Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-20 / 40. szám

Jónéhány esztendaja már in­nak, hogy a muzslai szövet­kezetben jártunk. Épp akkor egy népes magyarországi pa­rasztküldöttség tartózkodott ennek a Duna balparti közös gazda­ságnak a portáján, avégből, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. Azidőtájt Sulczi elvtárs elnököskö­­dött. ő tájékoztatta a vendégeket arról, ' milyenek az eredményeik, s miként küzdik le a nehézségeket. Akkor még két-három istállóban el­fért a közös jószágállományuk. Most meg nem egy, de három állattenyész­tő telepen alig fér meg. Az istállók­ban mindenütt rend, tisztaság honol, mely az állatgondozók lelkiisrrteretes munkájára vall. VÁRNI, VAGY NEM VÁRNI? Nagy halastavat létesítenek, mind­járt a falu mellett, amelynek a mun­kálatai már meg is kezdődtek. Di­cséret illeti azokat, akiknek az agyá­ban megszületett ez az okos gondo­lat. Az igaz, hogy sok befektetést igényel egy ilyen nagyméretű halastó elkészítése, de egy-két éven belül nemcsak a ráfordított költség térül vissza, hanem gazdag jövedelemfor­rása lehet a szövetkezetnek. Évente több tonnányi hil nőhet benne, ezerszámra tenyészthetnek rajta vl­­ziszárnyast, no meg a halastó „el­használódott" vize kiválóan alkalmas öntözésre is. A többi között megtekintettük a Duna melletti állattenyésztő telepet is, amely hízósertések és kacsák tanyája. Szétnéztünk a hangyaszor­galmú Kovács Erzsiké birodalmában, ahol több mint ezer tenyészkacsa hűsölt a még gyérlombú gyümölcs­fák alatt. Erzsiké éppen a tojás teherautóra hordásával volt elfoglalva. Amikor a 2160 tojást útnak bocsátotta Újvár­ba, néhány szót váltottunk. Nagyon meglepett minket amit ezt a friss mozgású, ügyes farmvezető újságolt: — Azt mondják, nagyon szép he­lyen van ez a kacsafarm? Ez igaz! De amikorra rendbehoztam itt min­dent, akkorra itt kell hagynom — beszéli elkedvetlenedve. Nyomban meg is kérdezzük, mi okra-végre, hiszen ettől jobb helyet nemigen le­het a kacsák részére találni. A kérdezett olyképpen válaszol, hogy a kacsafarmot azért akarják megszüntetni, mivel a halastó mel­lett új kacsafarmot létesítenek. Ám­de nem volna helyesebb a mostani kacsafarm felszámolásával várni, leg­alább addig, amíg a halastó elké­szül ... ? AZ ÖTÖDIK KERÉK Tavaly 14 hektárnyit tett ki a ker­tészetük. A kertészeti dolgozók di­cséretére legyen mondva, jól mun­kálkodtak. Előirányoztak 314 ezer korona bevételt, 2000 munkaegység megtakarítása mellett, s elértek 432 ezret, vagyis több mint 100 ezer koronával túlteljesítették a bevételi tervet. Az már egészen természetes, hogy a bevételi terv túlteljesítése után prémium illette volna meg a kertészetben dolgozókat. Érdekes, hogy amikor a prémium szóba került, nem a vezetők voltak ellene, hanem a tagok egy jelentős része valósággal felhördült. S jog­talanul! Mert a terv túlteljesítéséért minden tag — a maga szakaszán — megérdemli a prémiumot, éppen azért, mert ezáltal gyarapította a MUZSLAI PROBLÉMÁÉ közös gazdaság jövedelmét. Ám tel­jesen helytelen volna, ha például a kertészeti dolgozók többletjövedelme után a termelés más ágazataiban dolgozó tagoknak is prémiumot jut­tatnának. Ez nem lenne más, mint egyenlősdi, amely káros! Káros azért, mert nem serkenti, de fékezi a ter­melést, ha — a szocialista jutalma­zás elvét felrúgva — olyanok is ré­szesülnek prémiumban, akik nem dolgoztak meg érte. A prémium éppen azt a célt szol­gálja, hogy a tagság a termelési terv túlteljesítésére törekedjék: olcsób­ban, többet és jobbat termeljen. Ez­által, miután anyagilag érdekeltek a tagok a termelésben, érvényesíthetik szaktudásukat, szunnyadó tehetségük szárnyakat bonthat, okos elgondolá­saikat sorra megvalósíthatják ... Visszakanyarodva a kertészethez, még annyit, hogy a tavalyi sikereken felbuzdulva idén tíz hektárral bőví­tik a zöldségfélék területét. Ez rend­jén is lenne, csakhogy a kertészet akkor válhat igazán jövedelmezővé, ha nem tavasszal szántanak a zöld­ségfélék alá, ha nem mindenféle lőtlen megoszlása a szövetkezeti tag­ság körében oda vezetett, hogy egyesek keveset, mások mégkeve­­sebbet dolgoznak a közösben, a ép­pen a legsürgősebb csúcsmunkák idején munkaerőhiány lép fel. Ideje lenne, ha az említett szövet­kezet tagjai végre tudatosítanák, hogy jólétük, gazdasági és kulturális felemelkedésük alapja a közös gaz­daság, nempedig a már hírnevét mindjobban elvesztő és Othelló-ban bővelkedő háztáji szőlőtermesztés. Ezt a tényt elsősorban a szövetkezet vezetőségének és a község közéleti tisztségviselőinek kell a tudatukba vésniük. Eljött az ideje annak, hogy az egész tagság érdekében határozott intézkedéseket tegyenek a Szőlőhegy ésszerű kihasználására. Meglepő, hogy Párkányból jövet az országútmenti szántón gyümölcs­fák díszlenek, holott ezen a terüle­ten jól megteremne a gabona, vagy bármelyik kapásnövény. Ugyanakkor a Szőlőhegy, amely kitűnően megfe­lel gyümölcstermesztésre, még jó­részt kihasználatlan. Mindössze vagy ötazer gyümölcsfát telepítettek újon-Szomjukat oltogatják a tenyészkacsák nan, ami édeskevés, ha a kínálkozó nagy lehetőségeket figyelembe vesz­­szük. Csupán gyümölcsből — ami itt megteremhetne - igen szerényen számítva is sok százezer koronával növelhetné a szövetkezet jövedelmét, s ezáltal a tagok bugyellárisába is az eddiginél több jutna. Az igazat megvallva, el kell is­mernünk azt is, hogy a szövetkezet vezetősége már régóta rágódik a Sző­lőhegy rendezésén; ezirányban már némi kezdeményezés történt, így például megemlíthetjük, hogy már hat hektár szőlőt telepítettek. Ez az intézkedés azonban semmi esetre sem mutat arra, hogy ezen az úton a Szőlőhegy teljes rendezése vette volna kezdetét. Az elaprőzás törvény­szerűen magával hozza a háztáji szőlők cserélgetését, a hegy rende­zésének céltalan, végnélküli folyama­tához vezet és állandóan izgalomban tartja a tagságot, megbontja az egy­séget, széthúzás lehet úrrá a tagok soraiban, mely körülmények gátol­ják a szövetkezet további fejlődését, előrehaladását. A Szőlőhegy-probléma megoldható, mégpedig végérvényesen éa J61, a tagok károsodása nélkül. Senki sem akarja, hogy a tagság háztáji szőlő nélkül maradjon! De a háztáji szőlő az Igazságosság elve alapján, vagyis úgy legyen megoldva, hogy az arra jogosult tagok egyénid nagyságú területhez jussanak. A KIVEZETŐ ÚT Ahhoz, hogy a Szőlőhegy valóban aranybánya lehessen és a közös va­gyon gyarapítását segítse elő, első­sorban is az egész hegy hasznosítá­sának tervét kell elkészíteni a nagy­üzemi szőlő-' és gyümölcstermesztés követelményeinek megfelelően. A háztáji szőlő (ennek a tervnek a keretébe beillesztve) a hegy bizonyos részén egy tagban lehetne. Ezt a területet aztán a szövetkezet a tagok költségére felszánthatná, majd öt vagy tíz áronként — a közös érdek elsődleges szem előtt tartása mel­lett - Szétparcellázhatnák. A par-A hangyaszorgalmú farmvezető cellák betelepítését a tagságnak kel­lene megvalósítania. Persze a veze­tőségnek ez esetben ügyelnie kell arra, hogy a legnemesebb szőlőfajták jussanak az egyes parcellákba, s elő­feltételeket teremtsenek arra is, hogy a gépi művelés érvényesülhessen. Magától értetődik, hogy a háztáji szőlő kérdésének ilyen megoldásával egyidőben kezdetét veheti az egész Szőlőhegy gyors, ésszerű és telje» rendezése Is. • * * Végül annyit: a vezetőség as eddiginél többet törődjék a tagok szakmai-politika! nevelésével; hi­szen olyannyira szükséges az em­bertől emberig történő felvilágo­sító munka a szövetkezetben, mint ételbe a só. Kell, hogy a vezetők hozzáértésével végezzék munká­jukat, jó példát mutassanak. A tagság bevonásával, közösen küzd­jenek a lazaság megszüntetésé­ért, a munkafegyelem megszilár­dításáért, a dologszervezés szín­vonalának szüntelen javításáért, s nem utolsó sorban száműzzék a maradi nézeteket, hogy az új, a haladó győzedelmeskedjék a ter­melés minden szakaszán. Nádszegi Kovács István zöldségfajtát termesztenek, hanem csak néhány növény — paprika, vö­röshagyma, fokhagyma — termesz­tésére vennék a fő irányt. Éppen annálfogva, hogy a felvevő piac, vagyis a város messze esik a szö­vetkezettől. Amellett nem szabad megfeledkezniük a vezetőknek a ju­talmazás szocialista elvének érvé­nyesítéséről, így a premizálásról sem! Ha ilyenképpen cselekszenek, akkor nem lesz a kertészet úgymond „ötödik kerék“ a szövetkezetben. A JÓKEDV ÉS BOSSZANKODÄS FORRÁSA A szőlő- és bortermelésnek Muzs­­lán gazdag a hagyománya. Az egész környéken jó hírnévnek örvendenek a nagyhegyi, csípányi és a rézhegyi borok, Sok nóta, vígség terem a muzslai hegyen. De a szőlő- és bor­termelés jelenlegi formája nemcsak a vígságnak, hanem a bosszankodás­­nak is forrása. Különösen a mező­­gazdasági csúcsmunkák idején, vagyis május, szeptember és október havá­ban. Vajon miért? Erre egyszerű a felelet. Azért, mert az egyéni szőlőtermelés egyen-EGY twJju.Ar7ÖL EZER BORJÚ Jó méhlegelő a virágzó őszi repce és fölé még az említett pépet he­lyezem és jól elsimítom a fészket a hőmérséklet megőrzése szempont­jából. Amikor megkezdik a méhek a hordást, akkor kezdem a serkentő etetést. A repcetáblát virágzás előtt egy­két héttel megvizsgálom, hogy meny­nyire van megtámadva repcebolhá­val. Erről értesítem az agronómust, hogy a bolhák elleni védőporzást idejében elvégezzék. A virágzás előtt közvetlenül újra megvizsgálom, hogy az első beporzás milyen eredmény­nyelt járt, és ha szükségessé válik, a porzást újra elvégezzük. Ezt azért ajánlom, mert nálunk, az ifjúságfalvi szövetkezetben az elmúlt évben akkor poroztunk, amikor a repce körülbelül 5 %-os virágzásban volt, a méhek már szállták és nagy károkat szenvedtek ezáltal. Két nappal virágzás előtt a melle­ket a repcetábla mellé szállítom, mert így intenzívebb a hordás, ami természetesen a kaptárban tükröző­dik vissza. A repce virágzásakor ál­talában hűvös, szeles idők vannak, ami azt jelenti, hogy ha a méhek a repcetáblától körülbelül 2 kilométer­nél messzebb vannak, ki se repülnek. De ha a repcetábla mellé állítjuk a kaptárakat, akkor hűvös idő ellenére is gazdagon lepik a virágot, amely által mind a méhészetben, mind pe­dig a repce beporzásánál igen szép eredményeket érünk el. PUSKOT J. (Dedina Mládeze) Nem ritkaság, hogy jó takarmá­nyozással az egyik tehén csak tíz liter tejet ad, a másik meg húszat, vagy ennél is többet. A különbséget a fajták közötti eltérés okozza. Rossz takarmányozás esetében egyik tehén sem ad sokat, csupán életét tengeti, esetleg ezenfelül borját neveli saját szervezetének megrontása árán. A szűkös takarmányozás egyúttal a be­tegségek terjedését is elősegíti. Ál­lattenyésztésünkben oly sok kárt okozó gümőkór is főképpen ezért terjed annyira. Ezért ha állattenyész­tésünk jövőjét akarjuk körvonalazni, a jól takarmányozott állatokat kell alapul vennünk. A takarmányozás kérdését minden gazdaság önállóan megoldhatja, de a fajállattenyésztés problémáit nem. Ez már központi irányítást igényel. Azelőtt az apaállatok kiválogatásánál a küllem játszotta a főszerepet. Eszerint vásárolta a növendékbikákat egy-egy falu. Ennek következtében inkább az úgynevezett húsmarhák szaporodtak a tejelő fajták rovására. A tejelő fajtáknak gyengébb a kül­lemük. Az pedig, hogy mind a két jel; a hústermelés és a tejelékeny­­ség egyszerre érvényesüljön, ritka­ság közé tartozott azelőtt. Napjainkban a kettőshasznú faj­tákra alapozzuk állattenyésztésünket. Mesterséges megtermékenyítő állo­másainkon csakis kettőshasznú apa­állatokat tartanak s így az állatok hasznosságának fokozódása termé­szetes. Míg egy jó tehén egy jó bor­júval szaporíthatja az állományt, addig egy apaállattól százak szár­mazhatnak. A kassai járásban már 12 éve al­kalmazzák a szarvasmarhák mester­séges megtermékenyítését. Azóta szemmelláthatőan szaporodnak a ket­tőshasznú állatok és a termékenyí­tést végző technikusokat mindenütt örömmel fogadják. Arra azonban sokan kíváncsiak, honnan származik az a jó tenyészanyag, amit a bőr­tokba zárt üvegcső rejteget. Erre Kacsmárik József, a Bárcai Mesterséges Megtermékenyítő Állo­más zootechnikusa adott felvilágosí­tást. — Jelenleg húsz apaállattal ren­delkezünk. Ebből négy Elitrekord, tizenöt Elit és egy első osztályú mi­nősítésű. Az első osztály tulajdon­képpen harmadik osztályt jelent a minősítési sorrendben. Igyhát vala­mennyi bikánk kiváló származású és küllemű. A teljesítőképességük is nagyon jő. Az Omár 9 nevű bikánk­tól például 1010 borjú származott a múlt évben. De a többi sem na­gyon maradt le mögötte, hisz a 20 bika 93 falu 20 752 tehenét látja el tenyészanyaggal. — Meddig bírják az apaállatok ezt a nagy teljesítményt? — Sokáig. A Drgo nevű bikánk 11 éves korában került vágóhídra a múlt évben, de akkor is csak azért, mert hasznosság tekintetében nem volt Elitrekord származású. Ennek az anyja egy laktációban 2930 liter 3,9 százalékos zsírtartalmú tejet termelt. — Ez nem kevés, különösen a mi­nőség tekintetében. szerzése, mert a legjobb fajta is csak jó tartás révén örökli elődei jó tulajdonságait. Szűkös takarmányo­zással erre nem képes. A fajállat­tenyésztés is a Micsurin elveken alapul, vagyis a környezet először csak átmeneti hatást gyakorol, de hosszabb idő után rányomja bélyegét az öröklésre is. — Eszerint mit tanácsolnak az állattenyésztőknek az állatok hasz­nosságának növelésére? — Elsősorban, hogy még jobban Több mint ezer borjú szár­mazott ettől a szép bikától a múlt évben i — Négy, öt évvel ezelőtt a 4 szá­zalékos tejzsír ritkaság számba ment, de most alig kerül olyan bika a mesterséges megtermékenyítő állo­másra, amelynek anyja ennél gyön­gébb tejet ad. Itt van például a szintén jó teljesítményű Júdás nevű Elit minősítésű bikánk, az anyja 5245 liter 4,1 százalékos zsírtartalmú tejet adott egy laktáció alatt. Az Elitre­kord bikák még jobb és több tejet adó tehenektől származnak. — Valóban kár az ilyen bikákat korán levágni, de azelőtt három évenként azért cserélték ki, hogy saját ivadékaikat ne fedezhessék. Most hogyan oldják meg ezt a kér­dést? — Három évenként más fedeztetési körzetbe osztjuk. Hisz az első három év letelte után mégcsak növekszik az apaállat haszna és manapság is elég gond az ilyen kiváló bikák be-: vegyék igénybe a mesterséges meg­termékenyítést és ne fedeztessenek „feketebikákkal“. Mert a hízóbikák­ból, ha a legjobbat is használják erre a célra, kevesebb a fogamzás, az utódok hasznossága pedig 40-50 százalékkal csökken. A tehén minden évben neveljen borjút, mert a tej­­mirigyek működése az ellést követő időszakban a legnagyobb. A borja­zott és a meddő tehenek évi terme­lése közöt 30 — 50 százalék különbség, sőt jóval több is lehet a meddő te­henek termelésének a rovására. Ugyanilyen fontos tényező a takar­mányozás. Ezek nélkül a legjobb módszer sem hozhat eredményt. Ná­lunk az apaállatok tízféle takarmány­ból összeállított eledelt kapnak. Ez is hozzájárul a teljesítményhez és az öröklési jó tulajdonságok érvényesü­léséhez. Lényegében tehát itt is érvényesül a régi közmondás, hogy „Gazda sze­me hizlalja a jószágot“. Csurilla József A repce a legfontosabb korai méh­­legelők egyike. Virágzása 2-3 hétig is eltart. A gyümölcsfák és az akác virágzása közti hézagot tölti ki. Bő­séges virágpora van, ami nálunk így tavasszal nagyon fontos. Ha azt akarjuk, hogy a repcebe­porzás tökéletes legyen, akkor arra kell gondolnunk, hogy a méhek a repcetábla közelében legyenek, mert a repce aránylag korán virágzik és a méhek ebben az időben még gyen­gék. Hogy ezt ellensúlyozzuk, mé­hészetünkben a következő eljárást alkalmaztam: Még az előző évben, amikor a fűzfa virágzott, minden családtól elvettem egy keretet, szé­pen feltöltve virágporral. Ezeket a kereteket porcukorral behintettem és száraz, hűvös helyen tároltam. Ezt az elraktározott virágport tavasszal, amikor még nincs a természetben virágpor, visszaraktam a képtárakba. Ez családonként 1 — 2 kg virágport jelent, amelyre így tavasszal a Hasí­tásnál nagy szükség van. A virág-' poros kereteket az első tavaszi át­vizsgálásra előkészítem, ezenkívül minden keret mellé készítek egy kg-os adagban cukros-mézes pépet. A virágporos keretet az első fiasítá­­sos keret mellé teszem fedőkeretnek, 1962. május 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom