Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-08-19 / 66. szám
Több húst, tejet, tojást a hazának! „Az állattenyésztés fejlesztése megkívánja a szarvasmarhaállomány gyarapítását, a sertésállomány gyorsabb felújítását, valamint a tyúkállomány növelését és az ipari szintű vágócsirkenevelést. Ennek érdekében következetesen érvényesíteni kell az új technológiát. A dolgozók jobb élelmiszerellátása megköveteli, hogy több húst, tejet és tojást termeljünk." A CSKP „Szocialista társadalmunk továbbfejlődésének távlatairól“ című dokumentumából. Takarmánylermesztési problémák HA A TREBISOVI JÁRÁSBAN az állati termékek félévi eladási terve nem teljesítésének okát keressük, az első pillantásra úgy tűnik, hogy az előirányzott állomány-létszám hiányossága játszik közre. Tény, hogy a legtöbb mezőgazdasági üzemben — főleg a szövetkezetekben — nincs meg a kellő állomány. Tüzetesebb vizsgálat után azonban arra a megállapításra jutunk, hogy mind az állomány-létszám, mindpedig az eladási terv teljesítése körül mutatkozó hiányosságok főként a takarmányalap nem kielégítő biztosításának tudhatók be. Tavaly a szövetkezetek többsége egyetlen takarmányfajtából sem biztosította a szükséges mennyiséget. A silókukoricának több mint a felét már év közben megetették. Magkukoricából 1600 hektárnyit kénytelenek voltak besilózni. Szemestakarmányból 1685 vagonnal kevesebb termett az előirányzottnál. Ezzel magyarázható a tavasszal beállt visszaesés. Mi okozta a takarmány hiányt? Járásunkban nagyon sok még a kishozamú rét, s a kevéshasznú legelő. Nagyrészt vízfutotta árterület volt, s a vízszabályozás előtt alig nyújtott valami hasznot. Tavaly csak két szövetkezet fedezte szénaszükségletét — saját termésből. A szemestakarmányból egyenesen katasztrofális volt a helyzet. A takarmánymérlegtervet csak 26,1 százalékra teljesítették. Néhány szövetkezetben a belterjes állattenyésztés helyett mindig a régi módszer dívik. Figyelmen kívül hagyják, hogy például a kukorica már közepes hozam mellett is nagymenynyiségű tápanyagot ad. A másik ok, a szemestakarmány nagy részét évközben megetették. Ilyen körülmények között télidőben csökkent az állatok hasznossága, s többhelyütt csak tengődött a jószág. AZT TAPASZTALJUK, hogy a legtöbb mezőgazdasági üzemben okultak az előző évek rossz tapasztalataiból. Járási méretben kiszélesedett a magra és silóra termesztett kukorica vetésterülete. Jelenleg a szántó 16 százalékán termelünk kukoricát. De ezzel távolról sem lehetünk elégedettek, hiszen más járásokban e téren jóval előbbre vannak. A kukoricatermesztésre serkentő hatással volt a pólyáni mozgalom, amely magas kukoricahozam elérését tűzte céljául. Ebbe a mozgalomba a járás valamennyi mezőgazdasági üzeme bekapcsolódott. Ám, nem mondhatjuk el, hogy minden üzem vezetői magukévá tették a versenyfeltételeket. Akadnak olyan mezőgazdasági üzemek, amelyek nem tulajdonítanak különösebb figyelmet a kukorica termesztésének. Ezek közé tartozik például az úpori, luhinyal, kisztai és még jónéhány szövetkezet. SZÁMOS SZÖVETKEZET ELNÖKE azt panaszolja, hogy hektáronként alacsony a kukorica tőszáma, s ezt helytelenül a négyzetes vetésnek róják fel. Természetesen, ahol nem tartják be az agrotechnikai követelményeket, ott a hanyagság ezt eredményezi. A trebisovi szövetkezetben például nem tartották be a vetésnél megengedett sebességet, s így a növényállomány ritka lett. Hiba az is, hogy a silókukorica helyett csalamádét vetnek. Ennek a jövőben nem szabad megismétlődnie. Követésre méltó példát mutat a kucani ifjúsági állami gazdaság, ahol a feltört legelőt kukoricával vetették be, s nagyon szép kukoricatermésük mutatkozik. Mindent egybevéve várható, hogy az idei gazdasági évben járásunk kikerül a hullámvölgyből. Csak egyetlen példával éljek: már eddig túlléptük a sílózási tervet Kukoricából olyan jó termés ígérkezik, amilyenre már régóta nem emlékeznek a környéken. Juhász Lajos, a trebisovi JNB mg. oszt. vezetője A vlasimi vasmegmunkáló üzem az állattenyésztés számára új katlanok gyártását kezdte meg. A* hatalmas tartályba 400 sertés skámára készítenek takarmányt, lilén a gyár 20 tartályt készít el, s a következő évben már 400-at gyárt. Képünkön balra a dolnikrálovicei Állami Gazdaság beszerelt első tartályokat látjuk. Jobboldali képünk az 1200 férőhelyes nedves etetéses sertésólat mutatja. Bohumila Kamarytová és Marie Petráková könnyen dolgozik a teljesen automatizált „üzemben“ Az új tartályok elegendő melei vizet biztosítanak még a téli hónapokban is. (Foto CTK - J. Tachezy) A derekas munka eredménye Ma már törvényszerű az a tény, hogy az életszínvonal emelkedésével egyenes arányban nő a tej- és tejtermékek fogyasztása. Ezt bizonyítják a statisztikai adatok, sőt egész tervgazdaságunk előirányzata is. E termékek nagyobb fogyasztása megköveteli a termelés fokozását. Urbán János, a gyemangyicei EFSZ állattenyésztésének vezetője, elfoglalt ember. Nem csoda, hiszen 505 darab szarvasmarha takarmányozásáról, meg aztán a tejhozam állandó növeléséről gondoskodik. Azt mindenki elismeri, hogy ez nem kis feladat. A mostoha időjárás következtében 60 hektár herét kellett kiszántaniuk. Ennek ellenére, nem estek kétségbe. Számbavették a lehetőségeket. Takarmányuk ugyan volt, de tápanyagokban szegény. Tehát hozzáfogtak az ízesítéshez. Ez abból állott, hogy 100 liter vízhez 5 kg melaszt és szarvasmarhánként 2 — 3 dkg élesztőt adagoltak. Hat órán keresztül állni vagyis erjedni hagyták, majd a fölszecskázott takarmányt az ízesítővel meglocsolták, jól összekeverték és föletették. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ízesítést arra megfelelő edényekben kell készíteni, s ezáltal tehenenként lehetséges a 0,5 liter többiettejhozam elérése is. A primitív előkészítés végett a tejhozam ugyan nem emelkedett ennyit, azonban elérték, hogy a szarvasmarha jóllakott és az állat nem fogyott le. Amikor áttértek a zöldtakarmányozásra, az állatnak nem kellett a tápanyagokat a test fölépítésére fölhasználnia, hanem azt a tejtermelésnél hasznosíthatta. Ennek tudható be, hogy a jelenlegi átlagos tejhozam tehenenként 7,8 liter. Az ízesítés eredménnyel járt. Meg kell, hogy említsük a szazgyicei szövetkezetei, amely versenyben áll a gyemangyiceivel. Ott hasonló minőségű takarmánnyal rendelkeztek mint Gyemangyicén. ők nem ízesítették a takarmányt de állatállományuk le is soványodott. Amikor áttértek a zöldtakarmányozásra, érthető, hogy nem emelkedett a tejhozam, mert az állatoknak az elvesztett súlyt kellett pótolniuk. így maradtak hát le a versenyben, holott előzőleg a tejtermelésben ők voltak első helyen. A legutóbbi látogatásunk alkalmával maguk is elismerték, hogy a gyemangyiceieknek jobb eredményeik vannak. A gyemangyicei EFSZ évi tejeladási terve 185 000 liter. Mostanáig 100 000 liternél tartanak az eladással. Ebből is látható, hogy e téren lemaradásuk nem lesz. A'marhahúsban sincs hiány. Előreláthatólag tervüket legalább 10 Vokal túlteljesítik. Az eladásra szánt szarvasmarhákat előbb fölhizlalják. Kiváló állatgondozóik a tervezett 80 kg helyett darabonként napi 92 deka súlygyarapodást érnek el. Az elmondottakból látható, hogy a gyemangyicei szövetkezet állattenyésztő csoportja valóban derekas munkát végez. Róringer József (Dolnászecs) 20 000 darab tojás fgfyßll felül A milhostyi szövetkezet (kosicei járás) amely a kukorica körzetben az állattenyésztési termelésben a verseny élén áll felhívta a járás szövetkezeteit, állami gazdaságait a tojás eladási terv teljesítésére. A szövetkezetnek 2028 darab tojótyúkja van. Ehhez hozzájön a szövetkezeti tagoknál nevelt 695 darab tyúk. Az évi tojáseladási terv 140 000 darab, ebből 1 hektár szántóterületre 271 darab tojás esik. Július 20-ig a tervet 92%-ra teljesítették, de a szövetkezeti tagok idáig már beadtak 8670 tojást, így a tervet már túl is szárnyalták. A közelmúltban fertőtlenítették és oltották a tyúkállományt. A takarmányadagot árpával és állati eredetű hulladékkal javítják. Az itt felsorolt intézkedések alapján a szövetkezet a CáKP XII. kongresszusa tiszteletére vállalta, hogy augusztus 20-ig törleszti a hátralékot, szeptember 15-ig teljesíti az évi eladási tervet és az év végéig még 20 000 darab tojást ad terven felül a közellátásnak. A jövő évi terv folyamatos teljesítésére is felkészültek. 12 000 darab csirkét vásároltak, amelyből jövőre megfiatalítják az állományt. Követésre méltó a milhostyi szövetkezet példája. Reméljük, termőtalajra talál az egész járásban. Iván Sándor (Kosice) Nem hagyjuk a .körmünkre égni1... Egy kezdeményező borjúgondozó Szövetkezetünk év eleje óta egyenletesen teljesíti eladási tervét az állati termékekből. Tojásból például június 25 ig eleget tettünk, az állam iránti kötelezettségünknek. De nem állunk rosszul tejből sem. Ehhez nagymértékben hozzájárultak a háztáji gazdálkodók. Bár nagy takarmányhiánnyal nem küzdöttünk, elejét akarjuk venni a takarmányozási gondoknak. Ennek érdekében a szántó 34 százalékán termesztünk takarmánynövényeket. Az utóbbi években hozzáláttunk a rétek és legelők felszántásához, amelyeknek hektárja évente alig 5 mázsa szénát adott. Valamennyi mutatóban biztosítottuk a tervezett állatállomány létszámát, sőt azon igyekszünk, hogy a tehenek és anyakocák számát túl is lépjük. A tervezett anyakocák számát hárommal túlléptük, s 10 átmeneti anyakocát búgatunk be. A marhaállományt idén 12 tehénnel töltöttük fel; ezeket a teheneket a tagoktól vásároltuk fel. Év végéig további 12 tehenet vásárolunk. Harminc saját üszőt fedeztettünk be, s újabb 25 vár az őszön befedeztetésre. Az anyakocánként! malacozási alj a félévben 6,8 százalék volt. A gabona beszállításával egyidőben 50 vágósertést adtunk el. Jó a terméshozam gabonából. Ez lehetővé tette, hogy a 16 vagon szerződéses gabonán felül még egy vagon búzát adjunk — terven felül, az államnak. Mindezen tényezők és előfeltételek bizonyítják, hogy képesek leszünk egyenletesen teljesíteni a szerződésből adódó feladatokat a második félévben is Sőt, nem akarok jósolni, de túl is teljesíthetjük. Az állattenyésztésben sikerrel alkalmazzuk a pótjutalmazást. Pótjutalomként az állattenyésztési dolgozók a terven felül kitermelt állattenyésztési termékek pénzértékének negyedrészét kapják. Ez maga után vonja a szocialista verseny és a munkafelajánlások kibontakozását. Az elmondottakból kihámozhatjuk, hogy a bodrogi szövetkezet megteremti az állati termékek sikeres teljesítésének előfeltételeit. Az utóbbi évek eredményei a jó munkaszervezésnek, a tagok szorgalmának, s az anyagi érdekeltség elve érvényre juttatásának tudhatók be leginkább. Zelenák József, a bodrogi EFSZ elnöke A poros majorban élénk beszélgetést folytattunk B e k e Antallal, a Komárnoi Állami Gazdaság pálpusztai részlegének vezetőjével. Aztán a gyümölcsös felé kanyarodtunk a szép pázsiton, majd a fák között még élénkebbé vált a vita. Előbb az istállókat jártuk és büszkén mutogatta a borjakat, hogy milyen egészségesek, elhullás egyáltalán nincs, tiszták, életrevalók, és a súlygyarapodás is tekintélyes. — Most ott tartunk — beszélte —, hogy az állami gazdaság minden részlegéből, úgyszólván az egész járásból ide járnak tapasztalatokat szerezni a borjúnevelés terén. Az állami gazdaság igazgatósága minden üzemrészlegen elrendelte, hogy a mi módszereink alapján neveljék a borjakat. — Miből áll ez a módszer? — Sok bajunk volt nekünk is a borjúneveléssel. Az előírás szerint bántunk el velük, mégis sok volt az elhullás. Hívtuk az állatorvost, elkövettünk minden tőlünk telhetőt, mégis alig mentünk valamire. Az állatok általában hasmenésben szenvedtek, súlygyarapodás alig volt és sok gondot, problémát okozott ez nekünk. Az orvos azt állította, hogy nem eléggé jól melegítjük meg a tejet, amivel az állatokat tápláljuk. Mikor kisült, hogy jól megmelegítjük, akkor fölvetődött a kérdés, hogy vajon tiszta edényben tartjuk-e a tejet, vagy tiszta eszközökkel szoptatjuk-e a borjakat. Minden a legnagyobb rendben ment, minden tiszta volt. A borjak közül mégis sok volt a beteg. Egyszer aztán azt mondtam a gondozóknak, hogy a csarnokból ideszállított fölözött tejet ne melegítsék meg hátom borjú számára, hanem tiszta körülmények között, a szokásos módon kell hagyni, hogy a tej megaludjék. így is tettek. Három napig a három borjút aludttejjel etettük. A borjak minden különösebb beavatkozás nélkül megggyógyultak, farkasétvágyuk lett, élénkké váltak. Ez szöget ütött a fejembe — folytatta Beke Antal, a gazdaság vezetője. — Vártam néhány napig a további eredményre, aztán tanácsoltam, hogy még több borjút hasonló módszerrel etessünk. Az eredmény ugyanaz lett, mint az első háromnál. Akkor aztán rátértem a következő dologra: — A borjakat az első 30 napig 8 liter teljes tejjel itattuk. A 30. naptól 60 napos koráig 4 liter teljesen megaludt fölözött tejet, 4 liter édestejjel keverjük és 20 dkg fehérjekeveréket dara alakjában adunk hozzá. Ezt az élelmet hideg állapotban adjuk a borjaknak. Hatvan napon túl 10 liter fölözött tejet, de aludt állapotban adunk az állatoknak, 30 dkg fehérjekeverékkel. A borjakat 90 napos koruk után leválasztjuk. — Amikor az eredmények kitűnőek voltak, úgy a súlygyarapodásban, mint a takarmánymegtakarításban, akkor letárgyaltam ezt az esetet az állami gazdaság igazgatóságával és más illetékes szervekkel. Ezzel a módszerrel egy borjú felnevelésénél 360 liter teljes tejet takarítunk meg, ami pénzértékben 600 koronát tesz ki. Nem is beszélve a sok vesződség elmaradásáról, a kielégítő súlygyarapodásról és így elhullás sem volt. — Az állami gazdaság igazgatóságán egyesek kétkedve fogadták szavaimat, a járási állatorvos is csodálkozott rajta. Vizsgálták a borjakat, konzulálták egymás között a szakemberek, mindent számba vettek, s az eredmények beszéltek. Mert hát az előírás azt mondja, hogy tőgymeleg, azaz 36-38 C fokra melegített tejet kell a borjakkal szoptatni. Ez tudományos megállapítás, mert hogy így aztán könnyebben emésztődik és egészségesebbek lesznek a borjak. Az állatorvos mondta is, hogy Beke bácsi olyan módszert követett, amely a jelenlegi előírt szabályokkal kissé ellenkezik, de azt mondták a járásiak, hogy népszerűsíteni kell. így most ide járnak tapasztalatcserére a többi üzemrészlegekből és e példa szerint táplálják a borjakat. Amikor a borjak már érdeklődnek a szálastakarmány után, hát szükségletüknek megfelelően lucernát vagy jó minőségű réti szénát adunk nekik. Ez szintén elősegíti gyarapodásukat. Beke Antal elismeri, hogy ez a módszer lényegében véve nem valami tudományos furfangosság, hanem bátor alkalmazása a meglévő módszereknek. Hideg tejjel fölnevelni a borjakat akkor, amikor a szakkönyvek jelenleg arról írnak, hogy melegített tejet kell adni az állatoknak, valóban elég bátor lépés, amit tapasztalt ember vihet csak véghez. Akármi is ez, új módszer vagy pedig a meglévő eddig alkalmazásnélküli módszerek bátor alkalmazása,'Beke Antalt mindenképp dicséret illeti. BAGOTA ISTVÁN 1962. augusztus 19.