Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-07-15 / 56. szám
SZORGALOMBÓL jelesre vizsgáztak Erre a következtetésre jut az ember, ha terepszemlét tart a hanvai szövetkezet házatáján. De az igazi kellemes meglepetés akkor éri, ha nem az irodában, hanem a határban a haragoszöld búzatenger, a szemet gyönyörködtető kukorica és répatáblák mentén akar meggyőződni a hanvai szövetkezetesek szorgalmáról. A szakszerű talajművelés, amely elsősorban is a traktorosok érdeme, a rendszeres trágyázás, és a nagyhozanni búzafajták alkalmazása, megteremtette a rekordtermés előfeltételeit. A látottak meggyőzik a szemlélődét arról, hogy a szövetkezet vezetői nem ábrándoznak, hanem a reális valóságból indulnak ki, amikor bizonygatják, hogy a búza hektárhozama egyes táblákon eléri a 40 mázsát is. De nemcsak a búzából, hanem az árpából is rendkívüli jó termésre számítanak. A szövetkezet vezetősége a lehetőségekhez mérten mindent elkövetett, hogy a jó gabonatermést teljes felkészültségben várja. A legtöbb gondot a széna betakarítása okozta, és okozza még ma is. Nem is csoda, hiszen az 1200 hektáros szövetkezetnek 225 hektárrról kell betakarítani réti szénát. S ez bizony sok munkát Igényel. De a nehezén már túl vannak, mert 195 hektárról már kazlakban vár sorsa beteljesedésére a jó takarmánynak ígérkező réti széna. Vajon ki tudja? Lehetséges, és feltételezhető, hogy ottjártunk óta már az, összes széna kazalba került. Ez annál is inkább feltételezhető, mert a hanvaiaknak is jó leckének bizonyult az elmúlt takarmányszűk esztendő. Még ma is érzik káros következményeit. Ahány kapálás, annyi eső tartja a közmondás. De ezt emlékezetükbe vésték a hanvai szövetkezetesek is. Kapál is a falu apraja, nagyja. Nemcsak a háztáji kukoricában, mint ahogyan az sajnos, egyes helyeken divattá vált, hanem a közösben is. S a kérdésre, hogy hányszor kapálják a kukoricát, egyszer vagy kétszer, szinte megbotránkozva, kérdéssel válaszolnak: — Vajon azt gondolják, hogy a hanvaiak félnek a kapálástól? akkor nem jól ismerik a hanvai népet. Mondjon ki mit akar, csak bizonygassák az okosok a kapálásnak csupán a gyomirtás szempontjából! szükségességét. Mi azért akkor is kapálunk, ha nincs gyom. Mert a növény azt megkívánja. De ezek az emberek nemcsak beszélnek, hanem cselekszenek Is. A kukoricát már másodszor kapálják, nemcsak géppel, hanem kézzel is. Persze ez még nem lesz az utolsó kapálás, ezt még követi a harmadik. A cukorrépa ápolásával lényegével már végeztek. Háromszor kapálták kézzel és géppel. Meg is van a látszata. Négyszáz kilométeres útszakaszon nagyon sok répatábla mellett elmentünk De sehol nem láttunk a hanvaiak cukorrépájához hasonlót. Ahogy csodálkozunk a gyönyörű cukorrépa láttán, hogy honnan, honnan nem, mintha az égből pottyant volna elénk egy pirospozsgás arcú, vígkedélyű hanvai menyecske. — No, mit szólnak a répánkhoz? — teszi fel a kérdést. Magától értetődik, hogy dicsérőleg^ nyilatkoztunk. De nem illendőségből, mint az néha előfordul, hanem őszintén kikívánkozott belőlünk a dicsérő sző. Majd megtudtuk, hogy László Gézánéhoz van szerencsénk. Lászlóné egyike azoknak az asszonyoknak, akiknek lelkiismeretes munkája nyomán, a mostoha időjárás mellett is, Péter- Pál napján, dúslevelű, közel kilós cukorrépák hirdetik, hogy a hanvai szövetkezetesek gazdag cukorrépatermésre számíthatnak. Elhallgatnánk az igazságot, ha nem beszélnénk az egyetemesen gépesített brigád érdemeiről Is. Hiszen mindenki által elismert tény, hogy a Kiss István vezetett brigád tagjainak, akik a szántástól a terménybetakarításig minden munkában helytállnak, nagy részük van a szövetkezet termelési eredményeiben. Most, aratás előtt is megvannak győződve a szövetkezeti tagok arról, hogy a brigád kitesz magáért, és mindent elkövet a 344 hektár gabona gyors és veszteségnélküli betakarításáért. A gazdálkodás színvonalának mércéje a szerződéses eladási kötelezettségek teljesítésében jut kifejezésre. A hanvai szövetkezet sok esetben e téren is jó példát mutat. így például elismerés illeti azért, hogy a hús eladási tervét az első félév végéig 100 •/•-ra, míg a tojás eladási tervét 130%-ra teljesítette. De baj van a tej körül! Bizony, a tejeladás tervét a község napjainkig csupán 68 Vo-ra teljesítette. A lemaradás okát ilyképpen Indokolják a község és a szövetkezet vezetői: — Kevés volt a takarmány - sok a borjú, és azok naponta 600 liter tejet fogyasztanak, s így bizony kevés jut eladásra. Ezek a körülmények valóban hátráltathatják a tejeladás tervének teljesítését. De egy kis körültekintéssel lehetne a helyzeten javítani. Lehetne, mégpedig azáltal, hogy a szövetkezeti tagok birtokában levő háztáji tehenek után a jelenlegi 300 liter tej helyett mondjuk, évi 600 liter tej eladását irányoznák elő tehenenként. Vagy azáltal, hogy a borjakkal egalizált tejet is itatnának és az e téren megtakarított teljes értékű tejet pedig eladnák a közellátás céljaira. Érdemes volna ezen gondolkodni. Hiszszük, hogy Hanva község dolgos népe e téren is behozza a lemaradást és jó példáinak sorozatát ezzel is gyarapítja. A szorgalom mellé bátrabb kezdeményezést Nem. A hanvaiak nem félnek az újtól. De azért a kezdeményezésben bátrabbak lehetnének. Például nagyon ésszerű és hálás kezdeményezés lett volna, ha a gyomirtó vegyszert nem 20 hektár kukoricára szórják el, ha-A parasztakadémia aratási határszemléje nem a 70 hektár kukorica kombinált ápolását valósítják meg vele, olyformán, hogy a vegyszert csak a kukoricasorokba szórják. Bátrabban alkalmazhatnák a prémiumrendszert is. Igaz ugyan, hogy a termelési tervek túlteljesítése esetében prémiumot kapnak a tagok. Ez nagyon helyes. De a valóság az, hogy nemcsak az illetékes tag érdeme, l\ogy a részére kimért parcellán magas terméshozamot ért el, hanem a traktorosoké is, akik bizony nagyon sok munkával járulnak hozzá a növények termeléséhez. Ezért helyes lenne bevezetni az idényprémiumot a mezőgazdasági munkák minden szakaszán. És az idénymunkák befejezése után két szempontból értékelni a teljesítményeket: egyrészt, hogy milyen gyorsan lett az adott munka elvégezve, másrészt, hogy milyen minőségben. Majd aki a munkája után kiérdemli, kapjon idényprémiumot. Bátrabb kezdeményezést tanúsíthatna a szövetkezet vezetősége az évelő takarmányok betakarítási munkálataiban is. Ugyanis meglepő, hogy ilyen szorgalmas tagokból álló szövetkezetben a takarmány betakarításának új technológiáját napjainkig csak hírből ismerik. Valahogy úgy néz ki, hogy a hanvai vezetők félnek az ilyen irányú befektetésektől, talán azt tartják, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Pedig, mint azt nagyon sok szövetkezet tapasztalata Igazolja, ezek a befektetések a jó minőségű, fehérjedús takarmányban kamatostól megtérülnek. PATHÖ KAROLY MÉG TÉLEN KEZDTE munkáját a kassai járás parasztakadémiája. Tíznapos szaktanfolyamot tartott a Magas Tátrában, amelyen főképpen a nagy termőképességű gabona- és kapásnövény-fajták termesztésével foglalkozott. Agronómusok, kutatók, kísérletezők, a Mezőgazdasági Tudományos Akadémia dolgozói és mások vettek részt a tanfolyamon, ahol mindenki tanult és tanított. A vitában pedig leginkább a gyakorlat em' ’béréi ismertették tapasztalataikat az új gabonafajtákkal és az új módszerekkel kapcsolatban. Akkor a parasztakadémia sikere főképpen abban nyilvánult meg, hogy valamennyi gyakorlati szakembere bekapcsolódott a nagy terméshozamok mestereinek versenyébe. A Járási pártbizottság, a JNB és a Kassai Mezőgazdasági Kutatóintézet azóta is állandóan foglalkozik ezzel a mozgalommal, amely az egész területre kiterjedt. Legtevékenyebb munkát azonban vetéstől aratásig fejtettek ki. Gondoskodtak a vetőmagellátásról és tanácsot adtak az új technológia alkalmazásához. Ennek a jó irányításnak és közös munkának az eredménye most, aratáskor vált kézzelfoghatóvá. Ezért rendezték meg az 'Sratási határszemlét. A kerület minden járásában tartanak egyet amelynek előterébe az új fajták meghonosítása és az új módszerek terjesztése került. A KASSA! JÄRÄSBAN a határszemlét a Haniskai Mezőgazdasági Fajtaellenőrző Állomáson kezdtük. Itt jóformán minden nagy termőképességű fajtát, a legjobb tájfajtákat és az ismert régi fajtákat termesztik és összehasonlító kísérleteket folytatnak. Ennek alapján térképet készítettek az egész járásról, ami szemléltetően mutatja, hogy melyik községben melyik fajta terem jobban. így például a Hernád-menti síkságra (Szína, Kenyhec, Migléc stb.) az őszi búzák közül első helyen a Pavlovicei 198- ast és a Dianát, másodszor pedig a Kosútit ajánlja. Ezzel szemben a Kecer völgyében a Kasticei szálkás búza terem a legjobban. Nagyon szépek a kísérleti parcellák. De a sok jő példán kívül akad néhány olyan is, amiből csak okulni lehet. — Ennél rosszabb San Pastoret nem láttam - jegyezte 'meg az egyik agronómus. — Én sem — mosolygott Hudácsek Gusztáv, a Haniskai Fajtaellenőrző Állomás igazgatója — de ne csodálkozzanak rajta, mert november 14-én vetettük és a rendes vetésideje nálunk október eleje. A búza nincs tekintettel a kutatóra sem, csak a Jó agrotechnikára. De azt aztán alaposan meghálálja. TOVÄBBMENET a szlnai EFSZ-t látogattuk meg. Itt az Idei nem „olasz tél“ ellenére 30 — 35 mázsát ígér a San Pastore, még többet a Pavlovicei és a Kosúti búza. A várható hektárhozamot 40 q körülire becsülte a' parasztakadémia zöme. Kiváló termést ígérnek a nagy termőképességü gabonafajták, a kenyheci, migléci, perényi, makranci szövetkezetekben és a Nagyidai Állami Gazdaságban, de talán olyan szép búzát sehol sem láttunk, mint a tornaújfalusi szövetkezet határában. A 28 hektár búza olyan mint a nád, haragoszöld színű, araszos a kalásza, szemei kiülők. A búzatábla egyik felében a Pavlovicei 198-ast vetették, a másikba a Dianát. A TANULMÁNYÚT befejeztével a sok szép termés láttán valamenynyi agronómus belekapcsolódott a magas terméshozamok mestereinek versenyébe; a kezdők 15 — 20 ha földterületekkel, az eddigi versenyzők javarésze pedig gazdaságuk összterületével. Azonkívül versenyre hívták a kerület többi járását a nagy termőképességű gabonafajták termesztésében. Az agronómusok már most megegyeztek azokkal a gazdaságokkal és a kutatóintézettel, ahonnan a jő vetőmagot még most, aratáskor beszerzik. CSUR1LLA JÓZSEF ABálványi Állami Gazdaság brigádközpontjában serény munka folyik. Aratásra készülnek, tehát érthető, hogy tüzetesen átvizsgálják a kombájnokat. — Lámcsak. Az emelőszerkezet dróthuzala nagyon elkopott, ki kell cserélni — mutatja Árvái Ferenc Beke Antal brigádvezetőnek. Ember és gép bevetésre készen Ha megmozdul a csavar... Viczena Rozália segít rajta. A tanulékony Dávid Gabriella pedig figyeli a mesterfogást. — Jól van, Feri fiam. Alaposan nézd át a masinákat, nehogy az első forduló után... Hű, az áldóját! Erre gondolni is rossz. Tehát tudod, becsületesen, most amikor erre idő van. Bizony, a gépkiesés nem öregbítené a javítók jó hírnevét. Sokszor aprócseprő, egészen kicsiny dolgon múlik a kombájn üzemképessége. Azért fontos. hogy minden órapontossággal működjék. A kombájnok szépen, sorjában, egymás mellett vannak elhelyezve. Idén a bálványi részlegen 2 ÉM és 1 SK — 3-as kombájn vár bevetésre. A gabonamezök felét kétmenetesen, másik felét pedig szokott módon, de ugyancsak kombájnokkal takarítják be. A kombájnok előtt 3 rendrakó vágja majd a dús kalászú gabonát. Ezenkívül kijavítottan, előre nem látható esetekre tartalékba helyeztek 2 kévekötő-aratógépet és líét 1200-as cséplőt. Mindenesetre az óvatosság nem árt. A szalmaprések is kijavítva, készen állnak. Nagy szükség lesz rájuk a bálázásnál. Ugyanis a szalma nagy részét ilyen állapotban, a többit pedig fölszecskázva, a bálák közé fújatva kazalozzák. Az aratásra alaposan fölkészültek az egyetemesen gépesített brigádok tagjai, akik türelmetlenül várják az indulást. Traktoroslány a ... Igen, az egyetemesen gépesített leánybrigádról már régen nótát kellett volna faragni. Ezt igazán megérdemelnék, hiszen mindenütt eredményesen kiveszik részüket a munkából. A kora tavaszi és a későbbi növényápolási munkáknál nagy hasznára voltak a gazdaságnak. Most ők a legtürelmetlenebbek. Érthető is, hiszen ez lesz az első aratás a brigád életében, amikor közvetlenül az első vonalban küzdenek majd. Ojabb próba, újabb iskola lesz számukra, ahol megint megmutatják, hogy lehet rájuk számítani. Beke brigádvezető nagyon dicséri őket. — A télen mind a hatan alapos elméleti oktatáson vettek részt. A vizsgákon kitűnő eredménnyel végeztek. A gyakorlatban is megálljé1 helyüket. A gépkarbantartás terén pedig a férfiakat is fölülmúlják. Viczena Rozália — a leánybrigád vezetője — és társa Dávid Gabriella trágyát hordanak. A növényápolást már befejezték, de a gabona még érőben van, hát kihasználják a pangási időt. Ilyenkor a pihenőben még az emberek lerakják a trágyát, elég idejük akad a gondolkodásra.- Vajon milyen is lesz a kombájnaratás ? Ugyanis mindketten segédkombájnosként szerepelnek az idei aratásnál. Télen aztán korabájnvezetői tanfolyamra mennek — önállósítják magukat. — Hagyjanak végre dolgozni — nyelvel Gabriella — alighogy elmentek a filmesek, most még maga is ... — ? * Talán igaza van. A dolgozót ne tartsa fel senki. Pajkosan, mosolyogva a Zetor nyergébe ugrik. — Ne vegye szívére, — szól Rozália — csak tréfál. Aztán vasparipáikon elnyargalnak. Beke elvtárs elmondja, hogy Gom-Szabó Mária, aki Helsinkibe megy bős Erzsit és Szabó Máriát rendrakóra osztják be. i* Szabó Mária már a Világifjúsági Találkozó jegyében él. A lányok megbíznak benne. Tudják jól, hogy a világ ifjúsága előtt az ő munkájukról beszél majd. Ha férfiszemmel nézzük a hat lányt, őszintén meg kell mondanunk, hogy szívbizsergetően takarosak. Tehát nem csoda, hogy egyik-másik körül kedveskednek a fiúk. S mivel ősidők óta úgy van, hogy a lány férjhez megy, a fiú pedig megnősül — mert az ember társas lény — ennélfogva eladók a lányok. Ezt vallja a húszesztendős Király Edit is, aki rövidesen asszonysorba lép, persze a főzőkanál-elmélettel nem ért egyet, továbbra is a brigádban, a leányokkal marad. Ez nála becsület dolga is, hiszen versenyben állnak a férfibrigáddal és célul tűzték ki, hogy ők, hatan együttesen küzdenek a „CSKP XII. kongresszusának brigádja“ megtisztelő címért. Hogy milyen lesz az idei aratás Bálványon? Sokkal könnyebb, mint máskor volt, mert a lányok, amellett, hogy a kemény munkából nagyban kiveszik részüket, egy jó adag mosolyt, sok vidámságot és ami még igen fontos, fiatalos lendületet visznek a munkába. Ezen pedig ne csodálkozzunk, hiszen mindannyian fiatalok. Hatan összesen csak 123 évesek. HOKSZA ISTVÁN ■*-» * I I *— I ■*-* 2 © i- 21 o '5 '© .3 c/3 »41 '50 N é '© ü e w Ä '3 E-° «-o S » S - N '« CG *» ® 2* CG CB co »O N ''O '© ® £ >o n - « rH í-9 oj CG 3 .iá-O 0> JÉ 2 CTJ '© wm •«©S-WgS Z5 o aN fa —« ej w © S3 w «* § I £9 £ <a a, S " 2 * . o :o 5 < ,2* < a c >
