Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-06-20 / 49. szám
Szárazságtűrő A HÍ TO takarmánynövény ^ Ä gabona betakarításának nagyüzemi technológiái A takarmánytermesztés bővítése hazánkban évről évre egyre jobban élősegíti az egyes mezőgazdasági üzemek tervezett feladatainak elérését és túlteljesítését. Tanúi vagyunk a terméshozamok növekedésének, mely a helyes agrotechnikai intézkedések fokozatos és széleskörű alkalmazása útján még tovább növekedhet. Tekintettel arra, hogy gazdagabbá kívánjuk tenni takarmányalapunkat, szükséges az olyan takarmánynövények termesztése is, amelyek jól bírják a nyári szárazságot. A cukorcirok rendkívül fontos szerepet tölthet be az aszályos körzetek bő takarmánykészletének megteremtésében, mivel szárazságtűrése igen nagy, s száraz vidékeken zöldtömeghozama felülmúlja a kukorica és egyéb takarmánynövények hozamát. A cirok a kukoricánál jobban követeli a meleget, ugyanakkor pedig jobban ellenáll a szárazságnak, kevésbé igényes a talaj iránt, úgyhogy kiválóan pótolhatja a kukoricát mindazon körzetekben, ahol a kukorica termése a nyár második felében uralkodó száraz időjárás következtében bizonytalan. Minthogy növekedése rendkívüli szárazságban sem akad meg, egyes helyeken a növényvilág tevéjének nevezik. A cukorcirok melegkedvelő növény, s melegigényét kellőképpen jellemzi már az az aránylag magas minimális talajhőfok is, amely csírázásához szükséges és körülbelül 12 C fok körül mozog. A gyorsabb csírázáshoz természetesen ennél jóval magasabb hőmérséklet szükséges (18 — 20 C fok). A cirok a talaj és a levegő szárazanyagát anynyira jól bírja, hogy a párologtatásra nem igényel több vizet, mint a köles, amely a gabonafélék közül a legkisebb párologtatást mutatja ki. Hatalmasan fejlett gyökérrendszere segítségével a cirok nagyon jól kihasználja a mélyebb talajrétegek nedvességét is. Aránylag hosszú tenyészideje következtében igen jól kihasználhatja a nyárutón lehulló csapadékot is. Megfigyelések szerint a cirok annyira jól bírja a szárazságot; hogy jelentős hozamokat nyújt azokban az években is, amikor más takarmánynövények teljes csalódást okoznak. A cirok aránylag csekély igényeket támaszt a talaj iránt. Termesztése sikeres a homokos talajoktól kezdve, egészen a nehéz agyagtalajokig. Legalkalmasabb talajok a cirok texünesztésére a közepesen agyagos talajok, amelyek meglehetősen mélyek és táplálóanyagban gazdagok. A cirok nem annyira érzékeny a talaj sóinak töménységére, mint más növények, s így olyan szikes • talajon is termeszthető, amelyen más kultúrák előállítása egyáltalán nem jár sikerrel. A ciroknak sikeres fejlődéséhez sok tápanyag szükséges (3 —4 q kénsavas ammóniák, 3 — 3,5 q szuperfoszfát, 3,5 — 4 q kálisó). A cirok kezdetben igen lassan veszi fel a tápanyagokat. A tenyészidő első hónapjában igen lassan és csekély mennyiségben veszi fel a foszforsavat s később, különösen a kalászolás befejezése előtt, a foszforsav szükséglete megnövekszik. Hasonlóképpen kalászolásig a nitrogén és kálium szükséglete is fokozódik. Tekintettel arra, hogy a növény igényei az egyes fejlődési szakaszokban különbözők az egyes tápanyagok kihasználása iránt, fontos a műtrágyát töbször adagolni (alaptrágya, kikelés után és a sorközi művelés előtt). Mivel a cirok nem dől meg, a nitrogénes trágyázástól nem kell félnünk, csupán azt kell szem előtt tartanunk, hogy növekedés kezdetén a nitrogént könnyen felvehető formában alkalmazzuk. Bőségesen adagolt nitrogén trágyákkal a zöldtömeg-hozamot és a fehérjemennyiséget kiadósán növelhetjük. Tapasztalatok szerint a cirok az istállótrágyázást is meghálálja, ha azt ősszel elvégezzük. A cirkot, mint aránylag igénytelen növényt, sikerrel termeszthetjük csaknem minden növény után s mivel aránylag későn vetjük, főként őszi takarmánykeverék után számolunk vele. Cirok alá a talajt ugyanúgy készítjük elő, mint a kukorica alá. Az altalaj lazítása nem hátrányos, mint más növény esetén, mert a cirok aránylag jól díszük a frissén felszántott réteken és a lecsapolt mocsaras területeken is. A cirok vetőmagját vetés előtt éppúgy csávázzuk, mint a gabonaféléket. Mivel a cirok magas szárat és hatalmas zöldtömeget fejlesztő növény, meglehetősen nagy teret igényel, ennélfogva 45 — 50 cm-es sortávolságú vetést alkalmazunk. A cirkot akkor vessük, amikor a talaj hőmérséklete már eléri a 18-20 C fokot. Ilyenkor kellő talajnedvesség esetén 4-5 nap alatt kikel, míg kedvezőtlen időjárás alkalmával a mag 2 — 3 hétig is heverhet a földben, ahol hosszabb idő alatt el is romolhat. A kikelt cirok az első 4-5 hét folyamán nagyon lassan növekszik. Ebben az időszakban felülkerekedhetnek a gyomnövények, amelyek elfojthatják a növekedő kultúrát. A cirok növényzetét éppen ezért tisztán kell tartanunk, de fogasolását csak abban az esetben ajánlatos elvégezni, amikor kellőképpen begyökerezett. Fogasolással a cirok több kárt szenvedhet, mint a kukorica. A továbbiak folyamán szükség szerint úgy a gyomirtást, mint a talaj porhanyítását kapálógépekkel végezzük. Ha a cirok befedte a talajt, nem szorul többé ápolásra, mert önmaga elfojtja a gyomokat és elejét veszi a talajnedvesség erősebb elpárolgásának. A cukorcirok nagytömegű zöldtakarmányt nyújthat (500-600 mázsát egy hektárról). Friss állapotban történő etetéskor magas cukortartalma nagyon jól értékesül. Kedvezőtlen arányú a cukor kihasználása, ha a cirkot silózásra önmagában használjuk fel, éppen ezért a cirkot előnyösebb olyan növényekkel együtt silózni, amelyek több fehérjét tartalmaznak, mert így a cukor és a fehérjék közötti arány kedvezőbbé válik. Pósa Gyula, a Nagyidai Állami Gazdaság mezőgazdásza apjainkban egy mázsa gabona betakarítására a szokványos módszerek alkalmazása esetén nálunk 4,30 órai élőmunkára van szükség, némely fejlett | mezőgazdasági termeléssel rendelkel ző államban azonban csak 30 — 40 percre. Ezért 'a nagy mezőgazdasági üzemek létesítésekor új nagyüzemi technológiát kell alkalmaznunk, amelyek megoldják a munkálatok egyetemes gépesítését. A gabona termesztésének egyetemes gépesítésében döntő szerepet játszik a termény betakarítása. A gabona termesztésére fordított munka 70 %-át a betakarítási munkálatok emésztik fel és a betakarításra a gabona termesztésére fordított összköltségek 60 %-a jut. Ezért a gabona betakarítására két új technológiát dolgoztunk ki, az úgynevezett kétmenetes és a hárommenetes aratást. Főként az arató-cséplőgéppel végzett kétmenetes aratást oldottuk meg annyira, hogy ezt az összes mezőgazdasági üzemben a lehető legnagyobb mértékben alkalmazhatjuk. A betakarítás kezdete A többmenetes aratással az érési folyamatot erőszakkal megszakítjuk. A gabonát viaszos érésben rendre kaszáljuk, s a mag lassacskán beérik. Csak az árpát kaszáljuk olyan állapotban, amikor a szálkája már horogszerűen visszahajlik Ha az aratást egyenesen az aratócséplő géppel végezzük el, akkor a betakarítást a gabona teljes beérése után kell megkezdeni. Az érés fokának megállapítása A gabona érésének fokát többnyire szubjektív . értékeléssel állapítjuk meg. Az érés fokának pontos megállapítására szolgálnak az eozinvizsgálatok, amelyek megfelelőek az árpa, a búza és a rozs érési fokának megállapítására. A vizsgálat lényege abban rejlik, milyen gyorsan szívódik fel a festőanyag a szár felső 20 — 30 cm hosszú részébe. Ha a festőanyag (legjobb az 1 %-os eozín oldat) három óra alatt a gabonaszemhez jut, akkor a gabona még nem érte el a viaszos érési fokot. Kétmenetes aratás Kétmenetes aratással takaríthatjuk be mindazokat a gabonaféléket, amelyek egyenletes sürűségűek, tehát egy négyzetméteren legalább 300 — 350 növényegyed van, és a gabona szalmája nagyobb 80 cm-nél. 1. menet: A viaszérésű gabonát rendrakókkal kaszáljuk. A nálunk alkalmazott gabonakombájnokra való tekintettel a rendrakónak legalább 240 cm-es munkaszélessége kell hogy legyen (rendrakásra módosított kévekötő). Erre a célra a módosított kévekötőkön kívül a 300 cm-es munkaszélességű ZRZ —305-ös rendrakót használjuk. A rendrakáskor ügyelnünk kell arra, hogy a rend egyenletes legyen. A rendet nem szabad a traktor után maradt keréknyomokra rakni. A tarló átlagos magassága 14 — 16 cm között mozogjon, hogy a rend alatt megfelelő légcsatorna alakuljon ki. Milyen gondoskodást kíván a rendeken száradó gabona? A szokványos rend 2 — 3 kg/m2-es súllyal nehezedik a tarlóra. Eső után a rend súlya 5 — 6 kg/m2-re növekszik, s ezért a rend a tarlót lenyomja. Ilyen esetben a következőképpen segíthetünk: a rendet egyszerűen felemeljük vagy megfordítjuk, esetleg a rendet fölemeljük és arrébb rakjuk. 2. menet: A rendre rakott gabonát aratócséplő géppel szedjük fel. A kiszáradt rendet akkor kezdjük kombájnnal betakarítani; amikor a gabona nedvességtartalma 17 % alá csökken. Ez rendszerint 4 — 6 nap elteltével következik be (az időjárás szerint). Bizonytalan időjárás esetén ajánlatos a rendet már a gabona 20 %-os ned-A renden száradó gabona felszedése az SRUZ —42-es rendfelszedő-szecskázógéppel (hárommenetes aratás) vességtartalma idején betakarítani. A gabonát a kétmenetes aratás alkalmazásakor az S —200-as rendfelszedővel emeljük fel, amelyet a kombájn arató-berendezésére szerelünk. A rendfelszedő 1942 mm széles, dobszerű és lengő, s ezért önműködően követi a talaj felszínét. A rendet felszedő arató-cséplő gépet úgy irányítsuk a betakarítás idején, hogy a gabona a vágóasztalra mindig kalásszal előre jusson. A kicsépelt szalmát a kétmenetes aratás alkalmazása esetén sajtológéppel szedhetjük fel vagy szalmaösszehúzókkal takaríthatjuk le a tarlóról. Két és félmenetes aratás Némelyik mezőgazdasági üzemben (például a Zselízi Állami Gazdaságban) úgy oldották meg a szalma betakarítását, hogy a szecskázógépet beépítették a kombájnba. A fölszecskázott szalmát a kombájnhoz csatolt nagy ürtartalmú pótkocsiba fújatták. Ez a betakarítási technológia öszszesen 12 — 14 munkaerőt kíván. Hárommenetes aratás A szalma betakarításával kapcsolatos nehézségek és az alapvető munkálatok automatizálásának nehétóége miatt a kétmenetes aratást sem tekinthetjük a jövő betakarítási módszerének. Ennek következtében mind külföldön, mind nálunk kísérleteket folytatunk a hárommenetes aratás bevezetésével. A hárommenetes aratás a következő munkálatokból áll: ü I. menet — rendrakás (ugyanúgy, mint a kétmenetes aratásnál), ö II. menet — a gabona rendfelszedő szecskázó géppel történő betakarítása és a felszecskázott anyag eljuttatása a géphez kapcsolt nagy űrtartalmú pótkocsikba. B III. menet — a felszecskázott gabona cséplése. A betakarításnak ezt a módját a gyakorlatban egyelőre csak kísérletképpen alkalmazzuk. Az egész betakarítási gépcsoportot megfelelő gépekkel és berendezésekkel kell ellátni. A gépek gondos módosítása és előkészítése esetén a meglévő gépi eszközökből is összefüggő, teljesen gépesített technológiai gépsort állíthatunk össze. A második menetben előnyösen kihasználhatjuk., az SRUZ —42-es rendíelszedő-szecskázógépet a rendfelszedő adapterral. A következő egyszerű módosítást kell rajta elvégezni, hogy a szemveszteséget a lehető legkisebbre csökkentsük: a) Módosítani kell a terelődobot. Az alsó terelőújas dobra 3 falécet szerelünk, (amelyeken nyílásokat hagyunk az újak számára), méghozzá oly módon, hogy a dob forgása közben a falécek a hátsó fordulónál teljesen eltűnjenek. b) Alaposan eltömjük a ferdesíkú szállító és az egyenes síkú szállító találkozásának helyét. Erre a célra az igelit felel meg a legjobban, amely megakadályozza a magok kihullását. c) A szecskázógép fúvóscsövének szórófejét alul 1 méter hosszúságú pléhdarabbal takarjuk el a cső függőleges része felől. d) A terelődobot rögzítjük. Ezzel elérjük, hogy a terelődob jobban kopírozza a talaj felszínét. A rendrakó és a rendfelszedőszecskázógép használata esetén búzából 4,9 %-os, árpából 4,5 %-os, rozsból pedig 4,5 %-os szemveszteséggel számolhatunk. A kévekötőgéppel végzett aratás esetén a szemveszteség a legjobb esetben 6,5 %. A fölszecskázott gabonával megrakott nagy ürtartalmú (45 m3 befogadóképességű) pótkocsikat a mezőről a szérűre vontatjuk. A szérűn az adagoló asztal, a cséplőgép és a fúvóberendezés működik. A kocsik tartalmát a magasabban fekvő rakodóról az adagoló asztalra borítjuk. Onnan a fölszecskázott gabonából a cséplőgépbe kerül, amely a magot kicsépeli és külön választja a szalmától és a pelyvától. A rendfelszedő — szecskázógéppel történő betakarításnál ugyanis a gabonaszemek 95, sőt több százaléka is kihullik. A hárommenetes aratásnál többnyire a MAR —90-es cséplőgépet használjuk. Ugyanúgy alkalmazhatjuk a többi nagyteljesítményű cséplőgépet is. A fölszecskázott anyag cséplőgépbe való adagolására jól beváltak a gyártóüzem által utólag módosított DoD S —5-ös adagolóasztalok. A gabona hárommenetes aratása esetén a munka folyamatossága megkívánja, hogy az egyes munkálatokat helyesen kapcsoljuk össze. Jól meg kell szerveznünk a gabona szállítását, a rendfelszedő- szecskázógéptől a cséplőgépig. Ha a két gép munkahelye közötti távolság több mint egy km, akkor a szállításnál két traktorra és 4, esetleg 6 pótkocsira van szükség. A hárommenetes aratás körülbelül 9 munkaerővel számol. Az említett technológiák előnye a többi betakarítási technológiákkal összehasonlítva a következő táblázatból is nyilvánvaló. Közvetlen költségek A betakarítás módja Kcs/ha Kcs/q Kézi aratás csépléssel 963 39 Aratógéppel végzett betakarítás 848 34 Kévekötővel és cséplőgéppel végzett betakarítás 684 27 Kombájnos aratás 652 26 Kétmenetes aratás 492 17 Hárommenetes aratás 367 12,6 A gabona és a szalma megfelelő minősége és a munka termelékenysége szempontjából napjainkban minden nagyobb technikai felszerelés és kiadás nélkül sikeresen alkalmazhatjuk a kétmenetes aratást. A hárommenetes aratás magában foglalja a kétmenetes aratás minden előnyét, s ezen kívül még jobban növeli a munka termelékenységét. Mezőgazdaságunk számára azonban fokozatosan olyan gépeket kell előállítani a gabonabetakarítási gépsor számára, amelyek minden tekintetben megfelelnek. F o r t u n í k Frantisek mérnök, a Mezőgazdasági Technikai Kutatóintézet (Rovinka) dolgozója Három új sertésfajta a Szovjetunióban Tavaly augusztus 25-én a Szovjetunió Mezőgazdasági Minisztériumának Kollégiuma három új sertésfajtát ismert el: a kemerovszki, a tarka ukrán sztyeppi és az észt bacon fajtákat. Az észt bacon-fajta, például, a baconsertések szaporításában nagy jelentőséggel bír. A kolhozok jövedelmének kb. egynegyede az Észt Köztársaságban a sertéstenyésztésből és hizlalásból származik, fontos volt tehát olyan gyors fejlődésü fajtával rendelkezni amellyel ezt a jövedelmet fokozni lehet. Ezért az utóbbi években szinte teljesen áttértek a baconsertések hizlalására. A sertésállomány összetétele 1960. I. 1-én: 74 % nagyfehér és 26 % lógófülű volt. Az észt bacon vagy lógófülü fajta kitenyésztésében részt vettek a helyiek -mellett a nagyfehér, a német és a finn nemesített sertésfajták. Legnagyobb jelentősége azonban a dán lógófülü sertésnek volt, 1936 óta tervszerűen tenyésztették ki ezt az új fajtát, amelyből az év elején már 15 800 db volt a tenyésztő gazdaságokban. Az észt baconfajta közepesen fejlett, fejét hosszú fül takarja. Széles mellkas, mély törzs, hosszú és széles hát, jól fejlett, telt és mélyen lehúzódó sonkák jellemzik. Nyugodt természetű. Nagy értéke, a hosszú törzs, a gyors fejlődés, nagy szaporaság és a jó takarmányértékesítés. Első malacozásra 10,6 db malacot, az öreg kocák 12,2 db-ot adtak átlagosan. A tenyésztő gazdaságokban az 1 kocára jutó malacszaporulat 19 db. Az ellenőrző hizlalás során a 90 kg-os súlyt 176 nap alat értékel. A törzshossz 93,8 cm volt. 1 kg súlygyarapodáshoz 2,5 kg keményítőértéket használtak fel. A hízékonyságvizsgáló állomásokon tovább javítják minőségét, hogy még több húst tudjanak termelni a leggazdaságosabb módon. Dr. Nagy László A „Szvinovodsztvo“ nyomán A renden száradó gabona kombájnnal történő felszedése (kétmenetes aratás)
