Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-21 / 6. szám
(Folytatás az előző oldalról.) Sára termed majd leromlik, s elapad a teje Az ilyen tehenészetben a tejtermelés igen alacsony színvonalon áll és magas az önköltség. Hiszen tudjuk, hogy a tej önköltségi árának legalább a 70 %-át a takarmányozás költségei képezik. Az alacsony hozamú teheneknél a költségekből igen nagy rész esik egy liter tejre. Nem is szólva arról, mennyi értékes takarmány vész kárba a tejtermelés szempontjából. Hogy ennek elejét vegyük, szükséges valamennyi mezőgazdasági üzemben bevezetni az állatok hasznosság szerinti takarmányozását, mégpedig úgy, hogy olcsóbb terimés takarmányokból állítjuk össze az alaptakarmány adagokat, amelyben biztosítjuk a testsúlynak megfelelő létfenntartó adagot, s ezen felül az átlagos tejtermeléshez szükséges tápanyagokat. Ezt azután pótabrakkal egészítjük ki a tehenek egyedi termelőképessége szerint. Ezzel nemcsak a túletetést vagy a takarmánypazarlást szüntetjük meg, de a takarmányalap felhasználását gazdaságosabbá tesszük, mivel növekszik a termelés. A takarmányozásnak ez a formája a nagyüzemi gazdálkodás leghaladóbb módja, ami elméletben közismertnek mondható. Azért csak elméletben, mert ennek megvalósítása még számos szövetkezetben hátra van. Ez főleg annak tudható be, hogy a hasznosság szerinti takarmányozás nagyobb szakképzettséget, jobb szervezést és ellenőrzést, s némileg több munkát is igényel. Hiszen a hasznosság szerinti etetéskor a teheneket egyedileg, vagy kisebb csoportokban takarmányozzuk. Az egyedi takarmányozás megvalósításához bizonyos előfeltételek, berendezések szükségesek, például egyedi rácsok, hogy egymás adagját el ne ehessék az állatok stb. De ez a befektetés sokszorosan megtérül a hozamok növekedésében és a takarmány gazdaságos felhasználásában. A csoportos takarmányozásra azonban valamennyi üzem máris áttérhet. Lényege az, hogy egyenlő termelőképességű állatokat egy csoportba osztjuk és az átlag termelésüknek megfelelő takarmányozásban részesítjük. Ez a módszer csak átmeneti jellegű lehet, mivel a termelés változása az állatok állandó átcsoportosítását kívánja meg Ezeket az intézkedéseket a tehenészetben máris foganatosítsuk, nehogy majd tavasszal főjjön a fejünk az alacsony termelés és a takarmányhiány miatt. Sárogh Endre Röviden... • Az idei és jövő évi rizstermését Uruguay nem tudja értékesíteni, mert legnagyobb fogyasztóját, Kanadát, az Egyesült Államok árasztotta el saját rizsfeleslegével. * * * j [ • A kaliforniai partok mentén ta( I Iáiható a világ leggyorsabban fejlődő < I növénye. A különleges tengeri moszat j | fél métert nő naponta a víz felszíne I | alatt. * * * • Argentínában ún. „ultrahangra" felerősített rádiókészülékekkel védekeznek a sáskajárás ellen, amitől tömegesen pusztulnak a sáskahadak. Ukrajnán, amelyet 1961. októberének első felében látogattunk meg, teljes folyamatban volt a cukorrépa betakarítása. Ukrajna a Szovjetunió legnagyobb répatermesztő vidéke, mert a 4 300 000 hektár cukorrépa-területből az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaságban több mint két millió hektárnyi területet vetettek be cukorrépával, ebből mintegy fél millió hektárt takarmányozási célokra. Az elmúlt hét esztendő folyamán a cukorrépa termőterületét több mint kétszeresére növelték. A terület bővítésével egyidejűleg nagy gondot fordítanak a gépesítésre, hogy így a kézi munkaerőt a lehető legkisebb mértékre csökkentsék. A cukorrépa keresztirányú ritkítását vagyis csokrozását 1936-ban kezdték nagyban bevezetni, hogy ezáltal megkönnyítsék a növények egyelését és kétirányú művelését. Két évvel ezelőtt Melnyicsenko elvtárs, az „Ukrajna“ kolhoz (Klrovogradi kerület) gépesítési csoportja vezetőjének módszere szerint az üzemi kísérletekben úgy szervezték meg a cukorrépatermesztést, hogy az a lehető legkevesebb kézi munkát igényelje. Ez idő szerint már 305 kolhoz 20 000 hektáron alkalmazza ezt a módszert. S miből áll a cukorrépatermesztés e nagyüzemi módszere? Elsősorban a talajt ősszel és tavaszszal jól előkészítik, a táblát tökéletesen gyomtalanítják, egymagvú (szegmentált) répavetőmagot használnak (ebből a hektáronkénti vetőmagszükséglet 8 kg) a kikelt növényállományt a sorokra keresztben láncos boronával járatják meg, majd amikor a cukorrépán megjelent a sziklevél utáni első levélpár, ismét keresztben megritkítják, a sorokban kb. 25 cm-es répaszigeteket hagyva. Ha az egy méternyi sorhosszon 20-nál több növényegyed maradt, a keresztirányú boronálást megismétlik, majd elvégzik az egyelést. Azután ötször-hatszor sarabolnak és elszórják a szerves és ásványi trágyák keverékét. Hosszúnyelű kapával minden női dolgozó egy nap alatt 28 — 30 árny! területen végzi el az utóegyelést. A répát folyamatosan, megszakítás nélkül takarítják be a KS — 3 jelzésű kombájnnal. Ez lényegében a számunkra is ismert SKEM-3 kombájn, csakhogy a répafejtartály helyett tisztító készülékkel szerelték fel, amely a répát egyidejűleg a mellette haladó teherkocsira juttatja. Ezzel az eljárással az emberi munkaerő szükségletet a felére csökkenthették. így egy mázsa cukorrépa megtermelésére fordított emberi munka 1,2 órát tesz ki, míg a régi módszer 2,2 órát vett Igénybe. Most egy mázsa cukorrépa termelési költsége 48 kopeket tesz ki, míg azelőtt 80 kopekbe került. A kolhoztagok egy mázsa cukorrépáért 2,1 rubelt kapnak a cukorgyártól. A gépesítés nagyobb arányú bevezetésére kényszeríti a kolhozokat az a tény is, hogy kevés munkaerő áll rendelkezésükre, különösen Ukrajna déli területein, ahol egy munkaképes dolgozóra 10 — 15 hektár szántóföld esik. Az „Ukrajna“ kolhozban, amelynek már 14 éve a tapasztalt és megfontolt Szandul elvtárs az elnöke, 960 kolhoztagból csupán 450 munkaképes. Emellett 5000 hektár szántóföldön gazdálkodnak, amelyek termőtalaja mély, 5 % humusztartalmú termékeny fekete föld. A német megszállás után 5 tehenük, 1 kocájuk és 7 öreg lovuk maradt, s ma már 3000 szarvasmarhát és 3000 sertést tartanak. Teljes bevételük az elmúlt esztendőben 7,5 millió rubelt tett ki, ebből hozzávetőlegesen a fele az állattenyésztési termelésükből ered. Jó munkaszervezéssel és a gépesítés lehető legnagyobb mértékű érvényesítésével a kolhoz évente gazdag terméshozamokat ér el. Például az 1300 hektáron termesztett kukoricából hektáronként átlag 50 mázsa maghozamot, az 500 hektáron elvetett napraforgóból pedig átlag 22 mázsás hozamot értek el. Az államnak eladott napraforgóért értékes takarmánypogácsát kapnak, mégpedig minden egyes tervezett mázsáért 10 kilót, a terven felül eladottért pedig 30 kilót. A kolhozban traktorosbrigád működik, amely minden gépesített munkát ellát a növénytermesztésben. A traktorosok anyagilag érdekeltek a terméshozamok elérésében. Prémiumot Is kapnak például a kukorica idejében történő és gondos négyzetes vetéséért, a kukorica helyes csokrozásáért stb. Egy traktoros havi fizetése körülbelül 150 rubel. Látogatásunkkor a kolhozban nagyban folytak a munkák a csöves kukorica meleg légáramos utánszárítása körül. A kukoricacsöveket egyszerű, fából készített, 16 méter hosszú és 3 méter széles föld fölötti silóban szárították. Hasonló eljárást alkalmaztak a déli kolhozokban is, mert az ilyen egyszerű és olcsó módszerrel 24 óra alatt 300 mázsa kukoricát Is utánszáríthatnak. Hyzík Jaroslav mezögazd. mérnök, a Mező- Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium dolgozója A somkőró kitűnő mézelő. Jeles takarmány is, de kumarin-tartalma kellemetlen. A kumarin dikumarinná bomlik, s ez ártalmas lehet a jószágnak. Az Egyesült Államokban „Denta“ nevű somkőrót. tenyésztettek ki. Kumarin- tartalma csak huszadrésze a szokásosnak. (Gleanings in Bee Culture, US Aj üzoviet tapasztaiatOKOoi A cukorrépa termesztésének új módszere