Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-28 / 17. szám

Köbölkutat sokat emlegették az ötvenes évek elején, amikor a szövet­kezeti gazdálkodás szélesedett, erősödött szerte az országban. Itt volt a párkányi járás gépállomása és a traktorosok jó vagy rossz munkája nagyban befolyásolta a szövetkezetek fejlődését, gazdasági eredményeit. A köbölkúti traktorosok sokat tettek a szövetkezeti fejlődés érdekében, s jó munkájukkal nemcsak a járásban, hanem kerületi mértékben is el­ismerést szereztek. A gépállomás tervezett feladatait példásan teljesí­tette, szervezésben és munkairányításban is sokat segített a szövetke­zeteknek, s ezért a kerületben a legjobbak közé került. Nem lehet ezt elmondani a köbölkúti szövetkezetről, bár ahogy mondani szokás, közel volt a tűzhöz, hisz a gépállomás helyben lévén, az általa nyújtott segít­ségből leginkább részesülhetett. Ennek ellenére a gazdasági eredmények után ítélve, az utolsók között kullogott a járásban. A szövetkezet 1949-ben alakult, 1952-ben szélesedett a mostani mé­retekig. A mezőgazdasági földterület 1760 hektár volt, s mivel a munkaerő nagyon kedvezőtlenül arányúit a földetrülehez, 1953-ban 300 hektár szántóföldet átadott az állami gaz­daságnak. A gazdasági eredmények azonban ezzel sem javultak meg. Csak azokat a munkákat végezték el idejében és jól, ahol a gépeket al­kalmazták. A kukoricát résziből adták ki megmunkálásra, s volt olyan év, hogy a közösbe alig ment be valami. A takarmányféléket traktorokkal csak le lehetett vágni, de összegyűjtése sokszor az iskolásokra maradt. S ha aztán esős idők jöttek, a takarmány ott penészedett, rohadt a táblákon, nem volt aki behordja. így aztán jő eredményekről nem lehetett beszélni sem a növénytermesztésben, sem az állattenyésztésben. Ha figyelembe vesszük, hogy a szövetkezet 60 hek­táron gyümölcsöst, 15 hektáron sző­lőt telepített, és évente 15 — 20 hek­tárt tett ki a kertészet is, az állandó munkaerőt lekötötték ezek a sok munkát igénylő kultúrák, meg az ál­lattenyésztés, s így nem csoda, ha a növénytermesztésben áldatlan állapot uralkodott. Munkaegységekre terve­zett összeg az előleg kifizetésével csaknem teljesen kimerült, s a másik fplének nagyobb része rendszerint elúszott a tervezett, de be nem fu­tott jövedelem miatt. Az év végi elszámolásokon is többnyire csekély összeg került a borítékba. A szövetkezet ebből az egy hely­ben topogásból új útra lépett, az 1961-es év elején. A szövetkezet áttért a szilárd jutalmazásra A háztájit a szövetkezet kukori­cájával közösen művelték, s bár a növénytermesztés némely szakaszán a tervezett hozamok nem voltak el­érhetők a kedvezőtlen időjárás miatt, a szövetkezet pénzügyi tervét, első ízben fennállása óta 100 %-ra telje­sítette. Ez a siker azonban nem je­lenti azt, hogy most már minden csak úgy, magától jön majd. Még sok tennivaló van, hogy a terméshozamok 1965-re kitűzött mutatói már egy évvel hamarabb elérhetők legyenek. Csak néhányat említek a mutatókból: az egy hektár mezőgazdasági föld­területre eső brutto termelés koro­nában terv szerint 1965-ben 7305 ko­rona. 1960-ban ez mégcsak 4734, 1961-ben pedig 6002 korona volt. Eb­ből a növénytermesztésre 1960-ban 3027 korona, 1961-ben 3702 korona esett. Az alábbiakban szeretnék rámutat­ni olyan fontos feladatok megvaló­sítására a növénytermesztésben, amelyek nem tűrhetnek halasztást a tervek megvalósítása érdekében. Első volna a talajvizek lecsapolása. A községtől délre ' eső határrészben, amely a szövetkezet földterületének körülbelül a 60 %-át képezi a Réti­dűlő, Szilfára-való-, Békás- és Kö­zép-dűlőkben mintegy 200 hektárnyi területet ural a víz. Ennek nagy ré­szén nád, csádé és káka terem, úgy­hogy a tíz év előtti jó termőföld ma vadkacsák és békák tanyája. A fenti dűlőkben levő 13 parcellának leg­többjét derékba szeli a lassan mo­csárrá alakuló talajvíz, úgyhogy azok rendes megmunkálása, a vetésforgók betartása, szinte lehetetlen. Ennek ellenére a kateszteri nyilvántartásban ügy szerepel, mint szántóterület, és a termelési feladatok szétírásánál a járási nemzeti bizottság nem veszi figyelembe azt, hogy ez a terület művelésre alkalmatlan. A gabona és takarmányfélék alacsony hektárho­zama jórészt ennek tudható be. A bratislavai J. Dimitrov Vegyi Mű­vekben már több mint negyven esz­tendeje gyártják a szuperfoszfátot. Az idén a tavaly előállított műtrágya mennyiség kétszeresével látják el mezőgazdaságunkat. Képünkön Pau­le n o v á Éva, Ko váciková Bla­­zena és Masarovicová Irena la­boratóriumi kísérletezés közben. Hogyan akarjuk ezt a hiányosságot felszámolni? Többéves sürgetőé után a múlt év őszén végre jóváhagyták a lecsapolás tervét 2 millió 500 ezer korona költ­ségvetéssel. A szövetkezet 7500Ö0 koronával járult a mellékcsatornák építéséhez. A mérési munkák még az ősz folyamán megkezdődtek, s a csatornának ez év végére el kell ké­szülnie. Fontos lesz a főcsatornán legalább két víztárolót is építeni, hogy a víz öntözéshez felfogható legyen. A falu közepén és a Sósok­ban levő források, melyek a talajvíz táplálói, kevés ráfordítással adnak annyi vizet, hogy a csatornákból egész nyáron öntözni lehet. így a víz, amely ezidáig káros volt, most hasz­nossá válik, s mintegy 300 hektár öntözését szolgálja majd. A szövet­kezet meglévő "öntözőberendezése mellé az 1963-as évre újabb két nagy teljesítményű öntözőberendezést ren­delt, amelyekkel már a fenti dűlők­ben is elvégezheti az öntözést. A másik fontos dolog a talajerő fokozása. Az istállótrágya gazdálko­dás valamit javult az utóbbi időben, de még sok hiányzik ahhoz, hogy 4 — 5 évenként letrágyázhassuk a szántóterületet. Itt egyedüli megol­dás a komposztkészítés fokozása. Erre az elmúlt évek során nem sok gondot fordítottak, a múlt évben is csupán másfél mázsát sikerült ké­szíteni hektáronként, holott ennek legalább a duplájára volna szükség. Ezen úgy akarunk segíteni, hogy részben gépesítjük a vele járó mun­kákat. A múlt év őszén vásároltunk egy tolólemezt a DT —54-es lánctal­pas traktorra, most pedig betervez­tük egy komposztkeverő vásárlását. Hulladékanyag, melegágyak után visszamaradt portrágya és baromfi­trágya olyan mértékben áll rendel­kezésre, hogy ez a feladat megold­ható. ' A harmadik, legfontosabb dolog, a munkaerőhiány felszámolása és a gépesítés fokozása. Szövetkezetünk­ben jnár az elmúlt év elején komoly átszervezés történt. A termelésben átvette a munkálatok végzését a gé­pesített brigád, ahová kisegítőnek, a gépek kiszolgálásához 15 személyt osztottunk be a traktorosokon kívül. A fogatok ugyancsak a gépesített brigádhoz lettek beosztva az olyan munkák végzésére, amelyek jelenleg még nem gépesíthetők. A brigád irá­nyítását a brigádvezető végzi, s hoz­zátartozik a gyalogos beosztottak és a fogatosok csoportvezetője. Ez az átszervezés a múlt évi tapasztalatok alapján nagyon bevált, s az idén még szélesebb alapokra helyezzük. Mi tette szükségessé ezt az intézkedést szövetkezetünkben ? Tudjuk nagyon jól azt, hogy a jövedelem fokozása a növénytermesztésben kétféleképpen érhető el: a hektárhozamok emelé­sével, valamint a termelési költségek csökkentésével. Az előbbit befolyá­solja a természet, az időjárás stb., az utóbbi pedig csaknem kizárólag a szervezésen múlik. Nem lehet te­hát közömbös az, hogy a termésho­zamok fokozását milyen áron érjük el. Néhány példát hozok fel a gépesí­tés fokozásának indoklására: az 1961- es évben a szövetkezetben 228 hektáron, termeltünk búzát, amelyre az évi munkaszükségletből 2733 tel­jesítménynormát terveztünk (első nehézségi osztályra átszámítva), eb­ből 942-t számítottunk a gépekre, ami egyenlő 35 %-kal. Az 1962-es évre 245 hektárra 2436 a teljesít­ménynorma, amiből gépekre 53 % esik, azaz 18 %-kal több, mint 1961- ben. Kukorica tavaly 200 hektáron termett: az összteljesítmény-norma 9150, ebből gépi 1187, ami megfelel 13 %-nak. Idén a kukorica vetéste­rülete nem változik, a teljesítmény­norma 8332, a gépekre 1492 esik, ami egyenlő 18 %-kal, azaz 5 %-os az emelkedés. Ebbőj láthatjuk, ahogy fokozzuk a géppel végzett munka százalékarányát, úgy csökken a tel­­jesítménynorma-szükséglet. Meg­jegyzem még, hogy a fenti munkák­nál a tavaly alkalmazott normák 1962- ben változatlanok maradnak. A fenti példákhoz hasonlóan 8 növényfajtánál végeztünk hasonló elemzést, s az eredmény 4029 teljesítmény­norma megtakarítás a munkák meny­­nyiségének csökkentése nélkül. Ez az itteni teljesítménynormák szerint pénzben 105 225 koronát tesz ki. Ami­lyen arányban fokozzuk a gépesítést, a normaszükséglet olyan arányban csökken és a megtakarítás emelke­dik. Természetesen, szükséges újabb és újabb gépek beszervezése is olyan munkákra, amit ezidáig kézi erővel vagy fogattal végeztünk. Itt elsősorban a kapások megmunkálá­sára és a betakarításhoz szükséges gépekre gondolok. Ha új formák szerint dolgozunk, az eredmény nem marad el. Persze van még a növény­­termesztésben kisebb-nagyobb jelen­tőségű dolog, amit nem lehet figyel­men kívül hagyni a terméshozamok fokozásánál és az önköltségek csök­kentésénél, de csak a legfontosabba­kat kívántam említeni. A fentiek ter­mészetesen kihatással vannak a ta­karmánytermesztésre és ezen keresz­tül az állattenyésztésre is. Az elmúlt évben annyira javult a helyzet e té­ren, hogy a takarmányféléket saját erővel és idejében betakarítottuk. Sikerült annyi silót készíteni, ameny­­nyi eddig egy évben sem volt. Az idén 250 hektáron vetünk hereféléket saját termesztésű vetőmagból. Több ipari növény termesztésével csök­kentjük a kertészetet is a jobb ta­karmányalap megteremtése érdeké­ben. Az állattenyésztésben a hozamok fokozása, a tervek teljesítése csak akkor valósítható meg, ha elegendő és jó minőségű takarmányalapot biztosítunk. Sertéseknél a tervezett létszámot már elértük, a baromfiak­nál túlléptük, s a szarvasmarha te­nyészetben a meglevő férőhely­problémát ez évben megoldjuk a be­fejezés plőtt álló másik istállóval. Itt is, akárcsak a növénytermesztés­ben fokozni kell a gépesítést az ön­költségcsökkentés szempontjából. -Még egy nagyon fontos dolog, mégpedig a kádernevelés kérdése. A tervben előirányzott feladatok megvalósítása, az egyetemes gépesí­tés fejlesztése, mind több és több szakképzett embert kíván. Ezen úgy segítünk, ha a kérdést napirendre tűzzük és minden szakaszon bizto­sítjuk a kívánt létszámú dolgozó iskoláztatását, főleg a fiatalok sorai­ból. Jelenleg a szövetkezetből egy ember tanul tévúton főiskolán, kettő technikumban, nyolcán kétéves mes­teriskolában, s nyolcán vannak ta­­noneviszonyban. Ezt a létszámot a jövőben fokozni kívánjuk minden szakaszon. A fentiekből látható, hogy az öt­éves terv teljesítése lehetséges Kö­­bölkúton is. Szükséges azonban, hogy a megoldott tervfeladatokat necsak számok formájában lássuk, hanem legyünk tudatában, hogy e számok mögött van az előrehaladás feltétele, a könnyebb munka, s az emberibb élet. Rajtunk múlik, hogy ezt elérjük. Varga József, a köbölkúti EFSZ agronómusa Tudás nélkül nincs előrehaladás Mint köztársaságunk, ban mindenütt, a kas­sai járásban is napról napra fejlődik a mező­­gazdaság gépesítése. És ez helyes már azért is, mert a munkatermelé­kenység növelése ma már gépek nélkül el sem képzelhető. A gépek száma tehát állandóan emelkedik. De gépekhez emberek, — mégpedig olyan jól kép. zett szakemberek kel­lenek, akik nemcsak a rájuk bízott gépek ke­zelésére, hanem szük­­s,ég esetén a kisebb ja­vítások elvégzésére is képesek. Képzett szak­emberből sajnos még mindig kevés van, és ezért különféle gépesí­tő szaktanfolyamok és., iskoláztatások révén növeljük a szakképzett gépesítők számát. E té­rén nagy feladatok há­rulnak gépállomásaink dolgozóira. A rozgonyi gépállo­más műhelyeiben jelen­leg a traktorosok isko­láztatásának második menete folyik, amelyen a környékbeli szövetke­zetek 23 dolgozója vesz részt. Akadnak köztük fiatalok, öregebbek, ál­lattenyésztési dolgozók, agronómusok, sőt olya­nok is, akik más gazda­sági ágazatból kerültek a mezőgazdaságba. Pl. a durkovi Szövetkezetben dolgozó Pét ő-fivérek közül az egyik nemré­gen még a csernői va­sútállomáson, a másik egy kőbányában dolgo­zott,’ de falujuk szövet­kezetének hívására ha­bozás nélkül hazatértek és traktorosok lettek. A rozgonyi iskoláztatás Az iskoláztatás résztvevői a külön­féle traktorokkal ismerkednek. elvégzése után pedig tavasszal traktorukkal hazai földön vontatják majd az ekét. Az iskoláztatás szak­előadói, Ondrej Spisiak, Ján Lendel és Mikulás Varecha gépállomási dolgozók lelkiismerete», sen, nagy hozzáértéssel foglalkoznak a hallga­tókkal, akik a hathetes tanfolyam alatt igazán sokat vállaltak maguk­ra, hiszen délelőtt a szövetkezeti munka köti le őkét, délután' pedig iskolába járnak, hogy elsajátítsák a traktor vezetésének és javítá­sának ismereteit. De szívesen fáradoznak, — tudják, hogy az új is­meretek elsajátításával nagy mértékben hozzá­járulnak majd mező­­gazdaságunk felvirágoz­tatásához. Több és jobb kenyérgabonát Érdekes, nem mindennapos előadást hallottunk az elmúlt napokban. Adamovsky elvtárs, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tudományos dol­gozója tartotta Rozsnyón a növények megosztott tápanyagellátásáról (nit­­ratáció). Közösen rendezték: a Rozsnyói Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztálya és a Járási Mezőgazdasági- és Erdészeti Társaság. Az előadást vita követte. Az állami gazdaságok, szövetkezetek növénytermesztői és agronómusai tudatosították, hogy a gabonafélék — különösen a kenyérgabona - ter­­mésbósége mindenekelőtt a nagyhozamú búzafajták meghonosításával és a megosztott tápanyagellátással érhető el. E tanácskozás végén munkafelajánlás született a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére, hogy a járás szövetkezetei még ebben az évben 600 hektárnyi nagyhozamú búzafajta megosztott tápanyagellátásáról gondoskodnak, azaz, meghonosítják a nitratációt. Eddigiektől jobban törődnek majd a nagy terméshozamok mesterei moz­galmának kiterjesztésével, hogy minél több mezőgazdasági üzem elérje a 40 mázsa búza és árpa, valamint a 35 mázsa rozstermést hektáronként. A mozgalom keretében rendszeresen értékelik és ellenőrzik majd az elért eredményeket. K n á b e 1 Károlyné (Rozsnyó) A KILINCS Terek Sándor bácsit már na­gyon zaklatta Julis néni a kilincs miatt. Vagy a tizedik reggel for­dult hozzá: — Te, Sándor. Nekem máma ki­lincset hozzI Anélkül ne igen lás­salak . . . Vagy két hete letört a hátsó pit­var ajtajának fakilincse. Öreg, fé­nyesre kopott jószág volt, nem lehetett zokon venni tóle. S mivel Julis néni úgy gondolta, Sándor bácsinak egy új kilincset fabrikálni az „Űj Ütőn" asztalosműhelyében annyi, mint a semmi, hát joggal méltatlankodott embere restsége fölött. Szombat volt, afféle csendes nap, így hát tíz óra felé Sándor bácsi — eszébe jutván az asszony szava — kikeresett egy szép, görcsmen­tes akáchusángot, lenyisszantott belőle egy darabot a fűrésszel, s nekiállt nagy buzgalommal faragni, hogy a madzagot ismét kilincs válthassa fel a hátsó pitvar ajta­ján. Nemrégen dolgozhatott, mert alig adta meg a vonalát, amikor betoppant az elnök. Pont most. Nem járt már erre fél hónapja is van, pont most kellett jönnie, a legrosszabbkor. Köszöntötték egymást, az elnök pislogott erre is, arra is, végül megakadt a szeme a kilincsen. — Hát ez? — Kilincs. — Azt látom. Hová csinálod? 'Sándor bácsinak soha nem volt kenyere a mellébeszélés, nem kön­­törfalazott most se: — Hát haza. Az asszony nyúzott .érte mert hogy letört a hátsó pit­var ajtaján . .. Az elnök csak hallgatott, nem szólt egy mukkot se, Sándor bácsi meg zavarában gyorsan magyaráz­kodni kezdett: — Hát. .. szóval nem nagy mun­ka ez... az ember jó negyedóra alatt megvan vele.^. Elhallgatott, pislogott az elnökre, közben a pokolba kívánta a kezé­ben szorongatott, félig kész kilin­cset. Otthon is megcsinálhatta volna, még az elnök azt hiszi... Az elnök mosolygott magában, látta ő, mi küszködik Sándor bá­csiban, azután azt mondta: — No, ha negyedóra alatt meg­vagy vele, csinálj még vagy tízet .. .nem is... tizenötöt! De még ma. Aztán hétfőn majd megn^on­­dom, hová kerülnek... \ " Ezzel el is ment. Sándor bácsi meg nekilátott a kilincsfaragásnak. Kellett jártatni a száját? A fenét negyedóra. Ha az ember meg akarja adni a for­máját, háromnegyed is van!... Hetet harangoztak, amikor haza­felé indult. Áfások már kinyalákod­­va a moziba igyekeztek, ö meg... Kellett ez neki! És mit szól Ju­lis, hogy most megy haza!? Hétfőn a tehenészek nagy szemet meresztve nézték, miért szedi le Sándor bácsi a kallantyúkat s rak fel újakat, hiszen jók voltak még azok... De nem firtatták a dolgot, mert látták, morcos kedvében van az öreg, mit akaszkodjanak vele. Sándor bácsi meg, ahányszor ki­nyitja otttyon a hátsó pitvar ajta­ját, úgy érzi, a guta kerülgeti. De ha úgy őszintén belegondol, igazat ad az elnöknek. Mészáros Ottó 1962. február 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom