Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-30 / 43. szám
HÁROM VÁLASZ az „Igérg etések helyett több segítséget!“ című bíráló cikkünkre !!; !s“ Vegyszerrel a cukorrépavédelemben A kártékony rovarok nagy befolyással lehetnek a cukorrépa terméshozamának alakulására A máktetü elleni védekezésben jó szolgálatot tesz az Intrationnal történő permetezés, amelyet a képünkön látható P—900 t 'zésü tartály segítségével végezhetünk. (Kúti Sz. íelv.) Dologvégeztével Bepácolt állatok Galántán a járási állatorvosi központban megszólalt a telefon. — Itt a tósnyárasdi EFSZ. Azonnali segítséget kérünk. Megbetegedett több mint 80 darab szarvasmarhánk. Alig telt el néhány perc Gyurovka és Zárecky állatorvosok már siettek is a helyszínre. Megvizsgálták az állatokat, a diagnózis: mérgezés. Azonnal munkához láttak. Az állatok egymás után kapták az injekciókat... Hogyan is kezdődött az eset? Lukacsovics István, a szövetkezet segédzootechnikusa észrevette, hogy az állatok nyugtalanok. Kiderült, hogy tetvesek. Természetesen, eszébe sem jutott, hogy valami rosszat csináljon. De hibát követett el, mégpedig ott, hogy tanácsot nem kérve, a szövetkezet raktárából egy zsákravaló vegyszert elvitt és ezzel beszórta az állatokat. A vegyszer a kukorica- és cukorrépavetőmag pácolására volt raktározva. Természetesen ez már csak akkor derült ki, mikor a fiatal szarvasmarhákat „bepácolták“. Hatása néhány óra múlva meg is mutatkozott, ahogy azt fentebb leírtuk. Szerencsére idejében közbeléptek az állatorvosok, de ennek ellenére is 8 darab 110 — 125 kg-os növendékállat elpusztult. Ügy hisszük, éhből az esetből minden arra illetékes levonja a tanulságot. Szekeres Kornél zést a Vel'ká Suchá-i, a susanyi kokavai és a vrbovkai szövetkezetber is. Már tavalyelőtt is rendeztek fejőgépszerelő tanfolyamot a Martini Állami Gazdaság suőanyi részlegén." Alábbiakban közöljük az alibit kereső, felelősség alól mindenképpen kibújni akaró losonci gépállomás válaszát. Vérszegény érvelés „Bíráló cikkükre, amelyet a Szabac Földműves 33. számában közöltek, í következőket válaszoljuk: Az ipolynyéki szövetkezetben 1961 november 8-án kezdtük meg a trágyaterelőlapát szerelését, amelyet november 13-án fejeztünk be. A gépezetet azonban nem helyeztük üzembe mivel a technológiailag rákapcsol! ferde szállítószalagot a gyártó üzerr csak 1962. április 9-én szállította le s mi még ugyanaznap átadtuk a szövetkezetnek. Április 11-én hozzáláttunk a szereléséhez és két nap alatt készen voltunk a trágyaterelőlapá! lánchajtó fogaskerekének a szerelésével is, amelyet közben a szövetkezet másik trágyaterelőlapát hajtására használt fel. A gépi berendezésen azonban üzemzavar keletkezett, mivel az elevátor bekapcsolásakor (amelyet a szövetkezet végzett el), kiégett a villanymotor. A kiégett motor helyett újai adtunk és a gépi berendezés működik. Kitűnik a fentiekből is, hogy részünkről mindent megtettünk a gép berendezés üzembehelyezéséért. Ezi bizonyítja az a tény is, hogy a szerelést az anyag megérkezését követi négy napon belül elvégeztük. A cikk írójának megmagyaráztuk hogy itt szó sincs mulasztásról, hanem csak technikai nehézségekről. Ami meg az „Impulz“ jelzésű fejőberendezés szerelését illeti, ezt i rimaszombati gépállomás tornaija üzeme végzi. Ügy hisszük, ennyi felvilágosítá: elegendő.“ Vérszegény, távolról sem ki elégítő a losonci gépállomás vá lasza. Az utolsó két mondatbó kirí az önelégültség, a felelőssége nem vállalás éppen a cikkbei legjobban kifogásolt „Impulz“ sze relését illetően. Vajon miért hagyták magára a segítségükre sieti gépállomás szerelőjét? Bizonyár: azért, hogy saját felelősségüké átruházzák- egy másik gépállomás ra, ezúttal a rimaszombatira. Nem szép dolog ez, a testvér üzemet belenyomni a csávába! Alighanem szót kér még a pa naszttevő ipolynyéki szövetkeze is: ez a válasz őket sem elégít ki, amit a losonci gépállomás csu pán arra szánt, hogy „bekösse vele mások szemét. kor részi vett az Impulz fejőberendezéseket gyártó NDK-beli üzem szakemberei által rendezett iskoláztatáson — a szóbanforgó szövetkezetben végzi a szerelést... Nem a mi hibánk, hogy a fejőrendszer még nem működik. Néhány alkatrésze a fejőrendszernek hibás volt, s pótalkatrészek nem voltak hozzá. Addig nem fejezhettük be, míg ezek az alkatrészek meg nem érkeztek. Megteszünk mindent a lehetőségekhez mérten, hogy a cikkben említett IMPULZ szerelését minél előbb befejezzük.“ E kérdéshez hozzászólt a rimaszombati Agrotechna - a fejőrendszer leszállítója is. Megerősítette a rimaszombati gépállomás válaszában feltüntetett tényeket, s hozzáfűzte a saját véleményét. A felelősség a losonci gépállomásé „Helytelenítjük, hogy Gubéo mérnök, a losonci gépállomás műszaki igazgatóhelyettese az „IMPULZ" szerelésének elhúzódásáért a rimaszombati gépállomást teszi felelőssé, úgymondd, nyakába sózza azt. Hiszen tudhatná, hogy minden gépállomás a maga körzetében felelős az új tehnika és technológia érvényesítéséért. Nélkülözi a valóságot az is, hogy a losonci gépállomásnak nem voltak képzett szerelői. Hiszen az ipolynyéki szövetkezetben végzett szerelést megelőzően már beszereltek ugyanilyen gyártmányú fejőberende-A Szabad Földműves 33. számában cikket közöltünk, amelyben az ipolynyéki szövetkezet állattenyésztési termelésének gépesítése hiányosságaival foglalkozva bíráltuk a losonci gépállomást, főleg a már már régóta húzódó „Impulz“ fejőberendezés beszerelése miatt. Néhány nappal ezelőtt három helyről is érkezett válasz a bírálatra, a losonci és a rimaszombati gépállomásról (ehhez tartozik a tornaijai üzemrészleg), valamint a kerületi mezőgazdasági-müszaki vállalat (volt Agrotechna) rimaszombati íióküzemétől. Jótett helyébe jót ne várj! „Az új technológia érvényesítéséért valamennyi gépállomás a saját körzetében felelős, így tehát a fejőberendezések beszereléséért is! — írják • rimaszombati gépállomásról. — A mi gépállomásunk körzetébe ^még nem érkeztek meg a német ""gyártmányú „IMPULZ" fejőberendezések. így hát az Agrotechna rimaszombati üzeme azzal a kéréssel fordult hozzánk, vajon tudnénk-e segítséget nyújtani a losonci gépállomásnak egy „IMPULZ“ fejőberendezés beszereléséhez az ipolynyéki szövetkezetben. Nem sokat tétováztunk. Bár kevés szerelővel rendelkezünk, ennek ellenére mégis elküldtük Bogya Rudolfot, hogy segítséget nyújtson a fejőrendszer beszereléséhez. Ez a szerelő 1962. január 23-tól egészen a mai napig — kivéve azokat a napokat (február 25-től március 29-ig), ami-A Korpona patak ketté szeli a palásti határt, s dombvonulattal meg erdővel övezetien kanyarog, siet az Ipolyba. Vizét a szövetkezetesek nem hagyják kihasználatlanul és két motor is pöfög a faluvégen, egy 60 lóerős Skoda és egy 15 lóerős Slávia. A kiszivattyúzott vizet 7 Rot-revolt jelzésű szórófej löveli széjjel az elpalántált paprikára, paradicsomra, káposztára, uborkára, esetleg a karfiolra, vagy a kiültetett hagymára. Boháé Ján kertész távollétében, úgy gondoltuk az EFSZ elnökétől 2iduliak Jozeftől tudhatnánk meg milyen eredménnyel dolgozik a kertészeti csoport. Felszámolták a gümökőrt és bangót kukoricát vetettünk. Takarmány-cukorrépából a tervezett 6 ha helyett 16 ha-nyit vetettünk és karotta helyett 17 ha-on csikórépát vetettünk mákkal. Sarabolását akkor kezdhettük meg, amikor a gyorsabban fejlődő mák sorolni kezdett. Csikőrépából tavaly 150 q-t, 1960-ban pedig 250 q-t takarítottunk be egy hektárról, tehát termesztése kifizetődik. — Műszárítást alkalmaztak-e a szénafélék tárolása előtt? — Volt két nagy pajtánk, a továbbinak alkatrészeit meg most várjuk, s így a fonnyadt szénát 80 ernes rétegben teregethettük szét. — Még így sem lehetett a pajtába rakni a szénát fehérje veszteség nélkül. Pedig 2 — 3 °/o is sokat számít, ha figyelembe vesszük, hogy egy liter tej előállításához 5 dkg emészthető fehérje szükséges. De elmondhatnánk még, hogy milyen kiterjedésű a terület, amelyen gazdálkodik a szövetkezet és az elmondottakon kívül még mivel foglalkoznak az állattenyésztésben. — Szántóterületünk 1460 ha, legelővel és réttel együtt 1850 h^-on, erdővel együtt pedig összesen 2600 ha-on gazdálkodunk. Nem említettük még, hogy 1168 sertést nevelünk, amiből 148 anyadisznó. Jelenleg még 2650 tojóstyúkot, 2100 csibét, 1330 kiskacsát és 600 tojóskacsát tartunk. A Korpona patak ketté szeli a palásti határt, s dombvonulattal meg erdővel övezetten kanyarog, siet az Ipolyba. Vizét a szövetkezetesek felhasználhatnák az őszikeverék, a kukorica meg a takarmánycukorrépa öntözésére is, hogy ne legyen gondjuk mit dobjanak a Riska elé. Kúti Szilárd t Az elmúlt évben 32 800 korona hektáronkénti bevétellel zárult a 24 nőt és 3 férfit számláló kertészeti csoport elszámolása — mondotta 21- duliak elvtárs — amely a izocialista munkabrigád címet is elnyerte. Ez évben 23,6 ha-on gazdálkodnak kertészeink és elvárjuk, hogy még nagyobb összeggel járuljanak a közös kassza feltöltéséhez. — Milyen a jelenlegi helyzet a szarvasmarhatenyésztés terén szövetkezetükben? — Pillanatnyilag 842 szarvasmarhát tartunk és örömmel mondhatom, hogy a fiatal állomány elkülönítésével, valamint a beteg állomány fokozatos selejtezésével sikerült elérnünk, hogy egyetlen gümőkóros vagy hangos tehenünk sincs. A tejeladást az első negyedévben 118 %-ra, a húseladást pedig 101 %-ra teljesítettük a tervhez mérten. — Milyen volt a tejelékenység ebben az időszakban? — A 284 tehéntől napi átlagban 5,8 litert fejtünk, ami tudom nem valami sok, de szűkös takarmánykészletünket előrelátóan kellett beosztanunk. — S most hogy állnak a takarmányozással? — Szarvasmarháinkat fokozatosan rászoktatjuk a zöldre, a szénakészlet június elejéig, az abrakféleség július végéig elegendő a saját termelésünkből. Abraktakarmányból eddig naponta 1 kg-ot, most az átmeneti időszakban pedig 1,25 kg-t adunk az állatoknak. Eddig napi 15 kg silótakarmányt és 5 kg hereszénát is kaptak a szarvasmarhák. Mivel a takarmánykészlet emelése elsőrendű feladat, idén 165 ha-on vetettünk kukoricát, tavaly csak 116-on, silókukoricát pedig idén 106 ha-on termesztünk, ami tavaly termett zölden feletettük. Silógödreinkbe az elmúlt évben csak kukoricaszár, répafej és répaszelet került. Szénaféléből 156 vagon készletünk volt, ennek nagyrésze lucernából és vörösheréből állt. A téli fagyok a 200 ha-on termesztett évelőtakarmányunkat tönkretették, amiből 160 hektárnyit kénytelenek voltuk kiszántani. E helyett 65 ha-on zabos-bükkönyt, 95 ha-on meg siló-7/éf ember üldögél-**- a zöldállási szövetkezet határában. A kukoricatábla szélén. Azaz, hogy törökülésben dolgoznak elmélyiilten. Jegyzettömbjük, irkájuk felé hajolva. A napi teljesítményt könyvelik el. Nem az említett szövetkezet tagjai, hanem az ógyallai gépállomás növényvédelmi brigádjához tartoznak. — Éppen az előbb végeztünk ezzel a 28 hektáros táblával — magyarázkodik Marik András, a testesebb traktoros.- S naponta mennyi a teljesítmény?- Nyolc hektárnyit meg lehet ammóniákozni egy-egynek, de hoszszabbított műszakban, ami kitesz tizenkét órát naponta. Megtudom, hogy már a harmadik szövetkezetben végeztek: a madariban, a Vikiben, s itt, ami 138 hektárra rúg összesen.- És hány hektárnyi kukorica vár még ammóniákozásra ? — Tervezve volt 4000 hektár, de hogy ebből mennyi lesz elvégezve, azt nem tudjuk előre. Nem kapunk elég ammóniákon Pedig jót tenne a fejlődésben visszamaradt kukoricának. Alig teszünk pontot a rövid beszélgetés végére, máris felpattannak a traktor nyergébe, s elnyargalnak Ögyalla irányába... Másnap újra kezdik. A járás más szövetkező, tében véazik munkáinkat. Korn renneltnl késő estin ammóniakornak. fnki) Marik András és Kovács András traktorosok a napi teljesítményt könyvelik el a táblaszélen. 1962. május 30. Npm így van ez Szelőcén. Fogékonyak minden haladó iránt. Minden újat áttanulmányoznak és saját adottságaik szerint alkalmazzák a gyakorlatban. A növendékmarhák szabadistállózását, a két műszakos munkát, a kétmenetes aratást semmiáron sem cserélnék fel a régi módszerekkel. Ez a szelőcei igazság! Ez emelte az említett szövetkezetét a mai színvonalra. Tavaly tavasszal az egyetemesen gépesített csoportokról még csak hírek szállingóztak, de ebben a szövetkezetben már megalakítottak ilyen csoportot, és közreműködésükkel végezték az aratást, a takarmánybegyüjtést, valamint a kukorica betakarítását is. Még valamit elárulunk. A szelőcei szövetkezet az év elején kiegyenlítette utolsó adósságát és az első negyedévben több mint egymillió korona bevételre tett szert, s a sertéshús termelési tervét több mint 180 %-ra teljesítette. Ilyen eredmények csakis szilárd kollektívában születhetnek. De ez a kollektíva itt sem volt meg mindig. Ki kellett formálni és ez a tömegpolitikai munka évekig tartott. Ezért bánta meg M. István elhamarkodott cselekedetét, azért küldte feleségét a szövetkezeti vezetőség elé, mert maga szégyelt odamenni. Megbántotta azt a kollektívát, amely jó keresetet, rendes, emberi életet nyújtott maga és egész családja számára. Vadovics József, Galánta tak, lelkiismeretfurdalás nélkül otthagyták a szövetkezetét, nem törődve a sürgős munkákkal. De amikor már kielégítették egyéni érdekeiket, viszszatértek. Ilyen felelőtlenség csakis azért volt lehetséges, mert a szövetkezetek munkaerőhiányban szenvedtek és mindenkit visszafogadtak. A szelőcei szövetkezetben ma már így nem lehet cselekedni. Ott a munkafegyelem és a szövetkezeti gazdálkodás iránti felelősségérzet olyan magas fokon áll, hogy az ok nélkül távozó szövetkezeti tagnak ki kell érdemelnie, hogy visszavegyék. Sokan kérdezhetnék, hogy miképpen jutottak idáig Szelőcén. Talán több szerencséjük van, vagy más emberek vannak ott? Akiknek ebben részük van, azok közül elsősorban a szövetkezet elnökét, Tomáskovics Károly elvtársat, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjét kell megemlíteni. Már hosszú évek óta a szövetkezet kormányosa, s a szövetkezet mellett működő pártszervezettel, valamit a tagsággal karöltve sok jó eredményt értek el. Ennek az a titka, hogy ahol csak lehetett, mindenütt nagyüzemi formákat vezettek be. A szövetkezet a szó legszorosabb értelmében takarmány és húsgyár. Szövetkezeteink többségében még csak most kezdenek meggyőződni arról, hogy gépesítés nélkül nem lehet továbbfejleszteni a mezőgazdasági termelést. A szelőcei szövetkezetben már évekkel ezelőtt megragadtak minden alkalmat, hogy a nehéz és fárasztó munkát a gépekre ruházzák át, és ezekhez a gépekhez szakembereket neveltek. A szövetkezetnek már 1957-ben saját mezőgazdasági mesteriskolája volt, ahol képzett mezőgazdasági tanítók oktattak, akiket a szövetkezet fizetett. (Ezt az iskolát átvette az állami iskolahálózat.) Ezért lehetséges, hogy a szövetkezetben egész sor olyan dolgozót tartanak nyilván, akik mezőgazdasági iskolát végeztek, így aztán nem véletlen, hogy annyi gépesítőjük és traktorosuk van, hogy egy traktorra három szakember is jut. Pár évvel ezelőtt, amikor más szövetkezetek sajnálták a pénzt a tagok iskoláztatására — s főleg a fiatalság iskoláztatására —, Szelőcén ezekre a célokra százezreket költöttek. A munkacsoportok élén olyan vezetők állnak, akik legalább mezőgazdasági mesteriskolát vagy műszaki középiskolát végeztek. Sok szövetkezetben, ha valamilyen újdonságról hallanak, így okoskodnak: — Próbálják ki mások, majd meglátjuk... Az ilyen szövetkezetben a jót is rossznak mondják, csakhogy ne kelljen megvállni a már megszokottól, még akkor...is, ha az elavult. asókszelőcei egységes földmű-' vesszövetkezet irodájában egy volt szövetkezeti tag felesége áll. Legszívesebben már elmenne. Zavartan néz jobbra, balra és hallgatja a szövetkezeti vezetők szavát. — Férjét M. Istvánt, amikor kérte kilépésének jóváhagyását, nem akartuk elengedni. Nem is tudtuk megérteni, hogy miért akar elmenni. Hiszen havonta megkereste az 1300 — 1500 koronát is és amellett háztájival is rendelkezett és minden évben az elvégzett munka után megkapta a természetbeni járandóságot. Kilépését éppen abban az időben kérte, amikor sürgetett bennünket a tavaszi munkák gyors elvégzése és minden dolgos kézre szükségünk volt. Hiába beszéltünk vele okosan, ő csak a magáét hajtogatta. Bizony, elvtársnő, férje helytelenül járt el a szövetkezettel szemben. De miért nem jött el ő az irodára? Miért küldte magát, hiszen nem maga hagyta itt a szövetkezetét. Ügy látszik, nincs bátorsága nyíltan bevallani — „Tévedtem, de most már másként gondolkozom. Vegyenek vissza.“ A szövetkezet vezetősége úgy döntött, hogy M. Istvánt majd később veszi vissza a szövetkezetbe. Ez az eset nemrég játszódott le a szövetkezet irodájában. Ismerjük el, sokan iártak így el szövetkezetükkel szemben Sokan, ha rövid ideig tartó nagyobb pénzkereseti lehetőséget lát-Szelőcei igazság
