Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-24 / 7. szám

Ahol elkezdődött,... A tvaroznái EFSZ tagjai a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére kötelezettséget vállaltak az 1962. évi feladatok teljesítésére és túlteljesítésére. Azonkívül ígéretet tettek arra nézve is, hogy a harmadik öt­éves terv rájuk háruló mezőgazdasági feladatait négy év alatt teljesítik. Vállalásuk teljesítésében már az év első két hete alatt 50 mázsa sertéshúst, 50 mázsa marhahúst, több mint 10 000 tojást adtak el, és naponta 1300 liter tejet szállítanak. A téli időszakban rendbehoznak min­den hibás traktort, hogy a tavaszi munkák részére ki­fogástalan állapot­ban álljanak ren­delkezésre. A szövetkezeti is­tállókban egészsé­ges szarvasmarhá­kat nevelnek és várható, hogy állo­mányuk a legrövi­debb időn belül teljesen egészséges lesz. ... akik folytatják... A zeleneci szövetkezet (trnavai járás) dolgozói • napokban dolgozzák ki ezévi pénzügyi-termelési tervüket, melynek összeállításában a sikeres múitévi eredményekből indulnak ki. A tartalékok feltárása és a fogyatékosságok kiértékelése után arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy az idén a gabonaneműek termelését hektáronként 3 q-al, a húsét pedig 20 kg-al fokozhatják. A nagyobb termelési felada­tokat és azok biztosítására szolgáló intézkedéseket az össz-szövetkezeti felajánlásba vonták, melyet a tvaroznái szövetkezet felhívására készítettek elő a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére. Tervük kidolgozásában a SZLKP falusi szervezetének hat­hatós támogatását élvezik. Képünkön a falusi párt­­szervezet bizottsága Hűlik Augustin szövetkezeti elnök jelenlétében a kötelezettségvállalást dolgozza ki, amelyet aztán az egész szövetkezeti tagsággal megtárgyalnak. A szocialista mezőgazdaságért A MEZŐGAZDASÁG] DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1962. január 24. Ára 30 fillér XIII. évfolyam, 7. szám. HASZNOSÍTSUK a tavalyi tapasztalatokat! Kivonat V. KRUTINA mező-, erdő- és vízgazdasági miniszternek a január 18-én Prágában megtartott országos aktíván elhangzott beszédéből Az elmúlt esztendőben nép­gazdaságunk fejlődése általá­ban nem szűkölködött szép eredményekben, mezőgazdasá­gunk termelési és felvásárlási tervfeladatait azonban — né­hány részsikertől eltekintve — nem teljesítettük. Ez kedvezőt­lenül befolyásolta mezőgazda­ságunk kibontakoztatása az idei tervének biztosítását, amiért maradéktalanul le kell vonnunk a tavalyi tapasztalatok tanul­ságait. Dolgozóink kezdeményezésé­nek és áldozatkrszségének kö­szönhetjük, hogy főleg a gabo­nafélék begyűjtése során a ne­hézségek ellenére is sikerült meghonosítanunk a nagyüzemi szocialista technológia módsze­reit és az 1960-as évhez viszo­nyítva jelentős haladást kimu­tatni. Jó eredményeket értünk el az őszi repce betakarításá­ban: csaknem az összes őszi repcét kombájnnal arattule le. Az új módszerek széleskörű alkalmazása, nevezetesen a két­­nenetes aratás bevezetése foly­tán számos mezőgazdasági üzem lényegesen csökkenthétté a szemveszteséget és a be­gyűjtés időtartamát. Mezőgazdasági termelésünk fokozása érdekében mindenek­előtt a munkatermelékenységet állandóan kell növelnünk, amit főleg a nagyhozamú növényfaj­ták vetésforgó-részarányának folytonos emelésével, a tudo­mány és technika legújabb vív­mányainak megismerésével, el­sajátításával és meghonosítá­sával, a nagyüzemi termelési formák bevezetésével, valamint a munkaszervezés szocialista módszereinek alkalmazásával érhetünk el. Harmadik ötéves tervünk végéig 1000 hektár mezőgazdasági területre 2 mil­lió 300 ezer korona értékű gé­pesített eszköz esik majd. Ha­sonló mértékben növekszik majd a talajtermékenység fo­kozására fordított tápanyagok, valamint a vegyszerek mennyi­sége, a kártevők és gyomirtás érdekében. Dicsérettel kell megemlékez­nünk azokról a kiváló kombájn­­vezetőkről, akik teljesítmé­nyükkel két-, három- sőt több­szörösen túlszárnyalták a ta­valyi átlagot. Egyúttal azonban kifogásoljuk az országos vi­szonylatban elért átlagot, amely viszont messze elmaradt az (Befejezése a 3. oldalon.) A CSKP XII. kongresszusának tiszteletére fa A horvátgurabi szövetkezet baromfigondozói a pártkongresszus tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy terven felül eladnak a közellá­tás részére 15 ezer tojást, s 2000 kg baromfihúst. A fiatalok a talajerő gazdagítását kétezer köbméter kom­poszt készítésével segítik elő. A gaz­dasági udvart körülültetik gyorsnö­vésű fákkal, s komplex gépesített brigádot alakítanak. Nem feledkeznek meg az itteni fiatalok szakképzett­ségük elmélyítéséről sem: két lány mezőgazdasági középiskolába jár, öt pedig rövidebb időtartamú baromfi­­tenyésztő tanfolyamra. A kollektíva többi tagja pedig különleges barom­fitenyésztő tanfolyamon szerez szak­­képzettséget. (Fialka P., Horvátgurab) fa A Novákyi Szénbányák dolgozói 215 kollektív és 321 egyéni munka­felajánlását tettek a CSKP XII. kong­resszusa tiszteletére. A szocialista munkaverseny keretében 11 szocia­lista munkabrigád igyekszik, hogy kiváló eredményeivel példát mutas­son annak a 34 munkaközösségnek, amely a szocialista munkabrigád cím megszerzésére törekszik, (rp) fa A knézevsi „Vörös Október“ ne­vet viselő szövetkezet tagjai a XII. pártkongresszus tiszteletére vállal­ták, hogy terven felül eladnak az ál­lamnak 500 mázsa burgonyát, 75 má­zsa sertéshúst, 25 mázsa marhahúst, 10 ezer liter tejet, 12 ezer tojást és 24 mázsa komlót, (rup) Két műszakban A Nagyfödémesi Állami Gazdaságban a múlt év októberében bevezették a kétmüszakos etetést. A 90 fejőstehenet 3 etető látja el délig, 3 pedig déltől estig. A tapasztalatok azt mutatják, hogy e munkamódszer nagyon előnyös a dolgozókra és az állami gazdaságra nézve is. Amióta ugyanis át­tértek a kétmüszakos etetésre, nagyobb a rend és a tisztaság az istállókban, s több időt szentelhetnek a takarmányok előkészítésének, ízesítésének és ez­által megnövekedett a tehenek hasznossága is. Ez év első negyedében a Orföldi Állami Gazdaság porbokai üzemegységében is bevezetik ezt a munkamódszert s itt 280 tehenet gondoznak majd két műszakban. Krajcsovics Ferdinánd (Galánta) Diplomáciai mozgósítás Kuba ellen Uruguay fővárosában, Punta del Estében január 22-én megnyílt az Amerikai Államok Szervezete tagállamai külügyminisztereinek értekezlete. Az értekezlet ünne­pélyes megnyitása után a tárgyalást 24 órával elhalasz­tották, hogy a résztvevők „előzetes előkészítő megbe­szélésen“ vehessenek részt. Az egyik párizsi sajtóiroda közlése szerint az Ame­rikai Egyesült Államok többhetes diplomáciai mozgó­sítása nem járt olyan sikerrel, hogy nyílt vitába bo­csátkozhatna a kubai kérdés lényegéről. A Punta del Este-i politikai megfigyelők véleménye szerint, amennyiben az USA kormánya igyekezni fog keresztülhajszolni Kuba elleni agresszív politikáját, ez az értekezlet résztvevői között szakadást idézhet elő. Az Amerikai Államok Szervezetébe tartoznak Kanada kivételével az amerikai kontinens összes országai. * * * A jelenlegi értekezleten a szervezet legnagyobb álla­mainak, Argentínának, Brazíliának és Mexikónak állás­foglalása rendkívül befolyásolhatja a megbeszélések kimenetelét. Közismert, hogy éppen az említett orszá­gokban a közvélemény döntő többsége elutasítja Was­hington agresszív terveit Kubával szemben. — Hány éves a fia, Bajkai bácsi? — Az én fiam? Huszonkettő. — Palócos kiejtéssel beszél. Sovány, deres hajú ember. Fekete ruhát vi­sel és gumicsizmát. Cigarettával kí­nálom..Nem fogadja el. Szűzdohányt szív. Sodorja. Gépiesen végzi, letépi a kiállóó részeket és rágyújt. Fe­lém fordul. — Elhívhatom « fiamat — mond­ja. — Nem aludt egész éjjel — ellen­kezem. — Az igaz. Tie ha már így va- S gyünk... hisz az'én fiam... Aztán mégis igazat ad nekem. £s így van ez jól, Bajkai bácsi. Nem szabad zavarni a munkában elfáradt embereket, mert Jenő megérdemli a pihenést. Nem minden huszonkét­­éves csinálta volna végig azt, amit a maga fia, Bajkai bácsi... -gs— Ha összeül a fórum Napjainkban fontos esemény ját­szódik le falvainkon. Zárszámadást tartanak szövetkezeteink. A legfel­sőbb fórum összeül, hogy meghányja­­vesse az elmúlt év eredményeit, hiá­nyosságait s irányt szabjon a további munkához. Nem új dolog az évzáró gyűlés, de kell hogy újat hozzon, és a termelés fokozását szolgálja. Elvár­ja ezt népgazdaságunk, hiszen szá­mos szövetkezet már a tizenkettedik zárszámadását tartja. A nagyüzemi gazdálkodás évtizedes tapasztalatai után az idei gyűlés méltán betöltheti hivatását. A szocialista szellemben gondolkodó szövetkezeti tag ma már nemcsak az osztalék mennyiségére kíváncsi, de aprólékosan ismerni akarja a történeteket, keresi a gaz­dálkodás fellendítésének lehetőségeit, hogy alkotó módon hozzájáruljon a közös felvirágzásához. Hogy ez így történjék, ahhoz » vezetőségnek is hozzá kell járulnia. A beszámoló legyen hű tükörképe az év eseményeinek. Az eredmények mellett bátran bírálja a hiányosságo­kat, szépítgetés nélkül elemezz# okait, s mutassa meg a kivezető utat. Ha az évi elemzés alapos, a vita nem marad el, természetesen ha a vezetőség szóhoz juttatja a tagokat. Mert mondjuk meg őszintén, hogv az ellenkezője is előfordul, különösen a hosszú éveken keresztül egy hely­ben topogó szövetkezetekben. Ez ab­ból adódik, hogy a vezetőség fél a tagság hangjától, fél a bírálattól. Mindent elkövet, hogy elejét vegye a vita kibontakozásának. Ilyen eset­nek voltunk szemtanúi többek között tavaly a sásdi szövetkezet évzáró gyűlésén. A fóbeszámoló elhangzása után Körösi elvtárs, a szövetkezet el­nöke nyitottta meg a vitát, s ami­kor senki nem jelentkezett, tüstént feltette a következő kérdést: „Mikor osszuk szét a munkaegységekre járó osztalékot, most vagy holnap?“ Természetesen mindenki aznap akarta, hiszen a szövetkezet fenn­állása óta ez volt az első ötkoronás osztalék. A pénzt kiosztották, a vita elma­radt. A tagok nem jutottak szóhoz, pedig éppen az ilyen szövetkezet tagságának kellene elgondolkozni, sa­ját gazdaként, nyíltan felvetni a kér­dést, vajon mi oka, hogy évek hosszú során nem került sor a munkaegység tervezett értéke második felének ki­osztására. Annál is inkább fájdalmas ez a pont a gyöngébben gazdálkodó szövetkezetek tagjai számára, mivel jól tudják, hogy az ország számos szövetkezetében 25 — 30 koronát ér egy munkaegység, viszont náluk csak felét. Az egész tagság érdeke, hogy a zárszámadó taggyűlés ezt a kér­dést mélyrehatóan megvitassa. A Körösihez hasonló vezetők, tuda­tosan vagy tudatlanul két lábbal ti­porják a szövetkezeti demokrácia alapelveit, lebecsülik a tömegek sze­repét a vezetésben. A tagság hozzá­járulása nélkül nem lehet előrehala­dás, hiszen minden szakaszon ők a terv megvalósítói. Köztudomású, hogy Szlovákia me­zőgazdasága 19 000 tonna hússal, 41 millió liter tejjel és 20 millió tojás­sal maradt adós a közellátásnak. Ezen nagymennyiségű élelmiszer ára most, zárszámadáskor, sajnos, nem kerül­het az adósok zsebébe. Pedig szám­talan lehetőség kínálkozik a helyzet megjavítására. A mezőgazdaság gé­pesítése gyors ütemet mutat, neme­sített vetőmagvak, műtrágya és kü­lönböző növényvédőszerek állnak ren­delkezésre s ki tudná még felsorolni mindazon segítséget, amelyeket szo­cialista államunk nyújt mezőgazdasá­gunknak. A termelés fokozásának kulcsa kezünkben van, de szükséges, hogy okosan, szakértelemmel forgas­sák azt. Az 1962-es év még igényesebb fel­adatok elé állítja mezőgazdaságunkat. Nemcsak az elmaradt adósság tör­lesztése van soron, de a növényter­mesztést 10,3 %-kal, az állattenyész­tési termelést 4,3 %-kal növelnünk. Ezek a számok nagyok, de elérhe­tők. A tavalyi év gazdálkodásának komplex elemzése megmutatta, sok a rejtett tartalék. Az igyekezet sem hiányzik. Mezőgazdasági dolgozóink tenniakarását megsokszorozza a pár­tunk XII. kongresszusára való készü­lődés. Nap mint nap újabb és újabb vállalások születnek, amelyek a ter­vezett feladatok túllépését szorgal­mazzák. Az idei évzáró közgyűlések vitája legyen alapköve a közö's gazdálkodás fellendülésének. Tartsuk be a szövet­kezeti demokrácia alapelveit és segít­sük elő a gazdálkodás elemzésének széleskörű kibontakozását. A tagok felszólalása láncszemként kapcsolód­jon azon építő javaslatokhoz, ame­lyeken keresztül kitűzött célunkat elérjük. ...és kik követik? TTajnalban ólmos eső esett. Nem AJ- sok, éppencsak annyi, hogy az út kemény göröngyein vékony jég­burok képződött. Az ablakokban már itt-ott kigyúlt a fény, ébredeztek az emberek, készültek a munkába, és nem tudták, hogy ólmos eső esett... Bajkai Jenő se tudta. Megtö­rölte az utolsó kismalacot, aztán a kezét és nyújtózott egyet. Valami jóleső melegséget érzett, amely las­san végig hullámzott rajta. Sikerült. Pedig már azt hitte, sohasem ér véget. A kismalacok összebújva alud­tak a puha almon. Még jó, hogy vannak ezek a villanymelegítók, nem kell félni, hogy felfáznák. Álmos volt és fáradt. Jó lenne aludni már, elnyúlni a puha párná­kon és nem gondolni semmire. De nem tehet. Sehogy sem tehet. Külön­benis nemsokára megvirrad és jön Etel néni vagy a zootechnikus, s azt a pár rövid órát már igazán kibírja. A kutricában megmozdult az anya­koca, aztán megint csönd lett, csak a kismalacok halk szuszogását hal­lotta, Lassan múlt az idő. Talán el is szunyadt, de csak igen rövid idő­re. Lépésekre riadt fel, nyílt az ajtó. Azt hitte, Etel néni jön. De nem. Az apja volt. — Nem tudtam aludni. — Itt vannak, él mind — intett a malacok felé. — Hát... akkor elmehetnél pi­henni. — Az öreg szeme gyanúsan kezdett csilogni. — Megvárom Etel nénit. — Menj csak, vigyázok én addig. — A kocára ügyeljen. Egy kicsit vad. — Vad. Előhasi, ideges még. — Nem szokta meg a helyét, azért olyan. — Vigyázok rá. * * * így történt. így mondta Bajkai bácsi, így mondta T ó t h Etel, Baj­kai Jenő „Etel nénije“, aki alig idő­sebb nála pár évvel, s akivel együtt gondozzák a kétyi szövetkezet anya­sertéseit. Amikor mindezt elmesél­ték, Jenő aludt. Délelőtt 10 óra volt és a hajnali fagy már fölengedett. B ohák Bélával, az EFSZ zootech­­nikusával és Bajkai bácsival a kutri­cában futkározó malacokat nézeget­tük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom