Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-04-04 / 27. szám

Költészet, tavasz, ifjúság

sekről, a költőkről beszél. Szenvedélyévé vált a szavalás.

— Nagyon szeretek szavalni. A régiek közül talán Vörösmarty, a legújabbak közül Cselényi László verseit kedvelem a legjobban, de tulajdonképpen minden szép verset szeretek.

Mindezt olyan egyszerűen, olyan közvetlenül mondja el. Beszédéből szeretet és tisztelet sugárzik. Már több éve — diákkorától — szaval és vesz részt az alkotóversenyen. Otthon, szabad perceiben verseket olvas. Sok-sok verset.

S most Petőfi és József Attila mellett már Wolkert is mint egyik legkedveltebb költőjét említi. S a szavalás?

— Még sokat szeretnék tanulni, hogy előadásom színvonalasabb legyen — mondja Annika szerényen, mosolyogva.

Tervei is vannak a jövőre vonatkozóan. Ott szeretne lenni az alkotóverseny további évfolyamain is. A jövő évben talán prózával is fellép. Annika dícsérőleg szól faluja kulturális életéről. Színmüveket mutatnak be, nagyon jól működnek az egyes tömegszervezetek.

Három lányról emlékeztünk meg a sok közül. Az idei alkotóversenyen tömegesebben vett részt a fiatalság, mint a múltban. S örvendetes az a tény — bizonyítják a felsorolt lányok —, hogy már nemcsak az iskolások, a diákok kapcsolódnak be a nemes versenybe, hanem az iskolából kinőtteknek is a szivéhez nőtt a költészet. S ez az eredmény bizohyíték, hogy pedagógusaink jő munkát végeznek. Jó munkát, amikor az iskola padjaiban a költészet rajongóit nevelik fel, s ezek az emberek kinn az életben, hitet, erőt merítenek költőink műveiből. P. I.

<0(jL^Umhs fdreU/

■ Mesterházi Lajos, neves magyar író „Tizenegyedik parancsolat“ című színjátékának berlini bemutatójára készül a Makszim Gorkij Színház.

■ Guineái pedagógusok által készült új tankönyveket használnak az idén kezdődő tanévtől első ízben a Conakry középiskolában.

■ 460 000 felnőtt tanulja tovább az írás, olvasás tudományát Kubában a haladók számára rendezett tanfolyamokon.

■ 90 000 amerikai hivatásos pedagógus felkészültsége nem üti meg a kívánt mértéket — állapította meg az Egyesült Államok közoktatási megbízottja, Sterling Mc-Murrin.

■ Sosztakovics is részt vesz az idei edinburghi ünnepi játékokon, ahol előadják II. és IV. szimfóniáját.

■ „A legkönnyebb nyelv a latin“ — legalább is így vélekednek a papagájok. Japán tudósok éveken keresztül különféle nyelvekre tanították a papagájokat. A madarak latin nyelven tanulták meg a legtöbb szót és ezeket a szavakat ejtik ki a legszebben.

■ Balkáni és Adria-tengeri népzenei fesztivált rendeznek Bukarestben ez év júniusában.

■ A Magyar Állami Operaház balettegyüttese — a Finn Állami Opera meghívására — részt vesz a május végén sorrakerülő helsinki nemzetközi opera- és balettfesztiválon. A 90 tagú együttes május 22-én indul a finn fővárosba, ahol nyolc alkalommal lép fel.

■ A világ csaknem minden vulkánja „helyet" kapott a moszkvai egyetem földtani múzeumában, ahol rövidesen elkészül bolygónk tűzhányóinak részletes atlasza. Az atlasz a Föld csaknem 1000 tűzhányóját mutatja be.

zene. S azt szeretné, ha az 6 útját

választaná sok-sok falusi fiatal.

Az udvardi szövetkezet irodájában nagy a sürgés-forgás.

Nem is lehet talán másként ekkora nagy szövetkezetben. Hiszen naponta annyi gond, annyi elintéznivaló gyűlik össze, hogy a vezetőség bezzeg kapkodhat a fejéhez. Itt él, itt dolgozik Galla Annika. Szerény, csendes lány. A magyar részvevők közül a legjobb helyezés egyikét érte el csoportjában. Jirl Wolker balladáját adta elő.

Nagyszerű távlatok

fejleszteni, s mi a fejlődés további útja. S elmondhatjuk azt is, hogy ezt az utat a falusi emberek döntő többsége ma már nagyon helyesen látja. Egyetlen út áll előttünk: a nagyüzemi termelés nyújtotta széles lehetőségek kihasználása, a gépesítés legmagasabbfokú érvényesítése, a korszerű termelési technológia, termelési módszerek bevezetése.

Ez lenne erősen sűrítve az, amit közvetve legnagyobbrészt kulturális tevékenységünk érdemeként könyvelhetünk el. Tehát ennek elérésére irányultak az előadássorozatok, a szövetkezeti munkaiskolák, de nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy tömegszervezeteink a szó szoros és megszokott értelmében vett kulturális tevékenysége is, tehát a népművészeti tevékenység soha nem tapasztalt kiterebélyesedése.

Mi szükséges tehát — tesszük fel a kérdést — a szocialista embertípus kialakításához, melyek azok a távlatok amiért kulturális életünk irányítóinak síkra kell szállnia?

Az emberek műveltségi színvonalának az emeléséhez bizonyára nem elegendőek azok az intézményes s egyéni kezdeményezésből születő akciók, amelyekről a fejlődés mai szakaszában számot adhatunk. A szakmai tudás további elmélyítése mellett egyre többet kell tennünk az általános műveltségi színvonal emelése terén is. Tehát előtérbe lép a művészetek megismerésére és megszerettetésére való nevelés, amely a legjobb és egyúttal az egyedüli eszköz az emberek nemes tulajdonságainak továbbfejlesztésére, sok esetben kifejlesztésére.

Az elkövetkező években a vidék kulturális központjainak a kialakítására kell törekednünk. Ezek természetesen a járási székhelyek lesznek - amelyek aránylag a vidék számára könnyen elérhetők —, ahol több hivatásos intézmény szolgálja majd az előbb felvetett célt. Ilyenek lesznek elsősorban az ún. népművészeti isko-Ebben a hónapban kezdődtek meg Szlovákia szerte az Ifjúsági Alkotó Verseny járási körei. Bratislavában a Kultúra és Pihenés Parkjában tartják meg a helyi versenyeket.

Felvételünkön: Ivan Fábry és Gabika Adamcová tánckettős látható, akik ugyancsak résztvesznek az alkotóversenyen.

Iák, akadémiák, amelyekben mind a fiatalokat mind az idősebb korosztályokat arra hivatott szakemberek, művészek oktatják majd. Lényegében már ma is létezik minden járásban zeneiskola, s ehhez járul majd a képzőművészet, a különböző népművészeti ágak stb., stb.

Szükségessé válik tehát, hogy a hivatásos művészek, írók, szobrászok, festőművészek, zeneszerzők, akik rendszerint a fővárosban tömörülnek leköltözzenek a vidékre s művészi alkotómunkájuk mellett — mely közelebb a nép széles rétegeihez bizonyára nyer minőségén — nevelő munkát is végezzenek.

A járási székhelyeken, de elsősorban a kerületi székhelyeken hivatásos színházak, fiiharmonikus zenekarok alakulnak majd, amelyek feladatává válik, hogy az egész járás, illetve az egész kerület lakosságát szórakoztassák neveljék. Tulajdonképpen ezt a célt szolgálják a ma már most megjelenő járási lapok is, amelyek színvonala szakképzett újságírók bevonásával ugrásszerűen emelkedik majd.

Mindezek az intézkedések arra irányulnak majd, hogy a vidék és a város közötti különbségeket részleteikben is eltávolítsák. Tehát a vidéken sem lesz ritkaság a képkiállítás, a hangverseny stb., sőt a vidéki emberek közvetlen kapcsolatba kerülnek a művészekkel, s a kölcsönös egymásrahatás bizonyára hasznos lesz. Úgyszintén szükségessé válik minden egyes járásban, vagy egyéb nevezetes helyen múzeumok létesítése is.

Mindez csak vázlatos áttekintés arról, mit várhatunk a jövőtől, s pártunk és kormányunk mit akar megvalósítani kulturális forradalmunk továbbfejlesztése folytán.

P. I.

1962. április 4.

Katica vidám, pajkos kedvű lány izinte megható, mennyire szereti fauját, mennyire ragaszkodik ahhoz. Panaszkodik:

— Kevés a fiatal. Elmennek ...

Nem csügged. Lelkesen dolgozik, 3 minden igyekezete faluja kulturális életének fellendítésére irányul. S ha alapos munkát végez, úgy a faluban bizonyára követőkre is talál. A költészet, az irodalom hatalmas erő!... Fegyver.

Izsót Lilla, a csilizradványiak közkedvelt tanító „oénije“ első díjat nyert kategóriájában. Az „Apostol“ból szavalt el egy részletet.

Beszélgetünk. Lilla tizenkilenc éves és nagyon büszke nevére. Irodalmi név. Természetesen! — talán nem minden indok nélkül — Csokonai is kedvelt költői közé tartozik.

Lilla elégedetlen faluja kulturális életével. Mégcsak moziba sem járhatnak. Népművelődési otthonnal nem rendelkezik a fala ö azonban megtalálta a módját, hogy tartalmasán töltse el szahari ideiét Versek és a

(jCevcZczcinfc ívjak t

Elmélet és gyakorlat. A nagykaposi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanulói gyakori vendégek a szövetkezetben, ugyanis az iskolában tanultakat mindjárt ellenőrzik is a gyakorlatban. A gyakorlati munkán különösen Oláh Irén, Kocsis Katalin, Jankőpál Irén, Bellák Erzsébet és Hajdú Ilona nyújtottak kiváló teljesítményt

(ifj. Pócsik Balázs, Nagykapos)

Szép pályát választottak. A fülekl 11-éves magyar középiskola IX. c osztályából hét tanuló jelentkezett mezőgazdasági szakiskolába. Hogy a felvételi vizsga ne érje őket váratlanul, Somogyi tanár irányításával állattenyésztési kört alakítottak. Ezek kívül eljárogatnak a szövetkezetbe is, ahol az állatgondozók szívesen beszélnek eredményeikről, munkamódszereikről. (Torpis József, Fülek)

Nem valószínű, nogy Maaacn enynyi keserű csalódás után „türelmes Jób" módjára olyan lelkiállapotban lett volna, hogy holmi istendicsőítő költeményt zengedezzen hálából a megpróbáltatásokért. Művének elejét és végét mégis kénytelen volt vallási tárgyú, természetfeletti köntösbe burkolni, míg a belőle kikívánkozó tengernyi keserűséget Luciferrel mondatja el, a tagadás ősi szellemé- J vei, akinek éppen ez a „mestersége“. Ha ugyanis azonosította volna magát a sátán istenkáromló kiszólalásaival, 1 sohasem látott volna napvilágot Az ember tragédiája az akkori feudális- j klerikális Magyarországon. Könnyen , elképzelhető, milyen sorsra jutott j volna á ragyogó alkotás, ha a költő j a világ és az ember isteni teremtését nem Luciferrel, hanem saját személyében ekképpen ócsárolta volna:

Az ember ezt, ha egyszer ellesi, Vegykonyhájában szintén megteszi... 1

Pedig gondoljunk csak a megtermékenyítésre, a keltetőkre, a mesterséges bolygókra stb. Hát olyan messze vagyunk Madáchnak 100 év előtti, tüneményes meglátásának beteljesedésétől? És még számos ilyen példát idézhetnénk Az ember tragédiájából. Csodálatos megérzéssel — vagy észszerű következtetéssel — halálos biztonsággal rámutatott például a XI. '■ színben Lovel, a dúsgazdag gyárosnak * halála előtti önmeghasonlására és ki- 1 ábrándulására: Kincsem nem nyújta 1 boldogságot! Kevés kivétellel csak- ! nem valamennyi színből kicsendül 1 Madách mély meggyőződése a sokféle 1 kizsákmányoló rendszer tarthatatlan- 1 ságáról, nevezetesen a kapitalista világnak szükségszerű és elkerülhe- 1 tetlen összeomlásáról. Ennek a folya- i matnak éppen mi lehettünk szem- i tanúi. K. E. j

t

Nemcsak a magyar nemzetet, az egész világirodaimat pótolhatatlan veszteség érte volna, ha Arany János nem „fedezi fel“ egy addig jóformán ismeretlen költőnek, Madách Imrének világraszóló alkotását, Az ember tragédiáját. Jórészt tehát Aranynak köszönhető, aki Madáchban felismerte a lángészt és kiemelte az ismeretlenség homályából, hogy 1862-ben ikadta művét a budapesti Kisfaludy- Társaság, amelynek akkor Arany igazgatója volt.

Színpadon elsőnek a budapesti Nemzeti Színház adta elő Az ember tragédiáját 1883-ban. Akkor már a külföld is felfigyelt a ragyogó alkotásra, egymást .követték a német, angol, holland, román, , cseh stb. nyelvű fordítások. Ma már csaknem valamennyi kultúrnemzet fiai anyanyelvükön élvezhetik a 15 színből álló drámai költeményt. Megjelenése előtt Arany kisebb-nagyobb változásokat eszközölt Az ember tragédiájának eredeti szövegén, mert nyelvezete több helyütt nehézkes volt. Madách művének bírálói — köztük a neves Alexander Bernát — találóan azzal mentegették a nem eléggé gördülékeny stílust, hogy a költő hatalmas elgondolásainak szabatos kifejezésére „szűknek" bizonyult a nyelv.

Madách Imre 1823-ban született a szlovákiai Alsósztregován. Huszonhat éves korában átélte nemzete tragédiáját, a magyar szabadság gyászos leverését, őt magát Kossuth titkárának rejtegetése miatt egy évre börtönbe vetették. Felesége ezalatt féktelenül dorbézolt és költekezett, ami végül is a házasfelek válásához vezetett. Mindezen csapások kiváltotta pesszimizmusa, sőt nihilizmusa egész művén végigvonul, amit Babits Mihály oly gyönyörűen jellemzett: Egyetlen ember könnyei elborítják az egész világot. És ebben áll „Az ember tragédiája“ hatásának titka.

Hatalmas a költészet ereje. Embermilliókat ver rím-bilincseibe.

Kinn a földeken ébred a tavasz.

A tavaszi földeken csillogó szemű, mosoly-ajkú lányok dolgoznak.

A költészet az emberi lélek csodálatos naplója. Ma, e szabadságot lehelő földön százezrek és százezrek izgalmas olvasmánya. A költészet felszabadult: kitört, véglegesen kitöri a szalonok perzsahuzatos korlátáiból, A költészet igazi értelmet nyert munkások, parasztok közkincsévé vált Korunk a költészet forradalma — a2 évezredes emberi vágyak beteljesülése.

A színpadok világoskék körfüggőnyei előtt faluról jött fiatalok állanak Arcukon pattanásig feszül az izgalom A legnehezebb az első szó, az elsC sor. Azután hömpölyög, illan, száguld súlyos léptekkel dörömböl a költemény. Fiatalok szavalnak. Versenyeznek. S mindegyiküknek van már kedvelt költője, legkedvesebb verse. Sokan közülük mint régi ismerősök találkoznak. Már évek óta részt vesznek az ifjúsági alkotőverseny vetélkedésein. Néha kérdőre is vonják egymást: hát tavaly hol voltál? Nem láttalak.

Szavakkal szinte felmérhetetlen mindez. Ez a költészet győzelme. A

ma győzelme.

Hernádi Katalin a Dercsikai Helyi Nemzeti Bizottság alkalmazottja Mélytükrű szemében a lelkesedés apré lángocskái gyúlnak ki, amikor a ver-Száz éves Az ember tragédiája

aulturális életünk helyzetét, a fejlődés jelenlegi szakaszát taglalva, egyre jobban körvonalazódnak azok a nagyszerű távlatok, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának eszmei irányvonala nyújt számunkra. A személyi kultusz felszámolása tág teret biztosít dolgozó népünk alkotó kezdeményezésének, s olyan eszmei alapot teremtett meg, amelyről már ma a kommunista társadalom felé tekinthetünk.

Kultúránk — s ez vonatkozik a kultúra minden egyes ágazatára - feladatává vált a szocialista embertípus kialakítása. Ez azt jelenti, hogy a népgazdaságunkban érvényesülő szocialista termelési viszonyok elérték azt a színvonalat, amelyet a szocialista társadalom elöfeltételez. Most tehát kulturális téren kell odahatni, hogy népgazdaságunk további fejlődésének elengedhetetlen követelményeképpen új erkölcsű, gondolkodásmódjában fejlettebb embertípus, a szocialista ember állhasson a gépek mellé, s ez az ember kormányozza tovább társadalmi fejlődésünket a kommunizmus felé.

Visszapillantva a megtett útra, örömmel állapíthatjuk meg, hogy az emberek gondolkodásában győzedelmeskedtek, % napjainkban is egyre nagyobb teret hódítanak a marxistaleninista eszmék. Ennek elérése nem volt csekély feladat — a munka legnehezebbjét jelentette —, s sziláré alapot teremtett a továbbfejlődéshez.

Falvaink dolgozó népében, a hatalmas változásokon keresztül ment parasztságban, megerősödött az a tudat, hogy csupán a szövetkezeti, a közös gazdálkodás tarthat lépést a társadalmi fejlődéssel. A kérdés ma már nem a belépni — nem belépni a közösen vagy ne közösen dillemmája körül forog, hanem a szövetke zeti parasztság — nem mástól, önmagától - arra vár feleletet, miként lehet ezt a termelési formát tovább-