Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-10 / 46. szám

Többtermelésre serkent . i az új szociális biztosítás Április elsejével életbe lépett a szövetkezeti dolgozók szociális biz­tosításáról szóló törvény, de a szövetkezeti dolgozók még most is nagy érdeklődéssel tanulmányozzák. Nem csoda, hiszen az emberi élet min­den örömét, fájdalmát, gondját és fordulatát számontartó és orvosló törvény olyan sokrétű, hogy talán egy egész év sem lesz elég ahhoz, hogy annak jelentőségét a gyakorlatban is teljes egészében felmérjék. .! Ezek a borjúk képezik a szö­gi vetkezet egészséges marhaállo-Ü mányának alapját. jelentett ■ szövetkezet számára a takarmányszegény tavaszi hónapok­ban. A két szövetkezet egyesülése le­hetővé tette a termelés részbeni szakosítását. A gümőkórral fertőzött szarvas­marhaállományt 1965-ig teljesen meg akarják tisztítani a betegségtől. Ezért a beteg állatokat a povodai szövetkezet istállóiba összpontosítot­ták, s Kutníkyban csak az egészséges teheneket és borjakat hagyták. A nö­vendékállatok ezen a nyáron Is a hegyvidéki éiőmany-i szövetkezet le­gelőjén „nyaralnak“. A borjúistálló ketreceiben hely­szűke miatt 2, sőt 3 borjú is szo­rong. A nagyobbak vígan szaladgál­nak a kifutóban. A több mint 100 egészséges borjú és a hegyvidéken „nyaraló" 63 növendékállat jelenti a szövetkezet szarvasmarhaállományá­nak jövőjét. ta az egész baromfiállományt. A szociális biztosítás az elemi csapá­sokkal is számolt, és ilyen esetben a járási nemzeti bizottságra bízza a döntést, vajon a szövetkezet a saját hibájából maradt le az eladási terv teljesítésében, vagy sem. Ha úgy véli, hogy a szövetkezet a lemara­dásról nem tehet, akkor megítélheti a teljes családi pótlék kifizetését. A járási nemzeti bizottság biztosan ebben az esetben is él majd törvény­adta jogával és kötelességével. A kutníkyi szövetkezet gazdasági udvarán A kutníkyi szövetkezetben még csak must ismerkednek a szociális biztosítással. Már megalakították a véig. foglalkozó szociális bizottságot, 8/nely azonban még valahogy nem barátkozott meg feladatkörével. Pe­dig a szövetkezet az új törvény ér­teimében a szociális alapból már ki­kerekítette az eladási terv nem tel­jesítése miatt csökkentett családi pótlékot, már le is vonta a tagok első fizetéséből a járadékbiztosítás havi díját — s mindezt anélkül, hogy a szociális bizottság egyszer is ösz­­szeüit volna. Pedig a törvény értel­mében ezeket az intézkedéseket csakis a szociális bizottság döntése alapján hozhatják. Persze, ez csak a kezdet kezdete, s talán nem is akad­nánk olyan szövetkezetre, ahol ha­sonló kezdeti hibával ne találkoz­nánk. De ami örvendetes, a szociális biztosítás Kutníkyban is serkentőleg hatott; már eddig is sokat tettek annak érdekében, hogy a lehető leg­rövidebb időn belül teljesítsék az el­adási terv feladatait, s ezzel egyide­jűleg a teljes családi pótlék kifize­tése előfeltételeit is. Nem panaszképp mondják csak az igazság kedvéért említették, hogy a povodai szövetkezettel való Idei egyesülés miatt maradtak le a tojás eladásában. Mind a két szövet­kezetnek 1800 — 1800 tojója volt. Ez rendjén lenne, csakhogy, amíg a kut­­níkyak ennyi tojótól tavaly 150 000 tojást adtak a közellátásnak, addig a povodaiak csak 41000-et. A hibát nem a povcdaiakban, hanem a kole­rában kell keresni, amely megtámad­ni — ttven alapokat készítünk a !|iii szénakazlaknak — mondja Bar­­'•i talos József agronómus. nagy a sürgés-forgás Már befejezés előtt áll az „ezres“ sertésistálló, amely olcsóbbá és gyor­sabbá teszi majd a sertéshús terme­lését. Kell is a férőhely, mivel a szövetkezetnek 100 sertéssel több van a tervezettnél, s így tavaly is 100 mázsával szárnyalhatták túl az eladási tervet. A sertéshús eladásá­ban idén sincs hiba. Rosszabbul áll­nak a szarvasmarhagondozók, akik takarmányszűke miatt napról napra kevesebb tejet fejtek. A határból azonban már megérkeztek a bimbózó, félig száraz pillangósokkal teli sze­kerek. Kell is a zöldtakarmány. Szű­kén állnak a tartalékkal, s ha a csa­torna melletti lucernát nem öntözték volna az áprilisi szárazság idején, akkor nehéz hónapot éltek volna át. Ám az öntözött lucerna első kaszá­lása 30 %-kal több zöldtakarmányt adott, mint tavaly és már április 20-a óta tartja erőben az állatállományt. A pillangósok hideglevegős után­­szárítására mór lerakták a kazlak alapjait. A háromszögalakú szellőz­tető csatornát úgy építették fel, mint ahogyan azt a szomszédos albári szö­vetkezetben látták. Tudják, hogy az így szárított pillangósok sokkal több fehérjét tartalmaznak, mint a renden szárított széna. S ha több a fehérje, akkor több lesz a hús, tej, és a tojás is. Az öntözéssel szerzett tapasztalatok az öntözött területek kiszélesítésére bíztatták őket. Eddig négy öntöző­­berendezéssel 29 hektárt öntöztek. Ám a határ mentén található csator­nából, amely a Kis-Dunát és a Nagy- Dunát köti össze, 60 — 70 hektárt is megöntözhetnek. Az évelő takarmá­nyokat a csatornából, a cukorrépát pedig kútből akarják öntözni. A szö­vetkezet két dolgozóját, öntözőtan­folyamra küldték, hogy elsajátítsák legalább az öntözéssel kapcsolatos alapvető ismereteket. Különösen Na­­vrátil bácsi lett lelkes híve az öntö­­zögazdálkodásnak és nem kis büsz­keséggel mutatta az öntözött lucer­nát, amely oly nagy jótéteményt Navrátil elvtárs más parcel­lára költözteti az öntözőberen­dezést. Előremutató valósággal és a termelés növelésére irányuló tervekkel találkoztunk lépten-nyo­­mon. Mindez azt bizonyltját hogy reális az az országos terv, amely sze­rint 1963-ig hazánk szövetkezeteinek több mint a fele a magasabb szinten gazdálkodó szövetkezetek csoportjába kerül. Ha a kutnfkyak tervei és ter­melésnövelő igyekezete valósággá válik, akkor kétségtelen, hogy ők is a magasabb szinten gazdálkodó szö­vetkezetek csoportjába kerülnek. Gajdáé C. Irén ■ Jó munkáért jutalom A felsőkirályi szövetkezetben e napokban értékelték a szocialista munkaverseny félévi eredményeit. Az állattenyésztés legjobb dolgozói közül Lencsés Ernő 200 korona, Benko Aurélia fejőnő 100 korona, Less Kálmán és Sárközi István 100 — 100 korona pénzjutalmat kaptak ki­váló munkájukért. A sertéstenyésztésben Benkő Jó­zsef kapott kiváló munkájáért 100 korona pénzjutalmat. A fiatal nö­vendékállatok gondozásánál Fogéi Kelemen és Rábek Katalin érték el a legjobb eredményt, 100 — 100 ko­rona pénzjutalmat kaptak. Megjutalmazták még Kiss Mihályt, a baromfifarm dolgozóját, a nö­vénytermelés legjobb dolgozóit, Horváth József agronómust és Mor­vái Ernő csoportvezetőt. Gutray Gyula (Felsőkirályl) ■ Példás állattenyésztők A Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági szakbizott­sága értékelte az állattenyésztés terén elért eredményeket. Egyes szövetkezetek jő példával járnak az élen. Közéjük tartozik a susanyi EFSZ, ahol Bolha László a növendékmar­hák gondozója 50 darab állatnál napi 0,82 kg-os súlygyarapodást ért el. Hasonló szép eredményt ért el Caban Júlia a őerencanyi szö­vetkezetben 45 darab növendék­állatnál darabonként napi 0,90—1 kg-os súlygyarapodással. A járási nemzeti bizottság a „Példás dolgozó“ kitüntetést adta át a kiváló dolgozóknak és 800 ko­rona értékű betétkönyvet is kaptak. Horváth Károly (Ozsgyán) ■ A pionírok vállalása A bússal alapfokú kilencéves is­kola pionírjai kötelezettséget vál­laltak, hogy a helybeli szövetkezet­ben 8 hektár kukorica minden mun­káját elvégzik és 30 mázsás hek­tárhozamot érnek el. Az első kapá­lást a napokban már be is fejezték. Mráz elvtárs. a szövetkezet elnöke, ‘azt mondotta, hogy ez szép vállalás pártunk XII. kongresszusának tisz­teletére, és hogy reméli, nem csa­latkoznak most sem a pírosnyak­­kendősbkben. Vámos Margit, 9. évf. (Bússá) Szeressétek a földet! NAGY FELADATOK várnak szö­vetkezetünkre. A mostoha időjárás ellenére is el akarjuk érni a terve­zett hektárhozamokat. Aki csak hírből ismeri a stretávkai szövetkezetei, azt gondolhatja, ez nem okoz problémát, mert a múlt évben is mi értük el a legnagyobb hektárhozamot kukoricából, Kelet- Szlovákiában. öt hektárnyi kísérleti parcellán 530 mázsa kukoricát ter­meltünk (szemesen), vagyis 106 má­zsa volt az átlagos hektárhozam májusi morzsoltba számítva. Az ösz­­szes kukoricaföldön meg a hektár­­hozam-átlag elérte a 60,3 mázsát. Arról már kevesen tudnak, hogy a szövetkezetünk megalakulása előtt legtöbb tag azon sopánkodott, hogy nem tud majd megélni a közös gaz­daságból jutó jövedelemből. Attól tartottak, hogy a gép elveszi a mun­kát a paraszttól, mint Amerikában, vagy Kanadában. Mindenfélét be­széltek, jajgattak, panaszkodtak. — Ha traktor szánt, nem lesz trá­gya. Nem terem a föld. Inkább ökröt vagy lovat az igába! Az ökörben jobban bíztak. A lóról azt tartották, hogy csak bőrével fizet. Ha gebe, könnyen megdöglik, ha paripa, a lába törik el könnyen. A műtrágya legelső használatát megelőzve érdekes eset történt. A nagyüzemi közös gazdálkodás meg­alakulása előtt 1952-ben előkészítő bizottság alakult. Már akkor észre­vették a tapasztalt parasztok, - elsősorban a kommunisták —, hogy szakemberben hiány lép majd fel. A helyi pártszervezet elnöke, Pitav­­nyík Gyula azzal állított be hozzánk: — Te, Ondrej! Elmehetnél iskolá­ba! Nem bánod meg. — Mennyi időre? - kérdeztem tőle. — Csak egy hétre..., esetlég ket­tőre ... így kellett biztatni még akkor en­gem, a mostani elnököt. A rövid iskolázásból egy kerek esztendő lett... De nem bántam meg! Hazajövet, a falumban még szövetkezet nem volt. Ezért saját földemen akartam gyümölcsöztetni az iskolában tanultakat. Részes földön már Szégyelltem a munkát. Meg az­tán az ember a magáéval azt tehet, amit akar. Igaz, nagyon tartottam attól, hogyha nem sikerül, kinevet­nek. Azt mondják majd, ennyit tanult a pártiskolán. Feleségemmel együtt elmentünk Nagykaposra, műtrágyát venni. Kö­zösen beszéltük meg, hová mennyit szórjunk. És közösen is szórtuk a szántóföldre, rétre, legelőre. Kaszáláskor a réten oly nagyra nőtt a fű, mint a búza. Letaposás nélkül kaszálhattam a határt, mert a szomszédoké alig volt két arasz. Mindenki megcsodálta a nagy füvet, aki csak arra járt. Megválasztottak érte a szövetkezet elnökének. Azóta viselem ezt a tisztséget és a vele járó gondot. Ahogy az idő múlt, egyre jobban megbecsültek az emberek, de a gondjaim is napról napra szaporod­tak. Szövetkezetünk nem nagy, csak 440 hektáros. Ebből 230 hektár a szántó, 120 hektár • rét és 90 hektár a legelő. Nem nagy ez a közös föld­terület. De mégis nagy. Óriási! Ah­hoz képest, amilyen nadrágszíj föl­­decskéken a stretávkai gazdák dol­goztak. EGYSZÓVAL SOK a gondunk. Ha pedig azt is számításba vessszük, hogy a tagság nagy része már meg­ette kenyere javát, nem kis dolog az ötéves terv négy év alatti teljesítése olymódon, amint a bevezetőben em­lítettem. De előnyünk is akad. Törődik ve­lünk a JNB mezőgazdasági osztálya. Szinte napról napra a nyakunkon van, hogy ezt vagy azt az új mód­szert próbáljuk meg és módosítsunk valamit az eddigieken is. A múlt tavaszon eljött hozzánk Hromada Pál, járási párttitkár. — Az állattenyésztést fel kell len­dítenünk. Itt a ti szövetkezetetekben szerintünk sok a lehetőség. És te nem gondolsz valami olyan tarta­lékra, ami segítene bennünket ebben a törekvésben. — Dehogynem! — Mi lehet az? — kérdezte kíván­csian. — A kukorica... A kukorica, má­sodszor is; meg harmadszor is a kukorica. — Hány mázsás hektárhozamra mernétek kötelezettséget vállalni? — ötvenre... ötven mázsa sze­meskukoricát gondolok hektáronként. NAGYOT NÉZETT RÁM. A tekin­tete elárulta, hogy kissé sokalja. Ezt a vállalásunkat aztán megerő­sítettük a járási szövetkezeti konfe­rencián is. Azután sokat jártunk, kutattunk a kukoricatermesztés leg­újabb módszere iránt. Prágában a szövetkezetek országos kongresszu­sán összetalálkoztam Krfilik Görggyel, a Dedina Mládeze-i szövetkezet ag­­ronómusával, a híres szakemberrel. Elmondta nekem tövéről hegyére, mi az új módszer lényege. Ettől megbá­torodva, mikor hazajöttem, beállítot­tam a járási párttitkárhoz. — Visszavonjuk a vállalásunkat... Visszavonjuk. Ügy, ahogy mondom Hromada elvtársi — Mi van veletek? Talán valami... — ötven helyett, 100 mázsát ter­melünk a kísérleti parcella minden hektárán. MÁR ELMONDTAM az eredményt előbb (106 mázsát termeltünk átla­gosan). Boronával, sarabolóval kapál­tunk, illetve boronáltuk és saraboltuk a jól elkészített földet átlószerüen, keresztben, hosszában. Olyan lett a talaj, mint a hagymaföld. Porhanyós, nedvességtároló. A Simazin pedig úgy megölte a gyomot, hogy még ki sem tudott kelni. Ezzel a módszerrel termesztettük a silókukoricát is. 715 mázsát értünk el átlagosan hektáronként. Azt meg már magyaráznom sem kell, hogy ennyi zöldanyagtól sok tejet ad a tehén. Megoldottuk a kukoricával azt a nagy feladatot, amelyikre a járási párttitkár figyelmeztetett. Február végére már teljesítettük az első negyedévi tervet a tej eladása terén. A sertéshúst ugyanebben az időben teljesítettük, ugyancsak az első negyedévre. Hasonló a helyzet a marhahús eladása terén is. Akkor teljesítettük ennek is a negyedévi tervét. Amit tehát ígértünk, teljesí­tettük. A kukorica, meg az új mód­szer elintézett mindent. Az említetteknél még többet Is. Képzeljük csak el, ha egy földterület 715 mázsa takarmányt terem, annak a felét az állatok istállótrágya for­májában visszajuttatják a földre. Ez egy éven 357 mázsát jelent. Három év alatt pedig 1071 mázsát. Ennyit egy szövetkezetben sem juttatnak a földbe Kelet-Szlovákiában három­­évenként. A kukoricával megoldható­nak látjuk tehát a talajerő fokozá­sának kérídését. Még ha állandóan kukoricát termelnénk, akkor is ele­gendő lenne a szervesanyag vissza­pótlása a talajba. DE RÉTÜNK IS VAN és lóherét is termelünk elegendőt. Készítünk kom­­posztot és a műtrágyával sem fu­karkodunk. Igaz, ezt okkal-móddal juttatjuk a talajba. Elsősorban figye­lembe vesszük a legutóbbi talajelem­zés eredményeit és azt, hogy az egyik műtrágya miképpen hat a másikra, nem semlegestti-e egymást, amiből aztán semmi haszon sem lenne. Ezen a téren nagy segítséget kapunk a talajvizsgáló intézettől és a növény­­termesztési kutatóintézettől. Egyes terményekből már az idén magasabb szintet érünk el, mint amennyit tervünk az ötéves terv utolsó évében mutat. így például vál­laltuk, hogy az idén 60 mázsa sze­meskukoricát termelünk átlagosan a gépesített termelő csoportok révén. Nálunk ezzel a módszerrel a kuko­ricatermelésben úgyszólván minden munkát a gép végez. így volt a múlt évben is. Azonkívül öthektáros kí­sérleti parcellán 120 mázsás átlagos hektárhozamot akarunk elérni. Ez nem csak ígéret, de valóság lesz. Erre a nagy rejtett tartalékra ak­kor lettünk figyelmesek, amikor Hruscsov elvtárs Amerikában esz­mecserét folytatott egy farmerrel. De nemcsak ezen a téren, hanem a gazdálkodás más szakaszán is al­kalmazzuk az új módszert, vagyis gépesített termelő csoportok végzik el a fő feladatokat. AZ ÜJ MÓDSZEREK EREDMÉNYE, hogy a múlt éven a munkaegységek­re tervezett 16 koronát (8 korona előleg, 8 korona osztalék), 5 koro­nával túlléptük, vagyis 21 koronát fizettünk a tagoknak munkaegysé­genként. Az idén még többre számí­tunk, reméljük, hogy a jó kereset a fiatalokat visszatartja , falunkban, sőt azokból is visszacsalogat, akik előbb már itthagytak bennünket. De nemcsak megélhetésükről gon­doskodunk, hanem sportolással, és kultúrával is szebbé tesszük életü­ket. Építettünk számukra egy gyö­nyörű kultúrházat. Maradjanak itt­hon, legyen az övék! Vegyék hasznát gyermekeik, unokáik. Jöjjenek és maradjanak itthon, s úgy szeressék a földet, mint ahogy mi, öregek szeretjük. Sabovlk Ondrej, • stretávkai szövetkezet elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom