csattan az ostor, s így bizony mindkét helyen neki kell gyűrközni a munkának, ha az egyik szövetkezet az elsőbbséget meg akarja szerezni.

Csekei Ernő (Felsőszecse)

Az Ígérethez híven

A nyárasdi szövetkezet állatenyésztési csoportjának dolgozói értékes kötelezettségvállalást tettek pártunk XII. kongresszusának tiszteletére. A tehenészetben és a sertéstenyésztésben dolgozók kollektív vállalást tettek a termelés túlszárnyalására. Az értékelés után és a jutalom átadásánál ígéretet tettek, minden erejükkel azon lesznek, hogy vállalt kötelezettségüket az év végéig teljesíthessék.

A kötelezettségvállalásuk félévi teljesítése a következő:

A fejőkollektlvák termelési terve 476 464 liter tej, a valóság 502 580 liter tej. A szocialista kötelezettségvállalás 90 700 liter tej, amelynek az értéke 163 260 korona. Az első félévben a teljesítés 26116 liter, 47 008 korona értékben.

Az anyasertéseknél az első félévi terv a malacelválasztásnál 1389 darab, a valóság az első félévben 1499 darab. A szocialista kötelezettségvállalás 190 darab, 2850 kg súlyban, értéke 62 700 korona. A valóság az első félévben 110 darab, 1650 kg súlyban, értéke 36 300 korona.

A hízósertés-gondozók termelési terve sertéshúsból: 89 000 kg, a valóság 94 338 kg. A szocialista kötelezettségvállalás 12 300 kg, értéke 147 ezer 600 korona. A valóság az első félévben 5388 kg, értéke 64 656 korona. Az állattenyésztési dolgozók kötelezettségvállalásának értéke 373 ezer 560 korona. Ebből az első félévben 127 072 koronát teljesítették.

Ebből az értékelésből is láthatjuk, hogy a tejtermelésnél lemaradás mutatkozik. A második félévben azonban a takarmányalap jobb lesz. s így minden feltétel megvan a vállalás teljesítésére.

Varga Gyula (Nyárasd)

A büszke címért

A 450 hektáros stretávkai szövetkezet tagjai az aratás kezdetén elhatározták. hogy versenyezni fognak a „XII. pártkongresszus szövetkezete“ büszke címért. A tejeladási tervüket két hónappal korábban teljesítik: és az év végéig még 35 000 litert adnak terven felül. Ä húseladási tervet is a határidő előtt teljesítik és 50 mázsa hússal meg is toldják. Tojásból 20 000-rel adnak el többet a tervezettnél.

E célból megszervezték az egyéni és kollektív munkaversenyt. A növénytermesztésben Púcová Anna 20 tagú csoportja az állattenyésztésben pedig Sabovik Mária 6 tagú fejőkollektívája vetélkedik egymással. A kukoricatermesztésben beneveztek a magas hektárhozamok versenyébe. A 25 hektárból 20 hektáron 60 mázsás- és 5 hektáron legkevesebb 120 mázsás termést akarnak betakarítani. Búzából 5 hektáron el akarják érni a 40 mázsát: cukorrépából pedig a 450 mázsás átlagos hektárhozamot.

E feladatok teljesítésében az említetteken kívül legtöbbet az egyetemesen gépesített csoport segít Korinka Pál vezetésével. Az egész szövetkezetben érvényesül az üzemen belüli önálló elszámolás, amelynek alapján a hektárhozamokon kívül az önköltség csökkentését is számbaveszik.

Pénzben kifejezve 286 000 koronát tesz ki a stretávkai szövetkezetesek vállalása. (Cs)

Jókor érkezeti

A Nagyidai Állami Gazdaság renden fekvő heréjét egy vadonatúj gép forgatja, megtördösi simán forgó hengerei között. Nem sok nedvet nyom ki a heréből, mégis nagyon meggyorsítja a száradást. A tépett részeken gyorsan elillan a nedvesség és így a takarmány félszáradásában összegyűjthető... Vajon mikor érkezett ez a gép ide?

— Még meg sem melegedett — újságolta Varga Bálint traktoros. — Tegnap este vettük ki a vagonból, ma hajnalban pedig már munkába állt. - cs -'CS

e

:o

Jé

s

:s

£

V

u

«

H

cs

•i-a-W

X

s2

ca

cfi ©

>

*3

£

2

:©

ta

Tí

CÜ-c

3

N

5/5

<

•w

0

a

2

*5

>>

c

re

£

u

re

X

re-w

2

re

c

:©

X

c

:3

V)-w

£

©

s-O)

H

•

re

•T-3 -W '©

£

re

ifi

©

>

£

2

:©

fa

*3

j§

re

N

V3

<!

•

3

a

2

re

►>

c

're

re

x

re

+■>

2

£

:o

x

£

:s

05

£

©

U

©

H

re

*1*5-M

'©

X

e

re

05

©

>

a

£

2

3

fa

TJ

re

ä

re

N

rS)

<-M

©

CL,

2

re

>>

£

re

£

u

re

x

re

■w

2

re

£

:©

X

£

:3

O)

•w

1

£t<

Hogy elegendő takarmány

legyen

*

a

«

75

>.

e

'CS

0

Jé

1

A görgői szövetkezet évről évre takarmányhiánnyal küzd. Ez károsan hat a tervezett állati termékek mennyiségének teljesítésére. Az állatállomány csak nyáron és ősszel kapja meg a szükséges takarmányt. Ebben az időszakban az állatok szépen meghíznak, de télre és tavaszra csak a létfenntartásukhoz elegendő takarmány van biztosítva, s így a teleltetés a nyáron felszedett húsra alapszik Ilyenkor az állatok lesoványodnak, könnyebben megbetegednek. Ez a napi súlygyarapodás növekedése a hús, a tej, a tojáseladási terv teljesítése elé akadályokat gördít. Ez az állapot megszűnik, ha a takarmányok földjét gondosan megválasztják, az egyes dűlőkbe a legjobban megtermő takarmányokat vetik, igénybeveszik a korszerű agrotechnika vívmányait, megkezdik a vizenyős rétek lecsapolását és a talajjavító munkálatokat.

A szemestakarmányok közül a fő súlyt a kukorica termesztésére kell fordítani. Nálunk a kukoricának megfelelő az éghajlat és jól be is válik, ha idejében megfelelő gondozásban részesül. Négyzetes vetéssel, vegyszeres gyomirtással, kihasználva a korszerű agrotechnika-nyújtotta lehetőségeket, csöveskukoricából hektáronként 60 — 65 mázsát is el lehet érni. Ezenkívül a kukoricakóró is értékes takarmány. 30 vagon kukorica, 30 vagon árpa, rozs, zab, esetleg köles bőséges takarmányalapot képeznek.

Helytelen, hogy a szövetkezet a burgonya termesztésére nagyobb gondot fordít, mint a takarmánycukorrépára. A burgonyának káliumban dús talajra van szüksége, amely növeli keményítőtartalmát. Ilyen talaj pedig Görgőn nincs, mert két mészkőhegy között fekszik. Még a trágyák legjobb kihasználása mellett sem válik megfelelővé burgonyatermesztésre. Az időjárás is a burgonya ellen szól, mert amikor a burgonyagumók fejlődésben vannak, nálunk nagy a szárazság, ami megállítja a fejlődést, és mindez kihat a terméshozamra.

A takarmánycukorrépa termesztésére a szövetkezetben viszont

lehetőségek vannak. Tápértéke túlszárnyalja a burgonyáét, termőterületét ezért a burgonya rovására emelni kell. Az öntözés sem ütközik akadályokba, a ebből az következik, hogy a takarmánycukorrépából magas hektárhozamra lehet számítani.

Eddig a silóból a napi fejadagnak csak a minimumát tudták biztosítani. Silózásra inkább a silókukoricát szokták felhasználni. Lehetne több őszi és tavaszi takarmánykeveréket, napraforgókeveréket, valamint répaszeletet, répafejet silózni. Egyedül a silózható takarmányok vetésterületét kell bővíteni, hogy a szükséges menynyiség biztosítva legyen.

A pillangósok vetésterületének módosításával elég zöld takarmányhoz jutna a szövetkezet. Az idén 40 hektár lucerna, 70 hektár lóhere volt vetve, ami bizony nem lesz elég, mert a lóhere kifagyott, A lóhere ritkán válik be, ezért termőterületét a lucerna javára csökkenteni kell. A lucernát lehet háromszor-négyszer kaszálni évente. míg a lóherét csak kétszer és fehérjetartalma is egyharmad résszel nagyobb. A lucernát lehet a sertések számára silózni, ami egész télen át kitűnő abrakpőtlékot nyújt. A lucerna és lóhere efféle módosítása nem menne a vetésforgó kárára. A zöld futószalagba is nagyon jói beillik az 5-10 hektár lucerna. E két pillangós eddigi szárítása sem megfelelő. Elveszti tápértéke 60 %-át. Hideglevegős szárítással értékes tápanyagmennyiséget nyerhetnek. A pillangósok közé be kel! sorolni a lóbabot, fehérbabot, borsót. A zöldtakarmányok között előnyös helyet foglal el a esalamádé.

Ajánlatos a esalamádé közé borsót vetni, mert ezzel javul a takarmány tápértéke. A borsó —csalamádé keveréknek tehát előnye, hogy mindkét szükséges tápanyagot tartalmazza.

Eddig csak szálastakarmányunk volt elegendő, de itt még nagy lehetőségek vannak a hozam növelésére. Annak ellenére, hogy a határ mészkőhegység között fekszik, a rétek savanyúak, mert vizenyős a terület, a mész kimosódott belőle. Ezeket a réteket fel kell törni, aiagcsövezni, meszezni, trágyázni és bizonyos ideig (2 — 3 évre) rendes vetésforgóba iktatni, majd később újra füvesíteni. Nagy károkat okoz a réteken keresztül folyó Torna-patak is, amely majdnem minden évben kiönt. A második kaszálás bizony sokszor odavész. A derékig érő víz elhordja a szénát, ami pedig megmarad, azt csak almozásra lehet használni. Sokáig tart a kiszáradása, addig meg sem lehet közelíteni a rétet. Az ár után a terület mocsaras, lápos marad, a mész is kimosódik belőle. Ez történik körülbelül 60-70 hektár réten.Ezen a területen kedvezőek a feltételek a sás és a sikó növekedésére, ami rontja a széna minőségét. A Torna patakot minél előbb szabályozni, utána pedig a rétet meszezni, majd pedig trágyázni kell. Ezzel az intézkedéssel még nagyobb mennyiségű izálaatakarmányt lehet nyerni. A azéna betakarítása préseléssel előnyöl, mert költsége kisebb, s jobban lehet adagolni az állatoknak.

Nincs elegendő Jő minőségű rétje a görgői szövetkezetnek, de leihet, habár ez költségekkel jár, A legelők feltörésre, feljavításra várnak. Ha ezt a munfcát elvégzik, nagy kiterjedésű parlag legelővé válik. Egyedül megfelelő a hegyi legelő, amely egész nyáron át 150 növendékmarha részére biztosít élelmet. A magaslati tiszta levegő elősegíti az egészséges állatállomány felnevelését: azonban a hegyi, legelőt is tisztítani, gondozni kell, amikor az állatok elhagyják. Tavaly ezt nem végezték el, s így a szövetkezet arra szorul, hogy más falu határában béreljen legelőt. A legeltetéshez még annyit, hogy be kell vezetni az istálló körüli takarmányé» vetésforgót, a borjúk és az ellés előtt álló tehenek részére, valamint a szakaszos legeltetést.

Nem feltétlen szüksége* a takarmányterület bővítése, csupán csak a silózhatő takarmányok területét keli, és a legelők területét lehet növelni. így is elérhető, hogy a görgői szövetkezetnek bőséges takarmányalapja legyen.

Dévai Ferenc (Görgő)

Jó szervezéssel minden megoldható

Egy rossz telelés és egy rideg tavasz után, mintegy magától vetődött fel a téma: hogyan teremthetnénk meg az önálló takarmányalapot a gellei szövetkezetben?

Hogy a kérdést valamennyire is megválaszoljuk, fel kell számolni az e téren már ismert hibákat, s mindig látnunk kell a hanyagságból, főként a laza ellenőrzésből előállt károkat. Azután próbáljuk leírni, hogy mit tettünk eddig takarmányszükségletünk biztosítása céljából.

A múlt maradi gyakorlatához mérten szövetkezeti gazdálkodásunk első éveiben a falu északi és déli oldalán elterülő, mintegy 150 hektárnyi nagyon elhanyagolt legelő s alig gondozott rét biztosította szarvasmarhaállományunk takarmányszükségletét. Természetesen ehhez jött még a szántóföldeken aránylag csekély menynyiségben termelt évelő takarmány, kevés répa, esalamádé, takarmányszalma és a kukoricakóró. Az állatállományunk felszaporodása, a hús- és tejeladás emelkedése azonban sürgősen követelte, hogy mind a nyári, mind a téli takarmányozás kielégítésére több, tápanyagdúsabb szálas- és abraktakarmányt termeljünk. Ebben az értelemben fokozatosan feltörtük a már egyébként is nem sokat érő tövises legelőket, később az ezek helyébe telepített, s annak idején erősen favorizált füves-herés alávetésü kaszálókat is. Azután tértünk rá az évelőtakarmányok és a silónövények Intenzívebb termelésére. Voltak is esztendők, hogy mind a két takarmányféleség gyönyörűen bevált. De a kézi munkaerő hiányos volta, s a meglévő erő szervezetlensége, s a már akkor birtokunkban levő gazdasági gépek kis mértékben való kihasználása következtében a legtöbbször talán nagytömegű, de nem idejében betakarított, rosszul konzervált vagy elérett, de minden esetben tápanyagszegény takarmányt tudtunk csak biztosítani, így voltunk az abraktakafmányokkal is. A sok keményítőértéket jelentő s nálunk aránylag legdúsabban termő kukorica vetését háttérbe szorítottuk, s helyette inkább árpát, zabot, s nálunk nagyon kevéshozamú rozsot termeltünk, mert ezeket nem kellett kapálni. így tehát az abraktakarmányban majdnem minden tavaszon hiány mutatkozott. A kevés répa, s annak melléktermékei, — sokszor teljesen élvezhetetlen siló — nem tudta pótolni a hiányokat.

Az akkori vezetőség is megpróbálkozott ezeket a rendellenességeket megszüntetni, de a házi fegyelem gyakorlása hiányában eredménytelennek bizonyult a legerélyesebb fellépés is. Be kell tehát látnunk, hogy nem csupán az aszályos, száraz esztendő, hanem a már felvázolt gazdálkodási módszerünk volt főleg az oka a takarmányhiánynak.

Annak ellenére, hogy a mostoha tavasz elmúlt, a nem legkedvezőbben beköszöntött nyár sem hozta meg a kívánt enyhülést. Évelőtakarmányaink felé kifagyott vagy csak olyan gyéren sarjadt, hogy nagyobbrészt le sem kaszálhattuk. Átmenetileg gyenge legelőt nyújtottak s azután gyorsan feltörve másodnövénnyel vetettük be.

Mindennek ellenére ügyesen megfontolt beosztással, az őszi keverékekből sikerült kb. május 20-tól biztosítani a zöld futószalagot. A megmaradt hereféleségeket az első kaszálás után nitrogénnel fejtrágyázva fogasoltuk. Lényegesen csökkentettük a nyári zöldtakarmányozási gondokat azáltal. honv a körülbelül 80 darab

növendékmarhát elvittük a Tátra aljába legelőre, ránk nézve nagyon előnyös feltételek mellett. A múlt gyakorlatától eltérőleg az őszi árpát nem takarmányozzuk fel, hanem egyenesen a takarmánykeverő üzembe szállítjuk becserélés szempontjából és azonnal fogyasztható, sokféle tápanyaggal bíró keverék formájában használjuk fel. A tavaszi árpáink legnagyobb részét herefélékkel vetettük alá s a gyönyörűen kikelt új vetésű herékkel pótolni tudjuk azt, ami kifagyott. Az idén 32 "/líra növeltük a kukorica vetésterületét. A sok helyen olyan nagy károkat okozó drótféreg pusztítását és a tavaszi kelési nehézségeket majdnem minden veszteség nélkül átvészeltük. Bevezettük a takarmánykáposzta termesztését is. Általános irányelvünk volt, melyet nagy részben sikerült is betartanunk, hogy legkésőbb július 15-re minden növényápolási munkálatot elvégezzünk, s hogy a másodvetéseket földbe tegyük, hogy azután minden erőnket az aratásra fordítsuk.

Elhatározott szándékunk minden téren a legszigorúbb ellenőrzés és takarékosság bevezetése, a tervezett takarmányadagok pontos betartása, bármiféle zöld- vagy szálas takarmánynak kizárólag szecskázott állapotban való felhasználása, a répa és siiótakarmányok rendszeres öntözése, a mindennemű takarmány idejében való betakarítása 50 %-ban a bevált hideglevegős szárítás alkalmazásával. Ügy tűnik, a fentiek által sok újat nem mondottunk, de ha ezeket betartjuk, közepes termés mellett, számításunk szerint jövő év június 1-ig biztosítani tudjuk állatállományunk részére a takarmányszükségletet.

Erdélyi Pál, mérnök (Gellér)

Teremtsünk önállő takarmányalapot • A Szabad Földműves ankétja • Teremtsünk önálló takarmányalapot • A Szabad Földműves ankétja • Teremtsünk önálló takarmányalapot • A Szabad Földműves ankétja • Teremtsünk

remtsünk önálló takarmánya lapot • A Szabad Földműves ankétja »Teremtsünk önállt