Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-28 / 8. szám
A búza féli fejtrágyázása Szakemberék körében is vitatott a búza fejtrágyázásának ideje. De érthető is, mert nem nagy múltjára tekinthetünk vissza. Hogy minden búzavetés fejtrágyát lwpjon, ezt csak a szocialista nagyüzemi termelés tette lehetővé. Azelőtt a kis- és középparasztok a búzát vagy nem, vagy csak kis részét fejtrágyázták. Ezt elsősorban az okozta, hogy a parasztembernek erre nem volt pénze. Kezdetben a földbirtokosok is csak azokat a vetéseket fejtrágyázták, amelyek fagykárt szenvedtek, vagy rossz talajba, illetve nem trágyázott földbe, esetleg nem nitrogéngyűjtó növény után kerültek a vetésforgóba. Legtöbbször szárbainduláskor fejtrágyáztak. Ma már majdnem közismert, hogy a talajba későn juttatott fejtrágya meghosszabbítja a növény tenyészidejét. Ez pedig rendszerint azzal a következménnyel jár, hogy a növényt megüti a hő, a kalászban megszorulnak a szemek s több az ocsú, mint a szép búza. Mikor kedvezett a tavasz, még így Is utolérte a fejtrágyázott búza a többit s nemegyszer különb termést hozott. Ebből okulva a jó mezőgazdászok úgy kezdték fejtegetni a fejtrágyázás kérdését: „Ha a gyenge növénynél kifizetődött, akkor a jónál még több hasznot hozhat". Űj agrotechnika A búza téli fejtrágyázását a nagy termóképességú fajták tették szükségessé, de a többinek sem árt. Inkább használ. Erre Olaszországban fordítottak a legtöbb gondot. A nagy termőképességű olasz búzafajták téli fejtrágyázás nélkül nem adnak olyan eredményeket, mint amilyenekre képesek. Ezt különösen a nálunk is ismert, sok nitrogént igénylő San Pastore és az Autonómia hálálja meg. Ezeknek a búzafajtáknak nagy az igényük az egyenletes nitrogénellátásra. A tudományos tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a búzák, bár sokkal mérsékeltebben, de télen is tápanyagot használnak fel, lélegzenek. Ezért a természetes nitrogénképződés hiánya miatt téli fejtrágyázással kell segíteni ezeknek a búzafajtáknak a fejlődését. Erre annál inkább is szükség van, mert meg kell előznünk a búzavetések nagy mértékű legyengülését, amivel a kedvezőtlen ősz miatt számolnunk kell. Egyéb okok is késztetnek rá. A búza jarovizálódása, fajától függően, február végéig befejeződik. Ebben az időben indul meg a hőmérséklet emelkedésével a kalászon belül a a kalászkák és virágok képződése. Meghatározódik tehát, hogy hány kalász és kalászka (szem a toklászszal) képződhet. így a kalászfejlődés nagy mértékben attól függ, hogy ebben az időpontban elegendő tápanyag áll-e a vetés rendelkezésére. A külföldi nagy termőképességű bgzafajták, különösen a nagy hőingadozások idején erősebb élettevékenységet folytatnak, mint a hazaiak. A fagyással ellenálló fajtáknak is árt, ha nappal erősen (elenged és éjszaka megfagy a talaj. A búza fagyállóképességét fokozza, ha ebben az időszakban, tápanyagot vehet fel. A búzavetéseket nem hagyhatjuk magukra a kedvezőtlen időjárás elleni küzdelmükben. A fejtrágyázás célja, hogy a növénynek akkor is juttassunk tápanyagot mesterségesen, amikor a természetes tápanyagfeltáródás gyenge vagy szünetel, s ugyanakkor a növény megkívánja. A "kételyek eloszlatására A téli fejtrágyázás nem könnyű munka. Hideg is van*a gép is könvnyebben eldugul, mert több a rop a műtrágyában, meg talán a régi szokás is gátolja az« embert s ki tudja, hogy még miért nehezen hódít teret a gyakorlatban. Igaz szép mélázóknak a száma is, akik alkalmazzák. Az ismert ellenérv így szól: „Minek olyankor fejtrágya a búzának, amikor a föld fagyos. Más a helyzet Olaszországban, mint nálunk, mert ott télen is meleg van". Kutatóink körében is akad a téli fejtrágyázásnak ellenzője, mert enélkül is szép eredményeket érnek el, illetve bizonyos kísérleteik nyomán nem észleltek különbséget. Ezek tulajdonképpen nem jó ellenérvek, sőt a téli fejtrágyázás mellett szólnak. Ahol meleg van, mint pl. Olaszországban, ott nem lenne oly szükség a tápanyagok mesterséges pótlására, mert a természetes feltáródás télen sem szünetel. A szovjet nagy termőképességű búzafajták is megkívánják a téli fejtrágyázást annak ellenére, hogy fagyállók. A kalászkák és a virágok képződése a kalászon belük gyérebb, ha a növénynek a saját szervezetéből kell tápanyagot adni fagyellenálló képességének növelésére a nagy- hőingadozások idején. Azok a kísérletek, amelyek különbséget nem mutattak a téli és a télen nem fejtrágyázott vetések között, a hivatásos kísérletezések kiegészítését követelik népi kísérletezésekkel. Ez már folyamatban is van legtöbb gazdaságban, különösen Kelet-Szlovákia élenjáró szövetkezeteiben. A hazai búzafajtáink esetében is indokolt a fejtrágyázás. A télen legyengült őszi búza, akármilyen fajta is, kitavaszodáskor fokozott mértékben igényli a tápanyagijkat, elsősorban a nitrogént, mert így képes kiheverni azokat a károkat, amelyeket az időjárás okozott benne. Gyakori az az eset is, hogy a fagyos föld gyors olvadásnak indul, úgyhogy addig rá sem lehet menni még ki nem szikkad, vagy pedig éjszaka kell elvégeznünk a fejtrágyázást, amikor fagyos a föld. Ellenkező esetben a kár napról napra fokozódik. Természetes, hogy a felfagyás veszélyét a téli fejtrágyázás sem háríthatja el. Tél végén, ha a nappali felmelegedés erős és az éjszakai fagy is elég nagy, s azonkívül tartós, az idejében végzett fejtrágyázással sem kerülhető el a kár, csak csökkenthető. A hőmérséklet ingadozására a talaj felső rétege hol felemelkedik, hol lessüllyed s ennek következtében a gyökerek elszakadoznak. A felfagyott búzát, mihelyt a télutó fagyai megszűntek, helyes sima hengerrel megjáratni, hogy ezáltal a gyökereket és a bokrosodási csomót a felfagyott talajréteggel együtt visszanyomjuk. A megkésett hengerezés feltétlen a gyengébb növénykék kipusztulását jelenti, most pedig az ilyenek vannak túlsúlyban. Kevés bokrosodott el ősszel úgy, ahogy azt kívántuk. A nagy termóképességú búzafajtáknál még rosszabb lehet a helyzet, mert azok nem igen bokrosodnak. Emiatt vetjük sűrűbben, mint a hazai fajtákat. De ne gondoljuk, hogy a búzának ez a tulajdonsága csak hátrányára lehet. A sűrű állomány védi a megdőléstől. Ezenkívül a rövid szár is védi, de ez inkább azt célozza, hogy a felvett tápanyagból minél több jusson a magtermésre. Rendszerint amennyi a szalmája, ugyanannyi a szem. Egyforma hektárhozam esetében, régi fajtáink sokkal több tápanyagot igényelnek, mert azoknál sokkal nagyobb a, szalmahozama, mint a szemtermés. A tápanyaghiány pedig az utóbbinál eredményez nagyobb szemveszteségeket, mert mire bejön a szárazság, a szalpia már felvette szükséges tápanyagát, a szem pedig nem képes erre teljes mértékben. De, ha a szalma kevesebbet vont el, még rossz időben is több tápanyag jut a magképződésre. Ámint látjuk a fejtegetett kérések nyomán egy más probléma is felvetődött. Kutatóinknak erre kell venni az irányt, a hazai nagy termőképességű búzafajták előállításánál. Az istállótrágya, illetve a szervestrágya problémájának megoldásához más utat kell választanunk, nem a búzaszalmát. Sokkal eredményesebb lesz, ha bővítjük az évelő pillangósok vetésterületét és növeljük a silókukorica, illetve a többi takarmány hektárhozamát. Ha bármilyen szemszögből nézzük tehát az őszi búza téli fejtrágyázását, annak elvégzése indokolt. A trágyaadag nagyságát a fajtán kívül a talaj is befolyásolja. Ugyanez vonatkozik a fejtrágyázás idejének megválasztására is. Ebben pedig a mezőgazdászé a döntő sző. Csurilla József Segítenek a főiskolások A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán, ahol 2360 hallgató szerez magasabb színvonalú szakképzettséget, a hallgatók tanulás mellett nem feledkeznek meg az iskolán kívüli munkáról sem. Az első és második évfolyam hallgatói — 558-an — nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az új internátus két hónappal a határidő előtt elkészülhetett. A harmadik és negyedik évfolyam 20 hallgatója pedig a szövetkezetekben tart szakelőadásokat a szövetkezeti munkaiskola keretében. Az iskola ötödik évfolyamának hallgatói pedig az 1962. évi pénzügyitermelési tervek elkészítéséhez járultak hozzá. Továbbá, a negyedik évfolyam 150 hallgatója februárban segít a szövetkezeti gazdálkodás ökonómiai elemzésében, (tbny) Érveli és ellenérveli a helyes takarmányozás körül Fenti címen előző számunkban a tehenek egyedi takarmányozására vonatkozó felszólalásokat ismertettük. Most a ló, juh, sertés és a baromfi-etetése körüli viták során elhangzottakról szólunk. Az eredmények beszélnek Hajnali négy óra. Ilyenkor télen későn világosodik. Pered község felett is még sötétség uralkodik. Az idő is hűvös, ködös. Csak imitt-amott csillog egy-egy utcai lámpa. Az egyik házban csörögni kezd az ébresztőóra. L a c z k ó Antal felgyújtja a kicsi éjjelilámpát, megdörzsöli még álmos szemét, és lámcsak, máris talpon van. Egynéhány perc telik el, s báránybőrsapkáját mélyen a fejére húzva fürgén lépeget a szövetkezet gazdasági udvara felé, ahonnan messzire hallatszik az éhes sertések visítása. L a c z k ó elvtárs gondjaira törzskönyvezett állatokat bíztak. Egyik szebb mint a másik, összesen 130 darabot gondoz a derék etető. Anyasertésből ugyan nincs sok, csak 9, de van köztük olyan is, mint a Fagota 2254-es, amelytől a múlt évben 31 malacot választott el Laczkó elvtárs. Ez nem csoda, hanem valóság. Laczkó Antal munkájának valósága. Az állatok választási súlya 20 — 21 kg között volt.'* Laczkó Antal a szövetkezet legjobb dolgozói közé tartozik. Már 1960-ban átlagosan 16 malacot választott el a törzskönyvezett anyakocáktól. Tavaly pedig járási rekordot ért el, mivel anyakocánként átlagosan 19,8 malacot nevelt fel. — Járjuk ám mi a környékbeli tenyésztállat-vásárokat is — büszkélkedik Laczkó elvtárs, — %őt már kétszer Prerovon is voltunk a kiállításon. Jó vásárt csináltunk, ugyanis 6 Elit-Rekord és 67 Elit minősítésű állatot adtunk el. S ezért több mint 360 000 koronát „zsebelt be“ szövetkezetünk. A gondos munkáért tehát Laczkó elvtársat kárpótolja az eredmény. No, persze az apukának segít néhanéha a 15 éves Pista fia és a fiatalabb Lacika is. Az ő dolguk naponta több mint egy órahosszat „sétáltatni" az állatokat, főleg az apaállatokat, hogy azok izmosodjanak, szép formásak legyenek. Laczkó elvtárs most azon töri a fejét, hogyan tudna még jobb eredményeket elérni. Ügy határozott, hogy még nagyobb gondot fordít az elválasztásra, ugyanis az a terve, hogy több sertésnél eléri a háromszori malacozást. Fzenkívül vállalta még, hogy idén átlagosan 21 — 21 malacot választ el anyakocánként. Sok sikert, Laczkó elvtárs! Krajcsovics Ferdinand (Gaunt-) — A lucerna tápanyag-felhasználódását lényegesen növelhetjük, — magyarázta dr. Kurelec Viktor, az Állattenyésztési Kutatóintézet takarmányozási osztályának vezetője —, ha lisztté őröljük. Amennyiben nem etetünk takarmánytápot, sertéseknek a takarmány 10 — 15 százaléka, baromfinak pedig 3 — 5 százaléka erejéig adagolhatjuk a lisztet. A kívánt eredményt azonban csak akkor érhetjük el, ha jő minőségű, leveles lucernaszénából készítjük a lisztet. Ez a tápszer egyidejűleg csontképzö anyagokkal és karotinnal is- ellátja az állatok szervezetét. A birkák általában emészthető fehérjében szegény abrakot kapnak, főleg kukoricadarát. De ha ehhez/3’"százalék karbamidot keverünk, a csupán 2 százalék emészhető fehérjét tartalmazó abrak tápértékét kísérleteink szerint 15 százalékra emelhetjük. Ez az eljárás persze csak akkor alkalmazható eredményesen, ha az adagokat pontosan be tudjuk tartani. Ä lucerna fontos szerepét az állattenyésztésben a kisbér-battyánpusztai szövetkezet elnöke is kidomborította. Magyarország szántóterületének egynegyedét — úgymond — lucerna foglalja el. 100 holdanként tavaly 102 darab, egyenként átlag 108 kilós sertést adott le a szövetkezet, ami holdanként több mint egy hízónak felel meg. De ha az összes abrakfélénket csak a sertésekkel etetnénk meg, akkor sem lenne elég. A hiányt ezért lucernával pótoltuk. 100 hold szántóra tavaly 10 anyakoca esett és évenként kétszer, március meg szeptember elején ellettünk. A tavaszi malacoknak választás után, májusban már bőségesen, 4 —5-ször naponta is adhatunk lucernát, télen ped’g a száraz lucernát használhatjuk fel sikeresen a hizlaláshoz. Ha vonódott (fonnyadt) és nem darálható, vagy szálasán dobjuk a malacok elé, vagy félcentisre szecskázva leforrázzuk és úgy keverjük el az abrakkal, mert így is szeretik az állatok. A tehenészetben nem ismerünk abrakot! — folytatta beszámolóját Hodek elvtárs —. A megspórolt abrakot a sertések kapják. Papíron ily módon minden évben 10 vagon abrakhiány mutatkozik nálunk, amely a valóságban nem létezik. A silókukoricát tavaly az aszály miatt a birkákkal legeltettük le s ezért nagyon vigyáztunk a kukoricaszárra: szeptember közepére már letörtük a kukoricát. A szárat kézzel vágtuk le és úgy silóztuk be melaszos vízzel. A juhokat a „gazdaság seprűinek“ tekintjük. Amíg le nem hullott a hő, állandóan kijártak és azután is csak zabszalmát vagy legfeljebb lucernasarjút kaptak, nem pedig lucernaszénát. Hiszen a juh jóformán mindent összeszed, amit a legelőn vagy árokparton talál. Abrakot csak bárányozás után szoktunk adagolni, 20 dekát bárányonként, de azt sem huzamosan. Ennek ellenére 12 évi nyírási átlagunk elérte az 5,5 kilót, tavaly pedig már 5,81 kilóra rúgott. A takarmánykáposzta kitűnő tömegtakarmány — hangoztatta a büki Lenin Termelőszövetkezet elnöke. — Az 1961 évi szárazság fényesen bebizonyította, hogy nemcsak nedves időjárás, hanem aszály esetén is bőségesen fizet és késő ősszel, sőt télen is etethetünk belőle. Azok a szövetkezetek is bevezethetnék termesztését, amelyek még nem próbálkoztak vele, mert takarmánykáposztával könnyebben biztosíthatjuk a téleleji tömegtakarmányt. Ugyancsak sokat segít az abrakhiányon a napraforgó után termelt olajpogácsa. — A mérki Kossuth Tsz állattenyésztője egyben figyelmeztette szaktársait, ne állítsák be a tenyésztésbe a kényes fehérhússertést, ha nem biztosították eleve a fehérjében gazdag takarmányalapot és a megfelelő elszállásolási feltételeket. A mangalica viszont felszedi a tarlón található valamennyi hulladékot. Ezért mintegy szállóigévé vált mifelénk, hogy amit a lelkiismeretlen szövetkezetes otthagy a termőhelyen, azt a lelkiismeretes mangalica felfalja. Sok takarmányt pótol a sertések és juhok téli legeltetése — szólt a tárgyhoz Bakcsányi állatgondozó. — Amíg hómenetes a határ, mindig talál harapni valót a sertés meg a birka. Jól ennék a szövetkezetek, ha többet foglalkoznának a téli legelő biztosításának gondolatával, hiszen egyes füfajták télen is zöldellnek. A tavalyihoz hasonló takarmányinségés években fokozott mértékben fontos az állatok eleségéről való gondoskodás, mert azon múlik, lesz-e bőség asztalunkon, vagy sem. De nemcsak a sertés meg a birka, a téli legelőn a baromfi is megtalálja „számítását“. A derék A Szűzföldek kerületének dolgozói elsöévi nagysikerű munkájuk után hozzáfogtak ezévi. tervük óriási feladatainak teljesítéséhez. V. Rubec, a petropavlovszki szovhoz baromfigondozója félautomatikus berendezés segítségével rövid negyedóra leforgása alatt néhány ezer tojóstyúkot etet meg. (Foto: CTK-TASZSZ) szárnyasokról lévén szó, a mezőkeresztesi főállattenyésztő megjegyezte, hogy náluk a tyúkok a napi 5 deka tojótáp mellé 5 deka kukoricát és 2 deka zabot kapnak. Ezzel az etetési módszerrel 4 ezer tojó átlagában 130 darabos termelést értek el. De amint megvonták tőlük a zabot, csökkent a tojóképességük. / -A lovakat nem kell kizárólag abrakon tartani! Ezt a kijelentését azzal toldotta meg a felgyöi szövetkezeti elnök, hogy külön silótakarmányt készítenek szőkébb hazájában a lovak számára. Ily módon sok abrakot takarítanak meg, amit gazdaságosabban, hizlalási célokra használnak fel. A felgyöi jűhokat zoídtrágyának vetett sömkőrón legeltették, ami nem befolyásolja a tavaszi sarjadást, mert ügyeltek arra, hogy az állatok ne rágják le törzsig a hajtásokat. Miért értékesebbek a takarmánykeverékek a kukoricánál? Erre a kérdésre a polgárdi takarmánykeverő üzem vezetője válaszolt: mert olyan anyagokat is tartalmaznak, amelyek a hagyományos takarmányfélékből 1 hiányoznak. Az üzem fennállása óta egyetlen állat sem betegedett meg annak készítményeitől. A takarmánytáppal való etetés elengedhetetlen feltétele azonban, hogy az állattenyésztők és gondozók tüzetesen megismerkedjenek a keverék összetételével és adagolási módjával. Nem kevésbé fontos továbbá az átmenet betartása a keveréktakarmányozásra történő áttérés előtt, akár az őszi takarmányozásból a télire való áttérésnél. A szárított baromfitrágya takarmányértékéről végül a Győri Baromfifeldolgozó Vállalat főorvosa számolt be a következőkben: ez az értékes, nagy fehérjetartalmú és az egészségre ártalmatlan takarmány nagy mennyiségben áll rendelkezésünkre a nagyüzemi tojóházakban, hizlalókban és feldolgozó üzemekben. De a gazdaságokban is olcsón előállítható, mert már 70 — 80 fokon elpusztulnak a benne lévő csírák és könnyen porrá szárítható a baromfitrágya. A Gallitáp (a latin galjina szó tyúkot jelent) nevű takarmányféleség béltartalma 60 százalék keményítőértékkel és 20 százalék emészthető fehérjével egyenlő, vagyis háromszor annyival, mint a kukorica. Értékét nagyban növeli még magas riboflavin, B12 és nyomelem-tartalma. A kísérletek bebizonyították, hogy a Gallitáp 10 — 20 százalékos etetése esetén 1 kiló baromfihús előállításához 60 deka abrakkal kevesebb takarmányra volt szükség, mint annak alkalmazása nélkül. (K.) 1902. januar 28.
