Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-06-20 / 49. szám
(földieper) szaporítása A szamóca A tőkocsányból elágazó szamócaindákat akkor vágják le az intézet érsekújvári állomásán, amikor egy részük már gyökeret vert. Felvételünk Morvái Erzsébetet és Kovács Júliát örökítette meg, az eltávolított indák összegyűjtése közben hetjük ha a kiültetést csak tavasszal kívánjuk elvégezni. Ha a telepítés augusztusban végezzük^ akkor előyeteményként olyan növények jöhetnek számításba, amelyek júliusban, legkésőbb augusztus első felében betakarításra kerülnek, pl. korai burgonya, borsó stb. Ä talajt két héttel az ültetést megelőzően könnyedén megszántjuk, hogy kissé üllepedjen, majd keresztben simítózzuk. Néhány nappal az ültetés előtt elvégezzük a műtrágyaszórást. Ezt az anyagot boronával és könnyű kultivátorral bedolgozzuk a talajba és végrehajtjuk a palántálást. Nagyobb telepítés esetén hagyjunk utakat is nehogy a túlzottan sok kézi munkaerő megdrágítsa a termelést. A telepítést 80 — 90 cm-es sortávolságban és 40 cm-es tőtávolságban végezzük. így lehetőség nyílik a sorközi művelés gépesítésére. Tavaszi telepítés .esetén a kiszemelt területen az előző év augusztusában végrehajtjuk a tarlóhántást, majd szeptember derekán szétterítjük rajta az istállőtrágyát, mégpedig hektáronként 500 — 600 mázsát. Ezt középszántással leszántjuk, novemberben pedig elvégezzük a mélyszántást 35 — 40 cm mélyen. A szamóca termesztésével' kapcsolatban tudnunk kell, hogy ez évelő növény, amely egy helyen 4 — 5 évig díszük, ezért a talajelőkészítést és a tápanyagellátást is_ ennek figyelembevételével szükséges végezni. A bő termés érdekében gondoskodnunk kell, különösen aszályos évben, az öntözésről. Intézetünk érsekújvári állomásán jelenleg 33 szamócafajta termesztésével és szaporításával foglalkozunk. A különböző fajták öt csoportra oszthatók fel, melyek közül'ismertetjük a legjobbakat: 1. Korai fajták — Suprisse des Halles, 4. Hónaposakból — Milanskaja. 5. Folytontermő fajtákból — Red Rich. Az imént említett fajták nagyrésze államilag' elismert és a nagybani termesztésre ajánlható. Végezetül megemlítjük még, hogy pl. a Suprisse des Halles hektárhozama eléri a 110 — 120 mázsát, a Misovkáé a 115 — 120 mázsát, a Bagotai korai a 95 — 100 mázsát, a Red Rich a 130 — 140 mázsát, a Senga Sengána pedig, amel^ különösen magas hektárhozamával tűnik ki; a 300 mázsát. Ha ez utóbbi fajtát 7 koronás kilónkénti áron sikerül értékesíteni, úgy. egyetlen hektárról 210 000 koronás jövedelemmel számolhatunk. Ha figyelembe vesszük, hogy a nagy belföldi szükségletet mezőgazdaságunk nem képes ellátni, nyilvánvaló, hogy a szamóca nagyüzemi termesztése fontos és kifizetődő. Dubnicky József, a Központi Mezőgazdasági Vizsgáló és Ellenőrző Intézet újvári állomár sának dolgozója APRÓSÁGOK q a gyüjtönyéhek nem zsúfolódnak bizonyos parcellákra, így nem hagyják a többit méhek nélkül; az új méhnetnzedék mind távolabbi körzetei keres jel, s ezzel a méhészet^mezot járó méhei egyenletesen oszlanak el a méhlegelö. egész 'területén; • a méhek nemcsak a virágfajhoz hűségesek, hanem ahhoz a gyűjtőhelyhez is, ahol elsöízben bukkantak kiadós nektárforrásra. Ennek a reflexkialakulása nagy jelentőségű, mert vele időt takarítanak meg, nem kell újabb nektárforrás után kutatniuk; A szamócát (melyet egyes községekben helytelenül földiepernek is mondanak) a gyakorlatban legnagyobbrészt indáról, a néhány indátlan fajta esetében pedig tőosztással, vagy magvetéssel szaporítjuk. A nagyüzemi termesztés céljaira legelőnyösebb szaporító anyatelepet létesíteni. A tápanyagokban gazdag anyatelepet gyakran kapáljuk és öntözzük, hogy az ostorindák jól fejlődjenek. Júliusban, amikor látjuk, hogy a tőkocsányból elágazó indák nagyobb része már kissé gyökeresedésnek indult, a növényindákat levágjuk, gyökerüket kissé visszanyesijük és ezzel az új növényegyedek készek a szaporítási túzdelésre. A szaporítást nevelőágyakban végezzük, melyek szélessége a könnyebb kezelhetőség miatt ne legyen 150 cm-nél szélesebb. A deszkából készült kalodákban a kiültetést 10 cm-es sor- és 5 cm-es tőtávolságban végezzük. A dugványokat jól megöntözzük és beárnyékoljuk. Ehhez nádpallót, szalmatakarót vagy molinót használunk. A növényeket napközben többször locsoljuk, hogy környezetük párás legyen, s ezzel elősegítsük sikeres megéledésüket. Éjjelre a kalodákat mindig takarjuk ki. Ezt a munkát 8 — 10 napig folytatjuk, amíg a dugványok meg nem gyökeresednek. Megerősödésük után, ”4 — 5 hét múlva a kalodábakerülésuk napját követően, a szamócapalántákat állandó helyükre ültethetjük ki. Ha az ültetést ősszel végezzük, szükséges a palántákat még a nevelőágyban védeni- a gombabetegségek ellen, mégpedig Vi % bordóilével, Cuprikollal, No-A kalodába kiültetett dugványokat jól njegöntö'zik és beárnyékolják (Kúti Sz., felvételei) vozir N-nel elkészített vizespermet formájában. Ehhez a rovarkártevők elpusztítása céljából 0,02 % Fosfotiont is vegyíthetünk. Ezt a védekezést akkor is elvégez-Bagotai korai és a Mysovka. 2. Középkorai fajták — Senga Sengána, Georg Soltwedel és Novinka. 3. Kései fajták — Madame Moutot, Hornoslezká és Frau Mitzi Schindler. 1962. június 20.
