Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-25 / 16. szám

1 mezőgazdaság ellátása önműködő gépekkel Az utóbbi időben, ha a technika mai fejlődéséről beszélnek, gyakran hallhatjuk ezt a szót, automatizálás. Mit is jelent ez a kifejezés? Az automatizálást gyakran „a termelés új filozófiájának“ nevezik abban az értelemben, hogy az önműködő gépek üzemeltetése a technika fejlődésének minőségileg magasabb foka, amely megváltoztatja a technológiai folya­matot és lehetővé teszi az ember közvetlen kizárását a termelésből. Az automatizálás a technika fejlő­désének minőségileg alacsonyabb fo­kából, a gépesítésből indul ki. A szo­cialista és a legfejlettebb kapitalista országokban ma a mezőgazdaság egyetemes gépesítését szorgalmaz­zák. Ezt az igyekezetei nálunk és főleg a Szovjetunióban az automati­zálás feltételeinek megteremtésével alapozzák meg. Nálunk a mezőgaz­dasági termelés főbb ágainak egyete­mes gépesítését a harmadik ötéves terv időszakában valósítjuk meg, de már most szükségünk van arra, hogy érvényre juttassuk az önműködő gé­pek használatát ott, ahol meg van­nak a lehetőségeink. A mezőgazdaság automatizálása sokkal bonyolultabb, mint az ipari termelésé. A termelés feltételei ugyanis annyira eltérőek, hogy be­vezetése elé komoly akadályokat gör­dítenek. A növénytermesztésben az automa­tizálást illetően több nehézséggel találkozhatunk. Ilyen például az, hogy az egyes növények megmunkálása igen bonyolult, műszakilag nehezen megoldható gépeket igényel (például a répa egyelése, ahol ki kell válasz­tani a legerősebb egyedeket és eze­ket bizonyos távolságra meghagyni) vagy, hogy némely munkálatok kizá­rólag idényjellegűek (szántás, vetés és betakarítás, amelyek különböző gépeket igényelnek, ezért a nagy­költségű automatagépek kihasználása korlátozott lenne. Jelentős akadályt képez az időjárás szeszélyeinek és a földterületek egyenlőtlenségének kér­dése is. Azonban nem kell vissza­riadnunk e nehézségektől, mert a jövő ezeket megoldja. A növénytermesztés automatizálá­sában ma a legnagyobb sikerekkel jár a mezőgazdasági gépek önmű­ködő irányítása. Ezen a téren a leg­értékesebb tapasztalatokkal a Szov­jetunió kutatással foglalkozó munka­helyei rendelkeznek. Itt már régóta kísérleteznek önműködő irányítású traktorokkal. 1959-ben a Szovjetunió gazdasági sikerei elnevezésű kiállí­táson Moszkvában bemutatták a Sztalinyec 80 jelzésű önműködő irá­­.nyítású hernyótalpas traktort. Később ezt a traktort egy egész berendezés­sé tökéletesítették azzal, hogy szán­tás utáni műveletekre használt esz­közöket szereltek rá. A traktor a következőképpen mű­ködik. A traktoros a megművelendő földterület szélén a traktort munkába állítja úgy, hogy a traktoron levő műszereken megjelöli a barázda hosz­­szát, a szántás mélységét és a rá­szerelt eszközök működését. Ezután a szántást és a szántás utáni műve­leteket a traktor egyedül — ember nélkül — végzi. A traktort ún. baráz­datapogatóval és elektromágneses berendezéssel látták el. Ezek segít­ségével tér vissza a barázda végéről. Ezt a berendezést a Szovjetunióban sorozatgyártásba helyezték. A Szovjetunióban és Magyarorszá­gon most nagy gondot fordítanak a gabonakombájn önműködővé tételére. Mindenekelőtt arra törekszenek, hogy a kombájn azonnal reagáljon a föld­­szín egyenlőtlenségeire és a gabona­tábla változataira (megdőlt vagy tel­jesen levert gabona). Ezenkívül a Szovjetunióban bevált az önműködő répakombájn és jó szolgálatot tesznek a vetőgépek mun­kájának önműködő ellenőrzését végző szerkezetek is. A nálunk is ismert önműködő rendszerű gépek közül említésre méltó a PNS 6—A jelzésű gyomkapa, amelyet fel lehet használni a cukor­répa és a kukorica sarabolására egyaránt. A gép ember nélkül dol­gozik, reagál a föld felszínének és a sorok irányának egyenlőtlenségére, s egyszerre hat sorban sarabol. Ezekből a példákból láthatjuk, hogy a növénytermesztésben az auto­matizálást az ún. programvezérlésű gépek jelentik majd, amelyekre jel­lemző, hogy nem lehet őket önmű­ködő rendszerbe kapcsolni (mint ahogy az ipari termelés javarészé­nél), hanem mindegyik gép külön­­külön végez bizonyos program sze­rinti feladatot. Pl. az említett auío­­matikus irányítású traktor azt a programot kapja, hogy 30 cm mély szántást 500 m hosszúságban és 200 méter szélességben végezzen el. A mezőgazdaságban ezeknek a gépek­nek az az előnyük, hogy nem kell őket átalakítani, mert egészen a ki­­selejtezésükig azonos munkát vé­geznek. Pl. a répakombájn csak a répa betakarításánál alkalmazható. Azonban hátrányuk, hogy kihasználá­suk csak az év bizonyos hányadára szorítkozik. Ezért feltételezhető, hogy a fejlődés az univerzális gépek szer­kesztésére fog majd irányulni. Ami pedig a bonyolultabb munkálatok (pl. a répa egyelése) automatizálását illeti, megállapíthatjuk, hogy éppen ezeknél érvényesülhet az önműködő irányítás egyik sajátossága: az auto­matizálás megváltoztatja a technoló­giai folyamatot. Vajon, pl. a cukor­répát mindig csak úgy vetjük a jö­vőben, hogy azt egyelni kelljen? Az állattenyésztésben sokkal ked­vezőbb feltételek vannak a gépesí­tésbe és az automatizálásra, mert 1. a termelés főleg a gazdasági épületeken belül folyik, tehát az idő­járás csak kevés befolyást gyakorol­hat; 2. bizonyos ésszerűsítéssel ki lehet küszöbölni a termelési idényességet. Az állattenyésztésben az automati­zálás elemeinek tekintjük azokat a műszaki intézkedéseket, amikor be­vezetik például a szarvasmarha te­nyésztésben a szabad istállőzást, illetve a nyitott vagy félig nyitott istállókban való nevelést, vagy a ser­téstenyésztés nagyüzemi módszerét, melyek lehetővé teszik az állatok ön­működő etetőkből és itatókból tör­ténő etetését ill. itatását. Továbbá, Tavaszi munkák' előtt a senicai Járásban A senica) járásban,, ahol ezidén a nyugat-szlovákiai kerületben leg­nagyobb területen termesztenek bur­gonyát (több mint 7000 hektáron), a tavaszi munkák megkezdése előtt nagy figyelmet szentelnek az ültető­anyag előkészítésére és kiültetésére. Ezzel két célt szolgálnak: növelni a hektárhozamokat és felszámolni a búr. gonyatermesztésben ez idáig uralkodó nem kielégítő helyzetet. Járási méretben aránylag alacsony — 75-87 mázsás hektárhozamokat értek el, ellenben voltak olyan szö­vetkezetek is, mint például Dubovce, Pobudinské Moéidlany, Rybky, Bor­­sky Jur, amelyek hektáronként 200 mázsán felül takarítottak be burgo­nyát. A tavaszi munkák megkezdése előtt olyan intézkedéseket foganato­sítanak, amelyek alapján az említett szövetkezetekben bevált módszereket széles körben alkalmazzák minden szövetkezet burgonyatermesztői. A Senicai Gép- és Traktorállomás a téli hónapok folyamán 500 EESZ és állami gazdaságban dolgozó számára rende­zett iskolázást, hogy kiszélesítse a burgonyatermesztés mestereinek so­rát. Ezenkívül a szövetkezetek a talaj­feltételek alapján és a követelmények szerint felosztják az Ultetőanyagot, és azok a szövetkezetek, amelyek ta­laja alkalmas a korai burgonya ter­mesztésére, kicserélik Ultetőanyagu­­kat. Az ültetést agrotechnikai időben, a növényápolást pedig megkülönböz­tetett gonddal végzik majd a dolgo­zók. A senicai járás ezen intézkedései minden bizonnyal meghozzák a várt eredményt. (CTK) • PERESZLÉNYI HlR A pereszlényi szövetkezetben e hó 10-én tartották az évzáró taggyűlést. Nagy volt az öröm, mert a tervezett 20 korona helyett a munkaegység értéke 21 koronára növekedett. Vol­tak olyan szövetkezeti dolgozók, akik 10—13 000 korona osztalékot kaptak. Az évzáró taggyűlést ízes vacsora után reggelig tartó mulatság kö­vette. Agárdi János (Pereszlény) amikor bevezetik pl. a csővezeték rendszerű fejést, a ketreces barom­fitenyésztést, vagy az istálló hőmér­sékletének és szellőztetésének önmű­ködő szabályozását. Ezek a részleges automatizálást jelentő technikai ill. technológiai intézkedések csak a legutóbbi időben jutnak érvényre, habár az automati­zálás számára éppen az állattenyész­tés nyújtja a legjobb lehetőségeket. Feladatunk tehát, hogy ezeket a le­hetőségeket minél teljesebben ki­használjuk. A növénytermelésből és az állat­­tenyésztésből vett és felsorolt példák mutatják, hogy a mezőgazdaságban is bonyolult szerkezetű gépek veszik át az emberi munkát (főleg a nehéz munkát), amelyek kihasználására szakképzett dolgozókra van szükség. Mert minél jobban fejlődik mező­­gazdaságunkban a gépesítés, annál több gépészmérnököt és technikust kell alkalmaznunk, s természetesen a mezőgazdasági mérnökök és álta­lában a mezőgazdasági szakemberek sem hiányozhatnak. A szakemberkér­dés az automatizálás egyik követ­kezménye. Ezen a téren igen nagy feladat áll előttünk. Az automatizálás legfőbb követ­kezményét illetően megjegyezzük, hogy ennek bevezetésével egyes ipar­ágakban a munka termelékenysége tízszeresére, százszorosára, sőt néha 300 szorosára (!) is emelkedett. Ezért pártunk célkitűzésében, hogy 1970-ig elérjük mezőgazdaságunkban az ipar színvonalát, fontos helyet foglal el az automatizálás, mert csak ezzel tudjuk 1970-ig elérni a munka­termelékenység tervezett 60-70 %-os emelkedését 1960-hoz viszonyítva. A szocialista automatizálás további következményei, hogy teljesen meg­szűnik a nehéz emberi munka, a munkaidő lényegesen csökken, a munkakörülmények pedig nagyban megjavulnak. így kiegyenlítődik a város és a falu közti különbség, első­sorban a falu és a mezőgazdasági dolgozók kulturális színvonalának felemelésével. Mészáros György MHOCUDASÁGÁBÖt A budapesti őszi mezőgazdasági kiállítás előkészületei A mezőgazdasági kiállítások hagyo­mányos területén, a budapesti Alber­­tirsai úton csendesek, néptelenek azok a pavilonok, terek, ahol több mint három évvel ezelőtt két héten át emberek tízezrei csodálták a leg­modernebb gépeket, a magyar föld legszebb terméseit, a legkiválóbb ál­latokat, egy-egy állami gazdaság, ter­melőszövetkezet életének, munkájá­nak idevarázsolt mását. A nagy csend nem téveszt meg senkit, hiszen az irodákban most is szorgos munka fo­lyik, ami érthető, hiszen idén, szep­tember 1. és 23-a között ismét moz­galmas lesz e terület. Itt rendezik meg a 64. magyar mezőgazdasági ki­állítást. A kiállításra készülő gazda­ságokban is folynak már az előkészü­letek: befejeződött a jelentkezés, vá­logatják a bemutatóra szánt állato­kat. MILYEN LESZ AZ IDEI KIÁLLÍTÁS? Hasonló a korábbihoz, mégis más, hiszen a legutolsó kiállítás óta be­fejeződött a termelőszövetkezetek szervezése, s a mostani országos nagy bemutató ezek megszilárdítását, belterjes irányú fejlődését, a legjobb tapasztalatok elterjesztését hivatott előmozdítani, változatos módszerek­kel, kiállított anyagok művészi elren­dezésével, kellemes körülmények kö­zött. Lényeges változás egyebek között a korábbiakhoz képest, hogy a kor­szerű nagyüzemi szemlélet kialakítása és fejlesztése érdekében önálló pa­vilonban mutatják be a legfontosabb termelési ágak közötti összefüggése­ket, az üzemszervezési módokat, az állami gazdaságok és termelőszövet­kezetek legjobban bevált tapasztala­tait. Az NDK mező­gazdasági dolgozói a téli hónapokat szákképzettségük fejlesztésére hasz­nálják fel. A meis­seni kerület mező­­gazdasági szakisko­la vizsgáira jelen­leg 29 szövetkezeti dolgozó készül. A kétéves tanfolyam előadásait csak a téli hónapokban tartják. Képünkön a meisseni szak­iskola tanára Götze egyetemi docens egy fejőgép szer­kezetéről beszél hallgatóinak. (Foto: CTK) A magyar gépeket idén csoporto­sítva állítják ki: külön a traktorokat, a talajművelő és tereprendezö gépe­ket, a gabona- és a kukoricatermesz­tés, a magtisztítás, a zöldségtermesz­tés és öntözés, a szőlőtermesztés és feldolgozás, a szállítás gépeit együt­tesen ismerhetik meg majd a láto­gatók. Számos nemzetközi bemutató is lesz az idei kiállításon. A szocialista országok gépeit közös területen, a főtéren láthatják együtt a látogatók s Budapest közelében megrendezik a gépek teljesítményversenyét, vala­mint a nemzetközi szántóversenyt is. Nemzetközi kemizáiási bemutató is lesz, ahol szocialista országok eddig elért ilyenirányú eredményeit és a nemzetközi együttműködés távlatait láthatják majd a vendégek. Az idei mezőgazdasági kiállítás ke­retében rendezik meg a harmadik nemzetközi borversenyt, amely egyre nagyobb érdeklődést kelt a szőlőter­melő országok termelői, vállalatai, szakemberei között, s amelyen be­cses díjakat ítélnek oda idén is a legjobb borokkal rendelkezőknek. A hatvannegyedik mezőgazdasági kiállításon külön pavilonokban kapnak helyet az üzemszervezés, az újítások és találmányok, a kertészet, az állat­­tenyésztés és takarmányozás, a mező­­gazdasági építészet, a munkavédelem témái, amelyeket szabadtéri bemuta­tók is kiegészítenek majd. Bemutat­ják például a termőíves, orsós műve­lésű nagyüzemi gyümölcsösök tele­pítésének módjait, a faiskolák mun­káját, a talajerőgazdálkodás és ta­lajvédelem, az öntözés legjobb mód­szereit, eszközeit. önálló kiállítóként szerepel a Ne­hézipari-, a Kohó- és gépipari-, az Élelmezésügyi-, a Könnyű- és Egész­ségügyi Minisztérium, a Szövetkeze­tek Országos Szövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, és a mező­­gazdasági szakvállalatok. A kiállításra számos országból ér­keztek jelentkezések, s több mint 700 áijami gazdaság, illetve termelőszö­vetkezet jelezte, hogy részt akar venni terményeivel, állataival. A mezőgazdasági kiállítás rendezői a látogatók elhelyezéséről, ellátásá­ról, szórakoztatásáról e jó szokásuk­hoz híven idén is gondoskodnak, s ezért bizonyosra vehető, »hogy a kül­földi és a magyar vendégek, akik idén ősszel meglátogatják a buda­pesti mezőgazdasági kiállítást, s ter­mészetesen a magyar fővárost, sok tapasztalattal, maradandó szép em­lékkel gazdagodva térnek majd haza. Gonda Irén, Budapest Az önköltségek megállapításának A mezőgazdasági termelés gyorsütemű fellendítése megköveteli, hogy a szocialista mezőgazdasági üzemek­ben minden rendelkezésre álló eszközt felhasználjunk a termelés intenzitásának és a munka termelékenysé­gének fokozására. A munka termelékenységét az üze­mekben lényegében az önköltségek szabják meg. Egy mezőgazdasági üzem gazdálkodásának értékelésében nem elegendő az egy hektáron elért termelési eredmény, vagy egy állandó dolgozó teljesítményének megítélése. Fel kell tennünk azt a kérdést is, milyen költségekkel járt a kérdéses teljesítmény. Természetesen a termelés hektáronkénti átlagos költségei. emelkedhetnek és na­gyobbak is lesznek, hiszen pl. a talajjavítási beruhá­zások, a műtrágya mennyiségének stb., sokba kerülnek majd. Arról van szó azonban, hogy megfelelő legyen az arány a termelés növekedése és a termelési költségek között. E két mutatónak helytelen megítélése gyakran rossz irányban befolyásolja azokat a fontos következtetése­ket és intézkedéseket, amelyek szükségesek az irányí­tásban és a termelés szervezésében. A szövetkezet vagy az állami gazdaság néha kimutatja ugyan termelésének gyors fellendülését hektáronként és egy dolgozója mun­kája alapján, ezt azonban az összes költségek még gyorsabb növekedése árán éri el, aminek következtében az egyes termékek önköltségei is emelkednek. Ez az irányzat aztán következményeiben a tiszta jövedelem csökkenését vonná maga után abban a jövedelemrész­ben is, amely már a társadalmat Illeti meg és forrását képezi a lakosság életszínvonala emelkedésének. Hasonlóképpen arra is gondolnunk kell, hogy az ön­költségek csökkentésére Irányuló minden igyekezet sincs hasznára társadalmunknak a termelés fokozása nélkül és azonos következményekkel jár, mint az előző esetben. Ha tehát a mezőgazdasági termelés szükséges és gyors fellendítését hangsúlyozzuk, ez azt jelenti, hogy ennek a folyamatnak mind a termelési intenzitás növelése, (melynek alapvető mértéke a nyerstermelés fokozása hektáronként), mind a munkatermelékenység fokozása által kell létrejönnie, az egy termékre eső önköltségek csökkenése mellett. A három tényező csak összeségében, egységben képzelhető el és egyik sem emelkedhet túl a másik kettőn. Ez az általános elv ne maradjon száraz elmélet. Ob­jektív törvényszerűségének érvényre juttatásával ér­hetjük csak el, hogy mezőgazdaságunk azonos szintre jusson ipari termelésünkkel. Az önköltségek megallapitasa a legjoDD ut a tartalékok feltárásához A termelés intenzitásának, a munkatermelékenység növelésének, valamint az önköltségek csökkentésének fontos tartalékai fellelhetők az egységes földműves­szövetkezetekben is. Erre elegendő példát szolgáltatnak a legjobb szövetkezeteink tapaáztalatai, amelyek a nagy­üzemi munkatervezés és a jutalmazás bevezetésével, a modern technika és technológia érvényesítésével év­ről évre nagy összegeket takarítanak meg növényter­mesztésünk és állattenyésztésünk kiadásaiban. A tartalékokat azonban fel kel! fedeznünk. Az önkölt­ségek kiszámítása a szövetkezet konkrét adottságai keretében, a kiadások alapos elemzése és tervezése lehetővé teszi megtalálni a helyes utat a termékek elő­állítási költségének csökkentésére, valamint a termelés intenzitásának s a munka termelékenységének fokozá­sára. Az önköltségek gazdaságos kiaknázása hasznot hajt a szövetkezeteknek, de az egész társadalomnak is. Az egységes beszerzési árak mellett az önköltségek csök­kenése — a termelés tervezett növelését szem előtt tartva — a tiszta jövedelem emelkedését, a szövetkezeti vagyon és a tagok jólétének szilárdulását vonja maga után. Ha például a szövetkezet piaci árutermelését 8 százalékkal fokozza az összes költségeknek csak 4 szá­zalékos növelésével, akkor 4000 koronás hektáronkénti termelésnél, 3000 koronát kitevő összköltségek mellett, tiszta jövedelmének 200 koronás, azaz 20 °/o-os növe­lését érné el. A nyereségből pedig a szövetkezet feltöltheti az alapokat és megjutalmazhatja a tagokat is. Társadalmi szempontokból pedig a szövetkezeti ön­költségek jó kiaknázása azért bír nagy jelentőséggel, mivel azok tartós csökkenésével a beszerzési árak is joggal leszállíthatok anélkül, hogy a szövetkezetek pénzügyi egyensúlya kárt szenvedne. így például az önköltségeknek 1965-ig tervezett 11 %-os leszállításá­val a beszerzési árak minden százaléknyi csökkentése 210 millió koronát jelent a köz javára. Az önköltségek megállapítása Az önköltségek ellenőrzésének legfontosabb követel­ménye minden tehertétel pontos megállapítása és éllan-1962. február 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom