Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-10 / 3. szám

Nemsokára elkészül az új iskola

Meghonosodik

a jégkorong

Nehéz kivárni, amíg Lengyel elvtárs, a Komáromi Testnevelési Szövetség titkára befejezi a telefonálást. Martosiak, naszvadiak, és imelyiek érdeklődnek a jégkorong-bajnokság megkezdése felől.- Nem is tudtam, hogy jégkorong-bajnokság is van a komáromi járásban.

— Van bizony! Igaz, hogy még gyermekcipőben jár. A múlt évben kezdtük, de a bajnokságot nem sikerült befejezni. Ebben az évben gondosabban előkészítettük, mind a felnőttek bajnokságát, mind az ifjúsági sportjátékok keretében lezajló versengést. Az ifjúsági sportjátékokra a kilenc és tizenegyéves iskolák csoportjai neveztek be.

Kieséses rendszerben játszanak és három kör után a legjobb csapatok Komáromban mérik öszsze erejüket az elsőségért.

— A felnőttek is kieséses rendszerben játszanak ?

— A felnőttek bajnoksága pontozásos rendszerben folyik. A bajnokság lényegében most indul. Elsőként a két komáromi csapat a Spartak és a CH, valamint Imely és Violin mérik össze, erejüket. A jégkorongosztály úgy döntött, hogy az összes mérkőzéseket Komáromban játszák le, mivel a falvainkon lévő jégkorong pályák nem felelnek meg az előírásoknak, illetve nincsenek körülkerítve előírásosan.

Az előbbi telefonbeszélgetésünkben éppen ezen kardoskodtak az imelyi vezetők, hogy ők nemcsak a komáromi, hanem saját közönségük előtt is akarnak játszani. így aztán két túz közé kerültem, mivel a jégkorongosztály ragaszkodik az előírásokhoz, viszont a falusi vezetőségek ragaszkodnak a saját pályán való játszáshoz. No, de valahogy majd csak megoldjuk. A jövőben az a tervünk, hogy azokban a falvakban, amelyeknek csapatai résztvesznek a bajnokságban az előírásoknak megfelelő jégkorongpályákat építsünk.

Különben ezeket a tennivalókat alaposan megvitattuk a most lézajlott évzáró közgyűléseken. — Th—

Pista barátom csak a saját gon' dotatairól szeretett vitázni.

Színházi bemutatón voltunk.

A bemutató után párolgó feketekávé mellett, frissiben szerettük volna megvitatni a ■ bemutatott színmű erényeit, fogyatékosságait. Hiába volt minden igyekezetünk.

Barátunk újra és újra Ovídiuszszal huzakodott elő.

— Ördögbe, hagyj már békében minket — fakadtam ki.

— Ostoba társasággal úgysem lehet komoly dolgokról beszélni,

— csapott dühösen az asztalra és vérig sértődve távozott.

— Most aztán nyugodtan beszélgethetünk akár reggelig. Pistától úgysem lehet aludni. Rázendít, s aztán reggelig húzza a lóbőrt.

Két órakor zárórát rendelt el a főpincér. Sorba hazakísértem az ismerőseimet.

Hajnaltájt kelletlenül ballagtam fel a szálloda rozoga lépcsőjén.

— Talán még a portás fent lesz,

— reménykedtem. — Egy órácskát ott is elidőzhetek.

A portás nem volt egyedül. Pista barátom két könyökre támaszkodva magyarázott. Már meszsziröl Ovídiusz neve ütötte meg fülemet.

— Ha nem vesznek észre — csillant fel bennem a halvány reménysugár —, akkor talán alvás is lesz.

Sikerült.

Reggel csodálkozva dörzsölöm ki szememből az álmot.

— Hogy-hogy, nem ébredtem fel a horkolásra? — Hálásan tekintek a .másik ágy felé. Az ágy üres volt és érintetlen.

Fetöltözöm és portásfülkéhez sietek a számla kiegyenlítésére. Az én barátom még mindig ott könyököl és mondja a magáét.

— Erted-e? Hallod-e? — szólogatja a portást.

A portás az igazak álmát aluszsza.

Megrázom Pista vállát.

— No ki az? — fordul Kútra.

— Te vagy? Megyünk már aludni

— bámul rám.

— Aludni? Hiszen már reggel van. Gyere megyünk reggelizni.

— Reggelizni, az nem lesz rossz.

Még jóformán le sem ültünk,

Pista máris a kiflit majszolta.

— Mit parancsolnak? - udvariaskodik a pincér.

— Három lágy tojást is teát kérek.

— Ugyanazt nekem is, de a teát édesen kérem.

— Miért nem jöttél aludni? — fordulok Pistához.

— Hmm, hmm — mormog és a feje egyre lejjebb csuklik.

— Ügylátszik zené» reggeli lesz

— mérgelődöm magamban.

A pincér meghozta a reggelit.

— Pista, Pista — költögettem, de nem sikerült őt felébresztenem.

— Szervusztok — robog az asztalunkhoz Mitugrác Frici.

— Hát ezzel meg mi van?

— Nem bírok bele lelket verni.

— Kár is lenne. Legalább lesz egy potya reggelim — és jóízűen nekilát a falat ozásnak.

— Jól elcukrozták a teát — jegyzi meg Frici.

— Fizetni! — hívom a pincért.

— Öt harminc — számolja össze a pincér.

— A másik reggelit ki fizeti?

— Aki rendelte — bök Frici a horkoló Pista felé.

— No de te etted meg!

— Ugyan kérlek, nem mindegy az ki eszi meg?

A pincérnek nagy nehezen sikerül lelket vernie Pistába.

— Számolhatok ?

Pista nyújtózkodik, ásítozik, és nagyot harap a kifliből.

— Mi volt kérem? — udvariaskodik a pincér.

Pista kérdően néz rám.

— Talán majd én, — szól a pincér. — Három lágy tojás, egy tea, Kifli mennyi volt kérem?

~ ügy.

— Ugyan kérlek, néztem rád, hogy kettőt ettél meg — szemtelenkedik Frici.

— Én mindig csak egyet eszem. Különben pedig a teát két cukorral rendeltem és mégis keserű volt.

— Két cukorral volt kérem ... Akkor számolhatok két kiflit? Öt hatvan.

Pista mormogva fizet.

— Vegye tudomásul kérem, ha még egyszer ilyen keserű teát hoz, beírom a panaszkönyvbe.

Tóth Dezső

Amíg anyuka tanul...

Bachratá Rozália és „osztálytársai" szorgalmasan készítik a jegyzeteket. Semmi gondjuk, mert...

Augustovic Márta, a modra-harmóniai mezőgazdasági mesteriskola óvodájának a vezetője visszasietett az óvodába, ahol huszonegy kis védence várta. Cgy a szívéhez nőttek, mintha saját gyermekei lennének.

Gyönyörű környezetben, örökzöld fenyvesek ölében húzódnak meg az intézet épületei. Az egész egy üdülő benyomását kelti. A középső, egyemeletes házban helyezték el a konyhát és az éttermet, az első emeleten a társashelyiséget s mellette a könyvtárat. A épület balszárnyában vannak a lakóhelyiségek fürdőszobákkal, és a mesteriskola tantermei. Az óvoda a jobbszárnyon kapott helyet, oda igyekezett Augustovic Márta.

Alig lépett a terembe, máris körülrajzótták a' gyerekek, mint kiscsibék az anyjukat. Mindegyiknek volt valami sürgős kérdeznivalója. Egyszerre mindnek. Alig győzte a válaszokat.

partjáról éppúgy, mint Kelet-Szlovákiából közös céljuk érdekében: hogy saját szakmájából mindenki a lehető legtöbbet tanuljon meg és teljes értékű, szakképzett dolgozója legyen szövetkezetének.

A szövetkezeti asszonyok már régen kívántak maguknak olyan iskolát, ahol gyarapíthatnák tudásukat, de maguk mellett tudhatnák a gyermekeiket is. Amint látjuk, ezt az iskolát meg is kapták, s ezt mindenekelőtt vitathatatlanul a Nöbizottságnak köszönhetik.

A harmóniai mezőgazdasági mesteriskola kétéves oktatása alatt a hallgatók két osztályban foglalkoznak a növénytermesztés és az állattenyésztés feladataival. Az első évfolyamban az oktatást öt hónapig az elmélet és utána öthónapos otthoni, szövetkezeti gyakorlat képezi.

* * * *

A csodás babáról, amellyel éppen játszott, a matejovcei Starinsky Krisztina eddig csak a mesében találkozott. A bátyja Pista, pajtásaival, Lednicka Emiikével, Víglassky Jankóval és Morvay Lubos-sal játékautók rejtélyeibe mélyedtek' és falovacskákkal játszadoztak. Vanco Marika, Lüg Vera, Starinsky Ottika valóban komolyan vették háziasszonyi feladatukat, amennyiben minden figyelmüket a főzésnek, az apró konyhabútor és a még apróbb erények mosogatásának szentelték. Cgy érezték magukat, mint odahaza. Hiszen az anyjuk is ott volt a közelben — ugyanannak az épületnek a balszárnyában iskolapadokban ültek.

Osztályok mint minden iskolában. Képletekkel teleírt fekete tábla és padok, amilyenben tanulók ülnek. Hátul tanszerekkel teli szekrény. A nagyablakos, tágas termet bearanyozzák a nap sugarai, a központi fűtés kellemes meleget áraszt. A diákok, azaz diáknők feszült figyelemmel hallgatják az előadó magyarázatát. Az osztály hallgatósága éppen Bartos Viliam igazgató előadását figyeli. Itt készülnek az állattenyésztés mesterjelöltjei a jövő nagyobb feladatainak teljesítésére. A szomszédos teremben Markovié Róbert mérnök a növénytermesztés tárgyaival foglalkozik.

A padokban pedig csupa szövetkezeti dolgozó nő ül. Idősebbek, fiatalok, asszonyok, többgyermekes anyák, hajadon lányok. Ide jöttek a Morva

Ijjp .. .mert a gyermekekre Augus tovic Márta óvónő vigyázó sze ’ me ügyel.

(A szerző felvételei;

Éppen vége volt a vacsorának, de az étteremből senki sem távozott. A „diákok“ ugyanis az iskola igazgatójával különféle problémákról beszélgettek. Felhasználtuk az alkalmat, hogy néhány kérdést intézzünk a hallgatókhoz és az igazgatóhoz.

November 24-én 44 nő érkezett az iskolába, 18 közülük a gyermekeit is magával hozta, némelyik hármat is, kettőtől hat éves korig. Az asszonyok és lányok — a Modrából bejárók kivételével — mind jól felszerelt, fürdőszobás szép lakásokban laknak. A lányok havi 500, az asszonyok 700 koronás ösztöndíjat, és minden gyermek után 60 koronát kapnak. Az elszállásolás és az ellátás költségei igazán csekélyek és mindenki gond nélkül szentelheti idejét a tanulásnak. A munkaidő beosztása alapján minden anyának elég ideje jut foglalkoznia gyermekeivel. Családjuk meglátogatására pedig havonta négy nap áll rendelkezésükre.

Találkoztunk ott asszonyokkal Szlovákia minden tájáról és egytől-egyig mind meg volt elégedve az iskolával. Megelégedésüket a legjobban talán Deák Margit traktoros tolmácsolta:

— Eleinte mindnyájan aggódtunk egy kissé, hogyan is lesz az otthon, meg itt az iskolában. Megy-e majd a tanulás vén fejünkkel? Hiszen mi, asszonyok is a legjobb tudásunk szerint kívánjuk segíteni szövetkezetünket. Ezzel meggyőztük férjeinket is. Az iskola felszerelése nagyon jó, kitűnő az ellátás és a lakás is. A legfontosabb pedig, hogy gondoskodtak a gyermekekről is. Ennek örülnek itt az iskolában legjobban.

Kinkn Jnzsp.f

Kiadja a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium a Mezőgazdasági Kiadiflvállalatban — Megjelenik hetente kétszer — Főszerkesztő: Pathó Károly — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava,

Suvörovová 16. — Telefon: főszerkesztő 515.58, szerkesztőség .50! 00. — Telefonközpont: 545 91, 511-10, 550 93. — Belső vonalak: főszerkesztő helyettese. 634. Polit. titkárig .639, mezőgazdasági osztály 652, ágit-prop. osztály: 655, szakmelléklet 624. — Nyómja a Polygrafické závcdy, n. p., Bratislava, ul. Februárového vífazstva. 6/d. - Terjeszti a Postai HírlapszoJiáiat• előfizetést 'felvesz -. *

minden postahivatal és kézbesítő. Külföldi megrendeléseket a-Foítai Hírlapszolgálat — sajtókiviteli osztály - Praia I.H Jindrisská uU-14. intézi. — Előfizetési díj 'évente-®. 40 Kcs. K-19^21089

iíc&uiiUa

iskola is. Míg a régi kapitalista világban csupán egytantermes iskola volt a faluban, az új iskola átadása után két két-tantermes iskola lesz. Az új soron park is létesül. A Hevessy—kastélyban, amely mindeddig lakóházként szolgált, az óvoda kap helyet. Ma 19 — 25 gyermek' látogatja az óvodát. (Helyszűke miatt). Az új óvoda mintegy 50 gyermek befogadására lesz alkalmas.

Nemcsak a falu képe, hanem megváltozott az emberek gondolkodása is. A falu földművesei a szövetkezetben dolgoznak a szebb, boldogabb életért. A kavicsbánya fölött egész szép gazdasági udvara van már a szövetkezetnek. Ez évben egy száz férőhelyes borjúistállóval és egy 500 darab tyúk befogadására alkalmas

■ Gömörben, a Sajó balpartján húzódik meg Sajószárnya (Starna).

Vessünk röpke pillantást a felszabadulás előtti falura. Két földesúr, egy pár nagygazda, s mintegy 10-15 középgazda, no meg egy csomó napszámos, cseléd és földmunkás lakta a falut, akik közül sokan a falu határán túl kerestek alkalmi munkát, hogy szűkösen eltarthassák családjukat. így élte a falu a mindennapi, szürke életét...

Ritka év volt az, amelyben egyszerre több lakóház is épült volna. Azaz mégis volt. 1942-ben. A finánckaszárnya mellett 10 sokgyermekes család részére építettek egyforma házat. Mily nagy kegy is volt ez! Hét tízgyermekes család költözött az egyszobás lakásokba.

Mint a legtöbb faluban, itt is laktak és laknak cigány származású polgárok. A felszabadulás előtt, a vasútmenti halastó mellett egymásra zsúfolva laktak rozoga viskóikban.

Kicsi volt a halastó, s ők ebből is csak azt a helyet kapták meg, amelyet már rétnek nem lehetett felhasználni.

A felszabadulás,

* a februári események más mederbe terelték a kis falucska lakóinak szürke életét. S ez az új élet árja legyőzött maga előtt minden akadályt. A falu lakosai hozzákezdtek a népművelési otthon építéséhez társadalmi munkával. A régi juhakol helyén ma már büszkén emelkedik a népművelési otthon, tetején a televíziós antennával.

Vígan, szaporán teltek az évek. Jó kereseti lehetősége volt mindenkinek. A kis lakásokba új bútordarabok kerültek. Mindezek mellett jutott még félretenni való is. Egyre többen fordultak a helyi nemzeti bizottsághoz azzal a kéréssel, hogy építkezni szeretnének.

1953 őszén, az egyik délután, a falu végén egy jókora parcellán emberek járkáltak hegyesre faragott karókkal. Házhelyet osztottak ...

— Ha ez beépül, egész új negyed lesz itt — mondogatták egymásnak.

S beépült. Sőt két évvel ezelőtt újabb házhelyeket kellett osztani. Egész egy utcához valót. S már állanak is az első házak. Az utca igaz, még sáros, neve sincsen hivatalosan, a nép új sornak nevezi.

.Összegezve: Sajószárnyán a felszabadulás óta 74 új családi ház épült fel. Üj lakááfak épültek a cigánysoron is. Ezúttal már nem a „halastó fenekén“, hanem a partján. Az új családi házak legtöbbjében a fürdőszoba is megtalálható.

S a falu jövője? Tovább épül, szépül. Mintegy 20 lakóház épülőfélben van. S ez évben újabb 12 lakás építése veszi kezdetét. Csaknem teljesen készen van már az új két-tantermes

tyúkfarmmal bővül á szövetkezet gazdasági udvara.

A legnagyobb gondot a víz okozza. Ugyanis hiába fúrnak a gazdasági udvar körül, sehol sem lelnek vízre. Az állatok vízellátása körülményes. A járási szervek azt javasolják, hogy ezt a kérdést a szövetkezet a helyi nemzeti bizottsággal karöltve oldja meg. De hogyan? Bármily megoldást is találnának ki, ez beruházási költségekkel jár. Ennek megvalósításához kölcsönre lenne szükség. S ha a járás illetékesei is segítséget nyújtanának, semmi sem lenne lehetetlen...'

A falu fejlődéséhez nem méltó a jelenlegi kocsma és üzlethelyiség. Ugyanis, ha tízen bemennek az egyikbe vagy a másikba, teljesen télé van. A Jednota járási vazetősége már régebben ígéretet tett, hogy ez évben elkezdik az új áruház építését Sajószárnyán is. De amint „hallani“, ez csak ígéret marad. — Vajon ugyan miért? Nem érdemelne-e meg Sajószárnya lakossága korszerű üzletet s vendéglátó üzemet a jelenlegi füstös kocsma helyett? Vegyék fontolóra ezt az illetékesek. S ha van egy kis lehetőség és jóakarat, oldják meg ezt a kérdést.

A község nevét hirdető tábla a falu közepén áll, jelezvén, hogy valamikor itt volt a falu vége. Rajta túl új utcák épültek korszerű családi házakkal. Ezek hirdetik a falu s életünk hatalmas változását.

Németh János

Egy falu krónikája