Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-24 / 7. szám

MARIANNE az OAS árnyékában Van úgy, hogy egy rajz tömöreb­ben fejezi ki a gondolatot, mint több­oldalas fejtegetés. Legutóbb két ilyen alkotás is került a kezembe. Az egyiken három OAS-gyilkos a párizsi rendőrség épületének közelében tá­madásra készen kúszik előre. Egy­szer csak az egyik őrszem meglátja őket és elki41tja magát: Jönnek az ultrák, merre fussunk? Az ellenkező irányba! — hangzik bajtársa válasza. íme, a francia rendőrség úgyneve­zett ébersége, vagy éljünk az ö sza­vukkal, „hajtóvadászata" az ultrák ellen, Ellenkező irányba futnak, sü­ketnek tartják magukat, ha a fasiszta gyilkosok gépfegyvereinek és plasz­tikbombáinak moraja hangzik. De bezzeg nyomban ott vannak, ha va­lahol a munkások lába dobban a sza­badság és demokrácia védelmében. A másik rajz még találóbb. T1 m, • neves francia újságíró és karikatu­rista az Express című párizsi lap ha­sábjain — ki tudja már hányadszor — de Gaullet választotta tustollának célpontjául. A tábornok feje fölött Damoklész kardja függ, az OAS há­rom betűjével. De a kardot nem zsineg erősíti a falra, amely bármely pillanatban elszakadhat és a gyilkoló fegyver ledöfheti az alattta állót, A markolatot maga de Gaulle fogja, ő emeli önmaga fölé a kardot, amely saját pusztulását okozhatja. A mai francia helyzetet valóban az jellemzi, hogy a fasizmus szennyes árnya bármely pillanatban átszakít­hatja a gátakat és elsodorhatja az V. köztársaságnak de Gaulle felépí­tette intézményeit. Tegyük hozzá: ezt az áradatot az V. köztársaság duz­zasztotta fel, de Gaulle politikája táplálta a szennycsatornát, amely most a mélyből készül feltörni. Az OAS (Organisation Armée Sec­­réte) nevű titkos hadsereg gyilkosai Algériában és Franciaországban egy­aránt gyilkolnak, terrorizálnak. Vezé­rük, Sálán tábornok, akit de Gauilék halálra ítéltek, spanyolországi tartóz­kodása után^ most Nyugat-Németor­­szágba látogatott és Adenauerékkel tárgyal „kereskedelmi kérdésekről“! Százak és ezrek estek áldozatul az ultrák gyilkoló-dühének. Naponta ér­keznek hírek, különösen Algériából, hogy az OAS-gyilkosok több embert megöltek. Az anyagi károk is rend­kívül súlyosak. És mit tesznek de Gauilék a terroristák megfékezésére? Semmit! Ellenkezőleg: a párizsi dol­gozók január első hetében lezajlott tüntetésén a francia rendőrök puska­tusai töbB demokrata fejét zúzták szét, akik a francia nép többségének elszántságát és megvetését tolmá­csolták az OAS terrorja miatt. De Gaulle a polgárháború szélére sodorta az országot. Esztelen algériai politikája és az ultrákkal való cim­­borasága gyászos politikájának haty­­tyúdalát jelenti. Már egyes NATO- berkekben is elégedetlen hangok ütik fel fejüket a tábornok politikája miatt. Marianne, a francia köztársasági gondolat jelképe, az OAS árnyékában éli gondterhes napjait. Mi lesz veled Franciaország? - kérdi aggódva a haladó világ. Vajon túléli-e a francia demokrácia a fasizmus kihívását? Határozott összetartásra, szolidari­tásra van szükség. A francia haladó tömegek erejében pedig lehet bízni. A párizsi kommün mély gyökereket eresztett a francia tömegek gondola­tában és azóta is táplálja őket a sza­badság, egyenlőség, testvériség akkor megfogalmazott és örökké lelkesítő szavainak valóraváltásáért. A Francia Kommunista Párt, amely éberen őrködik a köztársaság füg­getlensége és demokráciája felett, milliós tömegeket mozgat meg a fa­sizmus veszélyének elhárítására. Küz­delmes ez a harc, de győzelmet hoz. A francia dolgozók hiszik és tudatá­ban vannak annak, amit a Francia Kommunista Párt fogalmazott meg: „A francia nép csak saját erejére számíthat a fasizmus ellen vívott harcában!" Tudatában van és így is cselekszik. De ez az erő annál nagyobb és el­­söpröbb, mert az egész világ haladó közvéleménye mély szolidaritásáról és őszinte támogatásáról biztosítja a francia nép igazságos harcát a fasiz­mus megfékezéséért! Tóth Géza Egy évvel a Szűzíöldek kerületének megalapítása után A Kazah SZSZK legnagyobb gabona­termelő körzetének, a Szűzföldek ke­rületének dolgozói nemrégiben ünne­pelték szorgalmas munkájuk első év­fordulóját. A Moszkvából, Leningrád­­ból, a Kaukázusból és a Kubán-vidék­ről ideköltözött önkéntesek ezrei most készülnek fel a tavaszi munkára. Képünkön a Mamlutszkij-szovhoz laboránsai, R. Pirkova (jobbra) és Firszovova a tavaszi vetésre kisze­melii kukoricát ellenőrzik. (Foto: CTK-TASZSZ) A lubochnai csendőr-vérengzés — Ruzomberok decemberben de­rekasan helytállott, a munkások maradéktalanul sztrájkba léptek. Egy teljes hétre leálltak a gyárak... És mégis a kapitalisták győztek! Ho­gyan lehetséges az? — méltatlanko­dott a ma már 81 éves Frantisek Konéinsky elvtárs, amikor 41 év előtt elindult a lubochnai kongresszusra. — Üj pártra van szükségünk, gerince­sebbre, harcosabbra, kommunista pártra! Alig pitymallott, már talpon volt, szedelőzködött. A ruzomberok! vasút­állomáson további küldöttekkel ta­lálkozott. Valamennyien bizakodó hangulatban voltak, csupán egyikük aggodalmaskodott: „Hátha csendőrö­ket küldenek nyakunkra?!" — Már hogy’ a csudába találnának ránk ab­ban az isten háta mögötti faluban! — hurrogták le a többiek. — Lubochna akkoriban valóban csak afféle har­madrangú, eldugott „falusi" fürdő­hely volt. A Kollár-féle nyári vendéglő felé tartottak, amely télvíz idején — fürdővendégek híján — bizony kon­gott az ürességtől. A falu népét pe­dig viskóiba rekesztette a csikorgó hideg. A hodálynak beillő „nagyte­remben" várakozók viharosan üdvö­zölték az újonnan érkezőket. Elvtár­sak jöttek Bratislavából, Banská Bystricáról, Zilináról, Vrútkyból, Lip­­tovsky Mikulásból. Szlovákok és ma­gyarok, ukránok meg németek. Kon­­cinsky sokat ismert közülük, hiszen félévvel annak előtte nem egy elv­társsal találkozott a prágai kongresz­­szuson. A vrütky-i munkásegyüttes zené­szeinek jutott az a megtisztelő fel­adat, hogy az Internacionáléval meg­nyissák Szlovákia forradalmi munkás­ságának kongresszusát. A Proletár­himnusz elhangzása után egymást követték a munkásküldöttek beszá­molói. Konéinsky is érezte, hogy új útra kell térnie, Lenin, a nagy for­radalmár pártjának tanai és tapasz­talatai által megvilágított útra. A régi szociáldemokrata politika nyomasztó súlya kölöncként hullott le róla. Megtapsolt minden merész javasla­tot s előre örült annak, hogyan szá­mol be majd ő maga is minderről a szervezetben. De estére üröm vegyült az öröm poharába, mert — megjelentek a csendőrök. Hát mégis kipuhatolták hollétüket? Bizony maga Skycák, Ru­zomberok csendőrparancsnoka hajta­tott utánuk szánon Lubochnára s most itt terpeszkedik bundájába burkolódzva, vészjósló ábrázattal kö­vetve a szónokok minden egyes sza­vát. Éppen a Kommunista Interna­­cionálé 21 feltételének elfogadásáról szóló határozati javaslatnál tartottak, amikor a „csendőristen" elérkezettnek látta az időt: felugrott ültéből s „magyarázatot" követelt a feltéte­lekre nézve. És mivel az elnökség figyelemre sem méltatta kihívó köz­beszólását, mint a gonosz szellemet hessegetö ördögűző, elorditotta ma­gát: „Elég! Vége! Takarodjatok!" A nyilvánvalóan előre megbeszélt jeladásra kivágódott a terem ajtaja és a csendőrök szuronyrohamra in­dultak a védtelen munkások ellen. De ugyanakkor felhangzott egy har­cias felkiáltás: „Ki van a javaslat elfogadása mellett?" A csendőrök elől hátráló munkásküldöttek erre felemelt kézzel kiáltozták: „Elfogad­juk! Mellette vagyunk! A „demokrá­cia védelmezői" dühükben puskatus­sal ütlegelték a jelenlévőket, szuro­nyukat döfték beléjük, amíg kabát­juk vértől ázott cafatokban foszlott le róluk. Még bele is rúgtak a földön fetrengő sebesültekbe. De a kongresszus sikerét nem tud­ták meghiúsítani, mert annak hatá­rozati javaslatát a munkások egy­hangúan elfogadták. És jóllehet a küldöttek egy részét hazautazásra kényszerítették Skycák pribékei, a küldöttek javarésze mégis teljesítette küldetését: másnap a ruzomberok! Munkásotthonban — úgyszólván a járási főnök orra előtt — titkos tár­gyaláson befejezték a kongresszust. Konéinsky elvtárs is büszkén jelent­hette munkatársainak a szervezet­ben: „Leszámoltunk az elvnélkülisé­gekkel, immár új útra térünk! • * • Hogy mindez csakugyan Így ját­szódott le, bizonyítja az a bizalma* jelentés, amelyet félévvel a történ­tek után Masaryk elnök elmére küld­tek Bratislavából az itteni hatósá­gok: „Lubochfia a szlovákiai kommu­nizmus kibontakozásának tűzfészke. Azóta gyorsabb ütemben halad fej­lődése, a kommunista szervezetek alapítása és szaporodása egyre na­gyobb méreteket ölt". Ján Hrobáí Ford.: K. E. Két halálos baleset traktoron • A Békevédők Csehszlovákiai Bi­zottsága táviratot intézett a Havan­nában ülésező Kubai Békevédők Bi­zottságához, amelyben a többi között a következőket írja: Csehszlovákia népe felháborodással (téli el az amerikai imperialisták arra irányuló kísérleteit, hogy az Amerikai Államok Szervezetét használják fel a kubai forradalom elleni újabb had­járatra. Határozottan tiltakozunk az ellen, hogy az USA beavatkozik Kuba belügyeibe és semmibe veszi a nem­zetek önrendelkezési jogát. • Mikojan elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első he­lyettese afrikai körútjáról visszatért Moszkvába. A repülőtéren tett nyi­latkozatában kijelentette, hogy igen hasznosak voltak a szovjet küldött­ség és az egyes afrikai államok kép­viselői közti megbeszélések. • Lemondott Tanganyika minisz­terelnöke. Nyerere, Tanganyika mi­niszterelnöke benyújtotta lemondását. A hivatalos közleményben nem emlí­tik meg a miniszterelnök lemondá­sának okát. A PROLETÁR NEMZETKÖZISÉG LENINI IRÁNYA A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak új programja világosan leszö­gezi, hogy a Szovjetunióban folyó kommunista építést úgy tekinti, mint az egész szocialista világrendszer népeinek a kommunizmus győzelmé­ért folytatott harca szerves részét. Hiszen a szocializmus és a kommu­nizmus építése valamennyi szocia­lista ország népeinek közös ügye, s ebben a nagy munkában kell, hogy segítsék egymást. Ezért az SZKP programjában éppen úgy, mint a többi testvérpárt programjában, fon­tos helyet foglalnak el a szocialista államok egymáshoz való viszonyának kérdései. Különös sajátossága a pro­gramnak, hogy nemcsak a Szovjet­unió, hanem valamennyi szocialista ország és az egész kommunista vi­lágmozgalom tapasztalatait tükrözi. Tulajdonképpen ez is igazolja a program proletár internacionalizmu­sának lenini irányát. A pártellenes csoport eltávolítása, amelyben különösen Molotov, Kaga­­novics, Malenkov és Sepilov játszott vezető szerepet, igen nagy jelentő­séggel bír a párt lenini normáinak helyreállításában. Ez a csoport meg akarta fosztani a proletár internacio­nalizmust egyik legfontosabb tételé­től, a szocialista hazafiasságtól, a népeknek saját hazájuk iránt érzett szeretetétől. Olyan „elméleteket“ tá­­koltak össze, amelyek szembeállítot­. Hányszor elhangzott már a fi­­d gyelmeztetés, hogy a traktorosok­­f nak munka közben különösen f ügyelni kell, s hogy traktort csak í 18 éven felüliek vezethetnek, f akiknek hajtási engedélyük van. f Sajnos a pontos előírásokat sok r esetben nem tartják be és ezért \ még mindig sok a baleset a trak­­\ torokon. Az alábbiakban két fzo­­\ morú balesetet mondunk el oku­­} lásul. Egy ködös téli reggelen a likéri vegyipari üzem bejárata előtt mun­kások tevékenykedtek egy traktor körül. A traktoros, R. János rakodás közben otthagyta a traktort, s be­ment melegedni az épületbe. Vissza­térés után azonnal felpattant a trak­torra és ... iszonyú kiáltás, majd a kardántengelytől el vágódva egy­kettőre vértócsa piroslott körülötte, s a tengely pedig tovább tépte ru­háját. A súlyosan megsebesült trak­ták az internacionalizmust a népek egyenjogúságával. Természetes, hogy a proletár internacionalizmus ilyen értelmezésének semmi köze sincs a leninizmushoz! Ellenkezőleg: a pro­letár internacionalizmus magában foglalja a szocialista hazafiasságot, a hazaszeretet, a szocialista rend­szer népeinek szeretetét, a világ minden dolgozója és minden haladó embere iránt érzett testvéri szoli­daritást. A szocialista világrendszer orszá­gainak együttműködését gazdasági szempontból a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, védelmi szempont­ból pedig a varsói szerződés bizto­sítja. A KGST már eddig is rendkívül nagy sikereket könyvelhet el a szo­cialista országok gazdasági fejlesz­tésének erőfeszítéseiben. A XXII. kongresszus ismételten hangsúlyozta, hogy tovább keli szélesíteni a tag­államok közötti szoros gazdasági együttműködést és tökéletesíteni kell a legmagasabb szintű műszaki fej­lesztést. Az egyes országok termé­szeti kincseinek feltárása, közös se­gítséggel, az ipari és mezőgazdasági termelés mielőbbi összehangolása megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a szocialista országok aránylag egyidőben érjenek a fejlett kommu­nista társadalom építésének szaka­szába. A varsói szerződés pedig, amely magában foglalja a szocialista államok védelmi erejét, éberen őr­ködik békénk és gazdasági sikereink felett. toros a kórházbaszállitás közben ki­szenvedett. Fiatal feleségét és gyer­mekét itthagyta az alig 30 éves R. János. Mi volt oka korai halálának, kit terhel a felelősség? R. Jánosnak 1955. január 13-tól volt hajtási en­gedélye traktorra és 1960. december 28-án a harmadik osztályú minősítést is megszerezte. Az előírások szerint a traktoros­nak addig nem szabad helyét el­hagynia, amíg a gépet le nem állítja. Mégis hány traktoros szegi meg ezt az előírást. Nem szabad a szeren­csére, gyakorlatra számítani, vagy az előírást figyelemre se méltatni. A kardántengely által okozott sérülés legtöbbször súlyos vagy halálos. Ennyit tanulságul a traktorosoknak. R. János esetéért a jegyzőkönyvi adatok szerint felelős a tornaijai gépállomás is, mert a munkacsoport vezetője nem gondoskodott fedőlap­ról a hengerre, holott ezzel minden AZ ALBÁN MUNKAPÁRT VEZETŐINEK ELHAJLÁSA Az Albán Munkapárt vezetői, akik sutba dobták a proletár internacio­nalizmus sérthetetlen elveit és dur­ván lábbal tiporva népük akaratát, abba az irányba fordultak, hogy meg­rontsák viszonyukat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A szovjet kommunisták és az egész kommunista világmozgalom nem nyugodhat bele ebbe a hitszegő po­litikába. Ezért ítélte el a XXII. kong­resszus oly nyíltan és bátran az albán vezetők káros politikáját, amellyel éket akarnak verni az albán és a szovjet nép közé. Ez a politika eleve kudarcra van ítélve. Meggyőződésünk, hogy az albán nép nem tűri sokáig, hogy a személyi kultusz megtestesítői lábba! tiporják jogait, hogy fékezzék a szocialista demokrácia kibontakozását Albániá­ban. A kommunizmus ellenségeinek semmiféle mesterkedései, a szocia­lista tábor útján jelentkező semmi­lyen nehézségek sem képesek meg­ingatni a szocialista országok barát­ságát és testvéri hűségét, aláaknázni kölcsönös bizalmukat. A szocialista országok közössége minden megpró­báltatásból még összeforottabban ke­rül ki. Ez a szocialista proletár in­ternacionalizmus nagy erejének, a kommunista- és munkáspártok esz­mei egységének, bölcs marxista­­leninista politikájának eredménye. (tg) sérülést megakadályozhatott volna. A karbantartók ne essenek kétségbe, ha nincs a fedölapos rés. Sőt a rés is sokszor bajt okozhat, ha a vezető a nagy sietségben nem veszi figye­lembe. Ez éppen elegendő arra, hogy nadrágja szélét befogja, és máris megtörténik a szerencsétlenség. Ezért többször alaposan át kell nézni az alkatrészeket, és a hibát már indu­lás előtt ki kell javítani. Semmilyen körülmények között nem engedhető meg, hogy géphiba vagy a karban­tartók és a javítók felületes mun­kája miatt munkások életüket ve­szítsék vagy súlyos sérülést szenved­jenek. Szolgáljon tanulságul R. János tragikus halála minden traktoros számára. Senki ne felejtse, hogy csak az elbírások pontos betartása bizto­sít teljesen a baleset ellen. Ezt mu­tatja a traktorok által okozott bal­esetek statisztikája is. Az előírások szerint a fogaskerekeket a henger kiálló végét be kel! fogni vagy leg­alább havonta kell biztosítani. Ezen­kívül az üzemek rendszeresen tart­sanak előadásokat a gépek biztonsá­gos használatáról, s időnként ellen­őrizzék, hogy milyen mértékben sa­­jásították el azokat a dolgozók. A második eset J. Józsefnek, a lu­bochnai erdőgazdaság traktorosának halála, amely még megrázőbb, mert három gyermek maradt apa nélkül. Hogy történt a baleset? 1961. február 1-én J. József lánctalpas traktorával lejtős terepen végezte az erdei mun­kát. Éppen másik munkahelyre indult a jeges havon, 70 fokos lejtőn lefelé. Eredetileg a jármű egy másik trak­torhoz volt erősítve, amely az ő gépét lassacskán engedte lefelé. A baj ak­kor történt, amikor a lefelé haladó traktoros rosszul becsülte a még előtte álló útszakaszt, s elkapcsolta gépét a másiktól. A lejtős, jeges terepen a traktor megcsuszamlott, majd felfordult, s vezetőjét maga alá temetve 4 méteres mélységbe zu­hant. J. József esetében hiba volt az is, hogy túlbecsülte traktorát. A lánctalpasok nem megfelelők a meg­erőltető erdei terepen, ha a talp­szögletei kopottak. Ilyen állapotban a gép a jeges talajon, sziklás részen, fán, gályákon könnyen megcsúszik. Ha olyan traktort helyeznek üzembe, amely a kérdéses munkahelyen nem biztonságos, ezért az üzem vezető­sége a felelős. Ismét hangsúlyozzuk, hogy az üzemeknek gondoskodniuk kell megfelelően képzett karbantar­tókról; olyanokról, akik lelkiismere­tesen végzik munkájukat. I Saját boldogságunkért és a jövő nemzedékért dolgozunk. Munkánk akkor szép, ha örömünk telik benne. A gép megkönnyíti mun­kánkat, nekünk pedig mindent meg kell tennünk, hogy ne válja­nak baleset és halál okozóivá. A géppel végzett munka csak ak­kor lesz igazán biztonságos, ha az üzemek vezetősége megfelelő gé­peket vesz üzembe, gondoskodik karbantartásukról, kezelőik pedig pontosan betartják az előírásokat. Dr. Jozef Majersky Már több mint két hónapja, hogy a moszkvai Kreml udvarán felépített kongresszusi palotában elhangzott a kommunizmus felépítésének gigászi programja, de a világsajtó mind gyakrabban vissza-visszatér a törté­nelmet formáló dokumentum részletes elemzésére. Ami­kor az alábbiakban foglalkozunk az SZKP XXII. kong­resszusának jelentőségével az egész szocialista világ­rendszer szempontjából, kell, hogy leszögezzük: a szo­cializmus áttört egy ország határán túl és világrend­­szerré vált. És ma már ez a világrendszer szabja meg a történelem fejlődésének irányát. Gazdasági, politikai, tudományos, kulturális és védelmi erejével egyszer s mindenkorra kiharcolta fölényét az egyre súlyosabb ellentétekkel küszködő kapitalista világgal szemben. A XXII. kongresszus és a szocialista világrendszer 1962. január 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom