Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-07-23 / 59. szám

i Tlyen aratás még nem volt - ezt A- mondja a ma embere, ha a Csal­lóközt járja. Számára is öröm ugyan, hogy a dunaszerdahelyi járás 26 ezer hektár gabonájából már csak itt-ott akad valamicske a tarlón, bár ezt egy kissé természetesnek is tartja. Per­sze az idősebb nemzedék képviselői közül olyanok is szép számban akad­nak, akik hitetlenkedve csóválgatják a fejüket, mondván: — Hát lehetsé­ges ez, hogy július derekán nem rin­gatja meleg szellő a kövér kalászokat s nem sorakoznak a keresztek a tar­lón? Vagy aratás-e az egyáltalán, amikor az ember — a nem beavatott — még alig vesz tudomást a gabona­betakarítás megkezdéséről, mindjárt arról kel! értesülnie, hogy már az utolsó kalászok hajták fejüket a ka­sza alá? A tények válaszolnak — igenis le-tumiiiimiii Aratás és felvásárlás -egyidejű feladat (Befejezés az 1. oldalról.) ti kötelesség teljesítése után első­sorban is biztosítani kell a megfelelő alapokat — tehát a takarmányt és a vetőmagot, és csak a felmaradó gabonamennyiség osztható el munka­egységekre. Ezen a téren is találkozunk speku­lációs kísérletekkel. Az egyik csalló­közi szövetkezetben például a mun­kaegységre megszabott gabona meny­­nyisége 16 vagont tett ki. Ugyan­akkor a szövetkezeti tagok teljes kenyérszükségletének kielégítésére 12 vagon bőven számítva is elegendő. Ezt figyelembevéve maradna a szö­vetkezet takarmányalapjára további 4 vagon gabona. Ám a szövetkezet vezetősége ezt a mennyiséget a leg­jobban dolgozó tagok közt prémium­ként szándékozik szétosztani. Íme, az érdekeltség elvének érvényesülése olyan formában, ahogy azt nem sze­retnénk! Nem szükséges magyarázni, 4 vagon takarmány mekkora hasznot hozna a szövetkezetnek, amiből a tagok ugyancsak érdemük, teljesít­ményük, az elért eredmények szerint részesülnének. Lám, tennivaló akad bőven. A nem­zeti bizottságok és a pártszervezetek feladata, hogy következetesen harcol­janak a nem kívánatos, társadalmunk érdekeit megkárosító jelenségek el­len. Nagy mértékben rajtuk és szer­vezőmunkájukon múlik, sikerül-e a nagy feladat, a mezőgazdaság ötéves tervének négy év alatti teljesítése. hetséges, igenis aratás ez, mégpedig a javából. Mert megmásíthatatlan tény, hogy amíg az országban néhány százezer hektár gabona még lábon áll, amíg a gömöri dombokon vagy a kelet-szlovákiai síkságon a keresz­tek tízezrei várnak a cséplőgépre, a dunaszerdahelyi járásban lényegében már befejeződött a gabonabetakarí­tás, az aratással egyidőben magtár­ba került a gazdag termés. Tény, hogy ez a járás az országban elsőnek- méghozzá már az elmúlt vasárnap — teljesítette hazafias kötelességét a szerződéses gabonaeladásban. Nem annyira a kíváncsiság, mint inkább a tanulságszerzés teszi jogos­sá a kérdést: — tulajdonképpen mi­ben gyökeredzik a kiváló siker? Rosszmájúsággal valaki talán le­­egyeszerűsíthetné a választ, hogy egyszerűen a járás déli fekvésében, éghajlati viszonyában. Tagadhatatlan, hogy ebben is van részigazáág. De a teljes igazság bűnös adósai marad­nánk, ha ennyivel beérnénk, ha to­vább nem keresnénk a siker okát. Mert ha ez lenne a főok, akkor a komáromi, érsekújvári és a galántai járás is hasonló sikerekkel dicseked­hetne. Az országjáró ember szemében ott kezdődik a siker gyökerének kuta­tása, hogy amíg a múlt években Bra­­tislavától Komáromig legalább ötven helyen kerülte ki az országúton szá­radó gabonát, most nyugodtan kocsi­­kázhatott végig a betonúton. Hogy miért nem szárították a csallóköziek az idén a gabonát kilométer hosszú­ságokban szétteregetve az utakon, arra a többmenetes aratás már meg­adta a választ. Megszáradt a szem a rendre vágott gabonában már a tarlón, mire a kombájn felszedte és kicsépelte, mehetett a raktárba. Annak ellenére, hogy a két- és hárommene­tesen betakarított gabonát legtöbb esetbeh a teljes érés előtt már 3 — 4 nappal rendre vágták. Nos ha pedig a többmenetes ara­tást 3 — 4 nappal hamarabb kezdhet­ték, akkor könnyű kiszámítani, hogy legalább annyival korábban be is fe­jezhették a gabonabetakarítását. Ám a földműves ember nagyon jól tudja, hogy a valóságban itt nem csupán 3-4 napot nyertek a járás mezőgaz­dasági üzemei, hanem sokkal többet, hiszen a későbbi aratás, a ledőlt és' vihartól összekavart gabonában már jóval lassúbb ütemű, mint kezdetben. Amikor tehát örömmel könyveljük el, hogy a járás gabonaterületének 60 százalékáról két- és hárommenetesen takarították be a termést (a többi­nek túlnyomó részét lábról aratták a kombájnok s csak keveset arattak a kévekötőgépek), akkor a siker egyik fő okának már meg is határoz­tuk: az új technológiát. Ezt kiegé­szíthetjük azzal, hogy az idei ara­tásban a dunaszerdahelyi járásban valóban a gépeké volt a döntő szó, a gépek jelentettek tehát a legtöbbet a sikeres gabonabetakarításban. A gépeken persze emberek dolgoz­tak. S ha jól, a legideálisabbra ter­vezettnél is jobban, akkor a siker hátterében mindennél magasabbra emelkedik az ember, aki alapos fel­készüléssel és szinte hibátlan munka­­szervezéssel biztosította, hogy az ara­tás idején ember és gép egyaránt mindig ott álljon csatasorban, ahol a legnagyobb szükség van rá. A jó szervezésben első helyre a nemzet^ bizottságok tevékenységét kell állítanunk. A nemzeti bizottsá­gok voltak az új technológia beveze­tésének leglelkesebb szószólói. Már télen gondoltak az aratásra, amikor januártól márciusig 365 traktorost, 185 kombájnost és 388 segédkombáj­­nost képeztek ki a nagymegyeri és csallóközcsütörtöki iskolákon, akik egyúttal a legkorszerűbb módszerek­kel is megismerkedtek. Ezért van az, hogy a dunaszerdahelyi járásban az alig kéthetes aratási idény alatt is sok kombájnos ért el 100 hektáron felüli teljesítményt, sőt néhányan több mint kétszáz hektárt is arat­tak. Komoly probléma volt a gépjavítás, hiszen alkatrészekben nem bővelked­tek. Sokszor kellett a nemzeti bi­zottságoknak beavatkozni, hogy elő­teremtse a legszükségesebbeket. És a fáradhatatlan munka gyümölcsét si­ker koronázta, az aratás ideje alatt alig volt nagyobb üzemzavar. Nagy szerepet játszott a gyors ga­bonabetakarításban a szocialista munkaverseny és a prémium. A ver­senyt természetesen szervezni kellett és a járási nemzeti bizottság ebben a munkában sem volt rest. Szervez­tek, buzdítottak minden mozgósítható erőt. Nem véletlen, hogy csaknem minden faluban a tanítókat is ott ta­lálhattuk a kombájnokon, hogy a védnökségi üzemek és általában az üzemi munkások mindig készenlétben állták, hogy ott segítsenek, ahol kell. A dunaszerdahelyi járásban az idei aratás sikere a gépek, az új tech­nológia győzelmét hirdeti. Ám emel­lett egy cseppet sem halványul el az a tény, hogy a siker biztosításában a nemzeti bizottságok jól vizsgáztak. H. Gy.« Készen a cseresznyebefőtt ? Stupava. E városka neve halta i tára nem egy olvasó gondol a stu l pávái cementgyárra. No meg tér > mészetesen a konzervgyárra, mely ? ben a jóízű csemegéket készíti t télire. Kis városka, de hírneve an \ nál nagyobb. A ne- I vét, hírét ismerik > o tengeren túl és > a Távol-Keleten is. ! Hiszen konzerv- I gyártmányai ide is > ?ljutnak. Gyümölcs­­; bot, zöldségből szép ; termés ígérkezik. j így a stupavai kon­> zervgyárnak is jól ; kell készülnie a ; szezonra. De ebből ! aztán nincs hiány. I Amerre csak az ■ ember néz, minde­­; nütt lázas, serény ! munka folyik. A fe­­! bérbe öltözött asz­­'• szonyok egymás után töltik mei ; az üvegeket, barackkal, cseresz ; nyével. Zmajkovicová lezárja a teli üvegeket- Nemcsak gyümölcskonzmroet készítünk — mondja Loviska mes­ter -, hanem lecsó és gulyás ké­szítésével is foglalkozunk, úgy­szintén készítünk töltött paprikát is. Tonkovicová, Poláková ésZmaj­­koviéová éppen a kellemes illatú gulyással töltik meg az üvegeket. Naponta nem kevesebb mint 3000 üveg megy keresztül a kezükön. De nemcsak itt, a gyümölcsrész­legen is serény munka folyik. Ivá­­ková, Knizková és Lidáková a szép sárga barackot magozzák. Innen indul el a barack vándorútjára, majd aztán Rybárová Marta lezár­ja a megtelt üvegeket s innnen a Szaporodnak a teli dobozok (Kép és szöveg: Németh János) Csehszlovákia Kommunista Pártja rendszeres és nagy figyelmet szentel a marxi-lenini nemzetiségi politika érvényesítésének hazánkban. Pártunk ez irányú hosszú éves munkássága, gazdag tapasztalata, nagy figyelme és gondoskodása a nemzetiségi prob­léma iránt meghozta és meghozza a »"aga gyümölcsét. A párt sikeres harcot vívott a burzsoá nacionalizmus ellen, amely tudatosan mérgezte a légkört a szlovák népnek a cseh nép­hez és a magyar nemzetiséghez való viszonyában. Hogy pártunk követke­zetes marx-Ienini nemzetiségi politi­kát folytat, erről meggyőzően tanús­kodnak azok az eredmények, melye­ket az anyagi-, termelési, szociális, kulturális és eszmei nevelő területén értünk el. A fölszabadulás óta Szlovákia déli határvidékén számos új, korszerűen felszerelt üzem épült fel vagy bővült ki. Közéjük tartozik többek között a Komáromi Steiner Gábor hajógyár, az Érsekújvári Elektrosvit, az Apátfalusi Textilgyár, a Füleki Kovosmalt, a kékkői szénbánya, a cierná-i átrako­­dóállomás, a galántai bútorgyár, a rimaszombati konzervgyár és számos további üzem. A harmadik ötéves terv éveiben további nagy üzemek építése fejező­dik itt be vagy kezdődik meg; a salai nitrogéngyár, a szeredi nikkelkombi­nát, a párkányi vegyipari üzem, a ri­maszombati élelmiszerkombinát — s mindenekelőtt a Keletszlovákiai Vas­mű hatalmas kombinátja, amely már ma, építésének kezdetén a szlovák, cseh, magyar és ukrán munkások, mesterek és technikusok proletár testvériségének nagy műhelyévé vá­lik. Az utóbbi években páratlanul fel­lendült Szlovákiában a magyar iskola­ügy, kultúra, sajtó, az egészségügyi és szociális intézmények kiépülése is. Hazánkban több mint 83 000 tanuló látogat magyar tannyelvű általános és szakiskolákat. Csupán az 1960-as évben 28 iskola épült a magyar lakta községekben. Növekedett és növekszik a tanköny­Hazánk magyar nemzetiségű állampolgárai életének egyes kérdései vek és könyvek száma. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő ma­gyar dolgozók számára 20 folyóirat jelenik meg évi több mint 23 millió példányszámban, a Magyar Népköz­­társaságból behozott lapokon kívül. A magyar nemzetiségű állampolgá­roknak kulturális egyesületük van, — amely Dé'i-Szlovákia összes járásában tevékenykedik. Komáromban már több mint 10 éve működik a Magyar Te­rületi Színház és sikeres tevékeny­séget fejt ki a CSISZ Magyar Nép­­művészeti Együttese is. * * * Annak a kétségtelen ténynek a ki­hangsúlyozása, hogy a CSKP marxi­lenini nemzetiségi politikája helyes, természetesen nem jelenti azt, hogy már nincsenek problémák e téren, vagy hogy megelégedhetünk a mai eredményekkel, s a társadalom fej­lődésével összhangban nem kell to­vább haladnunk. Probléma még sok van, s a párt nyíltan föltárja és meg­oldja őket. A párt irányelveit szem előtt tart­va, továbbra is két nagyon fontos és egymástól elválaszthatatlanul ösz­­szefüggö feladat áll fenn: 1. Továbbra is el kell mélyíteni az egyenjogúságot és gondoskodni kell arról, hogy a magyar nemzetiségű lakosságnak hazánk valamennyi dol­gozójával együtt meg legyen a lehe­tősége alkotó erejének teljes kibon­takoztatására úgy, ahogy az a szo­cialista társadalmunk lényegéből és köztársaságunk alkotmányából követ­kezik. 2. Éppen ezzel összefüggésben s ennek alapján el kell mélyíteni és fokozni a proletár nemzetköziség és a csehszlovák szocialista hazaszeretet szellemében történő nevelést, erősí­teni kell a számunkra közös, nemze­teinket és nemzetiségeinket egybe­fűző, egymáshoz mind közelebb hozó tényezőket. A párt például a vegyes lakosú városokban és községekben kitűzte a kétnyelvűség elvét és azt kitartóan érvényesíti is az életben. Ez gyakor­latban úgy érvényesül, hogy a hiva­talos helyiségekben, a középületek­ben és a nyilvános gyűléseken folyó tárgyalásokon mindenki azon a nyel­ven fejezze ki magát, amelyen folyé­konyan beszél, s ugyanakkor meg­értse azt, amiről a tárgyalás folyik. Ez az elv egyáltalán nem ellenkezik azzal a követelménnyel és szükség­lettel, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság minden magyar nemzeti­ségű állampolgára saját érdekében megtanuljon szlovákul, illetve csehül. A kétnyelvűség alapelvének betartá­sát a vegyes lakosságú községekben és járásokban fontos politikai fel­adatnak kell tartani és a gyakorlat­ban megfelelően kell érvényesíteni. Igaz, hogy másrészt le kell küzdeni a burzsoá-romantikus csökevényeket, amelyek a nemzetiségi kérdés meg­oldását az iskolára és a nyelvre szű­kítik le. Nagy kár, hogy a magyar nemzeti­ségű dolgozók körében aránylag még mindig kevés fiatal tanúsít érdeklő­dést műszaki, természettudományi és mezőgazdasági főiskolákon való ta­nulmányok iránt, vagyis éppen azok­ban az ágazatokban, amelyek társa­dalmunk fejlődésében döntő fontos­ságúak. A magyar nemzetiségű diá­kok mindeddig nagyrészt humánus szakokra jelentkeztek, ezáltal akar­va, nem akarva saját maguk jelen­tékenyen leszűkítik tevékenységük körét. Ebből a szempontból és kizárólag ezekből az okokból hangsúlyozzuk nagy jelentőségét, sőt szükségességét annak, hogy a magyar nemzetiségű fiatalok, de a felnőttek is alaposan sajátítsák el a szlovák vagy a cseh nyelvet, hogy alaposan elsajátítsák a szakmai kifejezéseket, s így köz­életünk bármely szakaszán, államunk bármelyik helyén érvényesülhessenek és ne legyenek csupán a „saját falu­jukra“ vagy városukra, illetve Szlo­vákia déli területére utalva, A mar­­xizmus-leninizmus nemzetiségi poli­tikájának értelmében természetesen annak a hívei vagyunk, hogy az em­beri kultúra eredményeit és gyümöl­cseit mindenki anyanyelvén sajátít­hatja el a legjobban és ezért a párt és kormány biztosítja a magyar ál­talános iskolák fejlődését. Ugyanak­kor azonban meggyőződésünk, hogy a szlovák nyelv tanítása a magyar iskolákban Csehszlovákia magyar nemzetiségű állampolgárainak legsa­­játabb érdeke. És ha itt-ott valaki ezzel kapcsolatban szót ejt „elnem­­zetlenítésről", vagy „erőszakos asszi­­milálásról" stb., ez nem csupán a nemzetek fejlődése és élete legalap­vetőbb problémáinak meg nem érté­sét jelenti a szocializmusban, hanem nacionalista korlátoltságot és rossz­­indulatot is. Helyesnek és hasznosnak kell tar­tanunk egyes Déi-Szlovákia vegyes nyelvű községében a dolgozók ama elhatározását, hogy közös iskolaépü­letet, közös iskolaigazgatóságot és közös pionírszervezetet létesítenek a szlovák és magyar gyermekek szá­mára, így az iskola közös problémáit együttesen oldják meg. E kezdemé­nyezést ápolnunk, támogatnunk kell mindenütt, ahol megérettek rá a fel­tételek, és ahol a lakosság meg van győződve a kétségtelenül helyes lépés hasznosságáról. * * * Ezeket a célokat nemzeteink egy­ségének és testvériségének elmélyí­tését kell szolgálnia teljes mértékben a sajtónknak, irodalmunknak, televí­ziónknak, a színháznak és a filmek­nek, a kultúrának és a népművelő tevékenységnek, amely előtt e téren számos feladat, probléma áll. Mindenekelőtt gondoskodnunk kell arról, hogy a kulturális népművelő tevékenységet ne értelmezzék szoro­san véve csak a mozira, színházra, esztrádműsorra, népművészeti alko­tásra. Nem szabad elhanyagolni sem­mit sem, ami hasznos. De ma a leg­több figyelmet annak kell szentelni, amit röviden a „munka és az élet kultúrája“ fogalommal jelölünk meg, vagyis figyelmet kell szentelni az új technikának, technológiának, a szak­képzésnek, a kézi munka és a fárad­ságos robotolás csökkentésének, a gépesítés növelésének a mezőgazda­ságban, az automatizálásnak az ipar­ban, s mindenek felett az emberek közötti új erkölcsi kapcsolatoknak - röviden: a szocialista életmódnak, a kulturált környezetnek, a szó legszé­lesebb értelmében a munkát és a pi­henést is beleértve. E téren a sikeres munka alapvető feltétele, hogy egész népünket a pro­letár nemzetköziség, a nemzeteink egysége és testvérisége, a csehszlo­vák szocialista hazaszeretet szellemé­ben neveljük; ennek alapvető felté­tele pártunk vezető szerepének és befolyásának növelése helyi, járási, kerületi és központi viszonylatban. Annak a gyakorlatban bevált lenini elvnek kell érvényesülnie, hogy min­den öntudatos munkásnak, párttagnak és funkcionáriusnak elsősorban a sa­ját nemzetének nacionalizmusa ellen kell harcolnia és a közös osztályérde­kek és a tudományos világnézet alap­ján meg kell teremteni az egység és a közeledés feltételeit. JÄN UHER az SZLKP KB dolgozójának cikke alapján. \ Sid-ML mm jtimíun 5 1961. július 23. Jóízű cspmpjyp j. Csallóközi tanulságok dódött a stupavai konzervgyárban. Královicová, Botgárová s a többi fiatal lány fürgén rakják tele a karcsú uborkával a kék színben játszadozó üvegeket. Amint látja az ember a sok-sok csemege ké­szítését, akaratlanul is arra gon­dol, hogy milyen gondtól is sza­badulnak meg a háziasszonyok. Télben és bármikor olcsón hozzá­jutnak a gyümölcshöz. Ezen igye­keznek a stupavai konzervgyár dolgozói is. S ha majd beköszönt az ősz, illetve a tél, elfogy a gyümölcs a stupavai konzervgyárban tovább folyik a munka. Savanyított ká­posztát készítenek majd, ki tudja, hány vagonnal. S mire ide halad az idő, Zmajkovlőová versenyző kollektítája is elnyeri majd a szo­cialista munkabrigád büszke címet. gözölöbe, a raktárba, majd vala- » melyik gazdasszony éléskamrájába » kerül, hogy az ebéd mellé kerül- s jön. 2 Bár még az uborkára nincsen § szezon, de elrakása már megkez- »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom