Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-09-09 / 72. szám

Elárvult gabonaasztagok a glabusovcei határban Soha nem látott gazdag dinnyeter­mést ért el az ipolykeszi szövet­kezet. Kosík Ber­talan, Gyurkovics István és Bados István megkóstol­ják a vitamindús cukordinnyét. (Foto: Bállá Három megálló a koraöszi határban Ne várjunk a vetéssel • Sokat veszít értékéből a silókukorica, ha nem kerül idejében a siló­gödrökbe • Már most gondoljunk a jövő évi takarmányalap megteremtésére • Silózzuk le a magra vetett kukoricát is, ha gyenge hozamot Ígér. Előttünk a Csallóköz. A feltört tar­lókon traktorok járnak szürke por­felhőbe burkolódzva. Néhol vetőgépet is látni, de inkább csak a talajt készítik elő a vetéshez. Talán a késői ^aratás utóhatása ez, talán tétovázás a szövetkezetesek részéről, bizalmat­lanok a keményre száradt talajjal szemben. Azt his?em a kettő együtt adja azt, hogy olyan lassan haladnak az őszi munkák. AZ ELSŐ MEGÁLLÓ: a királyiia­karcsai szövetkezet határa. Az út jobt oldalán Komárnó felé menet a szö­vetkezet húsz hektáros silókukoricá­ját vágja egy kombájn. A traktoros Füle János, a kombájnon • pedig Ku­­csera János. Az ő elsődleges felada­tuk, hogy a szarvasmarha állománj számára naponta 140 mázsa szecskái készítsenek be. Mikor ezt elvégeztél kezdődik a silóvermek töltése. Kell i takarmány most is, a télen is, é: majd tavaszra, hogy kitartson újig ez a cél, ezt kell elérni. A MÁSODIK MEGÁLLÓ: Gyulama­jor. A felszántott tábla szélén embe­rek, gépek tarka össze-visszaságbai Vagy tíz fiatal lány a hatalmas kom­­poszt-rakás tetején; dolgoznak olyan lendülettel, mintha egyedül az ő munkájuktól függne, hogy idejében talajba kerüljenek az ősziek. A másik komposztrakást már ki­kezdte a traktorra szerelt rakodó­szerkezet. Egymás után állnak oda az üres trágyaszórók, s a traktoros, Pinke Lajos, aki egyben a rakodó­szerkezetet is kezeli mozdít egyet­­egyet a szerkezetet irányító karokon, s már meg is telt a trágyaszóró. Pár perc múlva másik áll a helyére, és kezdődik élőről az egész. A cu­korrépa alá trágyáznak egy 20 hek­táros táblát. A nevezett állami gaz­daságban ezenkívül előkészítették az ősziek alá is a talajt, s hamarosan megkezdik a vetést. A HARMADIK, s egyben az utolsó megálló a virti szövetkezet. Itt, to­vább időzünk. A legelső és legfonto­sabb talán az, hogy az elnöktől, Csikós Mihálytól megtudtuk: vetnek. Mire e sorok az olvasóhoz jutnak, már a virtiek azt mondhatják, hogy i. földbe került a mag. Ám ez csak az egyik fele annak ami örömet okozott. A másik réske a gazdaság udvarában látható igye­kezet a silógödrök körül. Messziről jönnek a magasra rakott pótkocsik, ritkán járnak, de ha lassan is, telik a gödör. Ezidáig 25 vagonnal van már ebből az értékes takarmányból a vir­­tieknek. De kell is, mert az abrak­takarmánnyal ugyancsak nagy a gond­juk. Abban reménykednek, hogy a 100 hektár kukorica talán pótolja a hiányzó részt, de nem lehet előre tudni, hogy s mint lesz még. Nagy a szárazság, s a kukorica eléggé le­gyengült. Mindenesetre a kórót mind lesilózzák. Végül egy tanács, egy megállapítás, amit a szövetkezetben megszívlelhet­nének: silózzák le az olyan kukoricá­kat, amelyek gyönge hozamot Ígérnek. Legalább szárastul jóminőségü takar­mánnyá válik, s így csökken a vesz­teség. Nagy látogatottságnak örvend a szlovákiai tenyészállatvásár A Bratiszlava-Petrzsalka mellet­ti Sztaríhájban megrendezett szlo­vákiai körzeti tenyészállat kiállí­táson és -vásáron nagy a sürgés­­forgás. Több mint 1000 tenyész­állatot mutatnak be, hogy a leg­jobb szakemberek bíráló tekintete előtt értékmérő tulajdonságainak megfelelő értékelésben részesül­jenek. E t-nyészáliatvásár érde­kessége, hogy az idesereglett te­nyészállatok nemcsak tenyésztőik­nek szereznek elismerést, hanem a szövetkezetekből, állami gazda­ságokból és a városok iskoláiból ezrével ide érkező fiatalságnak is szemléltető mezőgazdasági isme­reteket nyújtanak. Ugyanis a szakemberek minden állathoz ér­tékelő magyarázatot fűznek a fia­talság okulására. A sátrakban elhelyezett tenyész­­szarvasmarhákon, -lovakon, -ser­téseken, -juhokon és -baromfin kívül megtaláljuk a gazdasági kis­állatok kiállítását is, megnézhetjük az állattenyésztéssel kapcsolatos munkálatok egyetemes gépesítésé­nek szemléltető bemutatóját és a méhészkiállításon a méhészek is új tapasztalatokat szerezhetnek. Délelőttként a kiállítás látoga­tói nézik meg a kiállított állato­kat. Délután azonban a bizottsá­goké a szó, mivel a tenyészállatok fölvezetése következik. A szlovákiai tenyészállatvásár átfogó képet nyújt tenyésztőink munkájának eddigi eredményeiről. A díjak és az érmek kiosztása vasárnap, szeptember 9-én lesz. A kiállítás eredményeiről és le­folyásáról a következő számunk­ban hozunk részletes beszámolót.-gir-Se^ít^ttek a katonák A pribislavi szövetkezet még é múlt héten 103,2 %-ra teljesítette eladási kötelezettségeit. Ez a szé{ eredmény részben a közeli katona alakulat tagjainak az érdeme. Az ara­tási és cséplési munkák idején a: alakulat minden tisztje és katonájs bekapcsolódott a munkába. Ezeket í brigádokat az alakulat pártcsoportj: szervezte meg. A katonák több mini 2000 órát dolgoztak le a szövetkezel földjein. Két hétig minden este da­lolva mentek a katonák Pribislavba, i éjfél után tértek haza, s reggelre a szövetkezet két cséplőgépe mellett üresen álltak az este még megrakott : szekerek. Odaadó munkájukért a szövetkezet vezetősége meghívta a katonákat az aratási ünnepélyre. Kovács Zoltán Elretört a sereghajtó — az men Hetvenegy vagonnal :öbb gabonánk termett — újságolta jrömmel Rostás Dániel, a szenyai szövetkezet főkönyvelője. De a siker titkát nem árulta el. Jámbor Istvánra, 1 raktárosra hárította a kérdések megválaszolását, aki keresztbe^ áll az újságírókkal, mert valamelyik nem azt írta, amit Ő akart. Ez a zárkózottság onnan ered, hogy ;ddig a szövetkezetei jóformán csak oírálták, most meg egyszerre dicsé­rik. így kevesen értik meg a válto­zást. Azt ajánlják, hogy tudjunk meg mindent tövéről hegyére, csak ne az irodában. Ám, hogy innen se menjünk el üre­sen, papírra vetjük, hogy a szövetke­zet 2169 hektáros, ebből 1809 hektár i szántó. Van kilenc és fél hektár szőlejük, félszáz hektáros gyümöl­csösük, s a többi rét, legelő. A szarvasmarha létszáma közeljár az szerhez, sertésből 1630 röfög, 387 a iuh, 46 a ló, 11816 a kaparóbaromfi §s 3616 a kacsa. Azonkívül 60 méh­családot tartanak. — Van itt bőven mindenből, csak munkásból kevés — jegyezte meg a ’őkönyvelő —, 12 hektár jut egy tag­­•a, a szomszédos szövetkezetekben ászont csak az egyharmada. Gépek­ből nincs hiányunk. Most már kérdezni sem kell, slyannyira megeredt a szó, de azért s siker titkát nem árulják el. Ehe­­yett növelik kíváncsiságunkat... ESTELEDETT MÁR, amikor határ­járás után összetalálkoztunk Kovács Pál agronómussal, aki négy csoport­­vezetővel a helyszínen tárgyalta meg a következő napi munkát. — Emlékeznek arra, amikor a pa­rasztakadémia határnézőben volt ná­lunk? Az újfalusi agronómus azt mondta, hogy szép a búzánk, de jó termést nem várhatunk, mert árpa volt az előveteménye — emlékezte­tett Kovács agronómus. — S mi a valóság? A Diana 41,35, a Kosúti pe­dig 37,26 mázsát adott a rossz elő­­vetemény után. Mi nem vethettünk lóhere után, mert a szárazság miatt □szántottuk. De az új agrotechnika szerint nincs rossz elövetemény, csak helytelen műtrágyázás. Ez az ered­mény is azt bizonyítja. Azt pedig meg sem mertük mondani — fűzte covább a szót Kocsis Pál csoportve­zető —, hogy a múlt év decemberében s vetettünk búzát. Későn kaptuk a vetőmagot, nekünk meg nem volt elegendő, más kiútunk nem volt. Ki­­encven hektárt vetettünk be decem­ber harmadikén és negyedikén Kasti­­cei búzával, de az is adott 28 mázsát nektáronként. — Nagyon érdekes, hogy ősszel céstek, majd tavasszal és nyáron be­hozták a lemaradást. — Nem mi, hanem a repülőgép — mondja az agronómus —, Csaba Jó­zsef kapitány 1190 hektárt műtrá­­jyázott meg repülőgéppel. Nemcsak äz idei, de még a múlt évről megma­­-adt 30 vagon műtrágya is a földre <erült, mégpedig idejében. Egyszerre adtuk az alaptrágyát, kétszerre a 'ejtrágyát. Szerintem csak repülő­géppel lehet a nitratációnak megfele­lően mütrágyázni. Ennek köszönhet­jük főképpen, hogy sereghajtásból az ílre kerültünk. De nincs megállás! Idén minden eddigitől jobban kihasz­náljuk a gépeket, s a munkálatokat agrotechnikai határidőn belül elvégez­zük. . MlG MÁSOK ESŐRE VÁRTAK, ők vetettek. Igaz, hogy kétszer is meg­­azántották a bükkönyföldet, amibe az iászi repce került, de megérte, mert már szépen zöldell. Az új agrotech­nikában és a nagytermöképességű rajtákban mi aranytartalékot látunk, amely elég ahhoz, hogy a pártdoku­mentum irányelvei alapján szövetke­zetünk 1970-ig elérje az ipar szín­vonalát. Sok kérdésre adtak választ a sze­nyai szövetkezetesek, de ez csak kis része annak, amit egy év alatt tettek. A legfontosabb kérdést pedig egy idősebb dolgozónak vetettük fel, aki hazafelé tartott a mezőről. — Mit csináltak eddig ezek az emberek? Miért nem törődtek ennyi­re a szövetkezettel? — Nem ők voltak a vezetők — válaszolta röviden. EZEK SZERINT a siker a gépi és az emberi munka közös eredménye Csak így tovább! Tovább íródjék ilyen szépen a szövetkezet sorsa a barázda­sorokban, repülőgéppel írva, sokáig legyenek az élen, ezt kívánjuk a sze­nyai szövetkezeteseknek. CSURILLA JÖZSEF Levelekből röviden • A kolárovói szövetkezet is meg­tartotta aratóünnepélyét. Jogos volt a vígság. A hatalmas területen átla­gosan 34,07 mázsás hektárhozamot értek el gabonafélékből. A munkában a kombájnosoké volt a szó. A kom­­bájnosok közül a legjobb eredményt Károly János érte el, aki SZK —3-as kombájnjával 290 hektárról takarítot­ta be a gabonát. Az ifjúsági kollektíva 28 vagon gabonát tisztított ki. (Szénási János, Komárno) • Megkezdődtek az őszi munkák a moldavai és környékbeli szövetkeze­tekben is. Szövetkezetünkben a repce után rövidesen földbe kerül az őszi árpa is. Most takarítjuk be egy 15 hektáros tábláról a siló-félét. (Radácsi László, Moldava) • Szövetkezetünkben augusztus vé­gén elvetettük a 23 hektár repcét. Trágyázzuk már a répaföldet is. (Bajcsi Jenőné, Szokolce) • A vlcsani szövetkezetben már 20 vagon különleges silót készítettek. Ezzel akarják feljavítani a takar­mányalapot. e A mostnaostrovi szövetkezetben már 20 mázsa őszi árpát elvetettek. (Vadovics József, Galanta) • A Hurbanovói Mezőgazdasági Be­ruházási Előkészítő Vállalat a gyulov­­cei szövetkezetben pártunk XII. kong­resszusának tiszteletére egy víztáro­lót építettek. A vállalat gátőrei 400 műszakot dolgoztak le és így több mint 40 000 ‘koronát takarítottak meg a szövetkezetnek. (Kemény József, Novézámki) • A napokban ünnepelte fennállá­sának tizedik évfordulóját a kvetnái EFSZ. Az ünnepségeken résztvettek a levicei járás részéről Durík és Kaz­­lov elvtársak, akik 13 alapítótagnak elismerő oklevelet, 7 tagnak pedig emlékérmet adtak át jó munkájuk ju­talmaként. (Dánó J., Kvetná) • A vrakunyi határban szaporán folyik az őszi gabonák vetésterületé­nek előkészítése, valamint a mély­szántás is. A szántást éjjel-nappal végzik. Időben befejezték a repce vetését. Ezeknél a munkáknál jó ered­ményt ért el Antal Imre traktoros. (Végh Márta, Vrakuny) A munkaversenynek köszönhetik A szövetkezet min­den egyes tagja hozzá­járulhat a munkaegység értékének és a szövet­kezet jövedelmének nö­veléséhez, ha munkáját lelkiismeretesen telje­síti. Ezt bizonyítja a Duna melléki Radvani község szövetkezetének példája is, ahol a ker­tészeti csoport korai karalábé és korai ká­poszta termesztésével lényegesen növelte a szövetkezet jövedelmét. Alig 8,55 hektáron gaz­dálkodott, s ezen a te­rületen közel félmillió korona értékű zöldséget termesztett. Baranyai Lajos, a kertészeti csoport ve­zetője négy munkacsa­patba osztotta a kerté­szetben dolgozó 28 nőt. Mindegyik munkacsapat pontosan ismerte fel­adatát, valamint azt is, hány korona értékű árut kell termesztenie és milyen jutalomban részesülnek a csapat tagjai, ha a tervet túl­szárnyalják. A munkacsapatok kö­zött pártunk XII. kong­resszusa tiszteletére szocialista munkaver­seny indult meg a leg­magasabb terméshoza­mokért, amelynek meg is lett az eredménye. A tervezett 390 000 ko­rona helyett 480 534 tervüket. Csupán ez a jövedelemtöbblet 1,22 koronával növeli a munkaegység értékét. A legügyesebbnek az első munkacsapat bizo­nyult, amely a tervezett jövedelmet csaknem 100 %-kal túlteljesítet­te. A munkasiker a ver­senyző. munkacsapatok tagjainak 28 700 korona prémiumot hozott, ame­lyet a ledolgozott mun­kaegységek száma és a terméshozamok alapján osztottak szét a csapa­tok tagjai között. Pártunk XII. kong­resszusa tiszteletére verseny folyik a szö­vetkezet többi munka­helyén is. Az állatte­nyésztésben dolgozó ta­gok ez év első felében 600 kg húst és 10 871 liter tejet adtak el ter­ven felül a közellátás céljaira. Ján Kollár, Komárno koronával gazdagították a szövetkezet pénztá­rát, tehát 90 534 koro­nával szárnyalták túl itűUUai tencséi/eí Amint tudjuk, a délibáb meleg idő­ben keletkezik. Bár, őszbe fordult a: idő, a déli órák még mindig alkalma­sak délibáb-képzésre. Legalábbis ez tapasztaltuk a lucsenyeci járásban Ma természetesen mindenki már a: őszi munkákról beszél. Mi is keverő szántást végző traktort hajszoltunk De az egyik falunál leesett az állunk — Egy, kettő,'három, négy... - számoljuk a búzakazlakat. A falu ne ve Mulyad. Nem akartunk hinni ; szemünknek. Amikor tovább halad tunk- pnvmást bíztattuk: — Talál Délibáb a lucsenveci iárásbar káprázott a szemünk. Nem csoda — ilyen melegben. Optikai csalódás. De a délibáb újra feltűnt. Mégpedig a galábocsi határban. Két dűlőben is ott szomorkodtak az elárvult gabo­nakazlak. — Ah, talán ez is csak képzelet — áltattuk magunkat, és tovább halad­tunk. De a panyidaróci határban újra feltűnt a délibáb. Lefékeztünk. Meg kell győződni a valóságról. Bartos János, gépkezelő eloszlatta a délibábot. — Ne csodálkozzanak, kérem. Ná­lunk ez nem rendkívüli. Egy cséplő­a géppel dolgoztunk. Még nyolc napig £ megtart a munka. s — De kérem, hisz már szeptember s elseje van. j — Ami késik, nem múlik ... r — Mért nem szerveznek két mű­szakot? — Nincs elég munkaerő. — Hány ember kell egy cséplőgép­hez? — Egy műszakba kilenfc. — Tizennyolc ember nem akad az egész községben? — Akadna, ha ... Akadna, ha az EFSZ vezetősége a helyi nemzeti bizottság segítségével jobban megszervezné a munkát. Idén kiváló Időjárás volt a gabonafélék betakarítására. Ilyen nagyfokú gépe­sítés mellett már a lucsenyeci já­rásban is elfelejthették volna a csép­­lést. A határt tarkító asztagok egyál­talán nem dicsérik a jó munkaszer­vezést. Igaz, hogy sok szövetkezetből száműzték a kombájnt, de hát azt tartják, hogy szeptember végéig majdcsak befejezik a cséplést. Bállá József

Next

/
Oldalképek
Tartalom