Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-12-02 / 96. szám

A kolhoz könyvtára (A Szabad Földműves számára írta: V. G o r d í n) Gribanovo falu sok lakosát megkér­deztem, de tulajdonképpen senki sem tudta pontosan megmondani, ki kezd­te... kijiek az érdeme a szép könyv­tár. Egyesek az 1960. évnek azt a nyári napját emlegették, amikor meg­érkezett ide Moszkvából Tamara Motyléva, Ismert irodalmi szakértő. Hozott magával körülbelül 150 köny­vet, ezeket a kolhoz fiatalságának ajándékozta. Ez lett az isztrinszki járásban az első népi könyvtár alapja. Mások viszont Hromov nevét em­legették. Azt a Hromov Vaszilijt, aki mint fiatal kommunista önként vál­lalta, hogy az egyik moszkvai tudo­mányos kutatóintézet csendjét fel­váltja a földművelés nem könnyű munkájával. Már az első naptól kezd­ve, amint megjelent az „Október 13-ik éve“ kolhozban, sokkal előbb minthogy kinevezték gribanovi bri­gádvezetőnek és megválasztották a komszomol titkárának, Vaszilij lelke­sedéssel kezdte meggyőzni fiatal ba­rátait: „Milyen élet ez kultúra nél­kül? Magunknak kell megteremte­nünk, saját kezünkkel!“ Természetesen, abban az időben senkinek eszébe sem jutott, hogy a falu közepén álló ütött-kopott egy­emeletes épület, amely pár éve mint raktár szolgált, egyszeriben átváltoz­hat a gribanovi kolhoztagok kedvelt művelődési otthonává. És bizony így történt! Az épület, Igazat mondva, kívülről ma sem a legbiztatóbb, de ha bementek a „Gribanovi Népi Könyvtár“ táblája mellett, ez a be­járatnál függ; menjetek fel az első emeletre, kellemesen lepődtök majd meg: tiszta és kellemes környezet fogad benneteket. Tágas, világos terem, a falak men­tén könyvespolcok és a világirodalom klasszikusainak az arcképei, az abla­kokra szép függönyöket és virágokat helyeztek el. Itt helyben rögtön meg­találjuk az asztalokon a nyilvántar­tási jegyzékeket, amelyek megkönnyí­tik ennek a gazdag és viszonylag jól berendezett könyvtárnak a használa­tát. Most több mint 6000 kötete van, ezeknek egy részét a kolhoztagok ajándékozták a saját könyvtárukból. Egy külön asztalon album fekszik ezzel a felirattal: „Ismerd meg és szeresd a festészetet!“ Ebben az albumban megtaláljuk a kiváló képek száz meg száz repro­dukcióját, melyek szerzői: Goya, Re­pin, Levitan, Rubens és Szurikov. Az albumot összeállította és „védelmezi“ két gribanovi komszomoltag: Galina Ohanyko és Galina Kolcova, akik ezt büszkén „a mi Tretyjakov-galériánk­­nak" nevezik. Esténként bármikor is mennél a könyvtárba, mindig telve találod em­berekkel. Nemcsak azért jönnek ide, hogy könyvet cseréljenek, de azért is, mert a kivilágított könyvtár ide vonzza azokat is, akiknek csak 1 — 2 óra szabadidejük van. A munkaidő letelte után a fiatalság, de időnként az öregek is felkeresik. És nincs nap, hogy ne találnának valami érdekeset. A fiatal legények és leányok meg­szerették a jó zenét, érdeklődéssel hallgatják Csajkovszkij, Beethoven, Prokofiev, Chacsaturjan műveit, Több moszkvai író, amint hírét vette ennek a kezdeményezésnek, ér­deklődni kezdett a gribanovi népi könyvtárról, amely közös akarat alap­ján létesült. Több mint 3000 könyvet juttattak el részére, melyek közül sok müvet maga a szerző forró sza­vakkal ajándékoz a könyvtárnak: Konstantin Szimonov, Szergej Anto­nov, Vlagyimir Nyemcov, Szergej Mi­­halkov. Néhány író személyesen láto­gatta meg Gribanovot. A párt új programjáról, a szovjet tudomány és technika vívmányairól és a gyermek­­nevelés problémájáról több író érde­kes előadást tartott a kolhoz tagjai­nak, mint pl. Daniel Danin, Nyikolaj Vigilianszkij, Maria Volodjaeva és mások. Minden ami szép a gribanovoi könyvtárban, a közös munka ered­ménye. Vaszilij Hromov és hű társai: a falu fiatal kolhoztagjai maguk he­lyezték le és festették be a padlót, festették ki a termeket és vezették be a villanyt. Hogy miképpen sze­reztek pénzt az épületanyagra? A fiatalság három vasárnapot dolgozott az új istállóudvar építésén és az ösz­­szeget, amelyet a kolhoz vezetőségé­től kaptak, átadták a könyvtárjavítási alapra. A faluban kevés ’ ember maradt ki a vállalkozásból. A nyugdíjas Andrej Juskob belefogott az ajtók és az ab­lakkeretek készítésébe. A kolhoz ácsai: Novikov és Zaharov elkészítet­ték a könyvtár részére a könyves­polcokat. A fiatal gribanovoi aktivisták: Galja Szoiovjeva és Ljuba Szedova a könyvtár megnyitásának első nap­jától kezdve fizetés nélkül végezték a könyvtárosi teendőket. így alapították meg Gribanovoban, a falu összefogásával, közös erejével a könyvtárat, melynek ma már kö­rülbelül 200 állandó olvasója van. Legutóbbi moszkvai sétánk óta, két hét telt el. Két hét!... Egy világmáros életében ez száz és sziáz eseményt jelent. S az ezertornyú város most talán még büszkébben még szebben ragyog mint máskor. A karcsú, mesébe illő tornyok szikrázó csillagai, Moszkva őrszemei, Kuba felé tekintenek, s mintha a fátyolos esti szürkületijen ezt mondanák: „Veled maradtunk Kuba, megvédtürtk hős sziget, test­vérünk vagy." Ha kedves olvasóink az „Ukrajna" szálló (1. kép) kérgére tekintenek, bi­zonyára ceruzájuk hegyével megszám­lálják az emeleteket. Önkéntelenül is ezt teszi az ember — számlálja az ablakokat a földszinttől fel egészen a hihetetlenül karcsú toronyig. Ukrajna szálló — ha este kitekin­tesz az ablakon, megcsillan a Moszkva folyó vize, ezernyi fényt tükröz visz­­sza, millió káprázat bujkál hullámai között... ★ ★ ★ Moszkva szíve — a Kreml (2. kép), a világtörténelem legnagyobb esemé­nyeinek a színhe­lye. Itt élt, itt dol­gozott Lenin. A Kremlre tekintenek világszerte a békét óhajtó milliárdok, az anyák, a gyer­mekek, a szerel­mesek, az öregek. Immár majdnem egy fél évszázada a Kreml jelenti számunkra .az éle­tet, a boldogságot, a békét. Moszkva a béke városa!... • Minden élni akar Csörgős-sapkájú bohócok ugrálnak a parton, Árva levél lóg az ágon, nem akar lehullni, hajók úsznak a tengeren, zászlójuk lobog, potrohúk pondró, vagy lárva alakú, s benne rakéták emésztetlenül várnak a repülésre. Én meg itt járok a Duna-parton, aki rám néz nem tudja mit gondolok most; azt a levelet nézem az ágon jól bírja még, a szél rázza, a korlátnak dűlök, s várok, várok. » A szél dühödt legyezője suhog, tépné, ragadná a pusztulásba, letiporná a rothadó avarba a levelet, de a levél, ez a csöpp, sárga levél nem enged. Csak a tiltakozás adhat reményt az életre! BERTRAND RUSSEL Értem. Talán a kilencven éves agg valahol Wales északi erdőit járta, s észrevette, hogy egy levél, lehet, hogy épp ilyen; mint ez itt, * ályen sárga, s pici levél tiltakozik, mert élni,akar. Itt állok a Duna-parton a korlátnak dűlve, akárhányon elmennek mellettem, sötétszínű kabátban komoly férfiak, lobogó hajú lányok, s egymást karoló szerelmesek. Cigarettázok. A parázs apró melegét érzem a súlyos homályban. Gál Sándor hosszú hónapokra elszigetelték hívei­nek százezreitől. A burzsoáziát szolgáló „igazság­szolgáltatás“ a mezőgazdasági mun­kások, földnélküliek, béresek, munka­­nélküliek ezreit fosztotta meg nagy­szerű, lelkes vezetőjétől és irányító­jától. Nem foszthatta meg őket azon­ban a jobb jövőbe vetett reményük­től és céljaiktól, amelyet Major olyan lángoló szavakkal ecsetelt előt­tük. A csendőrök puskatüze nem semmisíthette meg, a bíróság elé sem hurcolhatták és tömlöcbe sem vethették azt. Ezért korlátlanul, sza­badon élt ez a hit és meggyőződés az emberek szívében. Galánta, Szered, Samorín, Sal'a, Sahi, Trencsín, Mikulás, Bardejov munkás­tömegei, Szlovákia, az egész köztár­saság haladó gondolkozású dolgozói, sőt a határon túl élők ezrei már az első napoktól, a kosúti véres naptól, Major letartóztatásától kezdve fel­emelték tiltakozó szavukat a csendőr­terror, a hivatalok rosszindulata, a földhözragadt proletariátus üldözte­tése ellen és a kommunista párt funkcionáriusainak, a CSKP meghur­­colása ellen. Sztrájkok és tüntetések hullámai söpörték végig az egész köztársaságot, hiába lépett közbe mindenütt a fegyveres karhatalom. Közvetlenül a kosúti események és Major letartóztatása után a nagyobb ipari városokban ezer meg ezer röp­­pédula borította az utcákat, tünteté­sekre és sztrájkmozgalomra buzdítva' a munkásokat Major kiszabadítása és a gyilkos csendőrök elítélése érdeké­ben. Tiltakozzunk! Tüntessünk! Beszüntetni a munkát! Összüzemi gyűlést!... voltak a leg­gyakrabban hangoztatott felhívások a gyárüzemekben. Szabadságot .Majornak! Bíróság elé a kosúti gyilkosok­kal!... a tüntető felvonulások leg­gyakoribb jelszavai Szlovákia közsé­geiben és városaiban. Ezek a felvo­nulások Nyitrán, Trnaván, Levicén, Vráblen, Sahiban, Trnovecen, Hrncsia­­rovceban, Szelicében és sok más köz­ségben a kommunista párthoz és a Szovjetunióhoz fűződő szolidaritás je­gyében és a Major képviselővel szem­ben megnyilvánuló igazságtalanságok elleni erőteljes tiltakozásokban zaj­lottak le. * * * Az egész bírósági eljárás alatt a tiltakozó táviratok és levelek tömegei árasztották el a bíróságot és az ál­lamügyészséget. Tiltakozásukat nyilvánították sür­gönyeikben a galántai, szeredi, salai, milanoveci, dobsinai, stúrovoi, kra­­vani mezőgazdasági munkások, leve­leikkel pedig Bratislava, Trencsín, Zvolen, Trnava, Rozsnava, Presov és számos más község és város építő­munkásai. Több száz sürgönyt kapott Major Csehországból is: „A prágai kerület össz-szakszerve­­zeti konferenciája forradalmi üdvözlet­tel köszönti Benned a harcoló mező­­gazdasági munkások vezetőjét és Szlovákia elnyomott népének tántorít­hatatlan védelmezőjét.“ „Fogadd forradalmi üdvözletünket. Szabadlábra helyezésedet követeli a konferencián résztvevő kétezer cser­kész és kerékpáros.“ „A vörös sportolók konferenciájá­nak küldöttei köszöntik Szlovákia dol­gozó népének bátor vezetőjét!“ A bíróságra vagy az államügyész­ségre küldik tiltakozásukat Praha- Vysocany forradalmi munkásai, Nagy- Prága felekezetnélküli proletárjai, a Baloldali Front tagjai Prágából, Bo­­humin, Tábor, Jablonec, Brno iparvi­dékeinek dolgozói, stb. Tiltakozó manifesztgmot írnak alá a köztársaság haladó értelmiségének vezéralakjai: Zdenek Nejedly, Marie Majerová, S. K. Neumann, Ivan Olb­­racht, Vladislav Vancura, F. X. Salda, Julius Fucik, Peter Jilerhnicky, Fräno Král’ és még sokan. És jöttek a sürgönyök külföldről is: „Borcevi za proletarsku sprawu slemo bratesskyj pryvit — Proíe­­tarske literaturne objednanie“ Horus Lwow, üdvözlő táviratok Bécs, Néi metország, Svájc, Franciaország ha­ladó szellemű szervezeteitől és sze­mélyiségeitől ... Üdvözlő táviratok, tiltakozások, ha­tározatok, manifesztumok, levelfek — százával, ezrével__ Ezrével! És ez az egy közölük örökké Major emlékezetébe vésődött. Csehszlovákia haladó szellemű tanítói küldték neki: „Mi tanítók jól tudjuk, mennyire szenved már évtizedek óta a szlová­kiai proletariátus. Keserűséggel a szí­vünkben gondolunk a Tátra bércei alatt sínylődő nép szomorú sorsára, elnyomatásukra, az alacsony bérekre és a munkanélküliekre. A nyomorú­ságos lakásokra, a butító klerikaliz­­mussal átitatott iskolákra, a pöffesz­­kedő hatóságokra, a kopár hegyolda­­lokon húzódó terméketlen földdarab­kákra és az urasági nagybirtokokra lent a gazdag síkságon. Ma ott ülsz a kispolgári demokrácia börtönében. Emberségesebb létért vezetted harc­ba Szlovákia kizsákmányolt mező­­gazdasági munkásságát, mert szám­űzni akartad az éhséget a munkás­lakásokból. Az osztályöntudatos taní­tók ezért őszinte hálájukat fejezik ki neked a maguk és az iskolák prole­tár fiatalsága nevében. Mint tanító, fogadd a tanítók, mint harcos a harcosok forró üdvözletét. Hisszük, hogy a börtön sem tör meg Téged és újra teljesíted a nagy fel­adatot, amelyet a dolgozókért vál­laltál magadra." VÉGE. öúdturáhs hírek/ • Max Frisch „Andorra" és Dür­renmatt „Fizikusok“ című drámája a német nyelvű színpadok két legnép­szerűbb darabja. Max Frisch művét legközelebb Tokióban is bemutatják. • A magyarországi Petőfi Irodalmi Múzeum rövidesen útnak indítja Franciaországba a József Attila éle­téről és munkájáról szóló kiállítás anyagát, amelyet a tervek szerint több dél-franciaországi városban is bemutatnak. Szovjet szakkönyvek kiállítása V! A nyitrai Központi Mezőgazda­* sági Könyvtár szintén méltókép- I pen kiveszi részét a Csehszlovák­­fl Szovjet Barátság Hónapja rendez- I vényeiből. A könyvtár dolgozói ki­­j állítást rendeztek, amelyen a szov­­í jet mezőgazdasági szakkönyvek * kerültek bemutatásra. Mekkora az ■ érdeklődés a kiállítás iránt, azt j talán legjobban a vendégkönyv I igazolhatja Hogy mennyire nagy­■ szerű és sokrétű a szovjet mező­­jj gazdasági szakirodalom, s haszná­ig lata mennyire hatékonyan segít- j ■ heti szakembereinket, arról meg- ; J győz bennünket a kiállítás, bár B helyszűke miatt a könyvtár dolgo­■ zói nem törekedhettek teljességre. 5 A könyveken kívül kiállították a I különböző szakfolyóiratokat is. ■ Bebizonyosodott, hogy a jövőben 5 is szükséges lesz hasonló kiállí- H tásokat rendezni. Rengeteget ta­­® nulhatunk a szovjet szakirodalom- I bői, a szovjet tapasztalatokból. ■ M. L. a Szovjetunióból • Az Egyesült Arab Köztársaság­beli asszuáni duzzasztógát számára a trópusi éghajlati viszonyoknak megfelelő, különleges hidrogenerá­­tort készítenek a leningrádi Elektro­­szila-gyárban. • 1200 000 hektár újföldet nver a szovjet mezőgazdaság az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaságban, ahol a karsíni sztyeppvidék az ön­tözőberendezések befejezése után Közép-Azsia egyik legdúsabb ter­mőföldjének ígérkezik. • A Szovjetunió-beli Gagra város kórházában vakbélgyulladás folytán műtétnek vetettek alá egy beteget, akinél — egy helyett — két féreg­nyúlványt talált és távolított el a sebész. Az anatómiai „rendbontó" csakhamar egészségesen hagyta el a kórházat. • A Molodaja Gvardija Kiadóvál­lalatnak, a még Makszim Gorkij ál­tal alapított „Dicső emberek élete“ című kiadványában megjelent most Kari Marx új életrajza, amelyet Galina Szerebrjakova állított össze szépirodalmi formában. • Boleszlav Dzerzsinszkijnek, a 72 éves nyugdíjasnak, a kijevi ar­zenál egykori munkásának egyetlen vesszőparipája a távgyaloglás. Mi­után négy „kirándulást“ tett a Szovjetunió különböző vidékeire és összesen több mint 5000 kilométert gyalogolt, újabb gyalogúira indult most 67 éves, „ifjabb" társával. Pihenőhelyein beszámolókat és elő­adásokat szokott tartan* útiélmé­nyeiről. Végül pedig már előkészí­tette egy későbbi útjának 'tervét Közép-Ázeiába — szintén gyalog. • Mint minden nemzetnél, úgy az orosz nyelvben is olyan szavakat használnak, amelyeknek eredetét a nép zöme nem ismerj. Itt van pél­dául a rubel és kopek szavak szár­mazása. Az 1535-ben egységes pénz­nemként bevezetett „rubel" az orosz rubity szóból származik, ami megfelel a magyar lemetszeni igé­nek, mert eredetileg csakugyan ezüstöntvényböl hasították le ezt az ércpénzt. — Rettenetes Iván 1553- ban új ezüstpénz vereségét rendelte el, amely a lovon ülő, kezében kóp­iát tartó nagyherceget ábrázolta. A kopja miatt eleinte kopejnije gyenginek, kopja-pénznek, később pedig csak kopejkának, magyarul kopeknek nevezték az új váltópénzt. • A közép-ázsiai Fergán-völgyben mesterséges tengert létesítenek, amelynek űrtartalmát 57 millió köb­méter vízre tervezik. Ennek segít­ségével 50 ezer hektárnyi földet szándékoznak termővé tenni és kol­hozültetvényeket telepíteni, amelyek gyapottermését évi 15 ezer tonnára becsülik. • Nem kevesebb, mint 455 326 000 könyv jelent meg a Molodaja Gvar­dija kiadásában annak 40 éves fenn­állása alatt. A Molodaja Gvardija a Szovjetunió legnagyobb szépirodal­mi kiadóvállalata. Nemcsak a leg­jobb szovjet írók művei látnak nap­világot kiadásában, hanem az ala­pítása óta eltelt négy évtizedes idő­szakban számos fiatal, tehetséges írót fedezett fel. • Üjabb hajót helyeztek üzembe, amely harminc, teherrel megrakott négytengelyes vasúti kocsit és 300 utast, tehát egy egész vonatszerel­vényt „úsztat“ át Bakuból Kraszno­­vcrdszkba a Káápi-tó vizén. • Oroszország utolsó uralkodója, II. Miklós, „isten kegyelméből és minden oroszok egyeduralkodója" nem kevesebb mint 12 címet viselt hivatalosan (Moszkva cárja, Litvá­nia nagyhercege stb.). Az 1897-ben megejtett népszámlálás alkalmával így töltötte ki az egyes rovatokat: foglalkozása: minden oroszok ural­kodója; főfoglalkozása: az Orosz Birodalom ura; mellékfoglalkozása: földbirtokos. Több mint 1 millió négyzetkilométer orosz földterület képezte birtokát. Amikor uralkoló­­házának 300 éves fennállása örömé­re udvari díszebédet rendezett, le­vest is főzetett, amelyből ingven­­adagot mértek ki harangzúgás és rezesbanda kíséretében a szegé­nyeknek, de csupán az éhező nincs­teleneknek. 100 millió földtúró és 50 millió napszámos dolgozott bir­tokain. „Bér“ fejében munkásai pe­nészes kenyeret és néha rothadt lóhúst kaptak. Akinek e*- nem tet­szett, azt Szibériába száműzték, aki zúgolódott, „karperecét“ kapott: életfogytiglan hozzáláncolták a tali­gához. A cár kedvenc szavaira: „fgy volt ez és így marad végesteien időkig!; azután 1917-ben rácáfolt a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom. SrlniftuL riiMMf 7 1962. december 2. imoszani illái

Next

/
Oldalképek
Tartalom