Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-03-04 / 18. szám

Az almatermésű fák koronanevelése A faiskolákból kapott olt­ványokról történő gondosko­dás nem végződhet azzal, hogy azokat kiültetjük állan­dó helyükre. Ezeket több éven keresztül rendszeres és szakszerű koronaalakítő met­szésben kell részesítenünk. Igaz ugyan, hogy több gyü­mölcsfajta önmaga is kiala­kítja koronáját, ez azonban nem mindig gazdaságos és néhány év múlva megmutat­kozhat hátránya. A későbbi beavatkozás viszont jelentős sebekkel jár. amit a fa nehe­zebben visel el. Ezt az átme­neti meglcárosodás is igazol­ja, ami főként a csökkentett termésben mutatkozik meg. Mindezek ellenére egyesek még ma is. teljesen mellőzik a szakszerű metszési módo­kat. s ha alkalmaznak is va­lamifélét, ezek nem rendsze­resek vagy egyformák minden fajtánál tebb az alma- és körte ese­tében. Évek folyamán ezek koronáján három, ritkább esetben négy ágcsoportot ne­velünk ki. Az ágcsoportok közötti távolság a fajták nö­vekedésének eltérő jellegétől függ. Ezenkívül még az is befolyásolja, hogy a termés folyamán szilárdabb ágszer­­kezett fejlődött-e, vagy csün­gő ágak alakultak fajta tu­lajdonságuk alapján. Az utób­bi esetben zártabbá válhat a koronaszerkezet, ezért a koronanevelés folyamán ezzel 1 .HP l.űr a, w A gyümölcsészeti gyakor­latban háromféle koronaalak terjedi el a legjobban: a su­­daras alak, a természetes gömb forma és a katlanalak. Természetes gömbformákat nevel a dió, a mandula, a szilva, valamint a cseresznye és a meggy némely fajtája. Ezeknek nincs nagy korona­­alakító beavatkozásra szüksé­gük. Az őszibarack metszésében hazánkban a katlanalak ter­jedt el ami összefügg fény- és melegigényével. Sudaras alakra neveljük a már meg­említetteken kívül valamennyi (Tjvíi r>-> ~ ~ ^nicryi r'i- _ % J<i bot oldala számolva nagyobb távolsá­gokra fejlesztjük az ágcso­portokat. Erős növekedésű fajták, például a Starking, a Húsvéti rozmaring, ágcso­portjainak távolságát a kö­vetkezőképpen szabjuk meg: az első és a második ágcso­port közötti távolság 80 — 100 cm, a többi az évek folyamán 120 — 140 cm-re nevelhető. A közepes nagyságú és tör­pealanyokon növekedő fajták­nál mint amilyen például az Ananász renet, London pepin, Perker pepin, sűrűbbel áll­hatnak az ágcsoportok. Ezek így alakulnak: 50 — 60 cm, ''O __ 1 «C -17 fiq­csoport 70-80 tra. Bár a Jonathán is a közepes ter­metű gyümölcsfa fajtákhoz tartozik, az ágak csüngő nö­vekedése nagyobb távközöket igényel az ágcsoportok kiala­kításakor. Az ágcsoport tar­tóágainak mennyisége is fon­tos a gyümölcsfák nevelése­kor. Jó ha az első ágcso­portban 4 — 5, a másodikban 3 — 4, a harmadikban, esetleg a negyedikben 2 — 3 tartóágat alakítunk ki. Az ágakat úgy választjuk meg, hogy az alat­tuk levő ágak közé essenek, tehát, hogy ne fedjék egy­mást. (Ezt a mellékelt ábra is szemlélteti.) Most pedig röviden ismer­tetjük, milyen módon törté­nik az almatermésű fák su­daras koronanevclése fejlő­désük egyes éveiben. A fák metszésének, koro­nanevelésének legkedvezőbb időszaka február vége és március. A fa ekkor kezdi meg vegetációs időszakát. Ilyenkor a sebek könnyen gyógyulnak, nagyobb mézga­­veszteség nélkül. A KOItONAALAKlTÓ METSZÉS ICy vagy tavasszal ál­­• • Az oltvány ősszel landó helyre kerül. Az átül­tetés folyamán elveszti haj­szálgyökereinek több mint kétharmadát. Ezek a növeke­dés első szakaszában kiesést jelentenek a tápanyagellátá­sában. Ilyen állapotban rend­szerint csak a csúcsrügyek növekedése indulhat meg. Azok azonban vékony és gyönge hajtásokat hoznának. Ezért szükséges a korona­vesszők visszametszése. így a koronavesszőből (később a fejlődés folyamán ez már vázág) elágazások is nőnek. A meghagyott utolsó rügyek erős növekedésű hajtásokat hoznak létre. A koronavesz­­szők száma ne haladja meg a négyet, esetleg az ötöt. Ha több van belőlük az oltvá­nyokon, helyes válogatással eltávolítjuk ezeket. Az eltá­­volítandó vesszőket egészen a gyűrűs alapig vágjuk visz­­sza. A meghagyott négy vessző átellenes irányba áll­jon és kb. 40 — 45 fok alatt hajoljanak el a sugártól. A kedvezőtlen szöget bezáró ágakat támasszuk ki, illetve kössük fel a helyes irányba. Az oldalvesszőket a kifelé álló rügyek felett egyforma magasságban, egy síkban metsszük le. Ezeket, erőssé­gükhöz mérten, nagyságuk egyharmadára metsszük visz­­sza. A sudárágat egyharma­­dával hagyjuk hosszabbra mint a koronavesszőket. A nyár folyamán a koronát át­vizsgáljuk és a felesleges részeket pőtmetszéssel (nyári zöldválogatás) eltávolítjuk és a tavaszi metszésben esetleg előforduló hibákat kiküszö­böljük. 2Éw A fa minden irúny­­• “ v • ban meghosszab­bodott. A sudarat ismét kb. a felére visszametsszük és az év folyamán továbbnevel­jük. A vázágak vezérvesszőit is visszavágjuk az évi növe­kedés felére. A vázágakon kinőtt vesszőket is megkur­títjuk, 4 — 5 szemnyi hosszú­ságban. Azokat pedig, ame­lyek a korona belseje felé növekedve később elsűrűsö­­dést idéznek elő, tőtől eltá­volítjuk. Ha az elsőéves nö­vekedés nagyon gyenge, ne metsszük vissza az oltványt, ehelyett az év folyamán trá­gyázással, öntözéssel és talaj­­porhanyítássa! segítsük fej­lődését. Ilyen esetben csak a harmadik évben kerülhet sor az említett metszésre. A má­sodik ágcsoportot ritkán si­kerül a második évben kine­velni. Ez csak az erősen nö­vekedő fáknál jöhet számí­tásba. 3 Cm Ez év tavaszán • “ * • már kialakítható a második ágcsoport. Ilyenkor lemérjük a szükséges távol­ságot és a mérés felett 5 — 6 rügyet hagyva visszametsszük a sudár vezérvesszőjét. A meghagyott csúcsrügyek irá­nyát váltogatjuk, hogy a su­dár egyenes növekedését biz­tosítsuk. Ebben az évben már csak egyharmadára kurtítjuk a vázágak vezérvesszőit. A vesszőket mindig külső rügy­re vágjuk, csak a vízszintes növekedésüeknél hagyunk belső rügyet a növekedés irá­nyának helyes megválasztása miatt. A vezérágak vesszői­nek koronanevelési munkája a harmadik évvel nagyjából be is fejeződött. Az ágon galyakat 4 — 5 szemre vágjuk vissza. így a jövőben jobban megrakodnak termőrüggyel. A következő évek tavaszán a fa kúpalakú növekedését tovább alakítjuk. A harmadik Q iwModlfe cújc-sopartf tuUvoLjixkcásÁc. ágcsoportot, erős növekedésű fák esetében pedig a negye­dik ágcsoportot is kezeljük. A harmadik ágcsoportot a fejlődés ötödik évében nevel­hetjük ki. A harmadik ágcso­porttal együtt a fa 10-12 jól fejlődő vázággal rendel­kezhet. Utána a koronát már csak ritkító tisztogató metszések­ben részesítjük. A száraz és beteg farészeket minden év­ben rendszeresen távolítsuk el. Juhász Árpád A jövő baromfija Angliában a tyúk­tenyésztők pecse­­nyecsirketermeló egyesületének ér­tekezletén egy is­mert broilerter­­melö jelvetette a kérdést; vajon ne­vetséges-e elkép­zelni taraj és le­beny, sőt szárny nélküli állatokat? Ativatkozott arra, hogy a húskiter­melés minden grammja számit, jó ha kevesebb a selejt. Más eshetőség: a californial egyete­men Abbot „új környezettel" fcí-1962. február 18. sérletezik. A jel­használt tyúkok csupaszok, toli­­nélküliek. Bármentiyrie is fantasztikusan hangzik ma még, pár év múlva egy munkafolya­mat a feldolgozó iparban kieshetik — állította az angol nagyüzemi szakember. (Farmer et Stoofcbceeder)

Next

/
Oldalképek
Tartalom