Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-24 / 7. szám
Kevés vagy sok ? szerint körülbelül minden 11-ik, 12—fk ember nyilvántartott tagja valamelyik népkönyvtárnak. Újból kikivánkozik az emberből: kevés, vagy sok? Nem vitás, hogy a 11, illetve 12-es átlag, ha a múltból indulunk ki rengeteg, bátran mondhatjuk azt is: fantasztikus szám. Ma? Ma sem kevés, ha úgy vesszük. Hiszen ez az átlag azt is jelenti, hogy mondjuk egy 600 lakosú községben 50, egy 1200 lakosú községben átlagosan 100 tagja van a népkönyvtárnak. Ha most az utóbbi számot felosztjuk 4 tagú családokra úgy megkapjuk, hogy átlagosan minden 3. családból egy-egy családtag tagja a helyi könyvtárnak. Nos, ez a 3-as szám már több negatívumot is hordoz magában, ha azt tűznénk ki például célul, hogy legalább minden egyes családból iratkozzon be valaki a könyvtárba és természetesen a többi családtag számára is hordja onnan az olvasnivalót. Azonban itt sincsen okunk pesszimista végkövetkeztetésre, ha figyelembe vesszük azt, hogy a népkönyvtárak olvasótábora évrőlévre gyarapszik. Körülbelül így: 1960-ban 8850 olvasót, 1961-ben pedig mint már említettük 10 700 olvasót tartottak nyilván, tehát 1850-nel többet. Böngészgetve a számok között még több érdekes adatra bukkantunk, amelyekből amint azt az előbb is tettük, kevés számolással további átlagokat számolhatunk ki. Az olvasók számából 5773 fiatal, tehát több mint a fele. S ha elgondolkozunk e szám felett, bíz örvendetes tény, hogy fiatalságunk, s feltételezzük a majdnem hatezer közül a javarésze diák, aki amúgyis naponta forgatja a különböző könyveket, időt szakít magának a szépirodalmi és egyéb irodalom olvasására is. S most vessünk röpke pillantást arra, mit olvasnak főleg az emberek. Első helyen természetesen a szépirodalom vezet. A múlt esztendőben a már említett 135 000 kölcsönzött könyv közül 59 600 volt a szépirodalmi jellegű mű felnőttek részére és a kimondottan az ifjúság számára írott könyvek kölcsönzésének a száma még jóval több: 60 700 kötet. Az „egyéb tudományos művek" rubrikájában már bíz kevesebb a kölcsönzések száma: 4780. Külön fejezetet érdemel a mezö' gazdasági szakirodalom. S ezúttal nem azért, mert valami kiváló a2 eredmény. Tény az, hogy az e fajta könyvekből a legalacsonyabb a kölcsönzések száma, mindössze 2850. S mi több, ez a tény még súlyosabb, mert mezőgazdasági járásról van szó. Feltételezhetjük tehát, hogy szövetkezeteink dolgozói, vezetői, de főleg a szövetkezeti munkaiskolák nem nagyon támaszkodnak a helyi népkönyvtárakra, magyarul mondva, nem nagyon járnak el oda szakkönyvekért. Minden esetre a népkönyv: tárak feladata is lesz, hogy a jövől ben hathatósabban propagálják eze: két a műveket, több könyvvitái : rendezzenek róluk. r Szót érdemel ugyanis az, milyer propagáclós munkát végeztek a népkönyvtárak az elmúlt év folyamán. Erről is beszél a statisztika, erről is beszélnek a számok. A múlt esztendőben járási méretben 312 könyvvitát tartottak, tehát népkönyvtáranként majdnem 5-öt. Nem kevesebb mint 150 könyvkfáílítást rendeztek meg. Kevés azonban az olyan irodalmi vitaesteknek a száma, amelyen az írók, szerzők is részt vettek volna. Ezeken felül a járási népkönyvtár időnként és szükség szerint „villámhírek“-et is bocsát ki. A járás területén bár sok nehézséggel kell megküzdenie a könyvtáraknak ami a helyiség és munkaerők problémáját illeti, véleményünk szerint még mindig van tennivaló a könyvek népszerűsítése, a könyvtári tagok számának az emelése terén. Főként szükségesnek mutatkozik a könyvtárak mellett az irodalmi körök és olvasói munkaközösségek alakítása. Ezek a csoportok nagy segítségére lennének a falusi könyvtárosoknak és nem utolsó sorban az irodalom és a mezőgazdasági szakirodalom terjesztőivé válnának falvainkon. — Polák Imre „Szabadság vagy halál Egy második „Ifjú Gárda" nyomára bukkantak a Szovjet Minisztertanács Allambiztonsági Bizottságának a szervei. Az éllambiztonsági szervek kezébe került Seidel SS-Sturmbannführer 1942-ben írt szigorúan titkos jelentése. A jelentésből kiderül, hogy Gatcsina kisvárosban (Leningrádtól 60 kilométerre) a második világháború idején egy 25 tagú illegális komszomolista csoport működött. A szervezet valamennyi tagját kivégezték. Seidel jelenti, hogy 1942. június 30-án kivégezték az illegális szervezet 15 tagját, valamint a velük együttműködő 10 szovjet hadifoglyot is. Nagyezsda Fjodorova volt a szervezet egyik vezetője, aki a német repülők helyi parancsnokságán dolgozott, és kapcsolatban állt Leningráddal is. Erre a kapcsolatra mindeddig nem derült fény, mert amint azt a Sturmbannführer is írja, a huszonegy éves lény a kihallgatások, szembesítések és keresztkérdések ellenére is „makacsul hallgatott". A hadifoglyoknak és az illegális komszomolista csoportnak június 27-én kellett volna megszöknie dél felé, hogy egy nagyobb partizánegységhez csatlakozzanak. Tervüket egy Vera Voroncova nevű 19 éves lány árulta el, akit a GESTAPO már korábban letartóztatott tolvajlásért, majd később besúgónak szervezték be. „Szabadság vagy halál" volt az ifjú partizánok jelszava. Vezetőik között volt a 25 esztendős Sura Drinklna, a 27 éves Igor Ivanov, a kommunista párt tagja ás egy katonai egység politikai biztosa. A szervezet legfiatalabb tagja a 18 éves Nylkolaj Alekszandrov volt. A csoport telje« névsora a szovjet állambiztonsági szervek kezében van. Mint azt a Leningradazkaja Pravda is jelenti, a szervezet árulója Vera Voroncova él és ügyeinek kivizsgálását várja. Seidel jelentése alapján a biztonsági szervek rábukkantak az árulóra. Kitűnt, hogy Voroncova visszaeső bűnös, jelenleg is börtönben van, ahol a legutóbbi tolvajlásért kirótt büntetését tölti. Leningrádban hallgatták ki a besúgót, aki a bizonyítékok súlya alatt bevallotta, hogy a Gestapo titkos ügynöke volt és sok partizánt, kommunistát juttatott a nácik kezére. Egy másik tanú is előkerült, aki akkoriban mindössze 13 éves volt csak. Gatcsinában egy cellában ült egy bebörtönözött partizánnal, s emlékszik arra. amikor az egyik ellenálló szembeköpte Voroncovát, amikor azt egy Gestapo tiszt újabb provokációk céljából visszakísérte cellájába. Ma még csak ennyit tudunk a 19 évvel ezelőtt kivégzett fiatal hősökről. Az ifjú hősök kora és neve ismeretes. Tehát minden remény megvan arra, hogy rövidesen fény derül hőstetteikre. XJTosszúak a téli esték. ■*"*A falu csendes, s a fénylő ablakok mögött lassan, lassacskán telnek csak az órák. Mit csinál ilyenkor a falusi ember? Hát mit. Rádiót hallgat, olvasgat, beszélget a családjával... A falura teljesen ráborul a sötétség. Nyílnak az utcaajtók. Sietős léptek zaja hallatszik innen is, onnan is. A művelődési otthonban, a szövetkezet klubjában, a könyvtárban kígyóinak a lámpák. Az érkezőket meleg helyiség, jókedvű társaság fogadja, míg aztán megkezdődik a színjátszócsoport próbája, a szövetkezeti munkaiskola, a nyelvtanfolyam vagy egyéb, a téli estéket hasznosan kitöltő rendezvény. \ A csallóközi Nagyudvarnokon is tudásra, műveltségre szomjas, dolgos nép lakik. így hát a téli esték is vidáman, hasznos időtöltéssel telnek. Hasznos téli esték TTflnémulnak az iskola JdJ folyosói. Csengettek. A téli nap hideg fénye besurran az ablakokon. Pajkoskodón siklik végig a padokon, nyitott füzeteken, könyveken ... Megcsillan a gyerekek figyelő szemén. Csend. Gyerekek. A tanítónő elmélázva pillant szét, tekintetével megsimogatja legnagyobb „gyerekeit"... Hm. Ki hinné? Ilyen hamar és már ... Hisz még igazán csak gyerekek. Vajon útnak engedhetem-e őket Ctcítfreüek.,. nyugodt lelkiismerettel? Válasz: öntudatos, bátor arcok, értelmes, sugárzó homlokok, elgondolkodó, mély, méla szemek, élettervek. Igen. Elettervek. Pápes Tibor és Dikany Gizella már választottak. — En nagyon szeretem az állatokat - beszél halkan érvéiről Tibor s egész lényéből valami gyöngéd szeretet árad. — Van otthon egy őzikém is, Laci a neve. Laci a kasza elvágta a lábát, meggyógyítottam. Már a nevét is tudja Laci. Mókusom is volt, meg .... meg mindenféle állatot szeretek. Tizenöt éves fiú. Haja ■ huncutkodva hull a homlokába. Lací-őzikéjéről, a mókusról beszél. Komolyan. Az állatokat szeretni kell. Tudni kell velük .beszélgetni". Tibor tud. Ő már megtanult az állatok „nyelvén“. Állattenyésztő szeretne lenni. Az is lesz. Az hát! A virágok is tudnak ám „beszélni". De nemcsak a virágok. Mindenféle más növény is. A természetnek millió hangja van. Csodálatos dolgokat tudhat meg az, aki tud olvasni a természet zöld levél-ívein. Ki tudja, egy életen mindent leolvashat az ember onnan? Mindent azt nem. De sokat megtudhat ha... - Persze, sokat kelt tanulnia, sok érdekeset, izgalmasat.- A mi szövetkezetünknek nagyon szép a kertészete. Virágot is nevelnek benne. Sok virágot... En nagyon szeretek arra járni ha az a sok virág... — itt elakad Dikany Gizella szava. Nagyon nehéz azt megmondani, milyen szépek a virágok. A virágok szépek. Viritnak akár az életünk. Az életünk — surran, szökkel akár az őz, vagy a mókus Az út mentén mindenütt virágok nyílnak. Csengetnek. Nemsokára utoljára. Igen, ebben az iskolában utoljára. S a két fénylő-szemű udvardi gye rek elindul életútján. P. í Ma már természetesnek tűnik mindenkinek, hogy rendszeresen elláto1- gat moziba. Főként télen mindenkinek jut erre bőven ideje. De nem tétlenkednek a falu műkedvelő fiataljai sem. „Tarka-barka" címmel vidám műsoros estet rendeztek a falu lakóinak nem kis örömére. Nos, a műsor jól sikerült. S ők nem pihennek a babérjaikon. Színmű betanulásához láttak. A CSISZ és a Vörös Kereszt karöltve Lovicsek Béla „Baj van a szerelemmel" című legújabb színművét szeretnék rövid időn belül bemutatni. A próbákra szorgalmasan járnak a fiatalok. Nagyon örülnének, ha ez a bemutató is jól sikerülne. Hisz már olyan sikert is elértek, hogy egy darabot nem kevesebb mint tizenkétszer mutattak be. S itt meg kell mondanunk azt is, hogy a helyi nemzeti bizottság titkára, Szalay István elvtárs sokat törődik a fiatalokkal és a falu kulturális életével. Eljár a fiatalok .közé, érdeklődik problémáik iránt, szervezi, irányítja őket. Így aztán, a kölcsönös bizalom kapcsán szép eredmények születnek meg. Említésre méltó munkát végez a kulturális élet terén Németh Bélán é is. A negyven esztendős családanya nem sajnálja szabad idejét. Szervez, szerepel s fáradságot nem ismerve nagy odaadással tevékenykedik faluja kulturális életének fellendítése érdekében. Hulkó Ernő Igazgató elvtárs és Végh Mária tanító elvtársnő elmondták, hogy tavaly a falu saját kezdeményezéséből és erejéből korszerű művelődési otthonná alakították át a „Kordik" féle kastélyt. A népművelődési otthonná kinevezett, illetve átalakított kastély kívülről ugyan még rideg, viharvert épületnek hat, de belülről ragyog a tisztaságtól, s termeiből nem hiányzik a megfelelő berendezés sem. A falu természetesen tervbe vette, hogy az épületet kívülről is rendbehozza és e célra máris 1200 órát ajánlottak fel a lakosok, amelyet hajlandók a tatarozásnál ledolgozni. Miért teszik mindezt a t^agyudvamokiak? Azt akarják, hogy szebb, tartalmasabb legyen az életük. Művelődni, tanulni vágynak. Bennük él félremagyarázhatatlanul a vágy: szocialista emberekké, dolgos, jövőt építő kommunista erkölcsű dolgozókká akarnak válni. Pongrácz Gábor (Nagymihály) A hagyományhoz hűen 1961 karácsonyán is több ezren zarándokoltak el a Jordánia területén- fekvő Betlehem városába. A szelíd, zsolozsmásajkú „csordapásztorok“ — követvén az üstökös útját — ezúttal emlékezetesen ülték meg a Megváltó 1961. születésnapját. Idő, kemény kezedben már hiába hordod, Súlyos gond-dorongod, Kedvem a Kor köveiből új bástyát rakott: Azt le nem ronthatod! Suhoghatsz fejem fölött, mint pöröly, ha vasat Hajlít, - az akarat Páncélja takarja a testem és a lelkem. Az óv, az véd engem! — Haj, régen a porba tepertői, s kínnal nyögtem De össze nem törtem, És talpra ugortam, — és bátran futottam, eddig, Hol keményre edzik Az új napok az embert, aki vállán tartja Súlyod, Idő, s vallja: ö az erősebb! — S íme, én is elbírlak Téged. S hiszem: célhoz érek! CSONTOS VILMOS: A számok, statisztikai kimutatások rendszerint gondolkodóba ejtik az embert. Legyünk bár szentül meggyőződve arról, hogy az előttünk álló számadatok mögött konkrét valóság, vitathatatlan, színtiszta igazság áll, mégis sokszor papírt, ceruzát véve a kezünkbe számolgatáshoz látunk. Megesik ugyan, hogy csupán rosszmájúskodásból tesszük ezt — nem csípjük-e összeadási, esetleg szorzási hibán a számok közzétevőjét —, de legtöbbször talán azért, mert valóságérzetünk, a hétköznapokhoz szokott arányérzékünk logikája rúgkapálódzik a valótlanul megnövekedett, irreálissá homályosodó számbeli hírközlés ellen. Hasonlóan jártam én is Érsekújvárott. A járási népkönyvtár vezetője — aki munkatársaival éppen az 1961. évi statisztikai kimutatáson dolgozott — valóságosan elárasztott pontos és megbízható — még meleg számadatokkal. „Soha jobbkor újságíró nem jöhetne" — örvendezett á vezető bizonyára remélve azt is, hogy nem maradok soká. S ekkor számította el magát. Mert ágaskodni kezdett bennem a valóságérzet. Félreértés ne essék, nem kételkedtem, nem is kételkedem az adatokban. A „baj" például ott kezdődött, illetve kezdődik, hogy halvány sejtelmem sincs dicsérő, avagy bíráló cikket írjak-e. Egyszerűen nem tudok hirtelenjében mit kezdeni a számokkal. Az érsekújvári könyvtár igazgatói irodájában ülve is, a riporteri okoskodások, kellemetlenkedések, kérdezgetések helyett, csupán bölcs képet vágva jegyezgettem. Mit tehettem mást? Az igazgató számháborút játszott velem és minden fronton támadott, hasonlítgatott, fejlődést mutatott ki. feltartóztathatatlanul. A járásban 65 népkönyvtár működik. Ez a több mint félszáz népkönyvtár a múlt esztendőben 135 000 kötet könyv kölcsönzését mutatja ki. Kevés? Sok? Gyerünk tovább; újabb kiindulási pont: 112 000 kötet könyvvel rendelkezik az említett 65 népkönyvtár. Tehát 23 000 kötetet — ennyi a különbség a két előbbi szám között —, ami az össz-könyvállomány egy ötödét jelenti, kétszer is kölcsönöztek, Kik, illetve mennyien? Nos, a félasztalnyi kimutatáson egy szempillantás alatt megtalálhatjuk, hogy a járás területén 10 700 olvasó tagja a népkönyvtáraknak. Ezután már könnyen kiszámíthatjuk azt is, hogy egy olvasó átlagosan 12,6 könyvet kölcsönzött ki, s természetesen olvasott el. Hát nem mondom, ez az átlag megnyeri az ember tetszését. Kérdés viszont, hogy az a 10 700, amely az olvasók számát jelenti megdícsérendő-e vagy. sem. Számolgassunk csak tovább. A kimutatás szerint a járás területén egy lakosra 0,9 könyv esik. Mennyi az összes könyv száma? Ebből mondottuk: 112 000. Már most e két számból következtetve a járás lakosságának a számára, azt osztva az olvasók számával kapunk egy átlagot, amely Betlehemi csetepaté Ugyanis a görögkeleti és a katoikus papok hajbakaptak azon, hogy i betlehemi templom tetőzete kinek 3 tulajdona. A görögkeletiek azt állítják, hogy az öv*k és ezért bizolyos hadmozdulatokhoz folyamodtak, riogy a „betolakodó" katolikus papokat távol tartsák. S mivel a megváltó ezúttal nem volt hajlandó csodát, illetve igazságot tenni, hát a „pásztorok" botokkal, furkókkal és üvegekkel (Vajon mi lehetett azokban az üvegekben?) igyekeztek dönteni a vitás kérdés felett; Isten és • Nagyon jól sikerült a löki CSEMADOK évzáró közgyűlése. Az iskola tanulói műsorral köszöntötték a falu kulturális munkásait. A gyűlésen a Iökiek értékelték az elmúlt év sikereit, s egyben távlatot mutattak jövőbeni tevékenységüknek. (Tóth J., Lök) 1962. január 24. elsőszülött megváltó fia, Jézus örök dicsőségére. A komoly arányokat öltő disputának végül is a rendőrség vetett véget - megőrizvén több lelki-atya testi épségét -, hogy felcsendülhessen, az égbe hatolhasson a dal: .......csorda-pásztorok, midőn Betlehemben ...“ (p.)
