Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-04-04 / 27. szám

Tizenkétéves múltra tekinthet visz­­sza a rozsnyói szövetkezet. Ez a tu­catnyi esztendő bővelkedett sikerek­ben és sikertelenségekben egyaránt. Az utóbbiak mindjobban elmaradoz­nak. Ma már egészen más a helyzet: a jovicei, cucmai, nadabulai és a rozsnyói szövetkezet egyesült. Tették ezt azért, hogy a nagyüzemi termelés nyújtotta lehetőségeket az eddiginél jobban kihasználhassák. Ezerhétszáz hektár mezőgazdasági föld tartozik az egyesített szövetkezethez. Fő ter­melési irány: az állattenyésztés. A rozsnyói szövetkezet tagjai is el­határozták — ssk más szövetkezettel együtt —, hogy a harmadik ötéves tervük által előirányzott termelési feladatokat négy év alatt teljesítik. Az első év nem úgy sikerült, mint ahogy gondoltuk. Ehhez nemcsak az aszály, de sokminden hozzájárult. Mik a lemaradás okai? Első és legnagyobb hiányosság a jutalmazásban mutatkozik meg. A dol­gozók nincsenek anyagilag érdekeltté téve a termelési feladatok teljesíté­sében. Mivel a rozsnyói szövetkezet városi jellegű, s nagyob brésze a dol­gozóknak nem tag, hanem alkalma­zott, szükségszerűvé válik az egysé­ges, szocialista elven alapuló jutal­mazás, valamint a premizálás beve­zetése. Eddig ez egyáltalán nem volt, s a termelésre vonatkozó serkentő hatás sem mutatkozhatott meg. A he­lyes jutalmazás — a hektárhozamok és az állatok hasznosságának figye­lembevétele, valamint a vezetők érde­keltté tétele, — nagy lendületet ad­hat a szövetkezet termelésének. Tehát a munkaszervezésben és a közös gazdálkodás irányításában mu­tatkozó nehézségek, főleg a fenti okokból erednek, csaknem minden esetben, áminek a legrövidebb időn belül véget kell vetni... Hozzájárult ehhez az is, hogy a szövetkezet a ré­gi szervezési módot alkalmazta, amely elavult már, annál is inkább, mivel egyesített szövetkezetről van szó. A központi irányítás bizonyos nehéz­ségbe ütközött azáltal, hogy a ve­zetők egyes munkaszakaszokon nem tudtak önállóan dolgozni és szaktu­dásuk nem volt, vagy ma sincs kellő színvonalon; a gépeket egyes csopor­tokhoz naponta osztották be, ami nagyban hátráltatta a munkát, s a szervezésben ezáltal tervszerűtlenség uralkodott. Szükségszerűvé válik — és minden feltétel megvan erre — a komplex gépesített csapatok megalakítása, a gépek szétosztása, a csapatvezetők önálló munkája az egyes gazdasági részlegeken. Az elmúlt év folyamán a növénytermesztésben volt a legtöbb hiányosság, ami abból is látszik, hogy a tervet mindössze 53 %-ra teljesí­tették. A legfőbb feladat ban bevált módszereket, s olyan gon­dozókat állítani melléjük, akik lelki­­ismeretesen végzik feladatukat és eredményt tudnak felmutatni. Szakképzett fiatalokat A szövetkezet vezetőségének na­gyobb gondot kell fordítania az ifjú­ság megnyerésére, főleg olyanokra, akik mezőgazdasági szakiskolát vé­geztek. Vagypedig a szövetkezet ke­retén belül iskoláztatni kell azokat a fiatalokat, akik ezidáig szakképzett­ség nélkül dolgoztak. Ezzel egyidejű­leg meg kell szervezni a szövetkezeti munkaiskolát, amelyben képesítést nyerne minden szövetkezeti dolgozó. (Leginkább az új munkamódszerek megismerésére gondolok itt.) A vezetőségnek meg kell teremteni a tagsággal karöltve a kulturális éle­tet a szövetkezetben, állandóan fog­lalkozni a dolgozókkal, hogy megvál­tozzék a munkához való viszonyuk, a szövetkezetét sajátjuknak érezzék. Ha a szövetkezet mindazokat az elő­nyöket felhasználja, amelyek adva vannak, a termelés ugrásszerűen emelkedhet. A tagok anyagi érdekelt, sége elősegítené a termelés növeke­dését s egyben a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítését. A rozsnyói szövetkezetben, habár nehéz lesz behozni a mulasztást, a már leírt okból kitűnik, hogy sokat lehet még tenni, mert nincsen minden rejtett tartalék feltárva. A hibákra minden nap rá kell mu­tatni és azokat idejében eltávolítani. A dolgozók kezdeményezése hozzá­járul ahhoz, hogy az eredmények na­ponta javuljanak. Ehhez szükséges, ami eddig eléggé hiányos a vezetők részéről, a tökéletes nyilvántartás ve­zetése és főleg a havonkénti gazda­sági áttekintés elkészítése, amely megmutatja a hibákat és azok fel­számolásának lehetőségeit. A szövet­kezet tagjainak minden hónapban tudniuk kell a gazdálkodás eredmé­nyeit, hogy ez irányban kifejthessék nézetüket és javaslatokat adhassanak a vezetőknek a termelés irányításá­hoz. Megvannak a feltételek A jó eredmények eléréséhez a rozs­nyói szövetkezetben megvannak a feltételek. A meglevő 130 hektár gyü­mölcsös, amely, ha nagyobb része új telepítésű is, a közeljövőben már he­lyes gondozással termővé válik, ugyan­akkor további részeket lehet gyümöl­­csösíteni. Nagy előnye ennek, hogy közvetlenül a város mellett az árú értékesítése sokkal könnyebb. Ugyan­ezt mondhatjuk a kertészetről is, amellyel eddig a szövetkezet nem le­het megelégedett. A meglevő 5 hek­tárt ki kell bővíteni a jovicei rész­legen további 10 hektárral. Ez olyan tartalék, amelynek kihasználása nagy­szerűen jövedelmezhet. Egyszer s mindenkorra le kell ten­ni a káros melléküzemágakról, ame­lyek eddig a szövetkezet fő jövedel­mi forrásai voltak; ezáltal elhanya­golták a földek művelését. Nem kielégítő a beruházási építke­zés sem, amelyben nincsenek kihasz­nálva a tartalékok és a saját építke­zési anyagforrások, mint a homok, kő stb., amely olcsóbbá tenné az épít­kezést. Nem kifizetődő olyan épületek épí­tése, mint a 200 sertés befogadására képes hizlalda volt, ahol az új tech­nológiát nem alkalmazhatták. Olyan épületeket kell építeni, amelyekben olcsóbban előállíthatok az állati ter­mékek (például 1000 férőhelyes gé­pesített hizlalda, vagy a négysoros tehénistálló). A most folyamatban le­vő építkezéseket a legrövidebb időn belül be kell fejezni, s ezzel megol­dani az állatállomány összpontosítá­sát, valamint a helyes takarmányo­zást. A takarmányozás terén nincs tervszerűség és ez pocsékoláshoz ve­zet. A zootechnikus munkájában itt mutatkoznak meg a legnagyobb hiá­nyosságok. A szövetkezet munkájában — ta­pasztalatból mondva — lendítőkerék a szocialista munkaverseny és ennek legmagasabb formája, a szocialista munkabrigád. Ezzel a rozsnyói szö­vetkezet nem dicsekedhet. Az üzemi pártszervezet- s a szövetkezet veze­tősége e téren sokat tehetne. Nem beszélnénk erróí, ha nem volna meg rá a lehetőség. Azonban ez megvan, főleg most, hogy megalakulnak a komplex gépesített csapatok. De nagy szükség van erre az állattenyésztés­ben is. Minden munkaszakaszon meg kell szervezni ezeket a csapatokat, nemcsak azért, hogy ezáltal a ter­méseredményeket növeljük, de azért is, hogy formáljuk az emberek közös­höz való viszonyát. Mi a tennivaló? A feltételeknek megfelelően leg­jobban megművelni a földeket, mert jórészt ettől függ a szövetkezet ered­ményes gazdálkodása. Az elhanyagolt földek tehát a legrövidebb időn belül feljavításra szorulnak. Ki kell dolgozni és szigorúan be­tartani a megfelelő vetésforgókat, egyidejűleg betartani a gabona- és takarmányfélék vetésének megfelelő százalékarányt. Az őszi takarmány­­keverékek után biztosítani kell a má­sodnövények vetését. Nagyhozamú elismert vetőmag és ültetőanyag kerüljön idejében a jól előkészített földbe, amely biztosítja a magas hektárhozamokat. De nem szabad megfeledkezni azok helyes gondozásáról sem az egész ienyészidő folyamán. Nagyobb gondot kell fordí­tanunk ^ rétek és legelők állandó kezelésére. Be kell vezetni az elvégzett munka mennyisége és minősége szerinti ju­talmazást, a helyes munkaszervezést. A vezetésben fennálló hibákat a tag­ság és a vezetés közösen távolítsa el. A munkaerőhiány gépesítéssel le­küzdhető, emellett fontos a szocia­lista munkaverseny megszervezése, de főleg a szocialista munkabrigádok megalakítása. A rozsnyói szövetkezetben jobb irá­nyítással, helyesebb munkaszervezés­sel a vállalt feladatok valóra váltha­tók. Farkas István (Rozsnyó) Különös értekezlet Ha kezünkbe vesszük a trebisovi felvásárlóüzem tojásfelvásárlási ki­mutatását, a február havi teljesít­ményről meglepő eredményeket ta­lálunk benne. A Zétényi EFS'i q januári tojáseladási tervét 130 szá­zalékra teljesítette. Ez azt jelenti, hogy a zétényiek az első negyedév tojáseladási tervét teljesítik. A szép eredmények okának fel­kutatása érdekében felkerestük T r osk ó Reginát, aki 12 éve szö­vetkezeti tag és már öt éve dol­gozik a baromfifarmon. Arra a kérdésre, hogyan lehetséges ilyen szép eredményt elérni, az alábbi meglepő választ adta: — Hát kérem, én így kezdtem: az év elején „termelési értekezlet­re“ hívtam egybe a 2300 tyúkot és 40 kakast. Az értekezlet pro­gramja rövid volt. Csak a reális tényeket beszéltük meg a felada­tok mellett. A „jelenlevők" meg­tudták, hogy az 1962-es évre 250 ezer darab tojást kell kitermelni. Befejezésül beszéltünk arról a ne­hézségről, amit az alacsony tojás­hozam okoz népgazdaságunkban. Utána aprólékos elemzés követke­zett. Szétosztottuk a feladatokat egy-egy tojótyúkra, s megállapod­tunk abban, hogy egy tyúkra 110 darab tojás kitermelése jut. A továbiak során megállapítot­tuk, hogy a szövetkezet vezetősége nem viszonyul kielégítően baromfi­farmhoz. Azt is leszögeztük, hogy a zootechnikusoknak szimpatiku­­sabb a szarvasmarha és a sertések, mint a baromfifarm lakói. Az érte­kezlet befejező részében kértem a „jelenlevőket“, hogy a vitába mi­nél többen kapcsolódjanak be. Elsőnek egy fiatal, hófehérruhás leghorn tyúkocska szólalt fel, s mentegetőzve a kissé rekedt hang­jáért imigyen nyilvánította ki vé­leményét: „Én a hibát abban lá­tom, hogy a szövetkezet vezetősé­ge és tagjai télvíz idején jó meleg szobában, ágyban alusszák álmu­kat, mi pedig. hideg ólban nyug­szunk, mert az ablakok már régen kitöredeztek. Meg aztán az ülőkék is hiányoznak. Fázunk, reszketünk, aludni nem tudunk, hát lehet így fokozni a termelést?!“ A második felszólaló szintén a fiatal generáció tagja volt. Nem­rég került ki a neveidéből a tyúk­farmra. Így kezdte: „Olyan jól esne egy kevés ho­mok, kavics, vagy mésztörmelék között kapirgálni. De bizony las­san a nagy sártól, latyaktól már a járást is elfelejtem. A múltkori­ban egy kendermagos „anyókával“ találkoztam, ő azt mesélte, hogy náluk bizony másként élnek, mert a szövetkezeti tagok udvarában nincs olyan sár, latyak, mint itt, minálunk.“ A harmadik vitázó az apröter­­metü japán tyúk volt: „Én tudom azt, - kiabálta har­sányan — , hogy a szövetkezet tag­jai rendszeresen esznek és a napi söradagjukat sem hagyják ki, csak azt nem értem, hogyan feledkez­hetnek meg rólunk. Legutóbb már csak a 2 deka keveréket kaptuk, s melléje a jéggé fagyott vizet. Hát hol itt az igazság?" A japán tyúk szavai után he­lyeslő moraj futott végig az udva­ron, s még a kakasok is egyet­értettek az elhangzottakkal. A ter­melési értekezlet jegyzőkönyvének példányait persze eljuttattuk az illetékesekhez. — S az eredmény? Csak látták volna: már másnap befutottak a traktorok homokkal, törmelékkel, és még egy nagy burgonyafőző üst is előkerült és azóta langyos vizet isznak a tyúkok. Igaz, vannak kö­zöttük is mindig szomjasak, akár­csak a szövetkezeti tagok között, de azért én elvonókúrára nem kül­döm őket. Csudák csudája, még a kitört ablaküveg helyére is új ke­rült. A „hálószobákat“ is módosí­tották. Ami az „étlapon“ szereplő ételeket illeti, meg kell említenem, hogy azóta nem ritkaság a kukori­cából és más őrleményből készült keverék sem. Az udvar rendbeté­telénél arra is jutott idő, hogy a drótkerítést megjavítsák. Így meg­szüntették azt a veszélyt, hogy éj­szakánként ismeretlen vörösfrak­­kos látogatók rabolják el a leg­szebb, legkiválóbb tojóinkat. Mivel a mi kis tyúkvároskánk lakóinak kérése teljesült, nem állt semmilyen akadály utunkba, s így teljesítettük a tojáseladási tervet. Balogh Kálmán (Zétény) A Michalovce kö­zelében fekvő Zbu­­dza községben 110 millió koronás költ­séggel új sófeldol­gozó üzem épül. Képünkön Szántó Jozef mester a bá­­geresek vezetőjé­vel, Ián Staskoval, Emil Misárral és Ián Smiddel egy építendő csatorna­­hálózat tervét ta-Mint a legtöbb helyen, itt is a ta­karmányalap megteremtése a legfőbb feladat, mivel a fő termelési ág a szarvasmarhatenyésztés, amely a jö­vőben a szakosítással még jobban ki­bővül. A rétek és legelők karbantar­tása elsőrendű feladat. A szövetkezet vezetőinek és tagjainak a közeljövő­ben nem szabad elhanyagolni a rétek és legelők trágyázását és trágyaleve­­zését, mert az utóbbi elfolyik az is­tállóktól csak azért, mert a szövet­kezetnek nincs tartálykocsija. A csu­­csomi gazdasági részlegen a legrövi­debb időn belül be kell vezetni a ré­tek és legelők trágyalevezését és a szakaszos legeltetést, amely három­száz szarvasmarha részére biztosít nyári takarmányt. A jovicei 80 hek­táros hegyi legelőt pedig el kell látni ivóvízzel, amely 350 méter vízvezeték felszerelésével megoldható. Ajánlatos lenne a rossz rétek felszántása, ami­­által 60 hektár jó minőségű szántót nyerhetnénk. A szövetkezetben nagy hiányosság mutatkozott a műtrágyák szaksze­rűtlen kezelésében és használatában. Előfordult hogy három évig állt a raktárban felhasználatlanul. Az állattenyésztésben felmerülő hiányosságok főképpen az állomány létszámának be nem tartásában van­nak, amelyek abból erednek, hogy eddig a növénytermesztés nem bizto­sította a kellő mennyiségű takar­mányt. A hiba ott is megmutatkozott, hogy a borjúnevelés hiányos volt, az egyedek nincsenek kifejlődve (külö­nösen az üszők). Ez természetesen érezteti rossz hatását a tehénállo­mány feltöltésénél, a saját nevelésű üszők esetében. Vonatkozik ez az el­adásra szánt állatokra is, amelyek nem a hizlaldából, hanem a kiselej­tezett marhák soraiból kerülnek ki. Legfőbb súlyt a borjak nevelésére kell fordítani, felhasználva a legjob-A naptár már tavaszt mutat, de a közeli hegyeket még hó bo­rítja. A mezőkön azonban már nyo­­maveszet a hónak. A föld fagyos. De mit sem törődnek vele a pelsőci trak­torosok. Kora reggeltől serényen dol­goznak, mint a hangyák. Kovács Zoltán a gépparkból elindul­va a sertéshizlalda felé vette az irányt. Traktorával egy öntöző-tar­tályt vontat. Néhány perc alatt a trágyalé-medencéhez ér. Gyorsan teli­szivattyúzza a tartályt, s máris indul a mezőre. A Sajó-menti rétekre viszi az értékes tápanyagot. Alighogy a Bancsal nevű rétekre ér, máris sűrű cseppekben ömlik a felhígított trá­gyáié, mint a májusi eső. Nemsokára kifogy, s a traktor újból robog a hiz­lalda felé. A traktoros arcát hideg szél verdesi, de ő rá sem hederít. Mosolyog, fütyörész, mintha a vesz­teglő télutót akarná bosszantani. — Ö, dehogy is gondol a télre! Már a nyár jár az eszében — ma­gyarázza Becske István agronómus. — Traktorosaink komplex gépesített brigádot alapítottak, s azóta nemcsak a munka elvégzésével tördnek, ha­nem azzal, hogy milyen lesz a termés. Ezért igyekeznek annyira. Mire eljön a vetés ideje, elvégzik a tárgyaleve­­zést és az ősziek fejtrágyázását. Az­előtt leginkább a tavasziak elvetése után került rá sor. így nem marad­tak le, hanem megelőzték az időt. Cselényi Béla, a brigád ezermes­tere a „Závozalja“ dűlőben dolgozik. Traktora műtrágyaszórókból össze­szerelt gépcsoportot húz. A'fejtrágya egyenletesen hull a televényes föld­re. A vetés szép, elég sűrűn kikelt, csak gyengébben bokrosodott el a múlt őszi szárazság miatt. Most meg a nappali felmelegedés és az éjszakai Munkában a komplex-brigád fagyok gyakori váltakozása sanyar­gatja. Hogy ezt minél könnyebben átvészelje a vetés, azért fejtrágyáz­nak korábban. Erről az új módszerről sok eszmecserét folytattak a trakto­rosok a szövetkezeti munkaiskolán, míg valamennyi mellette döntött. A többi traktoros is egytől egyig dolgozik. Takarmányt, alomszalmát, fát, építkezési anyagot szállít. Kovács János mechanizátor addig igyekszik az ilyen fajta fuvarozások elintézé­sével, míg meg nem kezdődik a ve­tés. — Azután — amint mondta — éj­jel, nappal a mezőt szorítjuk. A trak­torosok meghosszabbított műszakban fognak dolgozni. Ahol a föld fekvése megengedi, éjszaka a talajt készítjük elő, nappal pedig vetünk. — Mi lesz a fogatokkal? — Azokat is munkába állítjuk — válaszolja Kocsárdi Sándor a szövet­kezet elnöke. — Talán egy kicsit fur­csán hangzik, de tanultunk a magunk kárán. A múlt évben csak a neve volt komplex-brigád, de a valóságban úgy dolgoztak, mint azelőtt. Az idén már kötelezettséget vállaltak a fő termények termesztésére és ha szük­ségesnek látják a segítséget, ott lesz­nek a fogatok és gyalogos munkaerők is. Nálunk a tervezett hektárhozamok elérése a fő cél. — És a túlteljesítése — fűzi a szót Molnár László könyvelő. — Minden traktoros túl akarja szárnyalni a ter­vezett hektárhozamokat, hisz azért külön prémiumot kapnak. — Milyen hektárhozamokat tervez­tek? — Szemeskukoricából 36 mázsát, silókukoricából 430-at, búzából 28-at, rozsból 23,5 mázsát, azonkívül 22 má­zsa őszi árpát és 16 mázsa őszi rep­cét terveztünk hektáronként. A trak­torosok bíznak a tervezett hozamok túlszárnyalásában, s így biztos lesz a prémium is, Máskor is értünk el ezekhez hasonló hozamokat. A múlt évben például 28 mázsa búzát ter­meltünk hektáronként, d$ volt olyan dűlő is, amelyik 35 mázsás hektár­­hozamot adott. Szerintünk csak a reális tervek serkentik a traktoroso­kat. A túl nagy terméshozamok elé­résében nem bíznak és elkedvetle­nednek miatta. A laza norma pedig a legtöbbet árt. Nemtörődömség az eredménye. Lelkesíti a brigádot az is, hogy a múlt őszön már nagy termő­képességű búzafajtákat vetettünk, a többi között Kasticei és Diana fajtát is. A traktorosok és az agronómus gyakran megnézik ezeket a vetése­ket. Alaposan megfigyelték a bokro­­sodást és a fagyállóságot, de termé­szetes a termés mennyiségére és mi­nőségére a legkiváncsiabbak. Idén már külföldi fajtákkal is szeretnének kísérletezni. — A kísérletezést a traktorosok szorgalmazzák? — Mostmár igen. Ez a különbség a mostani komplex brigád és a régi traktoros brigád között. Még a múlt évben is a munkaelvégzését hajszol­ták jobban. A minőségre csak azért fordítottak gondot, mert így kívánta a becsületük és az ellenőrzés. Most legjobban a cél serkent. Az, hogy minél nagyobb termést csikarjanak ki a földből. Ahogy jobban körül néztünk, észre vettük, hogy a brigádnak az idén is elég sok akadállyal kell megküzdenie, mert még nem létesítettek olyan nagy parcellákat, mint amilyeneket a gépe­sítés megkíván és a legnagyobb prob­léma az, hogy még nem szereztek ta­pasztalatot. Más komplex brigádok munkáját csak hírből ismerik. De et­től eltekintve is úttörő munkát kell végezniök, mert mások a lehetőségek ezen a vidéken, mint Csallóközben. Ezért számít a brigád a fogatok és a gyalogos munkaerők segítségére. De ahol lehet, mindent géppel vé­geznek. A réti szénát például már a múlt évben is úgy takarították be, mint Csallóköz legjobb traktoros bri­gádjai. Tratkorral kaszálták a füvet, gép forgatott és hárított. A láncba húzott szénát pedig gép sajtolta bá­lákba és elevátoron továbbította a pótkocsira, vagypedig sajtolás nélkül szállították be és ventillátorral fuvat­­ták a csűrökbe. Jól végezték a két menetes aratást is és ezek bizalmat keltettek a trak­torosokban a többi új módszer alkal­mazásához. Ezért biztosra veszik, hogy a kukorica gépesített termesztése is sikerül nekik. Hasonló feltételek között dolgozik a leg'több brigád a rozsnyói járásban. Ezért érdekes lesz a verseny, amelyet a pelsőci komplex-brigád indított. Versenyre hívta a járás minden bri­gádját. A szalóci, rozsnyói, licei és a többi brigádoknak ugyancsak iparkodniuk kell — már most, a tavaszi munkák­tól kezdve —, hogy le ne maradjanak jól felkészült versenytársuk mögött. Csurilla József Felszámoljuk a lazaságot

Next

/
Oldalképek
Tartalom