Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-07-15 / 56. szám

Aki élni akar. harcoljon a leszerelésért! (Folytatás az 1. oldalról.) Hivatalos adatok szerint a katona kiadások világviszonylatban megha­ladják az évi 120 milliárd dollárt Ez körülbelül a fele a világ gazdaság beruházásának, mintegy 2/3-a a gazda­ságilag elmaradott országok nemzet: jövedelmének. A NATO-országok min­den 10 percben egymillió dollárt for­dítanak a háború előkészítésére. A katonai előkészületek terén az USA vezet. Az utóbbi 17 év alatt katona: kiadásai elérték a 900 milliárd dol­lárt, tehát majdnem annyit tettek ki, amennyit a második világháborúban a tőkés országok együttvéve vesztet­tek. A lázas fegyverkezés elképzelhetet­len mennyiségű emberi munkát emészt fel. A világon több mint 2C millió ember szolgál a fegyverei erőkben. Több mint 100 millió ember fecséreli energiáját háborús előkészü­letekre, és a tudományos dolgozók 70%-a katonai célú munkával foglal­kozik. Eisenhower, az USA előző elnöke és Kennedy, a jelenlegi elnök valaha reálisabb álláspontot képviseltek, han­goztatták, hogy a Szovjetunió és az USA egyenlő haderővel rendelkezik. Most azonban az amerikai vezetők arról akarják meggyőzni népüket és szövetségeseiket, hogy ez az erővi­szony állítólag az USA javára válto­zott. Szándékuk világos: az amerikai militaristák buzdítani akarják a ma­guk és szövetségeseik fegyveres erőit azzal az állítással, hogy megnyerik a háborút. Felmerül a kérdés, hogyan számí­tották, ki az amerikai vezetők azt, hogy az erőviszony az ő javukra vál­tozott? Ha objektiven vizsgáljuk a helyzetet, egészen más képet kapunk. A Szovjetunió biztonságának szavato­lására 50,100 és még több megatonna erejű nukleáris fegyverekkel, inter­kontinentális lövedékekkel, és gya­korlatilag elháríthatatlan globális ra­kétával volt kénytelen kísérleteket végrehajtani, s rakétaelhárító rakétát szerkeszteni. Az amerikai kormány­köröknek nincs ilyen hatalmas hadi­­technikájuk és ezért a legkisebb okuk sincs annak állítására, hogy az erő­viszony az ő javukra billent. A jelenlegi viszonyok között nem alkalmazhatjuk a régi mércét a világ­háborúra, nem gondolkodhatunk régi kategóriákban. A haditechnika minő­ségileg alapjában megváltozott, a had­viselési eszközök romboló ereje rend­kívül megnövekedett. Miben nyilvánul ez meg ? Először: az új fegyvereket össze sem lehet hasonlítani a régiekkel. Egy hatalmas hidrogénbomba robba­nóereje többszörösen felülmúlja az emberiség történelmében ismert ösz­­szes háborúkban, köztük az első és a második világháborúban alkalmazott összes harci eszközök robbanóerejét. Másodszor: A nukleáris rakétahá­ború teljesen megszünteti a határt a front és a hátország között. A tö­megpusztító fegyverek áldozata első­sorban a polgári lakosság lenne. Több termonukleáris bomba nemcsak több­milliós nagy iparközpontokat, hanem egész államokat tud teljesen elpusz­títani. A tudósok számításai szerint a világ nukleáris fegyverkészlete már most felér 12,5 millió olyan bombá­val, mint amilyent Hirosimára dob­tak le. Azok, akik a háború peremén tán­colnak, el akarják hitetni, hogy a béke megőrzésének szilárd biztosítása állí­tólag csak a nukleáris rakétafegyver. Ez Nyugaton a „félelem egyensúlyá­nak“ nevezett felfogás ellentmond a józan észnek. Mi határozottan állítjuk: ha az ag­­resszorok atomháborút robbantanak ki, lángjaiban maguk is elkerülhetetlenül elégnek. Itt a világfórumon meg kell emlí­teni, hogy az agresszív erők lázasan fegyverkeznek, új világháborúra ké­szülnek, s ezt azzal kendőzik, hogy állítólag a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország háborúval fenyegetőd­­zik. Rossz szándékuk nem kerülheti el figyelmünket. Megcáfolhatatlan té­nyeket említek: • Az első világháborúban 10 millió ember pusztult el és 20 millió ma­radt nyomorék. Talán a kommunisták, vagy a szocialista államok felelősek érte? A háború kitörésekor nem is léteztek szocialista államok és a kom­munisták egyetlen országban sem voltak hatalmon. • A második világháború mintegy 50 millió ember életébe került. Talán a kommunisták vagy a szocialista országok robbantották ki? A német, az olasz és a japán fasizmus indította el a háborút. A legnagyobb áldozato­kat éppen a Szovjetunió hozta, amely megmentette az emberiséget a fasiszta barbárságtól. • nézzük a világ mai arculatát. Katonai támaszpontok sebhelyei bo­rítják. Mindenki tudja, hogy az USA és szövetségesei létesítették ezeket a támaszpontokat. Nyugaton sokan mind gyakrabban kérdik: egyáltalán van-e jövője az emberiségnek? Ezeknek azt szeretném válaszolni: igen, van jövője, éspedig fényes jövője. Hisszük, hogy az em­beriség elég erős lesz ahhoz, hogy megszabaduljon az atomőrület meg­szállottjaitól. A leszerelés sürgető korparancs. zonyította, hogy az amerikaiak által végrehajtott és állandóan folyamatban lévő magaslégköri atombombarobban­tások milyen káros hatással vannak az emberiség életére. Leszögezte, hogy a világ békeharcosainak mind­addig nem szabad feladniuk a küz­delmet, amíg nem győzedelmeskedik a józan ész és a leszerelés politikája az egész világon. Háború nélküli világot kell teremtenünk Andersen wexo, a vnagiroaaiom kiváló képviselője azt mondotta, a békére azért van szükségünk, hogy dolgozhassunk, örülhessünk, széppé tehessük életünket. A leszerelés és a béke kiapadhatatlan forrása lehetne az emberiség létezésének, amelynek nagy részét most az imperialisták háborús előkészületekre használják fel. A leszerelés kérdése Nyugaton is egyre nagyobb érdeklődést kelt, sőt magában az USA-ban is egyre többen követelik megvalósítását. A katonai kiadások csupán a kapi­talista ipar bizonyos fellendülését idézik elő, de később gazdasági vál­sághoz, tömeges munkanélküliséghez vezetnek. Maga a leszerelés kérdése termé­szetesen nem oldja meg a szociális problémákat. Azonban ha megállíta­nánk az esztelen, tömegpusztító fegy­verek előállítását és ezeket az érté­keket békés célokra használnánk fel, óriási jelentősége lenne ennek külö­nösen a gyengén fejlett országok ré­szére. Egy olyan gazdag országnak, mint az USA is, többmillió lakósa új lakásokra, kórházakra, és iskolákra vár. Végül rrlaga az USA elnökének jelentése szerint Amerikában túl sok az analfabéta és a kevésbé művelt ember. Az iskolák és kórházak építésére, az emberek életszínvonalára ott nincs pénz. Ugyanakkor többmillió dollárt adnak ki fegyverkezésre. A leszerelés megoldása az amerikai nép óhajának is megfelelne. Hruscsov elvtárs részletesen fog­lalkozott a Szovjetunióban folyó kom­munista építéssel és kijelentette: El akarjuk érni, hogy húsz év múlva a Szovjetunió majdnem kétszer annyi ipari terméket gyártson, mint ma az egész nem szocialista világ. 1980-ban például körülbelül 3000 milliárd kilo­wattóra villanyenergiát termelünk, amely a felénél több, mint amit 1961- ben az egész tőkés világ termelt. Nagy feladatot tűzünk ki: bőséget teremteni mindenből és biztosítani az átmenetet a „mindenki tehetsége sze­rint és mindenkinek szüksége sze­rint“ elv megvalósításához. Több ellenségünk elismeri, hogy akik ilyen terveket tűznek ki, azok valóban békét akarnak. Távlati ter­veink vannak. Évekre és évtizedekre tervezünk. Terveinkben és számítá­sainkban, építkezésünknek ebben a fokozódó ritmusában, amely a szo­cialista országok gigantikus előre­haladását irányozza eló a Labe folyó­tól egészen a Csendes-óceánig, nincs helye a háborúnak. A mi zászlónkon nagy ideálok van­nak: béke, munka, szabadság, egyen­lőség, testvériség és minden nemzet boldogsága. A nemzeteknek ki kell kényszeríte­­niük a leszerelést. Az emberiség élhet és élnie kell háború nélkül. A mai korban a háborúk elkerülhetők. Felvetődik a kérdés: van-e lehető­sége a népeknek eltorlaszolni a há­borúhoz vezető utat? Határozottan felelhetünk: igen, van lehetőség. Ma reális lehetőségek, hatalmas erők lé­teznek, amelyek megvédhetik a békét. Ez elsősorban a Szovjetunió és az egész szocialista világrendszer. To­vábbá a fiatal független államok, amelyek közé tartozik India, Indonézia stb. De a többi országokban is a béke erői óriási erőt képviselnek, amelyek megakadályozhatják egy új háború kirobbantását. Befejezésül Hruscsov elvtárs kije­lentette: A nemzetek nagy jelentősé­get tulajdonítanak a jelenlegi béke­világkongresszusnak. A kongresszu* hangja szólaljon meg az egész vilá­gon és ébressze fel a további ember­­milliókat a tartós békéért folytatott harcra. Ha a tömegpusztító háború elleni erők minden kis -részecskéje egy ha­talmas mozgalommá egyesül, ereje legyőzhetetlen lesz. Mind a tavaszi árvíz úgy öntsön ki e mozgalom fo­lyója is a világ minden táján és söpörjön el minden akadályt az útról, amely az általános és teljes leszere-. lés megoldásához vezet. Dicsőség a békéért harcolóknak, a tömegpusztító világháború kirobban­tása ellen küzdőknek! Éljen a világ­béke és a nemzetek barátsága! Hruscsov elvtárs részletesen ismer­tette a Szovjetunió kormányának javaslatát az általános és teljes le­szerelés megoldására, amelyet a genfi 18 hatalmi értekezleten terjesztett elő. Többek között kijelentette: — A világon a leghatalmasabb glo­bális interkontinentális rakétákkal rendelkező Szovjetunió javasolja, hogy az összes atomhordozó felszámolásá­val kezdjék el a leszerelést és ezzel önként lemond a nagyon lényeges katonai fölényről. Csak egyre nem vagyunk hajlandók, arra, hogy felad­juk az általános és teljes leszerelést, hogy megnyirbáljuk szerződés-terve­zetünket és kirekesszük belőle a reális leszerelési intézkedéseket. Ebbe soha­sem egyezünk bele. A leszerelés, s nem a leszerelési vita hívei vagyunk. Tűrhetetlen az a helyzet, hogy a leszerelési tárgyalá­sok idején tovább fokozódjék a lázas fegyverkezés. A szovjet miniszterelnök ezután vázolta a nyugati kormányok lesze­relési politikájának hiányosságait, majd kijelentette: A leszerelés kér­désében azért merülnek fel nehézsé­gek, mert a nyugati hatalmak a való­ságban elválasztják az ellenőrzést a fő feladattól: a tényleges leszerelés­től. Ojra felszólítjuk a nyugati hatal­makat: fogadják el általános és teljes leszerelési javaslatainkat, s mi elfo­gadjuk az ő ellenőrzési javaslataikat. Mi abból indulunk ki, hogy két vi­lágrendszer van: az egyik a tőkés alapokra épülő államrendszer, a má­sik a marxizmus —leninizmus tanítá­sára, szocialista alapokra épülő rend­szer. E rendszerek ideológiai és poli­tikai harcot vívnak egymással. Nem akarjuk, hogy ez a harc a különböző társadalmi rendszerű államok hábo­rújává fajuljon, hanem azt akarjuk, hogy a kérdéseket a békés verseny­ben oldják meg. A szocialista és a tőkés világ valamennyi országa békés úton bizonyítja be rendszere elő­nyeit. Ügy véljük, hogy ezek az alapon kell eldönteni azt a vitát, melyik rendszer és mely nézetek haladóak, mely rendszer szolgálja igazán a néptömegek érdekeit. Az emberiség azt a rendszert választja, amelyik bebizonyítja előnyeit. A nyugati kormánykörök képviselői nyíltan hangoztatják, hogy az atom­halál jobb a kommunizmus győzel­ménél. Ez azt ielenti: az inrmerializ-Mi, kommunisták meggyőződtünk a szocializmus erejéről és előnyeiről. Ezt már a történelem is igazolta. Nem félünk a kapitalizmussal folytatott versenytől. Mondjon le a kapitalizmus a háborúról és vigye át vitáját a békés verseny mezejére. A szovjet miniszterelnök ezután elmondotta, hogy a szocialista tábor­nak is mindaddig fokoznia kell védel­mi erejét, amíg a világon fennáll a háború veszélye, az imperialisták esz­telen fegyverkezése miatt. Kijelen­tette: Azt, hogy csak a szocialista országok hajtsák végre a leszerelést, ne várja tőlünk senki. A robbantások betiltásáról szóló egyezményt már régen alá lehetett volna' írni, ha a nyugati hatalmak csak egy kis jóaka­ratot is tanúsítanak a Szovjetunió javaslatai iránt. Ellenkezőleg. Az idén tavasszal az USA három küldöttséget irányított külföldre. Az egyiket a genfi lesze­relési értekezletre, a másikat a NATO athéni értekezletére, a harmadikat és leghatalmasabbat pedig a csendes­óceáni Karácsonyi-szigetekre, hogy irányítsa a magaslégköri atomfegyver kísérleteket. Vajon e három küldött­ség közül melyik bizonyítja legjob­ban az amerikai politika igazi arcula­tát? Világos, hogy a /második és a harmadik. Hruscsov elvtárs több példával bi-A Szovjetunió leszerelést akar és nem leszerelési vitát! A hír döbbenetes. Azon a napon, amelyen Moszkvában megkez­dődött a történelem legnagyobb béke­kongresszusa, Washingtonban paran­csot adtak az első magaslégköri nuk­leáris robbantásra. A több mint egy­millió tonna hagyományos robbanó­anyag erejének megfelelő hidrogén­bombát Thor-típusú rakétával lőtték fel, s a robbantást 320—800 km kö­zötti magasságban hajtották végre. Az USA-hoz tartozó Honolulu kö­ríilhplíil 1900 km-ro fpk-QTÜc a IrícpHot ■ Hírügynökségek jeientesei sze­­rint Marokkó fővárosában, Rabatban, véget értek Ben Bella, az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának miniszterelnökhelyettese és Ben Khedda miniszterelnök által kiküldött két miniszter közötti tárgyalások, az algériai ideiglenes kormány képvi­selői közötti nézeteltérések tisztázá­sára. Ben Bella kijelentette az újság­íróknak, hogy a rabati tárgyalások hozzájárultak á nemzeti egység meg­szilárdulásához. ■ A Kubai Köztársaság hadügymi­nisztériuma közleményt adott ki, amelyben bejelenti, hogy a guanta­­námői amerikai támaszponton állomá­sozó amerikai katonai egységek Ku­­ba-ellenes provokációt kíséreltek meg. A közlemény szerint az egysé­gek július 8-án és 9-én a támaszpont körül cirkáló kubai őrjáratokra tüzel­tek. ■ A Csehszlovák Szociálisa Köz­társaság Nemzetgyűlésének küldött­sége, amely hivatalos látogatáson van Angliában, szerdán megkoszo­rúzta az Ismeretlen Katona sírját. Este az angol alsóház elnöke Harry Hylton-Foster, ünnepi vacsorát adott a csehszlovák vendégek tiszteletére. ■ Az Indonéz Köztársaság moszk­vai nagykövete Washingtonban érke­zett, hogy Hollandia képviselőivel tárgyaljon Nyugat-Irián jövőjéről. Malik megbeszéléseinek fő feladata, hogy megvizsgálja: vajon a holland fél hajlandő-e rendezni a nyugat­­iriáni kérdést az ún. Bunker-terv szerint. o A leszerelési és béke-világkongresz­­szus küldöttei nem­csak a plenáris ülésen vitatták meg korunk legégetőbb nemzetközi problé­máit, hanem a szü­netekben, magán­találkozások során is ezekkel a kér­désekkel foglalkoz­tak. Felvételünkön: John Bernal pro- ; fesszor, a Béke­világtanács elnöke A. Kornejcsuk szov­jet íróval beszél­get. . ■ ?oto: CTK — TASZSZ mus számos veaeimezoje elvesztette biztonságérzetét, hogy a kapitalizmus nyerhetne a szocielizmussal folytatott versenyben és készek beleegyezni egy pusztító világháború kirobbantásába, milliók halálába, csakhogy „megment­sék" a kapitalizmust. Hazai hírek • AZ SZNT ARATÁSI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE értékelte a nyári mezei munkák helyzetét és az aratási előkészületeket. A szántóföldi takarmány betakarítása végéhez közeledik és a déli járá­sokban már megkezdték a második kaszálást. Rosszabb a helyzet a réti széna betakarítása terén. Július 9-ig a nyugat-szlovákiai kerületben a rétek 86 %-ról takarították be a szénát, Kelet-Szlovákiában 63 °/o-róI és Közép-Szlovákiában csak 60 %-ról. A réti növények elöregednek, túlérnek, és vesztenek tápanyagaikból. A hűvös időjárás néhány nappal ismét elhalasztotta az aratás tömeges megkezdését. Gyors ütemben befejezik a gépek javítását és pontosan le­rögzítik az aratási terveket. Most már konkrét intézkedéseket kell tenni valamennyi mezőgazdasági üzemben a kombájnok bevetésére a földeken, a gépeket el kell látni üzemanyaggal és gondoskodni kell az üzemzavarok operatív kiküszöböléséről. A járásokban az utolsó előkészületeket végzik a gabona folyamatos felvásárlásának biztosítására. • CSEHSZLOVÁK KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG UTAZOTT IRAKBA. A cseh­szlovák kormányküldöttség, amely részt vesz az iraki forradalom 4. év­fordulójának ünnepségein, Václav Holeckának, a nehéz gépipari miniszter helyettesének vezetésével Bagdadba repült. • A MALI SZAKSZERVEZETI KÜLDÖTTSÉG PRÁGÁBAN. A Központi Szakszervezeti Tanács meghívására Prágába érkezett a Mali Dolgozók Nemzeti Szövetségének (UNTM) küldöttsége, amelyet Famady Mamadou Sissoko, a szövetség főtitkára vezet. A küldöttség tagjai Mohamed Sissoko, a Tanítók Szakszervezeti Szövetségének tagja és Sana Tall tanítónő, a nő­bizottság tagja. A Központi Szakszervezeti Tanács nevében Gustav Hni­­licka titkár üdvözölte a küldöttséget. színhelyétől. A robbantást azonban még innen is észlelni lehetett: a kí­sérlet pillanatában nappali fény törte át az éjszakát, utána pedig másod­percekre narancsszínűvé vált az ég­bolt. A tudósok megállapítása szerint a robbantás súlyos zavarokat okoz a ionoszférában. Ausztráliából érkezett hír szerint a robbanás utáni percekben Ausztrá­lia és Kanada között megszakadt a távíró-összeköttetés. Zavarok álltak be az Ausztráliát, Honolulut és San Franciscot összekötő távközlési vona­lon is. A japán Közlekedésügyi Mi­nisztérium rádió-zavar-szűrő állomása közölte, hogy a robbanás után meg­szakadt a Honolulu, Kalifornia és Bueros Aires közötti rádió-telefon­vonal. Hasonló eset fordult elő a Reuter angol hírügynökség rádióadá­sánál is. Húsz percre „eltűnt az éter­ben" az Üj-Zélandból a Tengeren­túlra sugárzott rádióadás. Hasonló rádiózási zavarok léptek fel a Fidzsi­­szigeteken is. E zavarok rövidebb­­hosszabb idő elteltével megszűntek. A világ minden tájáról arról érkez­nek jelentések, hogy a haladó köz­vélemény óriási felháborodással fo­gadta az amerikaiak arcátlan atom­provokációját. A moszkvai béke-világ­kongresszus küldöttei között változat­lanul nagy a felháborodás az amerikai magaslégköri robbantás miatt. Az USA kormányához naponta ér­keznek tiltakozások a földteke min­den sarkából, amelyekben tudósok, közéleti személyiségek, munkások, ifjúság ítélik el az emberiség ellen elkövetett sötét bűntettet. Az amerikai sajtó kommentárjai felvetik a kérdést; nem ment-e az USA kormánya túlságosan messze abban, hogy semmibe se vette a világ közvéleményét. A New York Times kénytelen bevallani, hogy a robbantás világszerte nagy felháborodást vál­tott ki. Sötét bűntett a béke ellen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom