Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-11-21 / 93. szám

Pillanatképek J6 hírneve van messze környéken a sztredanadbodrogomi szövetkezet­nek. Nem csoda, hiszen sürgős mun­ka idején hétköznap, vasárnap csak munkában találja az ember őket. Még az éjszakák csendjét is megtörte a traktorok zúgása a szántásvetés idő­szakában. De nemcsak dolgozni, szórakozni is tudnak. Minden szabad idejüket feláldoznak egy színdarab vagy egy táncbemutató tanulására. Természe­tes, az eredmény sem marad el. So­káig emlékezetes marad a „Boros­pincék alatt“ című népi táncuk is, amelyet a CSEMADOK szervezésében több helyen bemutatták. Jóleső érzés hatja át az embert, amikor elbeszélget a szövetkezet ve­zetőivel munkájukról, napi gondjaik­ról. Blaskó János, a szövetkezet elnöke azt bizonygatja, semmi akadálya an­nak, hogy 1970-ig elérjék az ipar színvonalát. Tuchinya János agronó­­mus a nagyhozamú búzafajtákról, a nitratáció eredményességéről, a talaj­­javítás fontosságáról, a jövő évi ter­veiről beszél. De kezdjük csak szé­pen sorjában. A szövetkezet 1422 hektár mező­­gazdasági területtel rendelkezik. Eb­ből 1064 hektár a szántó, 202 legelő, 58 rét, 24 erdő, 9 szőlő, 8 kert, 7 tatta meg a mérnököt Benedek Gyu­la, a HNB titkára. — A silány réte­ket, legelőket feltörjük, hogy többét teremjenek. A sovány földeket pedig gyepesítjük, hogy kövérek legyenek Ami ma parlag, holnap már szőlt lesz. Sok, nagyon sok változás tör­ténik még a térképen. Az olyan változás még több, amit nem jegyeznek térképre. Például £ múlt télen 40 hektár savanyú talaj­ra 7 — 10 centi vastagon olyan homo­kot terítettek, amely kristálymeszet is tartalmaz. Ezáltal megjavult a ta­laj szerkezete és kémhatása is. E télen ugyancsak nagyméretű talaj­­javítást végeznek. A Vincehalmok nevű szélhordta dombból az idér újabb 50 hektár talajt homokolnak meg. Az idén 22 hektár rétet és le­gelőt törtek fel, az előző évben 2C hektárt. Kilenc kilométeren csatornái készítettek a talajvizek levezetésére Ebbe nem számít az a nagymérvű vízgazdálkodási munka, amely állami irányítással folyik. Azonban az sem hagyható szó nél­kül. A terv szerint még 1958-ban e kellett volna készülnie az itteni ön­tözőberendezésnek, de mindeddig csak 56 hektárt adtak át 286 hektár helyett. Pedig ezzel a területtel akar­ják megoldani a takarmánytermesz­tés kérdését. Ugyanis más területe­egy bodrogmenti szövetkezetből A rimavszkászobotai járásban nagyméretű talajjavítási munkák foly­nak. a képünkön látható Krivianszky Mihály földgyalujával túlteljesíti tervét. Példáját minél többen követhetnék. (b) Ezrekre menő tehát az állatállo­mány és majdnem másfélezer hektár a mezőgazdasági terület is, ezért sok munkaerő is szükséges. Kevés külö­nösen a fiatal munkaerő. Nézzük az összetételt: a 198-cas létszámból 25 éves életkorig 39 tag, ebből 26 nő, 25-40 éves korban 68 tagot számlál­nak, közülük 29 nő, 40 — 60 éves 61, ebből 14 nő. Hatvan éven felüli tagja 30 van a szövetkezetnek, közülük öt nő. Természetes, itt is akad olyan, aki már csak papíron tag, de a mun­kában keveset tesz. — A munkaerőhiányt a gépek jobb kihasználásával igyekszünk áthidalni, de ezzel még nem oldódik meg a probléma — vetette fel a kérdést Balogh Béla elvtárs, a komplexbrigád vezetője. Nézzük előbb azt, ami már meg­oldódott. A gépek sok munkában he­lyettesítik az embert, mióta a brigád megalakult. Addig például a burgo­nyakombájn is ott állt kihasználatla­nul. Kézzel ástak minden burgonyát. Most meg, hogy a traktorosok érde­keltebbek a termelésben, a nehezét elvégezte a gép és a hektárhozam is jóval meghaladta a 200 mázsát. A komplexbrigád jól működik, mind­amellett Balogh elvtársnak igaza van, hogy teljesen nem oldhatja meg a munkaerő problémát. Amíg az el­mondottakon gon­­dolgozunk, vidám gyereksereg halad el mellettünk. Vagy kétszázan lehet­nek.- Brigádon vol­tunk a szövetke­zetben — magya­rázza Szombathy elvtárs tanító. — Nagyon szeretik a mezőt a gyerekek. De nemcsak a szö­vetkezetben isme­rik meg a mező­­gazdasági munka szépségét, hanem elsősorban a Mi­­csurín-körben. A CSISZ járási veze­tőségének arra a felhívására, hogy minden tanuló négy facsemetét neveljen a jövő évben, a mieink húszat vállaltak, és már összeszedtek közel egy kiló magot vadkörtéből és vadalmából. Azonkí­vül nádat szedtünk takarónak a me­legágyakra, 2 köbméter komposztot készítettünk falevélből és egyéb hul­ladékból. Már magában az a tény is, hogy eddig 1800 brigádórát dolgoztak a fiatalok a szövetkezetben, biztatás ahhoz, hogy a kiöregedett szövetke­zeti tagoknak lesz utánpótlása. Csurilla József A dtákbrlgádosok egyik csoportja ] Szombathy tanítóval i i ken kukoricatermesztéssel biztosítják < a silótakarmányok zömét és ahhoz a fehérjedús takarmányokat kiter­melnék a 286 hektár területen öntő- : zéssel. A nagy szövetkezetnek az állat­­állománya Is elég nagy. Jelenleg 654 szarvasmarhát, 1463 sertést, 1300 ba­romfit és 555 juhot tart. A sertések­ből 44 anyakoca, a juhokból 320 anya f törzskönyvezett. De még növelni i akarják az állományt és elsősorban . a sertéstenyésztésnek szánnak nagy szerepet a szakosítás bevezetésével. gjwmőícsös, 6 halastő és 17 hektár terméketlen. Ez a sokféle terület kissé megne­hezíti a szakosítást, pedig e célból egyesültek a vinicskai EFSZ-szel és a közeli tanyával. De maga a föld is sokat változik. Nemrégen egy mér­nök járt a faluban, hogy a múlt év­ben befejezett térképen megtegye a szükséges változásokat. — Tavaly még legelőn jártunk itt, idén már szántóföld. Ezt még meg­értem, de a szántóföldet meg be­gyepesítették. A konyhakertet szőlő váltotta föl, más területet beépítet­tek. *■— Nálunk ez így megy m nyug-KÖRÖS-KÖRÜL HEGYEK, a völgy­ben jobbra az Arvai-tó, balra egy kisebb falucska. Túlzsúfolt autóbusz­ból figyeljük a festői tájat. A gör­dülő alkalmatosság nagy igyekezettel kapaszkodik föl a dombokra. Egy for­duló után eltűnik szemünk elől a falu, mSjd kisvártatva újra elénk tá­rul. BOBROV — olvassuk a falut jel­ző tábláról. Megérkeztünk, ittvagyunk. A szövetkezeti munkaiskola épülete a szálláshelyünk. Ezt a már előbb érkező iskolatársaink újságolják. Másnap nehézkesen ébredünk. La­tolgatjuk az esélyeket, mit is dolgo­zunk majd a szövetkezetben. Néhá­­nyan elégedetlenkednek: — Mi az ördögnek cipeltek ben­nünket ide, az istenhátamögötti fa­luba, ahol még művelődési otthon sincs. Két=-hSrom nap elteltével azonban megszoktuk a környezetet, beillesz­kedtünk a falu csendes, nyugodt éle­tébe, s munkánkat úgy végeztük, hogy kivetnivalót még a legélesebb szemű, leghozzáértőbb idevalósi se találhas­son benne. Az eredmény? A dolní­­kubíni járás öt szövetkezetében dol­gozó pedagógiai főiskolai hallgatók közti munkaverseny győztese a bob­­rovi 9-tagú kollektívánk lett. Érde­mes volt becsületesen dolgozni. TÍT DÉLUTÁN HÁROM ÖRA. Hazafelé ballagunk a munkából. Az új sertés­szállás felől hangfoszlányok érnek a fülünkhöz. Oda vessük az irányt. Az etetők vidáman munkálkodnak. Anton Gallo köítük a legvidámabb. Azt újságolja, hogy tavaly még a fia kezelte a keverő-gépet — aki most katonáskodik —, s most meg ő a „gépész“. Hatvannyolc évét mégha-Három hét Árvában zudtoló fürgeséggel végzi a dolgát. Harmadmagával. Nyolcvanöt anyaser­tést gondoznak. Szépek és tiszták • gondjaikra bízott sertések. Én őket dicsérem, a gondozókat, ők meg azt példázzák, mily nagy se­gítségükre van az önetetö. Tavaly még csak kilenc volt a kocánként! malacszaporulat, idén meg már elér­ték a tizenhármat, átlagosan. Meg aztán nemcsak a darabszám a fontos, hanem az is, hogy milyenek a mala­cok. Mert, Anti bácsiék 6 — 8 hetes malacai között nem ritkaság a húsz­­kilós. A pontos etetés, a tisztaság, az állatszeretet jellemzi ezt az idős sertésgondozót. Tisztelik, becsülik Anti bácsit a dolgozók. Annakidején ő volt a szö­vetkezet egyik alapító tagja. Először zootechnikus volt, jelenleg mint ser­tésetető mutat példát becsületes és hozzáértő munkával. ☆ ESTÉBE HAJLIK az idő. Szokatlan, hogy a tehénistállóban csak asszonyok és lányok láthatók. Férfi sehol — azaz a mezőn munkál­kodnak. A fejőnők a fejést éppen befejezték, s a fejőgépeket tiszto­gatják, szűrik a tejet. A kifejt tej mennyiségéről Irena Holubekovát, a nyolctagú kollektíva vezetőjét tájé­koztatják. Irena arról beszél, hogy most fé­sülik a tehénállományt, s frissítik föl. A rosszul tejelőket és a gümő­­kórosakat a Csehországból érkező tiszta állománnyal cserélik fel. A „vendégek" még nem szokták meg az itteni környezetet, s a takar­mányozási rendszert. Ennek tudható be, hogy napi tejhozamuk 5-6 liter között mozog.- Ez csak átmeneti jellegű - be­széli a fejőkollektlva vezetője -, de ná'lunk, itt Oravában már ez is szép eredménynek számít. A fejőkollektíva pártunk XII. kong­resszusának tiszteletére terven felül 20 ezer liter tej kitermelésére vál­lalkozott. S elmondhatják, hogy ezen vállalásukat 5700 literrel túl is telje­sítették. HÉTVÉGE. Szépen öltözött, jómo­dorú lányok, fiúk sétálgatnak az ut­cán. Este táncmulatság. A sportszer­vezet rendezi. Arra készülődnek... Mi is megvárjuk, amíg beesteledik, majd irányt veszünk a klubhelyiség­be. A klubhelyiség már telve fiata­lokkal. Elcsodálkozunk, hiszen hét­közben legfeljebb csak a felét látjuk. A sportszervezet titkára világosít fel: — Bizony, akiket itt lehet látni, azok közül sokan dolgoznak a falutól távol, az iparban, s csak hét végén járnak haza. Tény, hogy az itthonmaradott fia­talok szerényebbek, s fegyelmezet­tebben is szórakoznak, míg a faluból eljárók nagyzolnak. Ez utóbbiak le­becsülik a mezőgazdasági munkát. Véleményünk szerint a CSISZ, va­lamint a szövetkezet és a helyi nem­zeti bizottság többet tehetne a fia­talok érdekében. Például kirívó eset: a szövetkezet vezetőségében még százszoros nagyítóval sem lehet fia­talt látni. ☆ ELSZALADT A HÁROM HÉT. Bú­csút vesszünk bobrovi ismerőseink­től, akiket megszerettünk, akikkel hosszú időre szóló barátságot kötöt­tünk. Nehéz a válás, hiszen a közös munka közepette ismertük meg az árvái dolgozókat, s azok minket. Csak egyetlen dolgot végezetül: a bobrovi vezetők jobban bízzanak sa­ját falujuk fiataljaiban, segítsék őket munkájukban, könnyítsenek gohdjai­­kon-bajaikon, mert csak így nevel­hetik őket a szocialista társadalom­mal együtt fejlődő, újarcú emberek­ké. Török Benedek, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola hallgatója Ezer család ügye Elkeseredett hangú levél érkezett a szer­­TM kesztőségünkbe november első hetében. A postás Szvogyinban ütötte rá a körpecsétet, éppúgy, mint száz másmilyen levélre. Csakhogy e levél írója, aki nem több tizenckilenc évesnél, súlyosan vádoló szavakat vetett papírra. Neve: Skrován Mária. Ez év nyarán fejezte be tanulmá­nyait a Komárnói Mezőgazdasági Műszaki Közép­iskolában és leérettségizett. Átlépte az élet küszöbét, telve akaraterővel, különféle elgondolásokkal, tervekkel. De... ami ezután történt, arra némileg fényt vet a levélből kiragadott néhány mondat: „Alig pár hónapja, hogy kikerültem az iskolá­ból, máris összetörték a munkába vetett hitemet.“ Mélyen elgondolkoztató, roppant súlyos szavak! Sűrítik Skrovánné keserűségét, aki a továbbiakban így' ír induló élete megbicsaklásáról, beosztásában történő magárahagyottságáról: „Érettségi után hazajöttem a szülőfalumba, Szvogyinba. Kérésemnek eleget tett a szövetkezet vezetősége, s a tyúkfarm vezetésével bízott meg. Nagyon boldog voltam, örültem annak, hogy dol­gozhatom. Boldogságom azonban rövid ideig tar­tott. Nemhogy segítettek volna a nehézségek át­hidalásában, hanem állandóan piszkáltak, keresték, hogy miben fogjanak meg, olyanokat találtak ki, ami meg sem történt... Azt hitték, hogy mind­járt csodákat művelek, a nyomorék csibékből erős baromfit... A három hónap gyakorlati idő alatt jóváteszem mindazt, amit mások éveken át elha­nyagoltak.“ Négy hónapot töltött a baromfifarmon. Tovább nem bírta a szólás-szapulást, akadékoskodást, s kérte áthelyezését más munkaszakaszra ... Ügy gondolja, hogy az irodában jobban megtudná állni a helyét, jobban, mint bárhol másutt... Mindjárt elöljáróban megemlítjük, hogy — bál­áz irodai munka sem lebecsülendő — Skrovánné ezirányú törekvése nem éppen a leghelyesebb, mert a termelésbe, elsősorban a termelésbe kel­lenek a szakképzett dolgozók, akik szaktudásuk révén könyebben úrrá.tudnak lenni a nehézsége­ken, könnyebben oldhatják meg a bonyolultabb termelési kérdéseket. Közelebb áll hozzájuk az új technika, a termelés leghaladóbb technológiája. Ebből indult ki a szövetkezet vezetősége is, amikor a baromfitenyésztés irányítását Skrován­­néra bízta. A hiba ott csúszott be, hogy előd­jétől, Fraj József volt csoportvezetőtől sem kapta meg a várt segítséget, akinek éppen az lett volna a feladata négy hónapon keresztül, hogy bevezes­se a fiatal szakkádert a baromfitenyésztés tit­kaiba, átadja gyakorlati tapasztalatait. De közvet­len fölöttese, Gallé Gusztáv főzootechnikus is adós maradt a segítséggel. No, de beszéljenek az illetékesek. Czinkócky Pál, szövetkezeti tag: — Visszaesés volt a baromfifarmon. Elhívták a vezetőségi gyű­lésre és ő felmondott, hogy nem tud helytállni ilyen körülmények, között. Halda Béla, szövetkezeti tag: — Ha nem ma­radsz, elmehetsz! — így foglalkoztak Skrovánné ügyével. Laczkó Imre, a szövetkezet elnökhelyettese: — A saját kérelmére mentették fel Máriát a funk­ciójából. Nem lett eldobva. Csakhát, kérdem én, helyes az, hogy négyéves mezőgazdasági iskolát végzett és most meg az irodába akar menni? Meg aztán nem is a szövetkezet küldte az iskolába. Falubéli. Fel volt eléggé karolva. Véleményem: ne bizakodjanak el az iskolából kikerülő fiatalok! Vegyék komolyabban a hivatásukat! Árva József, a HNB elnöke: — A legnehezebb helyre tették, nem segítették eléggé. Kész szak­ember nem hull a fáról. Kitől várjuk, hogy a fiatalok nevelésével törődjék? Nekünk kell azt naponta, nagy-nagy türelemmel végezni. Te sem voltál mindjárt tökéletes szakember, Galló elv­társ! Vajon mindent megtettél annak érdekében, hogy a baromfitenyésztést Skrovánné' helyesen irányítsa? Aligha... Galló Gusztáv, főzootechnikus: — Hiába ülök én mellette egész éven keresztül is, ha nem úgy vi­szonyul a munkájához, ahogy kellene. Túlzottan ideálisan fogják fel az új káderek a feladatukat. Nekem az a véleményem, hogy erős az a hely az ő részére. Hányszor szóltam neki a rend miatt: miért nem viszitek már el innét azokat az elhul­lott csirkéket? „Elvisszük", fogadkozott, másnap megyek, hát a dög ugyanott van még... Trencsík György, pártelnök, az ell. biz. elnöke: — A baromfitenyésztés évről évre pangott. Ügy gondoltuk, hogy Skrovánné rendes kerékvágásba téríti a baromfifarmot. De a havi állatszámlálások alkalmával kitűnt, hogy a nyilvántartással bajok vannak. A kacsaszámolásnál 100, a csirkék szá­molásánál meg 186 darabbal több volt a valóság­ban, mint a könyvben. Az is Igaz, hogy Frajtól nem kapta meg Skro­ván Mária, amit várt tőle. Fraj azzal érvelt, hogy érdektelenül végezte a munkáját. Nekünk szüksé­günk van a szakkáderekre, hiszen szűkében állunk belőle nagyon. Még annyit, hogy a Mari munkája abbó| állt, hogy körülnézett a farmon, aztán meg regényt olvasott. Skrován Mária, a panaszttevő: - Nem regényt olvastam, hanem baromfitenyésztési szakkönyvet tanulmányoztam, hogy a betegség ckát felismer­jem. Ezt a könyvet Nágel Máriától kölcsönöztem. Azt is a szememre vetették, hogy nem jártam a gyűlésekre. Csak egyetlen gyűlésről hiányoztam, akkor éppen selejteztük az állományt, innét láza­san, betegen mentem haza ... Nagyon rosszul áll a tyúkfarm, azt mondhatom. Az elődök sem bír­tak vele. Centár Béla, tapasztalt, idős kommunista: — Harc, állandó harc az élet, lányom. A nehézsé­gekkel meg kell birkózni, meghátrálás helyett le kell gyűrni azokat! Ezt csak közös erővel le­het, másképp nem megy. Csermák Borisz, szövetkezeti elnök: — Na­­gyonis szükségünk van a szakkáderekre, hiszen alig van belőlük helybeli. De... Skrovánnéból, ki tudja, lesz-e szakember? Ami a szakember­kérdés megoldását illeti, már tettünk lépéseket. Mintegy negyven tagunk — többnyire fiatal — jár közép- és alapfokú mezőgazdasági iskolába. Ezek közül Sümeg András, a Prágai Mezőgazda­­sági Főiskola hallgatója. Ügy hisszük, jó komp­­lexbrigád-vezető lesz belőle. íme a vélemények. Azok véleménye, akik a legilletékesebbek Skrovánné ügyének intézésében, hogy az mielőbb orvoslást nyerjen. Szerintünk is a közel négyezer hektáros szvo­­gyini szövetkezet baromfifarmján a helye Skro­ván Máriának. Természetesen, csak űgv lesz képes a baromfifarm munkálatainak irányítására, ha kellő segítséget kap mind a segédzootechnikus­­tól, mind a főzootechnikustól, a vezetőség és‘ a tagság részéről egyaránt. A baromfitenyésztés fel­lendítése nem csupán Skrovánné feladata, az ezer család, a szövetkezet valamennyi tagjának közös ügye. A személyeskedés, torzsalkodás árt a közös gazdálkodásnak. Csakis az egység útján teremt­hető meg az a meghitt légkör, amely nagy tet­tekre késztet, a termelés zavartalanságának elő­mozdítója. Egy fecske nem csinál nyarat! Ezer család azonban közös akarattal csodával határos feladatok megvalósítására képes. Nádszegi Kovács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom