Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-07-01 / 52. szám
Mit végzett Rusk Earopian? A tíznapos nyugat-európai körút során Rusk külügyminiszter a legfontosabb NATO-hatalmak fővárosait kereste fel. Az „ahány ház, annyi szokás“ szállóige ebben az esetben az „ahány állomás, annyi nehézség“ jelszóra változott, hiszen a nyugati burzsoá sajtó is kénytelen beismerni, hogy az utóbbi időben rohamosan megnövekedtek a vezető kapitalista államok közti politikai és gazdasági ellentétek. Hogy elkerüljék a túlzott feltűnőséget, Rusk útjának összeállítói több nyugat-európai fővárost bevettek a „villámkörúlba“, de ezek közül leginkább Bonn, Párizs és London érdemel figyelmet. Sorrendben de Gaulle volt az első vendéglátó, aki azonban kendőzés nélkül tudtára adta Washington követének, hogy Franciaország nem áll el az önálló francia atomütőerő gondolatától. Csupán egy olyan homályos ígéret megtételére volt hajlandó, amely szerint Franciaország az Atlanti Szövetségen bellii nem hajt végre önálló akciókat az atomfegyverek birtokában. Ezzel kapcsolatban találóan jegyezte meg a moszkvai Pravda: „Vajon melyik jobb: a kolera vagy a pestis?“ Közismert, hogy a jelenlegi nyugati politikai és gazdasági élet egyik legkényesebb pontja a Közös Piac körüli huzavona, amelyben de Gaulle ugyancsak makacs álláspontot foglal el. Az Elysée-palota ura ugyanis joggal tekint gyanakvással Anglia belépése elé, mert szerinte Kennedy abból az elgondolásból sürgeti az angol csatlakozást, hogy reteszt toljon a kontinentális Európa függetlenülési vágyai elé. Ha megfigyeljük a dolgokat, kitűnik, hogy a francia köztársasági elnök hosszú idők óta féltékenyen figyeli Washington és London ezzel kapcsolatos üzelmeit. Bizonyára de Gaullenak van oka a gyanakvásra. Bonnban jóval eltérőbb, de csöppet sem könnyebb feladat hárult Ruskra. Köztudomású ugyanis, hogy a Rajna partján az atomfegyverek birtoklásának jogát szeretnék kicsikarni a Bundeswehr számára, amelyről Adenauer nemrég azt mondotta, hogy már ma erősebb hadsereg, mint amilyennel Hitler rendelkezett 1941- ben! Úgy látszik, hogy a nyugatnémet militaristák lépésről-lépésre közelednek veszélyes céljukhoz, mert bár Rusk bonni tárgyalásairól nem adtak ki hivatalos közleményt, de Adenauerék körében mégis a NATO életének „új szakaszáról“ kezdenek beszélni. Ez másszóval azt jelenti, hogy Washington véglegesen hozzájárul a NATO atomfelfegyverzéséhez, amelynek következménye az, hogy a nyugat-német hadsereg is birtokába jut a tömegpusztító fegyvereknek. Egyes nyugat-német lapok már nem is titkolják, és leplezetlen örömmel írnak Washington készségéről a NATO atomhatalommá változtatása ügyében. Kérdés, vajon a Fehér Házban számolnak-e azzal a veszéllyel, amely az atomfegyverek esetleges nyugatnémet birtoklásából ered. Ha ott nem is, de a békeszerető emberiség biztosan számol ezzel a veszéllyel és időben megteszi a szükséges intézkedéseket. Rusk utolsó fontosabb állomása London volt, ahol „leginkább“ Laoszról, a Közös Piac problémáiról és a leszerelésről tárgyalt — kevés sikerrel. összegezve az amerikai államtitkár európai kőrútjának eredményeit, tény, hogy nem ért el nagy sikert, különösen ami az Atlanti Paktum egységének megerősítését illeti. Helytelen lenne azonban szemet hunyni különösen a bonni titkos megállapodások veszélye felett, amely még nagyobb éberségre inti a békéért harcoló embermilliókat. Lángtenger Órán felett Algériában vasárnap, július 1-én tartják a népszavazást. Az elmúlt napokban országszerte tömeggyülések folytak, amelyeken a Nemzeti Felszabadító Front és a nemzeti felszabadító hadsereg képviselői megmagyarázták a lakosságnak a népszavazás jelentőségét és a függetlenségre leadandó tömeges „igen" szavazatok fontosságát. A szavazóknak ugyanis arra kell válaszolniuk, óhajtják-e hogy Algéria az 1962. március 19-i nyilatkozatban meghatározott körülmények között Franciaországgal együttműködő, független állammá váljék? A Nemzeti Felszabadító Tanács nagy aktivitást fejtett ki, hogy az algériai nép nyolcévi harcát győzelem koronázza és hogy szabaddá váljék az út a forradalom céljainak elérésére, amelynek első feltétele a függetlenség kivívása. Miközben Algéria népe a szavazás előkészületeinek jegyében él, az OAS fasiszta szervezet eddigi legnagyobb terrorcselekményére került sor: hétfőn a délutáni órákban a fasiszták Oránban felrobbantották a kikötő üzemanyagtároló raktárait. Jelentések szerint tíz nagy benzinraktár több mint 10 millió liter üzemanyaga — a készleteknek mintegy fele — lángra lobbant. A város fölött 500 méteres láng- és füsttenger keletkezett. A kikötőben horgonyzó hajók sietve menekültek a veszély elől. A kivezényelt tűzoltók szinte tehetetlenek voltak az elharapódzó tűzzel szemben. Oránon kívül az országban tart a viszonylagos nyugalom. A fasiszták terrorcselekményei szórványosabbak, s az OAS-ban tovább terjed a bomlás. Az egyik csoport kompromiszszumos megoldást sürget, a másik viszont továbbra is hajthatatlan. Július 1-e fontos dátum Algéria jövőjének szempontjából. Az algériai népszavazás eredményétől függetlenül azonban változatlanul a legfontosabb feladat, hogy a francia kormány, illetve majd a független algériai kormány minél előbb véget vessen az OAS garázdálkodásának. Mi újság az ázsiai féltekén ? Már több esetben hírt adtunk arról, hogy az indonéz kormány elhatározta Nyugat-Irián felszabadítását a holland gyarmatosítók igája alól. A legutóbbi jelentések arról számolnak be, hogy több ezer indonéz katona áll készenlétben, hogy Szukarno elnök parancsára megkezdje Nyugat-lrián felszabadítását. Az utóbbi napok eseményei közül figyelmet érdemel a Thajvan szigetén előállt helyzet. Az Új Kína hírügynökség jelentése szerint ugyanis a csan kaj-sekisták több esetben határincidenseket próbáltak előidézni. A diktátor ezenkívül megfenyegette a Kínai Népköztársaságot, hogy támadást intéz ellene. Ezzel kapcsolatban igen veszélyesnek tűnik az a Kennedy-nyilatkozat, amely szerint az USA segítséget adna Csan kajseknek. (tg) Nem azért kérezkedik ez, mert 5 akar vezetni? Katonai fölény a béke érdekében Néhány svájci tudós egy érdekes kísérletet hajtott végre: elektronikus számológép segítségével próbálta kiszámítani, milyen károkat okoztak a háborúk az emberiségnek. Az elektronikus agy meglepő adatokat jegyzett fel. Nézzünk néhányat belőlük: időszámításunk előtt 3200 óta napjainkig — tehát 5162 év alatt — az emberiség csupán 292 évig élt békében! A többi 4870 év alatt 14 513 háború dúlt, amelyekben 3 milliárd 640 millió ember pusztult el. A háborús károk — csillagászati számot — 2150 trillió svájci frankot tettek ki. Ennyi pénzért a Földet az Egyenlítő körül egy 10 méter vastag, 161 kilométer széles színaranyból készült szőnyeggel lehetne betakarni. Gátat kell vetni az értelmetlen tékozlásnak Az emberi életek és az anyagi javak mérhetetlen gazdagságát pusztították el a háborúk. Ennek az értelmetlen tékozlásnak egyszer s mindenkorra véget kell vetni. Van-e rá mód? A régmúlt idők emberei nem ismerték a háborúk keletkezésének okait, különféle üstökösök megjelenését tartották a háborúk okozóinak. így tehát a háborúk ellenszerét sem találhatták meg. Mi azonban ismerjük a háborúk okait, s így az ellenszerét is. A mai világhelyzetben a háborúk kiküszöbölésének leghathatósabb módja az általános és teljes leszerelés megvalósítása. Ezt a gondolatot mindennél világosabban megtaláljuk a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusán elfogadott programban. A programban ez áll: az imperializmus a 1962. július 1. • Miért pusztult el három és fél milliárd ember? • Aranyszőnyeget az Egyenlítő körül • Az imperialistákra rá kell kényszeríteni a leszerelést! fegyverkezés hallatlan terhét hárította a népekre. A szocializmus az emberiség iránti kötelessségének tekinti a nemzeti vagyon értelmetlen tékozlásának megszüntetését. Az SZKP programja meg is mondja, hogyan akarja a szocialista világrendszer megvalósítani ezt a történelmi küldetését. A népek aktív és elszánt harccal kényszeríthetik az imperialistákat a leszerelésre. Mivel kötjük meg az agresszorok kezét? Mint ismeretes, az imperialisták maguktól nem hajlandók lemondani a világuralmi terveikről, nem akarnak megválni fegyvereiktől, amelyek segítségével más nemzeteket nyomnak el, más népekre akarják rákényszeríteni akaratukat. A leszerelés gondolata nem új, már az első világháború után is tárgyaltak róla — mint arra az idősebbek bizonyára emlékeznek. De mindez eredménytelen volt abból az egyszerű okból, mivel nem volt olyan erő, amely az imperialistákat, akik a háborúból és a fegyverkezésből nyerészkednek, rákényszeríthette volna a leszerelésre. Egyetlen állam, amelynek igazán szívügye volt a béke és a leszerelés a Szovjetunió volt, de az még nem rendelkezett kellő erővel azokban az időkben. A többiek pedig csak beszéltek a leszerelésről, a valóságban nem akarták. Mi azonban a helyzet ma? Ma a béke erői mérhetetlenül meggyarapodtak. Az egész világon működnek a békeszervezetek. A békét óhajtó emberek erejét pedig a Szovjetunió ér, az egész szocialista világrendszer politikai egysége, gazdasági és katonai ereje támasztja alá. Van-e ellentmondás abban, hogy fegyveres erővel biztosíthatjuk a békét?. Az első pillanatban ellentmondásnak tűnik, hogy a szocialista tábor fegyveres ereje támasztja alá a népek béketörekvését. Nézzük azonban a tényeket: Mindenki emlékszik az 1956. évi imperialista agresszióra, amelyet Anglia, Franciaország és Izrael követett el Egyiptom ellen. Az agresszorok azonban visszahúzódtak, abbahagyták a hódító háborút. Miért? Mert erre kényszerültek. A Szovjetunió határozott kiállása, a Szovjetunió hatalmas erejétől való félelem tartotta őket vissza egy világégés kirobbantásátől. Szívesen kezdtek volna az amerikai impierialisták háborút Kuba ellen is. Mégsem volt merszük nyílt katonai beavatkozásra. Az, hogy a Karib-tenger térségében nem robbant ki háború az USA nagyhangú fenyegetései ellenére sem, annak köszönhető, hogy a Szovjetunió egyértelműen kijelentette: minden erejével Kuba mellett áll és minden segítséget megad neki. A fegyveres erő, a ballisztikus atomtöltetü rakéták s legújabban az elháríthatatlan globális rakéták tehát, ha jó kezekben vannak, békés megoldást kényszerítőéinek ki ott is, ahol egyébként háborúra kerülne sor. Ä leszerelést is kikényszeríthetjük Mint mondottuk, az imperialistákat rá kell kényszeríteni a leszerelésre. A hatalmas szocialista tábor, a békeszerető nem szocialista államok, a nemzetközi munkásosztály és a béke ügyét védelmező összes erők együt-Mivel fékezhetek meg az atomőrület megszállottjai? tesen elhárítják a világháborút, kikényszeríthetik a leszerelést is. Hogyan tehetjük meg ezt? Mint ismeretes, a fegyverkezés arra kell az imperialistáknak, hogy háborút indíthassanak a szocialista országok ellen. Ezt azonban csak akkor tehetik meg, ha erősebbek a szocialista országoknál. Hiszen a vékonydongájú ember nem kezd verekedni az erőssel, mivel tudja, hogy úgyis kikap tőle. Háborút is csak akkor kezd egy ország, ha reménye van rá hogy azt megnyeri. Eleve elvesztett háborúba kezdeni — ez senkit sem kecsegtet. Ebből ered a mi feladatunk is: kilátástalanná kell tennünk az imperialisták számára a háborút. Ha a háború kilátástalan számukra, nincsen értelme a fegyverkezésnek sem, tehát bele kell egyezniük a leszerelésbe is. Mit tegyünk tehát? Egy ország, vagy világrendszer ereje mindenekelőtt gazdasági alapjától függ. Ha ki akarjuk tehát kényszeríteni a világbékét, a leszerelést, elsősorban gyarapítani kell gazdaságunkat. Minden terven felül gyártott gép, minden mázsa terven felül beadott gabona, vagy hús az ország gazdasági erejét gyarapítja. A szövetkezetek, állami gazdaságok, üzemek gazdasági eredményei, termelésük növekedése pedig tőlünk, a dolgozóktól függ. A hatékonyságért, a nagyobb terméshozamokért folytatott mindennapi küzdelem tehát a mi békeharcunk leghatékonyabb formája. A fegyverek tökéletesítését, a katonai fölény növelését elvégzik az arra hivatott szakembert’'. a hadiipar dolgozói, a hadsereg katonái. Nekünk a mi frontszakaszunkon, a földeken, a munkapadnál kell segítenünk őket eredményes munkánkkal. Jobb belátásra az imperialistákat csak így kényszeríthetjük. V, G. Értékes kiviteli cikkünk - a gomba A tavalyi rosszabb év után idén gazdag termés mutatkozik ehető gombából. Eltekintve attól, hogy ez az erdei termék nálunk is szívesen látott étel az asztalon, külföldön, különösen a nyugati országokban is igen nagy közkedveltségnek örvend. A közép-szlovákiai FATRA- konzervgyár Rimaszombaton már eddig is nagy számú megrendelést kapott külföldről és főként a nyugat-németországi megrendelők hangoztatják, hogy szárított gomba i'"I hajlandók átvenni bármilyen mennyiséget. S. Kováé Az amerikai külügyminiszter nyugat-európai körútja es az algériai helyzet fejleményei alkotják az elmúlt hét nemzetközi eseményeinek vázát. Figyelmet érdemel még ezenkívül a nyugat-iriáni helyzet és a csank kaj-sekisták provokációi a népi Kína ellen. A szívélyes fogadtatás után Bacíleli elvtárs beszédet intézett a fiatalokhoz, akik a mezőgazdasági termelésben eddig is nagyszerű eredményeket értek el. Beszéde elején Bacílek elvtárs az ifjúság nyári brigádmunkája megkezdése alkalmából szívélyeser üdvözölte a fiatalokat és sok sikert kívánt munkájukhoz. A MEZÖGAZDASÄG lemaradása az ipar mögött — mondotta a továbbiakban Bacílek elvtárs — komolyar zavarja szocialista társadalmunk egyenletes fejlődését és sok esetben lehetetlenné teszi még jobban emelni dolgozó népünk életszínvonalát. Az utóbbi hetekben a nagyobb városokban és vidéken is komoly hiányosságokat észlelhetünk a közellátásban, sorokban állnak a húsért. Bár tudjuk hogy ezek a nehézségek átmeneti jellegűek, nem hagyhatnak bennünket közömbösen és megmondom nyíltan hogy pártunk vezetőségének és a kormánynak jelentős gondokat okoznak, Hol keressük a hiányosságok okát? Milyen út vezet az említett hiányosságok végleges felszámolásához? Egyszerű a dolog. A jóminőségű élelmiszerek fogyasztása sokkal gyorsabban növekszik, mint amennyit ki tudunk termelni vagy külföldről behozni. Valaki azt mondhatja: „Hisz a háború előtt, a volt Csehszlovák Köztársaságban volt elég hús!“ Igaz ez? Nem egészen igaz. Igaz ugyan, hogy az üzletek tele voltak hússal, hogy a gazdagoknak mindenük volt, de másként volt az a munkáscsaládokban, ahol az alacsony fizetés miatt hetente egyszer vagy kétszer tudtak csak egy félkiló húst venni, a kis és középparasztok asztaláról hiányzott a tápláló koszt, mert fülig voltak az adósságban. Hála dolgozó népünk győzelmének a kapitalizmus fölött, ma mindez mögöttünk van. Megdöntöttük az urak hatalmát, új gyárakat építettünk és ma már nem kell senkinek idegen országban kenyeret keresni, mindenki megtalálja a munkát és kenyeret a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Emelkedett népünk életszínvonala. A hús fogyasztása 1937-ben egy személyre 21 kg volt, ma több mint 60 kilót fogyasztunk el személyenként. A liszt fogyasztása 115 kg-ról 127-re, a cukor 15-ről 30 kg-ra, a tojás 64 darabról 180-ra emelkedett, és így folytathatnám tovább. Ez igaz, elvtársak. Könnyebben és boldogabban élünk, bár a hiányosságoknak, amelyek még felmerülnek, nem örülhetünk. Hol keressük tehát a megoldást? Mindenek előtt magunknál, odahaza, mezőgazdasági termelésünkben. Ott van a meglévő nehézségek kiküszöbölésének kulcsa. MEG KELL GYORSÍTANI A TERMELÉST A CSKP KB határozata alapján • mezőgazdasági termelésnek 1970-ig el kell érnie ipari termelésünk színvonalát. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaságban is maradéktalanul ki kell használni a fő termelőeszközöket, a földet, az állattenyésztési termelést és a gépeket. A gépek kihasználása megköveteli, hogy a szövetkezetnek minden egyes traktorjához két szakképzett traktorosa legyen, egy idősebb és egy fiatalabb. Minden kombájnhoz két képzett kombájnvezetőre van szükségünk. A mezőgazdasági munka jellege a géppel végzett munka jellegét ölti magára, mellyel egyúttal megszűnik a fáradságos fizikai munka. A gépi munka azonban megköveteli a mezőgazdasági iskolák rendszerének alapvető módosítását is. Ezzel kapcsolatban a CSKP KB határozata a mezőgazdasági tanonciskolák alapjaként két fő irányzatot határozott meg: a gépesltö-növénytermesztő és a gépesítő-zootechnikus irányzatot. A fiatalok, akik elvégzik a kétéves tanonciskolát, ismerik mind a növényi, mind az állattenyésztési termelés gépesítésének alapjait. Ez annyit jelent, hogy olyan gépesítők lesznek, akik a gépek kezelése mellett értenek a fő javító munkákhoz is, úgyhogy a gépeket kijavíthatják a téli időszakban. A mezőgazdaságban is az ifjúságé a jövő. Elvárjuk, hogy fokról fokra, ahogy megszűnik a mezőgazdasági termelés lemaradása, ahogy új szakképesítést igénylő gépeket kap a mezőgazdaság - gyarapodni fog a fiatalok száma is, akik majd e gépekkel dolgoznak. Bacílek elvtárs ezután a csallóközi csatornarendszer tökéletesítéséről beszélt. A Csallóköz így dús kertté válik, ahol az öntözött területeken, mintegy 140 000 hektáron, két termést is elérhetünk. Nagy arányban termelhetünk majd itt őszibarackot, diót, paradicsomot és dinnyét az egész köztársaság számára. A kelet-szlovákiai alföldön a nagy talajjavltási építkezésekkel mintegy 40 000 hektár új szántóföldet nyerünk és további százezer hektáron növeljük a termést. A mezőgazdasági termelés növelése és belterjességének fokozása az egyedüli helyes út, amely nemcsak a parasztok, hanem egész népünk gazdag és boldog életéhez vezet, Bacílek elvtárs beszéde további részében a népművelés feladatáról, a szocialista erkölcsű ember kialakításáról beszélt. 1 mezőgazdaságban is az ifjúságé a jövő Karol Bacílek, a CSKP KB politbürójának tagja, az SZLKP KB első I titkára és Michal Chudík, az SZLKP KB bürójának tagja, Daniel Futejnek, , a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága elnökének, valamint a középszlo- l vákiai kerület és a Banská Bystrica-i járás funkcionáriusainak kíséretében J az elmúlt vasárnap a ponikyi EFSZ hígtrágyás gazdasága fiatal építőinek i körébe látogatott. J
