Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-12-05 / 97. szám
Nagyüzemi borjúnevelés A nagyüzemi szarvasmarhatenyésztés új formáit a borjúnevelésben is érvényesítjük. Ebben az esetben is az állatok természetes igényeiből indulunk ki. Fontos körülmény, hogy a borjak jó höszabályozó tulajdonsággal rendelkeznek, s ezért nem árt nekik a téli időszakban uralkodó alacsonyabb hőmérséklet. A borjak ngyüzemi nevelésével kapcsolatban elsősorban a borjúszállások építésével és a borjúnevelés nagyüzemi technológiájával kell foglalkoznunk, mivel a szarvasmarhatenyésztés nagyüzemi technológiája nemcsak a tehénistáílók és a növendékmarhák istállóinak építésében követel változtatásokat, hanem a borjúszállások építésében is. ■ A nagyüzemi technológia követelményeinek megfelelő borjúszállást hasonló, képpen oldották meg, mini a növendékállatok nyitott istállóját. Ugyanúgy látták el szilárd és füves kifutókkal, valamint megfelelő takarmány-előkészítővel. A borjúszállást a nyitott istálló fekvőhelyéhez hasonlóan kell megoldani és az istálló építészeti szempontból könnyű épület legyein. Tehát három oldalról szilárd falat építünk, s a negyedik falat (rendszerint azt, amelyik dél felé néz) nyitva hagyjak. A téli időszakban ezt a falat is beépítjük (itt is előnyös az épületelem megoldás). Mivel a borjúszállás kapui nem maradnak nyitva úgy mini a növendékállatok nyitott istállóiban, hanem ajtókkal látjuk el őket, gondoskodnunk kell az istálló megfelelő megvilágításáról. A nagyüzemi technológia követleményei szerint épült borjúszállás a követkéz-» alapvető részekből áll: csoportos ketrecek folyosók és átjárók, mellékhelyiségek, takarmányelőkészítő (tej előkészítő), kifutók és tároló térségek. Csoportos ketrecek. A nagyüzemi technológia alkalmazása esetén a tíznapos borjaktól kezdve hathónapos borjakig mindem állatot csoportosan ketrecekben tartunk. A borjúcsoportokat az egyes ketrecekben úgy állítjuk össze, hogy élősúlyuk és életkoruk szempontjából lehetőleg egyformák legyenek. Minden ketrecben 8—10 állatot tartunk (megjegyzés: a 10 napnál fiatalabb borjakat a profilaktóriumban egyedi ketrecben helyezzük el). A csoportos. ketrecben a borjak a növendékállatokhoz hasonlóan mélyalmom pihenek. A ketreceket úgy kell megoldani, hogy ezekből a borjakat szükség szerint a kifutóba engedhessük. A borjak közös ketreceinek elrendezése az állatok életkora szerint különböző. A 4 hónapon aluli életkorú borjak ketreceit etetővályúval és az itatótálak rögzítésére szolgáló berendezéssel kell ellátni, miközben minden borjúra 35 cm bosszú etetővályúval kell számolnunk. Ezen kívül a ketrecben széna adagolására szolgáló jászolt kell elhelyezni. A ketrecek választófalait úgy kell megoldani, hogy a levegő az egyes ketrecek között szabadon mozoghasson és lehetővé tegye a mélyalom könnyű eltávolítását. Ezért előnyös ha a borjúszállás hosszanti irányban átjárós, és az egyes ketrecek közötti választófal eltávolítható. A közös ketrecek padlózatát döngölt földből is készíthetjük, amelyre 10 cm-es salakréteget szórunk. Föltétlenül gondoskodnunk kell a trágya és a vizelet eltávolítására szolgáló csatorna kiépítéséről. A négy hónaptól hat hónapig terjedő életkorú borjak ketreceit automatikus önitalóival kell ellátni. Az etetővályúkat néni kell a tej itatására szolgáló tálak rögzítésére berendezni, de minden borjú esetében legalább 45 cm hosszú etetővályúval kell számolnunk. Az etetővályúk megfelelően tágasak (35 om szélesek és 25 cm mélyek) legyenek. A borjúszállást kifutókkal kell kiegészíteni. Hasonlóképpen, mint a növendékállatok és a fejőstehenek nyitott istállóiban, a borjúszállások esetében is a kifutók az istálló elválaszthatatlan részét képezik. A szilárd kifutó a borjúszállás nyitott oldalához kapcsolódjon és a borjak közös ketreceivel legyen összeköttetésben. A kifutót részekre osztjuk olyképpen, hogy minden közös ketrec saját kifutórésszel rendelkezzen. Előnyös, ha a kifutó egyes részei között levő rekesz kinyitható (mert ezzel megkönnyítjük a kifutó tisztítását). A szilárd kifutók szomszédságában a 4—6 hónapos borjak számára gyepes kifutókat létesítsünk. A nagyüzemi technológiának megfelelő borjúszállás az alábbi térségekkel rendelkezzen: Különféle korcsoportba tartozó borjú ra az alábbi térségekkel számoljunk: Korosztály kehmctOS Kifutő 1— 2 hónapos borjú 1,8—2 m2 3,5 m2 2— 4 hónapos borjú 2 m2 4 m2 4—6 hónapos borjú 2,5 m2 5m2 jakban gyorsan ki tudjuk fejleszteni a tej ivásához szükséges feltételes reflexeket. A borjak egészségi állapotának szempontjából föltétlenül fontos, hogy egészséges tehenektől származó vagy pedig pasztőrözött tejet ittassunk velük. Ha a borjak elérik a 3—4 hónapos életkort, akkor külön választjuk a továbbtenyésztésre szánt állatokat a hízóállatoktól. A borjak étkezése kéthónapos korig a tejtápláláson alapul, póttakarmányuk pedig az abrak. Esetleg bizonyos mennyiségű fölözött tejet speciális borjú-takarmánykeverékkel, vagy a teljes tejet sovány tejjel helyettesítjük. Az is fontos, hogy a borjak a születésüket követő első napokban friss föccstejet kapjanak. A föccstejet nem használhatjuk fel más módon a mezőgazdaság céljaira, viszont a borjak számára ez pótolhatatlan táplálékot jelent, főként vitamintartalma és összetétele miatt. Amikor már a borjakat 3—6 hónapos korukban teljes mértékben növényi táplálékkal etetjük, elsősorban megfelelő abrakkeveréket használunk. Amennyiben lehetséges, a keverék össsetételét nem változtatjuk, mivel minden változás kedvezőtlen hatással van a borjú oltógyomrában kialakuló rrrikroflórára. A borjak fontos táplálékát ebben az időszakban a nagyon jó minőségű széna képezi, amelyet a zsenge lucerna, réti vagy legelői növényzet, esetleg más herefüves növényzet megfelelő szárításával állítunk elő. Megfelelő táplálékot nyújtanak a borjaknak a kapásnövények is, főként a A kifutót olyan megoldással kell építeni, hegy azt rekeszek segítségével néhány > részre osztjuk A tejelőkészítő (takarmány-előkészítő) a borjúszállás fontos része. Elsősorban arról kell gondoskodnunk, hogy a tej melegítésére szolgáló berendezéssel rendelkezzen. Az almot és a takarmányt olyan helyen kell tárolni, hogy a borjúszállás vagy pedig az út közvetlen közelében legyen. A raktár olyan nagy legyen, hogy legalább három hónapra szénát és almozásra szánt anyagot tárolhassunk benne. Állatonként és naponként 1,5 kg elomszalmával és 2 kg száraz szénával kell számolnunk, egészen négyhónapos korig. A 4—6 hónapos borjaknak minden napra 3 kg száraz szénát biztosítsunk. A nagyüzemi borjúnevedés alkalmazásakor az alábbi elveket kell betartanunk: A borjakat 3—4 hónapos korukig tekintet nélkül a hasznossági irányra (tenyésztés vagy hizlalás) egységesen kell nevelni, csupán a tejadag nagyságának megállapításával különböztetjük meg őket. A tejet itatjuk a borjukkal, mivel az itatást könnyen gépesíthetjük, és a bormurokrépa, amelyet nagyon jő minőségű és értékes takarmánynövényekből készült silóval is pótolhatunk. Nyáron jő minőségű zöldtakarmányt is adhatunk ebben a korban a borjaknak. A borjúszállást ügy kell felépíteni, hogy megfelelő mikroklímája legyen, s főként arra kell ügyelnünk, hogy a mennyezetet megfelelően bemelegítsük és megakadályozzuk nyáron ős télen a szélsőséges hőmérsékletet. A borjúszállás levegőjének relatív nedvességtartalma ne haladja meg a 80 %-ot. Ennek érdekében gondoskodnunk kell a szállás megfelelő szellőztetéséről. A nagyüzemi technológia követelményei szerint épített borjíiszállás az állatoknak kedvező mikroklímát biztosítson, tegye lehetővé a legfontosabb munkálatok gépesítését, növelje az emberi munka termelékenységét és nyújtson előfeltételeket a termelési költségek csökkentésére. Hauptmann Jaroslav mérnök, C. Se. az Uhrfnyeveszi Állattenyésztési Kutatóintézet dolgozója
