Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-02-28 / 17. szám
Cselényi László: Keselylábú Fábry Zoltán 1955-ben írt egy hosszabb bírálatot Dénes György, Gyurcsó István és Veres János költészetéről, amelyben egyúttal bővebben értékelte líránk akkori helyzetét is. Lényegében a sematizmus, a versek éretlensége és a problémaszűkítés éllen emelte fel szavát. Fontos és hasznos bírálatnak bizonyult s útmutatásul szolgált a fiatal költőnemzedéknek, amely nem sokkal később — okulva az előbbiek hibáin — költészetével új irányt szabott líránk fejlődésének. (Fábry Zoltán: „Kevesebb verset — több költészetet“, Fáklya, 1955. 8 — 9. szám). Ebből az új hangot megütő, az elmélyültebb lírát megteremtő költői nemzedékből eddig kétségtelenül Cselényi László költészete érte el a legmagasabb szintet. Ezért nem véletlen, hogy a nyolc fiatal költő közül, akik az 1957-ben kiadott antológiában szerepeltek, elsőként ő jelentetett meg önálló kötetet, Cselényi László „Keselylábú csikókorom" című kötete az 1956-tól 1961- ig írott verseket tartalmazza. A négy ciklusba csoportosított versek egyúttal a fiatal költő fejlődését is érzékeltetik. A címadó, a mintegy mottóul szolgáló Keselylábú csikókorom c. vers élettendenciát és költői hivatástudatot tükröz: a nekigyürkőzés és világgá-rugaszkodás tudatosításának felgyülemlett, gazdag ihleterejéből táplálkozik. A merész életvállalás költeménye ez: „ki mer a szemembe nézni, ki mer engem megigézni?“ — szegezi a világ elé a kérdést, majd még konkrétabb, pontosabb a kérdésfelvetés: .......kinek van olyan hatalma, hogy a fejem porba hajtsa? Nincs, nem is lehet, mert a fiatalság nem ismer gátlást, ha a fejlődést és változtatást előidéző erők örvényébe kerül. A költő már itt is túlhevíti érzelmi állapotát, aminek okát egy későbbi költeményéből deríthetjük ki: „Az ifjúság nem túri a középutat, a langyosakat kiköpi.“ Az első ciklus elme: PrőbaszUret. Ezeket a verseket még férfivá érés gondolata hozta létre. A próbaszüret: képességbizonyítás, hang- és posztkeresés, de megindulás is egyúttal! A költő otthagyja a szülőföldet; a múlt, mint „az alkony, oly fakult“ számára, mert új célok vezérlik már további útján: .......távolság csalt engem, az ég, a határja-nincs végtelen .. mellett is, mégha az élet más helyre is állította: !■ „A múlttal komám ne áltatgasd magad! Parasztok voltak, az vagyok én Is, pedig marasztal, csábít a város száz kegye, nékem a délibáb mégis a föld ...“ A múltat nem feledhetjük, de nem is tapadhatunk élménytalajához: ez, ennyi a lényege. Előre viaskodva, bátran, mert tettekre van szükség! Amikor Gömört járja, mér a csend kissé számkivetetté teszi: elvágyódik: „Rakéták, forradalmak el kéne már dalolni ezt is, a gép, a gyárak modern romantikáját.“ (Romantika). A kötet fő értékét az utolsó két ciklus adja meg. A Hidak sorsa című ciklus több verse a háború borzalmainak a fiatalabb nemzedékben élő tudatát dokumentálja. A Dalolni kell, Históriás ének, Románc az erdei fenyőkről és a Fekete vér ilyen tematikájú versek. Az „Erők" a rádióaktiv sugarak pusztító erejéről szól: felfokozott érzékenységgel reagál a levegő állandó szennyeződésére. Jövőbe-látása félelmetes múltidőt eredményez: „Láttam a kismamát koraszülött gyermeke halottas kocsijánál. Láttam a férfit: nemző-hatalmát követelte vissza. Láttam a gyöngyvirágot aszottfeketén lihegni a porban.“ A végén harmóniát és békességet követel. Ebben a versben már igazi költővel találkozunk: Itt új és modern. De a többi verse is itt költői bizonyságtétel; mind tartalmi, mind formai vonalon a világirodalmi áramlatokkal való biztató asszimilálódási kísérlet. Néha azonban a formai újatakarás a mondanivaló erejét kissé szétzilálja („Tüzek", „Évszakok“, „Az országutak himnusza“). A Hidak sorsa c. verse Győry Dezső hitvallására emlékeztet. A költő a népek összefogásának gondolatát fejti ki benne. A múlt csökevényét, a nemzetek viszálykodását fel kell számolni, bár tudja, hogy: .. él ma még, uszít a gyűlölet, rombol a múlt, a bún...“ De már új alapon lendül tovább a világ: csikókorom emberhez, mert hiszen: „mi más is a célja iszonyú küzdelmének, tízezeréves, tizmilliárdéves hitének, harca végenincs-tiizének?!* Erre a válasz: a fény és az iszonyú magasság — az értelem kozmoszba röpítő csúcsteljesítménye! Az elvágyódás után a földi életet ecseteli. A költő önmagából vetíti ki, amit százak és ezrek éreznek: „Ezerszer földre sújt a fájdalom, az élők veszett élethalálcsatájá. De mindig újra felemelkedem.“ A konzekvencia magától adódik: ki a fényre vágyik — legyőzhetetlen! S van is itt tennivaló, mert le kell rakni egy új ezredév alapkövét, s be kell indítani „egy szebb, világ háborúk nélküli korát." De a cselekvés néha gátlást idéz elő, a jelen félelmet gerjeszthet: mi lesz, ha az atom fellobban csakugyan? Ezért a költemény befejező része fájó emlékek halmozása, amely békét involtáló hanggá csap át. Az egész vers utolsó sorai mintegy szimfónia végső akkordjai zengik a békét. A költemény ilyen verssorral csúcsosodik Isi: „ültessétek a kozmoszba a legszebb eszmét: béke, béke.“ A kötet tárgyalása után még hátra van az összegezés feladata. A „Keselylábú csikókorom" egy fiatal költő nagyon is biztató alkotása, bár nem hallgathatunk el még néhány észrevételt. Némely esetben az az érzésünk, hogy a versek dagályos áradásúak, szétfolyók, s így epikai hömpölygéáük néha csökkenti kisugárzási erejüket. Komlós Aladár szerint az az igazi költői mú, amely többet szuggerál, mint amennyit mond. Ugyanitt azonban Fábry Zoltánt is idézhetjük: „A költészet a gondolatkimondás művészet*: a formábaszabott koncentráltság.“ Cselényi verseit pedig éppen a fiatalos mindentmondás és mindent-vallás jellemzi. Véleményünk szerint a súrítettebb gondolatkinyilatkoztatás művészi ' értékgyarapodást jelenthetne költészetében. Költői fejlődése megköveteli majd az általános életfilozófia konkretizálását, egyénivé kristályosodását: az élmény egyedivé szűkítését és szűkülését. Éz szebbé, esztétikai szempontból élvezhetőbbé tenné verseit, s nagyban emelné politikai mondanivalőjú költészetének művészi színvonalát. Zsilka Tibor Az érsekújvári Elektrosvit üzemi óvodájában a dolgozó anyák 60 gyermekének viselik gondját. Az óvodát nemrégiben 20 csecsemőt ellátó bölcsődével bővítették ki. Ez évben a városban további óvodák megnyitását tervezik. Az üzemi óvoda csecsemő-osztályán Ondrácková Júlia nővér nagy szeretettel foglalkozik a legkisebbekkel. üádtumhs híreké ■ Tizenhéttagú esztrádcsoportja van a Karlovy Vary-i Imperial szanatóriumnak. A csoport úgy választotta meg műsorát, hogy a különböző nemzetiségű vendégek számára is érthető legyen EB Czanik Zsófia,, a budapesti Állami Opera szólóénekesnője Wagner „Bolygó hollandi“ című operájában mutatkozott be a prágai közönségnek. A magyar művésznő prágai fellépése után Brnóban és Olomoucban lép fel. ■ Újdonság. A libereci F. X. Salda színház művészei nyilvános főpróbákat tartanak, melyek lehetővé teszik, hogy a délutáni, illetve az éjjeli műszakban dolgozók is megtekinthessék az előadásokat. Az első nyilvános főpróbát már megtartották. ■ Mozart „Szöktetís a szerályből“ című operáját nagy sikerrel mutatta be a kassai Állami Színház művészegyüttese. íme, itt már a későbbi kozmoszköltő áll előttünk. Viszont' sokszor visszanyúlik azonban a szülőföld nyújtotta élményanyaghoz. (Sajóparti elégia). Szerelmi költészete sokszínű, vegyes és szertelen érzelmekről tanúskodó, gátlástalan. Nem érthetünk egyet viszont azzal, amikor a szerelem közelsége elvonja a költőt a munkától: „Olyan jő lenne valamit tenni, gondolom, de csak a bánat ölel körül, s hideg az éj". Ezek a költemények belső balladai drámaiságot hordoznak magukban, néha viszont elégikus fájdalmai szertelenségről tanúskodnak („Május“, „Anna“, „Rapszódia“, „Balada“). A Mindennapi zsoltár c. ciklus egyik legszebb verse a Legenda az ifjúság vizéről. Itt sem feledi az „őshazát", otthonát, s hitet tesz ősei „Tudjuk, hogy a jövő útja: testvériség, a jövendő világ szomszéd testvéreit, a népek, a nemzetek hadát úgy fonja át, miként a partokat folyók felett * a híd!“ A verskötet külön ciklusát alkotja a „Nap-ének“ c. költemény. Erről Csanda Sándor megállapította, hogy felszabadulás utáni lírai termésünk leghosszabb költeménye (Csanda Sándor: „Költők és költészet“. Hét, 1962. 2. sz.) Mi ezt kiegészíthetjük azzal, hogy a harmadvirágzás egyik legjobb költői alkotása is egyúttal. Benne van minden, ami e korszak emberét nyugtalanítja és mozgatja. „Végül is el kell jutni az űrbe! — szól a felszólításszerü verskezdet az Jól dolgozik a bajcsi HNB A bajcsi HNB irodájában példás rend fogadja az érkezőt. Farkas József, a helyi nemzeti bizottság titkára, örömmel számol be arról, hogy a helyi nemzeti bizottság tagjai rendszeresen eljáfnak a gyűlésekre, és arról is, hogy az elmúlt évben csak egy tervezett gyűlést nem tartottak meg. A szakbizottságok közül legjobban a pénzügyi és a tervező szakbizottság működik. Az utóbbi időben javult az egészségügyi és a szociális szakbizottság munkája. A többi szakbizottság munkája lehetne jobb is. A helyi nemzeti bizottság szoros kapcsolatot tart fenn a Bajcsi Állami Gazdasággal. A jó kapcsolat eredménye, hogy a korszerűen felszerelt művelődési otthonban minden este vidám élet folyik, működik a lemezjátszó. Az olvasóteremben mindig találunk fiatalokat, akik mintegy 40 különböző heti- és napilap között válogathatnak. Az asztalitenisz kedvelőinek is meg van minden lehetősége a rendszeres játékra. Az említésre méltó eredmények mellett vannak hiányosságok is. Az állami gazdaság mellett működő üzemi klub vezetősége nem tart szoros kapcsolatot a helyi nemzeti bizottság mellett működő kulturális bizottsággal. Sokszor nincsenek összhangban a kulturális rendezmények Ajánlatos lenne, ha az üzemi klub vezetősége szorosabban dolgozna együtt a népművelési albizottsággal. Psenák József (Bajcs) Bűn? Nem bűn? Ismert dolog, hogy az egyszerű földi halandó nagyon sokféleképpen vétkezhet az ő Istene ellen. Talán nem szükséges itt az egyes vétkezési módokat felsorakoztatni. Hisz jól ismeri azokat mindenki, ha másként nem, hát gyakorlatból Az érdekes csupán az, hogy az ember sohasem elégszik meg a bűncselekedetek vállfajainak sokaságával: mindig újabbakat és úiabbakat talál ki. A legeslegeslegüjabb . .. Az ember - akit a Teremtő úgy látszik saját maga bosszúságára teremtett - már azzal sem elégszik meg. hogy a saját portáján műveljen az 8 Istenének nem tetsző dolgokat. Fejébe vette a szemtelen, hogy örök pihenésében és nyugalmában zaklatni fogja az Ég boldog lakóit. Elébb még csak megelégedett azzal, hogy űr-tákolmányaival döngette a Paradicsom kapuiát. mint valami rossz gyerek. (Az Or ezt még csak el-elnézte, állítólag szereti a gyermekeket és , van humorérzéke is.) Most? No az még csak hagyján. hogy a kér „vörös ördög* betört a mennyek országába!. (Ha jól emlékszünk így mondották akkor a Vatikánban.) Azoktól úgysem lehetett semmi jót várni. Csak... Csakhogy Glenn is. Csakhogy már Amerika is kezdi. Az bizony, már Amerika is. A „jó erkölcsök" és a vallás legesleghatalmasabb támasza is. Ezt igazán nem vártuk volna. Várjunk csak? Igen. az újságok írtak valamit, vagy hol is hallottam ... no ... Mintha ez a Glenn előbb meggyónt volna. Igen, megbánta. De mit bánt meg? Azt, amit még el sem követett? Vagy a szándékot? Akkor meg minek mászott oda? Persze, minek, ha egyszer már előre bánta! Es hogy ebbe ott Nyugaton — ahol pedig még a Szent Papucs Viselőjének is van némi szava beleegyeztek? Sőt örülnek neki!... De talán ez a Glenn legalább rendesen viselkedett. Biztos keresztet is vetett amikor odaért. Vagy ki tudja, talán az angyalkákkal is találkozott. A képéről megtudni, hogy udvarias ember. Bizonyára szép „szárnyátcsókolom"-ot köszönt. Akkor meg nem is bűn ... De azért sokkal jobb lenne, ha a Holdra inkább papokat, püspököket, bíborosokat küldöznének .. Ez már szélit igaz. Pláné' akkor lenne jó, ha'úgy sikerülne, hogy nem, tudnának visszajönni. (p. I.) ■ Romániában megkezdték a „Romantikus nyár" című'-film forgatását, amely a felszabadulás utáni időszakból meríti témáját. A főszerepeket gyermekek alakítják. ■ ötven országból hívtak meg vendégeket a moszkvai Lomonoszov Egyetemre, ahol szeptemberben nemzetközi konferenciát tartanak a korszerű oktatási módszerekről. ■ Antonin Lhoták szobrászművész életéről és munkásságáról kiállítást rendeztek Prágában. A művész most töltötte be 65. életévét. A szocialista munka brigádok kulturális problémáiról A „Műveltebb faluért" című vitaindító cikkhez szeretnék néhány elméleti és gyakorlati kérdés felvetésével hozzájárulni. Mindjárt a cikk bevezető részében említi a szerző, hogy „a kulturális népnevelő munka irányításában mindeddig jelentős szerepet töltött be, és tölt be ma is, az értelmiség“. Ehhez csak annyi bozzáíúzésem lenne, hogy a népnevelő munka irányításában ma már a mai. új értelmiség áll az élen. Falvainkon azonban nemcsak az értelmiség áll a népnevelő munka élén, hanem az egyszerű dolgozók is, akik hovatovább tudásukkal és műveltségükkel megközelítik az értelmiségiek színvonalát. A galántai járásban már több olyan műkedvelő csoport működik, amelyet munkások vezetnek. Megemlíthetjük a deáki tánccsoportot, amelynek az élén egy traktoros áll, vagy a Nyugat-Szlovákiai Bútorgyár kulturális csoportját és üzemi klubját, amelyet szintén egy munkás vezet. És lehetne még több példát is említeni. Ezt a kérdést csupán azért vetem fel, mert mi azt állítjuk (általában és helyesen), hogy ma az élen állani, irányítani, ez széleslátókörű embert követel meg. Érdeklődnie kell minden iránt; a világtörténelem, a természettudomány, a világirodalom, a képzőművészet, a zene, egyszóval minden nagyszerű és szép iránt, amit az emberiség több ezer éves története alatt teremtett, és amire tovább épít. Természetesen a kulturális életünket irányító embereknek, akár értelmiségi az Illető, akár nem, naponta figyelemmel kell kísérniük a ma kulturális eseményeit is; az újonnan megjelenő könyveket, színmüveket, filmeket stb. Ismeretkörünk, általános műveltségünk bővítése természetesen nem egy hétre, egy hőnapra vaiő feladat. Nem szabad «ohasem megelégednünk az elért műveltséggel, mindig nagyobb igényeket kell magunkkal szemben támasztanunk és tudatában kell lennünk annak, hogy előttünk nagy feladatok állanak s ezeket lépésröllépésre, bolsevista szívóssággal kell valóra váltani Kulturális életünkben döntővé vált a munkásosztály alkotó kezdeményezése s ez a kezdeményezés teremtette meg a szocialista munkabrigádok mozgalmát. Járásunk területén 147 munkacsoport áll versenyben a megtisztelő címért, s jónéhányan már megszerezték azt a címet. A „szocialista módon dolgozni és élni" jelszó reális kifejezése a szocialista erkölcs elveinek, amelyet a párt határozott meg. A szocialista termelés feltételei között végzett szabad alkotó munka törvényszerűen új embert hoz létre. A szocialista munkabrigádokban megerősödnek az emberek közötti új, a szocialista erkölcs elveinek megfelelő kapcsolatok. Az ötéves terv négy év alatti teljesítése a mezőgazdaságban járásunkban nemcsak gazdasági irányvonal, hanem dolgozóink kulturális életének irányjelzője is. Járásunk területén sok olyan szocialista munkabrigád működik, amelyek ténykedése nem szorítkozik csak a termelési tevékenységre. A brigád tagjai gyakran együtt töltenek el estéket, színházba járnak, hangversenyre, közösen olvasnak és beszélnek meg irodalmi műveket. Sajnos nem mondhatjuk el azt, hogy mindez általános jelenség a szocialista munkabrigádok életében, A szocialista munkabrigádok már megtanultak szocialista módon dolgozni, de nem minden esetben szocialista módon élni. Ez a hiányosság főleg a kulturális életben és a szakmai továbbképzésben mutatkozik meg. Ügy hiszem, hogy ez országos probléma és nemcsak a mi járásunkra jellemző. Ezért lenne szükséges komolyan elgondolkodni, vajon hogyan lehetne ezen a téren a lehető íeghathatósabban segíteni. Ebben a munkában nemcsak a kulturális élet irányítóira, hanem íróinkra és művészeinkre is sok feladat hárul. Jó lenne, ha íróink még többet foglalkoznának a mával, a mai emberrel, a maga teljességében, sokrétűségében. Szükséges irodalmi műveken keresztül is bemutatni az emberek között mind a munkában, mind a magánéletben kialakult új kapcsolatokat. Ez, és ehhez hasonló problémák merültek fel a szocialista munkabrigádok tagjaival . folytatott beszélgetések során is, amelyeket a „szocialista módon élni" jelszó alatt rendeztünk meg. Ez teljesen reális követelmény. Hisz a művésznek az a hivatása, hogy alkotásaival hatékonyan beavatkozzon a társadalmi életbe s nagy tettekre lelkesítse a dolgozót. A szocialista munkabrigádok tagjai a beszélgetések alkalmával rámutattak arra is, hogy azok a kulturális intézmények, amelyeket a múlt társadalmi rendszer hagyott ránk ma már kevésnek bizonyulnak. Még akkor is, he már valóban sok új művelődési otthon és más kulturális intézményi létesítettünk hazánkban. Azért nem elegendő, mert a művészet, a kultúra ma már az egész népet szolgálja. s hozzátehetjük még azt is, hogy úgyszólván egész dolgozó népünket bekapcsoltuk a kulturális életbe, illetve kulturális tevékenységbe. Mindennek ellenére meg kell állapítanunk, hogy kulturális életünk — főleg falvainkon — nem tart lépést a gazdasági fejlődéssel. S hogy ezt a lemaradást minél hamarabb behozhassuk, szerintünk nagy szerepet kell vállalniuk ezen a téren a falvainkon működő szocialista munkabrigádoknak és a versenyben álló csoportoknak. Viszont ha számon vesszük, csak kevés szociális:a munkabrigád látogat meg szervezetten nagyobb kulturális rendezvén- t, s azt is talán csak alkalomszerűen. Nagyon fontos, hogy a szociális:a munkabrigádok a munkaeredmí nyeiket dicsérő lelkesedéssel, és teljes erejükből támogassák az üzemekben, a népművelődési otthonokban, a szövetkezeti klubokban stb. alakult öntevékeny, műkedvelő csoportoké' hisz ez a falu, a vidék kulturális színvonala felemelésének az alapja. Szigeti József, a járási oá'-tbi7ottság titkára 1962. február 28.
