Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-27 / 51. szám

Bratislava, 1962. június 27. Ära 30 fillér XII. évfolyam, 51. szám. Aratási versenyfelhívás A Bodrogszerdahelyi Vörös Csillag Egységes Földmű­­vesszövetkezetben június 7-én megjelent egy villámúj­ság, amely aratási munkaversenyre szólítja fel a tagsá­got. Talán kissé korainak tűnik, de nem az. A komplex­brigád traktorosai követelték, hogy minél előbb váljon köztudomásúvá ez a nemes vetélkedés, hisz az ország kenyeréről van szó. Blaskó János, a szövetkezet elnöke megbeszélte az ügyet Benedek Gyulával, a HNB titkárával, Balog Béla mechanizátorral, meg a többiekkel és így jelent meg az első villámújság az aratásról. De érdemes még előbbre tekinteni. Hogy dús kalász nőjjön a bodrogszerdahelyi határ televényes rónáin, már télen elvégezték a gabona fejtrágyázását. A munkaverseny egyéni és kollektív győztesei pénz­vennék, mert „biz­tos ami bizfos“. (Kúti Sz. felv.) jutalmat kapnak. Az a ZM —330 és SKM —3 kombájnnal arató kombájnos, amelyik a heti tervét pontosan elvé­gezte és szemveszteség nélkül aratott, 150 korona pénz­jutalmat kap, s minden terven felüli hektár után még 5 koronát. A rendrakóval és aratókötözővel történő pontos tervteljesítés után, 100 korona a jutalom s a további hektárok szintén 5 koronával növelik a prémiu­mot. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az arató kötözővel történő aratás a vízszabályozás következtében történt talajadottságok miatt indokolt. Tarlóhántásért 150 ko­rona a jutalom. A csoportok versenyében az első díj 600, a második 400 korona. A villámújság azután a feltételeket is közli. Ilyen például a szalma teljes elszállítása és helyes raktáro­zása. A bodrogszerdahelyi szövetkezetesek a járási ver­senybe is bekapcsolódtak. (Cs) A szocialista mezőgazdaságért Biztos, ami biztos Szőke András és Horváth Mihály, a Várkonyi Állami Gazdaság szerelői a megjavított kom­bájnt alaposan megvizsgálják mi­előtt azt Z e v e Lászlótól, a Calo­­vói Gépállomás mű. helymesterétől át-Értékes eszmecsere D. M. Moszkalenkóval Az elmúlt napokban hazánkba láto­gatott Dimitrij Mihajlovics Moszka­­lenko, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája kísérleti fajtenyészetének vezető zootechnikusa. Nyitrán előadást tartott az Állat­tenyésztési Kutatóintézet, a Mezőgaz­dasági Főiskola és az Állami Fajállat­tenyésztési Igazgatóság dolgozóinak. Beszélt T. D. Lyszenko akadémikus kísérleteinek eredményeiről, melye­ket a tej zsírtartalmának emelése céljából végzett, a Keletfríz fajtájú tehenek Jersey fajta bikákkal törté­nő keresztezésével. Ezek az eredmények bebizonyítot­ták az elméleti feltevéseket, misze­rint az Fi-es generáció üszői az első borjazás után jelentékenyen maga­sabb zsírtartalmú tejet termelnek (3,2—3,4 %-ot felülmúlva átlag 5,1 — 5,2 %-osat). Ezenkívül sikerült elérni, hogy ki­sebb testsúlyú borjak jöjjenek világ­ra, ami megkönnyíti az ellést. Az Fi generáció keresztezett állatai azért szerezték meg az említett két tulajdonságot, mert az igen bőven takarmányozott nehéz tehenek Jer­sey bikával történő fedeztetése után á növendékállat fejlődése a biológia Hazautazott Romániából a szovjet küldöttség A Szovjetunió párt- és kormány­­küldöttsége Hruscsov elvtárs vezeté­sével egyhetes látogatást tett a Ro­mán Népköztársaságban, majd hétfőn reggel visszautazott hazájába. A bukaresti repülőtéren a Román Népköztársaság vezető képviselői, Georghe Georghiu-Dej elvtárssal az élen, valamint a főváros dolgozói bú­csúztatták a szovjet vendégeket. Dej elvtárs búcsúbeszédében a töb­bi között hangsúlyozta, hogy a szov­jet párt- és kormányküldöttség ro­mániai látogatása mégjobban elmélyí­tette a két nép barátságát és együtt­működését. Hruscsov elvtárs válaszában kije­lentette, hogy a szovjet küldöttség felejthetetlen élményeket szerzett Romániában és azzal a szilárd meg­győződésével búcsúzik, hogy jó bará­tokat, a szocializmus ügyének hű harcosait ismerte meg. A szovjet párt- és kormánykül­­dötsség romániai látogatása befeje­zése alkalmával közös szovjet —román közleményt írtak, alá, amelyben többi között megállapítják, hogy sikeresen fejlődnek a két ország közötti poli­tikai, gazdasági és kulturális kapcso­latok és hogy ezeket a jövőben még tovább kell fejleszteni. Külpolitikai kérdésekben mindkét fél a német békeszerződés mielőbbi megkötését és az általános és teljes leszerelés megoldását tartja a leg­fontosabb problémának. (CTK) Dicsérő szóval Szemerkélt az eső, de csak úgy, mintha nem nagy kedve lenne hoz­zá. Itt-ott lehetett lát­ni, hogy a patak sebes­­sodrú vizén jelgyűrű­zött egy-egy csepp. Az­tán dél felé szét szaka­doztak a magasan szálló felhők; nem volt más dolguk. Valamirevaló vihar után szégyen csendes esöcskének len­ni . .. Meg Vízkelet tá­ján nem is olyan egy­szerű a vizek dolga ... De az ilyennemű meg­állapításhoz csupán az­után van jogom, hogy Kukucska Pál, a vizke­­leti szövetkezet köny­velője elmeséli micsoda rettenetes vihar vonult végig a tájon az elmúlt vasárnap délutánján. Állt a víz a földeken, az utcán meg mint va­lami megáradt folyó szélt ében-hosszában hömpölygött. Kellett az eső, nagyon kellett, csak nem ilyen, . ami mindent elsodor. A víz­keleti szövetkezetben pedig volt mit sodor­nia. Már úgy gondolom, hogy némi kárt is oko­zóit a vetésekben, kü­lönösen a kapás növé­nyeknek ártott egy ki­csit — nem az eső, ha­nem a vihar. Az ápolási munkákat idejében elvégezték. A 92 hektáros cukorrépa­táblát pedig már má­sodszor is bekapálták. Harmadszor pedig nem lehet, mert olyan dús a levélzete, hogy több kárt csinálnának benne, mint hasznot. Hasonló a helyzet a kukoricánál is. Össze­sen 275 hektáron ter­melnek ez évben. A ku­korica ápolási munkáit Lapunk legközelebbi számában megkezdjük EMIL KADNÄR: című érdekfeszítö riportjának folytatásos közlését nagyrészben az egyete­mesen gépesített cso­port végzi. Sikerült az egész területen végre­hajtani az ammóniáko­­zást. A cukorrépát szin- , tén ammóniákozták. Fő­leg ennek köszönhető, hogy most olyan nagy­szerűen díszlik. El kell mondani, hogy az egyetemesen gépesí­tett csoport az ammó­­niákozáson, és a kuko­rica ápolási munkáin kívül nagyban hozzájá­rult a takarmányok idő­ben való betakarításá­hoz is. Összegezésül el kell mondani, hogy a víz­keleti szövetkezetben a kedvezőtlen időjárás ellenére is sikerrel ol­dották meg a növény­ápolási munkákat. Jelenleg az. előttük lévő legfontosabb mun­kára fordítanak minden figyelmet. Természete­sen ez a munka az ara­tás. A gépek már ké­szen várják a gabona beérését. Szemerkélt az eső, de csak úgy, mintha nem nagy kedve lenne hozzá. Valamire való vihar -után nem nagy dicső­ség csendes esőnek len­ni. .. Meg Vízkelet tá­ján nem is olyan egy­szerű a vizek dolga...-gs­törvényei szerint az apa testalkatát követve zajlik le. Azok a bikák, amelyeket az Fj ge­neráció tehenei hoztak világra, any­juktól mindkét fenti jótulajdonságot öröklik és átviszik utódaikra, ami számos gazdaságban lehetővé teszi a tejzsírtartalom emelését. Az előadás után kialakult eszme­csere lehetővé tette az ezzel kapcso­latos. valamint más kérdéseket érin­tő nézetek ismertetését és a tapasz­talatok kölcsönös kicserélését. Ezek között szerepelt például a nagyhoza­mú fejőstehenek meddőségének prob­lémája is, amelyre már szintén meg­oldást találnak Módot találtunk rá az eszmecsere befejeztével, hogy még egy kérdésre választ kapjunk. — Csehszlovákiában — mondotta D. M. Moszkalenko — eddig a faj­állattenyésztés tökéletes megszerve­zése és a szarvasmarhaállomány tö­megalapokra helyezett mesterséges megtermékenyítése terén végzett eredményes munka tetszett a legjob­ban — és szívélyes, kemény kézfo­gással vett búcsút. Kúti Szilárd Vajon ki mosolyog fényképező­gépünk lencséje előtt? A bagotai szövetkezet határában örökítettük meg arcképét. Traktorra ült, hogy segítsen a munkában. Mit sem sejtve jegyeztük le a nevét: Kecs­kés Ludmilla. Ismerősnek tűnt, de mégsem jöttünk rá, hogy kivel van dolgunk. — Ha nem ismernének, elárul­hatom, hogy Vincent Tuzincin húga vagyok. Valósággal leesett az állunk. Ekkora szégyen! Hiszen lapunk­ban közöltük esküvői fényképét.. Foto: Bállá ; Becsület dolga Az aratás már valóban az ajtónkon kopog. A tűző napfényben napok kér­dése, hogy a még zöldellő gabona aranyló tengerré sárguljon. De vajon megfelelően felkészültünk-e az arany­ló gabonaszemek gyors és veszteség nélküli betakarítására? A járásokból és kerületekből érke­ző hírek nem mindig örvendetesek. Például csak a nyugat-szlovákiai ke­rületben 700 kombájn, 1400 cséplő­gép és 1000 kévekötöző vár még ja­vításra, s a többi kerület sem büsz­kélkedhet sokkal jobb eredménnyel. Ha az utolsó jelentés óta a helyzet valamivel javult is, mégis mennyi nagy teljesítményű segítőtárs hever még felkészületlenül! Pedig minden gépkezelő tudja, hogy csakis a jól kezelt, idejében és jól megjavított és rendesen olajozott gép nyújthat megfelelő teljesítményt. Ez évben minden kombájnra 120 hektár gabona betakarítása vár. Ez 28 hektárral több mint a tavalyi, és 65 hektárral több, mint az 1955-ben elért átlagos teljesítmény. A kom­bájnok teljesítménye főként tavaly emelkedett lényegesen (az előző év átlagának több mint a kétszeresére), mivel az elmúlt évben alkalmaztuk először nagyobb mértékben a gabona többmenetes aratását. Ennek az új aratási technológiának köszönhetjük, hogy megnövekedett nemcsak a kom­bájnok, hanem a rendrakóvá átalakí­tott kévekötözők teljesítménye is (a tavalyi szlovákiai átlag gépenként 147 hektár volt), s így meggyorsult a gabona kaszálása. Tehát megnöve­kedett a gépek kihasználásának mér­téke, s ezzel kapcsolatban csökken­tek a gabona termelési költségei is. Annál nagyobb mulasztás, ha ezeket a nagy teljesítményű gépeket a ke­nyércsata idején tétlenségre kény­szerítjük. A gépek átlagos teljesítményének állandó növekedése nemcsak azok teljesítőképessége, hanem a gépek kezelői szakképzettsége állandó nö­vekedésének és a munka egyre jobb szervezésének az eredményei is. Be­bizonyosodott, hogy amióta a gépek és a traktorosok a gépállomásokról a szövetkezetek kötelékébe mentek át, azóta jobban hozzájárulnak a ter­melés növeléséhez és a munkálatok gépesítéséhez. A gépállomások teljesítették fel­adatuk első részét. Megszerettették a földműveseinkkel a gépeket, meg­tanították őket azok kezelésére. Sokaknak a gépek eladását követő hónapokban úgy tűnt, hogy a gép­állomások ezzel elvesztették addigi fontos feladatukat, s most jóformán gépek nélkül nem befolyásolhatják lényegesen a mezőgazdasági termelés fejlődését. A holicei gépállomás azon­ban bebizonyította, mennyire téves ez a felfogás. A gépállomások, ame­lyek azelőtt a gépek alkalmazásának úttörői és a kollektív gazdálkodás gondolatának terjesztői voltak, most az egyetemes gépesítés, a belterjes gazdálkodás, valamint az új technika és technológia alkalmazásának ter­jesztőivé váltak. Ma már Szlovákia csaknem minden földművese tudja, hogy a kétmenetes aratás — hála éppen a gépállomások dolgozói hatalmas szervező és tanító munkájának, — főként a dunaszerda­­helyi járásban aratott döntő sikert. Ebben a járásban tavaly a gabonát csaknem az egész vetésterületről ki­zárólag gépekkel (kétmenetesen és egyenes kombájnaratással) takarítot­ták be. Hogyan sikerült ezt elérni? Ügy, hogy a gépállomás összes dolgozója az igazgatótól kezdve a könyvelőség dolgozóin át egészen a gépjavítókig a szövetkezetekben szervezett és ter­jesztette az új technológia gondola­tát. A tanácsadói szolgálatot egy to­vábbi tapasztalt dolgozóval erősítet­ték meg és felmentették őket az ad­digi fölösleges statisztikai munkától. A könyvelők is találtak meguknak munkát a szövetkezetekben. Segítet­tek az aratási tervek és a költség­­vetés elkészítésében, számokkal bi­zonyították, mennyivel olcsóbb az új technológiával végzett aratás, stb. S kitűnt, hogy a gépállomás dolgozói­nak együttes erőfeszítése nem volt hiábavaló: a dunaszerdahelyi járás parasztsága hazánkban a haladó ara­tási technológia élcsapatává vált. Az aratás már az ajtón kopog. Amit eddig az aratási tervek és az új tech­nológiára való előkészületek terén elmulasztottunk, azt már teljes mér­tékben nem tudjuk behozni. De a helyzeten még sokat javíthatunk. A gépállomások dolgozói segítsenek a hiányzó gépalkatrészek pótlásában, az elkopott alkatrészek felújításá­ban, s főként abban, hogy az üzem­képes gépek munkájának jó szerve­zésével és azok szükség szerinti más járásokba és kerületekbe való áthe­lyezésével elérjük az egyes arató és cséplőgépekre előírt átlagos teljesít­ményt. Hiszen Tuzincin, Bízik és sok más kombájnos a kombájnra elő­irányzott 120 hektáros teljesítményt nevetségesen kevésnek véli, s ezért ez évben némelyikük 1000, sőt 1100 hektár gabona learatását vállalja. An­nál inkább becsület kérdése, hogy minden kombájnos és traktoros tel­jesítse legalább a gépére előírt tel­jesítmény-minimumot. A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAPJA PÜ MKÖSD

Next

/
Oldalképek
Tartalom