Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-02-25 / 16. szám
Fehérjésmoslék készítésének új eljárása Tavaly a Szlovák Tudományos Akadémia új eljárást dolgozott ki az élesztősítésre és a moslékok fehérjetartalmának dúsítására. Ennek az eljárásnak nem volt hagyománya, így a termelésben dolgozó szakemberektől függött a moslék fehérjedúsításának megvalósítása és népszerűsítése. Az akadémia megadta a vezérfonalat az új takarmány forma technológiájáról, megmondta, hogy milyen arányban növekednek a „torulák“ az erjesztés folyamán, azonban az előállító berendezésről nem szolgált bővebb felvilágosítással. Egyrészt azért, mert az említett takarmányozási formának nincsen hagyománya és gépi berendezés sincs kéznél, másrészt meg minden mezőgazdasági üzemnek más a termelési profilja, Így tehát a helyi feltételek szabják meg az új takarmányozási formának a gyakorlatba való átültetését. Ezt a felfogást vallotta a Dunaszerdahelyi Járási Pártbizottság, amikor összehívta a járás mezőgazdasági szakembereit és Ferencet elvtárs vezetőtitkár ismertette az új eljárást. A szakemberek nem valami nagy lelkesedéssel fogadták e hírt, nem azért, mintha nem hittek volna a sikerben, hanem megijesztette őket a kezdeti nehézség. Aztán teltek a hetek, hónapok — és a bősi EFSZ üzembe helyezte a járás első moslékkeverőjét. Könnyű volt ezeknek, mondták a járás többi szövetkezeteinek a vezetői — ott volt az öreg szeszgyár — könnyű ott dolgozni, ahol csak egy kis átalakítást kell végezni. Mindezek ellenére szorgalmasan eljárogatnak Bősre a moslékért. A mihályfai EFSZ vezetősége elhatározta, hogy ők is készítenek egy moslékkeverőt. Szorgalmas, önfeláldozó munkával január 26-ra el is készítették. Már aznap este saját maguk főzték a moslékot a tehenek, növendékállatok, sertések részére. A moslékkeverö megszületésének történetét — a legilletékesebbtől. Wiederman Béla elvtárstől kérdeztük meg: — Nem volt könnyű munka, sok éjjel nem aludtam, míg elkészült a keverő, de most az egész tagság büszke rá. Az egész úgy kezdődött, hogy hírét hallottuk ennek az új takarmányozási eljárásnak. Összeült a vezetőség és elhatároztuk, hogy készítünk egy moslékkeverőt! A műszaki kivitelezéshez azonban semmi tervrajz nem volt kéznél. Csak azt tudtam/ hogy kb. milyen sorrendet kell követni a gyártási eljárásnál. Anyagunk nem volt — értem alatta a takarmányfőzéshez szükséges lemezeket, pumpákat és a gőzfejlesztőt. Hosszú hetekig turkáltam a dunaszerdahelyi, komáromi és a bratislavai ócskavastelepeken. Amikor úgy gondoltam, hogy már minden kéznél van, megkezdtük a munkát. Saját elgondolásom szerint indultam a munkának. Megtörtént, hogy többször szét kellett szedni a már egészen, vagy félig kész alkatrészeket. Ilyenkor azt hittem, hogy nincs tovább, de ösztönzött az új iránti kíváncsiság. Az emberek azt mondták (de még a vezetőségi tagok is), hogy ebből moslékkeverő ítéletnapig sem lesz. Egyszóval nem bíztak abban, hogy a sok lim-lomből lehet valamit összehozni. Természetesen, azért mindent nem lehetett ócskavasból megcsinálni és itt a Dimitrov-gyárhoz fordultunk segítségért, mely védnöküzemünk, és amivel tudtak, segítettek bennünket. Legnagyobb nehézséget a pumpák hiánya okozta. Két föpumpát nem tudtam beszerezni. Nagyon megörültem, amikor a Dimitrov-gyár adott egy pumpát. Azonban kettő helyett még így is csak egy volt. Ezekután át kellett az egész eddigi elképzelt csőrendszert építeni. Egy főpumpával kellett megoldani a moslék szívását és nyomását. A másik legnagyobb gondom a főzőkatlan volt. Végre beszereztünk egy vízpumpa-tartályt, melyet átalakítottam főzőkatlanná. Erős vaslemezből abroncsot készítettem és körülhálóztam vele a tartály falát. Ezután nyomás-próbának tettük ki a főzőkatlant. Kemény munkával összehoztuk a berendezést, majd kipróbáltuk, vajon működik-e? Legnagyobb örömünkre működött. Megkértem Wiederman elvtársat, hogy ismertessen meg a berendezéssel, és a gyártási technológia egyes szakaszaival. Az ezermester már magyarázta is a munkamenetet. A moslék előállításhoz a következő alapanyagok szükségesek: szuperfosz. fát, kénsavas ammóniák, cukorrépa, víz és takarmánymész. A moslék tehát a következőképpen készül: 1. répamosás 2. répaszeletelés 3. főzőüst 4. előkészítő tartály 5. erjesztőkád 6. tartaléktartály A répa mosását egy öreg kiselejtezett betonkeverővel végezzük. Innen a répa a vágóba kerül, majd szállítószalag viszi a főzőkatlanba. A répa (13 q) 2 óra alatt megfő és pépes anyag képződik belőle, kb. 2000 liter mennyiségben. (Ha a répának 14 — 15 %-os cukortartalma van, akkor a pépes anyag 182 kg cukrot tartalmaz). Ez a massza belekerül az előkészítő kádba, ahol hozzáadunk 4000 liter vizet. Az előkészítő tartályban levő anyag hőmérséklete 24 — 30° C legyen. Ebben az anyagban egy kisebb tartályból (mely keverővei van ellátva) 18 kg kilúgozott szuperfoszfát folyik bele, és kilúgózás nélkül 24 kg kénsavas ammónia. Hogy az előkészítő tartályban a hőmérséklet ne csökkenjen, gőzzel tartjuk fenn a hőmérsékletet. A többszöri keverést villanymotorok végzik, majd csövek segítségével az anyag áz erjesztő kádakba folyik. Ebből kettő van. Ezek térfogata 6000 liter. Eme tartályok központjában függőlegesen 40 cm cső helyezkedik el, melynek a felső szélén éppen hogy csak becsurog a tartályban levő anyag é6 ebben a csőben forog egy függőleges acéltengely, mely állandó keverésben tartja a tartály tartalmát. Ez a tengely 8 óráig forog, mely így biztosítja az állandó légcserét, mely az élesztőgombák fejlődéséhez rendkívül fontos. Az erjesztőtartály hőmérséklete nem lehet több 27 — 30° C-nál. Ezen a hőmérsékleten tudnak az élesztőgombák fejlődni, s tulajdonképpen ez az egész folyamat lényege. Ezt a tartályt is gőzzel fűtik és ha véletlenül 30° C fölé emelkedik, akkor a tartály felső szélén körbefutó csőrendszerből (amely Iyuggatott) hideg víz csurog a tartály külső falára és lehűti a kívánt hőmérsékletre. Nyolc óra múlva a tartalék-tartályba jut az anyag, ahonnan kihordás előtt gőz segítségével 60 C°-ra felmelegítjük szarvasmarhák számára, és 90 C°-ra a sertések számára. Az elkészített moslékot egy vastag cső segítségével tartálykocsiba engedjük (ezt a kocsit két régi típusú teknős trágyázógépből készítették), melynek űrtartalma 5500 liter. Minden ilyen adag moslékhoz még hozzákeverünk két mázsa őrölt száraz lucernát. A tartálykocsit elláttuk keverőberendezéssel és pumpával. A pumpa és a keverőberendezés villanymotor segítségével működik. 30 méter gumicsővel azután a moslékot a tartálykocsiból a kívánt helyre szivattyúzzuk. A tervünk az, hogy a moslékot szárított formában tartalékoljuk. Ezt szárítóberendezés beállításával igyekszünk elérni. A parányszervek működését a moslékban mikroszkóp segítségével vizsgáljuk és rövidesen beszerezzük a cukorfokozót és a pH- mérőkészüléket. Ezek nélkül nem tudunk jó tápdús moslékot készíteni. A mihályfaiak tehát nem zárkóznak el az új elől, és törekvésüket bizonyára szép siker koronázza. A járás többi szövetkezete példát vehet tőlük. .....................* • Molnár Ferenc, Dunaszerdahely Marie Novákouc a Tábor-vidéki ra dimovicei „Oj élet szövetkezet 19 éve állattenyésztője, szövetkezet égés állatállományának gondját viseli. A tá bori mezőgazdaság technikum elvégzé se után hazatér falujába, hogy atyj után átvegye a sző vetkezeti állatte nyésztés feladatait Képünkön Nová ková Marie tanító mesterével, nyug díjas édesapjával i kismalacokat jelölt A sikertelenség tükrében A galántai járás egyik községében történt, Nagygurabon. Synák István a szövetkezet elnöke. Az EFSZ nem rossz, hiszen 10 korona évvégi osztalékot fizet tagjainak. No, de nézzük csak meg közelebbről e „jó eredményeket“. A szövetkezet elnökének puszipajtása Öllé Mihály, aki mindent elkövet, hogy barátja, az elnök tekintélye ne legyen megsértve. S íme a jó gazdálkodás: még ma is a földben van 7 hektár takarmány sárgarépa. Ez hektáronként 250 q. tehát 17,5 vagon takarmányból trágya lesz. Nézzük csak tovább a mintagazdákat. Tíz vagon takarmány cukorrépát ugyanis összehordtak a sáncakba — sajnos, ennek letakarásáról egyszerűen megfeledkeztek. S az eredmény? A répa megfagyott. Persze, ezt hamar észrevették, s azért gyorsan betakarták istállótrágyával Ez persze nem segített, sőt a répa rohadni kezdett. Több mint két hektáron kiszántották a takarmány sárgarépát és kinhagyták a földeken. Ez is a „jó“ gazdálkodás bizonyítéka. Az elnök és agronómus barátja nagyszerű szakemberek. A kukoricatermelés magas hozamának titkaiban már le is érettségiztek. A „Padelka“ dűlloben 20 hektár kukoricájuk volt és „rekord termést“ értek el; 18,4 mázsát csövesen. A termelés titka? Négyzetes fészkesen vetették, de a kapálásról meg a sintelésről megfeledkeztek. Tehát nagyobb volt a gyom, mint a kukorica. Ugyanazon a parcellán a szomszédos szövetkezet 68 mázsás hozamot ért el kukoricából. Látjuk tehát, hogy a nagygurabi EFSZ két kiváló vezetője megérdemli az érettségi bizonyítványt. A hozamok alacsonyak voltak, de az istállótrágya vagonszámra áll a gazdasági udvaron. A trágyázás tervét távolról sem teljesítették. Takarmányuk kevés, csak tengődnek az állatok, de a kukoricakóró még januárban a földeken volt és még ma is találunk ott belőle. A mélyszántást is nagy részben tavasszal végzik majd. Milyen termést várhatnak ebben az évben? Nézzük csak, mit kér az elnök ezért a „jól“ végzett munkáért. Kiszámította, hogy az egész évi jó munkájáért 6715 korona prémium jár neki és a kitűnő agrouómusnak pedig több mint 4000 korona. A mi véleményünk ellenben az, hogv a prémium magasságát az áliamügyésznek kellene megállapítani. Érdekes, hogy a szövetkezet mégis 10 korona elszámolást fizet tagjainak. Miért van ez? Az EFSZ ezidáig kirabolta a föld tápanyagát. Nagy területen termelt kendert, kendermagot amiért százezreket kapott. így aztán kijött a „próféták“ számítása. Kirabolni a földet és jól élni, ez volt a cél. Az elnök személyi kultusza egyre nőtt. Megveregette az asztalt a kocsmában, de a községházán is. A tagok egyre jobban féltek tőle A múlt év decemberében tör tént. Vadasvacsora volt a helyi vendéglátó üzemben. Synák elnök és barátai „kitessékelték“ a pártszervezet elnökét feleségestől a kocsmából. Synák barátja, Zongor, így vélekedett: majd meglátjuk ki győz, ti vagy mi. A „mi“ alatt a kapitalizmus hűséges kiszolgálóira gondolt. Dolgozó népünk minden rendes dolgozót megbecsül, még akkor is, ha a múltban hibát követett el. De ma már ne emlegesse a múitat, ne verje a mellét, aki akkor megtévedt. Inkább bizonyítsa be, hogy megbánta tévedését és jóvá akarja tenni, amit népünk ellen vé tett. Mivel pedig Synák és társai javíthatatlanoknak bizonyultak, ezért bíztuk az egész ügyet az állami szervekre, és a bíróság igazságos ítéletére. Szekeres Kornél A kelet-szlovákiai kerület kassai járásában közvetlen a Kelet-szlovákiai Vasművek építése tövében terül el a Nagyidai Állami Gazdaság. Szervezési szempontból három részlegre oszlik a 2803 ha-os gazdaság; egy-egy részleg területe közel 1000 hektárnyi. Gazdaságunk keretében megtaláltuk azokat a tartalékokat, melyek kihasználásával a harmadik ötéves tervből eredő feladatokat négy év alatt'teljesítjük. A növénytermesztés színvonalának állandó emelése gazdaságunk egyik főkérdése, hiszen az állattenyésztés részére szükséges különböző takarmányokat a növénytermesztés szolgáltatja. Ahhoz, hogy a növénytermesztés színvonalát emeljük, a termésátlagokat állandóan fokozzuk, a termés ingadozását a legkisebbre mérsékeljük. Az itt említett tényezőből kiindulva elsősorban a talaj termőerejének fokozását kísérjük figyelemmel. Mivel minden növény termesztésének kezdőpontja a tarlószántás, így ezt a betakarítása után azonnal, de legkésőbb 1 — 2 napon belül végezzük el minden parcellán. A termőföld tulajdonságait nagyon jól kell ismernünk, hogy növényeink számára a legkedvezőbb életfeltételeket megadhassuk. Tekintettel arra, hogy sem a rendelkezésünkre álló istállótrágya, sem a tarló és gyökérmaradványok nem elegendők arra, hogy a termelésünk folyamán a talajban bekövetkezett szervesanyag csökkenéseket megfelelően pótoljuk, szükség szerint készítünk komposzttrágyákat olyan menynyiségben, hogy évenként megtrágyázzuk szántóterületünk 25 %-át 300 q/ha-os adaggal, a rét és legelőterületünknek pedig 10 %-át 100 q/ha-os adaggal. A trágyalé egy részét komposzttelepeink öntözésére használjuk, másik részét pedig vízzel hígítva jelenleg még csak lajttal ellátott teherkocsival, a jövőben pedig öntözőberendezés segítségével juttatjuk elsősorban a rétre és legelőre, esetleg a szántóföldre. Jelentős mértékben megnövekedhet és tovább növekszik a különböllé műtrágyák felhasználásának jelentősége, és lehetősége gazdaságunkban. Nagyon fontos feladatnak tartjuk, hogy a rendelkezésünkre álló műtrágyamennyiséget a leggazdaságosabban használjuk fel., A talajba juttatott műtrágyák mennyiségét nemcsak a növények tápanyagigényei szerint adagoljuk, hanem figyelembe vesszük a talajállapot módosító hatását is; ami a talaj élettani állapotától, a talajban levő humusz mennyiségétől és a talaj művelési állapotától egyaránt függ. Kiindulva abból a tapasztalatból, hogy fontos szerep fűződik a terméseredmények elérésénél az egyes műtrágyaadagok talajba való bedolgozásának módjától is, a műtrágyát több adagban, s a talaj különböző rétegeibe osztjuk el. Ha talajaink mésztartalma nem megfelelő, akkor a leghasznosabb élettevékenységet kifejtő, különösen a levegő nitrogénjét közvetlenül értékesítő parányszervek tevékenysége, valamint a talajnak rendkívül fontos szénsavképződése csökken, sőt meg is szűnhet. Mész-szegény talajokon kevés televény keletkezik és a talajba adott istállótrágya és műtrágyák sem fejthetik ki a hatást. Hogy helyreállítsuk és megtarthassuk talajaink semlegességét, minden évben meszezést hajtunk végre mezőgazdasági területünk 12,5 %-án, úgyhogy a 8-as vetésforgóban minden egyes tábla meszezésére sor kerül. A kapásnövények ápolási munkálatainál rátérünk az olyan formák alkalmazására, hogy az összes kapásnövények területét elosztjuk az egyes gépesített brigádok között, s a tervezett hektárhozamok elérése és túllépése bizonyos pótjutalmazáshoz lesz kötve. Abból a célbői, hogy a növényápolási munkálatok meg legyenek könnyítve, s hogy jobban felvehessük a harcot a gyomokkal és kártevőkkel, nagy mértékben használunk kémiai anyagokat. A járásunkban levő síkság vízgazdálkodásának megoldásával gazdaságunk területén 450 hektárnyi vizenyős rész kérdése is megoldódik. Eddig minden évben az előbb említett mezőgazdasági terület 70 — 80 %-án, a Kanyapta patak nagyobb vízállása idején, a termés nagy részét teljesen tönkretette. Mivel a meliorációs munkákat már részben itt elvégezték, ennek következtében a múlt év őszén az eddig gyengén termő 100 hektáros rétet és legelőt felszántottuk. Gazdaságunk a nyolcas vetésforgót alkalmazza. A szántóterület 22 %-án évelő pillangós takarmánynövényt termesztünk, mivel ez hozzájárul a talaj termelékenységének emeléséhez. Takarmányalapunk másik fő forrása a kukorica, különösen silónak termesztve, melyet szántóterületünk 18 %-ába vétünk. Ezen kívül a takarmányalap megteremtése végett másodvetésü takarmánynövényeket termelünk a szántóterület 10 %-án. Figyelmet fordítunk különösen a kapásnövények ápolási munkálatainak gépesítésére, s még nagyobb gonddal végezzük az összes növények gépi betakarítását, hogy megóvjuk a már meglévő terményeket az esetleges veszteségtől. A gabonaneműek betakarítását ez évben a bevetetett terület 50 %-án kétmenetes, 30 %-án hárommenetes, 10—10 százalékán pedig közvetlen kombájnos és önkötözéses aratással végzünk. A harmadik ötéves terv következő éveiben pedig még nagyobb méretben alkalmazzuk a hárommenetes aratást. Hasonlóképpen gépesítjük a burgonya, cukorrépa és kukorica betakarítási munkálatait is. A lucerna és hereszéna utószárítását ventilátorok segítségével hideg levegővel végezrük már ez éven is, s a gazdaságunkon levő szeszgyárban a központi fűtés kiépítése után meleg levegőt használunk a szénafélék utószárításához, hogy ezáltal is csökkentsük a takarmányok fehérjeveszteségét. Ezekhez a munkálatokhoz a gépeink nagy részben megvannak. Az állattenyésztés terén mindinkább áttérünk az egyes részlegek szakosítására. Jelenleg e téren még gátolja munkánkat az állatállomány egészségi állapota. De megvannak a feltételek arra, hogy a gümőkóros tehenektől egészséges tenyészüszőket nevelünk fel, s ezzel az állománnyal töltjük fel 1964-ig a tehénállományunkat. Természetesen a növendékállatokat szabadistállóban neveljük, figyelemmel kísérve a helyes hőmérsékletet, különösen a téli hónapokban. Az egyévesnél idősebb üszők nyáron legelöré"kerülnek. A legeltetéssel kapcsolatban jó tapasztalatokat szereztünk a magasabb fekvésű helyeken, például Stósz fürdő körül, ahol a hegyi legelő és a friss levegő jó hatással van fiatal állataink egészséges fejlődésére. Az állatok friss levegőn mozognak és a nap sugarai is érik. Mindez nagyon előnyösen hat szervezetükre, élénkül anyagcseréjük, fokozódik étvágyuk, emelkedik termelésük és fejlődésük. Ezért legeltetünk minden állatot, az idősebbeket is. Hogy termelési- feladatainkat az állattenyésztésben a téli időszakban is akadály nélkül teljesíthessük, igyekszünk megfelelő takarmányalapot létesíteni. Minden tehén részére 60 mázsa jó minőségű részben fehérjedús, részben szénhidrátos silótakarmányt és 15 mázsa hereszénát tárolunk. A téli időszakban takarmányaink fehérjeértékét erjesztéssel növeljük. E célra a szeszgyárat használjuk fel, amelyek üzemeltetése egyelőre még nem gazdaságos. Sertéshizlaldánkban már jelenleg is alkalmazzuk a „kombinált“ vagyis a száraz és nedves önetetésből alakított legújabb módszert, amely munkafolyamatot már annyira sikerült gépesítenünk, hogy egy sertésgondozó 80 sertést is elláthat. A jövőben hasonlóképpen gépesíteni kívánjuk sertéshizlaldánk minden részét. A Nagyidai Állami Gazdaságban az itt felsorolt feladatok megvalósítására és a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítésére 450 dolgozó készült fel, s a helyes, egészséges munkaverseny és jó vezetés alapján célunkat bizonyára el is érjük. Pósa Gyula, a Nagyidai Állami Gazdaság mezőgazdásza Jó felíéteieket teremtettünk 1962. február 25.
