Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-03-04 / 18. szám
VI. ÉVFOLYAM • 5. SZÁM A SZABAD FÖLDMŰVES SZAK MELLÉKLETE-A TARTALOM TERVEZÉS, ÜZEMSZERVEZÉS Marko Alfonz, mérnök: Az egyetemesen gépesített munkacsoportok feladata és felszeretése ................................33 Spelina Miroslav mérnök: Az egyetemes gépesítés munkaszervezésének fejlődése ... 35 Váljék az egyetemesen gépesített munkacsoportok egyik fontos feladatává az agregátumok használatának bővítése. Képünkön egy 12 m széles háromtest ií simítóagregátumot látunk, mellyel a vetéshez szükséges munkát végzik a mochovi EFSZ földjein. (ku-> Makrai Miklós mezőgazdasági mérnök: Biztosítsuk a szövetkezeti termelés jövedelmezőségét ..........................................39 NÖVÉNYIERMESZTÉS Dr. Frideczky Ákos mezőgazdasági mérnök: Tavaszi talajelőkészítés és ami azt megelőzi .....................................36 Varga Sándor mezőgazdasági mérnök: Fokozzuk a homoktalajok termékenységét . . 37 ÁLLATTENYÉSZ1ÉS F i a 1 a Jirí mezőgazdasági mérnök: A szarvasmarha-tenyésztés kérdései (I.)..................38 KERTÉSZET, SZŐLÉSZET Juhász Árpád: Az almatermésű fák koronanevelése . . 10 ÉRDEKESSÉGEK A V1LÄG MEZŐGAZDASÁGÁBÓL ... 40 V____________J elért eredményei igazolják, hogy a géppel való ellátottság jelenlegi állapota lehetővé teszi ezeknek a csoportoknak a kiterjedt megszervezését Általában azt mondhatjuk, hogy az egyetemesen gépesített munkacsoportok kialakítására minden olyan mezőgazdasági üzemben megvannak az előfeltételek, amelynek tagjai rátermett, kezdeményező dolgozók, s amelyekben az alapvető fontosságú anyagi felszerelést is biztosították Az üzemeknek a fő termények megtermeléséhez elsősorban megfelelő számú traktorra, gépre, vontatott eszközre, gépjavító műhelyre és szerszámokra, továbbá üzemanyag-Az egyetemesen gépesített brigádok feladata és felszerelése Jelenleg a növénytermesztés valamennyi munkájáért az EFSZ-ekben a mezei lermelőcsoportok (az állami gazdaságokban a mezei termelőcsapatok) felelősek. Ezekbe a csoportokba (csapatokba) rendszerint azokat a dolgozókat összpontosítottuk, akik fizikai munkát végeztek és nem rendelkeztek magasabb képesítéssel Feladataik teljesítését egyszerű szerszámok és fogatok segítségével végezték. A gépi eszközöket, traktorokat és a gépeket nagyobbrészt a gépesítési központokban összpontosítottuk. Az EFSZ gépesítési központja a mezei termelőcsoport vezetőjének utasítása szerint végezte a traktoros és gépi munkákat. Sokhelyütt a munkákat úgy szervezték hogy a traktorokat és a gépeket a szántóföldi termelésben csupán a kétkezi és fogatos munkák kiegészítésének tekintették. Ez kedvezőtlenül befolyásolta a gép- és traktorpark kihasználását s természetesen a legújabb technológia érvényesítéséhez sem járult semmiképpen hozzá. Szükségesnek mutatkozott tehát, hogy a termékegységre eső önköltségek egyidejű csökkentésével a géppark új, hatékonyabb kihasználási tormája után kutassunk. Mezőgazdaságunk mai fejlődési fokán ezeknek a követelményeknek az egyetemesen gépesített csoportok és csapatok felelnek meg. Az 1959 —1960-as esztendőkben nálunk jelentősen elterjedt a 100 hektáros mozgalom, amely feladatának eleget tett és alapvetően csökkentette az emberi munkaerő-szükségletet és a kukoricatermesztésben a termékegységre eső önköltséget. Hasonlóképpen, mint a Szovjetunióban, nálunk is szépen indult ez a mozgalom, amely a kukorica, esetleg egyéb termények két dolgozó általi egyetemesen gépesített termelésére irányult. Az EFSZ és a gépállomás gépesítői a dunaszerdahelyi járásban alkotó módon érvényesítették a Szovjetunió komplex gépesítése terén nyert tapasztalatokat. De a többi EFSZ is hozzálátott ezeknek a csoportoknak a kialakításához. A csoportok, amelyek 5 — 9 traktoristából álltak, a kukoricán kívül egyéb termények, mint például a gabonafélék, a takarmánynövények és részben a cukorrépa termelését is vállalták. Itt a munkákat két dolgozó helyett nagyobb számú traktoristára bízták úgy, hogy az idénymunkákat, különösen a betakarítást, folyamatos munkamódszerrel végezhessék el. 1960-1961-ben például a hősi EFSZ-ben kilenc traktorista vette át a termelést 500 hektáros szántóföldön (a traktoristák öt traktorral két műszakban dolgoztak); ebből a területből a gabonafélék vetésterülete 200 hektárt, a szemeskukoricáé 100 hektárt, a silókukoricáé 60 hektárt, a cukorrépáé pedig 50 hektárt tett ki. A vörösherét 40 hektáron az őszi keverékeket meg 50 hektáron termesztették. A termesztés területének ez a kiterjedése lehetővé tette a gépi eszközök teljes kihasználását. Ezen a fő feladaton kívül a csoport mellékmunkákat is végzett abban az időszakban, amikor a kiosztott termények nem foglalták le teljes mértékben a traktorokat. Ugyanezekben az években az úszori állami gazdaságban négy gépesített csoport 420 hektáron gabonát. 347 hektáron kukoricát. 40 hektáron cukorrépát és 250 hektáron többéves takarmánynövényt gondozott, vagyis az állami gazdaság szántóföldjének 49 ®/o-án vállalta a termelést Jelenleg a mezőgazdasági dolgozók munkatermelékenysége magas és személyenként 25 000 — 50 000 koronát ér el. Az úszori gépesített csoportok kezdeti eredményei ezt az értéket 60 000 — 100 000 koronára emelték. A gépesített csoportok 1960 —1961-ben
