Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-24 / 7. szám

A Tornai Állami Gazdaság dolgozói tavaly magasan túlteljesítettek az állattenyésztési termékek eladási tervét. Több mint 237 000 liter tejet. 57 000 tojást, 37 tonna sertés- és 13 tonna marhahúst adtak el terven felül. Ezeket a sikereket az állattenyésztés korszerű technológiája alkal­mazásának köszönhetik. A zsarnói részlegben szabad istállót építettek 110 szarvasmarha részére, amelyeknek egyetlen állatgondozó viseli gond­ját. Ugyancsak jelentős mértékben járult hozzá a modern technológia érvényesítése a sertéstenyésztésben is Képünkön: Fazekas József, a zsarnói részleg vezetője, Csík Lajos és Farkas Dénes, aki 110 darab szabad istállóban tartott szarvasmarháról gondoskodik, a takarmányadagokról beszélgetnek. Zsélyi kukoricatermesztök A zsélyi szövetkezet­ben a kukorica ter­mesztésével már rég­óta foglalkoznak és kí­sérleteznek a nagyobb hozamok elérésével. Je­lentősebb eredményt az 1960-as évben értek el, amikor hektáron­ként 50 mázsa sze­meskukoricát takarí­tottak. be. A szövetke­zet vezetősége alapos elemzés után elhatá­rozta, és célul tűzte ki a 60 mázsás átlagter­més elérését, s ver­senyre hívta a kerület minden EFSZ-ét. Ezt a versenyt a na­pokban értékelték. A verseny győztesei a zsélyi kukoricatermesz­tők lettek 61,5 mázsás átlagos szemeskukorica terméssel. A verseny győztesei a járástól ezért a nagyszerű ered­ményért 10 000 korona pénzjutalmat kaptak. Ilyen sikerrel bizony eddig kevés szövetkezet dicsekedhet. A kiváló eredmény eléréséhez hozzájárult minden szövetkezeti tag, s főleg M1 i n á­­r i k elvtárs, az EFSZ mezőgazdásza. A trak­torosok közül Jónás Ferencet és Kojvács- Boris Istvánt kell megdicsérni jó munká­jáért. Äm a zsélyi kukori­catermesztők nem akar­nak pihenni babérjai­kon. Tervük, hogy eb­ben az évben elérjék a 65 mázsás szemes­termést hektáronként. KAJTOR PÄL-pH álunkban több a gólyafészek, 1 mint az egész környéken. r-1 Ám ez évben bizonyára na­gyon sok üresen marad. Va­jon miért? Nem vagyok jós, de mint a szövetkezet elnöke, tudom, mennyit változik nálunk egy év alatt is a természet. Talán többet, mint emberemlékezet óta. Szorgalmas, rögszerető parasztem­berek lakják falunkat. Azelőtt össze­­kuporgatott filléreikhez még az in­gük árát is odaadták volna, csakhogy földet vásárolhassanak. Még a har­madik határban is rétet, földet vet­tek. De az eredményről jobb nem beszélni. Az erős ember könnyen elvisz egy zsák búzát, de ha kettőt tesznek a vállára, leroskad alatta. Mi is így jártunk a múltban. Ha né­melyik parasztembernek sikerült va­lamit ragasztani régi birtokához, annál több ránc keletkezett a hom­lokán, belegörnyedt a dereka. A nagygazdák másképpen néztek a dologra. Nekik könnyebben ment a, földszerzés. Erről nálunk annak­idején ez a szólás-mondás járta: „A telkes gazdának egész esze, a íéltelkesnek fél esze, a kvártásnak fertálynyi esze van, a többinek meg szava sincs!“ Szüleim a „szava-sincs"­­esek közé tartoztak... A tény az, hogy a földeket, amelyek a mi hatá­runkban voltak, nem tudtuk meg­nyújtani, a másfalubélire meg csak ráfizettünk. Feltörtünk hát a tornai rétekből. De jött az árvíz, a felbőszült Bódva még a termőtalajt is elhordta. Ez­után békabrekegéstől volt hangos a mocsaras rét. Gólyák vadászgattak kora regegltől késő estig a tocsogók érdes fűve között. Ha megúnták, féllábra álltak. Mi is így jártunk. Féllábra állított bennünket a sors, vártuk a jobbrafordulást. Kivártuk. Jött a fölszabadulás. Ez már segített rajtunk. Emberré lettünk, szövetke­zetét alakítottunk. Ám a rétek to­vábbra is terméketlenek maradtak. Egyszer az eső, másszor meg a szá­razság miatt volt baj. MERÉSZEBB TERVEKKEL AZ ALSŰTÜRI SZÖVETKEZET irodájában Tóth Gézá­val, a helyi nemzeti bizottság titkárával és Jozef Gaz­dikkal, a szövetkezet elnökével közösen vizsgálgatjuk az 1961-es évben elért eredményeket. A számok rengetegéből kitűnik, hogy a növényter­mesztésben alapos munkát végeztek. Annak ellenére, hogy a munkákat agrotechnikai időre elvégezték, a hektárhozamok tervezett mutatói és az elért eredmé­nyek között itt-ott voltak kisebb eltérések. A jó munka a kukoricatermesztésben is megmutat­kozott, ahol 20 hektár területen 38 helyett 40 mázsás átlagos szemtermést nyertek hektáronként, rozsból pedig a tervezett 30 helyett 34.43 mázsás hektárátlagot. Ilymódon a termények eladásáért tervezett 572 000 ko­rona helyett 776 000-re rúg a múlt évi bevételük. A példás, jó munkáért dicséret illeti a növénytermesz­tés összes dolgozóit, de különösen Félyes György ker­tészcsoportját, akik pénzügyi tervüket 65 000 koronával szárnyalták túl. Ezek az eredmények a növényter­mesztésben megindokolják a 3946 munkaegység túlme­­rítését. A jó gazdálkodást az is igazolja, hogy a szövetkezet a múlt esztendőben a 3165 koronás hektáronkénti ter­melési költséggel szemben 5989 koronás nyersbevételt ért el. Szépek ezek az eredmények, de Kasík István agro­­nómus szerint, ha az aszály nem szól közbe, többet is lehetett volna felmutatni. Beszélgetés közben megtudtuk, hogy az előző évhez viszonyítva, ez évben merészebb tervekkel indulnak. Első lépés a siker felé az, hogy a mélyszántást novem­ber 24-ig befejezték. Ez nagyban befolyásolja majd a magasabb terméseredményt. S hogy az állatállomány számára elegendő és jó minőségű takarmányt biztosít­sanak, 56 hektáron lóherét, 10 hektáron lucernát, 7 hektáron különféle keveréket, 17 hektáron silókuko­ricát és ugyancsak 17 hektáron szemeskukoricát ter­mesztenek. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a szövet­kezet szántóterülete mindössze 206 hektárt tesz ki, könnyen megállapíthatjuk, hogy kedvező feltételeket teremtenek a saját takarmányalap biztosítására. A TERMELÉSI TERV állattenyésztési része arról tanúskodik, hogy ezen a szakaszon is vannak jő ered­mények. így például a sertéstenyésztésben Nanias Pál és Kubis András jő munkája révén 38 000 koronával teljesítették túl a pénzügyi tervet. De megállapítottuk azt is, hogy a tejtermeléssel nincs valami rendjén, mert a múlt évet több mint 20 000 literes tartozással zárták. Először úgy hittük, hogy a tehénállománnyal van baj, azonban az istállóban meggyőződtünk róla, hogy e téren nincs hiba. Az állatok jó erőben vannak. Nézetünk szerint rá kellene térniük a takarmányok szakszerű előkészítésére, az élesztősítésre és pácolásra, ami nagyban elősegítené a magasabb tejtermelést. Sajnos, a szövetkezet illetékesei nem okultak az e téren felmerült hibákból. Ezt abból következtetjük, hogy az 1962-es év első dekádjára tervezett 2183 he­lyett csupán 1813 liter tejet adtak közellátásunknak. Az itt felsorolt hiányosságok megmutatkoznak az állat­­tenyésztés pénzügyi részlettervének teljesítésében is, ahol 923 000 korona bevételt irányoztak elő, s ezzel szemben csak 823 000 koronás bevételt mutatnak ki. A látottakból arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az említett hiányosságokhoz az elsődleges nyilvántartás nem vezetése is hozzájárult, s ezáltal a szövetkezet vezetőinek kezéből kicsúszott a rendszeres és alapos ellenőrzés lehetősége. Így nem léphettek időben közbe a hibák eltávolítása érdekében. Ezt elsősorban Debnár Ferenc zootechnikus rovására írjuk, de nem dicsérhet­jük meg érte az ellenőrző bizottságot és a szövetkezet többi vezetőit sem. Ezen a rendellenességen hamarosan változtatniuk kell, hogy az állattenyésztés mielőbb révbe jusson. Mindezek ellenére a növénytermesztés jóvoltából a szövetkezet kedvező feltételek mellett zárta az 1961-es évet, s ezáltal a tervezett 1 530 000 helyett, 1 675 000 koronát bevételezett. így lehetőség nyílik arra, hogy a munkaegység értéke egy koronával emelkedjék. Ez annyit jelent, hogy nem 19, hanem 20 koronát ér egy munkaegység. Azonban előrelátó irányítás és alaposabb üzemszervezés mellett az eredmények jobbak is lehet­tek volna. A szövetkezet vezetősége a hibákat ismerve, a tag­sággal karöltve minden bizonnyal hamarosan eltávolítja, mert a hibák a fejlődés kerékkötői. . Hoksza István Nem szóval de szénával... Ha tíz évvel ezelőtt kerülök Litcére, ebbe a gömöri kis fa­luba, Berente Mari nénit akkor is így ismerem meg, mint most. Alacsony, erős, dolgos asz­­szony. Tíz évvel ezelőtt, ami­kor a faluban megalakult a szövetkezet, elsők között írta alá a belépési nyilatkozatot. Felismerte a „közös“ célját. Mint borjúgondozó kezdett dolgozni, s hogy mennyire szereti munkáját, mi sem bi­zonyítja jobban, mint az a tény, hogy még most is ugyan­azon a helyen d lgozik. Kevésbeszédű asszony, s kü­lönösen magáról nem szívesen beszél. De beszélnek helyette az eredmények, s munkatársai. Molnár János elnök szerint Mari néni a szövetkezet leg­jobb dolgozóinak egyike. , — A tíz év alatt annyi bor­jút nevelt fel, hogy számát se tudjuk — mondja az elnök. — S még sosem volt rá panasz. Mari néni 27 borjút gondoz. — Hány évig akar még dol­gozni? — kérdezem. — Amíg az erőmből futja, — hangzik a rövid válasz, s el­siet a munkája után, mert amint mondani szokta, a bor­jak szénával élnek, nem szó­val, a szénát meg eléjük kell adni valakinek, hogy ehessenek. A munkaidő alatt tehát nincs idő a trécselésre. Méry Rozália (Tornaija) Valóra vált régi álmunk Tavaly a rakoncátlan Bódva folyót új mederbe kényszerítették. Ezzel sokminden megváltozott. A javunkra! Ha nem is rohamosan, de növekedik a szántóterületünk. 1961-ben még csak 450 hektár szántót tudhattunk magunkénak. Jelenleg már 504 hek­tárnál tartunk, s az ősz folyamán további 20 hektárral növeljük. Csak természetes, hogy a jövőben ugyanezt tesszük. Aki régen nem járt a falunkban, s Tornától a mezőkön visz át az útja, meggyőződhet róla, hogy — ahol csak mocsár volt, gaz, káka és bokor termett — most szépen megszántott, televényes a róna. Az évszázadokon keresztül hasznavehetetlen, pihent föld első termésre vár. Itt elsősorban takarmányt termesztünk. Mert az újfalusi paraszt annakelőtte földért sóvárgott, állatai takarmányra vár­tak, jó takarmányra. Az itteni sava­nyú szénát a marha nemigen ette, de a széna megette a marhát. Le­soványodott a végtelenségig, zörgött a bordája, rósz volt az ilyen baromra ránézni, mert az ember szíve bele­­sajdult. Felütötte fejét a gümőkór, s kevéske tej csurgott a sajtárba. Annyi, hogy a cirmos cica sem igen lakott jól vele. Ahol eddig 15 — 20 mázsa savanyú széna termett (ha el nem vitte a víz), most 500 — 700 má­zsa silókukoricát és 400 —5Ó0 mázsa cukorrépát várunk majd hektárjától. A föld sem fejőstehén A talajerő gazdagítására több fi­gyelmet kell fordítanunk, mint ed­dig bármikor. Nem elég a réteket feltörni, azt bevetni, s várni a hasz­not. A föld nem fejőstehén. Ha ka­punk tőle, adnunk is kell neki. Mert a talaj is kimerül, ha nem trágyáz­zák. Mi nem akarjuk földjeinket erre a sorsra juttatni. Feltörtük a rétek­nek egy részét, de ugyanakkor ki­szélesítjük az évelő pillangós takar­mányokét. Idén már a herefélék területe meghaladja a szántó 25 szá­zalékát, ebből csak 6,5 százalék a lucerna, amit ném osztottunk be vetésforgóba, a többi mind lóhere. A legnagyobb rejtett tartalék Három évvel ezelőtt jártunk a szenei szövetkezetben, tapasztalat­­gyűjtés végett. Nagyon megtetszett nekünk a sertések önetetéses hizla­lása. Építettünk hát egy olyan ser­téshizlaldát, mint amilyent ott lát­tunk ... A hízók szemlátomást gya­rapodtak is, csak az volt a baj, hogy sok abrak elfogyott. A hizlalda egyik felében kezdtünk etetni régi módon, moslékkal. De bizony nem értünk el olyan eredményt, mint a túloldalon, ahol önetetőkből ették a száraz da­rát a sertések, s Itták a friss vizet az önitatókból. ... A régihez nem tértünk vissza, az újjal pedig nem elégedtünk meg. Az egyik keveset adott, a másik meg sokat követelt, hamarjában kiürí­tette a raktárt. Kezdtük a hereszénát darálni, s szénaliszttel kevertük az abrakot. Ez minden kiló sertéshús kitermelésénél egy-két kilónyi abrak megtakarítását jelentette. Tehát a 80 — 90 kilós vágósertéseknél 80 — 180 kilogramot! Ilyen megtakarítással újabb sertések felhizlalása vált lehe­tővé. Sikerült is a múlt évben a ser­téshús eladási tervét 130 százalékra teljesítenünk. Ez olyan eredmény volt, amilyent a szövetkezet fenn­állása óta egy évben sem tudtunk annakelőtte elérni. Nem félünk az új módszerektől A hízósertések takarmányozását, módosítva — 500 mázsa sertéshús kitermelése esetében - 5 — 10 vagon abrak megtakarítható. Ezt a megta­karított abrakot a tehenek takarmá­nyozására fordíthatjuk. További hektárhozam emelkedéssel is számolunk. A silány rétek feltö­résével mintegy 5 — 8 százalékkal nö­velhetjük a gabonafélék vetésterü­letét — már ez évben. A hektárho­zamok azáltal is növekednek majd 2 — 3 mázsával, hogy a régi szántókat nem lúgozzák ki többé a vad, pangó vizek. A régi, vizenyős földek a gépek munkáját is akadályozták. Ha pedig lófogattal dolgoztunk, ez méreg­drága volt, azonkívül az ember i* annyit küszködött, mint az állat. Idén már két saját kombájnnal aratjuk a gabonát, kétmenetesen. Ez növeli majd a munkatermelékenysé­get, s csökkenteni fogja az önkölt­séget. Ugyancsak a gépeké lesz a döntő szó a takarmánytermesztés szakaszán is. A legtöbb hasznot azonban a kukoricatermesztés teljes gépesítése hozhatja, amelyet a vegy­szeres gyomirtással is elősegítünk. Minden lehetőséget megteremtünk és jól kihasználunk arra, hogy a har­madik Ötéves tervet négy év alatt megvalósíthassuk. Ezekután az olvasó sem csodálkozhat, hogy ebben az évben már jónéhány gólyafészek üresen marad. Koleszár János, a tornaújfalusi EFSZ elnöke 1 „Megelletl.az Adárn“ BIKA MELLÉ SZA­MARAT, de kiváltképp lovat - ne köss! így tartja ezt régtől fogva a paraszti szakértelem, s aki igazságát kétségbe vonja - meg is bánja. Ezt példázza Szunnyogö Náci esete is, aki alig egy hónapja emelke­dett az apaállat-gondozó rangjára, s akit Ádám, a község tízmázsás bi­kája kitüntető jámbor­sággal fogadott. Ez pedig fölöttébb nagy dolog, mert Adóm egyébként goromba jó­szág hírében állt, „aki“ a maga módján érzé­keny, hiú és ideges, s akibe - mint mesé­lik — az injekciós tűt az állatorvos már két évvel ezelőtt is messzi­ről dobta csak bele ... Hanem ez a Náci alig­hanem megbabonázta Ádámot, akár a galamb, tenyeréből evett a ha­talmas állat, s elég volt egyetlen szava, Ádám máris feküdt le, s úgy szunyókált, mint egy kivénhedt, nyugdíjas házőrző eb. Náci büsz­ke volt, s lassan már azt is válogatni kezdte, hogy kinek köszönjön előre és kinek csak vissza. Sőt, egy idő után az is megfordult a fe­jében, hogy neki tulaj­donképpen több dukálna az előírtnál, mert el­végre ö nem akármi­lyen apaállat gondozó ... Ezt aztán addig hányta­­vetette magában, míg végül is elhitte, s az egyik hajnalon Ádám mellé kötötte Mancit, az apró termetű, de fel­tűnően jóétvágyú csi­kót, gondolván, ahol egy bika megél, ott egy csi­kó sem döglik éhen. S neki, azaz, hogy a csikójának, ehhez a kis ingyen-takarmányhoz igazán jussa van ... ÉS TELT-MÚLT AZ IDŐ, egyik nap a másik után, s már-már úgy látszott, hogy Náci bol­dogságát nem zavarja semmi, amikor egy na­pon motorkerékpár ber­­rent az istálló mellett, s az ajtó felé két ide­gen közelített. — Jónapot kívánok az elvtársaknak — nyá­­jaskodott Náci, s kitartó buzgalommal rázogatta a feléje nyújtott kezet.- A járás főállat­orvosa vagyok — mond­ta a válasabb látogató, s ezzel már indult is Ádám és Manci lakosz­tálya felé. Náci meg­kövült egy percre — „most belém csapott a ménkű" gondolta —, de aztán, mintha minden a legnagyobb rendjén menne, megindult a két benzinszagú idegen után. — Az istálló rendes tiszta és szagtalan — bólintott a főállator­vos. - így is kell len­nie ... Aztán térült, fordult, jobbra nézett és balra tekintett, s már indult volna is kifelé, amikor az Ádám mellett meg­húzódó Manci barátsá­gosan felnyerít! — Oh, hogy az a cifrán tekergő kénkö­ves ... — robbant ki a düh Náciból, majd hir­telen észhez kapott, s a világ legjámborabb cso­dálkozó arcával nézett a csikó mellett álló or­vosra: — No, nézd csak megellett az Ádám ... A TÖRTÉNET TO­VÁBBI RÉSZÉT sajnos homály fedi. De a kör­nyéken, ha görbe úton származtatnak valakitől valamit, így mondják: „Megellett, mint az Ádám!“ S. 3. Ha üres marad a gólyafészek Kiadja a Meid-, Erdő- és Vizgazdasági Minisztérium a Mezőgazdasági Kiadóvállalatban - Megjelenik hetente kétszer - Főszerkesztő: Pathő Károly - Szerkesztőség és kiadőhtvatal- Bratislava Suvorovová 16. - Telefon: főszerkesztő 515 58. szerkesztőség 501 00. - Telefonközpont: 545 91, 511 10, 550 95. - Belső vonalak: főszerkesztő helyettese: 654. Polit. titkárság 859 mezőgazdasági osztály 632. agit-prop. osztály: 635, szakmelléklet 519. - Nyomj: a Polygrafické závody, n. p., Bratislava, ul. Februárového vlfazstva Síi. - Terjeszti a Postai Hlrlapszolqálat előfizetőt felvesz minden postahivatal éa kézbesítő. Külföldi megrendeléseket a Fonal Hlrlapszolgálat - eejtóleivite 11 osztály Faj» J* JiBdriSská ul. li. intézi. .-. Előfizetési díj évente 56.40 Kit. K-19*21028

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom