Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-27 / 51. szám

Csúcsteljjesítmlny szovjet fejtőkombájnnal CTK — Az osztrava-karvinal Egye­sült Bányaművek Doubrava Bányájá­ban a Karel Urbánek vezette bá­nyászkollektíva egy PK —3 szovjet fejtőkombájnnal kiváló teljesítményt ért el az úgynevezett fejtővágat nyi­tásánál. A bányászok a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére június 25-én reggelig 31 munkanap alatt 519 méter folyosót nyitottak a Z—2-es falon s ezáltal új csehszlovák csúcs­teljesítményt értek el a folyosók nyitásában. Ez körülbelül ötször na­gyobb teljesítmény, mint amilyet az osztrava-karvinai körzetben a fejtő­vágat nyitásánál átlagosan elérnek. A bányászok a szovjet kombájn se­gítségével naponta átlag 16,7 métert haladtak. Karel Urbánek kollektívája kiváló teljesítményével hozzájárult, hogy a tárnában hamarosan, még a nyári időszakban fejtésre előkészítse­nek egy nagy teljesítményű szénfalat. A szlovákiai szénbányászok becsülettel helytálltak Június 23-ról vasárnapra virradó éjszaka a Szlovák Egyesült Szénbá­nyák vájárjai és technikusai teljesí­tették a barnaszén és lignit jövesztés félévi tervét. E hó végéig 67 000 tonna szenet akarnak fejteni a félévi terven felül, hogy így a fejtés egész mennyiségét a tavalyi év hasonló Időszakával szemben több mint 15 Vo­kal növeljék. Az elért sikerben a legnagyobb ré­szük a Modry Kamen-i szénbánya munkaérdemrenddel kitüntetett dol­gozóinak van, akik a CSKP XII. kong­resszusának üzeme címért versenyez­nek. Szlovákia tüzelőanyag ipari ága­zatában e megtisztelő címért 60 kol­lektíva versenyez, köztük 26 szocia­lista munkabrigád. (CTK) Művelődnek az asszonyok ŐTK — A mezőgazdasági termelés növelésében egyre tevékenyebben vesznek részt a nők. A Csehszlovák Nőbizottság bővített plenáris ülése június 25-i ülésén megállapította, hogy a földműves asszonyok téli is­kolázása is elősegíti a mezőgazdasági termelés fokozását. A téli iskola most befejezett negyedik évfolyamán több mint százezer nő vett részt 800 EFSZ-ből és 14 állami gazdaságból. • Doktor Matsch, az ENSZ ke­retében szervezett bizottság elnöke, melynek feladata a világűr békés célokra való felhasználásának koordi­nálása, egy sajtókonferencián kijelen­tette, szükséges lesz megakadályozni a reklámvállalatok vezetőinek azt a szándékát, hogy reklámcélokra hasz­nálják fel a világűrt. A bizottság el­nöke ugyanis tudomást szerzett ar­ról, hogy számos amerikai vállalat már most érdeklődik „reklámszput­­nyikok" gyártása, és bizonyos cégeket dicsérő kozmikus szövegeket előállító kémiai folyamatok iránt. • Az osztrák rendőrség hosszabb nyomozás után letartóztatott két fivért, Hans és Wilhelm Mauert, akik 1942-ben mint SS-tisztek ezrével ölették meg a lengyel zsidókat. A két gyilkos a háború után igazán jól meg­választotta foglalkozását. Wilhelm Mauer már tíz éve volt igazgatója Salzburgban egy evangélikus fiú­int er nátusnak, a bátyja, Hans pedig az ENSZ menekültekkel foglalkozó főbiztosának volt a tanácsadója Ausztriában. • JELLEMRAJZOK. „Hangulatok befolyásolják", „Dühében toporzékolni képes", „Nosztalgia, keserűség és irónia jellemző számára", „Ügy beszél, mintha itt lenne a világ vége .. E néhány kijelentés a sok közül, amellyel a polgári sajtó Nyugat- Európában és Amerikában Adenauert jellemzi. • AZ AFRIKAI BIBLIA. Jomo Ke­­nyata, Kenya nagy államférfija rö­viddel ezelőtt követelte, hogy az or­szágból azonnal távolítsák el a képes bibliákat, amelyeket Angliában készí­tenek. Ezek a könyvek érthetően sér­tik Afrika népeinek érzéseit, mivel a benne lévő képeken az angyalokat minden esetben sima hajú fehér em­berekkel jelképezik, s ezzel szemben az ördög mindig göndör hajú fekete. Aki ismeri a fehér gyarmatosítók bru­tális eszközeit, nem is csodálkozhat ezen a követelésen. 1962. június 27. Az ipolyviski szövetkezet évzáró gyűlésén elhatároz­ta, hogy vásárol egy kis­­autóbuszt. A határozat meg­valósult. Nem járnak már gyalog az ipolyviski szövet­kezetetek. Makrai József gépkocsivezető szállítja a határba a szövetkezeti ta­gokat. Képünkön a helyi busz indulás előtt. Foto: Bállá Előzzük me? a balesetet A burgonyatermesztés feladatai A kormány az elmúlt héten foglal­kozott annak a kormányhatározatának teljesítésével, amely a burgonyater­mesztés fellendítését irányozta elő az elkövetkező években. A Központi Sta­tisztikai Hivatal vizsgálata alapján megállapítást nyert, hogy a burgo­nyatermesztés terén meg vannak az előfeltételek magasabb eredmények elérésére. Szükséges azonban, hogy a mezőgazdasági üzemek és a nem­zeti bizottságok nagyobb gondot for­dítsanak a burgonyatermesztésre, Il­letve mindazon feladatok teljesítésé­re, amelyeket a kormány ezen a sza­kaszon megjelölt. Jelentős tartalékok vannak az agro­technika és a gépek jobb kihasználá­sában. Ami a kártevők elleni harcot illeti, a nemzeti bizottságoknak szo­rosabb kapcsolatot kell teremteniük, jobban meg kell szervezniük a nö­vényvédelmi szolgálattal való együtt­működést. Hogy a tárolásnál elkerül­jük a nagyobb veszteségeket, szüksé­ges, hogy a nemzeti bizottságok na­gyobb mértékben gondoskodjanak megfelelő raktárak építéséről. Egyik legszükségesebb feladat azonban a kellő mennyiségű vetőburgonya biz­tosítása. A burgonya terméshozamának nö­velésére irányuló erőfeszítéseknek egyik legszebb példája a poprádi já­rásban volt, ahol a magas termény­hozamok eléréséért című mozgalom szélesedett ki. De más járásokban mutatkozó eredmények is igazolják, hogy ahol következetesen valósítot­ták meg a feladatokat, jó eredmé­nyeket értek el. A kormány ezután foglalkozott a szövetkezetek és az állami gazdasá­gokban való nyilvántartás helyzeté­vel. Megállapította, hogy eddig több szövetkezet nem használja ki az új nyilvántartási rendszert a belső kia­dások kimutatására. Ez sok esetben fékezi a szövetkezeti termelés sike­res előrehaladását. * 2 Mezőgazdaságunk vezető tényezői­nek alapvető kötelessége, hogy a dolgozók számára minden munka­­szakaszon a legmegfelelőbb bizton­sági és egészségügyi feltételeket teremtsenek. A termelési feladatok teljesítéséhez a munka biztonságának lehető leg­jobb feltételei szükségesek. Ez már az épületek és berendezések terve­zése folyamán, felépítése vagy átépí­tése közben is szem előtt tartandó. E cél érdekében az előírt szabvá­nyok és határidők keretében arról is gondoskodnunk kell, hogy a régi épületeket és berendezéseket újjá­építsék, azaz korszerűsítsék. A hasz­nálatban lévő munkaeszközök, gépek és szerszámok ne legyenek elavul­tak, használatuk ne okozhasson ve­szélyt. (így pl. A gépek hajtóerő­átvitelei, kiálló fogaskerekei ne mű­ködjenek védőburok nélkül). Az üzemi bizottságok és a munka­­biztonsági szervek feladata legyen, hogy az üzemből eltűnjenek azok a hibás gépek, vagy más felszerelések, amelyek ki nem javíthatók és a biz­tonsági előírásoknak többé nem felel­nek meg. Az üzemi és szövetkezeti munka­iskolákban fokozottabb mértékben foglalkozzunk a biztonsági előírások ismertetésével. Ezeket az iskolázáso­kat megismételjük minden évben a gépekkel dolgozókkal. A szövetkeze­tek dolgozói sajátítsák el a tűzvé­delmi technikát és az elsősegély­­nyújtás módjait (mesterséges légzés, erek elkötése stb.). Gondoljunk mindig arra, hogy a fiatalokat gyakrabban éri baleset, s ezért mielőtt bármilyen munkával megbízzuk őket, feltétlenül hívjuk fel figyelmüket a biztonsági előírá­sok pontos betartására. Fű a kenyerük Haladéktalanul meg kell alakítani minden szövetkezetben a munkabiz­tonsági és egészségvédelmi bizottsá­gokat, amelyeket lehetőség szerint a védnöki üzemekből lássanak el szükséges szaktanácsokkal. A szakszervezeti szervekkel és a gépállomások dolgozóival karöltve ellenőrizzék minden szövetkezetben a gépek technikai állapotát és a meg­állapított fogyatékosságokat azonnal küszöböljék ki. Szövetkezeti munkabalesetek A balesetek azonban mégsem ke­rülhetők el teljesen. Amint a szövetkezetben valamelyik tagot, brigádmunkást vagy tanulót baleset ért, a szemtanúk kötelesek arról jelentést tenni a munkahely vezetőjének (mesternek, csoport­­vezetőnek stb.). Miután a sebesült felettese az esetről tudomást szer­zett, gondoskodik, hogy a sérült ha­ladéktalanul orvosi kezelésben része­süljön, s erről jelentést tesz a veze­tőségnek, valamint a munkabiztonsági bizottságnak. Személyesen kitölti a „baleseti nyilvántartás" hivatalos nyomtatványát. Ha ez nem lenne lehetséges, gondoskodik az eset le­folyásának és mindazon tényeknek feljegyzéséről, amelyeknek közvetlen befolyása lehet a kártérítés megíté­lésére, azonkívül pedig esetleges további balesetek kiküszöbölésére. Feljegyzi továbbá az eset tanúit. A szövetkezetben a balesetekről „baleseti nyilvántartás“-t vezetnek, amennyiben olyan baleset történt, amely következtében a sebesült a baleset napjától számított nap után legalább egy napig nem dolgozha­tott. Az EFSZ-ek munkabaleseti naplót vezetnek és kötelesek negyedéven­ként kimutatásokat készíteni és je­lentést tenni a munka közben történt balesetekről. (Lásd a 118/1961 Zb. új előírásokat. Törökországban az éhség az úr. A török falvakban nyomórúság honol. Évente 300 ezer földműves hagyja el földjét és faluját abban a reményben, hogy a városban majd jobban megél. Ott azonban csak a munkanélküliek nagy seregét szaporítja. Két millió földnélküli paraszt és mezőgazdasági munkás évek óta hiába keres munkát vidéken. Az országban 100 000 zsellér nyomorog, de a földet és ami rajta megterem, néhány száz földesúr bitorolja. „A kisázsiai fennsík falvaiban — írja a „Hör Vat­­tan? — éhség és nyomor uralkodik. Örökké az emlékeze­tünkbe vésődött a fiatal parasztok kiéhezett arca, amint a hóban mezítláb álldogálva ránk bámészkodtak. A földművelő nép ott földkunyhókban és sziklabarlangok­ban lakik. Az évek óta elfelejtett falvak népe feljajdul fájdalmában.“ így ír a török parasztság életéről a török újság és biztosan nem túlozza el honfitársai helyzetét. Nem ír arról például, hogy ebben az országban ezer újszülött gyermekből 165 nem éli meg első születés­napját. A török kormányok lelkiismeretlen politikájának logi­kus következményeként ma már tartóssá vált, lesújtó gazdasági helyzet az egész országban a nép jogos tilta­kozását váltja ki. Nemrégiben Konstantinápoly utcáin mintegy 100 000 ember kenyeret és munkát követelve tüntetett. De honnan vegyék a kenyeret? A földműve­lésügyi miniszter jelentette ki az idő tájt az országgyű­lés előtt: „A parasztokat fojtogatja a föld hiánya. A nagy gazdaságok a mezőgazdasági földterület 70 %-át teszik ki, míg a paraszti kisbirtokok 68 %-a a megmű­velésre alkalmas területnek csak 28 %-val rendelkezik. A parasztok 16,5 százalékának pedig egyáltalában nincs földje.“ S ha ezt maga az illetékes miniszter mondja, a valóság csak rosszabb lehet. A szociális és gazdasági állapotok Törökországban olyan rosszak, hogy az ország NATO-szövetségesei jó­nak látták egy „vizsgáló bizottság“ kiküldését Török­országba, amelynek élén Edgar Faure francia miniszter állt. A NATO-főnökök attól féltek ugyanis, hogy a nép elégedetlensége elsöpri a kormányt, amely tőlük kért segítséget. Ez a bizottság beszámolt arról, hogy a hely­zet Törökországban tényleg katasztrófális. A bizottság jelentését a hivatalos francia hírszolgálati iroda, az Agence France Presse ankarai tudósítója is kiegészí­tette: „Törökország lakosságának negyedrésze éhezik.“ További adatokkal a török újságok szolgáltak, többek közt a „Hurriet“ című lap, amely egyik cikkében kö­zölte, hogy áz ország hegyvidékein a parasztok fűvet esznek. A fű az egyedüli táplálékuk, Irta ez az újság. A bizottság tehát benyújtotta jelentését. De Török­országban semmi sem változott meg. A NATO-főnökök­­nek mindenekelőtt a török kormány politikáján kellene változtatniuk és az amerikai monopoltőkének is be kel­lene szüntetnie a török népgazdaság kizsákmányolását. Ezt pedig egész biztosan nem teszik... Az egyedüli „segítség“, amit Törökország kapott a NATO-től és Amerikából, azok a tankok és páncélos gépkocsik voltak, amelyekkel a kormány az utcákat árasztja el, ha az éhező nép haragra lobban és tömeg­­tüntetésekkel követeli a jussát. Ezek, még a Menderesz­­rendszer alatt leszállított hadi felszerelések több száz millió dollárba kerültek az országnak. A török állami költségvetésnek a NATO-céljaira szolgáló milliárdos tételeiről nem is beszélünk. És közben a földművelő nép Törökországban fűvet eszik ... Juraj Svrcina Sajnos azonban halálos kimenetelű, súlyos vagy tömeges balesetek is történhetnek. Ilyen esetekben maga a vezetőség köteles ezeket távbeszé­lőn vagy táviratban bejelentei a HNB-nak és a JNB-nak- vagy a köz­­biztonsági szerveknek. Dr. J. Majersky Szorgalmas diákok A komáromi iskolák minden évben megrendezik a vasgyűjtési napokat. Kisebb-nagyobb leányok, fiúk munka­ruhákba öltözve tolják a kétkerekű kocsit és a beosztott kerületük min­den házába belátogatnak. Ebben az évben egy hétig tartott a gyűjtési munka. Eredmény: 7 vagon vashulla­dék, 10 mázsa színesfém, 15 mázsa rongy, és 25 mázsa papír. Az idei gyűjtést felajánlásként tették a XII. pártkongresszus tiszteletére. Ezért voltak az eredmények jobbak a ta­valyinál. A legszorgalmasabb diák a hatodikos Bozsík Éva volt, aki egy­maga 150 kg vasat, 30 kg papírt és 15 kg színesfémet gyűjtött össze. Papp János (Komárom) Szociális gondoskodás nyolc szövetkezetben A szövetkezetek dolgozóinak szo­ciális szükségleteit eddig a szövet­kezet szociális alapjából fedezték, amelyet a mintaalapszabályok értel­mében a szövetkezet pénzjövedelme 4%-ának megfelelő összeggel kellett volna feltölteniük, ám 1960-ban or­szágos méretben minden hektár mezőgazdasági területre csak 119 ko­rona esett. Ha az 1959-ben elért összeget 30 %-kal emelnénk, akkor is csak az összpénzjövedelem 3 %,-a jutna erre az alapra. Ezeknek a pénz­eszközöknek bizonyos részét a szö­vetkezet biztosítási díj formájában az állam pénztárába utalta át és a maradék összeget a szövetkezet tag­jainak szociális megsegítésére fordí­totta. A szövetkezeteknek ez az egyé­ni gondoskodása azonban rendszerte­len és esetenként változó volt, s az egyes szövetkezetek között a szociá­lis gondoskodás terén nagy különbsé­gek léptek fel. A szövetkezeti dol­gozók szociális megsegítése sok esetben nem teljesítette még a leg­alapvetőbb elveket sem, és nem ösz­tönözte a szövetkezet dolgozóit a közös gazdálkodás felvirágoztatására, így például 8 elöljáró szövetkezet szociális alapjának elemzésekor a következő tényekre bukkantunk: CSALÁDI SEGÉLYT mind a 8 szö­vetkezetben fizettek: 2 szövetkezet­ben minden gyermekre 70 koronát adtak, 1 szövetkezetben 60 koronát, 2 szövetkezetben 50 koronát; 1 szö­vetkezetben az első gyermekre 60 koronát, a második gyermekre 80 ko­ronát, a harmadik gyermekre pedig 120 koronát adtak. Egy további szö­vetkezetben az első gyermekre nem fizettek ki semmit, a második gyer­mekre 60 koronát, a harmadikra 70 koronát, s minden további gyermek­re 80 koronát. A nyolcadik szövetke­zetben viszont az első gyermekre 40 koronát, a másodikra 80 koronát, a harmadikra pedig 100 koronát ad-A BETEGSÉG ESETÉN NYÚJTOTT PÉNZBENI SEGÉLYT a következő el­vek szerint fizették ki: az egyik szö­vetkezetben a szövetkezeti dolgozó utolsó évi kereseti átlagának 70 %-át, a másik szövetkezet az utolsó és ke­reseti átlagát vették alapul, 1 további szövetkezet viszont csak az elért át­lagos kereset 50 %-ának megfelelő segélyt nyújtotta. Volt olyan szövet­kezet is, amelyik a betegség esetén nyújtott segélyt a szövetkezeti tagok szociális helyzete szerint állapította meg. Ha a család havonként 800 ko­ronánál nagyobb pénzjövedelemme! rendelkezett, akkor betegség fellé­pése esetén semmilyen segélyt sem kapott. Volt olyan szövetkezet is, amely az utolsó év átlagos kerese­tének csak a 35 %-át fizette ki. Végül az egyik szövetkezetben a segély nagyságát a betegség időtar­tamának nagysága szerint állapítot­ták meg: ha a betegség három hó­napig tartott, akkor az átlagos kere­set 50 %-át fizették ki, hat hónapig tartó betegség esetén annak 25 %-át, s egy évig tartó betegség esetén csak a 10 %-át. ANYASÁGI SEGÉLYT a 8 szövetke­zet közül csak 6 szövetkezet nyúj­totta tagjainak a mintaalapszabályok alapján. Azonban az anyasági segély nagysága ezekben a szövetkezetek­ben is különböző volt. így az egyik szövetkezet az évi átlagos kereset 20 %-át, a másik pedig csak a 12 %-át vette alapul. Ezenkívül. 500 korona egyszeri segélyt fizettek ki. A GYERMEK SZÜLETÉSEKOR a 8 szövetkezet közül csak 2 szövetkezet gondoskodott a család megsegítésé­ről. Az egyik szövetkezet 1000 koro­nát, a másik pedig 600 koronát fize­tett ki egyszeri segély formájában. ELHALÁLOZÁS ESETÉN a 8 szö­vetkezet közül egy szövetkezet 500 koronát a másik 1000 koronát, a har­madik pedig a valóságos kiadások alapján 1000 koronáig terjedő segélyt nyújtott. A többi öt szövetkezet nem gondoskodott az elhúnyt hozzátarto­zóiról. A KATONAI SZOLGÁLAT IDEJE ALATT csak 4 szövetkezet gondosko­dott a család megsegítéséről. Az egyik szövetkezetben naponként egy munkaegység értékét fizették ki, a másikban havi 500 koronát, a harma­dikban az illetékes dolgozó átlagos keresetének teljes értékét, a negye­dikben pedig naponként 1,25 munka­egység értékét folyósították. Ezek a példák is mutatják, hogy a szociális gondoskodás eddigi for­mája nem felel meg az új idők kö­vetelményeinek. Az egyes szövetke­zetek által nyújott szociális gondos­kodás közötti nagy különbségek és sok más ok miatt határozták el az eddig rendszer megváltoztatását. Az új szociális biztosításra vonatkozó törvénnyel elsősorban a szövetkeze­tek dolgozóinak nagyon magas átla­gos korátlagát akarjuk megváltoz­tatni. Napjainkban a szövetkezeti dolgozók 60 %-a a 45 évnél idősebb, míg a népgazdaság más termelési ágazataiban ezt az életkorhatárt csak a dolgozók 35 %-a lépte túl. Mindehhez hozzájárult az is, hogy a szövetkezetek által nyújtott szociá­lis gondoskodás nagysága a szövet­kezet jövedelmétől függ, tehát évről évre változott, s így nem nyújtott biztos távlatokat sem a szövetkezeti dolgozók, sem pedig a mezőgazdasági termelésbe készülő fiatalok számára. felilegyeztük

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom