Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-10 / 3. szám

I. Gömőrűjfalura ráfagyott a csend. Ai emberek a csípős hideg elől a meleg kályhák mellé menekültek. Persie vannak sokan olyanok is, akik­nek helyt kell állniuk. Ezek az állat­gondozók, fejők stb. A falu csendes és fehér. Ez a falu csak 1960-tól létezik, illetve azelőtt is megvolt, csakhogy Harkácsnak és Sánkfalvának hívták. S a két 250 és 300 hektáron gazdál­kodó szövetkezet földművesei rájöt­tek, a könnyebb boldogulás titkára. „Egyesülni kell!" hangzott a gyűlések végszava, s így is történt. Az okok: a gépesítés, illetve a gép­vásárlás nehézségekbe ütközött, mi­vel mindkét szövetkezet csak kevés szántófölddel rendelkezett. Külön­­külön tehát nem juthatott hozzá egy DT —54-es traktor megvásárlásához. Viszont arra meg okvetlen szükség volt, különösen a magasabb fekvésű sánkfalvi határban. — Ha egyesülnénk, könnyebb len­ne— mondták a sánkfalvi vezetők. A második ok, hogy a harkácsi ha­tárban jobbak a szántóföldek, Sánk­­falván viszont több a legelő. Az állat­­tenyésztés szempontjából... — Helyreállíthatnánk az állatállo­mányt — vetették föl a harkácsiak. A harmadik ok. az állatállomány elhelyezése volt. Ez ugyanis mind az egyik, mind a másik szövetkezetben gondot okozott. Ha viszont építenék, nem lesz mit elhelyezniük benne. Az építkezés tehát csak fölösleges meg­terhelést jelentene mindkét szövetke­zetnek. — Egyesüléssel megoldhatnánk — vetették föl a közös gyűlésen. Megtörtént az egyezség, s 1960 óta közös a gond. és közös az igyekezet a bajok kiküszöbölésére. No de, nem lennének emberek, ha szó közben oda nem mondogatnák egymásnak — a miénk jobb szövetkezet volt. de gon­doltuk, segítünk rajtatok — így a hprkáesiak. Persze, a sánkfalviak sem maradnak adósak az ilyen beszédre. vénytermesztésben, sem az állatte­nyésztésben. Második éve vagyunk együtt. Azt lehet mondani, újra kezd­tünk mindent. Az első évet rendez­­kedéssel töltöttük és a növényter­mesztési tervet mégis 111,3 %-ra teljesítettük. Az állattenyésztés, az rosszul ütött be, magas volt a terv és annyira még nem szedtük magun­kat össze ... jövőre javítunk ... A HNB adminisztratív dolgozója: A n d e r k ó Jolán egyben anyakönyv­vezető is. A szemében elbotlanak a sugarak. Szegény vőlegények, akik eléje állnak, bizonyára beleizzadnak mondókájukba ... — összesen 15 házasságot kötöt­tünk, ebből csak egy volt polgári esküvő. Pedig — mondja - már na­gyon sokat láttam olyat, akik tem­plomban házasodtak össze és mégis elváltak, s nagyon sok olyat ismerek, akik polgárilag kötötték össze életü­ket, és boldogok. Két fejönö: Tóth Antalné és T ó t h Sándorné reggelente korán kel. Sánk­­falváról gyalogolnak le Harkéesra fejni. Reggelente hideg van. Lehele­­tük párájából zúzmara fagy szem­öldökükre. Mennek minden reggel. Dolgoznak. Teljesítmény után kapják a fizetést. Csakhát, kevés a takar­mány, s így kevés a tej is. Kevés te­hát a munkaegység is. Az asszonyok pedig szeretik a pénzt. Az asszonyok szeretik a szép ruhát. Minden reggel 2 kilométert gyalogolnak, s Így télen megkékülnek a hidegtől. Pedig az asszonyok szeretik a meleget... Ó, vezetőség! Nem lehetne ezt a dolgot másképpen megoldani? III. II. A HNB titkára: Herceg Dániel alacsony termetű, köpcös ember. Szé­les. barázdás, homloka, már inkább fehér haja az idő múlásáról árulko­dik. Ogy 55-60 körüli, s a fekete­­keretes szemüvege villog, mint a tü­kör. Örökmozgó ember. A járási párt­­bizottságon dolgozott, de 60-ban ide­jött a falujába. A szövetkezet, a falu gondja az ő gondja is. Már 1922 óta párttag. — A szövetkezet alakulásakor. 1952-ben még itt dolgoztam a nem­zeti bizottságon. Annak már kilenc éve. Azóta több mint 25 új ház épült, kilencéves iskola, most meg új mű­velődési otthon készül. Sokat válto­zott a falu. Az emberek is változtak. Televízió, rádió, mosógép, jégszek­rény már nem újdonság a házaknál. Embereink már nem félnek az újtól. A szövetkezet könyvelője: Kocsis Zoltán magas, sovány ember. A gaz­dasági könyvek és számok bűvésze. Mindenről van kimutatása, számokban gondolkodik. Már tizedik éve ... — Az egyesülés előtt nem ment a két szövetkezet sehogy sem. A terv soha nem teljesítödött, sem a nö­Üliink a szövetkezet irodájában. Az asztalon kimutatások, tervek sorakoz­nak. A nemzeti bizottság titkára ci­garettafüstbe burkolózik. Folyik a sző. Az elért eredményekről, az 1962-es évi tervekről és célokról, s arról, hogy használt-e az egyesítés. Hát nézzük csak. A két szövetkezet oszthatatlan alapja 1959-ben (vagyis közvetlen az egyesülés előtt) összesen- 1 275 899 koronát tett ki. Ma, két évvel az egyesülés után, az oszthatatlan alap 2.047 044 korona. Tehát két év lefor­gása alatt a szövetkezet csaknem 800 000 koronával gyarapította vagyo­nát. Ezenkívül a szociális alapra (az azelőtti 3 % helyett) 4 %-ot fordí­tanak.- Gazdagodtunk, de még sok a tennivaló, hogy helyrebillenjen a mér­leg serpenyője — mondja Kocsis elvtárs. — Főként az állattenyésztés­ben lesz sok dolgunk, ha a kitűzött feladatokat teljesíteni akarjuk. Ugyan is, tavaly sem a hús, sem a tojás sem a tejeladásban nem tudtuk tel­jesíteni eladási tervünket. — Idén csökkentjük a gabonane­­műek vetési tervét — teszi hozzá Herceg Danyi bácsi - mert az állattenyésztésre, illetve a hústerme­lésre állítjuk be gazdaságunkat és fokozzuk a takarmánynövények ter­mesztését. Főként a kukorica vetés­területét növeljük. Hol a hiba, hogy nem teljesítödött a terv? A válasz: kevés a takarmány. Qe hát 53 hektár évelő takarmányuk is volt (ebből 50 hektár lóhere), ezen­kívül sok a rétjük is. Hová lett hát a takarmány? — Hát, rétünk az van, de a szí-'. nánk savanyú, rossz minőségű. Ezért aztán még kora nyáron kénytelenek voltunk herét etetni a növendékálla­tokkal. Folyik a szó. A könyvek mindent elárulnak. így azt is megtudom, hogy' a szövetkezet gépparkja már eléggé kiépült. Van 6 kerekes és egy DT- 54-es traktoruk, s első év a szövet­kezetben, hogy 100 °'o-ra és agro­technikai időben elvégezték a mély­szántást. Csak hát akad azért itt is egy örök probléma, éspedig hogy a szövetkezetben kevés a fiatal. Mind­össze ketten vannak 25 éves korig. Ketten, 60 tagból, és van 7 traktor, de csak 4 traktoros. Elsősorban is, tehát, ha javulást akarnak elérni a szövetkezetesek a termelésben, a gépek jobb kihaszná­lására kell a fősúlyt fektetniük, azon­kívül szakembereket kell nevelniük. — Tudjuk már ezt mi is — jegyzi meg a könyvelő, s most a tervkészí­tésnél már erre is gondoltunk, de hát öreg bácsikákat mégsem küldhetünk traktoros tanfolyamra. Hát, ami igaz, az igaz, de vajon mit tett a szövetkezet vezetősége azért, hogy megnyerje a falu fiatal­ságát a szövetkezeti gazdálkodásnak? Ha pénz lenne, ha meg tudnánk fizetni, ha ... Így beszélnek a veze­tők, pedig ilyenképpen sem meg­nyerni, sem elintézni nem lehet a fiatalok ügyét, amely egyben a szö­vetkezet ügye is. A két gyenge szövetkezetből két év leforgása alatt lett egy közepes szövetkezet. Az új tervezés egészen más felfogásban készült, mint az el­múlt évi. — Hústermelésre specializáljuk ma­gunkat, főképp takarmánynövények termesztésére — mondja a szövet­kezet könyvelője. — Szakosítást vég­zünk, ha kicsiben is. Cigarettára gyújt, s csak az első, jóleső szippantás után folytatja: — Az elmúlt évben/még a pár hek­tárnyi kukoricánk ötfelé volt. Most meg már egy táblában lesz mind a 28 hektár. Kérdezem, hogyan vetik? Négyze­tesen a felét, a másik felét meg csak rendesen. Magyarázom, hogy Simazin alkalmazásakor már nem fontos a négyzetes vetés, csak meg legyen a hektáronkénti 42-45 000 növényegyed. Bólogatnak rá, mintha mondanák: tudjuk, tudjuk, míg aztán Danyi bácsi kifakad: — Simazinoztunk az elmúlt évben is, de a traktorállomásró! nem hozzá­értő embereket küldtek, s így bizony aztán befuccsolt az egész. Száll a cigaretta kékes füstje, s mindannyian egy valamire gondolunk: a szakemberekre, amelyeket előbb, utóbb minden szövetkezetnek saját magának kell biztosítania, kinevelnie. Az újraindulás nehéz volt. A veze­tők szerint talán még nehezebb, mint az első. Igaz, a feladatok is nehezeb­bek, komolyabbak lettek, de — s itt idézem a szövetkezet könyvelőjének szavait: „javítunk!“ Javítunk — mondják. Persze, ahhoz sokminden kell, hogy a javítás töké­letes legyen. Többi között nem keve­sebb, mint 300 literrel kell növelniük ’a tehenenkénti tejtermelést. Ezenkí­vül a malacelválasztásban is akad még sok javítanivaló. Emberek! A szövetkezet, a falu élete az ő életük is. Reggel felkelnek érte, dolgoznak érte, és este lefek­szenek érte, hogy erőt gyűjtsenek a másnapi munkához, mert javítani akarnak. Tóth Elemér Csalári számvetés ötvenkettőben rakták le alapját a közös gazdálkodásnak az Ipoly menti falucskában, Csatáron. Ma már több mint ezer hektáros ez a szövetkezet. A tavalyi hosszantartó szárazság ellenére is szép terméseredményeket értek el. Cukorrépából ötszáz mázsát, kukoricából harmincnyolc, rozsból huszonhét, árpából huszonkilenc és zabból pedig huszonhat mázsát taka­rítottak be hektáronként. Ez annyit jelent, hogy már a múlt évben elér­ték az 1962. évre előirányzott hektár­hozamokat. Külön említésre méltó, hogy takar­mányfélékből nem szűkölködnek. Pél­dául tarlóheréből és szénából a ter­vezett 27 mázsa helyett 30 mázsát takarítottak be hektáronként, s lu­cernájuk átlaghozama nagyon közel jár a 60 mázsához. Az előirányzott hektárhozamok túl­­haladásához jórészt hozzájárult az is, hogy mind a növénytermesztők, mind pedig a traktorosok úgy igyekeztek, hogy az előbbi évek hibái meg ne ismétlődhessenek és pontosan betar­tották az agrotechnikai követelmé­nyeket. Utolérni a legjobbakat! Vannak kiemelkedő eredményeik az állattenyésztőknek Is. Dicséretet ér­demelnek a tehenészetben Kolonics Magda, Fallal Erzsébet és Adám Te­rézia, akik naponta 8 — 9 liter tejet is kifejtek tehenenként, ezáltal több mint egy literrel túlhaladták a fejési tervet. Vállalták, hogy a téli hóna­pokban sem engedik 7 — 8 liter alá esni a tejhozamot. Tavaly az évi tej­átlag tehenenként meghaladta a 2600 litert. Idén már el akarják érni azt, hogy kikerekedjen 3000 literre. » Sertéstenyésztésben Dubra Mária jeleskedik, aki a múlt évi 13 helyett idén már 16 malacot akar elválasztani anyakocánként. Nem ritkaság, hogy a nyolchetes malacok elérik a 26 ki­lót. Dubra Mária sertésgondozó pél­dás rendet tart, pontosan eteti a ma­lacokat, ügyel a tisztaságra, s szereti a gondjaira bízott állatokat. Jó lenne, ha a többi állatgondozó is arra törekedne, hogy utolérje, a legjobb eredményeket elérő társait. Törődjenek a fiatalokkal Mind a szövetkezet vezetősége, mindpedig a helyi nemzeti bizottság kevés gondot fordít a fiatalok neve­lésére. Kitűnik ez abból is, hogy a fiatalok, akik a televízió műsorában szeretnének gyönyörködni, s emellett tanulni, azoknak egy korona „belépő­díjat“ kell fizetniük. Pedig ezt a tele­víziókészüléket a fiatalok úgynevezett „brigád-pénzen" vásárolták!! Hogy az illetékesek mire fordítják a belépő­díjból összegyűlt pénzt, azt senki nem tudja. Hetente kétszer vetítenek filmet. Am, sokszor ebből több bosz­­szúság származik, mint öröm. Ugyan­is a vetítőgép gyakran elromlik, s nincs aki gyorsan megjavítsa, így a befizetett pénz odavész. Másnap, ha a film végét meg akarják nézni, ak­kor a belépődíjat újból meg kell fi­zetniük. Mind a HNB, mind az EFSZ vezető­sége már ígéretet tett a fiataloknak, hogy az említett hibákon javítanak, de az ígéretnél nem jutottak még tovább ... Kevés a szakemberük Tettek már lépéseket abban az irányban, hogy megszerezzék a kellő szaktudást. E téren a vezetők mutat­nak jó példát. Ám a fejlődés gyor­sabb ütemet diktál a szakember-kép­zés szakaszán. Nem ártana, ha kidol­goznák a tagok Iskoláztatásának táv­lati tervét. így nagyobb lenne az át­tekintésük, s Időről Időre ellenőriz­hetnék, mit tettek már, s mit kell még tenniük, hogy az évről évre nö­vekvő termelési feladatokkal meg tudjanak birkózni. Miután kevés a fiatal ebben a szö­vetkezetben, az iskoláztatás ügye is nehézkesen mozog előre. Az idősebb dereshajú nénik, bácsik bizony már azt tartják: én menjek! Valamikor az a közmondás járta: „A jó pap holtáig tanul!“ Most a közmondás új válto­zatát kellene tudatosítani: Tanulni sosem késő! Az idősebb szövetkezeti tagoknak meg kell érteniük, hogy a mostani fiatalokat a kapa, villa nem vonzza a szövetkezetbe! Annál inkább a gé­pek. Az meg tudott dolog, hogy az összetett munkafolyamatokat végző mezőgazdasági gépek kezeléséhez szaktudásra, hozzáértésre van szük­ség. Éneikül a legjobb, leghasznosabb gép is fabatkát ér, és a hozzánem­­értés következtében elég hamar ócs­kavassá válik. Török Benedek (Nyitra) Amiről szólni kell Lánctalpas kerestetik A jövő gépészei között MEGÜRESEDETT a bozitai gépállomás épülete. Tata­rozzák, javítgatják, az egyes helyiségeket tantermekké, hálószobákká alakítják át Vajon kik számára? Leg­közelebb Bozitára költözik Losoncról a mezőgazdasági szakiskola. — Nekünk úgy tűnik —, sóhajt Laczkó elvtárs, az iskola igazgatóhelyettese - hogy az átalakítási munka csigalassúsággal halad. Mar, ha készen lennének vele, akkor sem lenne korán. x Közben megtekintjük a friss mésztől illatozó tan­termeket. a jelenleg még garázsként szerénykedő kul­túrtermet.- Az a legnagyobb baj, hogy a losonci iskola épü­leteit átvevő gépkocsijavltő vállalat sürget bennünket - magyarázza Laczkó elvtárs a türelmetlenség okát. - Mi akár ina is költözködnénk, de hová...? Nekünk a legkellematlanobb ez a kettősség. Ugyanis a tanulók csoportonként járnak Bozitára, mert a gyakorlati ok­tatás itt folyik. így a tanulók Idejük jelentős részét elutazzák, s útiköltségük fedezése jelentősen növeli az iskola költségvetésében a kiadástöbbletet. A MŰHELYEK KORSZERŰEK, levegősek, s jő! fel­szereltek. Esztergapadok, marógépek, s más fémmeg­munkáló gépek sorakoznak itt. Délelőttönként minden gép foglalt. Az egyik marógép mellett Horváth Antal mühetymester magyarázza Gyurica János elsősnek a vasmegmunkálás fortélyait. A másik gépen Dobrocky János és Czibula Imre esztergálnak valamiféle gép­­alkatrészt. Elbeszélgetünk a fiúkkal, problémáikról, munkájukról. Sokrétűek ezek a problémák, hiszen ahány tanuló, annyi falut képvisel. Egyben azonban teljesen azonos a nézetük: jó mezőgazdasági gépjavítók akarnak lenni! Erre megvan minden előfeltételriliszen szakképpzett, tapasztalt tanárok, nevelők gondoskodnak szakmai és politikai fejlődésükről, általános műveltségük színvo­nalának növeléséről. — S szabad időtöket mivel töltitek? — Nem unatkozunk — mondják a tanulók. — Szabad időnk jő kihasználásáról az iskola CSISZ szervezete gondoskodik. Tevékeny színjátszó csoportunk van. s zenekar is működik. Igaz, ez utóbbi, zenetanár híján nem fejt ki olyan tevékenységet, mint kellene. Könyv­tárunkra sem panaszkodhatunk. Aki pedig a sportot kedveli, különböző sportkörökben hódolhat kedvtelésé­nek. Az iskola számos tanulója repülő-vezető tanfo­lyamra is jár. EGY MÁSIK MŰHELYBEN parányi mezőgazdasági gépek szerelésével foglalatoskodtak a tanulók. — Ezeket a mezőgazdasági gépecskéket a 8. számú termelési csoportba tartozó tanulók maguk készítet­ték — újságolja Makovics mester. — Az Ifjúsági Al­kotóversenyre ezekkel a gépecskékkel készülnek. Látva ezeket a magúk nemében tökéletes kiesi gépe­ket, csak elismeréssel szólhatunk az iskola nevelőmun­­kájáről. Hiszen, akik már ilyen gépek önálló elkészíté­sére képesek, az életbe kikerülve, minden bizonnyal sikeresen megoldanak más, még komolyabb feladato­kat is. Agócs Vilmos (Ajnácskő) Az élet rohamosan változik. Néhány évvel ezelőtt még a földmű­vesekkel vitatkoztunk a traktori munka előnyé­ről. Ma már a szövetke­zetesek állandóan gépe­ket vásárolnának. Elég gondot okoz a járási nemzeti bizottságoknak a traktorok helyes el­osztása. Ám néha bizo­nyos sógor-komaság is közrejátszik. íme egy példa. Az ipolyviski szövet­kezetben általában jő karban tartják a gépe­ket. T 61 h Józsi bácsi traktoros például több mint hat évig járt ke­rekes traktorán komo­lyabb javítás nélkül. A lánctalpas már 8 éve rója a határt. De a gép is úgy van, mint az ember, megöregszik. A szövetkezet lánctalpas traktora is kilehelte lel­két. A szövetkezet el­nöke mit tehetett más egyebet, fölment a Lé­vai Járási Nemzeti Bi­zottság mezőgazdasági osztályára érdeklődni, hogy megkapják-e már a tízszer is megígért lánctalpast. Az illetékes dolgozó elővette a laj­stromot és csodálkozva mondotta: — Hisz maguk már megkapták a traktort - mutatja a papírt, s az ujjáva! rábökött a névsorra. Barta! Lajos, az ipoly­viski szövetkezet elnöke orrára ilelsztette a pá­paszemét, és megrökö­nyödve látta, hogy a fa­lu neve előtt levő sor­szám be van karikázva, ami azt jelenti, hogy a traktort tényleg meg­kapták. Először kissé zsörtölődött, hogy talán a mechanizátor nem ér­tesítette a traktor ér­kezéséről, de a névsort böködó ember hirtelen a fejéhez kapott. — Bocsánat kérem, a traktorukat odaadtuk egy másik szövetkezet­nek. Az elnök nem kis bosszúsággal távozott. Az ipolyviski szövetke­zet, akármilyen kedve­zőtlen az idő, mindig kiváló hektárhozamokat ér el. Ennek ellenére kevés támogatást kap a Lévai Járási Nemzeti Bizottságtól. Vagy talán itt is az a módszer uralkodik, hogy azt a lovat.üsd, amelyik húz? Bizony az ipolyvlskiek traktort várnak. Amikor néha éjszaka traktor­zúgást hallanak, azt gondolják, hogy a tév­útra vezetett traktor szántja a határt. Vajon meddig kell még az ipolyviskieknek a saját traktoruk zúgá­sára várni? -6-A Nagymértjén Mezőgazdasági Gé­gészeti Szakiskola tanulói. Major István. Balogh Vince és Lengyel Géza villanyszerelő mester a Zetor-25 traktor villanyberendezését szerelik. Beküldte: Bottka János 1962. január 10.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom