Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-09-19 / 75. szám

Az önelszámolás bevezetésének teendői A hozraszcsot (önálló gazdaságos el­számolás, röviden önelszámolás) rend­szere, mint jelen időben a szövetkezeti üzemvezetés legfejlettebb formája, fo­kozott igényeket támaszt nemcsak a szövetkezeti termelési tervvel, az ön­költség tervével és a nyilvántartással szemben, hanem a szövetkezeti gazdál­kodás egyéb tényezőivel, főképpen a munkadíjazással, a szövetkezet irányítá­sával és ellenőrzésével, valamint a po­litikai és nevelési munkával szemben is. A tervezés terén az önelszámolás rendszerében a termelési terv feladatait és az önköltségek tervének főbb közvet­len költségtételeit elemezzük az egyes önelszámolási üzemegységekre és a ter­melés jellegének megfelelő rövidebb idő­szakokra (hónapokra, munkaidényekre). A részletezett terv teljesítését az egyes üzemegységekben időszakonként ellen­őrizzük és értékeljük. A jutalmazás az elért eredmények szerint történik. Az önelszámolás jutalmazása kétféle díjazást tételez fel: a) az alapdíjazást és a b) prémiumokat. Az alapdíjazás a végzett munka meny­­nyiségével és minőségével arányos, meg­felel az elért termelésnek. Különösen az állattenyésztésben ajánlatos a munka­díjazást az elért termelés alapján meg­határozni. A növénytermesztésben az el­ért eredmények szerinti munkadíjazás csak akkor lehetséges, ha az egyes mun­kacsoportok szervezése állandó és a termelésben nagyobb kilengések nem tételezhetők fel. Az önelszámolás rendszerint a pénz­­beni munkadíjazással kapcsolatos. Az alapdíjazáson kívül az önelszámolás rendszere prémiumozást feltételez. Leg­gyakrabban a következő prémiumokat alkalmazzuk: a) az egyszeri prémiumokat, b) az önelszámolás feladatainak tel­jesítéséért kitűzött prémiumokat, c) a tervezett feladatok túlteljesíté­séért kitűzött prémiumokat. Az egyszeri prémiumokat a munka­díjazási alap erre a célra szánt össze­geiből tűzik ki a legfontosabb munkák idejében és jó minőségben történő tel­jesítéséért, különösen nehéz feltételek között végzett kiváló munkáért vagy elfogadott újítási javaslatokért. E pré­miumokat rendszerint mindjárt az illető munkák elvégzése után, a legközelebbi havi fizetéssel együtt fizetjük ki a szö­­vetkezeteseknek. A tervfeladatok teljesítéséért kitűzött prémiumok a jelenleg a leghaladóbb prémiumozási módszert képviselik, mi­vel egyúttal a termelés fokozását és az önköltségek csökkentését részesítik meg­érdemelt elismerésben. E prémiumokat fokozatosan az egyes idényekben elért eredmények szerint előlegezhetjük, az évi terv szerint a kérdéses időszakra eső összeg 50 —70 %-a erejéig. A pré­miumok végleges elszámolása az év vé­gén történik. A tervezett mutató eléréséért kitűzött prémiumokat rendszerint az alapjutalom 140 1 Wuftjh^áhSÍxtj 1962. szeptember 19. magasságának 5 —8%-ával értékeljük. A tervezett mutatók túlteljesítését a tervezett eredményekhez mérten maga­sabb prémiumban részesítsük. Itt ügyelni kell arra, hogy a prémium alacsonyabb maradjon a terv túlteljesítésekor, illetve az elért önköltség megtakarítás esetén. Ezeket a prémiumokat az elért túlter­melés, az önköltség-megtakarítás há­nyada alapján szabhatjuk meg. A terv által megszabott feladatok tel­jesítésében a szövetkezet vezető dolgo­zóinak felelőssége nagy, ezért az önel­számolás rendszerében súlyt fektetünk ezek prémiumozására is. Az ő prémiu­mukat rendszerint úgy szabjuk meg, hogy ez valamivel magasabb legyen a csoportjukban (üzemegységükben) kifi­zetésre kerülő átlagprémiumnál. Az ön­elszámoló üzemegységek vezetői részére a csoportjukban átlag kifizetett prémium kb. 1,5-szörösére ajánlható, a termelési ágazatokért felelős dolgozók (mezőgaz­dász, zootechnikus) részére az ágazatban fizetendő átlagprémium 1,7 —2-szerese ajánlható. Az egész szövetkezet gazdál­kodásáért felelős vezetők részére vagy a szövetkezetben kifizetendő átlagpré­mium 2 —2,5-szörösére, vagy pedig az alapjövedelmük 20 °/o-áig terjedő, áz elért eredmények szerint megszabott prémium ajánlható. Az utóbbi esetben alkalmasnak mutatkozik már a terv tel­jesítése esetére kb. 5 %-os prémiumot kitűzni. Az önelszámolási üzemegységeken (munkacsoportokon) belül az elért pré­miumokat az alapdíjazás szerint arányo­sén osztják el, mivel az alapdíjazás a munkarészesedés mértékének felel meg. Sok szövetkezetben specialisták dolgoz­nak állandó beosztás nélkül. Ezeket a prémiumozáskor ahhoz a csoporthoz csatoljuk, amelyben legtöbbet dolgoztak. A munkadíjazással és a prémiumo­zással kapcsolatban fel kell hívni a fi­gyelmet arra is, hogy az igazságos mun­kadíjazás és prémiumozás alapfeltétele a munkanormák helyes meghatározása. Az önelszámolás rendszere fokozott igényeket helyez a szövetkezet tagjaira és vezetőségére az évi terv kidolgozásá­val kapcsolatban. A terv felelősségteljes, reális kidolgozása annál fontosabb, mi­vel az esetleges lemaradás a terv által feltételezett termelésben és bevételek­ben a munka pénzbeni díjazásakor a ter­melési folyamat idején komoly nehézsé­geket okozhatna. A terv állandó egyen­letes teljesítését a szövetkezet vezető­sége és a szövetkezet ellenőrző bizott­sága figyelemmel kíséri. Legalább egy­szer havonta a szövetkezet vezetősége beszámol a szövetkezet tagságának a tervteljesítés helyzetéről és javaslatokat terjeszt a taggyűlés elé a mutatkozó helytelenségek orvoslására. Az önelszámolási üzemegységek leg­alább havonta a munkamegbeszéléseken a befejezett hónap tervfeladatainak tel­jesítését és a kezdődő hónap feladatai­nak teljesítésére szükséges intézkedé­seket vitassák meg. A megbeszélések akkor teljesítik céljukat ha a tagság meghatározott intézkedéseket foganato­sít az esetleges hiányosságok kiküszö­bölésére, továbbá, ha határozatokat hoz a következő időszak tervfeladatainak biztosítása céljából, melyeket azután az üzemegység megvalósít. A fegyelem és a rend betartása szempontjából fontos, hogy minden in­tézkedés az önelszámolási üzemegység felelős vezetőjén keresztül kerüljön a tagokhoz. Ez sok félreértésnek vészi elejét, melyek különben komolyabb kö­vetkezményekkel is járhatnak. Az önelszámolás rendszerére áttérő szövetkezeteknek, különösen az első hó­napokban, több nehézséggel kell meg­küzdeniük. Ezeknek megoldásakor szük­séges, hogy a járási nemzeti bizottsá­gok mezőgazdasági osztályainak dolgozói, valamint az állami bank munkatársai segítő kezet nyújtsanak a szövetkeze­teknek, nemcsak az évi terv kidolgozá­sakor, hanem a többi szervezési feladat megoldása közben is. Igen hasznosnak bizonyult, ha a járási nemzeti bizottság az önelszámolásra áttérő szövetkezetek részére szaktanácsadót nevez ki tapasz­taltabb alkalmazottai köréből, kiknek fel­adata a szövetkezeteket szakszerű ta­náccsal ellátni, különösen az új rendszer bevezetésének első időszakában. Az önelszámolás rendszerében a terv teljesítését és túlteljesítését nemcsak gazdasági ösztönzéssel segítjük elő, ha­nem nagy súlyt fektetünk az erkölcsi buzdításra is. Az önelszámolás rendszerének sikere igen nagy mértékben a szövetkezetesek tudatos részvételétől és a rendszer he­lyes megértésétől függ. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a szövetkezeti munkaiskola keretében minden szövetkezetes mező­­gazdasági ökonómiai oktatásban része­süljön, melyben a legnagyobb súlyt a munka szervezésének és nyilvántartásá­nak kérdéseire, a normázás és a mun­kadíjazás problémáira, az önköltségszá­mítás alapjaira, a szövetkezeti alapok céljaira és feltöltésére, valamint a jö­vedelem elosztásának kérdéseire helyez­zük. « Az önelszámolás bevezetése minden szövetkezetben egyúttal a szocialista vetélkedés kiépítésére nyújt kiváló al­kalmat. E rendszer alkalmazása ugyanis megadja a szocialista munkaverseny kiértékeléséhez szükséges adatokat és kritériumokat. így lehetségessé válik, hogy a szövetkezetben igen élénken ki­fejlődjön a szocialista vetélkedés, az egye? önelszámolási üzemegységek, mun­kacsoportok, sőt az egyes szövetkezete­sek között is. £ verseny győzteseinek jutalomképpen üdülést, fizetett szabad­ságot stb. lehet nyújtani. Az önelszámolás rendszerének sikere szövetkezeteinkben nagyrészt a falu tár­sadalmi szervezeteinek közreműködésén alapszik. Ezeknek mindegyike latba kell vesse befolyását abban az irányban, hogy megértesse a szövetkezet dolgo­zóival az önelszámolás rendszerének lényegét és céljait. Ilaeberle Lajos mérnök, a Mezőgazdasági Ökonómiai Kutatóintézet dolgozója (Bratislava)

Next

/
Oldalképek
Tartalom