Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-10 / 46. szám

Lidice újra él A lidicei vérfürdő f huszadik évfordulójára gy kis falu, Prága és Kladno közt húzódó országúton. Öt­százhúsz lakosa a közeli Kiad­ná bányáiban és kohóiban ke­reste kenyerét. Nehéz kenyér volt az első köztár­saságban a bányász és a kohász ke­nyere. Örökös harc a föld alatt és a kohó forróságában. Örökös harc a holnapi kenyérért. Sztrájkok, kizárá­sok, helytállás a csendőrpuskák csö­vei előtt. Kladnö a forradalmi harc hídfő állása és a lidicei munkások, hasonlóan kladnói testvéreikhez, jó harcosok, kitartóak és edzettek. Nem is lehetett ez másképpen, hiszen úgy szeretik kis falujukat, tiszta házikói­kat, virágos kertecskéjüket, dolgos kezű tiszta asszonyaikat és mindé - nekfelett a nevetószemű lidicei gye­rekeket. Ezek az apróságok teszik teljessé az életet, simítják el a rán­cokat a homlokon és feledtetik a fá­rasztó nehéz munkát. 1942. június 10 Ogy kezdődött, mint más közönsé­ges nap. A délutáni műszakban dol­gozók kerékpáron is gyalog siettek hazafelé a családhoz, a gyerekekhez, pihenni és erőt gyűjteni másnapra. Este 10 Órakor autók dübörgése veri fel a falu csendjét, az autókról csiz­más, szürke egyenruhás emberek ugrálnak le, puskatussal taszítják be az ajtókat, és... és megkezdődik a borzalmak éjszakája ... A durva parancsokat a puskatus tompa ütései kísérik. „Sorakozó — az összes férfiak Horákék udvarába ~ a nők és gyermekek a templomba'.“ Egész éjszaka névsorolvasás, lét­szám ellenőrzés, nehogy valaki kima­radjon a pontosan betervezett tö­meggyilkosságból. Hajnalban tízesével vezetik ki a férfiakat Horák gazda pincéjéből a kertbe. Tizennyolszor dördül a. sortilz. Eredmény: 173 halott. Reggelre meg­jönnek az éjjeli műszakosok is. Még két sortűz és a véres munka befeje­ződött. De még nem egészen. Pospí­­sil bányász törött lábbal fekszik a prágai kórházban. Hordágyon viszik Kobylisyre, ahol várja a kivégző sza­kasz. A halottak száma 192-re emel­kedik. Egyszerű emberek, munkások, családapák, nőtlenek és gyermekek, tizenöt évtől felfelé. A legidősebb köztük Emánuel Kovarovsky 84 éves. A templomba zárt asszonyok hall­ják a sortüzeket. A sejtés bizonyos­sággá válik. De ott vannak a gyere­kek, nem szabad elveszteni a fejét. Az üldözött vad ösztönével, a kétség­­beesés adta erővel szorítják maguk­hoz életük legdrágább kincsét. Zo­kogva csendesítik a félelemtől resz­kető kicsinyeket. De a fenevad még most sem fejez­te be véres művét. Délelőtt megnyílik a templom nehéz tölgyfaajtaja. „Ráüss ... ráüss — mindenki a te­herautókra!" A führer parancsa szent, Asszonyt és gyermeket bottal és pus­katussal hajtják fel a teherautókra. A halál útjának első állomása Kladno. Itt különítik el az anyáktól a gyer­mekeket. A marcona banditák kitépik a gyereket az anya karjaiból, zuhog a puskatus, az anya küzd a gyerme­kéért ... sikoly és vér... A végső állomás a rawensbrücki haláltábor. A többi már csak statisztika, de olyan statisztika, mely még évszáza­dok múlva is összeszorítja a szívet. Az elhurcolt 203 asszonyból 60 sohse látta meg többé Lidice földjét, a 105 gyermek közül csak 11 maradt élet­ben. A többi nevetőszemű lidicei gye­rek a gázkamrákban lehelte ki ártat­lan lelkét. A falut eltüntetni a föld színéről, így szólt führer parancsa. Wiesmann rohamcsapat parancsnok július 1-én • Eseménydús külpolitikái hét van ; mögöttünk. A hírügynökségek tudó­­| sításal közül azokat emeljük ki, ame­lyek vázlatosan keresztmetszetet ad­nak a legfontosabb nemzetközi ese­ményekről. büszkén jelenti: „A parancsot, mely­­szerint Lidice községet robbantás út­ján a földdel egyenlővé kell tenni, teljesítettem. A helységben nem áll egy ház sem, csapatom pihenőre vo­nult Prágába..." Lidice tragédiája beteljesedett. De miért? Hiszen még a fasiszta gestapo sem tudta bebizonyítani a koholt vádat, hogy a tömeggyilkos Heydrich me­rénylőit a község lakossága támogat­ta és bujtatta. A fegyverrejtegetés vádja két használhatatlan vadászpus­kára zsugorodott. De ezeket is a ges­­tapó csempészte utólag a lidicei ma­lom padlására. Az igazság az, hogy a fasiszta fene­vad vérre szomjazott. Megakarta ré­míteni, félelembe kergetni a cseh népet, melyben mindinkább erősödött a gyűlölet a gyilkosok iránt és egyre szilárdabban építette ki az ellenállás frontját. 29 ezer rózsatS Megtört, öszbehajló asszony jár a rózsaligetben, melyet 34 ország igaz szívű emberei küldtek a lidiceieknek: Horníková Anna a rawensbrücki po­kolból tért vissza, ö a „szerencséseb­bek" közé tartozik. Tizenhétéves lá­nya is megmenekült. Léptei vontatói­tok, hangja fátyolos, szemei valahová a messzibe néznek. Harminc-negyven gyerek jár a nyomában, egy prágai iskola tanulói. Hozzájuk beszél, meg­­meg akadva, egyhangú lejtéssel. El­mondja a borzalmas éjszakát, a ha­láltábort, a visszatérést. A végén ké­rőre, majdnem könyörgőre vált a virág. Most nyílik Lidicén az orgona és a tulipán. A járókelőre minden kis szögletből virág nevet és milyen vi­rágok. Dúsak, teltek, élénk színben ragyogók. Akarva nem akarva arra döbbenek, hogy csak a mártírok vére festhette olyan égő pirosra a lidicei tulipánokat. Egy halk munkabrigád A rózsaliget mellett impozáns em­lékmű épül, gloriettjének karcsú oszlopai harmónikusan emelkednek ki j a zöld gyepszönyegből a bérányfelhős\ kék égboltra. Előterén emberboly i nyüzsög. A prágai üzemek és hivata-i lók brigádosai építik a park útjait,\ formálják a virágágyakat. A képi megszokott, de közelről figyelve an-; nál különösebb. Hiányzik a brigád-; munka vidám zaja, a lányok neveté- • se, a fiúk tréfás kedve. Mikor ezt | szóba hozom, a szemek rám szege- % zödnek, vizsgálgatnak, majd halkan, j fejét lehajtva csak ennyit mond egy§ prágai lány: „Itt nem lehet nevetni, % ez a hely testvéreink temetője." § Világméretű tiltakozás a „Fishbowl-terv“ ellen Amíg a genfi 18-hatalml leszere­lési értekezleten a Szovjetunió és a szocialista országok küldöttségei mindent elkövetnek az általános és teljes leszerelés megvalósításáért, az USA kormánya tovább folytatja béke­ellenes, hidegháborús politikáját. Közismert, hogy a világ haladó köz­véleményének tiltakozása ellenére Washington a húsvéti ünnepek után megkezdte a csendes-óceáni Kará­csonyi-szigeteken azóta is meg-meg­­újuló légköri atombombarobbantásl­­kísérleteit. Azóta több mint 20 rob­bantást hajtottak végre. Washington most még súlyosabb lépésre szánta el magát. Az ún. „Fishbowl-terv“ keretében a magas légkörben végrehajtandó hldrogén­­bombarobbantásl kísérleteket jelen­tett be. Ez a lépés annál is veszé­lyesebb, mert a magas légkörben I végrehajtott kísérletek rádióaktlvi­­| tása messze megfertőzi a légkört. • Ugyanakkor káros hatással van a : teljes ütemben folyó békés célú vl­­; lágűrkutatásra Is. Érthető tehát, hogy • az egész békeszerető világ a legha- 5 tározottabban tiltakozik az ameri­­jkaiak új atomrobbantási-kísérlete • ellen. • I Hazánk dolgozóinak nevében dr. jjiíl Hájek külügyminiszterhelyettes, • a genfi értekezleten résztvevő cseh- J szlovák küldöttség vezetője ítélte el • az amerikaiak újabb atombomba-kí­­ísérleteit. Ugyanakkor népünk teljes | egyetértését fejezte ki azzal a szov­­; j*t jegyzékkel, amely a leghatáro­zottabban tiltakozik a washingtoni j kormány elhatározása ellen. I A Szovjetunió kormányának hiva­talos tiltakozásán kívül több neves szovjet tudós és közéleti személyiség is elítéli az amerikaiak lépését. Va­­silij Parin, a neves biológus, az űr­utasok élettani problémáival foglal­kozó tudós többi között kijelentette, hogy az amerikaiak magas légköri atombomba-robbantási kísérletei na­gyon megnehezítik az űrkutatás bio­lógiai problémáinak tisztázását. Nyi­latkozott Gagarin, a világ első űr­utasa Is, aki a világűr meghódítása elleni merényletnek nevezte az ame­rikaiak robbantási kísérleteinek ter­vét. hangja: „Én csak arra kérlek titeket, drága gyerekeim, hogy legyetek jók, tanuljatok és emlékezzetek meggyil­kolt testvéreitekre, a lidicei gyere­kekre." Testét remegés rázza meg és imbolygó léptekkel indul a falu felé. Az új falu Pankov szovjet ezredes egysége lé­pett elsőnek Lidice felszabadult föld­jére. Szovjet kato­nák emelték az első emléket a mártírok sírja fölé. Ma is ott áll az egyszerű fe­kete márvány sírkő mögötte két sor sötétzöld tujabo­­kor vigyázza a li­dicei mártírok örök álmát. De a Dombon a régi falu fölött már áll az új község 150 háza. A nép ál­lama támasztotta fel a halott 'alut *s adott hajlékot az életben mai adottaknak. Százötven korszerű családiház, mindegyik előtt kiskert fákkal, virággal. És mennyi Az élet győz j Délután gyermekhad lepi el az ut-l cákat, a parkot. Hazajött a gyér- • meksereg a közeli bustehradi iskolá-X bál és érkezésükkel megindul az új J falu életvidám vérkeringése. Az ő] tudatukra még nem hat a borzalmas! múlt és a szülők vigyáznak sarjadó', lelkűkre, hogy szeressék az életet,', örüljenek a játéknak, a saját szép', ifjúságuknak. Kedvesen köszöntik az; idegent és szívesen, bőszavún beszél-', getnek a messziről érkezett embe- i rekkel. Ök a gyönyörű új kultúrház] színpadának ragyogó csillagai. Az ő ] énekük, táncuk vidítja fel a felnőt - ] teket, a szocialista haza szorgos épí- ', tőit. Bennük formálódik a jövendő] egészséges, boldog nemzedéke, amely! emlékezik és nem felejt, de tudja,', Sorolhatnánk tovább, az Indiai, a román, a magyar, a lengyel és több más ország közvéleménye is élesen szembe száll Washington békeellenes lépésével, amelyet a nemzetközi helyzet további elmérgesítésének mi­nősíthetünk. Amerikai részről azzal a hivatalos magyarázattal próbálnak érvelni, hogy a magas légköri hidrogén­bomba robbantási kísérletekkel csu­pán ki akarják egyenlíteni a Nyugat fölényét a Szovjetunióval^ szemben, amelyet az interkontinentális és glo­bális rakétákkal szerzett. De ugyan-1962. júnlu* 10. . ! • hogy az apák és anyák szenvedése • mire tanít: a nép és a haza forró • szeretetére. Perl Elemér | : i « i ' | I I MINDIG MAGASABBRA... akkor elfelejtik a szovjet kormány­nak éppen ezzel kapcsolatos nyilat­kozatának azt a részét, amely leszö­gezi, hogy a szocialista tábor orszá­gai nem nézik tétlenül a nyugati hatalmak háborús mesterkedéseit. Más szóval: a béke és a szabadság híveinek sokkal erősebb és elretten­­tőbb fegyverre van szükségük, hogy csírájában el tudják fojtani az ag­­resszorok támadását. A Szovjetunió és a szocialista tábor gondoskodik arról, hogy a béke hívei szerte a világon nyugodtan nézhessenek a jövőbe. Ez történelmi feladata a szo­cializmust és kommunizmust építő egymilliárdos béketábornak. Párbeszéd a Champs-kastélyban Az Európai Gazdasági Közösség, illetve a Közös Piac körüli nyugati diplomáciai huzavona már nem egy esetben alapjában rendítette meg a sokat hangoztatott „atlanti egységet". Emlékezzünk csak a néhány héttel ezelőtt kirobbant francia-amerikai, illetve nyugat-német-amerikai poli­tikai ellentétekre, nem beszélve ar­ról, hogy Bonn és Párizs makacs állásfoglalása Londonnal szemben na­gyon beárnyékolja a három nyugati nagyhatalom viszonyát. Mondanunk sem kell, hogy Mac­millan helyzete nem Irigylésre méltó, hiszen a szigetországot nagyon szoros és bonyolult gazdasági szálak fűzik a Brit Nemzetközösséghez (Common­wealth), amelynek országai hallani sem akarnak arról, hogy Anglia ja­vára lemondjanak az eddig élvezett előnyökről. Például az ausztrállal és az új-zélandi kormány nemrég kö­zölte, hogy Angliának a Közös Piacba való belépése nem változtathatja meg a Commonwealth országainak hely­zetét. A politikai harcok és szenvedélyek hátterében azonban jóval több áll, mint a vám- és tarifa viták, illetve a Brit Nemzetközösség exportérde­kelnek biztosítása. Az Economist ne­vű tekintélyes angol folyóirat „Ne essünk pánikba“ című cikkében a következőket írja: „Két önkényeskedő öregember kísérteié bolyong Európa felett, akik Nyugat-Európát Anglia kizárásával akarják kormányozni". Az Economist által említett két öreg ember: de Gaulle, és a francia el­nökkel nagyon is együtt paktáló Adenauer nyugat-német kancellár. Az Elysée-palota főnöke pillanat­nyilag úgy látja, hogy a Közös Piacon belül Franciaország gazdaságilag többé-kevésbé tartani tudja a fron­tot Nyugat-Németországgal szemben. Anglia belépése viszont azzal a ve­széllyel járna, hogy London válik Washington új atlanti tervének euró­pai helytartójává. A legutóbbi Macimllan — de Gaulle találkozón, amelyre a Párizs melletti Champs-kastélyban került sor, a fran­cia elnök politikailag is nehezen tel­jesíthető feltételeket állított az angol belépéssel szemben. Mindenek előtt az, hogy az Angliának átadott atom­titkok „jótéteményeiben“ Franciaor­szágot is részesítsék. A francia­angol párbeszéd tehát távolról sem az egyetértés, hanem a zsarolás jegyében zajlott le. Így hát Nagy-Britannia részese és egyben tárgya egy olyan összeütkö­zésnek, amely a legnagyobb tőkés államok most összekovácsolódó gaz­dasági szervezetének jellege körül folyik. Ami pedig még ennél is több, akörül, hogy milyen formában, kinek a vezetése alatt valósuljon meg a gyengén fejlett —, mindenek előtt az afrikai országok — modern ki­zsákmányolása. Meghátrál az OAS? A jobboldali fasiszta szervezet al­gériai garázdálkodásai már szórvá­nyosabbak, mint eddig voltak. Az országban általában csend van. Az OAS egyelőre felhagyott a „felper­zselt föld“ taktikával, sőt hivatalosan is bejelentette, hogy néhány napig betartja a fegyverszüneti egyez­ményt. Nem tudni, vajon mi okozta ezt a pillanatnyi pálfordulást. Van ugyanis egy érdekes jelenség az OAS háza­­táján. Sálán tábornok levelet kapott a halálra ítélt Jouhaud tábornoktól, amelyben arra szólítja fel volt főnö­két, hasson oda, hogy az OAS szün­tesse be algériai garázdálkodásait és hagyjon fel a francia Algéria tervével. Talán Jouhaud azért akarja elhagy, ni az OAS süllyedő hajóját, hogy megmentse saját életét? Vagy annak az angol publicistának van igaza, aki a következőket kérdezte: talán még néhány perfelújitás, és Jouhaud már készpénzt is kap? —tg —

Next

/
Oldalképek
Tartalom