Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-03-07 / 19. szám
Űj powersiáda "Tisztázzuk csak mindjárt az elején mai kommentárunk címének mondanivalóját. Olvasóink bizonyára emlékeznek a névre: Gary Powersről van szó, a Szovjetunió területe felett lelőtt U —2 típusú amerikai kémrepülőgép pilótájáról, akit annak idején a szovjet hatóságok tízévi börtönbüntetésre ítéltek. Powers az elmúlt napokban kegyelmet kapott, a visszatért hazájába. De a Powersiáda, pillanatnyilag csak az elsőről van szó, mást, sokkal többet jelent mint egy egyszerű kémkedés. A nemzetközi helyzet állandó javulásáért, a leszerelés megvalósításáért és a vitás nemzetközi kérdések békés úton történő rendezéséért oly szívósan küzdő szovjet diplomácia 1960 májusában tárgyalóasztalhoz kényszerítette a nyugati hatalmak kormányfőit, hogy megvitassák korunk legégetőbb nemzetközi problémáit. Természetes, hogy a nyugati hatalmak képviselői csupán országaik közvéleményének nyomására jöttek el Párizsba. Az amerikai kormány azonban előre gondoskodott a négyhatalmi értekezlet sikeres lefolyásának aláaknázásáról: Powers Irányításával kémrepülőgépet küldött a Szovjetunió területe fölé, amelyet azonban a kiváló szovjet légelhárító közegek megsemmisítettek. Eisenhower, volt elnök persze nem volt hajlandó bocsánatot kérni a szovjet kormánytól és ígéretet tenni arra, hogy hasonló kémkedések nem ismétlődnek meg (tudjuk, hogy nem sokkal később RB — 47 mintájú amerikai kémrepülőgépeket lőttek le a szovjet légelhárítók), sőt a kémkedést kormánya hivatalos politikájaként jelölte meg. Ilyen körülmények között a Szovjetunió képviselője nem ülhetett le a tárgyalóasztalhoz, hogy megvitassa a három nyugati nagyhatalommal a nemzetközi élet fontos kérdéseit. A nyugati hatalmak, elsősorban az USA felborította a párizsi csúcsértekezletet és a világ népeinek reménye egy időre újból szertefoszlott. Most pedig térjünk rá az új Powersiáda lényegére. Kennedy elnök, aki már többször hangsúlyozta, hogy folytatni kívánja elődjének politikáját, bejelentette, hogy az USA e hó végén légköri atombomba-robbantási kísérleteket hajt végre a Csendesóceánon Nos, amíg Eisenhower az U —2 kémrepülőgéppel hiúsította meg a párizsi találkozót, a Fehér Ház mai gazdája a fegyverkezési hajsza újabb fokozásával válaszolt véglegesen Hruscsov elvtárs javaslatára, mely a genfi 18 hatalmi leszerelési értekezlet kormányfői szinten való megtartására vonatkozott. Milliók és milliók tették világszerte magukévá a szovjet diplomácia kezdeményezését: üljenek össze a legilletékesebbek és vitassák meg a leszerelés problémáját. Az USA legsötétebb erői azonban tudják, hogy a genfi értekezleten vereséget szenvednének. Tudják ezt annál az egyszerű oknál ?ogva, hogy a szovjet kormány konkrét javaslattal lép fel, mellyel nyugati partnerei képtelenek némileg is elfogadhatót szembeállítani. A világ haladó közvéleménye mély felháborodással fogadta az USA kormányának döntését. Japánban nagy tüntetésekre került sor, amelyeken a felvonulók tiltakoztak a Csendesóceánon felvetett atombomba robbantások miatt. A szovjet kormány álláspontját világosan szögezi le az „Izvesztija“ című lap, amely többi között kijelenti, hogy a Szovjetunió kormánya nem nézi tétlenül az USA provokatív lépéseit és mindent elkövet az ország, illetve az egész szocialista tábor védelmi képességének fokozására. A hidegháború őrült bajnokai által a Szovjetunióra kényszeritett eddigi védelmi felkészülés megdöntötte a Nyugat abszolút katonai fölényét és a világ legerősebb, legütőképesebb hadseregét teremtette meg. A szovjet kormány, mint mindig, most is reálisan mérlegeli a helyzetet. Fáradságot nem kímélve harcol a leszerelés megoldásáért, de ha a szükség úgy kívánja, kellő intézkedéseket tesz a világbéke megvédésének érdekében. — tg — Lehetnének jobb eredmények is A kassai járás mezőgazdasági üzemeinek legnagyobb része nem találta meg a helyes utat a tejtermelés folyamatos teljesítéséhez. Február 20-lg nem kevesebb mint 200 ezer liter tejjel maradtak adósak dolgozó népünknek. A legrosszabb a helyzet az egyéni gazdálkodóknál. Tejeladásuk tervét mindössze 73,8 %-ra teljesítették, és tehenenként csupán 0,5 liter tejet biztosítanak naponta közellátásunk részére Kiszámítottuk, hogy csak 0,2 literrel kellene darabonként a napi eladást emelni és akkor a tervet folyamatosan teljesítenénk. Különösen a falucskai, kavecsanyi, kasshámori és a felsőabátkai HNB-ok nem fordítanak kellő figyel-A SZOVJET MEZŐGAZDASÁG HŐSEI Az ivanovi kerület „Sujszkij“ izovhozában dolgozó Zabotyinov házaspár az állatgondozásban elért kimagasló munkateljesítményéért a „Szocialista munka hőse" kitüntető címet kapta. (Foto: TASZSZ-CTK) met a tejeladásra. Nem sokkal jobb a helyzet az EFSZ-ekben sem, amelyek 85,9 %-ra teljesítik a tervet. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy csupán 35 szövetkezet teljesíti 100 százalékon felül tejeladási tervét és 65 nem, akkor azt kell mondanunk, hogy a szövetkezetek is felelősebb munkát végezhetnének. Elég megemlíteni azt, hogy a migléci szövetkezet naponta minden tehén után 4,5 liter tejet adott le eddig és terven felül több mint 15 ezer litetr tejet adott a közellátásnak. Hasonló a helyzet Gönyün, Ráson, Hión, Királyréten stb. Ezekben a szövetkezetekben mind a zootechnikusok, mind az etetők és fejők mindent elkövetnek az állatok etetésénél és gondozásánál, így az eredmények meg is mutatkoznak. Összehasonlításként nézzük meg azokat a szövetkezeteket, ahol kézlegyintéssel intézik el a tejtermelés fájós kérdését. „Nincs abraktakarmány, nem tehetünk semmit." Persze azt a kérdést a szövetkezet vezetősége saját magának tehetné fel, hogy miért nem termeltek elegendő takarmányt. Nagyon példás cselekedet többek közt az, hogy a csányi szö-♦» o+•»» «♦» •»» Megérdemelt büntetés vetkezet már szeptember 5-én teljesítette az 1961-es év tervét és terven felül is 50 000 liter tejet adott el. Most pedig tehenenként naponta csupán 0,5 liter tejet ad el. Mivel Indokolja meg ezt a lemaradást? As áji szövetkezet még kevesebbet"? csupán 0,3 liter tejet biztosít naponta a közellátásnak. Ugyanez a helyzet a felsőcsányi EFSZ-ben is. Hát lehetséges az, hogy az egymáshoz nem messze lévő két. község egyikében Miglécen 4,5 liter tejet tudnak naponta tehenenként eladni, F'elsőcsányon viszont csak 0,3 litert? Sajnos az állami gazdaságok sem szolgálnak példaképül a többi mezőgazdasági üzem számára. A tervet mindössze 86,1 %-ra teljesítik. Naponta tehenenként átlag 3 liter tejet adnak a közellátás részére. A tornai és az aprófalusi ÄG-okon kívül a tervet nem teljesítik. A Nagyidai ÁG 15 000 literrel, a bárcai pedig 50 000 literrel tartozik a közellátásnak. Feltehető a kérdés, hogy miért maradt el az utóbbi időben a Nagyidai Állami Gazdaság. Miért nem bír együtt haladni a másik két gazdasággal, amikor élesztős takarmányokat is termel saját szükségletére? Még rosszabb a helyzet Bárcán, ahol naponta tehenenként csak 1,8 liter tejet adnak el és ahol a felvásárlási tervet csak 65,4 %-ra teljesítik. Ilyen eredményekkel senki sem lehet elégedett. Minden mezőgazdasági üzemben olyan intézkedéseket kell foganatosítani, hogy rövid időn belül lényeges változás történjék a tejtermelésben. Itt az ideje, hogy a mezőgazdasági üzemek ne csak vállalják a kötelezettségeket, hanem teljesítsék is. Iván Sándor (Kassa) (CTK) — A Banská Bystrica-i kerületi bíróság büntetőtanácsa Jozef HercZeg vádlott, a Novy Liptov-i EFSZ volt elnöke és társai i elleni bünper 10 napig tartó főtárgyalása után meghozta az ítéletet. Herczeg és társai durván megsértették a szövetkezeti gazdálkodás alapelveit. Túlméretezett melléktermelést vezettek be, ahol idegen alkalmazottakkal dolgoztattak. A túlméretezett melléktermelés lehetőséget adott spekulációra és különböző visszaélésekre. Jozef Herczeg vádlottat a bíróság kilencévi szabadságvesztésre, egész vagyonának elkobzására ítélte, a szocialista szervezetekben öt év tarta! mára eltiltotta vezető funkció vagy j más felelős tisztség betöltésétől. Zol- I tán’ Reiter vádlottat a Novy Liptov-i : EFSZ volt vezető ökonómusát a kejrületi bíróság a mellékbüntetéseken I kívül négyévi börtönre ítélte. Jozef Horváthot, a Lipt, Mikulás-i JNB mezőgazdasági osztálya termelési szakbizottságának volt vezetőjét há-Robert Kennedy: „Hála az égnek, a nyugat-berliniek másképp értelmezik az önrendelkezést mint Japán és Indonézia népe." (R. Kennedyt Indonéziában és Japánban záptojásokkal fogadták a tüntetők.) romévi szabadságvesztésre Ítélték. Jozef Rosinskyt, a Nov$ Liptov-i EFSZ „Minta“ szállásának volt vezetőjét kétévi börtönre ítélték. Ján Gesko, Jozef Meleg és Jozef Peller vádlottakat tíz hónaptól 18 hónapig terjedő szabadságvesztésre ítélték jogérvényesen. A főtárgyalás megerősítette és megmutatta Jozef Herczegnek, a volt gyárosnak és spekulánsnak igazi arculatát, akinek egyes felelős dolgozók csekély ébersége lehetővé tette, hogy a szövetkezetben kapitalista elveket érvényesítsen, ami a társadalom nagyfokú megkárosításában nyilvánult meg. Felhasználjuk a kastélyt A régi Haydn-féle kastély jóval kimagaslik a többi házak közül. Az 1961-es év elején a roskadozó épület anynyira tönkrement, hogy a szövetkezet magtáraként sem lehetett használni. — Meg kell javítani, hasznossá kell tenni a kastélyt! - hangoztatták Ipolynyék dolgozói. A falu népe nem tűrte, hogy a nagy kastély kihasználatlanul álljon, s követelte: elengedhetetlenül szükséges a fiatalság számára a me zőgazdasági iskola, ahol megszerettetik velük a mezőgazdaságot. Megjavítani az épületet? Nehéz dolog — Még a javítási munkálatok kezdetén kinevezték az iskola igazgatóját is. Odaadó, jó szervező munkája szintén sokat segített. Az iskola a diákszállóval együtt gyorsan elkészült. Ma a másodéves tanulók már pályaválasztás előtt állnak. Túlnyomó részük mezőgazdasági szakiskolában akarja folytatni tanulmányait. Tehetséges lányok és fiúk vannak köztük. A szécsénkei Mocsári Ilike odahaza maradt az EFSZ-ben és úgy határozott, hogy többéves gyakorlat után kezd hozzá a további tanulmányhoz. Kökéi József komoly szándékú ifjú, aki nemcsak egyes tantárgyakból vizsgázik jelesre, de a gyakorlati munkában is megállja a helyét. A 27 elsős tanuló közül Súlyán Editet emelhetjük ki. őszinte szeretete és ragaszkodása a mezőgazdaság iránt követésre méltó. Odahaza szinte gyermekkorától kezdve a mezogazaasagi gepex, traktorok körül sürgölődött. Az iskolai szünet alatt megtanulta, elsajátította a traktor vezetést, s azóta nyáron éjjeli műszakban is dolgozott. Jó munkája jutalmaként a nagycsalomijai szövetkezet vezetősége mezőgazdasági iskolába küldte, ahol kitűnő eredménnyel végzi tanulmányait. Súlyán Edit bárhol megállja majd a helyét, Azok a fiatalok, akik most végzik a középiskola 9. osztályát, és szeretik a mezőgazdaságot, jöjjenek közénk a Vinicai Mezőgazdasági Szakiskolába, ahonnan két év múlva sok tudással gazdagodva térhetnek vissza falujukba, a szövetkezetekbe vagy állami gazdaságokba. Mihalovics Erzsébet (Vinica) Hazánk baráti kapcsolatai Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaival A világpolitika jelentős vonásaként az imperializmus gyarmati rendszerének folyamatban levő szétesését értékelhetjük. Vajon nem kézenfekvő-e, hogy az imperialista hatalmak uralmának gyorsuló felszámolását elsősorban a szocialista országok gazdasági fejlődése teszi lehetővé. Csupán 1945 — 1960 időszakában Ázsia és Afrika 40 országa nyerte el a politikai, s részben gazdasági függetlenségét s így több mint 1300 millió ember szabadult fel a gyarmati uralom igája alól. Azóta tovább emelkedett a függetlenné vált nemzetek száma. TERHES ÖRÖKSÉG * Az önálló nemzeti lét első feltétele ugyan a politikai függetlenség, de távolról sem egyedüli feltétele. Az igazi függetlenség csak a monopóliumok, a külföldi tőkéscsoportok gazdasági befolyásának felszámolásával érhető el. A gyarmatosítók ezt nagyon is jól tudják. Éppen ezért mindent megtesznek, hogy gazdasági pozícióikat és katonai támaszpontjaikat továbbra is megtartsák. Befolyásukat bábkormányok, megvesztegetett feudálisok, a nemzeti érdekeket eláruló burzsoá politikusok, gazdasági álsegélyek és úgynevezett katonai egyezmények útján igyekeznek biztosítani. Ennek a neokolonialista politikának a jegyében köti gúzsba de Gaulle tábornok kormánya a Francia Közösség számos afrikai tagállamát, az Elefántcsont-Partot, csakúgy mint Dahomet, Gabont vagy pedig Youlou apát Kongói Köztársaságát. Ennek a neokolonialista politikának a szellemében szítják az imperialisták a törzsi viszálykodásokat a tragikus sorsú Kongóban, ahol az északamerikai, angol, francia és belga monopóliumok versengenek Katanga tartomány természeti kincseinek rendkívül gyümölcsöző kiaknázásáért. Emellett az imperialisták nem átallanak az új független államok barátainak álarcában fellépni ... Mint ismeretes, a gyarmattartók uralma nyomasztó nyűgöt jelent a fiatal független államokra nézve. Márcsak az a körülmény, hogy az imperialisták mindössze 1 — 2, esetleg néhány mezőgazdasági termék vagy bizonyos ércek bányászatára szorították a volt gyarmatokat, súlyos függőségi helyzetbe juttatták őket az úgynevezett anyaországgal szemben. A volt gyarmatok nemcsak készáruk, de még különféle élelmiszerek behozatalára is kényszerültek. Nem érdektelen megjegyezni, hogy jelenleg a gazdaságilag gyengén fejlett országokban összpontosul a naftakészletek négyötöde, a mangán, és krómérc, továbbá * áz ón, a réz, a nikkel és bauxit háromötöde, a vanádium, a kobalt és a vasérc fele. Maguk a kapitalizmus közgazdászai is kénytelenek elismerni, hogy a gyengén fejlett országok lakosainak életszínvonala rendkívül alacsony. A monopóliumok féktelen kizsákmányolása következtében 1957-ben évi átlagjövedelmük mindössze 120 dollárt ért élt, vagyis 16-szor kevesebbet, mint amilyen az észak-amerikai dolgozók jövedelme volt. A FELEMELKEDÉS ÚTJA Annak ellenére, hogy a gazdaságilag gyengén fejlett országok természeti kincsekben, ércekben, mezőgazdasági nyersanyagban, kaucsukban, kávéban, kakaóban, pálmaolajban, cukornádban rizsben, gyapotban, stb. gazdagok, belső forrásaik mozgósításához nincs elegendő erejük. A gazdasági függetlenség elérése viszont megköveteli, hogy saját népgazdaságot építsenek ki. Ehhez segítségre van szükség, amelyet azonban a kapitalista hatalmak csak akkor készek nyújtani, ha ennek ellenében politikai és gazdasági előnyöket csikarhatnak ki. Természeténél fogva más a szocialista országok magatartása, amelyek őszinte és hű barátsággal viseltetnek azon nemzetek iránt, amelyek felszabadításukért küzdenek vagy már lerázták az Imperializmus jármát. A szocialista országok elvileg elutasítanak mindennemű beavatkozást a fiatal független államok belügyeibe és nemzétközi kötelességüknek tekintik, hogy segítsék őket a nemzeti függetlenség megszilárdításáért folytatott harcban. Kapcsolataikat tehát a békés együttélés elveire alapozzák és a nemzeti függetlenségért folytatott antiimperialista küzdelmet a világbéke ügyének szolgálataként értékelik. Ebben a baráti szellemben fejleszti hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság is sokoldalú együttműködését a gazdaságilag gyengén fejlett országokkal. EGYÜTTMŰKÖDÉSÜNK FORMÁI ÉS HORDEREJE Köztársaságunk és a gazdaságilag gyengén fejlett országok egymás közti kapcsolatai növekvő irányzatot mutatnak. Míg 1949-ben a velük lebonyolított forgalom csak 23 %-át tette ki annak a külkereskedelmi forgalomnak, amelyet a kapitalista országokkal elértünk, addig ez az arány 1959-ben már 40 %-ra emelkedett s a harmadik ötéves terv végéig tovább nő. Kivitelünk legnagyobb részét gépipari termékek és olyan árufajták alkotják, amelyek lényegesen elősegítik a felszabadult országok gazdasági függetlenségre irányuló felépítését. Segítségünk azonban nemcsak a kétoldalú kereskedelmi és pénzügyi egyezmények útján biztosított áruszállításokban merül ki, hanem széleskörű tudományos és műszaki együttműködésben is. Ennek alapján már eddig is több száz szakembert küldöttünk ki. hogy a már fennálló és épülő ipari üzemekben, mezőgazdaságokban, bányászatban, egészség- és oktatásügyi intézményekben, valamint a közigazgatás terén segítséget nyújtsanak a gazdaságilag gyengén fejlett országoknak. Mint ismeretes számos gyakornok és diák tanul szak- és főiskoláinkon. Köztá-saságunk kormánya tudományos és műszaki együttműködésről szóló nagy fontosságú szerződéseket kötött Kubával, Indiával, az Egyéneit Arab Köztársasággal, Indonéziává!, Afganisztánnal, Ghánával, Kambodzsával, Guineával, Malival, Irakkal, Tunisszal, Marokkóval, Ethiópiával, Cejlonnal és Szemálifölddel. Gazdasági vonatkozásban különösen figyelemreméltók kereskedelmi kapcsolataink Indiával, amelynek főleg üzemi berendezéseket, gépeket szállítunk. Cukorgyári, villanymü és egyéb berendezéseken kívül a rancsií gépkohászati üzem, továbbá egy megmunkáló gépeket előállító gyár, valamint egy nehéz elektrotechnikai berendezéseket gyártó üzem számára teljes felszerelést szállítunk. Minderre nyolc év tartamára szóló hoszszúlejáratú hitelt nyújtunk, amelyet India főleg nyersanyagszállításaival fizet meg. Indonézia főleg szenet és naftát feldolgozó vegyészeti üzemei számára kap tőlünk ipari berendezéseket. Az Egyesült Arab Köztársaságban kivesszük részünket az aszszuáni gát építéséből, az Iraki Köztársaság kormányával megkötött szerződés alapján ipari szállításainkkal számottevően segítjük Irak iparosítását. Lényegesen hozzájárulunk Guinea és Ghana iparának fejlesztéséhez is. Kubával folytatott sokoldalú együttműködésünk évről-évre fokozódik. Kapcsolatainknál a tárgyaló felek egyenjogúságából indulunk ki, a hiteleket semmiféle politikai feltételhez nem kötjük és alacsony kamatláb mellett nyújtjuk. Szállításaink elsősorban arra irányulnak, hogy a gazdaságilag fejletlen országoknak módot nyújtsunk az alapvető iparágak felépítésére s így gazdasági függetlenségük kiharcolásának meggyorsítására. Tekintettel arra, hogy szállításaink jelentős része gépekből áll, az iparosítás meggyorsításával lehetőséget nyújtunk a felszabadult, még nemrégiben gyarmati sorban sínylődő országok dolgozói életszínvonalának emelésére, ami viszont növeli a népeink közti bizalmat és hatékonyan egyengeti a békéért küzdő erők útjait. Szírt 1962. március 7.
