Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-01 / 1. szám
« Sok a rejlett tartalék Ügy belemerültek a beszélgetésbe, hogy észre sem vették érkezésemet Károly Mátyás, a negyedi szövetkezet elnöke, Boris János zootechnikus és Chovanee György csoportvezető a hatékonyság felülvizsgálásának az eredményeit vitatták, latolgatták a hiányosságok okait. Csupa fülként hallgattam a fejleményeket. Amint utólag végiggondoltam a hallottakat, észrevehetően kitűnt, hogy a bizottság a tagság bevonásával felelőségteljesen végezte a hatékonyság felülvizsgálását. Talán éppen ezt lehet a legtöbbre értékelni. Az eredmények biztosan nem maradnak el. A felülvizsgálás nyomán keresztülvitt és tervbevett intézkedésekkel az 1962. évben nem kevesebb, mint 5 millió 300 ezer korona bevételt akarnak elérni. Két évvel ezelőtt a szövetkezet gondozásába vett 798 hektár elhanyagolt területet. Hogy növeljék a hasznosságát, nekiláttak a lecsapolásának. Egy részét trágyázással tették termővé. Helyénvaló lépés volt ez, mert a 3078 hektár összterület mellett mégis csak sok volt ez a több mint félezer hektár. Fokozott mértékben hozzálátnak a komposzt„A püspök mélységes felháborodással tiltakozik: — Magas bíróság, ez a legiszonyúbb rágalom, amely eddig ért ' engem. Hogy nekem tizenkilenc gyermekem lenne? Egyszerűen nevetséges. Ez az aljas hazugság is mutatja, mire merészkednek manapság a vallás üldözői... Aztán abbahagyta a reklamálást, •* maga elé mered, mintha gyorsan számolna: — Nem, nem. Tizenkilenc gyerekről szó sincs. Legfeljebb tizenegyről, vagy, nem bánom, tizenkettőről...“ így kezdődik az egyik nyugati képes magazin beszámolója arról a tárgyalásról, amely ma New York szenzációja és csemegéje, s a lapok kedvenc témája. Tényleg nem mindennapi az eset. Devernon Legrand, akit a bíróság maga elé citált, mert — a vádirat szerint - csalárd játékot űzött a vallásos érzelemmel, a St. John’s Church of Our Lord nevű „egyház“ saját kegyelméből való 36 éves „püspöke;. Legrand néhány évvel ezelőtt szektát alapított, nem éppen lelki, mint inkább testi szükségleteinek a kielégítésére. Az előírásoknak megfelelően egyházközségét hivatalosan bejegyeztette, ami a szektákat kedvelő Amerikában nem újdonság, már több százan megtették előtte. De Legrand szektája sok tekintetben elüt a többitől. A szekta alapokmányában szerepel egy pont, amelyet Legrand oly fontosnak tartott, hogy leszögezte: ezt sohasem szabad megváltoztatni. Nem is gondolkodott rosszul, mert a kérdéses paragrafus így szól: „Az egyházközség legszentebb kötelessége, hogy az alapitóról és családjáról életük végéig gondoskodjék;. Sez nem csekélység, mert Legrand elég igényes ember, s családija is meglehetősen kiterjedt. Tudniillik már a szekta megalakításának első idejében úgy „megtérített" öt asszonyt, hogy tüstént örök hűséget fogadtak a szent embernek. Legrand ezt a vonzerőt mindjárt igyekezett „aprópénzre“ felváltani. Apácaszerű öltözékbe bújtatta a „kedkészítéshez, istállótrágyával pedig a lehetőséghez mérten a legnagyobb szántóterületet igyekeznek javítani. Amellett nem feledkeznek meg az agrotechnikai határidők betartásáról, s a jó talajelőkészítésről sem. Egyszóval mindent megtesznek a hektárhozamok növelésének érdekében, hogy legyen elegendő takarmány, mert ezideig bizony évről-évre hiány mutatkozott. Ezekután a régenvárt fordulat remélhetőleg nem sokáig várat magára. A felülvizsgálás alapján úgy határoztak, hogy a jövőben több figyelmet szentelnek a beruházási’ építkezésekre, a szövetkezeti alapszabályzatok betartására, a szaktudás növelésére, a béralap kimerítésére, a hús-, tej-, tojástermelési és eladási feladatok teljesítésére, a munkaterösszes fentemlített intézkedések benem utolsósorban a szocialista munkaversenyre. Említésre méltó, hogy 400 hektáron már idén öntözőrendszert építettek. A földalap jobb kihasználásával jövő évben 50 000 koronát nyernek. Az összes fentemlített intézkedések betartásával elérik, hogy csupán a növénytermesztés egymillió 570 ezer vés nővéreket“, kezükbe perselyt nyomott, s az utcára küldte őket, hogy kolduljanak a szekta árvaháza javára. A nővérek jelmeze még a legszőrösebb szívű zsugori járókelőket is megindította, s ez naponta minimum 75 dollárt hozott a konyhára, sót nemegyszer 100 dollárnál is többet borítottak ki esténként a megelégedett püspök elé. Bármilyen indiszkréció is, el kell árulni, hogy a „kedves nővérek“ feladata nem merült ki a koldulással, s nem is csupán a hit kötötte össze őket a deli Legranddal. Ilyen körülmények között a szekta hamarosan bő gyermekáldással dicsekedhetett. Még szerencse, hogy ennyi pénz jött össze a koldulásból: sok volt az éhes száj ... A püspök sem élt valami önmegtartóztató életet. Szívesen látott törzsvend.ég volt a lóversenypályán, öltönyeit a legjobb szalonban csináltatta, luxusautót tartott, természetesen sofőrrel, de nem feledkezett meg a családjáról sem, amelynek külön autóbuszt vett. kAialatt a püspök meghonosította maga körül az édes élet kellemességeit, a szegény nővéreknek gyakran gondokkal kellett megbirkózniuk, néha szó szerint értve is. Amikor egy éjszakai bárban, koldulás közben a inspekciós rendőrnő igazolást és engedélyt kért tőlük, nagyon megbántódtak, hogy ilyen kevés bizalommal és megbecsüléssel találkozik öltözékük. Tiltakozásul leütötték a rendőrnőt.' így derült ki az egész ügy. Legrand most azzal védekezik, hogy az árvaház, amely számára koldultatott, nem csupán az ö gyermekeiből áll. Nem mind a 19 gyermek származik tőle, legfeljebb tizenkettő, s az is mind egy nővértől született. (Csak az a bökkenő, hogy a már magára vállalt gyermekek közül ketten. túl közel, négy hónapon belül jöttek a világra, ami még az ilyen tekintélyes és gazdag szektánál is csodának számítana.) A tárgyalás még tart, gyakran mulatságos jelenetek közepette. A főügyész az egyik lapban nyilatkozott tapasztalatairól: „Tulajdonképpen szerencsétlen pasas ez a püspök. Nem tud kikeveredni a dologból. Mert mi a helyzet? Minél több gyereke születik, annál több nővérre van szükség az árvaházban. De ha meg több „kedves nővért" toboroz, akkor az árvagyerekek száma is nő... Hol itt a megállás?’.“ V. N. koronás többletjövedelmet hoz a közös pénztárába. Az állattenyésztés is hasonló tervekkel lép az új évbe. Lépten-nyomon teret hódít az új technológia. A számítások szerint, a növendékállatok legeltetése, a sertésetetésnél alkalmazott új módszer, az átmeneti kocák bugatása, a tehenek szabadistállózása és gépi fejése, az istállók tisztántartása és még sok más intézkedés egymillió 690 ezer koronával többet hoz a házhoz. Sokat várnak a növénytermesztés gépesítésétől is. A gabonát kétmenetesen aratják majd, gépesítik a takarmányszállítást, stb. A traktorokat is gazdaságosabban üzemeltetik az eddiginél. Sőt keskenyvágányú kisvasút építését tervezik a vasútállomásig, hogy a termékek elszállítását olcsóbbá és gyorsabbá tegyék. Ezen intézkedések megvalósítása 2 millió koronát hozhat. Ilyen bevételek mellett érthető, hogy nem feledkeznek meg a tagok keresetének a növeléséről sem. Gondosan meghatározott teljesítménynormákkal megelőzik a munkaegységekkel való hányi-veti gazdálkodást, ezenkívül 3 prémiumrendszert is meghonosítják. A beszélgetés már a vége felé közeledett, amikor megérkezett a szövetkezet üzemgazdásza, Somaj András. ő a következőket mondta a felülvizsgálás eredményeiről: — Valamennyi szövetkezeti taggal egyetemben hiszem hogy ezek a tartalékok, az intézkedések gyakorlati alkalmazása, segít abban, hogy a szövetkezeti termelést kielégítő színvonalra emeljük. Most már csak a szövetkezeteseken múlik, hogy a feltárt tartalékok és a hozott intézkedések ne maradjanak csupán papíron, hanem szorgos munkájuk nyomán sok ezer liter tejjé és sok száz mázsa hússá váljanak. J. S. Évvégi „gond“ Suhan az autó, ismerős arc nevet felém a kormány mellől, majd hirtelen lefékez. Az ajtót Deák Ferenc a Szécsénkei Helyi Nemzeti Bizottság titkára nyitja ki. — A jövő gépkocsivezetője — mondja nevetve Varga Tibor tanfolyamvezető. — Elég baj ez — bosszankodik tréfásan a titkár. Ez a Sportka is csak gondot hoz az ember nyakára. Most miatta autó vezetést kell tanulnom. — Úgy kell neked — nevetnek a többiek. — Am, ha terhedre esik, ajándékozd el. — Ha már megvan megtartjuk... A - tréfás szőcsatábó! kirajzolódik a történet. A titkár épp a határt járta, amikor Béla bácsi rákiáltott. — .Öt találat van a Sportkátokon. Először hinni sem akarta. Másnap az Új Szó is hozta a Sportka eredményeket. Végül a posta tett pontot a találgatásokra. A 905-ös számú öttalálatos Sportkaszelvény 15 6000 koronát nyert. — Még nem biztos, hogy tiéd az autó, nevet közbe valaki. A fogas megjegyzés sem alaptalan. A tippelést, illetve a javaslatot a tízéves Tibor gyerek adta. Most apán és fiún a sor, hogy eldöntsék a tulajdon jogát. — No, de csak annyi baj legyen, fő az autó, — tréfálódzik a legvidámabbik. — Szerencsés ember vagy te Feri — irigykedik a harmadik. A „pellengérre" állított boldogan mosolyog. Arcáról is látni, olyan ember ő, aki a szerencséjét maga kovácsolja. Több évig volt könyvelő, majd szövetkezeti elnök, 1959-ben az „építésben szerzett érdemekért“ című kitüntetést kapta. Mint jó dolgozó az autót is rövid időn belül megkapta. A hiányzó összeget hozzápótolta. A jó munkához befutott a szerencse is. Újra felbúg a motor. Varga szakszerűen magyaráz, hogyan kell indítani, milyen módon lehet elsajátítani az új kocsi vezetésének titkát. — Ne félj Ferikém — bíztatja Varga. — Sikerrel teszed le a gépkocsivezető vizsgát is. A vidám társaság tovább hajt. Feri arca még jobban felvidul. Gond a tanulás, de hát mit lehet tenni. Ha a szerencse „istennője" meglátogatja a családot. No, de sebaj, ilyen évvégi gondokkal még meg lehet küzdeni. Balta József A püspök és családja l/dpás A régmúlt néma szemtanúja, az épségben maradt templom A bolgár tolmácsnő szavai szerint ezt a városkát hajdanában öt-hat méter magas, vastag fal vette körül. Egyetlen kapu volt rajta, amit este bezártak. E falból már csak kisebb részek láthatók, a tovatűnt komor századok néma tanújaként. A régmúlt időkről vallanak a városka macskaköves utcái, törökös vonású házai, s a bizánci korból származó templomok, illetve templomromok. Összesen negyvenkét temploma volt! Több, mint Bulgária bármelyik városában. A bolgár-drák háború idején harminckettő összedőlt, a megmaradt tízből nyolcba az Idő vasfoga erősen belemart, csak kettő maradt meg épségben. Ma már a templómok romjain új élet pezseg. Lépten-nyomon épülnek a korszerű, tágas lakások, üzletházak. A tengerpartról, a szigetvárosra kacsintgat a bolgár földművesek kétemeletes, remekül berendezett üdülője. Évente ide járnak az élenjáró szövetkezeti parasztok, példás mezőgazdasági dolgozók, hogy a tenger hullámaitól felfrissülve, a munka fáradalmait kipihenve, újult erővel láthassanak hozzá az iparosodó Bulgária mezőgazdaságának fellendítéséhez. romolják a partot, mintha el akarnák nyelni a szárazföldet. Messzire hallik a morajlás, sós pára ül a parti fövény fölött. A tenger rajongói napközben ellepik az aranysárga homokgallért, belefekszenek a magukvájta homokteknőbe, s kezdődik a reumaűző napkúra, mely minden pénzt megér. Am nemcsak a bolgárhon szülöttei keresik fel ezt a romantikus és sok felejthetetlen élményt nyújtó kirándulóhelyet. Sok ezer külföldit vonz évről évre a bolgár tengerpart, hogy a nagy színészt és piktort — a tengert — megcsodálja, elidőzzön néhány napig, vagy néhány hétig, s élvezze a természet e nagy áldását, visszanyerje munkabírását, egészségét. , Így jutottam el én is a Várna ■ melletti Aranyhomokról, kirándulásképpen Neszeverre, ahol csupán egynéhány órát töltöttem. Oda autóbuszon, vissza pedig hajóval tettük meg a közel száz kilométer távolságot. Az egész kirándulás lerr Ősrégi bolgár városka. Úgy öleli hullámzó kebelére a tenger, mint jó édesanya egyetlen gyermekét. Megcirógatja, csacsogó fehértarajú hullám-csókjaival árasztja el a sósvizű tenger-anya. S olykor haragvóah rá is mordul, ha tudná, félreállítaná az útjából. Teheti! Hiszen úgy emelkedik ki e városka a tengerből, mint irdatlan kőszikla. Halászok vetették meg itt a lábukat, s telepedtek le, még az időszámításunk előtti VII. században. Az akkori Messemvriát most Neszever néven emlegetik. Mindössze 173 dekárnyi területen fekszik, alig háromezer lakosával. Az itteniek jobbára halászattal és. földműveléssel foglalkoznak. A nők egy része kézimunkázással tölti idejét, a többi pedig a háztartásnak él. Fellelhető még a kézművesipar maradványa. Számos kisiparos, borbély, cipész, cipőjavítő, csecsebecse-készítő is él itt, keresi meg az életrevalót. Múlt és jelen: utcarészlet törökös vonású házaival Veszeveri halászok ! Új családi házak, oldalt az autóbuszmegálló betonfödémje Csodálatos a tenger! Mesébeillően nyűgözöen szép élménnyel gazdagíszép, bűbájos a napkelte, csupa ra- tóttá mindannyiunkat, gyogás a tenger felszíne, álmodozóan Sose felejtem el! A bolgár tengerszelídek ilyenkor a hullámok. Dél- partot nem lehet elfelejteni! felé? Már öles magasak, s úgy őst- Nádszegi Kovács István Negyedi beszélgetés 1962. január 1.
