Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-03-04 / 18. szám
A szarvasmarhatéüyésztés kérdései 1. A Magyar Népköztársaság neves szakemberének látogatása köztársaságunkban Az elmúlt esztendőben V. K r u t i n a elvtárs, a mező-, erdő- és vízgazdasági miniszter meghívására egyhavi tanulmányi látogatást tett nálunk a Magyar Népköztársaság világhírű agrármérnöke, DR. HORN ARTUR professzor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Megtekintett néhány EFSZ-t, állami gazdaságot, kutatóintézetet, állattenyésztési intézetet és állomást. Horn proteszszor több állattenyésztőnkkel, zootechnikusunkkal és kutatónkkal találkozott, akikkel megvitatta a szarvasmarha-tenyésztés legkülönbözőbb kérdéseit, például a korszerű szelekció tudományos elméletére, az ún, populációgenetikára vonatkozó nézeteket, a nagyüzemi tenyésztechnikát stb. Így képet alkothatott magának tenyészmunkánkról s ennek fejlesztésére irányuló már bevezetett vagy előkészületben lévő intézkedéseinkről. Egyidejűleg átadta a magyar tarka szarvasmarha és a jersey fajta cseppvér-keresztezése terén szerzett tapasztalatait. Ez a fajtatökéletesítésre irányuló munka a Magyar Népköztársaságban Horn professzor indítványozására indult meg és jelenleg is vezetése alatt áll. S most ismertetni szeretnők olvasóinkat Horn protesszor nézeteivel és tapasztalataival, amelyeket előadásai és megbeszélései során kifejtett. AZ ÁLLATTENYÉSZTŐK FELADATAI Az állattenyésztők múlt év júniusában Hamburgban tartott nemzetközi kongresszusán elhangzott előrejelzés (prognózis) szerint 1975-ig a fő állattenyésztési termékek fokozott fogyasztása ilyképpen alakul: nagymértékben fokozódik a baromfi- és tojásfogyasztás, növekedik a marhahús és a tejföl fogyasztása, enyhén emelkedik a sertéshús, vaj, sajt, tejpor és a kondenzált tej fogyasztása, a tejfogyasztás változatlan marad. Bár ez a prognózis a nyugati kapitalista államokra vonatkozik, s az egyes országok helyi viszonyai igen eltérőek lehetnek, általában a szocialista államok számára is elfogadható. Ebből kifolyólag mindenki számára világossá válik a szarvasmarha-tenyésztés kiemelkedő jelerftősége, vonatkozzék ez akár a közvetlen termelésre (marhahús, tejföl, vaj, sajt, tejpor, kondenzált tej), akár a közvetett termelésre (tejfehérjék a sertés és baromfi takarmáf nyozására). Az állattenyésztők köreiben jelenleg nagy viták folynak a szarvasmarha megfelelő típusáról, vagyis arról, hogy a tenyésztést főleg a tejtermelésre' vagy pedig a hústermelésre irányitsuk-e. De ennek a kérdésnek a megoldása nem csupán a szocialista államokra korlátozódik, hanem élénken foglalkoztatja a nyugati államokat is. Ott ugyanis abból kifolyólag, hogy különféle tenyésztői társulásokat alakítottak, megszüntették meg megszüntetik a behozatali vámot, amely némely államban védte az aránylag drágán termelő szarvasmarha-tenyészeteket az olcsóbb külföldi állattenyésztési termékek behozatala elől. Most ott az a helyzet, hogy az állattenyésztőknek növelniük kell termelésüket, mégpedig főképp annak jövedelmezőségét, hogy a világpiacon konkurrenciaképesek legyenek olyan importáló államokkal szemben, mint például Dánia és Üj-Zéland. A mai viszonyok közt csak az a tenyészet állhatja meg helyét a konkurrenciában, s csak annak a tenyészetnek a termelése lehet kifizetődő, amely eléri az évi 3500 — 4000 kg-os átlagos tejtermelést. S bár ez az állapot nem vonatkozik közvetlenül a szocialista államokra, mégis szükséges, hogy ezt a termelékenységet mielőbb elérjük, mert ellenkező esetben ez a jövőben kedvezőtlenül tükröződne vissza lakosságunk életszínvonalának alakulásában. A szarvasmarha-tenyésztés további igen jelentős tényezője, különösen a szocialista államokban, a nagyüzemi termelési formák bevezetése. A valóban korszerű nagyüzemi termelésben, amelyben óriási mértékben növekedik az állatgondozók munkájának termelékenysége, nem számolhatunk a fejőstehenek eddigi egyedi gondozásával. A fejősteheneket kizárólag géppel kell fejnünk, mégpedig napjában kétszer, kézi utófejés pélkül. Az eddigi állapot nem teszi lehetővé, hogy a nagyüzemi termelésben 3000 — 3500 kg-nál nagyobb átlagos tejelékenységet érjünk el. A tejtermelés fokozásában az a célunk, hogy elsősorban több tejzsírt és tejfehérjét nyerjünk, s a tej folyékony alkotórészeinek csak másodrendű a jelentősége. Tehát nem közömbös számunkra, hogy 3,8 % zsírtartalmú és 3,4 % fehérjetartalmú tejet nyerünk-e vagy pedig a tej 5 % zsírt és 4 % fehérjét tartalmaz. A 3000 kg tejelékenységü, magasabb zsiradékfokú tejet termelő tehén ugyanannyi tejzsírt termel, mint egy másik, úgyszólván 1000 kg-mal nagyobb tejelékenységű tehén, s ennek a tehénnek ugyanannyi tejfehérje megtermelésére 500 kg-mal több tejet kell ''kiválasztania. A fokozott koncentrációjú, vagyis nagyobb zsíradékfokú és több fehérjét tartalmazó tej esetében 1 kg tejzsír vagy 1 kg tejfehérje megtermelésére sokkal kevesebb tápanyag szükséges és alapvetően csökken a munkaerő-fogyasztás is. Többek között ezek a tények vezették Horn professzort 1952-ben ahhoz, hogy javasolta és 1954-ben be is vezette a Magyar Népköztársaságban a cseppvérkeresztezést a jersey (dzsörszi) fajtával, amely jó tejzsír- és tejfehérje-termelő képességét, valamint jó, a gépi fejesre igen alkalmas tőgyformáját és tejelválasztó tulajdonságát átviszi az utódokra. NÉHÁNY HOZZÁSZÓLÁS A SZARVASMARHA TENYÉSZTŐI MUNKÁHOZ Egyes szakemberek igen tévesen gondolkodnak akkor, ha ölyan fajtiszta tarka teheneket (* lásd a magyarázatot) *) (Tarka szarvasmarhán itt iáképpen a svájci szimmentáli vagy egyéb piros- és sárgatarka bikák felhasználásával kialakított, a Magyar Népköztársaságban, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban, Svájcban, Németországban és Ausztriában tartott hármas hasznosítású (eró-, tej- és hústermelő) fajtát értjük.) Irta: Flala Jirí mezőgazd. mérnök, a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium dolgozója mutatnak be az állatkiállításokon, amelyek típus, termelékenység, tőgyforma és izmoltság szempontjából kiválóak, s azt állítják, hogy ezt az egész fajtánál el lehet érni fajtiszta tenyésztéssel, és nem szükséges a cseppvér-keresztezés. De nem probléma a néhány milliós tehénállományból 20, 100 vagy több száz kiváló mintaállatot kiválasztani. A döntő az, mennyi idő szükséges arra, hogy ezt a színvonalat az egész fajtánál elérjük. Ha például egy tulajdonságot akarunk javítani, amihez elméletileg négy év kell, s azután még egy tulajdonság javítása is szükségesnek mutatkozik, ami hasonlóképpen négy évet vesz igénybe, a nemesítéshez szükséges idő nem 4 + 4 év lesz, hanem 4X4 év, tehát a szelekció hatékonysága a továbbtenyésztendő hányad nagyságától függ. Mi azonban, tekintettel népgazdaságunk szükségleteire s a hús- és tejtermékek iránt támasztott fokozott követelményekre, nem számolhatunk 20 — 30 évig tartó nemesítéssel, hanem szarvasmarhánk teljesítményének javítását rövidebb időre kell szabnunk. A szarvasmarha termelőképességének javításában keresztezéssel sokkal hamarabb érünk el kedvező eredményeket. Állattenyésztőinknek meg kell változtatniuk a fajtáról alkotott merev és konzervatív nézetüket, mert ha most lemaradunk, amikor a fejlődés népgazdaságunk minden ágazatában és a technikában is oly gyors irammal halad előre, akkor kerékkötőjévé válunk állattenyésztésünknek és egész mezőgazdaságunknak. Igen érdekes választ adott Horn professzor a nyugat-szlovákiai kerület állattenyésztési igazgatósága zootechniku. sának. Gubán elvtársnak arra a kérdésére, hogy miképpen bíráljuk a tenyészbikák külemét. A múltban igen sokat foglalkoztunk a bikák külemével“ — hangzik Horn professzor szava, —i de a szelekció fejlődése oda vezetett, hogy a tarka szarvasmarha esetében a tenyészbikák eddigi kiválogatási módjától az utóbbi 20 — 30 év folyamán elálltunk, s a jövőben ezen még sokat kell változtatnunk, ha jó tejtermelő típusú szarvasmarhát akarunk kialakítani. A teheneket teljesítményük, s a bikákat külemük alapján válogattuk ki. Igyekeztünk a természetre rákényszeríteni elképzelésünket a jó tenyészbikáról anélkül, hogy annak helyességéről bizonyosságot szereztünk volna. Hagyjuk most tehát a természetre, hogy a legjobb nőstényállatok (tehenek) a legkiválóbb hímállatokkal (bikákkal) gyarapítsák tenyészeteinket. A tejtermelő szarvasmarha-típus kialakításakor ne válasszunk túlságosan rövid testű állatokat, amelyek legtöbbnyíre (de csak látszólag) megközelítik a helyes típust, mert hátuk egyenes és testük harmonikus felépítésű. Tenyészkiválasztásra a hosszú, akár egy kissé hajlított hátú állatok alkalmasak. Ezt a hibát annak idején a nyugat-németországi tenyésztők követték el, a feketetarka szarvasmarhánál, hogy ugyanis szelektáláskor a rövid testalakulású állatokat részesítették előnyben. (Folytatjuk.) 1962. március 4.