Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-12-02 / 96. szám

vetésében. Ez nemcsak a propagan­dára és agitációra, hanem a művészi alkotásra is vonatkozik. A művészi alkotás eddig inkább a hiányosságo­kat bírálta, elleste a negatív j^en­­ségeket, de kevesebb figyelmet szen­telt a mintaüzemeknek, szövetkeze­teknek, kollektíváknak, az önfeláldozó lelkes építők hősiességének. Hisz fal­­vaink átalakulásakor, a mesgyék fel­szántásakor nemcsak rossz agitáto­rok, rossz módszerek voltak, hanem voltak nekünk is' Nagulnovjaink és Davidovjaink, öntudatos, türelmes és önfeláldozó szervezőink és agitáto­raink, akik gyakorlati tettekkel szi­lárdították a munkás-paraszt szö­vetséget. Nemzedékünk nagy szerepet ját­szott a világ átalakításában. A tudo­mány és technika óriási fejlődésénék vagyunk szemtanúi, és aktív kortár­sai. Olyan korban élünk, amelyben a szovjet nép a Téli palota ostromától eltelt 45 év alatt meghódította a világűrt és gigantikus feladatot tel­jesít a kommunizmus építésével. Ez óriási felelősséget ró nemzedékünkre, pártunkra, mert elő kell készítenünk az embert,ezekre a nagy feladatokra. Ügy fog tépni a kommunizmusba, ahogyan előkészítjük. A társadalmunk további fejleszté­sével kapcsolatos komoly feladatok teljesítése, pártunk vezető szerepé­nek elmélyítése s a dolgozók egyre nagyobb részvétele a gazdaság irá­nyításában megköveteli, hogy az ed­diginél lényegesen jobb legyen a párton belüli nevelőmunka s általában a dolgozók nevetése. Ez idén bizonyos mértékben hozzá akartunk már fogni a szocialista falu építkezési problémáinak megoldásá­hoz. A távlati terv szerint járásunk 97 községe közül 36 településszerű, vagy központi község lesz. Ez azon­ban fokozatosan bizonyos beavatko­zásokat igényel a lakásépítésbe s a kulturális és szociális intézmények építésébe. Ez alapjában nemcsak a földművesekre, hanem a falun élő' munkásokra is vonatkozik. Az egyéni és helyi érdek legkifejezettebben akkor nyilvánul meg, amikor sor ke­rül a tervek gyakorlati életbe lépte­tésére. Ez viszont megmutatja, hová s mire kell irányítanunk propaganda-A bohunyicei fiatalokról Napjainkban különböző összejöve­teleken, de mindenütt, utcán, vona­ton, szövetkezeti irodákban stb. egyre többet hallunk arról, hogy a mező­­gazdaságban kevés a fiatal dolgozók száma, a jelenlegi tagság hamarosan kiöregszik s vajon ki fog dolgozni a közös földeken? Vannak akik ezért a fiatalságot okolják, mások a tanítókban, szülők­ben, illetve a nevelésben látják a hi bát. Hallani nem egyszer olyan han­gokat is, hogy a mai fiatalok nem szeretnek dolgozni, könnyen akarnak élni, első gondjuk élni, első gondjuk a szórakozás s ezért nem felel meg számukra a falu, a földművelés. Mind e megjegyzésekben valóban rejlik némi igazság, ám korántsem vonat­koztathatjuk ezeket az összes fiatalra s végképp nem bocsátkozhatunk szé­leskörű általánosításba. Igaz azonban az, hogy nagyon sok községben nem törődtek ezzel a kérdéssel s így az­tán természetesen becsúsztak a hibák. A CSISZ, a HNB és végül az EFSZ vezetőinek valóban többet kellene törődniük a fiatalság nevelésével és a sokat emlegetett, immár lassan közhelyként ható szórakozási lehető­ségekkel is. A fiatalok, ha megértőén bánunk velük bármikor hajlandóak segítő kezet nyújtani és a szövetke­zettől sem vonakodnak. Valaki azt mondhatja: nagyon köny­­nyű mindezt megállapítani ám nehe­zebb példát felhozni rá. Nos, a levi­­cei járás Bohunyice községében a fia­talok ma már ott tartanak, hogy lassan a szövetkezet kormányát is átveszik. Pedig ebben a k-sfcségben volt olyan időszak is, amikor nem létezett CSISZ szervezet. A helyzet azonban gyökeresen megváltozott amikor a község kommunistái kezde­ményezésére nagyobb súlyt fektettek a fiatalok nevelésére. Ekkor több fia­talt küldtek él iskolába s jónéhányat felelős funkcióba is állítottak. A bizonyítja az is, hogy ebben az idő­szakban nem törődtek vasárnappal­­ünnepnappal, hanem dolgoztak seré­nyen. Nyugodtan állíthatjuk, hogy Bohunyicében az aratási és cséplési munkák 60 %-át a fiatalok végezték el. Hozzá kell tennünk mindehhez azt is, hogy a szövetkezet vezetősége jutalomként három napos tátrai ki­rándulásra küldte el a lelkes fiatalo­kat, a járási CSISZ vezetőség pedig elismerő oklevelet nyújtott át nekik. Bohunyicében tehát még a kellő időben észrevették, hogy fiatal mun­kaerők, utánpótlás nélkül bizony nem megy s a falu vezetői dícséretremél­­tóan jó érzékkel léptek közbe. Végül mondjuk el azt is, hogy a szövetkezet vezetőinek a sorában nagyon jól be­vált a fiatal Drahos Erzsébet, mint zootechnikus s a mindössze tizen­nyolc éves Lubos Angusban aki a szö­vetkezet takarmányfelelőse, is nagyon bízik a tagság. A traktorosok és gép­javítók úgyszólván mind fiatalok, nem csoda tehát, ha a szocialista munka brigádja cím elnyeréséért versenyez­nek. Különböző szakiskolán 8 fiatal tanul, akik majd oklevéllel térnek vissza a szövetkezetbe. Kosicében, az Állatorvosi Főiskolán egy, a nyit­­rai Mezőgazdasági Főiskolán kettő, a bernolákovói gépjavító iskolán három, míg a levicei Mezőgazdasági Techni­kumon két fiatal tanul. A bohunyicei példa bizonyíték tehát arra, hogy a fiatalságot igenis meg lehet nyerni a mezőgazdaság számára, ám törődni kell velük, bízni kell bennük. TÖTH KÁROLY (Levice) munkánkat. E példa megemlítésével arra akartam rámutatni, hogy ma már nem elegendő, ha csak általában beszélünk a problémákról, hanem ne­velő tevékenységünket összhangba kell hoznunk a járás, az EFSZ, az üzem szükségleteivel. A párthatáro­zatok gyakorlati életbe léptetése fo­lyamán le kell küzdenünk azokat a csökevényeket s azt az önámítást, amely még kísért dolgozóink, gondo­latvilágában. Tekintettel az így értel­mezett szükségletekre, szerfölött he­lyes pártunk Központi Bizottságának a párton belüli nevetés új rendszeré­ről hozott határozata. Teljes mérték­ben tudatosítjuk az e határozat alapján ránk háruló felelősséget. LIBUSA MINÄCOVÄ, írónő: Az írók ábrázolják a mai ember életét Az új ember fürkészése vagy ku­tatása, úgy ahogyan ez a prózairoda­lomban és főként a prózairodalomban visszatükröződik, nem intézhető el csak úgy, hogy az író többször meg­fordul a munkahelyeken, különféle emberek között. A mai ember fürké­szése vagy kutatása hosszú folyamat, mely feltételezi, hogy az író már eléggé ismeri az embereket, hogy ve­lük együtt nagy utat tett meg saját fejlődésében, hogy velük együtt saját bőrén tapasztalta a fogyatékosságo­kat, amelyek néha nagyon fájnak. Az emberek átalakulása azonban to­vább tart, állandóan előre halad. A versenymozgalom keletkezése és ki­alakulása a múltban, az újítómozga­lom születése és fejlődése, Gaganova követőinek feltűnése, a szocialista brigádok mozgalma és legújabban a munkához való szocialista viszonyért, a munkás- és parasztbecsületért in­dult mozgalom — ez szocialista em­berünk fejlődésének története. Annak az írónak, aki tud benne olvasni, ez új neveket, új hősöket, új, szocialista emberi tulajdonságokat, új győzel­meket jelent az elmaradottságökon és az előítéleteken, új tetteket, új sorokat jelent, melyek korunkat for­málják, s amelyeket korunk alakít ki. E dicső történelemmel szemben, amelyet az emberek — a kommunis­ták és a pártonkívüliek munkájukkal és a munkához való új viszonnyal, új kölcsönös, baráti és erkölcsi kapcso­lataikkal alakítanak ki, nem helyt­álló az ító passzív viszonya az élet­hez, sem a szocialista művészet és irodalom embernevelő politikai szere­pének lebecsülése vagy elégtelen ér­tékelése. Ha tekintetbe is vesszük, hogy egy nagyszabású, mondjuk ko­runkat ábrázoló mű megírása évekig is eltarthat, ez a tény sem tarthatja távol az írót az élettől annyira, hogy ne lássa és ne fogja fel érzékenyen mi az, ami az emberek társadalmi életét mozgatja. Jó lenne, ha a könyvkiadók munká­ja politikusabb és bátrabb Jenne ab­ban az értelemben, hogy elsősorban azokat a műveket helyeznék előnybe, amelyek helyes politikai szempontból új módon ábrázolják az embert és életét, amelynek értelme a munka, a társadalom, a kommunizmus javára végzett munka. Vártuk. József Attila halálának 25. évfordulójára Fiatalok voltunk években és fiata­lok akartunk lenni világnézetben is. Egy alföldi parasztvárosban éltünk Érsekújváron, ahol a paraszti élet­mód és gondolkodás rányomta bélye­gét mindenre és mindenkire. Nem sokan voltunk olyanok, akik osztály­helyzetünk tudatában vagy csak sej­tésében felvettük az egyenlőtlen küz­delmet a maradiság, a kényelmes életszemlélet ellen. Kultúregyesületet alakítottunk, hogy felmutassuk az új osztályharcos irodalmát; vitatkoz­tunk, szerveztünk, agitáltunk. A mun­ka súlypontját az akkor feltűnt új előadási formára, a szavalókórusra helyeztük. Kezdetben nem is hittük volna, hogy a versmondásnak ez a kollektív formája milyen művészi és egyben agitatív lehetőségeket rejt magában. Erre csak később ébrecr­­tünk rá, amikor tagjaink, fiatal mun­kások és bolti alkalmazottak napról napra jobban megszerették a verset. Annyira, hogy már maguk kezdemé­nyezték új versek betanulását és be­mutatását, új formamegoldásokat ajánlottak, stb. így találtuk meg József Attilát. Ügy emlékszem, hogy a Dunánál című verse volt az első, aztán jöttek a többiek, A város peremén, Levegőt, Nagyon fáj, és még jőnéhány. Ezek a versek teremtették meg a kontak­tust a közönséggel is. Ez nem is csoda. Sorsunk, életünk és bajaink kimondóját, félénk vá­gyaink tervezőjét éreztük meg ben­ne. Ebből a rajongásig nőtt vonza­lomból született meg az ötlet: talál­kozni vele, beszélgetni és megkö­szönni mindent, amit tőle kaptunk; József Attila irodaimi estet rendezni. Nem torpantunk meg az olyan ne­hézségek előtt, mint az országhatár, útlevél, anyagi áldozatok és hatósági engedély. Bratislavai barátaink segít­ségével megindult a levelezés a Szép Szó szerkesztőségével, amelyben ak­kor József Attila dolgozott. Először csak ígéretet kaptunk, majd konkrét időpontot is (1937 november első hetének egyik napja). Mindezt a szer­kesztőségtől, de végül egy egyszerű postai lapot is a karakterisztikus Jó­zsef Attila írással: „Örülök a talál­kozásnak, addig is üdvözöllek mind­nyájatokat. József Attila. (Ez a lap, sajnos, elveszett a háború viharában.) Megindult a lázas készülődés, ta­nácsok, tervek, tárgyalások. Éppen ez a sok akarás és a kevés hozzáértés ütötte rá bélyegét a rendezvényre. De a fiatalos lelkesedés sok mindent pótol. Szavalőink a próbákon szépen mondták a verseket, az üdvözlő szó­nok is jól felkészült. Sőt, — ami akkor nagyon fontos volt — min­den jegyet eladtunk. Szorongások és bizonytalanságok közepette elérkezett a várt nap, amikor az öttagú fogadó­bizottság és legalább ennek tízsze­resét kitevő kíséret megjelent az új­vári állomáson a budapesti gyorsvo­nat várására. A vonat befutott. A kiszállók között feltűnt régi ismerősünk Nádas Jó­zsef, Reményik Zsigmond, a költő­társak és á szerkesztőség több tagja. József Attila nem volt köztük. Szer­kesztőtársai elmondták, hogy súlyos beteg és Balatonszárszón pihen. Csalódott* nyomott hangulatban zajlott le az irodalmi est. %lig em­lékszem már a műsorra, hiszen egész este az a gyötrő kérdés foglalkoz­tatott: mi van és mi lesz Attilával? Sohse hittem az előérzetben, de ak­kor nem tudtam szabadulni a veszély érzetétől. Ismertem és sorsszerűnek hittem Csokonai, Petőfi és Ady korai elmúlását, a nagy magyar váteszek időelőtti, szinte törvényszerű pusztu­lását. Nem bírtam elszakadni a bor­zalmas sejtés hatásától. Petri Endre Október 21-én az államügyészség váratlanul „tiltakozását fejezi ki a határozat ellen és fellebbezett, mivel a) Major sikeres szökése esetén sem­mi akadálya sem volna, hogy egész családja is külföldre szökjön, ahol bizonyára jó gondoskodásban ré­szesülne, b) a vádlott csak képviselői javadal­mazással bír, más vagyona nin­csen. Szökésével tehát csupán ezt a fizetését veszítené el, viszont az eszmeileg hozzá közelálló kül­országban biztosan olyan anyagi helyzetbe kerülne, mely által kár­­baveszett fizetése pótolva lenne. A bíróságra és az államügyészségre érkezett sürgönyökben és levelekben kifejezett megnyilvánulások alapján világos, hogy a vádlott eszmei hívei­nek mérhetetlen száma az 50 000,— koronát kitevő összeget lefizetheti és-* szökésében segítséget nyújtana Majornak.“ A Felső Bíróság helyt adott az államügyész fellebbezésének és no­vember 4-én a letétbe helyezendő összeget 200 000,— koronára emelte. Hihetetlen! Fellebbezésében Major a követke­zőket írja. „ ... A Felső Bíróság tehát abból indul ki, hogy nem nekem, hanem jelentékeny számú eszmei barátaim­nak és rokonérzelmű szervezeteknek kell majd a kauciót megszerezni... Az államügyészség azonban büntető eljárást indít azok ellen, akik bará­taim és híveim közt gyűjtéssel igye­keznek a kauciót összehozni, ahogy az Nyitrán is megtörtént, ahol eljá­rást indítottak Jozef Sykora és társai ellen. Bratislavában két személyt időztek a rendőrségre, mivel állítólag képeslapokat árultak a kaució össze­gyűjtése érdekében .. Ezek az üldö­zések lehetetlenné teszik a Felső Bíróság által megnevezett kaució ösz­­szegének összegyűjtését.“ A bíróság Major fellebbezését el­vetette. A képviselő tehát újra fel­lebbezett: „ .. nem tagadom, hogy eszmei ba­rátaim és híveim száma igen nagy, de e barátaim ezrei munkások, mun­kanélküliek vagy nyomorúságosán fi­zetett alkalmazottak és hasonló igen rossz gazdasági helyzetben tengődő szlovákiai értelmiségiek. Nem várható tehát tőlük, hogy a mai gazdasági válság idejíben ilyen hatalmas ösz­­szeget gyűjtsenek össze Mindezen felül a Felső Bíróság ha­tározatának indokptásait a lapok is közölték és így általánosan ismertté váltak. De a gyűjtések kaucióm érde­kében e nehézségek ellenére is meg­kezdődtek; azonban azzal az ered­ménnyel, hogy a rendőrség szervei és az államügyészség a köztársaság vé­delmére kiadott törvény 16 §-a ér­telmében büntető eljárással fenyege­tik, sőt vizsgálati fogsággal is sújtja a gyűjtéssel foglalkozó személyeket.“ * * * Brnoban 1931. december 16-án és 17-én ült össze a Legfelső Bíróság, hogy eljátssza a kosúti tragédia utol­só felvonását és szentesítse az igazság és a demokrácia megcsúfolását, s egy­úttal utat mutasson a kommunista párt és a forradalmi munkástömegek vezetői ellen indítandó üldözések számára. A Legfelső Bíróság tanácsa, étén Dr. Nussbaum elnökkel a vádlott és védelme fellebbezését elutasítja, helyt ád ezzel szemben az államügyész til­takozásának, az eljárás tárgyát bűn­­cselekménynek nyilvánítja és ezért... „Major Istvánt főbüntetésként 1 évi és 4 havi börtönnel, valamint 2000,— korona pénzbírsággal 5 évi hivatal­­vesztéssel és választójogának 3 évi megvonásával sújtja“. Major képviselő mögött becsapódott a leopoldovi fegybáz kapuja, hogy ott szenvedje végig az egész 1932-es évet, elszigetelve a külvilágtól. A kommunista párt lelkes, forradalmi tűzzel áthatott képviselőjét, aki egész életét a dél-szlovákiai mezőgazdasági munkásság harcának, a munkanélküli és dolgozó tömegek jobb jövőjéért folytatott küzdelmének szentelte. JÓZSEF ATTILA: /(Lama Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállvo Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényi Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyél jól a padlásra. Csak ment és teregetett némán, i * nem szidott, nem is nézett énrám } s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. < > Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ö •> / szürke haja lebben az égen, kékítöt old az ég vizében. < > ♦ --♦--»--•--♦--♦-----•--♦--♦--♦­Kovácsolódik az új ember Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa immár befejeződött. Árr az ott elhangzott szavak jól az emlékezetünkbe vésődtek, hiszen meg­szabták fejlődésünk további irányvonalát, útmutatásul szolgálnak terveink megvalósításában. A különböző termelési problémák mellett nagyon sok szó esett kulturális fejlődésünkről. Ezekből a felszólalásokból szeretnénk most olvasóinknak néhányat felemlíteni. VASIL BILAK elvtárs, miniszter, az SZNT iskola- és kulturálisügyi meg­­bízottia: Előtérbe lép a szocialista ember A* párt eszmei nevelőmunkája je­lentősen kiveszi részét a népgazda­ság-fejlesztésében, a tanügy és a kultúra terén, az embereknek a szo­cialista tulajdonhoz, munkához és egymáshoz való új viszonyának ki­alakításában elért eredményekből. Az SZKP és pártunk gyakorlata arra ta­nít, hogy a szocialista építés és a közvetlen részvétel az építésben az új. ember szocialista nevetésének és jellemformálásának . leghatékonyabb forrása. A dolgozók a végrehajtás során győződnek meg a párthatározat helyességéről és fontosságáról. Ezért a határozatok nem teljesítése minden esetben nemcsak anyagi károkat okoz, hanem törvényszerűen komoly káro­kat idéz elő a nép szocialista tuda­tának kialakításában is. Falvaink néhány év alatt valóban történelmi átalakuláson mentek ke­resztül, melynek fő tényezője a szö­vetkezetesítés, a szocialista mezőgaz­dasági nagyüzemi termelés megho­nosítása volt. Agitációnk és propa­gandánk hiábavaló lett volna, ha a földműves nem győződött volna meg a gyakorlatban a szocialista mezőgaz­dasági nagyüzemi termelés előnyeiről. Egyes dolgozók megfeledkeznek a példamutatás elvéről az emberek ne-PAVEL FÖBEL elvtárs, a liptovszkímikulási járási pártbizottság' vezető titkára: Legfontossab feladatunk a nevelőmunka CSISZ élére új erő, a tehetségesnek bizonyult szervező Drahos Erzsébet került, aki egyúttal szakképzett zoo­technikus s ebben a minőségben a szövetkezet alkalmazottja. A bátor kezdeményezés eredménye már az idei aratási munkák idején megmu­tatkozott. A fiatalok nagy lendülettel kapcsolódtak be a munkába, segítet­tek a nyári szünidejüket otthon töltő diákok is. Komoly segíteniakarásukat rkffMÍuíf___ 1962. december 2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom