Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-30 / 43. szám
Teremtsünk önálló takarmányalapot 'O A Szabad Földműves ankétja • Teremtsünk önálló takarmányalapot • A Szabad Földműves ankétja • Teremtsünk önálló :3 VI £ s-01 H ■a a xn 01 > *3 £ 2 3 fa 2 co N C/5 o a, 2 « £) 'CÜ , £1 Jm ce ! x co Jó szervezés-bő takarmánykészlet A helyes takarmányozási technika elvei szerint szervezett takarmányalap nélkül egyáltalán nem lehet beszélni gazdasági állataink termelőképességének teljes kihasználásáról. A takarmány az a nyersanyag, amelyet az állatok szervezete hússá, tejjé, tojássá, gyapjúvá alakit át. A takarmány felhasználásával viszont trágyaérték szabadul fel, amely a talajba visszajutva a növénytermesztés hasznára válik. Az állattenyésztés sikere a takarmány értékétől, a növénytermesztés fokozása pedig az állatok által kitermelt trágya értékétől függ. Azt is tudatosítanunk kell, hogy a takarmánytermesztés javítása és a takarmányalap bővítése nem feltétlenül kívánja meg a takarmánynövények vetésterületének kiszéles'íését. Rossz gazdálkodás esetén, ha a takarmány betakarítását és tárolását helytelen módszerekkel végezzük, s ennek következtében nagy veszteségek keletkeznek, a takarmányalapot a legnagyobb takarmánytermesztő terület sem tudja biztosítani. <o <3 e :o '© • CTJ , 2 * >! i1 2 3 fa 'Ö cd X s 5/5 © a « ’S >> c S u CB a CB 12 <3 c :© c CB cn aj '► >3 £ 2 » b B3 CB X! CB N VJ < o a _cB ’S >1 e >CB £ b CB XCB :3 tn +■> £ © u A takarmányszükséglet megállapítása A tervezett állatállomány megfelelő mennyiségű és minőségű takarmánnyal való ellátása szempontjából igen fontos feladat a takarmányadagok kiszámítása és a takarmánymérleg összeállítása. A takarmányszükségletet állatfajok és állatcsoportok szerint állapítjuk meg. Nálunk a téli takarmányozási időt 185 napra, a nyári takarmányozási időt pedig 180 napra terveztük. A napi takarmányadagok meghatározásánál figyelembe vettük a tervezett termelékenységet. A tervezett takarmányadagokat nemcsak mennyiségben, de az emészthető fehérje és a keményítőérték szempontjából is átszámítottuk, hogy így biztosítsuk a takarmányadagok helyes tápanyagarányát. A vetésterület megállapítása A vetésterület megállapításakor az állattenyésztés és a növénytermesztés termelési és eladási feladataiból indultunk ki, és figyelembe vettük a szemes- és a szálastakarmány szükségletet. Nagyon fontos a szemes- és a szálastakarmányok helyes arányának megválasztása. Olyan takarmánynövényeket kell termeszteni, amelyek területegységenként a legnagyobb tápanyagmennyiséget biztosítják. Előtérbe helyezzük a kukoricát és a takarmánycukorrépát, mivel kellő agrotechnikai intézkedések esetén ezek a takarmánynövények biztosítják a legmagasabb hozamot és a legnagyobb tápanyagmennyiséget. A szántóföldön termesztett takarmánynövények vetésterületének százalékaránya: Árpa 8,3 % Zab 2,2 % Kukorica 13,2 % Silókukorica 3,2 % Burgonya 1,4 % Takarmányrépa 1,5 % Évelő takarmányok 27,1 % őszi bükköny 4,3 % Tarlőkeverékek 13,3 % A szemestakarmányokból eladásra 1820 mázsa, vetőmagra 340 mázsa, takarmányozásra pedig 5001,4 mázsa jut. A szükségesnél jóval nagyobb területen termesztünk takarmányféléket, mivel a szövetkezetnek 10 % tartalékról is gondoskodnia kell. Nincsenek rétjeink és a legelő is csak kis mértékben járul hozzá a takarmányellátáshoz, tehát elsősorban az évelő takarmányok termesztését helyezzük előtérbe. A zöldtakarmányt a legelő, az őszi keveréket a lucerna és a tarlókeverékek biztosítják. Az őszi hónapokban cukorrépaszelettel, cukorrépafejjel, takarmányrépával és burgonyával takarmányozunk. A másodvetéseket zöldtakarmányozásra szántuk. A tarlókeverékeket villanypásztorral szakaszosan legeltetjük, hogy így a szállítás kiküszöbölésével csökkentsük a termelési költségeket. Lehetővé válik a zöld-futószalag bevezetése, hogy állataink áprilistól a téli takarmányozásig jő minőségű zöldtakarmányt kapjanak. Helyes agrotechnikával igyekszünk majd növelni a takarmánynövények hektárhozamát, s a takarmányfélék helyes raktározásával, szárításával és silózásával minimumra csökkenteni a betakarítási veszteséget és a tápanyagveszteséget. A takarmányalap pillérének a kukoricát, a takarmánycukorrépát és az évelő takarmánynövényeket tekintjük. Kukorica A kukorica egyik leggazdaságosabb növényünk. Kedvező feltételek között kétszer, sőt háromszor anynyi szemtermést ad, mint a gabonafélék. A szemeskukorica, a csalamádé és a silókukorica kitűnő szénhidrátos takarmányt nyújt, amely valamennyi gazdasági állat számára megfelel. A kukorica jól silózhatő, s a szára is értékes takarmány. Jő terméseredményeket a kiadósán trágyázott talajon és helyes agrotechnika alkalmazásával érünk el. Ezért szükséges, hogy az ősz folyamán hektáronként 300 — 400 mázsa istállőtrágyát középszántással a talajba juttassunk és a középszántás előtt tarlóhántást végezzünk. A talajnedvesség megőrzése végett az őszi mélyszántást október 15-ig befejezzük. Tavasszal azonnal simítózunk, hogy így megőrizzük a téli csapadékot. A kukorica alá istállótrágyán kívül műtrágyát is adunk, mivel főként káliumot és nitrogént von el a talajból. Ezeket a tápanyagokat műtrágya formájában vetés előtt és a tenyészidő alatt adagoljuk. A vetést akkor kezdjük, amikor a talaj hőmérséklete a vetés mélységében eléri a 10 fokot. Ha legelőt törünk fel és abba vetjük a kukoricát, akkor HCH-val porozunk a drőtférgek ellen. A nagyobb hektárhozam elérése érdekében mindig heterőzis vetőmagot használunk, hektáronként 30 — 50 kg-ot vetünk el. Vetés előtt kivizsgáljuk a kukorica csírázőképességét. Ha a talaj megengedi, mindig a négyzetes vetést alkalmazzuk, hogy gépesíteni tudjuk a növényápolási munkálatokat. Nem feledkezünk el a vegyszeres gyomirtásról és a pótbeporzásről sem. A sorközi növényápolás idején szükség szerint fejtrágyázunk. Burgonya A burgonya porhanyós, levegős talajt kíván. Gyökerei az ülepedett talajt kedvelik. A vetésforgóval szemben nem igényes. Főként káliumra van szüksége. Legalkalmasabb a kénsavas kálium vegyülete, amely nem tartalmaz klórt. A kálium növeli a burgonya keményítőtartalmát. Az ültetést április 10 — 20-ig elvégezzük. Ha gabonafélék után kerül, tarlót hántunk, kihordjuk a trágyát és hektáronként 300 mázsa istállótrágyát keverőszántással a földbe juttatunk. Időben elvégezzük az őszi mélyszántást, tavasszal simítózunk, vetés előtt pedig 10 — 15 cm mélyen kultivátorozunk. A növényápolás első munkája a boronálás, amelyet legalább kétszer kell alkalmazni. Gyomosodás végett kapálni és kétszer töltögetni kell. Takarmánygabona A gabonafélék közül az árpát, zabot, rozsot és búzaocsút használjuk fel takarmányozásra. Főként az árpát tápanyagban gazdag területen termesztjük, mivel a tenyészideje rövid és a tápanyagfelvevő képessége is kisebb mint a többi kalászosé. A zab az árpától eltérően nagyon meghálálja a tápanyagdús talajt, de viszont jól megterem a gyengébb és kissé savanyú talajokon is, mivel jó a tápanyagfelvevő képessége. Amennyiben az árpát és a zabot takarmányozás céljára termesztjük, sohasem szabad elfeledkeznünk a műtrágya adagolásáról. Évelő takarmányok Az évelő takarmányoknak nemcsak a magas hozama miatt van nagy gazdasági jelentősége, hanem azért is, mert az utána következő növény számára tápanyagokban gazdagabb talajt biztosít. A herefélék olyan talajt kívánnak, amelyben elég a foszfor és a kálium. Ezenkívül megfelelő mennyiségű humuszt és meszet is tartalmazzon. Az évelő takarmányokat a takarőnövénnyel együtt március második felében vetjük. A takarónövényt ritkán vetjük, mivel az évelő takarmányok fénykedvelő növények. De ajánlatos és bevált a tiszta vetésű lucerna. Korai burgonya és őszi repce után még abban az évben egy kaszálást ad. A vetést megelőzően 4 — 5 mázsa Thomas-salakot és 3 — 4 mázsa kálisót adunk a talajba. Ha takarónövénynyel vetettük, a tarlót ne vágjuk nagyon alacsonyan, hogy a téli hőtakarót minél jobban felfogja. Tavasszal a lucernát boronáljuk abban az esetben, ha felfagyott, hengerezzük. A lóherét csak hengerezzük, a tarlómaradványokat pedig lóvontatású gereblyével összegereblyézzük. A kaszálást virágzás kezdetén végezzük el, mivel ebben az időben tartalmazza a legtöbb fehérjét. Ka-, szálás után 2 — 3 napra szárítőállványra rakjuk, s így akadályozzuk meg a levelek túlszáradását és lehullását, mivel a levelek tartalmazzák a legtöbb tápanyagot. őszi bükköny Az őszi bükköny nagy termőképességű őszi takarmánynövény. Szára elfekvő, ezért rendszerint rozzsal 1/3, búzával 2/3 arányban keverjük. Vetőmagszükséglet 70 kg őszi bükköny, 100 kg rozs. A talajba vetés előtt szuperfoszfátot és kálisót, tavasszal, márciusban pedig mészsalétromot juttatunk. Zölden silőzzuk vagy szakaszosan legeltetjük. Tarlókeverék A tarlőkeveréket a főnövény letakarítása után minél előbb elvetjük. Körzetünkben a legtöbb zöldanyagot a kukorica adja. Legjobb június 20-tól július 20-ig vetni, mivel a későbben elvetett tarlóvetés nem sikeres. A talajelőkészítéskor fontos a talajnedvesség megőrzése. A legelő kihasználása és gondozása A vojkai szövetkezet állatállományát a szövetkezet legelője csak kis mértékben látja el takarmánynyal, ezért nagy gondot kell fordítani a legelő gondozására és kihasználására. Minden évben rendszeresen műtrágyázzuk, hogy nagy hozamokat adjon, és szakaszosan legeltetjük. A szakaszok legeltetése után a legelőt gondos ápolásban részesítjük, hogy így biztosítsuk a fű gyors fejlődését. A legeltetés mindig kidolgozott terv szerint történik a vezetőség határozata alapján. A legelő jó kihasználásának feltétele, hogy a legelőn megfelelő számú állat legyen, az egyes szakaszokon a legeltetés rövid ideig tartson és elég hosszú legyen a legeltetések közötti úgynevezett pihentetési időszak. A legeltetést tavasszal kezdjük, amint a fű 10 — 15 cm magasra nő. A vojkai'szövetkezetben minden előfeltétel megvan arra, hogy a meglévő állatállományt saját termesztésű takarmánnyal lássuk el. Ki kell azonban szélesíteni a silókukorica, a lucerna és a takarmánycukorrépa vetésterületét, meg kell javítani a takarmánynövények agrotechnikáját és ügyelni kell a takarmányok veszteség nélküli betakarítására. Jó minőségű vetőmag használatával, szakszerű és idejében végzett trágyázással nagyobb hektárhozamokat érhetünk el, s így biztosíthatjuk a szükséges takarmánymennyiséget. Tóth Gy. István, (Vojka) Több kukoricát és pillangóst az állatok részére Az utóbbi időben mezőgazdaságunkon belül lényeges lemaradás észlelhető az állati eredetű termékek előállításában. Ennek egyik alapvető okozója az, hogy szövetkezeteink, állami gazdaságaink nem biztosítanak az állatállomány részére megfelelő takarmánybázist. A hasonló hibákkal gazdálkodó szövetkezetek egyike a nagykaposi is. Éppen a gyenge takarmányellátás okozta, hogy a tehenek átlagos napi tejelékenysége csak 5,2 liter volt, a kitermelt tej, hús és tojás többé került a szövetkezetnek, mint amit érte kapott. A gyenge takarmányellátás következtében szövetkezetünk többet fizetett az állatgondozóknak, mint amennyit a termelési eredmények alapján megérdemeltek, csakhogy ott ne hagyják munkahelyüket. S ha jobban széttekintünk, úgy azt is észrevesszük, hogy a fenti hiányosságból (kevés takarmány) a szövetkezetnek sok gondja és nehézség született: például a trágyázási terv be nem tartása, a tervezett pénzjövedelem el nem érése. Hisz ismeretes dolog, hogy a takarmány termelése és felhasználása a mezőgazdaságban az egész termelés tengelyét képezi. Az állattenyésztés sikere a takarmány értékétől, a növénytermesztés növelése pedig az állatok által kitermelt trágyaértéktől függ. Viszont tudomásul kell azt is venni, hogy a takarmánytermelés javítása nem csupán a takarmánytermesztő területek növelésében áll — mint ahogyan hangoztatják egyesek. Szerintem szövetkezetünkben nem is növelni kell — bár később erre is szükség lesz — a takarmányterületeket, de inkább gondosabb, gazdaságosabb és ésszerűbb vetésbeosztásról van szó. A takarmány alappillérének a nagykaposi Május 1. EFSZ-ben a kukoricát, a cukorrépát és az évelőtakarmányokat tartom. Kukoricával szántóterületünknek legalább a 20 %-át kell bevetni, hisz a kukorica egyik legfontosabb növényünk, kedvező termőhelyen nagy szemtermést ad, kétszer, sőt háromszor többet, mint a többi gabonaféle. A szemeskukorica, zöldkukorica és a kukoricaszilázs kitűnő szénhidrátos takarmány valamennyi gazdasági állat számára. Persze a kukoricatermesztésnél is figyelembe kell venni a trágyázást, valamint a föld helyes előkészítését, hisz kizsarolt földtől nem várhatunk nagy terméshozamokat, amit jól tapasztalhattunk az elmúlt esztendőkben is. Csöveskukoricából 32 q, silókukoricából pedig 300 q-ig értünk el hektáronként. Idén már nagy haladást ért el a szövetkezet — a kukoricát nagyobbrészt négyzetesen vetették, s így alkalmazni lehet a komplex gépesítést. Azonban a jövőben, még az ősz folyamán több istállótrágyát kell beszántani a talajba (300 — 400 mázsát). A kukoricatermesztés mellett nagyobb figyelmet kell szentelni a takarmány-cukorrépa termesztésének. Hisz ez nagyon értékes, nedvdús takarmány, főleg fejőstehenek, kocák és növendékállatok részére. A fehérjében gazdag cukorrépa kedvezően hat az állatok egészségi állapotára, és ízesebbé teszi a száraz takarmányadagot. Egy percre sem szabad megfeledkezni a kaposi szövetkezetnek arról, hogy a takarmánybázis biztosítása az adott helyzetben megköveteli, hogy a szántóterületnek legalább 20 %-át pillangósokkal vessük be. A fent említett dolgok mellett többet kell törődni a rétek és legelők gondozásával, karbantartásával. Ezen a téren még bőven akad rejtett tartalék. A 300 hektár vizenyős földterület lecsapolásával újabb vetésterületeket, legelőket lehet nyerni. A meglevő legelőket jobban lehet használni és szakszerűen kell meg/ művelni, hogy növekedjék a rajta termelt takarmánymennyiség, és javuljon annak minősége is. Mindenesetre eredménnyel járna a szakaszos legeltetés bevezetése (villanypásztor segítségével), mivel az említett legeltetési forma mellett alkalom adódna az egyes szakaszok feljavítására, trágyázására stb. Az említett legeltetési forma alkalmazásával csaknem 1000 mázsa zöldtakarmányt nyernénk. Azonban szövetkezetünk legelőterülete ilyen módszerrel sem képes biztosítani a nyári zöldtakarmányszükségletet. Javaslom ezért a zöld-futószalag létesítését, amely legalább havonkénti megoszlásban fedezné a hiányt. Igaz, hogy szövetkezetünk a fentemlített javaslatokból már többet meg is valósított és jelenleg is megvalósít, s ha ilyen ütemben halad továbbra is - mint ez évben — úgy a jövőben nem kell majd rettegni a krónikusan előforduló takarmányhiánytól. Sőt az állatállomány növelése sem okoz majd nehézséget, mert az említett 300 ha vizenyős talaj lecsapolásával, valamint csatornázással újabb jőminöségű legelők és rétek állnak majd a szövetkezet rendelkezésére. Kertész Pálné (Nagykapos) Mindent lehet, csak akarni kell! Tíz éve dolgozom az állattenyésztésben mint fejő és . etető. Ez késztetett arra, hogy ez idő alatt szerzett tapasztalataimból közre adjak valamit, hátha sikerül egy parányival hozzájárulni az állandóan visszatérő takarmányhiány megszüntetéséhez. Köztudomású, hogy a birtokunkban levő takarmány mennyisége és minősége dönti el az állattenyésztés sikerét. Ennélfogva fő dolgunk az, hogy földjeinken az állatállomány létszámának megfelelően kitermeljük a szükséges takarmányt. Szerintem a takarmányozási terv kidolgozásakor az évelő- és a főnövényként vetett takarmányok mennyiségéhez kell igazodni. Sosem szabad túlzottan a másodvetések termésére támaszkodnunk, mert csak ritkán váltja be a hozzáfűzött reményeket. Különösen vonatkozik ez a mi vidékünkre, Csallóközre, ahol a nyári aszály számos évben elintézte a másodnövények sorsát. Ez az állapot csak akkor szűnik meg, ha megoldódik a mezőgazdasági növények széleskörű öntözése. Jelenleg tehát a biztosan termő évelő takarmányokat, az egyévesek közül pedig a legnagyobb zöldtömeget és szemtermést nyújtó kukoricát részesítsük előnyben. Mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy a már megtermett takarmányt veszteség nélkül takarítsuk be. Gondolok itt elsősorban a herefélék szárítására. Idén a gépi eszközök mellett még szükség van kézi erőre is, sokszor ünnepnapokon. Ilyen esetben az öntudatos szövetkezeti dolgozók megértése mellett se sajnáljuk az anyagi eszközöket, prémiumokat, de szervezzük úgy a munkát, hogy a takarmány jó minőségben, szakszerűen elkészített kazlakba kerüljön. A takarmány tartósítása és értékesítése szempontjából további észrevételem az, hogy ne silózzuk, ne savanyítsuk az olyan takarmányféléket, amelyeket könnyű szerrel szárazán is tárolhatunk. Ilyenek az őszi- és tavaszi takarmánykeverékek, borsós-lendekes keverékek, stb. A silógödröket hagyjuk meg olyan termények részére, amelyek csakis silózott állapotban tárolhatók, mint a silókukorica, répaszelet, karaj s egyéb kukorica- vagy napraforgó keverékek. Szükséges, hogy a jelenleginél több száraz takarmánnyal rendelkezzünk. Ha meggondoljuk, hogy a szárított herefélék javarészét a borjak, darált állapotban pedig a sertések kapják, a tehenek részére alig jut száraztakarmány. A nagymérvű silóetetés pedig súlyos emésztési zavarokat idézhet elő, sőt, a gümőkór terjedését is elősegíti. Hogy a siló etetése eredményes legyen, fontos, hogy illatos fehérjedús száraz szénát is adjunk az állatoknak. Emiatt elengedhetetlen, hogy minél több száraz takarmánnyal rendelkezzünk. A száraz takarmányról szólva említésreméltó a kukoricakóró is. Most, amikor több százalékkal emeltük a kukorica vetésterületét, az eddiginél nagyobb figyelemmel takarítsuk majd be a kukoricakórót. Gazdakörökben régi szólásmondás, hogy az idejében, zöldleveles állapotban betakarított kóró a közepes minőségű szénával is felér. Ha ez így igaz, a mezőgazdasági terület mintegy 30 %-áról ősszel, ‘ kóró formájában óriási tömeget képviselő „szénát“ rakhatunk kúpokba illetve silógödrökbe. Ezt a lehetőséget azután nem szabad elszalasztanunk, mert ez a takarmánymennyiség szempontjából több mint egy herekaszálást jelent. Még pár szót a répakaraj silgzásáról. Ezen a téren is akad javítanivaló. Elsősorban sok a veszteség akkor, ha a répakaraj kint a földön szétszórva sorsára vár Napos időben összeszárad, esőben megrothad. A betakarításakor pedig a földet villa segítségével jól rázzuk ki belőle, mert frissen etetve, de siiózottan is, a földdel kevert répafej hasmenést okoz, amely semmiképpen sem használ a tehenek egészségi állapotának, sem a tejhozamnak. Az elmondottak csak egy kis részét képezik az előttünk álló nagy lehetőségeknek, melyekkel megteremthetjük alapját a bő takarmánykészletnek. Nézetem az, hogy: Mindent lehet, csak akarni kell. Sándor Péter (Csallóközkürt) HTeremtsünk önálló takarmányalapot • A Szabad Földműves ankétja • Teremtsünk önálló takarmányalapot • A Szabad Földműves ankétja »Teremtsünk Teremtsünk önálló takarmányalapot » A Szabad Földműves ankétja » Teremtsünk önálló takarmányalapot • A Szabad Földműves ankétja • Teremtsünk önálló takarmányalapot • A Szabad Földműves ankétja • Teremtsünk önálló
