Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-01 / 34-35. szám

Máj us-utak-emberek Május: — a Földön piros szivárvány nyújtózkodik; — fehér-inges emberek menetelnek a városok felé; — az utakat zöld fű szegélyezi; A városok acél-színű terein milliók nyújtanak egymásnak kezet. A leve­gőt dübörgő életünk jelszavai hasítják. Fiatalok csupa-izom-karja vörös lobogókat lenget. Lobogók: — életünk parazsából felcsapó lángok. Ez a mi májusunk. Lobogóink az égig magasodnak. Fiatalságunk ereje, heve a végtelenbe szökell. Hajdanán érc-kemény mellek feszültek a csendorszuronyok elé. A szu­ronyok tompa fénye szikla-tekintetű szemeken csillant meg. A csupa­­izom-karokon gumibotok kéklő nyoma sajgott. A szemeket könny fátyolozza. Azokat a szemeket, amelyek valaha a csendorszuronyok fényében fürödtek. A győzelem láttán könnyesek e sze­mek. S a könny - prizma gyanánt — végeláthatatlan lángfolyóvá homá­­lyosítja a májusi utakon hömpölygő embereket. A könnyek az utakra peregnek. Májusban legszebbek az utak ... Májusi láz... A fehérre meszelt szolgálati szoba falán Lenin elvtárs képe függ. Újság­ból kivágott, színes kép. Amint belé­pek rögtön megakad rajta a szemem. ,,Az emberek mennyire szeretik Le­nint" fut át bennem a gondolat. Mondok Gábor felpillant a képre. Mintha elmosolyintaná magát. Idős ember. Tekintete azonban fürge és fiatalos. Lassan, megfontoltan beszél, hosszasan elgondolkodik. Régi május elsejék történetét meséli. Az asztalon hfrlapok. A múlt évi, meg a régebbi május elsejei lapok, Mondok elvtárs feljegyzései, beszéde. Előszedte már őket. Nézegeti a ké­peket, bele-bele olvas a cikkkekbe. Május elsejék!... — Édes fiam én 1910-ben vettem először részt május elsejei felvonu­láson, Füleken. Akkoriban épült a füleki gyár.. ötvenkét esztendeje ... Fél évszá­zad május elsejéi. Nyugodt tekintet­tel héz rám. Panaszkodik, hogy ne­hezére esik visszaemlékezni. Lassan-lassan kopnak az évek. Fogynak a lelkesedéssel, harci kedv­vel teli május elsejék. Mondok elv­társ mind-mind elmeséli őket. S med­dig is kellene mesélnie, ha mindent el akarna mondani. Elérünk az „utol­sóhoz“. " 1938. május 1. A párt zászlaja alatt vonult fel a tömeg, Dunaszerdahely és környéke, hogy egységfrontba tömörülve tün­tessen a fasizmus ellen. Fasizmus — embertelenség. „Le az imperialista háborúval!", „Békét akarunk!", „Le a fasizmussal!" — hangzottak a párt jelszavai. — Ez volt az utolsó május elseje a felszabadulás előtt, aztán ... Nehezen jön a szó. Nehéz az em­lékezés. Mi volt tovább?... Mondok elvtárs is megjárta azt az utat, ame­lyet annyi becsületes kommunista megjárt. Rendőri felügyelet... Bör­tön ... Meghurcolás ... Nyilasok ... GESTAPO... Flossenburgi koncentrá­ciós tábor . Még egy emlék: Mondok elvtárs a felszabadulás utáni első május elsejét a németor­szági Pösingben ünnepelte meg, fo­golytársaival és a német dolgozókkal együtt. ' • — Piros zászlókkal vonultunk fel — emlékezik vissza meghatódva Mondok elvtárs. A párt zászlaja alatt, német elv­társakkal, német földön, távol a fá­tyolos csallóközi tájtól ünnepelte meg első szabad május elsejéjét Mondok elvtárs. Az asztalon a hírlapok májusi szá­mai. A párt veterán harcosa a nagy ünnepre készül. S a májusi menet­ben az ő szemét is ellepi a könr^y, amint kis unokáját vezetgeti tipegve a vörös lobogók nyomában. A legnagyobb ünnep- Olyan május elseje mint 1920- ban!... - Bitter elvtárs szeme szinte parázslik, amikor visszaemlékezik. — Olyan talán nem volt az országban. Bitter elvtárs a párt alapító tagja, a csallóközarányosi kommunisták egyik vezetője othon ünnepli meg „legnagyobb ünnepét". S amíg a ház elől a felvonuló úttörőket, a falu lakosságát szemléli, emlékek raja szállja meg. 1920. Ez jut leggyakrabban az eszébe. Amikor Verbó Férenc. a markos ko­vács vaslemezből sarló-kalapácsot készített s ezt vörös zászlóra illeszt­ve felhúzták egy hatalmas májusfa tetejébe.- Bezzeg le akarták szedni a rendőrök — meséli hévvel Bitter bácsi. — Nem engedtük. Nem ám!... A komáromi munkásság színe-java erre a jelképre, erre a sarló-kalapá­csos vörös lobogóra vigyázott. Bitter bácsi napok hosszat tudna mesélni. Május elsejékről, a párt megalakulásáról. Hiszen részt vett a lubochnai konferencián, seregnyi tüntetésen, sztrájkon menetelt az első sorokban. — Otthon tartom meg az idei má­jus elsejét. Komáromba már én nem tudok bemenni. Az előző napi ünnep­ségeken részt veszek a falumban. . Bitter bácsi elszomorodik. Nem szolgál már úgy a lába, hogy felvo­nulhasson. De szívében ott lesz a lelkesen ünneplő tömeggel. S csupán egy kívánsága van. — Az lenne az én egyetlen kíván­ságom — mondja —, hogy a mai fiatalság is olyan lelkesen, olyan újjongóan vegyen részt a májusi felvonuláson mint mi valamikor. Két harcos emlékezik. Ketten a párt veterán harcosai közül. S mi hálával kell, hogy gondoljunk rájuk május elsején. Mert mindaz á szép­ség, az az erő, amely májusi felvo­nulásaink sajátja, nekik is köszön­hető. Nekik, kik értünk éltek, értünk harcoltak s harcolnak ma is. P. I. Május elsejék Nyugaton Május elseje megünneplésének több évtizedes hagyománya van Nyugat- Európa nagyvárosaiban is, ahol az ipari munkásság a marxista eszmék ki­bontakozása óta állandó harcban áll a kizsákmányoló osztállyal. Az Ural­­map levő kormányok megrettentek az állandóan növekvő májusi töme­gektől és nem feledkeztek meg a szükségesnek vélt rendőri készültsé­gekről. A győzedelmes Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta egész Nyugat-Európában legszívesebben eltiltanák a munkásosztály nagy nap­jának megünneplését. BÉCSBEN, Ausztria fővárosában tavaly a szocialisták, akik a reakciós Nép­párttal alkotnak koalí­ciós kormányt, eleinte mindenféle kifogások­kal igyekeztek csök­kenteni május 1. jelen­tőségét és talán meg sem rendezték volna hagyományos felvonu­lásukat. Attól féltek, hogy a pártnak még mindig baloldali marx­ista érzésű tagjai a sarlóval és kalapáccsal hímzett vörös zászló alatt felsorakozva a kommunistákkal együtt vonulnak végig Bécs nagy kőrútján, a Ring­­strassén. A bécsi kommunisták és híveiknek nagy tö­mege láttán az osztrák politikai viszonyokat fi­gyelő, külföldi látogató önkéntelenül azon töp­reng, milyen' választási módszerek urálkodhat­­nak az osztrák „demok­rácia" berkeiben, hogy ahol a kommunisták zászlói alatt felvonuló tömegeknek egyetlen képviselője sem kapott helyet a nemzetgyűlés padsoraiban. A tavalyi május 1. Bécsben három esemény hatása alatt zajlott le: Gagarin sikeres űrrepü­lése. a kubai ellenfor­­rádalmárok gyászos ku­darca és a bonni Né­metországban felbérelt fasiszta suhancok bom­bamerénylete a bécsi Köztársasági Emlékmű ellen, amelyet annak idején Hitlerék el is távolítottak. A neofa-Bajnalban ébresztyették.- Pirkad már fiam. Indulnod kell — szólít gáttá legidősebb fiát a tűzhely körül szorgoskodó Kerekesné. Pista egy pillanatra felébredt, de újból álomba szenderült.- Mi lesz veled, te világ lustája - tört ki végül is az anyja. A sovány kamasz lekászálódott az ágyról és nagyokat ásítva húzta ma­gára, kopott, rongyos gúnyáját. A csípős friss májusi reggelen ne­kivágott a megszokott útnak. Ősz óta mindennapos a nyolckilométeres reg­geli séta. A végtelen erdőben mindig van tennivaló. Ritkítás, fenyöhántás, csemeteültetés, és legutóbb az erdőt elosztó vonalak tisztítása és szélesí­tése. Az úri passziót űzök részére ez nagyon fontos, hogy jobban lássák a vadat, amelyeket a hajtők kiugratnak az erdő sűrűjéből. Az erdőbe érve álmosan botorkál a fuvaros kocsik által felvágott úton. Észre sem vette, hogy az erdő lassanként zöld ten­gerré változik. Az annyiszor megírt csodaszép tavaszi reggelek, a hajnali madárcsicsergés az ózondús levegő semmi örömet nem okozott a tizen­ötéves nyurga legénykének. Az erdő mélyének csodálatos varázsa nem ke­rítette hatalmába. Inkább borzadva gondolt a bőséges tavaszi harmatra, amelytől térdig csurom vizes naponta a nadrágja és lucskos a silány ba­kancsa. Ilyen csurom vizesen kell húzogatni a levágott gallyakat, amíg a tűző napon meg nem szárad. Este hatig tart a munka. Fél kilenc, mire hazavergődik. Mindezt napi két pengőért. Ezért a napi két pengőért is harc folyik, ami még jobban kese­ríti Pista hetét.- Mit futkároztók azzal a gallyal - formed rájuk minduntalan Józsi bá­csi. — Nem értek rá? Honnan lesz kereset, ha ez a munka is megszűnik? Egy fiatalnak szörnyű nehéz lassan, komótosan dolgozni. Inkább egy-ket­tőre behuzigálják a lenyesett gályá­kat, a kivágott bokrokat az erdő mélyébe, letelepednek egy-egy tökére s néha belekukkantanak a legfrissebb ponyvaregénybe.- Csak hadd lazsáljanak, legalább tovább tart a munka, - mondogatta Józsi bácsi és a többiek is helyeslőén bólintgattak. * * * Kovács Péter ezen a reggelen sötét arccal vágott fejszéjével az első gala­gonyabokorba.- Még ezt a napot sem hagyják a szegény embernek megünnepelnie - káromította el magát.- Szép kis demokráciát hoztak a drága magyar testvéreink — köpött egyet a dereshajú János bácsi.- Hej, pedig még egy évvel ezelőtt is megmutattuk a szoedemeknek, hogy ki mögött áll a nép — emlékezett a villogószemű Péter.- Inkább újra elviselném azt a néhány gumibot-ütést, amelyben né­hányszor már volt részem, csak a piros zászlók alatt mehetnénk — só­hajtott egy mélyet Feri bácsi. Gondolatuk visszakalandozott a má­jus elsejei ünnepségekre és sorra me­sélték el emlékeiket. De minél több emlék került elő, annál kevesebb bok­rot vágtak ki. Így aztán nem nagyon volt mit az erdőben húzogatni sem. Az élesen tűző imp elöl Pista behú­zódott a nyárfák közé. Hogy ne unat: kozzon, elővette a tarkaregénytár egyik összegyűrt kötetét a zsebéből. A „Titokzatos kastély" nagyon izgal­mas regénynek bizonyult. A kamasz szívta, falta magába a csodálatos hős­tetteket, izgalmas kalandokat a cso­dálatos szépségű herceglány elnyeré­sét. — A millió szentségit a pofátoknak! Ezért fizet a gróf úr benneteket? Majd adok én nektek napszámban politi­zálni! — Gyere csak elő te jómadár! Te is jól kezded! Napszámban olvasni. Persze ezek a vén szamarak a bűnö­sök — fogott megint iszonyú károm­kodásba az erdész. — Két órája figye­lem ezt a csűrhet — csapott a táv­csövére. Így becsülik meg, hogy a gróf úr munkát ad nekik. Kutyakor­bács kéne az ilyen kommunista ban­dának, nem munka! A mai napért nem lesz meg a két pengő, azt ga­rantálom! — Nézze erdész úr ... — No nézd a vén semmirekellőt! — kiált János bácsira. — Még volna pofája vitatkozni. Ki innen az erdő­ből - lökött egyet a hajlotthátú öregemberen. János bácsi megbotlott egy kiálló gyökérben és orrabukott. — Miért bántja azt az öregem­bert? - kapta két marokra fejszéjét Kovács Péter. Az erdész hátraugrott, s lekapta válláról kétcsövű vadászfegyverét. — Ha egy lépést közeledsz halál fia vagy! - ordította ijedten. A többiek körülfogták Pétert és csititgatták. János bácsi közben fel­­tápászkodott. — Nem szégyelled magad te úri seggnyaló! Ha szegény Andris élne, elsüllyedne szégyenében, hogy ilyen ebikölyköt nevelt. Ez a jutalom, hogy nyomorultra gürcöltem magam apád­nál, hogy erdész úr lehessen belő­led?... — Ne prézsmitálj annyit, nem va-. gyök* rá kiváncsi... — Nem vagy rá kiváncsi? - törülte szét kezefejével orra vérét, és ősz bajuszát. — Majd kiváncsi leszel még, de akkor már késő lesz. — Elég volt! A vén bolond még fény eget ódzik! Le is út - fel is út, nincs szükség tovább a munkátokra. Mozgás! Ki az erdőből! - emelte puskáját az emberekre. Az emberek egy ideig farkasszemet néztek a puskacsövei.- Gyerünk emberek, legalább meg­ünnepeljük a dolgozók napját — mondta erőltetett vidámsággal Péter. Amíg cókmókjukat szedegették egy sötét gondolat üldözte mindnyájukat. Mi lesz holnap? Mi lesz a sok éhes szájjal?- Pista te velem jössz! A másik partiban dolgozol - parancsolta az erdész. A nyurga kamasz nem értette, hogy miért éppen ő kivétel. Hol az erdész­re, hol a szedelözködő emberekre ve­tette kíváncsi, könyörgő pillantását. A válasz lenéző, gyűlölködő tekintet volt.- Na indulás! — szólt rá az er­dész. Pista nem tudta mitévő legyen. S mivel társaitól se hívó, se biztató szót nem kapott, némán követte az erdészt. Az erdész egész úton kor­holta, szidta és beszélt saját nagy­lelkűségéről. Végül is kiderült, hogy Pista nagyapjának - aki a föerdész kocsisa — köszönheti az erdész ke­gyét, a további munkát.- Aki május elsejét akar ünnepel­ni, innen is elmehet! — kezdte kö­szönés helyett az erdész a másik csoportnál. Az emberek látták, hogy harapós kedvében van és így inkább hallgat­tak. Az erdész távozása után kér­dések özönével árasztották el Pistát. Amikor megtudták mi történt, nem nagyon szóltak többé Pistához. Pistára keserves délután várt. Az emberek még a tekinteiét is kerülték. Este nehéz szívvel ballagott haza­felé. Állandóan a dühös arcú munka­társait látta maga előtt. Az a tudat marcangolta, hogy ö az oka, amiért a többieket haza zavarták a munká­ból. Hiszen rajta kívül mégiscsak mo­zogtak az emberek. Az erdész is azért lehetett olyan dühös, mert öt ülni és olvasni látta. És a másik csoport is. Hazafelé inkább a hosszabb utat vá­lasztotta, csakhogy ne lássák.- Lesz, ami lesz. Ha a többieket hazaküldte az erdész, én is otthon­maradok - határozott magában. - De mit szól hozzá majd az apám? Nagy a család, szükség van minden fillérre ... * * * Vacsoránál ült a család. Kerekesné hiába tette Pista elé kedvenc bab­levesét, az hozzá sem nyúlt.- Egyél már mert elhíU — bíztat­­gatta. — Csak nem beteg ez a gye­rek? — fordult ijedten férjéhez. Pista leszegezett fejjel hányatott.- No mi az fiam, megnémultál? -szólt rá az apja. Pista ekkor már a könnyeivel küz­dött. Reszkető kezekkel nyúlt a kanál után. De az első kanál bableves a tor­kán akadt. Nem bírta tovább. Fuldo­kolva keserves zokogásba kezdett. Kerekesné, aki nem tudta mire vél­ni a dolgot, kétségbeesetten csitítgáttá. A kis Marika és Sanyika mécsese is eltörött, amint bátyjukat sírni látták. Kerekes Bálint nem értette mi tör­tént a fiával. Ismerte makacs termé­szetét és tudta, hogy akkor sem sírna, ha halálra vernék.- Mi történhetett ezzel a gyerek­kel? — törte a fejét. Végül is hozzá­lépett.- Elég legyen már abból a sírás­ból! - simogatta meg kedvenc fia fejét. — ■Ki vele, mi történt? Pista nagysokára piszegve kezdte nyögdécselni a történteket.- Én oda nem megyek többet dol­gozni, ha agyonüttök sem! - jelen­tette ki zokogva.- Jaj istenem még csak ez hiány­zik! ...- Hallgass asszony! Lesz, ahogy lesz, annak a vércsének nem megy többé a keze alá dolgozni. Ha a töb- N biek meglesznek, mi is megleszünk valahogy... Pista föllélegzett. Könnyein keresz­tül hálásan nézett keményvágású ap­jára. A kisebbek is abbahagyták a pityergést, a néma csendet csak a bableves szürcsölése és a tányérok kaparása törte meg. Tóth Dezső Amikor délfelé 70, rendőrökkel megrakott tehergépkocsi gördült a térre, a tömeg ezzel fogadta őket: „Hol vol­tatok április 24-én?" (az államcsíny napján). Az összegyűlt tömeg előtt Frachon elvtárs, a kommunista párt irá­nyította CGT-szakszer­­vezet első titkára tar­tott beszédet és többek (özött ezeket mondta: — A legutóbbi ese­mények is megmutat­ták, hogy ha a munkás­­osztály egységes, le­­küzdi a reakciót és a fasizmust. A táborno­kok puccskísérlete nem sikerülhetett, mert a francia dolgozók össze­fogtak és a reakciós törzstisztek ezért az országban nem érvé­nyesíthették befolyá­sukat ... Politikai éle­tünk nyugtalanságának okai: a függetlenségre vágyó nemzetek akara­tának szabotálása kor­mányunk által és a reakciós tábornokok és ezredesek babusgatása. A reakció elleni harc folyamán csak magunk­ra számíthatunk, saját erőnkre támaszkodha­tunk. Ezért kell össze­fognunk!" Az események hatása alatt több francia ipari központban, mint pl. Lyonban, Toulouse-ban a májusi fölvonuláson együtt meneteltek a kommunista munkás­sággal a katolikus szak­­szervezetek tagjai, fő­iskolai hallgatók és ta­náraik, valamint a Bé­ke-tanács képviselői. (SM) siszta gazemberek azóta már elő is kerültek és el is nyerték megérde­melt büntetésüket, mert ezúttal a kedélyessé­gükről ismert bécsi dolgozók olyan lármát csaptak, hogy a fasisz­tákkal szemben annyira türelmes hivatalos kö­rök jobbnak látták eré­lyesebb intézkedések alkalmazását. A bécsi dolgozók többségének gondolko­zását tolmácsolták a szocialista párt felvo­nulásán hangoztatott és transzparenseken látha­tó követelések is: „Tör­vényt a neofasizmus el­len!“, „Emlékezzetek a nagy gyilkolásra — le a nácik bujtatóival!“, PÁRIZSBAN a Május 1-i felvonulá­sokat már évekkel ez­előtt betiltották, mert a reakciós körök félnek a Francia Kommunista Párt tömegeinek meg­mozdulásától. A mun­kások ezért tavaly csak a külvárosokban vonul­tak fel, hogy aztán egyenként vagy kisebb csoportokban összeve­rődjenek a belvárosi Munkatőzsde épülete előtt. Ez a gyülekezet felért egy nagy tünte­téssel. A város népe a napokban letartózta­tott Sálán és Jouhaud tábornokok áprilisi yal­­gériai államcsínyének hatása alatt állt. A Munkatőzsde épülete előtt összegyűlt 25 — 30 000 ember hangosan támadta a kormány po­litikáját és De Gaulle-t. 1962. május 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom