Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-12-05 / 97. szám
A nitratáció téli feladatai A téli nitratáció alatt az ősziek téli időszakban végzett fejtrágyázását értjük. A téli nitratáció a nagy hozamok agrotechnikájának fontos részét képezi s az utolsó két év alatt több szövetkezetünkben és allami gazdaságunkban sikeresen kipróbálták. így például a Dunajszkíklátovi Állami Gazdaságban 10 hektáron az új agrotechnika alkalmazásával átlagban 48,30 mázsás hektárhozamot értek el a Kosúti búzából; a Bolkovcei Allami Gazdaságban 2 hektáron átlagban 60,15 mázsás hektárhozamot értek el a Iladmerslebenerből, a Diana I-bül pedig 12 hektáron átlagban 48,58 mázsás hektárhozamot, s ugyanebből a búzafajtából a velkétyerjakovcei szövetkezetben 12 hektáron meg 45,30 mázsát hektáronként, s végül a zvolenskászlatinai szövetkezetben a Hadmerslebener 8-as búzafajtából átlagban 61,3 mázsás liektárhozamot. Annak ellenére, hogy az említett mezőgazdasági üzemek a terméshozamok növelésében elért sikerek előfeltételét túlnyomórészt a téli nitratációban látják, először nyilvánvalóvá kell tennünk azokat a feltételeket és körülményeket, amelyek a sikeres téli nitratáció alapját képezik. A téli nitratáció, mint az agrotechnika elválaszthatatlan része, csupán a nagyhozamú, körzetesített őszi búzafajtáknál jön tekintetbe. A nitratáció, mint a nagy hozamok agrotechnikájának része, igyekszik összhangba hozni a növények biológiai szükségleteit a környezeti feltételekkel, amelyekben termesztjük őket. Tapasztalatból tudjuk, hogy a hőmérséklet, a csapadék és más behatások sohasem ismétlődnek gépiesen évről évre, s ezért a mezőgazdaságban nincsenek és nem is lehetnek olyan munkamódszerek, amelyek magukba foglalhatják az összes termesztési feltételeknek megfelelő agrotechnikát. A termesztett növények és a környezet összhangjának kialakításához nagy mértékben hozzájárulhat az idejében és helyesen elvégzett nitratáció. Az áttelelő növények vegetációjának lefolyását figyelve (méréssel, mázsálással, vegyi elemzéssel és biológiai ellenőrzéssel), megállapítottuk, hogy az őszi búza nagy hozamú fajtáinak növényzete, a hagyományos búzafajtákkal ellentétben, csak látszólag van tenyésznyugalomban, a valóságban a 0 Celsius fok körüli hőmérsékleten is tovább tenyészik (vagyis rejtett fejlődéséről van szó). Főként a gyökérzet fejlődik. Mivel a talajparányok működése ebben az évben nagyon nagy mértékben csökken, a szükséges nitrogént csak kis mértékben tudja a növényke a talajból beszerezni. Ilyen esetben a fejlődés annak a kis tartalék tápanaygnak a rovására megy, amelyet a növényke az ősz folyamán gyűjtött össze. Az ilyen rejtett vegetációnak az a következménye, hogy a növényzet a tavaszi, aránylag rohamos vegetációba megritkult rostszövetekkel, legyengülten megy át. Ez tavasszal a levelek elpusztulásában nyilvánul meg. Ennek követkeeetében csökken az asszimilációs felület, amely a nagy hektárhozamok forrása. A kísérletek bebizonyították, hogy a helyesen elvégzett téli nitratáció növeli a klorofiltestecskék, a nitrogén, a fehérjék, a növények föld feletti részének mennyiségét, s ezzel természetesen a terméshozamot is. Ha válaszolni akarunk arra a kérdésre, hogyan kell helyesen elvégezni a téli nitratációt, meg kell említenünk, hogy a vegetáció idején végzett nitregénes fejtrágyázás sikerének alapvető feltétele, hogy a talajban elegendő más tápanyag is legyen. Elsősorban a .foszfortrágyáról van szó, amelynek fontos szerep jut a vegetáció kezdetén, tehát abban az időszakban, amikor a növénykék csíráznak és sorolnak. A jó gyökerezés és a növényzet további megerősödése megkívánja, hogy ne csak elegendő foszfor álljon rendelkezésükre, hanem a — a nitrogénhez és a kálihoz viszonyítva — lehetőség szerint valamivel több a szükségesnél. A foszfor- és a kálitrágyát, mint a kevésbé mozgékony tápanyagot, már az alapvető talajelőkészítéskor a földbe dolgozzuk, méghozzá olyképpen, hogy a foszfor és a kálitrágya egész évi adagjának kétharmadát leszántjuk, egyharmadát pedig a vetés előtt boronával keverjük a talajba. Ezzel ellentétben a nitrogént, amely mozgékony tápanyag és nagy mértékben befolyásolja a növények táplálását a vegetáció egész ideje alatt, a következőképpen adagoljuk; az egész évi adag egynegyedét, (legfeljebb a felét) vetéskor juttatjuk a talajba, s a maradék trágyamennyiséget a tenyészidö alatt fejtrágya alakjában adagoljuk. Tehát a téli nitratációt elsősorban a nagy hozamú őszi búzafajtáknak azon a területén valósítjuk meg, ahol kezdettől fogva, tehát a talajelőkészítéstől kezdve ügyeltünk a helyes tápanyagarány és elegendő foszfor biztosítására. A helyes tápanyagarány; N 1 ; P 1,2 — 2 : K 1—1,4. Esetleg a nitratációt a talajelemzés, az előtermény figyelembevételével stb. valósítjuk meg. A nitratáció megkezdése előtt a növényzetet ellenőrizzük és néhány átlagos növényegyedet kitépünk a biológiai ellenőrzés végett. A téli nitratációt a szerv diferenciálódás második szakaszában, vagyis akkor valósítjuk meg, amikor a jövő kalászok és a szár alapja képződik. Ha télen kis adag nitrogéntrágyával fejtrágyázunk, akkor a növényeknek sikeres átmenetet biztosítunk a szerv diferenciálódás harmadik szakaszában, tavasz elején, amikor a jövő kalász kalászkáinak alapjai képződnek. Minél több kalászka fejlődik ebben az időszakban egy .kalászban, annál nagyobb az előfeltétel a nagyobb magtermés elérésére. A téli nitratációt salétromfélékkel végezzük el, méghozzá a lehetőség szerint mészsalétrommal, 40—70 kg.-as adagban hektáronként, figyyelembe véve a tápanyagok arányát és mennyiségét. Ebben az időszakban nedvdúsabb feltételek között a tápanyagarány kiegyenlítése érdekében elvégezhetjük a foszfor és a káli trágyázást is. Ha valamilyen oknál fogva nem végezhetjük el a növénykék biológiai ellenőrzését (mikroszkóp vagy nagyi tó üveg alatt), akkor • A Kosúti búza szervfejlődésének IV. szakasza mikroszkóp alatt a naptár szerint vagy pedig a növénykék külső fejlődési foka alapján járunk el. A naptári téli nitratáció ideje rendszerint december 15-e és január 15-e közölt van, ám ebben az évben, tekintettel a hosszú, száraz őszre és ennek következtében a késői fejlődésre, a téli nitratáció időszaka elhúzódik a tél végéig. A növények külseje szerint ez a harmadik levél képződésének időszaka. A nitratációt abban az időben végezzük el, amikor a talaj szélcsendes időben még fagyos és igyekezzünk kifogni az olvadás előtti időszakot. Nem fejtrágyázzuk a lejtőkön levő növényzetet, ahol fennáll a veszély, hogy a víz elmossa a tápanyagokat, valamint a magsabban fekvő területeken, amelyek ki vannak téve az erős szél hatásának. Nagy területeken bevált a repülőgépekről végzett fejtrágyázás, amellyel jó tapasztalatokat szereztek a szládecskovcei szövetkezetben, a Nyitrai Országos Kiállítás gazdaságában és másutt. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola és a Kromjerizsi Gabonatermesztési Kísérleti Intézet tapasztalatai szerint a mi feltételeink között a téli nitratációt sikeresen alkalmazhatjuk a Kasticei szálkás, a Hadmersedbener VIH-as és IV-es, a Diana I-es és a Kasúti búzafajtáknál. A Pavlovcai 198-as búzafajtánál a téli nitratáció nem vált be. Ennél a búzafajtánál sikeresen alkalmazhatjuk a nitratációt a növényzet szárbaszökésének idején. A téli nitratáció további alkalmazásakor támaszkodjunk főként az eddigi helyi tapasztalatokra, a termelők közötti tapasztalatcsere útján. Minden esetben vegyük figyelembe az itt említett feltételeket és körülményeket, s a nitratáció számára gondosan válasszuk ki a területeket. Inkább az olyan kisebb területeken alkalmazzuk a megosztott tápanyagellátást (10—20 ha), ahol az említett feltételek és előfeltételek adva vannak. így tapasztalatokat szerzünk arra az időszak, ra, amikor nagyobb műtrágyaadagokat kaipunk és elegendő gépesítési eszköz áll majd rendelkezésünkre a kis mennyiségű trágyák gyors és egyenletes szétszórására a tenyészidö alatt. Andrasőik Michal mérnök, Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola
