Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-07-23 / 59. szám

Nyugati válasz jegyzék a szovjet javaslatra A szovjet emlékirat nem talált megértésre Moszkvában hivatalosan közölték, hogy a három nyugati nagyhatalom elküldte válaszát a Szovjetunió kor­mányának a német kérdéssel kapeso-Zsúfolt eseményekkel telitett kül­politikai hét van mögöttünk. Héttőn Moszkvában ismét megkezdődtek a szovjet —amerikai leszerelési megbe­szélések. Ebből az alkalomból figye­lemreméltó cikket közölt a moszkvai Pravda, amely rámutat, hogy a történelem során még soha nem volt olyan égető szükség határozott lépé­sekre az emberiség fölött lebegő há­borús veszély megszüntetése céljá­ból, mint éppen most. Nem szavakra, nem szóbeszédre, hanem gyümölcsöző együttműködésre van szükség az ál­talános és teljes leszerelésről szóló egyezmény létrehozásában. A cikkíró felteszi a kérdést: vajon megvannak-e ehhez a feltételek? Vá­laszát határozottság jellemzi: ugyan­akkor leszögezi, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak szakítania kell minden olyan próbálkozással, amely akadályokat gördít a megegyezés út­jába, S nem csak szavakban, hanem tettekkel is támogatnia kell a lésze­relés gondolatát. A leszerelési tanácskozások kap­csán az angol sajtó az atomfegyver kísérletek betiltásáért folyó genfi tárgyalások helyzetét elemzi. A Daily Worker című angol lap megjegyzi, hogy az USA-ban befolyásos erők vannak, amelyek nem kívánják az atomfegyver kísérletek betiltását, majd megállapítja, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a nukleáris kí­sérleti robbantások felújítását köve­telő kampány „közeledik az őrület pontjához". Amíg a három nyugati nagyhatalom elutasító válaszjegyzéket küldött a Szovjetunió kormányának a német békeszerződés és a nyugat-berlini probléma rendezésére, Washington­ban beterjesztették a külügyminisz­térium jelentését az amerikai kato­nai kiadások felülvizsgálatáról. A Pen­tagon urai azzal a kéréssel fordultak az amerikai parlamenthez, hogy sza­vazza meg az amerikai hadi kiadások Kennedy által beterjesztett javasla­tát. Közben a Fehér Ház gazdája nagy érdeklődéssel várt sajtóértekezletet tartott, amelyen bejelentette, hogy rövidesen rádió- és televíziós beszéd­ben számol be az amerikai népnek a kormány legújabb politikai tervei­ről. Hozzáfűzte, hogy beszéde tartal­mazni fogja azokat a javaslatokat, amelyeket előzőleg szándékszik be­nyújtani a kongresszusnak. Az elnök nem közölt részleteket a javaslatok­ból, és kijelentette, hogy mielőtt a kongresszus elé terjeszti őket, az amerikai kormány tárgyalni fog azok­ról a NATO tagállamaival. Az elnök sajtóértekezlete azt bizo­nyítja, hogy az amerikai kormány­­külpolitikája újból a levitézlett Ei­­senhower-kormány nyomdokait köve­ti. Egyes amerikai lapok állandóan írnak arról, hogy a nyugati hatalmak „berlini jogaikat“ nem adhatják fel, mert ez — ahogy állítják — világ­­katasztrófához vezetne“. Jó lenne, ha Washingtonban, Londonban, Párizs­ban és Bonnban is őszintén foglal­koznának a szovjet javaslatokkal és akkor rájönnének arra, hogy csakis a jelenlegi helyzet vezetheti válságba Európa és a világ békéjét. Kiemelkedő eseménynek számít még a francia —tunéziai viszály ki­éleződése is. Burgiba. Tunézia elnöke ugyanis bejelentette, hogy Bizerta tunéziai támaszpontról kiutasítják a francia katonai egységeket. A város lakosságának a francia katonai ala­kulatok ellen folytatott naggyűlésen Lamin bizertai kormányzó kijelentet­te, hogy most, amikor az ország te­rületének csak egy részén vannak francia katonák, a távozásukért foly­tatott harc sokkal könnyebb lesz. Hangsúlyozta, hogy a francia hadse­reg provokációs cselekedetei, mint például a berepülések Tunézia légi terébe, súlyos incidenseket idézhet­nek elő. Jól értesült hírek szerint Tunézia kormánya kérni fogja az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának köz­­bejárását a bizertai támaszponton állomásozó francia csapategységek kivonásáért. latos emlékiratára. A nyugati hatal­mak ragaszkodnak állítólagos jogaik­hoz Nyugat-Berlinben és a városnak e részében fenn akarják tartani a megszállási statútumot, nem hajlan­dók békeszerződést kötni mindkét német állammal, síkra szállnak azért, hogy a Német Demokratikus Köztár­saságot Nyugat-Németország bekebe­lezze. A három nyugati nagyhatalom jegy­zékeinek megfogalmazása ugyan egy kissé eltérő, de tartalma teljesen azo­nos. A nyugati kormányok hangsú­lyozzák is „egységes álláspontjukat“. Párizsi hírek szerint a jegyzékek szövegében megegyeztek az agresszív NATO-paktum valamennyi tagjával, tehát a bonni kormánnyal is. Előzó hírektől eltérőén, amelyek azt állították, hogy a nyugati hatal­mak hajlandók tárgyalni a német békeszerződés megkötéséről, a jegy­zékek elemzéséből kitűnik, hogy a nyugati hatalmak csupán olyan tár­gyalásra hajlandók, amely a nyugat­német imperializmus hatalmának ki­­terjesztését jelentené egészen a len­gyel határig, valamint a szocialista rendszer felszámolását a Német De­mokratikus Köztársaságban. Az amerikai jegyzék rámutat, hogy az USA mindig hajlandó szövetsége­seivel megegyezésben mérlegelni Né­metország megoldatlan problémáinak szabad megegyezésen alapuló rende­zését. Az amerikai kormány éppúgy, mint az angol és francia kormány jegyzé­kében mint „elfogadhatatlan elutasít­ja a szovjet emlékiratban tartalma­zott javaslatot, amely sürgeti, hogy kössenek békeszerződést mindkét né­met állammal és nyilvánítsák Nyugat- Benlint demilitarizált szabad várossá. A teljes egyetértés jegyében Moszkvából jelentik (CTK). Ibra­him Abbud, a Szudáni Köztársaság fegyveres erőinek főparancsnoka és Szudán miniszterelnöke tárgyalásokat folytatott Moszkvában a Szovjetunió képviselőivel. Szovjet részről a tárgyaláson részt vett Leonyid Brezsnyev, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, Mikojan, a Minisztertanács első elnökhelyettese és több más szovjet közéleti személyiség. A barátság és kölcsönös megértés .. ,s Adenauer kancellár szinte ordít­ja: atombombát, atombombát. (Hruscsov elvtárs egyik beszédéből) szellemében folyt tárgyalások a két ország kölcsönös együttműködésének további ápolását szolgálják. • A Szovjetunió az előirányzottnál 5 millió tonnával több acélt gyárt az idén. A Szovjetunióban a martin­kemencék teljesítőképessége egy ne­gyedével nagyobb, mint az tJSA-ban. • Pénzreform Bulgáriában. Bulgá­riában a jövő esztendő január 1-től 10:1 arányban beváltják a most for­galomban levő pénzt. Haáonló arány­ban számítják át a munkabéreket, a nyugdíjakat és a takarékbetéteket is. A Vietnami Népi Demokratikus Köz­társaságban is egyre több szocialista munkabrigád alakul mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Képünkön: szocialista munkabrigád javítja a gőzmozdonyokat az egyik vasúti gépjavítóműhelyben. * • • A nyugat-berlini rendőrség az utóbbi időben több alkalommal gumi­botokkal zavarta szét a diákok Franco fasiszta rendszere ellen rendezett tüntetését. • A Bonn közelében levő Godes­­bergben véget ért a közös piac állam­főinek, miniszterelnökeinek és kül­ügyminisztereinek értekezlete. Az ér­tekezletről kiadott közlemény ködös megfogalmazásban azt állítja, hogy teljesen egybehangolják az említett államok főbb politikai, gazdasági kér­déseinek irányvonalát. • Az osztrák kormány elhatározta, hogy az ENSZ-közgyülésének a dél­­tiroli kérdésben hozott határozata értelmében a világszervezet közvetí­tését kéri az Ausztria és Olaszország közötti ellentétek megoldásában. Börtön vagy szanatórium? rá'cptr vuu 1951. július 23. A tükör pedig nem csal. A ragyogó júliusi nap fénye áthatol a fák lombjain és besugároz­za a virágoskertet és a homokkal gondosan behintett utakat. Ózon­­dús, friss levegő, csend mindenütt. Csak a kert mélyén látható néhány tagbaszakadt, rövid nad­­rágos férfiú teszi ele­venné a tájat. Gyerme­kek módjára futballoz­nak, örömteli kiáltások­kal kísérik a labda út­ját. Fénylenek a nap­barnított, bronzszínű testek. Mi ez? Szanatórium fogyókúrások számára? Nyugdíjas sportolók üdülője? Sem az egyik, sem a másik. Börtön ez, igen, bör­tön, ahol a katonai bí­róság ítéletének megfe­lelően büntetésüket töl­tik volt tábornokok és ezredesek, a nemrégiben lezajlott algériai fa­siszta katonai puccs ve­zetői. A lázadók számára, akik ez év áprilisában a Francia Köztársaság létét fenyegették, fog­ságuk idejére olyan vi­szonyokat teremtettek, amelyek a szanatóriumi élethez hasonlíthatók. Egy hajdani apátságot rendeztek be számukra. Rádió és televízió, újsá­gok és folyóiratok áll­nak rendelkezésükre. A szakács kívánságuknak megfelelően készíti az ebédet. Bármikor sétál­hatnak a kertben, spor­tolhatnak. Zeller és Challe egykori táborno­kok pedig, a puccs fő­vezérei, megindító ér­deklődést mutatnak a virágkertészet iránt... (TASZSZ) A Lengyel Népköztársaság 17 éve szabad 1939. szeptember 1. Lengyelország légi terét német repülők szállják meg. Kesselring és Löhr generálisok veze­tésével pedig megindult a szárazföldi támadás is. A békés lengyel falvakra és városokra bombák zúdulnak. A harctéren gyilkos ólomgolyók osztják a halált... így kezdődött a második világhá­ború. Az erőviszonyok teljesen egyen­lőtlenek voltak. A jól felfegyverzett német fasiszta hadsereg villámhábo­rúval rohanta le az országot. Huszon­hét nap elég volt ahhoz, hogy az orvul megtámadott Lengyelország kapituláljon. 1944. július 22-e. Üj történelem kezdete a lengyel nép életében. A szovjet hadsereg és a lengyel haza­fiak legjobbjai elűzték a gyűlölt el­lenséget. A felszabadult hazában a háború sebeinek begyógyítása után rátértek a szocializmus építésének útjára. Nem volt könnyű feladat: sok-sok akadály állt gátat a fejlő­désnek. A klérus, a kulákság, vala­mint a belső reakció nem nézte jó szemmel, hogy a nép kezébe vette a hatalmat. Mégis sikerült. A lengyel nép boldogabb élet megteremtését tűzte ki célul. 196l-et írunk. Már 17 esztendő telt el a felszabadulás óta. Érdemes visz­­szapillantani, mi minden megváltozott ebben az országban. Először is nagy jelentőségű az a tény, hogy a 17 év­vel ezelőtti agrárországból ma Euró­pa egyik legfejlettebb ipari országa lett. Azelőtt a lakosság kétharmada mezőgazdaságból élt, ma már több mint a fele az iparban keresi meg kenyerét. Az ipari munkások száma megháromszorozódott a háború előtti időszakhoz viszonyítva. A lengyel mezőgazdaság egy része ugyan még mindig kisüzemi gazdasá­gokon termel, mégis az egy hektárra eső termelést a háború előtti idő­szakhoz hasonlítva 50 %-ka! növel­ték. A lengyel parasztság egyre na­gyobb mértékben választja a szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás módját. Megváltozott a-lengyel falu képe is. Amíg a háború előtt a falvak 3 — 4 százaléka volt villamosítva, ma már több mint 50 °/o-ában villany ég. A fejlődést elsősorban a parasztok ön­­kormányzati szervezetei — a mező­­gazdasági körök segítik elő. Mond­hatnánk, hogy ezek a lengyel falu gazdasági és társadalmi átalakulásá­nak hajtóerői. Idén új ötéves terv megvalósítását kezdték meg a lengyel dolgozók. Az előirányzott terv az országépítés gi­gászi jellegéről tanúskodik. Az elkö­vetkező öt évben 7 %-kal emelkedik az ipari termelés, a termelőeszközö­ket gyártó ipar és a fogyasztási cik­keket előállító ipar termelése pedig 6 — 9 %-kal emelkedik. Az egyik leg­fontosabb iparág, a vegyipar 15 Vo­kal emeli termelését. A mezőgazdaság fejlesztése ugyancsak kulcskérdés a lengyel népgazdaság mai életében. 1961-ben a lengyel mezőgazdaság kö­zel 800 000 tonna műtrágyát és 70 000 tonna növényvédőszert kap. A falusi építkezéseket is bőségesen ellátják, építőanyaggal. A parasztság közel öt milliárd zloty értékű géphez s egyéb eszközhöz jut. A nagyméretű fejlődésben jelentős szerepet tölt be az ásványkincsek feltárása is, amely az utóbbi évek­ben rendkívül meggyorsult. Gazdag Kennedy elnök katonai főta­nácsadói bársonyszékében nem jelen­téktelenebb figura díszeleg, mint Maxwell Taylor, aki a náci Német­ország leverése után Berlin nyugati övezetének amerikai parancsnoka volt. Washington „német szakértőjé­nek" e fontos beosztásba történt ki­nevezése először úgy tűnik, mint a Fehér Ház adminisztrációjában beállt egyik szürke személycsere, de ha közelebbről megvizsgáljuk a dolgot, sokkal többről van szó. Taylor tábornok fokozottabb mér­tékű szóhoz jutása bizonyítja: a wa­shingtoni politikában újból a levitéz­lett dullesi hidegháborús politikai irányvonal válik uralkodóvá, kibővítve azzal a „taylorl elmélettel“, hogy még napjainkban is nagy szerep jut az ún. helyi jellegű háborúknak. Ez az elmélet főleg akkor vált „népszerűvé“ az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreiben, amikor bebizonyosodott, hogy a modern hadi­­technika terén a Szovjetunió felül­múlta az USA-t, s egy nukleáris há­ború esetén az Atlanti-óceán túlsó fele éppoly veszélybe kerülne, mint a földteke bármely része. Különösen Kennedy elnök hivatalbalépése után kerültek újból felszínre a „helyi há­ború" bajnokai; jóllehet „találmányu­kat“ nem tudták semmiféle gyakor­lati sikerrel alátámasztani, mert a koreai háború még másabb körülmé­nyek között zajlott le, Kubában és Laoszban pedig még inkább kudarcba fulladt ez a taktika. A „helyi háború“ megtestesítőinek szava különösen most hallatszik, ami­kor a Szovjetunió kormánya végérvé­nyesen elhatárőzta, hogy a maga részéről pontot tesz a második világ­háború végére. A Pentagon urai és európai szekértolói, Adenauer kan­cellárral az élen, azzal a veszélyes tűzzel játsznak, hogy „berlini jogai­kat“ háború árán is megvédik. Wa­shingtonban pedig nemcsak hogy iga­zat adnak Hitler mai szószólóinak, hanem politikájukkal támogatják is azok terveit. Legszembetűnőbb példa erre Strauss nyugatnémet hadügy­miniszter amerikai látogatása, aki több százmillió értékű fegyver meg­vásárlására kötött egyezményt a Bundeswehr számára. Le kell szögeznünk: az ún. helyi háborúk megtestesítőinek politikája éppoly veszélyes a világbékére nézve, mint az emlékezetes macarthuri atomtéboly-politika. Ehhez márcsak a következőket tehetjük hozzá: a Szovjetunió kormánya, s személyesen Hruscsov elvtárs nemegyszer ki­jelentette, hogy a Szovjetunió vagy a szocialista tábor bármely országa ellen indított agresszív támadás vég­ső csapást jelentene az agresszorra, mert a szocialista világnak ehhez megvan minden erkölcsi, gazdasági, politikai és nem utolsó sorban meg­felelő védelmi ereje is. (tg) kénlelőhelyet találtak Tarnobezegben, Zubaczonban pedig nyersolajat és földgázt, másutt pedig nagy mennyi­ségű barna szenet. A lengyel ipar egyik büszkesége lesz a Nowa Huta-i Lenin Vasmű, amelyben 1970-ben kezdik meg a ter­melést évi 9 millió tonna acél kiter­melésével. Ha figyelembe vesszük, hogy 1961-ben valamennyi lengyel vasmű együttes termelése 7 millió tonna, akkor még jobban szembetű­nőbb a lengyel ipar fejlesztésének óriási távlata. Itt még meg kel! emlí­tenünk a lengyel hajóépítő ipart is. Az elkövetkező ötéves tervben a ha­jógyártás fejlesztésére 12 milliárd zloty beruházást irányoztak elő. Lengyelországban is nagy súlyt fek­tetnek a szocialista kultúra fejleszté­sére, a kultúrforradalom betetőzésé­re. Ebben az évben például több mint 100 000 lakásegység épült fel. Külö­nösen nagy építkezések folynak az ország fővárosában, Varsóban. Mint minden szocialista államban, Len­gyelországban is nagy súlyt helyez­nek a fiatalok művelődésére. Ezért a lengyel iskolákban is reformot haj­tottak végre. Bevezették a politech­nikai nevelést, hogy az elméleti okta­tást összekössék a gyakorlattal. Az előirányzat szerint az ötéves terv során a mezőgazdasági szakiskolák száma megkétszereződik. A lengyel falu egyre több szakembert kap, hogy ezáltal is emelkedjék a mezőgazda­­sági termelés színvonala. Lengyelország 17 éve szabadult fel a német fasizmus általi barbár táma­dás alól. Ez a rövid idő is bizonyítja, hogy milyen nagy tettekre képes egy nép szabad hazájában, amelyben a kapitalista kizsákmányolás megszün­tetésének jogát a szovjet katonák és a lengyel hazafiak vérrel váltották ki. -zst­iw«-;-.-;--. ■■ :<< Készül a hajó, öregbítve a lengyel ipar büszkeségét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom