Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-01 / 34-35. szám

Szilárdan a május útján „A harcnak nincs vége" A ma neveltje Libádon is kifakadtak a májusi rügyek. Virágokkal tarkult a rét. A tavasz édes, bódítö illatát ma­gunkba szíva járjuk a falut, a határt, a középtermetű, törődött emberrel. Nyíló nárciszok, bimbótbontó orgonák idézik a régi harcos májusokat. — Akkor más­képp készültünk május elsejére, — mondja LENGYEL Imre elvtárs, a szövetkezet elnöke. — Május elseje harc volt kenyé­rért, munkáért. A libádiak akko­riban gyalog jártak Párkányba a május elsejei tüntetésre. Nem volt akkor pénz autóbuszra, de mégis minden évben ott voltak, fűtötte őket a lel­kesedés. A legerőteljesebb május elsejék 1921-ben és 1938-ban voltak „A rendőrfoglaló" a szónok mögött állt és ha olyasmit hallott, ami nem volt ínyére a burzsoáziának, azonnal leintette a beszélőt. De a kommunis­ták nem torpantak meg. Libádon 1921-ben megalakult a párt, az ifjú Lengyel Imre pedig a kommunisták ifjúsági szervezetébe lépett be. Sok­szor meglátogatta őket Nagy János Muzsláról, a törhetetlen kommunista. A harcokban edzett libádi kom­­mun'sták Lengyel Imre elvtárs veze­tésével a felszabadulás után azonnal átvették a közigazgatást. Évekig a község élén dolgozott. Lelkesen be­szél az embereknek a májusi eszmék megvalósításáról, tántoríthatatlanul halad a párt által megjelölt úton. Később a Párkányi Járási Pártbizott­ságon dolgozik, majd újra visszatér falujába, a szövetkezet élére. Soha el nem csüggedve, fiatalosan dolgo­zik. A járási nemzeti bizottság kép­viselője, a Nyugat-szlovákiai Kerü­leti Pártbizottság tagja és Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának póttagja. Lelkesedve beszél a jövőről. — Kiírtjuk a fűzest és hatalmas halastavat létesítünk a helyén. A gazdálkodást egyre jobban belterjessé tesszük. Első pillanatra el sem hinné az ember, hogy ilyen hepehupás dombos földeken is lehet termelni. A szövet­kezet mégis az elsők között halad. Múlt évben eladási tervüket túltelje­sítették. Most is megtesznek mindent, az idei májusi jelszó érdekében, ami szerint a szövetkezetesek ma úgy ünnepelhetik legméltóbban május el­sejét, ha idejében elvégzik a tavaszi Az újjáépült Guta külső negyedében, a szebbnél szebb új házak egyikében találtam meg Füri Ernő elvtársat, aki szabad szombatját haj­lékony, lombos fákkal övezett kertjében töl­tötte — munkával. Meg. szokta már, hogy ha nem találják a helyi nemzeti bizottságon, a polgárok otthonában is felkeresik ügyes-bajos dolgaik elintézése vé­gett. Most is ilyesmire gondolt. De nem volt meglepő számára, hogy régebbi időkről, elmúlt tavaszok problémáiról, a május 1-i harcok ne­hézségeiről, megpróbál­tatásairól és eredmé­nyeiről érdeklődtünk. Mint a duzzadó patak vize, úgy eredt meg ajkáról a sző, amikor a régi májusi harcok­ról kezdett beszélni. A Komszomol ifjúsági szervezet tagjaként ha­marosan közeli kapcso­latba kerül a munkás­­mozgalommal. Fiatalos hévvel és meggyőző­déssel jár el a komáro­mi Munkásotthonban rendezett gyűlésekre, ahol a forradalmi ver­sek kitűnő ismeretével hívja fel magára a fi­gyelmet. Petőfi sza­badságharcos verseit könyvnélkül szavalta akkor is, és most is adott ízelítőt belőlük. A Munkásotthonban ismerkedik meg Steiner Gáborral, Mező Ferenc­cel és a párt több más harcosával. Az ő mun­kájuk példa számára is. Itt kapja a megbízást Gogh Simonnal, a párt gútai helyi szervezeté­nek elnökével, az 1931. május 1-i ünnepségek megrendezésére. A ren­dőri üldöztetés ellenére nagy mennyiségű vörös zászlót és vörös csilla­got juttatnak el Gútára. Csizsmaszárukba helye­zik el, hogy kijátszók a rendszer kopóit. A munka ünnepének elő­estéjén elvégzik az utolsó simításokat is, majd éjjel vörös zász­lókat bontanak ki a to­ronyban és a vashídon, valamint más fontos helyeken. Munkájukban nagy segítséget kapnak a munkásoktól. A harc nem volt hiá­bavaló. Másnap, a mun­ka ünnepén ezrek vo­nultak fel a falu főte­rén; „munkát, kenye­ret“ kiáltásokkal. A leg­szebb és legsikerültebb május elseje volt ez, mondja nyomatékül a leghitelesebb krónikás­ként Füri elvtárs. Utána még nagyobb megpróbáltatások idő­szaka következett. Ille­galitásba került a párt, fokozódott a nyomás. Majd hosszú időre a katonai szolgálat rabol­ta el a kipróbált har­cost falujából. Most, amikor már a 17. szabad májust ün­nepeljük. Füri elvtárs nem tekinti egyszerű­nek és könnyűnek a megtett utat. Bár szí­vesebben beszél a je­lenről, de a sikerek gyökerét messze vissza­vezeti a múltba. , Munkájáról, felada­tairól, kommunistához illően szerényen beszél. A felszabadulás után újból odaáll, ahol a leg­nagyobb szükség van rá. Mint a Vörös Szak­­szervezet alapító tagja, részt vesz a helyi szak­­szervezet megalapítá­sában. Különböző mun­kahelyeken dolgozik, mindig az élvonalban. Forradalmi munkássága és a nép ügyéért való határtalan odaadása el­ismeréseként 1954-ben a falu dolgozói bevá­lasztják a helyi nem­zeti bizottságba, ahol alelnöki tisztségben kezdettől fogva a ter­vezési osztályt vezeti. Ma is olyan odaadóan dolgozik, mint azelőtt. Erejéhez és idejéhez képest mindent meg­tesz, hogy munkája mi­nél több gyümölcsöt hozzon. „A harcnak nincs vége“ — írja címadó elbeszéléseiben Vadász Ferenc, a kitűnő tollú magyarországi író ha­zánk legnagyobb köz­sége, Gúta forradalmi történetének feldolgo­zásában. S ez a címadó mondat Füri elvtárs mai munkáját igazolja: a régi harcos ma sem tette le a fegyvert. Egykor jogokért és ke­nyérért harcolt a nép nevében, ma ugyanazért a népért küzd egy fel­szabadult országban a szebb és boldogabb élet megteremtéséért.-tg-Megyek az utca for­gatagában, mellettem lányok, fiúk sietnek. Mindenki keres vala­mit, kedvvel, akarással. Nyitra - akár a han­gyaboly, nyüzsög. Nesze pajtás, itt a város előt­ted, keresel valakit, so­se láttad még, de kere­sed. Nem tudod milyen színű a szeme, nem ismered, magadban is csak annyit érzel, hogy meg kell találnod, min­denhogyan meg kell ta­­ládnod... Olyan egyszerű az egész: két lány, csino­sak s illatosak, akár a májusi reggel; állnak előttem, szemükben egy kevéske hitetlenkedés. Nem értik, hogy miért vagyok itt, mit akarok velük, s hogy miért pont őket választottam ki. Két lány. Dunaszerda­­helyról kerültek Nyit­­rára. A mezőgazdasági Főiskola ökonómiai fa­kultásának harmadéves Nagy Ilonka hallgatói és - húsz­évesek ... A váralatti hatalmas diákotthon előcsarnokában állunk, s amit még sosem tet­tem, egyszerre két lány­nak adok találkát, ket­tőnek egyszerre, egy helyen, s egy időben. S ami még sose történt meg: mindketten eljön­nek. * * * — Ha végzek, valahol a Csallóközben szeret­nék dolgozni. Nagyon szeretem Csallóközt. Ezt Nagy Ilonka mondja, egészen csen­desen, ahogy csak egy csallóközi kislány tud beszélni szülőföldjéről. — Én Rozsnyó kör­nyékére szeretnék men­ni. Most a másik lány szólt: Csóka Katalin. Az előbbi szőke, az utóbbi barna hajú. Május? Egymásra néz­nek. Sejtem mire gon­dolnak. — Szerelem ? — Együtt jár a fiatal­sággal - ebben mind­ketten megegyeznek. — S a tanulás? — Már harmadikba járunk.. S ez már valami! Mennyi minden marad mögöttük, míg idáig el­jutnak a főiskolások. A harmadévesek már valakik. — Holnap tíz óra holt leltárt. A múlt évben 23 koronát fizettek egy munkaegységre. Idén már áttértek a szilárd bérezésre. A múlt évben egy tag 48 339 korona értéket termelt. Az egy hektárra eső nyerstermelés több mint 7000 korona. Az iskola udvarán gyermekek ját­szadoznak. Lengyel elvtárs boldogan elmosolyodik. — Ezeknek építjük a jövőt, — mondja csillogó szemmel. Az ifjak ajkán májusi ének zendül. Együtt menetelnek május elsején a régi harcos kommunisták vezetésével. B. J. munkákat és teljesítik termelési és eladási feladatukat. Minden tavaszit kultivált földbe vetettek. Az őszieket kétszer fejtrágyázták. A 720 hektár szántóval rendelkező szövetkezet 236 hektár kukoricát vet. Árpájuk szépen zöldell, jó termést várhatnak. A dom­bos vidéken is 50 mázsa szemes­kukoricát termelnek hektáronként. A szövetkezet gazdaságilag erős. Már kifizették a tagoknak az élő és ami a legfontosabb, többet termel­nek így, mint hagyományos módon. A mezőgazdasági termelés hatékony­­nyá válik. Gombos elvtárs, a szövetkezet el­nöke jól vélekedik a fiatal gépesí­­tőről. — Ismeri az elméletet jobban mint bárki, csakhát, még gyakorlati ta­pasztalatokra van szüksége. Amióta nálunk dolgozik, e téren sokat fej­lődött. Jó érzés az, amikor egy vezető­ember ily kedvezően nyilatkozik egy fiatalról. Látszik, hogy törődik vele, figyeli fejlődését, felelősséget érez iránta. A fiatal gépesítő magabiztos szak­ember, de szívesen veszi a jótaná­csokat, ezért nő a tekintélye az idősebbek előtt is. Ez pedig sokatérő bizalom. — Mik a további tervei? — teszem fel neki a kérdést. — Minden vágyam, hogy megsze­rezzem a főiskolai képesítést, érzem, hogy úgy többet adhatok majd a mezőgazdaságnak. Egy fiatal a sok közül. Lüktető erő, tüzes vér a mezőgazdaság ütőerében. Különben egyszerű falusi fiatalem­ber, aki ugyanúgy szereti az életet­­adó tavaszt, mint bárki más. Szereti az embereket, a gépeket, szereti a földet, ö már a ma neveltje. Hoksza István Az olajosruhájú, nyílt tekintetű fiatalember barátságos mosollyal nyújtja felém jobbját. — Németh Miklós, az ipolyszakál­­lasi szövetkezet gépesítője — parc­­lázik. Birodalma a brigádtanya, alkalmas hely a beszélgetésre. A gépek, trak­torosok munkában vannak. Az udva­ron csak a beton­keverő egyenletes zúgása • hallik. Se­rény munkáskezek építik a traktorok tisztogatására, mo­sására az állást, mert a tiszta gé­peket alaposabb el­lenőrzés alá vehetik, miáltal meg­előzik a nagyobb hibákat, megaka­dályozzák a gépkiesést. Most pedig minden gépre nagy szükség van. A fiatal 19 éves gépesítő munkás­család gyermeke. Édesapja a Zselízi Állami Gazdaságban fejőgulyás. Ott szerette meg már serdülő fiú korá­ban a gépeket. Az általános iskola befejezése után már nem volt nehéz választania. A Szepsi Mezőgazdasági Gépesítő Műszaki Középiskolára jelentkezett. Az iskola befejezése után került a szövetkezetbe. — Mért választotta éppen a gépe­sítő szakmát — teszem fel a kérdést. — Ezt nem nehéz kitalálni, hiszen szövetkezeteinkben egyre nagyobb teret hódítanak a nagyteljesítményű gépek, amelyek pénzügyi és gazdasági szempontból egyaránt óriási értéket és energiát képviselnek. Ezt az erőt a mezőgazdaság fellendítésére kell felhasználni. Itt aztán nagy szükség van a szakemberre. Igen. Manapság mindenütt a gé­peké a szó. Gépesített csoportok vég­zik ebben a szövetkezetben is a munkát. Gyorsabban, olcsóbban, és Velük volt találkám 600 férőhelyes sertéshizlalda építését. Az istállóban minden munkafolyamat gépesítve lesz, amelynek irányításá­hoz egy dolgozó elegendő. A tervek szerint 6 hónap kellene az építésé­hez, de az építők a CSKP XII. kong­resszusa tiszteletére vállalták, hogy ezt az időt egy hónappal lerövidítik. (*>. L.) NAGYKÖVESD: A kertészetben ká­rokat okozott a márciusi hóvihar, de Dóczi és Gulyás kertészek fáradságot nem kímélve segítettek a bajon és már 4 hektáron kiültették a korai káposztát és karalábét, amelyek szé­pen fejlődnek. (Kominsky, Kassa) GÁLSZÉCS: Alig két hónapja he­lyeztek üzembe Gálszécsen egy kor­szerű tojatócsarnokot. A szövetke­zetben ezáltal emelkedett a tojás­termelés. Az átlagos napi tojáshozam 1500 tyúktól 1000 darab. (pl.) DUNASZERDAHELY: A Dunaszer­­dahelyi Mezőgazdasági Műszaki Kö­zépiskola utolsóéves tanulói nagy szorgalommal készülnek életük egyik legnagyobb erőpróbájára, az érett­ségire. A 27 diák közül legtöbbnek az a célja, hogy az iskola elvégzése után hazatérve saját falujában segít­sen a mezőgazdasági termelés fellen­dítésében. Azonban mindannyian tu­datában vannak, hogy nem elégséges csupán az elméleti tudás, ezért a szövetkezet tapasztalt vezetőinek kell a fiatalok mellé állni, s gyakorlati tudásukat párosítva a fiatalok lelke­sedésével és elméleti tudásával, előbbrevinni mezőgazdaságunkat. (Lipta Gizella, Dunaszerdahely) ZSADÄNY: A szövetkezet tagjai a tavaszi vetési munkák sikeres elvég­zése mellett a párt közelgő kong­resszusának tiszteletére 8 kollektív és 15 egyéni vállalást tettek. Kuko­ricatermesztésben 10 hektáron a ta­valyi 30 mázsa helyett az idén 40 mázsa termest akarnak betakarítani. á növénytermesztésben megalakítják az egyetemesen gépesített csoportot. (Iván Sándor, Kassa) Dolgozó parasztságunk a munkásosztállyal egyetem­ben jó munkával köszönti május elsejét. A nagy szor­­aalomból íme eav kis ízelítő: Földműveseink jó munkával köszöntik május 1-ét 635 000 koronát. A cukorrépa terme­lési költségét 18 000, a silókukoricáét pedig 52 000 koronával csökkentik. A baromfifarm dolgozói már július 31-én teljesítik évi eladási tervüket. Erre megvan minden lehetőség, mert már eddig 320 000 tojást adtak a közellátásnak. A kertészetben dolgozó fiatal lányok a pártkongresszus tisz­teletére vállalták, hogy az előirány­zott évi jövedelmet 30 000 koronával túllépik. (Ferencz Béla) ÜJÉLET: A tavaszi munkákat idő­ben elvégezték. Cukorrépából 400 mázsás hektárhozamot terveztek. Silókukoricából szintén 400 mázsát akarnak elérni hektáronként. (Pongrácz Gábor) TREBlSOV: A járási nemzeti bizott­ság kimutatása szerint 67 szövetke­zet és 6 állami gazdaság nevezett be a kukorica magas hektárhozamának versenyébe. (Bohus Nemcek) SLOVENSKÉ PRÄVNO; A múlt év­ben teljesítették húseladási tervüket. Idén még jobban fokozzák a húster­melést. A tyúkállományt megkétsze­rezik. (Kovács Zoltán) KISTÄRKÄNY: A szövetkezet kiváló munkát végzett a tavasziak vetésé­ben. A komplexbrigád versenyre hívta a nagytárkányi komplexbrigádot. Ver­senyeznek a karbantartásban, a mun­kák agrotechnikai időben való el­végzésében és a magas hektárhoza­mok elérésében. (Fülöp Zsuzsanna) RÉTÉ; A szövetkezet gépjavító csoportja, amelynek Savéi elvtárs a vezetője, versenyezni kezdett a CSKP XII. kongresszusának brigádja címért. Kötelezettséget vállaltak, hogy 15 nappal lerövidítik az aratási munkákhoz szükséges gépek javítási idejét. (V. J.) LECHATICE: A szövetkezet 320 000 korona költséggel megkezdte egy LIBÁD; A silókukoricát bokrosán ültetik. Ezáltal elérik, hogy a tejes­viaszos érésű csövek aránya a 35 — 40 °/o-ot is eléri amely a termés táp­értékét nagyban növeli. A takarmány­alap megteremtésének érdekében 7 hektár cukorrépát 5 hektár takar­mánytököt, 6 hektár csikórépát és 6 hektár takarmánykáposztát termel­nek. Ezekből speciális silót készíte­nek. (Gábris József) KISMÜLYAD, NYÉNYE: A losonci járás fejői két élenjáró szövetkezet­ben tanulmányutat tettek és értekez­letet tartottak. Kismúlyadon 9 — 10 liter a napi tehenenkénti tejátlag, mivel bevezették a takarmány élesz­­tősítését és haszonhozam szerint etetik a teheneket. A fejők mindké.t szövetkezetben értékes tapasztalato­kat szereztek és megfogadták, hogy a takarmány jobb előkészítésével fo­kozzák a tejhozamot. (Agócs Vilmos) KOSÜT: Két műszakban dolgoznak a Kosúti Állami Gazdaság sorjákosi részlegének állattenyésztői. A két váltás 8 — 8 óra Reggel 4 órától este 8 óráig Bordovács Károly, Csadi Imre, Lakovics István és Székács József napi 10 literes tejátlagot ér el. Havonta 1454 koronát keresnek. (Plesnivy) ZSIGÄRD: A zsigárdi szövetkezet 50 °/o-kal túlteljesítette húseladási tervét. Az állattenyésztés legjobb dolgozói Tóth Gusztáv, Pintér István, Habán Ferenc és Nagy Anna. (P.) HERNÁDGÖNYÜ: Az eladási tervet a szövetkezet szintén túlteljesítette. A marhahúseladás tervét 103, a ser­téshúsét 101, a tejét 137, a tojásét pedig 103 °/b-ra teljesítették. (Iván Sándor) ALISTÄL: Pártunk XII. kongresz­­szusának tiszteletére munkaverseny bontakozott ki a szövetkezetben. A vállalások értéke meghaladja a gyakorlatom van - mondja Ilonka. — ló gyakorlatra jár­ni, én legalább is sze­retem, csak ilyenkor már kicsit fárasztó. Ez az örök téma itt: tanulás, gyakorlat, vizs­ga ... Húszévesek. — S mi van ezeken túl? — Én szeretek tán­colni ... — Én is. Meg a ver­seket is szeretem, Pe­tőfit, de legjobban At­tilát. így mondja: Attila. Egyszerű ez. József At­tila a kedvence Nagy Ilonkának. Két lány, csinosak, illatosak, akár a májusi reggel. Vélük volt ta­lálkám Nyitrán. Őket kerestem az utca for­gatagában a siető, ked­ves, mosolygós nyitrai diákok között... GÁL SÁNDOR Csóka Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom