Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-03-04 / 18. szám
Biztosítsuk a szövetkezeti termelés magasfokű jövedelmezőségét Szövetkezeteink fejlődésének jelenlegi szakaszában sok igen komoly feladat vár megoldásra, melyek közös célja a szocializmus gazdasági törvényeinek széleskörű érvényesítése a mezőgazdasági termelésben. A legsürgősebb feladat, mely egyrészt állami közérdek, másrészt a szövetkezeti tagok legközvetlenebb személyes érdeke — a szövetkezetek gazdasági megszilárdítása. E kérdés fontossága különösen szembetűnik, ha kissé áttanulmányozzuk a szövetkezetek termelési viszonyait. Az EFSZ mint tudjuk olyan gazdasági egység, mely természeténél fogvan önálló elszámolással rendelkezik, s a termelés gazdaságosságát az üzemi kiadások és bevételek arányának szemszögéből nézi, vagyis nyereségre törekszik. Tapasztalatból tudjuk, hogy csak az a szövetkezet tudja a tagok személyes járandóságát kiegyenlíteni az elvégzett munka fejében, amely nyereséggel dolgozik. Nyereséggel pedig csak az a szövetkezet termelhet, amelynek megvannak hozzá a kellő előfeltételei. Ezek közül két dolog a legfontosabb. Az egyik a szövetkezet termelőeszközeinek az állapota és színvonala, a másik pedig a szakmai hozzáértés. Az elsőhöz tartozik a termőtalaj termékenysége és az áUatállomány termelékenysége, valamint a gépek, épületek, i&>i berendezések technikai színvonala. Ezeket a szövetkezet részben saját forrásaiból, részben állami segítséggel fejleszti. A szakmai hozzáértés fontossága a termelés műszaki színvonalának emelésével párhuzamosan nő és ma a gazdasági termelés továbbfejlesztésének egyik kulcskérdése. A gazdaságosság foka, a termelési nyereség mértéke, lényegében tehát a szövetkezet termelőerőinek minőségétől és alkalmazásuk helyességétől függ. A nyerességgel járó termelés lehetővé teszi a szövetkezeti akkumulációt, a szövetkezet gazdasági erejének állandó növelését, a termelés kapacitásának és a munka termelékenységének állandó növelését, a szövetkezeti tagoknak pedig szilárd és a prémiumrendszer segítségével állandóan növekvő jövedelmet biztosít. A mezőgazdasági termelés azonban igen sokoldalú, több termelési ágazatból álló folyamat Ezek a termelési ágazatok, mint például a növénytermesztés, kertészet, tehenészet, növendékállatok nevelése, maiacnevelés, hizlalás, a baromfitenyésztés stb. formailag is különböznek egymástól, különböző mértékben járulnak hozzá a közös szövetkezeti termeléshez és eltérő mértékben hatnak ki annak gazdaságosságára. Egyes ágazatok különböző okokból termelhetnek ráfizetéssel is, a ráfizetés mértéke ilyenkor a többi jövedelmező termelési ágazat nyereségéből egyenlítődik ki. A szövetkezeti tagok számára azonban nem lehet mindegy, hogy az egyes termelési ágazatok milyen mértékben járulnak hozzá a közös gazdaság jövedelméhez. Az egyes dolgozók teljesítményének pontos értékelése és az igazságos szocialista munkadíjazás megköveteli, hogy nyilvántartsuk és kimutassuk az üzemen belül az egyes termelési ágazatok gazdaságosságát, hogy önálló termelési egységekre bontsuk a sokoldalú mezőgazdasági üzemet. Ezek az önállósított termelési egységek mérlegelik termelési költségeiket, kiszámítják termékeik önköltségi árát, melyből konkrét formában ki lehet számítani az űzemág jövedelmezőségét, ha a termékegység önköltségi és értékesítési árának különbségét, tehát a termékegységre eső nyereséget, esetleg veszteséget, besorozzuk a termelés kapacitásával. így szilárd és pontos alapot kapunk a dolgozók teljesítményének az elbírálására és igyekezetüket nyereségrészesedés, vagyis igazságos prémiumok formájában jutalmazhatjuk. Ezt nevezzük tizemen belüli önálló elszámolásnak (hozrascsot). A hozrascsot orosz sző, a hazjajsztvennij rascsot szavak összetétele, ami gazdasági elszámolást jelent. Az üzemen belüli elszámolás jelentősége a szövetkezetek további gazdasági fejlődése szempontjából igen nagy, s állandó témája mindennapi életünknek ügy a sajtóban, mint a gyűléseken, vagy az előadásokon. Megvalósítása és érvényesítése ennek ellenére, sajnos, még nagyon sok nehézségbe ütközik. Az tizemen belül önálló elszámolás bevezetéséhez szükség van minden szövetkezeti tag segítségére és együttműködésére. A szövetkezet vezetősége és a könyvelőség a tagok támogatása nélkül nem tudja biztosítani a szükséges rendet és pontosságot a termelésben és a termelés nyilvántartásában, ami pedig az önálló elszámolás alapját képezi. Az üzemen belüli önálló elszámolás bevezetéséhez mindenki a munkakörébe tartozó feladatok maradéktalan elvégzésével járul hozzá. Egyaránt vonatkozik ez a szövetkezet vezetőségére, a könyvelőre, a csoport és a csapatvezetőkre, valamint a termelőkre. A szövetkezet vezetőségére hárul a termelés helyes megszervezésének alapvetően fontos feladata. A szövetkezet vezetősége a mezőgazdász (agronómus), az állattenyésztő (zootechnikus), és főleg a könyvelő (ökonómus) aktív közreműködésével önálló termelési egységekre bontja a szövetkezet gazdálkodását és' az így kidolgozott tervet a taggyűlés elé terjeszti. A taggyűlésen minden szövetkezeti tag kifejtheti nézetét a javasolt munkaszervezéssel kapcsolatban és így az elfogadott termelési rend a tagság széles rétegeiben mély gyökeret ver. —_ Az önálló termelési-szervezési egységek átveszik munkahelyüket és termelőeszközeiket, személyes felelősséget vállalnak azok további állapotáéit. Megkapják az évi termelési és pénzügyi tervből rájuk háruló feladatokat, tovább a termelés anyagi és munkaráfordításainak a tervét, természeti, valamint pénzegységekben kifejezve. Az üzemen belüli termelési egység tehát teljesen önálló műszaki és szervezési feltételekkel rendelkezik és minden eszköze megvan a tervezett termelési feladatok teljesítésére. Az egység dolgozói anyagilag érdekelve vannak a terv teljesítésében és túlteljesítésében. Az önálló termelési egységek száma a szövetkezet adott termelési körülményeitől, a szervezettség, a munkafegyelem és a rendszeres elsődleges nyilvántarts, színvonalától függ. Gyakorlatilag minden növénytermesztési és állattenyésztési csoport vagy csapat, esetleg minden különleges termelési ágazat alkothat önálló gazdasági egységet. Az említett körülmények szempontjából az azonos típusú csoportokat össze is vonhatjuk közös gazdasági egységgé, pl. két mezei csoportot, két tehenészetet stb. A növénytermesztésben alakulóban levő egyetemesen gépesített munkacsoportok már eleve önálló gazdasági egységet képeznek, ezekről a későbbiek folyamán még lesz sző. Az egyes önálló gazdasági egységeket a nyilvántartás tökéletesítésével párhuzamosan évről-évre kisebb egységekre bonthatjuk, az egyes istállók, tenyésztési ágazatok, sőt az egyes dolgozók munkahelyei szerint. Meg kell említeni, hogy minél részletesebb a termelés egységekre bontása, annál jobban érvényesülnek az önálló elszámolással járő szervezési és gazdasági előnyök, de annál nagyobb igényeket is támasztanak az elsődleges és a könyvelési nyilvántartásra is. Ez pedig sok szövetkezetben még gyermek, cipőben jár és ezt a körülményt okvetlenül figyelembe kell vennünk. Rendkívül fontos, hogy a szövetkezet vezetősége a szövetkezet ökonómiai feltételeinek megfelelően megtalálja a leghelyesebb szervezési formákat. Ugyancsak fontos, hogy a termelési egység tervezett feladatai és a tervezett befektetései pontos számítások alapján készüljenek és megfeleljenek a valóságnak. A tervezett termelési feladatokat terményekben és pénzértékben adjuk meg. így kifejezhetjük nemcsak az előállítandó termények mennyiségét, de az össztermelés értékét is. A saját befektetések tervezése már nagyobb nehézségekbe ütközik, elsősorban azért, mert a közvetett ráfordítások nemcsak az illető gazdasági egység termelésétől függenek. Tervezéskor azért csak a közvetlen anyagi befektetéseket és munkaráfordításokat vesszük figyelembe. A tervezett termékek összértékéből kivonjuk a tervezett befektetések értékét és megkapjuk az illető gazdasági egység tervezett tiszta jövedelmét. A tervezett tiszta jövedelem termeléssel történő elérése és túlteljesítése lesz a gazdasági egység konkret termelési célkitűzése. A termékek önköltségi árának megállapításakor figyelembe vesszük azonban a közvetett, ún. összüzemi rezsiköltségeket is, melyekkel megfelelő arányban utólagosan terheljük meg az egyes termelési egységeket. A gazdaságilag fejlett szövetkezetek egyébként hozzászámíthatják a rezsiköltségeket is a tervezett ráfordításokhoz. (Folytatjuk.) Makrai Miklós mezőgazdasági mérnök, az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatója
