Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-24 / 7. szám
Nagy termöképességű külföldi búzafajták Kelet-Szlovákiában a múlt őszön sok nagy termőképességű külföldi búzafajtát vetettek s ezekkel kísérleti parcellákon is próbálkoznak. Ezek nagy részét külföldről kapták. Ez bizonyos esetben előnyt jelent, de máskor hátrányt. A szovjet fajták esetében előny az is, hogy hidegebb vidékről hozták és más fajta talajon termett. Már ez 2 — 3 mázsa terméstöbbletet jelenthet. Hátrányának talán csak annyi hozható fel, és ez a mi hibánk, hogy nem ismerjük eléggé a fajtákat és a róluk szóló magyarázatot nem mindenütt tudták a Ciril-betűkböl kiböngészni, Ebben az esetben is nagy hasznát vették, akik orosz nyelv-tanfolyamokat látogattak. Érdemesnek tartjuk tehát, hogy a termesztésbe fogott fontosabb fajtákat röviden ismertessük. • SZKOROSZPELKA 3/B Kalásza szálkás, rövid, tömött és világossárga színű. Szalmája alacsony, nagyon szilárd, megdőlésnek ellenálló. Szemtermése barnáspiros, lisztminősége jó. Télállósága kifogástalan. Nagyon korai, szárazságtűrő és bőtermő. A nagyadagú műtrágyát előnyösen hasznosítja. A leválrozsdával, a por- és kőüszöggel szemben ellenálló, a szár- és sárgarozsdával szemben közepesen, lisztharmattal szemben fogékony. Termelhető hazánk minden búzatermő vidékén. • BEZOSZTÄJA 4 Tar kalászú búza. Szalmája közepes magasságú, szilárd, megdőlésnek ellenálló. Télállósága kitűnő. Korai, szárazságtűrő, bőtermő. Nagyszemű acélos búza. A szár- és levélrozsdával szemben ellenálló, sárgarozsdával szemben közepesen, lisztharmatra fogékony. Termelhető hazánk búzatermő vidékein. • BEZOSZTÄJA 1 A fajta mindenben megegyezik a Bezosztája 4-gyel, azonban annál nagyobb termőképességű és valamivel még erősebb szárú. • OLASZ BüZAFAJTÄK Az olasz nagy termöképességű búzafajtákat átmenetileg és főképpen kísérletezésképpen termesztjük. Hazájábap és Jugoszláviában elértek velük 100 — 120 mázsát hektárhozamokat is, nálunk ennek a fele még jó időjárás esetén is csúcseredmények közé sorolható. • SAN PASTORE Kalásza tar, sötétvörös. Szalmája alacsony, nagyon szilárd, megdőlésnek ellenálló. Szemtermése nagy, fakópiros, lisztminősége gyenge. Télállósága bizonytalan. Korai tenyészidejű, szárazságkor szorultságra hajlamos. Űgyszólván bármilyen mennyiségű szervestrágyát elbír megdőlés nélkül s a neki megfelelő talaj- és éghajlati viszonyok között kiváló termést ad. A műtrágyából is nagy adagokat kíván. Szár- ée levélrozsdával szemben közepesen áll ellen, lisztharmatra fogékony. Termelhető a Csallóköz, Mátyusföld és a Kelet-Szlovákiai síkság kevésbé televényes földjein. • AUTONÓMIA Tar kalászú, világossárga színű. Alacsony szalmájú, szilárdsága közepes, nagyadagú műtrágya mellett, gazdag talajon és jó időjárás esetén megdőlésre hajlamos. Közepes tenyészidejű, bötermö. Télállósága bizonytalan. Gyengébb termőképességű talajokra alkalmas. Lisztminősége jő közepes. Szár- és levélrozsdával szemben ellenálló. Termelhető Csallóköz, Mátyusföld és a Kelet-Szlovákiai síkság enyhébb területein. Fontos azonban, hogy a nagy termöképességű fajtákról minden évben jegyzetet készítsünk a fenti tulajdonságokat figyelembe véve, és ugyanolyan feltételek' mellett termesszünk a bevált hazai fajtákból összehasonlítás céljából. Ezeknél csak a hozamot és a búza fajsúlyát kell feljegyezni. Az így szerzett tapasztalatok sokat érnek. (Cs) : ♦ s Mezőgazdaságunk fájó pontja - az állatállomány feltöltése - érdekében sok szó esett az utóbbi időben köztársaságunk legeldugottabb falvaiban is: hogyan érhetjük el jó minőségű takarmánynövényeink nagyobb terméshozamát, mivel biztosíthatjuk a kellő takarmányalap tárolását, milyen gondozásban részesítsük haszonállat-állományunkat szaporulatának súlygyarapodásának, tejelékenységének stb. fokozását. Ebben a vonatkozásban talán nein lesz érdektelen, ha összehasonlítás kedvéért némi áttekintést nyerünk déli szomszédaink — hasonló vagy eltérő — problémáiról és intézkedéseiről. Röviden ismertetjük tehát azon tanácskozás legfőbb pontjait, amelyet a „Szabad Föld“ szerkesztősége rendezett magyarországi termelőszövetkezetek elnökeinek és a mezőgazdasági ágazatok szakembereinek bevonásává), hogy tapasztalataik terjesztésével hozzájáruljanak a legégetőbb kérdések megoldásához. A jó lucernaszéna elsősorban a fejősteheneknek jár és az egy éven aluli növendékállatoknak — fejtette ki Kurelec Viktor, az Állattenyésztési Kutatóintézet takarmányozási osztályvezetője — nem pedig a lovaknak. Minél jobb tejelő egy tehén, annál több fehérjére van szüksége, amiben éppen a pillangósok oly gazdagok. Számos szövetkezet idegenkedik az egyedi fejéstől és etetéstől. Pedig ha -Csak „érzés szerint“ etetünk, esetleg több takarmányt, juttatunk arra „érdemtelen“ teheneknek, amelyek tej helyett fagygyút termelnek, mások viszont elegendő takarmány híján . nem tudják jő tejelőképességüket érvényesíteni.- Ha tavasszal fogyófélben van a takarmány, őrölt kukoricaszárat is adhatunk a szarvasmarhának, ha jobb nem akad — Kuralec fejtegetéseinek helyességét kétségbe vonta Hodek József, a kisbér-battyánpusztai Virágzó Termelőszövetkezet elnöke: Az egyedi etetés szerintem nem gazdaságos- mondotta többek között. - Többe kerül, mint amennyit hoz. Egymás mellé sem lehet kötni a jó tejelőket. Keresetében rövidítenénk meg azt a gondozót, akinek csupa rossz tehén jut. Szövetkezetünkben nem ismerünk abrakot a tehenészetben. Alaptakarmányon egy tehén helyett hármat tartunk, így jövedelmezőbb. Rájöttünk továbbá arra, hogy a rétek háromszor annyi termést adnak, ha nem kaszáljuk, hanem szakaszosan lelegeltetjük őket. Ezáltal elesik a munkaerő-ráfordítás és a bosszankodás, hogy rossz a széna. A következő felszólaló, a büki szövetkezet elnöke megint helyesli az egyedi etetést, de azt hangoztatja, hogy a nagytejelö tehenek takarmányozásánál nem lehet a legeltetésre támaszkodni. A legelő elsősorban arra Érveli és ellenérvek a helyes takarmányozás körül való, hogy az állatok kijárják magukat. — Mi naponta háromszor fejünk és télen-nyáron kész takarmányt etetünk. De ha nem érdem szerint takarmányoznánk tizenöt darab, 6 ezer literes tehenünket — fejezte be magyarázatát a büki tsz. elnöke — jóval kevesebb lenne a tej s kisebb a jövedelem A mérki Kossuth Termelőszövetkezet állattenyésztője főleg a silótakarmány gondos elkészítésére hívta fel a jelenlevők figyelmét, amelybe szerinte a lelkét is bele kell adnia az embernek. Nem kevésbé fontos az állatfajták megválasztása. Az ország távolabbi vidékein vásárolt, kényes tehenek például Mérken a kitűnő minőségű takarmány ellenére is „adósak maradtak“: a beharangozott 3 és 4 ezer literes tejhozam helyett csupán 1500 — 1600 literrel fizettek. Ennél még a külterjes viszonyok között nevelkedett parlagi tehén is többet ad! A rákoskeresztúri szövetkezet állattenyésztője szintén az egyedi «etetés mellett tört lándzsát. Ő is hangoztatta az etetés, az adagolás, a takarmány minőségének és elkészítési módjának fontosságát azzal, hogy náluk 200 állathoz külön takarmányelökészítőt állítottak be, akinek ugyan 40 — 50 munkaegységet írnak jóvá havonta, de a költségráfordítás megtérül. Ezek után egy jegespusztai idősebb állattenyésztő emelkedett szólásra, aki négy évtizedes tapasztalataira hivatkozva a túlzsúfolt istállók hátrányaira mutatott rá: — A kényelmes és tiszta szállással ellentétben 25 százalékkal több takarmány vész kárba az egészségtelen, zsúfolt istállóban, és a jószág mégsem fejlődik rendesen. Ahol tehát kis területen sok állat szorong, ajánlatos az állomány egy részét egy átmenetileg téliesített nyári szálláson elhelyezni. Megéri a fáradságot, sok takarmány elherdálásának vesszük ezzel elejét - mondotta többek közt az állatgondozó. Végül Ján Géza, a mezökeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezet főállattenyésztője kapcsolódott a vitába. Az egyedi etetés takarmánymegtakarítás és megoldása szervezési kérdés — jelentette ki magabiztosan — s ez máris eldönti a vitát. A mi szövetkezetünkben is felmerültek azok a nehézségek, amelyeket Hodek elvtárs hozott fel ellenérvül. Mi azonban úgy oldottuk meg a kérdést, hogy nem kötöttünk egymás mellé csupa jó tejelőt, hanem vegyesen tizenkét jobb és tizenkét gyengébb tehenet bíztunk egy-egy gondozóra, akiket ily módon nem érhet károsodás keresetükben. — Vannak szövetkezetek, amelyek külön-külön kazlat raknak a tehenészeknek, a növendék-gondozóknak, de még a juhászoknak is, hogy megakadályozzák a takarmánynak kazlak körüli elpocsékolását. Jómagam nem helyeslem ezt a korosztályonkénti és gondozónkénti különkazal -rendszert, mert az is pocsékolás, ha több kazlat kell egyszerre megbontani. Mi tehát tanyagazdát állítottunk be, aki leméri és kiadja a porciókat. Ily módon egyszerre csak egy kazlat kell megbontanunk, ami nemcsak tényleges takarmánymegtakarítást jelent, hanem a tanyagazda napi munkaegységei is bőven megtérülnek. Következett Nagyistók Sándor, a felgyői szövetkezet elnökének felszólalása. aki helyesen megjegyezte, miszerint minden szövetkezet a maga sajátos körülményei szerint gazdálkodjon. A tavalyi évhez hasonló aszályos esztendő azelőtt se ment ritkaságszámba. Csakhogy a régi világban ilyenkor megritkult és leromlott az állatállomány, mert le ■ kellett romlania. Ma viszont sokkal hatékonyabban tudunk védekezni az aszály átkos következményei ellen. Amikor a tavalyi nyár derekán láttuk, hogy kevesebb lesz a takarmányunk, idejében betakarítottunk minden kukoricaszárat, úgy hogy szeptember végén még hírmondónak se maradt belőle a felgyői határban. — Befejezésül azután élénk érdeklődéssel követték az ankét résztvevői Csomay Károlynak. a nagyalásonyi Táncsics Termelőszövetkezet elnökének értékes hozzászólását: Tavaly már április 27-én megkezdtük I zöldtakarmányozást Akkor egyesek hóbortosnak nyilvánítottak, mert nem fukarkodtam a pétisóval: két mázsát. szórtam belőle a szöszös rozsra! Ősszel azután nem nekem, hanem azoknak főtt a fejük a takarmánygondoktól. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az évi silószükségletnek legalább felét már tavasszal kell biztosítani. A 2000 köbméter takarmánykeverék egy részét zölden feletettük, de 1100-at eltettünk belőle. Így a nyári és őszi aszály nem ért bennünket felkészületlenül. Amint lekerült a takarmánykeverék, amely jó előveteménynek bizonyult, máris silókukoricát vetettünk helyébe. Egy részéről csövet törtünk s azzal pótoltuk az abrakkiesést. A silókukoricán kívül minden évben édes szudáni cirokfüvet is termesztünk, amelynek termésbősége szárazság esetén is „állja a sarat“. Állandóan van bíborherevetésünk, amely szükség esetén a legkorábbi legelőt biztosítja tavasszal Később zöldtrágyaként szolgál kapásnövények alá, vagy egy részét besilózzuk. Amiben csak egy kevés tápanyag van, az a darálóba kerül nálunk: a kombájn utáni gyommagvas rostaalja, a borsó- és bükkönytörmelék, a szarvaskerep és napraforgópelyva, a pillangósok értékesebb szalmája és a széna egy része, meqdarálva abrakpótlóként értékesíthető. A melléktermék tehát nem szemét, ha kellőképpen hasznosítjuk A vita során az ankét foglalkozott még a baromfi-, juh- és sertéstakarmányozás kérdésével, de erről majd legközelebb. Az értekezlet befejezése után a szövetkezetek jelenlevő elnökei, állattenyésztői megelégedésüket és köszönetüket fejezték ki a „Szabad Föld" szerkesztőségének az ötletes kezdeményezésért. Egyúttal kijelentették, hogy az eszmecsere folyamán elhangzott hozzászólások nagyban hozzájárultak tapasztalataik és ismereteik gyarapításához s ennek folytán az állattenyésztésnek országos viszonylatban való fellendítéséhez is. • Nem mindennapi összeírást végeztek a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság Akadémiájának dolgozói: nyolcvannál több 300 évesnél öregebb fát vettek nyilvántartásba. „Győztesként“ egy 1000 éves tölgy került ki a versenyből, Mazalac város közelében, amelynek koronája 20 m átmérőjű, törzsét pedig hat ember is alig tudja átfogni. • A kalitiyingrádi állatkert Amur nevű tigrise csak az embereknél alkalmazott altatószer-adag hatszorosának befecskendezése után volt „hajlandó" elaludni. Harminc percig tartott, amíg három állatorvos kihúzta a lekötözött ragadozó hatalmas fogát. • Észak-indiai szakemberek elismerően nyilatkoztak hazánk új gyártmányáról, a Zetor 3011 jelzésű traktorról, amelyet Delhiben mutattak be. Tavaly Indiába nem kevesebb, mint 3000 ilyen traktort szállítottunk. • Az új típusú szovjet forgódobos kisgép egy óra alatt 500-600 négyzetméter területen 24 cm mélyen forgatja meg a talajt. Az öngördülo elektromos gép azonkívül a trágyázást és gyomirtást is elvégzi. Ezáltal egynyolcadára csökken az eddigi munkaráfordítás. • Lengyel szakemberek megállapítása szerint a gépkocsik kipufogójából eredő gázok lecsapódnak a fűre és a tehenek mérgezését okozhatják. Tehát az állatok legeltetése autóutak mentén nem ajánlatos. K. E. „A hadsereg neveltje. így nevezték a Szovjetunióban a német fasiszták ellen vívott harcok idején azokat az alig embernyi legénykéket, akik felégetett falvakból, városokból, szétdúlt • családi otthonokból menekülve kószáltak az országutakon, s akiket a szovjet hadsereg egy-egy csapatteste fogadott magához. A kilenc és fél esztendős Jurij PODTIKALJOV is így lett egy egységnyi szovjet harcos fia. Apja katonaorvos volt és az egész család Bresztben lakott, amikor Hitler hordái megtámadták a Szovjetuniót. A breszti erdő az elsők között volt, amelyet körülfogtak a fasiszta csapatok. Jurij édesanyja és húga a német bombázók áldozata lett, a kisfiú pedig kétszer is csak nagynehezen vergődött át a fronton, míg újból az övéi között lehetett. — Hanem ezt igazán nem érdemes feljegyezni — szakítja félbe önmagát a nyílt arcú, vállas fiatal férfi. És ettől kezdve akárhogyan is faggatom önmagáról, szinte, ahogy mondani szokás: harapófogóval kell kihúzni belőle minden szót. Lassan áll csak össze a kép egy-egy elejtett félmondatból, hogyan lett a rjazani traktorgyár fiatal művezetőjéből harkovi egyetemi hallgató, majd mezőgazdasági gépészmérnök. Jurijt mindenütt ott lehetett találni, ahol komszomolmunkára volt szükség. A szerény, tehetséges, jól dolgozó fiatalemberre felfigyeltek, s rövidesen Moszkvába került, a Komszomol Központi Bizottságának munkatársa lett. Hanem a fejlődés, a nagy tervek és nagy munkák korában Jurij Podtikajlovot egyre kevésbé vonzotta a félig-meddig íróasztal mellett végzett munka. Egy évvel ezelőtt véglegesen döntött és jelentkezett a szüzföldekre. Jelentkezését jóváhagyták, támogatták és rövidesen az akkor megalakult 600 ezer négyzetkilométernyi Szüzföldi Terület komszemoltitkára lett. 650 szovhoz — 17 millió hektár föld — Nos, ez már bizonyára nem íróasztal melletti munka ? — Hát, ami azt illeti, egyáltalán nem — válaszol nevetve. — De most már aztán igazán nem magamról akarok beszélni, hanem erről a nagyszervű vidékről és a még nagyszerűbb fiatalokról, akik itt dolgoznak. Nem véletlenül és nem méltatlanul nevezik ezt a területet Ifjúsági Területnek. A 650 új szovhozban eddig több mint 17 millió hektár föld került művelés alá és 350 ezer fiatal jött ide önként. Eddig 1954-től, a munka kezdetétől számítva több mint 3 milliárd púd gabonát adtak az államnak, most pedig azt tartják legfontosabb feladatuknak, hogy a takarmánytermesztést fejlesszék. Elsősorban a silókukoricáét, amiből a múlt évben 600 ezer hektáron termeltek igen szép — helyenként kiemelkedő — eredményekkel. — Két brigádvezetőnk, Kazbek Zsaparo és Anatolij Abramov 800 - 850 zöldtömeget takarított be hektáronként silókukoricából. Amilyen nehezen beszél önmagáról, olyan tűzzel, lelkesedéssel mesél a szüzföldekről, s az ott dolgozó fiatalokról. — Minden területen valósággal szárnyakat kaptunk a XXII. kongresszus nagyszerű terveitől, határozataitól — mondja. — Fiataljaink most abban versengenek, melyikük tud több, jobb terméssel hozzájárulni a kommunizmus építéséhez. — Van egy másik érdekes tervünk is. Néhány éven belül befejeződik a szüzföldi területeken a mezőgazdaság komplex gépesítése. Hogy akkorra elegendő szakemberünk legyen, mozgalmat indítottunk, amelyet talán így nevezhetnénk el: „Egy ember — több szakma." Azt szeretnénk elérni, hogy aki most traktoros, az sajátítsa el a kombájnkezelést, a sofőr mesterségét is. Ez elsősorban a fiúkra vonatkozik, de lányainknak is van mit tenni. A sátortáborok helyén ... Márciusban a mezőgazdasági dolgozók tanácskozásán Hruscsov elvtárs felhívta figyelmünket területünk olyan adottságaira, amelyek lehetővé teszik a tömeges baromfitenyésztést. A mi vidékünkön igen sok a természetes tó és lányaink már az elmúlt esztendőben 8 és fél millió kacsát neveltek fel ezeknél a víztárolóknál. Ebben az évben már 15 milliót adunk az államnak. — És hogyan élnek a fiatalok, akik a szűzföldek meghódításán munkálkodnak ? — A sátortáborok romantikája már a múlté, ebből csak azok részesültek, akik legelsőknek érkeztek meg. Ma már a szovhozok egyben mezőgazdasági városok is, vízzel, gázzal, rádióval, televízióval. Csak egy gondunk van még: kevés a zöld növényzet. Fásítani kell. Méghozzá sürgősen — teszi hozzá nevetve —, utóvégre húsz év múlva máf kommunizmus lesz és nem szeretném, ha most négyéves fiam 24 éves korában engem szidna, amiért nem heveredhet le a zöld fűre, vagy esténként nem ülhet le a kislánnyal egy árnyas fa alá a padra. A legszebb öröm — Akkor hát valóban sietni kell a fásítással. Épp elegendő munkája lehet azon a vidéken egy komszomoltitkárnak. — Van bőségesen. Nem érünk rá unatkozni. Az elmúlt évben, az év 365 napjából kétszázat úton töltöttem. — És mit szól ehhez a felesége? — Hát sokat éppen ö sem szólhat, mert ő meg építészmérnök és a szűzföldi területek építési központjának munkatársa. Dolgozunk mind a ketten, mint ahogyan dolgozik egész népünk, egész ifjúságunk, hiszen épp ez a lendületes, felfelé törő munka a legszebb a mi életünkben. S az utolsó szavakat olyan tűzzel, olyan őszinte meggyőződéssel mondja Jurij Podtikajlov, a szűzföldi komszomoltitkár, ahogyan csak a világ legszebb, legcsodálatosabb öröméről szoktak beszélni. B. í 1962. január 24.
