Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-20 / 40. szám

A vörös zászló tulajdonosai évről évre belterjesebben gazdálkodnak A henclovi szövetkezet (prerovi járás) 1956-ban 52 szorgalmas föld­műves kezdeményezésére alakult meg. Már megalakulásának első évé­ben rájöttek arra, hogy a „pausál“ (egyenlösdi) jutalmazás nem segíti elő a termelékenység fokozását, azért az év második felétől rátértek a teljesítmény utáni jutalmazásra. Ezzel javult a munkaerkölcs, s min­denki megkapta munkaegységenként a megérdemelt 20 koronát. A község többi egyéni gazdálkodói látva a szövetkezetesek eredményeit, 1958-ban szám szerint 63-an belép­tek a közösbe. 1960-ban pedig a 20 koronához még 2 korona prémiumot is osztottak munkaegységenként. Ez volt az az év, amikor a szövetkezet a kiváló gazdálkodásért a legmaga­sabb kitüntetésben részesült, meg­kapta a munkaérdemrendet. Pénz­ügyi tervüket a tervezett 2 469 000- rel szemben 2 713 000 koronára tel­jesítették. A szép eredmények titka: a prémium A növénytermesztés minden tekin­tetben túlteljesítette a tervet. Ez jő állattenyésztés kialakítását tette le­hetővé. A gazdag takarmányalap ré­vén magas termelékenységet értek el. Tehenenként 3065 liter tejet ter­meltek ki. Egy tojótól 187 tojást nyertek. Közellátási célokra 1150 liter tejet, 174 kg marhahúst, 134 kg sertéshúst és 394 darab tojást adtak el hektá­ronként. Ez azt bizonyítja, hogy már 1961-ben teljesítették a magasabb színvonalhoz szükséges előfeltétele­ket, a pénzügyi, a termelési, vala­mint az eladási terveket. — Tavaly nagy esőzések voltak errefelé - jegyzi meg Eduard Nem­eik elvtárs, az elnökhelyettes (az elnök főiskolán tanul), - de meg­birkóztunk a munkákkal, alig volt valami veszteségünk. Különben ez meglátszik pénzügyi tervünk teljesí­tésén is. A tervezett 2 667 000 koro­nát 620 000 koronával túlszárnyaltuk. A jó munkát jutalmazni kell! Meg is jutalmazták a termelésben kima­gasló eredményeket elért dolgozókat. 190 000 korona prémiumot osztottak ki köztük. De hát ■ volt miből. így aztán nem véletlen, hogy a munka­­érdemrend és a járási versenyzászló mellé odaítélték nekik a minisz­térium vörös zászlaját is. A szilárd munkadíjazás útján Az 1962-es esztendő újabb ered­ményekkel kezdődött. Rátértek a jutalmazás haladóbb módjára, a szi­lárd munkadíjazásra. Egy munkanorma pénzértékét 20 koronában állapították meg. A pénzügyi terv több mint 3 millió korona nyersbevétellel számol. Ebből az első negyedévre 557 000 koronát terveztek, s 600 00 korona bevételt könyveltek el. Marhahúsból 24, ser­téshúsból pedig 35 mázsát adtak el terven felül. Az évi tervben gondoltak a premi­zálásra is. E célra 70 000 koronát irányoztak elő, azonban ez az összeg a terv teljesítéséhez mérten még emelkedhet. A tavasz itt is késve érkezett, de az egyetemesen gépesített csoport tagjai helytálltak. A vetést egy nap­pal előbb, 4 nap alatt befejezték, amiért 1500 korona különprémiumban részesültek. Nagyszerű asszonyok Valahonnan ének­foszlányokat hoz a Hana-síkság szele. Az elnökhelyettes mosolyog. Az ének irányába vesszük útunkat. A női munkacsoport tag­jai egy pajta mé­lyén burgonyát vá­logatnak. — Hány nőtagja van a szövetkezet­nek? — fordulok az elnökhelyettes­hez. De mire vá­laszt adna, máris nyelvel egy tűz­ről pattant me­nyecske. — Tudja, itt mi vagyunk többség­ben. Nem lehet ám nélkülünk dönteni! — Igazad van, Bohumila — kacag jóízűen a többi asszony. Bohumila Kozáková a növényter­mesztési munkacsoport vezetője szólt most a gyengébb nem képviseletében. Aztán megtudtuk, hogy a 115 szövet­kezeti tagból 66 a nő. így aztán va­lóban övék a gyeplő, de vele a munka nagy része is. Érdekes, hogy az állattenyésztés­ben mindenütt megtalálhatók az asz­­szonyok. Talán azért van az, hogy amerre csak ellátsz, mindenütt pél­dás rend, tisztaság uralkodik. Az istállók körül nem gyűjtik csomóba a trágyát, hanem egyenesen a mezei trágyatelepre szállítják. A trágyára különben is nagy gon­dot fordítanak. Feltűnt, hogy szo­katlanul vastagon almoznak. — Mire jó ez a vastag almozás? — kérdem az egyik gondozót? — Mire lenne? Trágyának. Nálunk minden talpalatnyi föld istállótrágyát kap, amikor eljön annak ideje. — Bizonyára jó hasznát veszik a trágyalének is, különösen a cukor­répa sorközi trágyázásánál. — Idén 60 hektáron termelünk cukorrépát, azonban nem alkalmaz­zuk a sorközi trágyalevezést, mivel talajaink természetszerűleg nitrogén­gazdagok — jegyzi meg Vladimír Kratochvíl, a gépesített csoport ve­zetője. — Volt idő, amikor trágya­­leveztünk, azonban az elkövetkező évben ezen a területen nagyon meg­dőlt a termés, s ebből nagy károk származtak. Mit kezdenek a trágyalével? A mezei trágyatelepekre hordják ki, ezzel kiváló minőségű szerves­trágyát nyernek. Így aztán a növény­­termesztésben kimagasló eredménye­ket érnek el, mert a trágya minő­­séga az almozástól s a takarmányo­zástól függ. Ebben a szövetkezetben takarmányban sincs hiány. Lucernát, lóherét, silókukoricát, répaszeletet etetnek az állatokkal. A szántó 18 °/o-án lucernát és herét termelnek. Óriási pajta állja utunkat. A fa­lakba nagyteljesítményű ventilláto­rokat szereltek. Itt szárítják a szá­lastakarmány 20 °/o-át hideglevegős módszerrel, a többit szárítóállványo­kon. Majd az összes takarmányt e pajtában raktározzák el. Ezzel ér­tékes, tápdús szénafélét nyernek. Ez a titka annak, hogy az első negyed­évben tehenenként 8,05 literes napi tejátlagot értek el. A tehénállományt jó fajtajelleggel bíró és magashozamú elődöktől vá­logatják össze. A szarvasmarhate­nyészetben már évekkel ezelőtt meg­szüntették a gümőkórt. Állandó he­gyi legelőn tartanak 70 — 80 tenyész­­üszőt. Innen válogatják össze a tehénállomány magvát. Nem tűrik meg a kishozamú teheneket a tenyé­szetben. Ha mégis akad ilyen, meg­­hizlalják és átadják a közellátásnak. A szemestakarmányokból náluk is hiány van. A sertések fő takarmá­nyát a silókukorica, a répaszelet, párolt burgonya, valamint lucerna­liszt képezi. Darát csak éppen a ne­véért egy csipetnyit adagolnak, de nyugodtan el is hagyhatnák, mert az említett takarmányokban amúgy is van elegendő tápanyag. A baromfitelepen Itt 6 munkaerő dolgozik. Négyen a tojásrészlegen, ketten pedig a keltetőben. A keltetőben Ladislav Gunter és felesége végzi el a teendőket. Első­sorban saját célra és a környező szövetkezetek számára keltetik a csi­béket. A keltetőt ugyancsak maguk látják el tojással. Saját B tenyészetük számára kü­lön, csakis a nagyteljesítményű egyedektől válogatják össze a tojást. Jelenleg 1245 tyúk képezi a törzs­iek, amelyekbe 80 cm átmérőjű vil­lanymelegítőket szereltek be, miáltal teljesen kiküszöbölték az elhullást. A csibék télen egyenletes melegben vannak, s a gondos kezelés, jó ta­karmányozás révén rohamosan fej­lődnek. A szövetkezet vezetősége előirá­nyozta, hogy a baromfitenyésztést továbbfejleszti. A pár kilométerre fekvő járási székhely számos gyárá­ban többezer munkás dolgozik; tehát kell a tojás és a baromfihús. A körültekintő üzemszervezés ré­vén az 1961-es évhez viszonyítva ez évben 2,5 °/o*kal emelkedik a nyers­termelés, ,ami hektáronként 2905 korona többletet tesz majd ki. A piaci termelés ugyanakkor a múlt évihez viszonyítva 1,2 °/o-kal emelke­dik, vagyis hektáronként 8801-ről 9950 koronára. * * * Az emberek Henclovban is ugyan­olyanok mint nálunk, de meg kell mondanom őszintén, hogy jobban, ésszerűbben gazdálkodnak. Ennek az a rejtélye, hogy magukkal szemben is nagyon igényesek. Papírral, ceru­zával a kezükben gazdálkodnak. Ve­tésforgó, pontos takarmányozás, jó trágyázás, kiváló állatállomány, ez az alap. Mindez nem jött csak úgy, magától. Lelkiismeretes munkára, jó üzemszervezésre volt szükség, míg idáig jutottak. Nem hiába lettek a munkaérdemrend és a vörös zászló tulajdonosai. Hoksza István A baromfitelep dolgozói alapos megfontolás után elhatározták, hogy versenyre kelnek a CSKP XII. kong­resszusának brigádja megtisztelő cím elnyeréséért Ludmila Kratochvílová irányításával, akit a vezetőség egy­ben a farm vezetésével is megbízott. Nagyon igényes, komoly feladatot tűztek maguk elé. Arra kötelezték magukat, hogy 190 tojást érnek el egy-egy tojótól. A gondozók közül ketten végeztek mezőgazdasági szakiskolát. Kratoch­vílová mesteriskolát, és a 17 éves Jarka Zábranská tanonciskolát a ba­romfitenyésztési szakon. A kollektíva tagjai szeretik Jarkát. Hogyne szeretnék, hiszen, amikor az iskola elvégzése után a szövetkezet­be került, ő volt a kezdeményezője annak, hogy a baromfitelepen vezes­sék be a két műszakot. Azóta az egyik csoport 5-13-ig, a másik 11 — 19 óráig teljesít szolgálatot. A szilárd díjazás eredménye Egyre több szövetkezet tér át a szilárd jutalmazásra a lévai járásban. A lekériek is áttértek erre a formá­ra. A módszer bevezetésében nem is csalatkoztak; a szövetkezetben ha­vonta megkeresik átlagosan az 1200 koronát, és az idénymunkák alatt a 2000 koronát is. Azóta, hogy a szö­vetkezet áttért az új jutalmazási módra, minden téren javult a terme­lés. Legjobban megmutatkozik ez az állattenyésztésben, ahol eddig hiá­nyok mutatkoztak. A változást leg­jobban az bizonyítja, hogy a szarvas­marhatenyésztésben felszámolták a Új házak épülnek Sok fiatal szakembert rettent vissza a lakáskérdés attól, hogy valamelyik szövetkezetben dolgoz­zék, mert csak olyan házat kaphat­nak vagy kapnak, ahova már senki sem hajlandó beköltözni. Egyes szövetkezetek megpróbálták a kér­dést valahogy megoldani. A nasz­­vadi EFSZ saját költségére hozatott rendbe egy félig befejezett házat az állatorvos részére. Ezek a szük­ségmegoldások azonban egészében nem változtatnak a helyzeten. Egyetlen szövetkezetnek sincs meg az anyagi feltétele nagyobb épít­kezés megkezdéséhez és nincs épí­tőanyagfeleslegük sem. Ahol legnagyobb a szükség, ott van a legközelebb a segítség. Pártunk XI. kongresszusa a népgazdaság egyik TBC-t s ma már tiszta, egészséges tenyészetük van. Javult a munka­erkölcs a sertéshizlaldában is. A napi súlygyarapodás az 50 kg-os serté­seknél 45 — 50 dkg, a 110 kg-osaknál 70 — 90 deka. Mivel a jelenlegi hizlalda nem elé­gíti ki a modern technológia köve­telményeit, ezért a szövetkezet ve­zetősége elhatározta, hogy felépíti az AV/500-as típusú modern hizlal­dát, amelyben felhasználhatják a technika és a technológia minden új és haladó módszerét. Tóth Károly (Léva) feladatául tűzte ki a lakáskérdés meg­oldását. A határo­zatot tettek kö­vették. Az elmúlt évben megkezdő­dött a szövetkezetekben a lakás­építés állami segítséggel. A komá­romi járásban 1961-ben 16 lakás­­egység került tető alá, és ez évben a szövetkezeti lakások száma 46-tal szaporodik. Aki Naszvadon, Gellén, Nádsze­gen vagy Perbetén jár, a falu leg­szebb helyén láthatja a modern, egyemeletes lakásokat. Ezek a la­kások képezik az új, kialakuló fal­vak magvát. Hozzájárulnak az új lakáskultúra meghonosodásához, és egyben előőrsei annak a folyamat­nak, amely megszünteti a falu és a város közti különbséget. A község díszei lesznek, ezért szinte magától értetődő, hogy a legszebb helyen kell felépülniök. ögyallán mégis egy .eldugott tanyát (Kovácsmajort) boldogítanak az első házak, amely a falutól három kilométerre van. Bátorkeszin a falu szélére akarták építeni az első emeletes lakóházat. Mikor a házhelyet a járás által összehívott bizottság egy magán­gazda üres telkére hagyta jóvá, sem a helyi nemzeti bizottság kép­viselői, sem a szövetkezet vezető­sége nem egyezett bele. A Komá­romi EFSZ vezetősége pedig kije­lentette, hogy ha a házat nem épí­tik fel Harcsáspusztán, (ahová ősz­szel <js tavasszal járni is alig lehet), akkor nekik ilyen lakások nem is kellenek. Persze máshol megértőbbek a vezetők. Imelyen és Naszvadon el­fogadták a bizottság javaslatát, s kijelentették, hogy ugyan más­hova tervezték a házat, de a kije­lölt helynél jobbat nem is találhat­tak volna. Bár nehézségek vannak az anyagellátásban, az első lakások még ez év nyarán elkészülnek. Kemény József (Ögyalla) Kétszázezerrel többet állományt. Minden tojóról külön nyilvántartást vezetnek, és figyelik hozamát. A csibenevelést mindig a tél fo­lyamán kezdik. Erre a célra nagy­szerű és olcsó deszkabódékat építet-Jarka nagyon szereti az állatokat, szereti a szakmáját. Példaképül állít­hatjuk fiataljaink elé. Jő munkájáért nagy kitüntetésben részesül. A járás­ból egyedül őt jelölték a Világifjú­sági Találkozóra Finnországba, ahol arról akar beszélni, hogy milyen lehetőségek vannak minálunk a fia­talok előtt. A XII. kongresszus tiszteletére A szövetkezet célul tűzte ki, hogy az ötéves tervből rájuk háruló fel­adatokat négy év alatt teljesíti. Erre olyan belterjes növénytermesztést állítanak be, hogy a kenyérgabona és az ipari növények termesztése mellett ütőképes takarmányalapot lé­tesítsenek, miáltal ez évben lehetővé válik tehenenként 3080, hektáronként 1415 liter tej kitermelése, 100 tehén­től 90 borjú elválasztása, a hízómar­háknál 0,70 kg-os napi súlygyarapo­dás elprése, hektáronként 132 kg marhahús kitermelése, továbbá a sertéseknél napi 0,50 kg darabon­kénti súlygyarapodás, anyánként 16 malac elválasztása, egy hektárra 153 kg sertéshús kitermelése, a to­jástermelésben 180 tojás elérése tojónként, hektáronként pedig 706 tojás kitermelése. A széleskörű munkaverseny révén lehetővé válik, hogy a szövetkezet eladási tervét túlteljesítse. Tejből 24 840 literrel, tojásból 50 00Ó darab­bal, húsból pedig 55 mázsával adnak többet terven felül. Megalakulása óta élenjár a kissallői szövetkezet. Tagsága szorgalmas. A jó dologszervezés, valamint a kifo­gástalan munkafegyelem, a közösségi szellem évente mind gyümölcsözőbbé válik. Olyannyira, hogy elért sike­reikre felfigyelnek nemcsak a járási, de a felsőbb szervek is. Fényes bizonyíték: az első negyed­év eredményessége. Például tejből 62 963 litert adtak el; így a mező­­gazdasági terület minden hektárjára 132 liter tej jut. Ez azt jelenti, hogy a negyedévi tejtermelési tervüket 102,3 °/o-ra teljesítették. Tojásból a szántó hektáraként eladtak 130 da­rabot, amely összesen 62136 tojást tesz ki. Húsból a mezőgazdasági terület hektáraként összesen 47 kilót termeltek, amely együttvéve 222,65 mázsa. Az eredmények elérésé­hez nagyban hozzájárulnak a szövetkezeti tagok köte­lezettségvállalásai is. A te­héngondozók, mint Veze­­kényi István, Roskó András, Kovács István, Belicky Já­nos, Angyelík István, Pse­­nica József és István 3150 liter tej évi kitermelésére vállalkoztak, egy-egy tehén­től. Tatár Gyula, Kószák János és Bese András gon­dozók meg azt vállalták, hogy a hízó- és növendék­marháknál 85 dekás átlag­súlygyarapodást érnek el. Borbély András és Iván András sertésgondozók pe­dig 48 dekás napi súlysza­porulat elérését tűzték ma­guk elé, átlagosan, s így egész évben 670 mázsa ser­téshúst adnak el a közellátás részére. A növénytermesztők gabonából 35 mázsás hektárhozamot akarnak el­érni; szemeskukoricáből 50, cukor­répából pedig 500 mázsát. CSISZ szervezet fogja össze a szö­vetkezet fiataljait, akik mind a mun­kahelyükön, mindpedig kulturális té­ren példát mutatnak. A kertészetben, valamint a dohányban dolgozó CSISZ- tagok versenyeznek a Szocialista munkabrigád megtisztelő címért. A kertészetben dolgozók vállalták, hogy egy hektáron'kitermelnek 280 q zöldpaprikát, 360 q paradicsomot, 300 q salátauborkát és 145 q hagy­mát. A dohányosok pedig 17 q hek­tárhozamot akarnak elérni dohány­ból. A szövetkezeti tagok vállalt köte­lezettségeinek összértéke nagyon kö­zel jár a 200 ezer koronához. Ezt az összeget azonban szeretnék túlha­ladni, Tóth Károly (Léva) Tavasztól őszig a határban T bogarász-kapirgál a baromfi (Foto: NKI) 1962. május 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom