Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)
1961-08-27 / 69. szám
A Szovjetunió kormányjegyzékének kivonata az USA kormányához Véget kell vetni a provokációknak i SZ07JírjVlQ' MEZŐGAZDÁSZ GI- tSBMEtföÄKEiC RÖVSttDiSE (1913 • V» %) A Nyugát-Berlin-i légiutak nem szolgálhatják a revansisták céljait. A szovjet kormány tiltakozott USA, Anglia és Franciaország kormányánál az ellen, hogy a nyugatnémet militarizmus, revansista, felforgató céljaira használja fel a Nyugat-Berlinbe vezető légiutakat. A szovjet jegyzék Iévedtek azok, akik azt hitték, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormányának jogos intézkedései feszültséget váltatnak ki a nemzetközi helyzetben. A berlini kérdés körül kialakult nyugati sajtóvitáknál viiágosan megfigyelhető az a két irányzat, amely minden esetben hatással van a nyugati állásfoglalásokra. Berlin körül tovább folyik a háborús hisztériakeltés, ehhez tartozik többi között Johnson amerikai alelnök provokatív hangú beszéde és nyugatberlini látogatása, az amerikai sajtó, a rádió- és televízió kirohanásai az NDK kormányának jogos Intézkedései ellen, valamint Adenauer kancellár hét elejei nyugat-berlini provokatív jellegű látogatása. A másik oldalon ugyanakkor egyre erőteljesebben hangzik fel a tárgyalások követelése, olyannyira, hogy legutóbbi televízióbeszédében Rusk amerikai külügyminiszter is kénytelen volt a berlini kérdés rendezésével kapcsolatban a hangsúlyt a tárgyalásos megoldásra helyezni. De talán még jellemzőbb, hogy észrevehetően megváltozott a nyugatnémet sajtó hangja. Amíg egy héttel ezelőtt a nyugat-német lapok szinte egyöntetűen az „ellenrendszabályok" szólamait hangoztatták, addig ma már megszaporodtak azok a jelentések, amelyek a Kelet és Nyugat közötti tárgyalások hamaros megkezdését jósolják. Jellemző erre a hamburgi Die Welt kommentárja, amelyben arról ír, hogy Adenauer és Jonhson amerikai alelnök megbeszélésének legfontosabb eredménye az volt, hogy a nyugati hatalmak készek tárgyalásokba bocsátkozni a Szovjetunióval a berlini kérdés kielégítő megoldásáról. Bonnban arra számítanak, hogy a nyugati hatalmak röviddel a szeptember közepén tartandó nyugat-német parlamenti választások után tárgyalási javaslatot terjesztenek majd a Szovjetunió elé. Amíg a világ közvéleményének figyelmét változatlanul a német kérdés fejleményei kötik le, nem kisebb elemzést érdemelnek a CENTO leleplezd atombomba-tervei sem, amelyekkel a világsajtó hasábjain behatóan foglalkoznak. A Krasznaja Zvezda című szovjet lap többi között megállapítja, hogy a CENTO hitszegő támadásra készül a Szovjetunió és a semleges országok ellen. Az ugyancsak szovjet Trud című lap rámutat, hogy a világközvéleményt megdöbbentették a TASZSZ nyilatkozatában nyilvánosságra hozott dokumentumok. A pakisztáni sajtó külön cikkekben foglalkozott a nyilatkozatnak annak a részével, amely rámutat, hogy Irán és Pakisztán területének egy részét — a leleplezett tervek szerint — elpusztítják és ezekben az országokban embermilliókat semmisítenek meg az atomfegyverrel. A londoni lapok közül a Sunday Telegraph elismeri az agresszív tervek létezését, ugyanakkor azon sajnálkozik, hogy e tervek leleplezése meggyengíti a nyugati hatalmak pozícióját a semleges országban. A francia-tunéziai viszály újból a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. A hét elején több ország kérésére összeült az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendkívüli közgyűlése, hogy megvizsgálja a tunéziai helyzet alakulását. Tunézia képviselője több mint egy órás beszédet mondott. Megbélyegezte Franciaország agreszszlóját, s több olyan kérdést vetett fel, amelyek a későbbi vita során a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb problémáit fogják a küldöttek elé állítani. Ezek közé tartozik például a külföldi támaszpontok felszámolásának kérdése, az algériai probléma és általában az egész gyarmatosítás kérdése. A tunéziai küldött végül kijelentette: Országa népe nem tűri tovább a francia csapatok jelenlétét. Megjegyezte, hogy kormánya kész tárgyalásokat folytatni a francia kormánynyal a két országot érintő gazdasági és politikai kérdések rendezéséről, de ehhez mindenekelőtt szükséges, hogy a francia csapatok minél előbb kivonuljanak Tunézia területéről. megállapítja, hogy a nyugati hatalmak durván megszegték 1945. évi egyezményt, amely a három nyugati hatalom katonai helyőrségeinek ellátására, nem pedig a nyugat-német militarizmus fölforgató revansista céljaira szabta meg ideiglenesen a légiutakat. A jegyzék hangsúlyozza, hogy az NSZK bizonyos köreinek provokatív tevékenysége N^ugat-Berlinben jelentősen fokozódott és olyan arányokat ölt, hogy veszélyezteti a világ békéjét és nyugalmát. Az NSZK kormányának és szövetsége parlamentjének hivatalos képviselői légiutakon érkeznek Nyugat- Berlinbe és egyenesen a repülőtérről demonstratív „felügyelő“ utat tesznek a városban, s kihívójeliegű, ellenséges hangú beszédeket mondanak az NDK és a Szovjetunió ellen. A jegyzék megállapítja, hogy az NSZK kormánykörének fokozódó nyugat-berlini szemfényvesztő üzelmei arra vallanak, hogy szándékosan ki akarják élezni a helyzetét, hogy bonyodalmakat és viszályt idézzenek elő és megkíséreljenek összecsapást kirobbantani a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között, ami kedvezné a nyugatnémet militaristáknak és révansistáknak. A Szovjetunió kormánya követeli, hogy az USA kormánya tegyen azonnal lépéseket a NSZK törvénytelen provokatív tevékenységének beszüntetésére Nyugat-Berlinbén, hangzik a jegyzék zárőrészébén. A rend és a béke érdekében Berlinből jelenti a CTK: Az ADN I hírügynökség jelentése szerint a nyu! gat-berlini körök és főként Willy j Brandt nyugat-berlini főpolgármester j kezdeményezésére az utóbbi napokban Berlin, az NDK fővárosa polgárai I és intézményei ellen folytatott pro- i vokációk után a Német Demokratikus j Köztársaság belügyminisztere augusztus 22-én újabb intézkedéseket foganatosított a köztársaság védelmére. Az egyik hirdetmény figyelmezteti Berlin és Nvugat-Berlin minden lakosát, hogy saját biztonsága érdekében egyik oldalon se közelítse meg száz méternél kisebb távolságra a határt. Egy további intézkedés szerint a nyugat-berlini polgárok az NŐK fővárosába csupán tartózkodási engedély alapján léphetnek. Ezeket áz engedélyeket az NDK utazási irodájának két nyugat-berlini fiókosztálya adja ki. A belügyminisztérium által kiadott rendelkezések a békeszérzÓdéS megkötéséig maradnak érvényben. A mezőgazdasági termelés színvonalának az ipari termelés színvonalára történő felemelése a kommunizmus felépítésének egyik elengedhetetlen követelménye. (Az SZKP programtervezetéből) A „FÜHRER“ nyomdokaiban Hitler szószólói és a mai nyugatnémet fasiszták között semmi különbség sincs, de annál több a hasonlatosság. Az első és a második világháború kirobbantóiból, majd legyőzőtteiból fennmaradt régi, valamint újfasisztákká kiképzett revansiszták most harmadszor is háborúra készülődnek. Kegyetlen bosszút forralnak azok ellen, akik tengernyi véráldozat árán megérdemelt csapást mértek megtébolyodott hadukra. Nyugat-Német Országban a politikai fejlődés ma a Hitler uralomrajutása utáni helyzetre emlékeztet. Az „aggastyán vezér“ Adenauer vezetésével Hitler gyilkos tábornokai és tisztjei díszelegnek az egyre támadóbb jellegű Bundeswehr vezető posztjaiban. Egymást követik a tüntető tö-Hitler 1945. április 30-án nyomorult patkány módjára pusztult el az égő Reichstag kazamataioan. ue a najnaménti események éberségre intőnek bennünket. Ahogy a mesebeli százfejü vidrának minden levágott feje helyett kettő nőtt ki, úgy nőnék ki gomba módra határaink tőszomszédságában a revansiszta hitlerulódok, akiknek az inkvizíció korabeli jezsuitákhoz hasonlóan jelszavuk sem változott: a cél szentesíti az eszköztl Adenauer öreg nápjaira „lovaggá" tüntette ki magát. Az llQÓ-bén alapított német lovagrend tagja tett, amelyet II. Endre 1211-ben .a Brassó környéki Barca- Ságnak adományozott, de egyre arcátlanabb területi követeléseik folytán 14 év után kénytelen volt őket kiűzni Erdélyből... (K. E.) • Adenauer újra gazdasági megtorlásokkal fenyegetőzik. A kancellár Nyugat-Berlinben tett provokatív látogatása alkalmával mondott beszédében az NDK-val szemben „nagyobb nyomás“ kifejtését kérte. Adenauer felszólította a nyugati hatalmakat, hogy fejtsenek ki gazdasági nyomást az NDK kormányára. • Olienhauer Adenauer lemondását követeli. Erich Ollelnhauer, Németország Szociáldemokrata Pártjának elnöke hannoveri választási beszédében azt javasolta a Kereszténydemokrata Onióhak, hogy mondassa le Adenauer bonni kancellárt. Kijelentette: az a férfi, aki Berlin kettéosztása után olyan szégyenteljes csalódást okozott, nem való a szövetségi kormány élére. • Fasiszta terror Spanyolországban. A fasiszta hatóságok Spanyolországban kegyetlenül elnyomják a rendszer ellen legcsekélyebb megnyilvánulást is. Az egyik nyugat-német tájékoztató Iroda jelentése szerint az elmúlt hónapban több száz embert vetettek börtönbe, közülük sokat a Madrid környéki haláltáborokba harcoltak. • A műszereket szállító első amerikai űrhajó kudarca. A nyugati hírügynökségek jelentései szerint az USA-ban szerdán űrhajót lőifkk fel. Az űrhajó utast nem vitt magával, csupán készülékeket a világűr kutatására. Két órával a kísérlet után az amerikái világürkuttatási hivatal képviselői csalódásuknak adtak kifejezést. A Ranger I. kabinja ugyanis nem vált el a rakéta második lépcsőjéről és ezért nem érhette el az előre meghatározott pályát. Latin-Amerika gazdaságpolitikai problémái Az amerikai földrész 20 államát, Közép- és Dél-Amerlkát, valamint a Karib- tenger terület környékén levő szigeteket közös néven Latin-Amerlkának hívjuk. E földrajzi fogalomnak történelmi eredete van: a 16. és a 17. századból származik, amikor ezt a területet spanyol és portugál gyarmatosítók foglalták el. iMi az oka annak, hogy a latinamerikai országokról szólva ' mindig találunk egy közös nevezőt, amely ezeket az országokat valamilyen téren jellemzi? Mindenekelőtt a nemzeti felszabadító harcot kell megemlítenünk, amely a különböző történelmi feltételek kapcsán összeköti ezeknek az országoknak széles néptömegeit. A nemzeti felszabadító harc azonban leginkább a gazdasági függetlenségért folytatott harc egységes elvében valósul meg, ami kétségtelenül ezeknek az államoknak szabad nemzeti fejlődését szabja meg. Az erősebb előretörése Az amerikai imperializmus előretöréséről, amelynek során Latin-Amerika kevésbé fejlett országait gazdaságilag és politikailag függővé tette, ezek az adatok tanúskodnak: az USA a latin-amerikai országokban történő tőkekivitel legnagyobb megtestesítője. Ezekkel az országokkal a külföldi összberuházásnak 80 %-át és a külkereskedelmi forgalomnak 50 °/o-át bonyolítja le. Például Latin-Amerikából az USA-ba behozott minium 97 százaléka, a vörös réznek 70 %-a, az ólom 50 %-a, a vasérc 47 °/o-a és a kőolaj 83 °/o-a bizonyítja, hogy menynyire aláása ezeknek az országoknak gazdasági fejlődését. Tehát a jól ismert imperialista gazdaságpolitika: olcsó nyersanyagszerzés, s a kizsákmányolt munkással előállított készárú busás áron való értékesítése. A latin-amerikai országokban a mezőgazdaságban is az Imperialista érdekek kerekedtek felül az ún. monokulturális termeléssel. Vagyis az amerikaí farmerek érdekéi szabták meg ezeknek az országoknak mezőgazdasági helyzetét is. A nemzeti felszabadító harcnak természetesen nincsenek mindenütt egyforma jellemvonásai. Eddig három államban folyt a harc szemtől szembe a nyílt véres diktatúrával (a Dominikai köztársaságban, Nicaraguában és Paraguayban). További 16 országban ez a harc a polgári demokratikus rendszer különböző formáin bontakozott ki. Eddig csakis egy latin-amerikai országban bontakozott ki egy széles, imperialistaellenes forradalom, amely minden hatalmától megfosztotta a kizsákmányoló osztályt. Kuba példát mutat Az említett ország, a Kubai Köztársaság, amely ma világító fáklyaként halad előre a szocializmus felé példát mutatva a többi latin-amerikai országnak is. Kubában a forradalmi láng felcsapodása nem véletlenül történt. Ez az ország ugyanis a latinamerikai országokban elterjedt amerikai gyarmatosítás legelrettentöbb következményeit viselte. Az USA csak az 1959-es évben több mint 1 milliárd dolárt fektetett be az imperialista monopóliumok továbbterjeszkedése céljából. Ez az összeg volt a külföldi beruházásoknak egy főre eső legmagasabb befektetése, amelyet valaha a világon elértek. A külföldi monopóliumok uralkodása Kubában bomlasztó és ellenséges jelleget öltött, teljesen kiszolgáltatta az ország gazdasági helyzetét a külföldi tókének. Jellemző például a mezőgazdaság helyzete, ' amely majdnem teljesen monokulturális jelleget öltött, vagyis csak az imperialisták érdekeinek megfelelő terményeket termelt. Ezáltal évente körülbelül 200 millió dolárt emésztett fel a lakosság élelmiszerszükségletét biztosító külföldi felvásárlás, amelyet ugyancsak az amerikai farmerek szolgáltattak. Kubában ugyanis a termőföfd legnagyobb részét kizárólag cukornádültetvényekké változtatták át. Az amerikai gazdasági helyzet bénító jellege, a munkanélküliség Kubában is elterjedt. A forradalom előtt közel félmillió kubai munkanélküli volt. A falusi parasztság kíméletlen kizsákmányolásban részesült. Az amerikai monopóliumok, amelyek kezükben tartották a kubai földterület döntő részét, hallani sem akartak földreformról. Éppen ezért a forradalmi kubai kormány első intézkedé-Iráni helyzetkép Irán, ez az Arab-tenger, a Perzsaöböl és a Kaspi-tenger között másfélmillió négyzetkilométeren elterülő, több mint 20 millió lakosú állam egyike a világ legrosszabb gazdasági helyzetben levő országainak. A mezőgazdaságban uralkodó hűbéri viszonyok, a külföldi monopoltőkétől való függőség, a fegyverkezés és a féktelen korrupció tették és teszik azzá. Az ország erősen mezőgazdasági jellegű; a nemzeti jövedelem 80 %-át a mezőgazdaság biztosítja. Az egész művelés alatt álló földterületnek mindössze 15 %-a van a parasztság kezén, 85 %-a a földesuraké. A parasztok 60 %-ának egyáltalán nincs földje. A földbirtokosok és a parasztok közötti viszony uralkodó formája a bérlet, vagyis: a tulajdonos bérbe adja a földet, az öntözéshez nélkülözhetetlen vizet, sőt gyakran az állatokat és a vetőmagot is. A termés négyötöde a földesúré, s csak egyötöde marad a földet véres verejtékével megművelő parasztnak. Am Iránban nemcsak a mezőgazdasági problémák állnak előtérben, nemcsak a parasztság nyomorog és elégedetlen. Hasonló a munkásság helyzete is. A munkatörvény ugyan nyolcórás munkaidőt ír elő, mindez azonban csak névleges. A munkások 10 — 12 órás napi munkaidejének átlagbére a törvényesen megállapított létminimumnak is csak a fele. Az országban az egy főre jutó átlagjövedelem becslések szerint évi 120 dollár. S ha mindehhez még hozzátesszük, hogy a lakosság 80 %-a írástudatlan, akkor nagy vonalakban hű képet festettünk az 1000 nagybirtokos család uralma alatt levő országról. A tömegnyomor egyik alapvető oka, a gazdasági helyzet rákfenéje: a gazdasági és politikai függőség az Amerikai Egyesült Államoktól, és az ebből következő fegyverkezés. Az ország egyre inkább belegabalyodik az irániamerikai katonai szerződésekből folyó kötelezettségek béklyójába. Az USA támaszponttá építette ki az országot, ahol állandóan nagy létszámú amerikai katonai misszió tartózkodik. Az ország erejét sokszorosan meghaladó fegyverkezés a nemzeti jövedelem több mint kétharmadát emészti fel évente. Ez nyeli el az ország legértékesebb természeti kincse, az olaj kiviteléből származó bevételek túlnyomó részét. Hiába igyekeznek az ország uralkodó körei látszatintézkedésekkel csillapítani a népi tömegmozgalmakat és megszilárdítani lábuk alatt a talajt. Semmilyen mesterkedéssel nem tudják azonban megakadályozni azoknak az alapvető változásoknak bekövetkeztét, amelyeket az iráni nép követel, és amelyekért elkeseredetten harcol. (K. J.) sei közé tartozott a földreform végrehajtása. Az „United Fruit“ szerepe Kubában győzött a forradalom és megkezdődött az ország demokratikus alapokon történő felépítése. De Latin-Amerika többi országaiban is elkerülhetetlen ez a fejlődés. Hiszen a legtöbb latin-amerikai országban változatlanul az amerikai monopoltőke uralkodik. Például az „United Fruit“ amerikai társulatnak a középamerikai köztársaságokban több mint 1,5 millió hektár földje van. Chilében például a földterület 75 %-át 400 hektáron felüli földterülettel rendelkező nagybirtokosok tartják kezükben: jóllehet a mai brazil kormány nagyarányú földreformot helyezett kilátásba. Összegezve: a felhozott példák világosan bizonyítják, hogy a latinamerikai államok gazdasági elmaradottsága legyőzésének és gazdasági függetlensége elérésének elengedhetetlen feltétele a mezőgazdasági termelés átalakulása. Itt pedig leginkább a földreform a leggyorsabb megoldásra váró probléma. A forradalmi Kubai Köztársaság példája bebizonyította, hogy Latin- Amerikában a nemzeti felszabadító harcnak közös nevezője van: mielőbb megszabadulni az amerikai imperializmus béklyójától, amely évszázadokon keresztül kizsákmányolta őket. Az imperialista körök mindent megtesznek, hogy megakadályozzák ezt az elkerülhetetlen folyamatot. A történelem órája azonban ütött az imperializmus felett. Latin-Amerika országai előbb vagy utóbb rátérnek az önálló, nemzeti függetlenség útjára, amely gazdasági, politikai és erkölcsi életük'demokratikus fejlődését hozza magával. h. K. meggyűlések, és újból harsogják a Drang nach Osten jelszót.