Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Szakosítást követelnek az új módszerek A titok feltárul Vasárnap dél. Pattog a tűz a kály­hákban, barátságos meleg honol az •bédlöszobákban, Ínycsiklandó, illatot árasztanak a konyhák. A rádió és televízió pedig tavaszi derűt lop az arcokra. Pillanatok alatt tűnnek a gondok, felmeiegszik az ember teste, lelke. Ilyen gondűző családi fészekben találtuk előbb Gregor Mátyást, a Zsellzi Állami Gazdaság igazgatóját. — Mivel szolgálhatok, barátaim? — Ha lehetne!?... — Miért ne lehetne: a család már megszokta, hogy minden barátságos terefere szakmai vitával végződik. Most se haragszik meg, ha mindjárt azzal kezdjük, amivel végezni szok­tunk. — Az új módszerekről mondhatnál valamit. — Avval hagyjatok békén. Hosz­­szabb tanulmányúton jártam, s azóta úgy érzem magam, mint egy közép­paraszt, aki még nem tekintett bele a nagyüzemi termelés berkeibe. Amit eddig tettünk az új módszerek terén, ■z semmi ahhoz képest, amit tehe­tünk a külföldi tapasztalatok nyomán. Behozhatjuk a múlt évi szárazság­okozta visszaesést és bízhatunk az ötéves terv négy év alatti teljesíté­sébe«. Három termelési körzet — Az eddigi gépesített brigádok nem oldhatták meg azokat a kérdé­seket, amelyek a szakosított növény­­termesztésben a gépekre várnak. Hiába vezettük be a többmenetes aratást, az önköltségek nem csök­kentek eléggé, bizonyos esetben még növekedtek is és több gépre volt szükség, mint addig. Képzeljétek el, hogy a múlt évben például az őszi árpát tíz majorban termesztettük; több üzemanyag elfogyott a járká­­lásra mint az aratásra. A termény és a szalma szállítása is nagy gon­dot okozott, s ezenkívül megnehezí­tette a tarlóhántást, a másodvetés­hez szükséges talajelőkészltő mun­kálatokat és a vetést. Ez évben már csak a lekéri részlegen termelünk őszi árpát, s nem 20-40 hektáros parcellákon, hanem sokkal nagyobb kiterjedésúeken. Ezután 100-110 hektárosak lesznek a legkisebbek és a nagyobb részlegeken 175 hektáro­sakat létesítünk. Ezáltal az idén két nap alatt elvégezzük az őszi árpa aratását 15 kombájnnal, s a gépek­nek ezután sem kell messzire men­niük, mert a szomszédos részlegen lesz az őszi repce, amiről tudjuk, hogy nyomban érik az őszi árpa után, vagy azzal egyszerre. — Mi különbség volt az önkötöző­géppel végzett aratás és cséplőgép­pel történő cséplés, valamint a két és fél menetes aratás között? — A múlt évben 487,5 hektár ga­bonát arattunk le két és fél mene­tesen, s 143 927 koronát takarítot­tunk meg vele a régi módszerrel szemben. A régi módszer esetében mázsánként 17,97 koronába került az aratás és a cséplés, a két és fél menetes aratással pedig 6,99 koro­nára csökkent a mázsánkénti kiadás. A szakosítás révén még sokkal ki- S"'’b"e csökkenthetjük az önköltsé­gei, nem számolva, hogy a két és fél menetes aratással a szalma már felszecskázódott, ezáltal lényegesen olcsóbbá válnak a takarmányelőké­szítési munkák. — A növénytermesztés ily irányú szakosítását nem akadályozza a ve­tésforgó? — Régi vetésforgóról szó sem le­het. Gazdaságunk 8 részleggel és 15 majorral rendelkezik. Ezelőtt jó­formán mindenütt mindenféle nö­vényt termesztettünk. Ezután pedig három termelési körzetre szakosítjuk a növénytermesztést; répatermesztő, kukorica- és aprómagtermesztő, il­letve takarmányos körzetre. Ennek alapján nagy változások történnek majd a konyha- és dohánykertésze­tekben. Például négy dohánykerté­szet helyett kettő lesz és a fölös­legessé vált dohányszárítókat gép­parkoknak használjuk fel. Természe­tes, hogy a gépesítés is nagyarányú átszervezést követel. Az összes gé­peket három brigádközpontnak oszt­juk el, vagyis minden termelési kör­zetnek lesz egy brigádközpontja, amelynek élére a gépesítő kerül, a volt gazdaságvezető, másszóval intéző a brigádközpont agronőmusa lesz. Tavasztól őszig kaszálhatnak — Milyen előnyt látsz a gépek ilyen értelmű kihasználásában ? — Elsősorban a traktorosok job­ban elsajátítják azokat a mesterfo­gásokat, amelyeket néha-néha alkal­mazniuk keli, például dúlt here ka­szálásánál kevesebb gépre lesz szük­ség. A takarmányos körzetben a ka­szálógépek tavasztól őszig kaszál­hatnak, mert úgyszólván minden szá­lastakarmányt ott termelünk majd. Mire lekaszálják és istakarítják az első lucernát, kezdhetik a második kaszálást, majd a többi takarmány kerül sorra szakadatlanul. Hasonló lesz a helyzet a kukorica- és a répa­termesztő körzetekben. — És a föld nem unja meg az egy­fajta növényeket? — Ti még nem ismertetek olyan tanítót, aki 15 évig vagy tovább is kukoricát termelt a kertjében?... A pentozán hatást az évenkénti is­tállótrágyázás, illetve az abból szár­mazó gyorsan felvehető állapotba kerülő nitrogén leküzdötte. Manap­ság pedig búzát is termelnek búza után, ilymódon sikerrel. Csak a tar­lót kell megtrágyázni nitrogén tar­talmú szerves- illetve műtrágya­­féleségekkel. — Akad erre példa a zsellzi gaz­daságban is? — őszi repce után másodnövény­ként silókukoricát termesztettünk, majd őszi búzát vetettünk ugyanabba a földbe fő növényként. Ha két ter­mést akarunk, kétszer is kell trá­gyáznunk. Mi is kétszer trágyáztunk; 200 mázsa sertéstrágyát juttattunk a talajba hektáronként, tarlóhántás­sal, ami táplálóanyagban 400 mázsa olyan istállótrágyával felért, amelyik szarvasmarhától származik. — De honnan szereztek annyi istállótrágyát, hogy a másodnövé­nyeknek is jusson belőle? Erre a kérdésre szelíd mosollyal igyekezett elkerülni a választ. Kezd­jük talán más oldalról megkerülni a bevehetetlennek látszó embererődöt. — Hány hektáron gazdálkodtok? — Mezőgazdasági területünk 5850 hektár, ebből 5450 szántó. A szántő 38 %-án gabonaféléket, 12,9 %-án cukorrépát termelünk, s a többin egyéb növényt. — Az egyéb növényt nem lehetne pontosan meghatározni?... Hány százalék a hereféle? — Huszonegy. — És a kukorica? — Arról talán ne, mert beírjátok az újságba! Megígértük, hogy nem, de oda kívánkozik, és ebben rejlik a titok. - A szántóterületnek csak 6 %-án termesztenek szemeskukoricát, a si­lókukorica százalékarányát pedig még említésre méltónak sem tartotta. — De mi több éven tapasztaltuk, hogy bőséges silókukoricát termeszt a gazdaság! — Másodvetésképpen. A valóságban másfélszerese a ku­korica vetésterülete a hereféléknek, tehát ezért van bőven silótakarmány és hereszéna, ezért jut elegendő istállótrágya a másodnövénynek. Ne­héz lenne eldönteni, melyik növény nyomott többet a latban. Mindkettő együtt jelent sokat, egymást kiegé­szítik, egymás nélkül jó növényter­mesztés egyelőre nem valósítható meg. Márpedig, ahol jó növényter­mesztés nincs, ott az állattenyésztés sem virágozhat. Ebben a gazdaságban az is nagyon jó. A lucerna kétszer trágyázza a földet, először a gyöke­rei révén, ahol terem, másodszor istállótrágya formájában egy másik területet, jóllehet éppen a kukori­cáét. Az pedig ismeretes, hogy a kukorica igen nagy termést ad, ha a kőró, illetve a silókukorica trágya formájában visszakerül a kukorica­földbe ugyanannyi, hereféléből szár­mazó istállótrágyával együtt. Ilyen esetben nincs pentozán hatás. A he­retörésben termesztett kukorica szintén kiváló eredményeket hoz. — Mi ezután kukoricát kukorica után termelünk, természetes így is érvényesül a herefélék nitrogén­­gyűjtő szerepe. A kukoricát ugyan­abban a földben háromszor termeszt­jük egymás után fönövényként. A trágyázás kérdésének megoldását már említettem. A gyomirtást pedig úgy végezzük, hogy első évben 8 kg Simazint, másodikban 6 kg-ot jut­tatunk a talajba, harmadikban sem­mit, hogy ne ártson a következő nö­vénynek. A kapálást kelés után egy két boronálás, esetleg később sara­­bolás helyettesíti. Gépesített állattenyésztés — Milyen intézkedéseket tesztek az állattenyésztésben? — Az állattenyésztést is teljesen átszervezzük, szem előtt tartva a szakosított termelést. A karolinai részlegen például két sertéshizlaldát (amelyek 1946-ban épültek és 500 — 500 darab volt a befogadóképessé­gük) átalakítottunk. Most 1500 sertés hízik benne. A hizlalda annyira gé­pesített hogy még a trágya eltaka­rítását is gép végzi. A takarmány­előkészítést egy ember, a gondozást és tisztogatást kettő, tehát összesen három gondozó végzi. Az új módszer meleg moslékkal történő önetetésen alapul és 1 kg sertéshús termelése 5,80 koronába kerül, míg a régi módszer 7,80 koronát igényelt. De nemcsak pénzmegtakarításról van szó, hanem takarmányspórolásről is. Az új módszer segítségével egy kg hús előállításához 4,5 zabegység ér­tékű takarmány szükséges, míg a réginél 5.6 zabegység fogyott el. Szakács főz az anyakocáknak — így érvényesülhetnek az új módszerek a malacnevelésben is? — Mégy jobban, mert az anyako­cák tovább élvezhetik a jó gondozást, mint a hízók. A szakosítás révén nem lesz hiány szakemberből, úgyhogy a kocáknak olyan szakács főzhet majd, amely állategészségügyi szempontból is tudja, hogy időszakonként az állat milyen eleséget kíván. De ki győzné leírni az elmondott hasznos tapasztalatokat és azt, amit még elmondani szeretne ez a kül­földön is jól ismert, szakmáját sze­rető, szerény szakember! Az egész­hez talán csak annyit, hogy valami új születik a Zselízi Állami Gazdaság­ban, ami a tudomány és a munka­­szeretet forrásából fakad. Csurilla József Látogatás egy falusi klubban A 600 hektáros Ipolynyéki Állami Gazdaságon vígkedélyű traktorosok fogadnak. — A mi brigádunkról Is írhatna már az újság — jegyzi meg Szebellai József. — Már megvolt az ismerkedési est is, — fűzi hozzá Kelemen Sanyi. A szocialista munkabrigád címért versenyző csoport még csak novem­ber 24-én alakult meg, de máris eredményesen dolgozik. A brigád tagjai az őszi mélyszántást idejében elvégezték Nemrég pedig feleségeikkel együtt az állami gazdaság jólberendezett klubtermében tartottak tea­estet. A jó kezdet persze nem véletlen. Példát vehetnek Súth József csoport­jától. A fejő kollektíva már elnyerte a szocialista munkabrigád címet, mivel 12 hónap alatt tehenenként 3150 liter tejet fejtek. Az állami gazdaságon kiváló agitációs munka folyik. Jóformán nem is kell beszélni a vezetőkkel, a szemlélő mégis sokat megtud a gazdaságról. A klubteremben a jól elkészített faliújságok időszerűen beszélnek a gaz­dasági feladatokról és eredményekről Beinrock Ernő gazdaságvezető örömmel jár-kell a klubteremben Sokat törődnek az ifjúsággal. A CSISZ szervezetnek színjátszó köre is van. A klubban hetenként öt este műve­lődnek a fiatalok. Több tudományos kör működik és foglalkoznak az idő­szerű politikai kérdésekkel is. A faliújságokról látni, hogy a termelési tervek, a dolgozók ktNiektív és egyéni vállalásaira vannak alapozva. A szé­pen bekeretezett vállalásokról a következőket olvassuk; Bartal Lajosnak 25 anyakocától 360 malacot kellene elválasztania, de tervét 455 db-ra emelte. Csáki István 14 tehéntől 40 843 liter helyett 43 581 liter tejet termel. Súth József szintén 14 tehéntől 43 581 liter tejet fej. Hasonló szép vállalások tarkítják a faliújságokat. Faluhelyen bizony ritkán látni ilyen szép klubot. A fiatalság televízió mellett szórakozik, az idősebbek pedig örömmel legeltetik szemüket a fiatalokon. De hát ki is itt a fiatal? Lelkesedés sugárzik öregen, fiatalon. Ebben rejlik az Ipoly­nyéki Állami Gazdaság eredményes gazdálkodásának titka. S ezért híres a környéken. — b — Gyári takarmánykeverékkel olcsóbb az állattartás A Szabad Földműves számára írta: FEHÉR GYULA agrármérnök, Budapest o Gombnyomással indul a munka A mezőgazdasági üzemek abrakta­karmány termelése és az állatte­nyésztés abraktakarmány igényei — a korszerű gazdaságos takarmányo­zás szempontjából — rendszerint nincsenek összhangban egymással. Az árpa és a kukorica egyoldalú etetése miatt a feltakarmányozott szénhid­rátok, a takarmányok alacsony fe­hérje-koncentrációja következtében egyrészről nem hasznosulnak eléggé, másrészről az állattartásban nem kívánatos hatást fejtenek ki azzal, hogy az állatok például idő előtt elzsírosodnak. Az állat korát, fajtá­ját és hasznosítási módját figyelmen kívül hagyó egyoldalú takarmányozás végül nagyfokú takarmánypazarlás­hoz vezet, ami megnöveli az állat­tartás költségeit. Világszerte éppen ezért egyre in­kább előtérbe kerül az úgynevezett gyári táp, gyárilag előállított takar­mánykeverékek használata. Ezek a gyári abrakkeverékek biológiailag nagyértéküek, mivel a keményítőn és a fehérjén kívül elegendő vita­mint, ásványi sót, antibiotikumot, nyomelemet, s egyéb hatóanyagot tartalmaznak. A velük való takar­mányozás és korszerű tartási mód szinte forradalmasítja az állattar­tást, hizlalást. Használatukkal a ko­rábbinál 20-30 %-kal kevesebb ab­rakkal, egyharmadányival kevesebb idő alatt állítható elő egy kg ser­tés-, illetve baromfihús. Másszóval ez azt jelenti, hogy a hústermelés 20 —30 %-kal növelhető azzal, hogy ha hagyományos kukorica-árpa he­lyett tápkeverékeket etetnek az álla­pedig 200 000 vagon, nagyobb terme­lékenységet biztosító takarmánykeve­réket állítanak elő az állami gazda­ságok és a termelőszövetkezetek részére. Ezzel az állatállomány abrak felhasználásának országosan mintegy 40 %-a ilyen erőtakarmányok formá­jában kerül felhasználásra. Számítá­saink szerint ezek után 50 000 vagon abrak takarítható meg, amiből csak­nem százezer darab 100 kilós sertés hizlalható meg. Az ország legjobb teljesítőképes­ségű, s egyben Közép-Európa egyik legkorszerűbb erőtakarmány-gyárá­­nak 50 millió forint értékű építését és felszerelését az elmúlt hetekben fejezték be Szentesen. A gyárban minden munkafolyamatot automati­záltak: az iparvágányon, vasúti ko­csikban érkező szemestermény, vala­mint húsliszt, földi dió, élesztő, vi­tamin és más anyagok emberi köz­reműködés nélkül, futószalagon, vagy szívócsöveken jutnak a különféle aprító, keverő, szemcséző és egyéb berendezésekre. A finoman adagoló gépek az egyes tápanyagokat, fehér­jéket, vitaminokat akár égy vagy tíz­ezer arányban keverhetik a takar­mányokba. Ezeknek összetételét, for­máját az állatok fa’jának. korának megfelelően, tudományosan határoz­zák meg. Például fejlett baromfinak kukoricaszem nagyságú pasztillákat, sertésnek lisztes koncentrátumokat készítenek. Mindezeket a folyamatokat egy központi vezérlő teremből irányítják és ellenőrzik. Itt állítják be a „re-A szentesi erötakarmánygyár tokkal — lényegében ugyanazzal a takarmánymennyiséggel. Rendkívüli előnyükre való tekin­tettel az abraktakarmány-keverékek gyári és üzemi előállítására Magyar­­országon külön ipar van kialakuló­ban, amelynek eredményeként a má­sodik ötéves terv (1961 — 1965) első felében három nagykapacitású takar­­mánygyár létesül és csaknem 200. korábban leállított kisebb kapacitású malmot szerelnek át abrakkeverékek üzemi előállítására. A meglevő üze­meit az idén még csak 10 000 vagon, jövőre már 50 000 vagon, 1965-ben ceptek" szerinti arányokat a külön­féle takarmányoknak megfelelően. Az üzem korszerűségére jellemző, hogy a gyár naponta 36 vagon erőtakar­mány termelését teszi lehetővé és a gépeket, illetve munkákat mindössze 80 dolgozó látja el, egyharmada an­nak, mint amennyivel hasonló meny­­nyiséget a régebbi üzemekben gyár­tanak. 1962. január 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom