Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-07-23 / 59. szám

Aratás és felvásárlás­­egyidejű feladat Az aratás lassan a végeíelé köze­leg. Eljött az ideje annak, hogy szö­­vetkezeteseink, állami gazdaságaink dolgozói valóraváltsák nagy ígéretü­ket. Ugyanis a mezőgazdasági felada­tok négy év alatti teljesítése első eredményeinek már az idén meg kell mutatkoznia. Milyen eredményekről is van szó? Elsősorban is a termés, a hektárho­zamok eredményeiről. Ezzel az idén, legalábbis a gabonánál, elégedettek lehetünk. Ám a nagy termés csak akkor válik konkrét valósággá, ha azt sikerül gyorsan és veszteség nélkül betakarítani, és azzal a társadalom szükségletét kielégíteni. Másképpmondva ez annyit jelent, hogy a termés nagyságát a társada­lom szempontjából csak az államnak átadott gabona mennyiségében mér­hetjük le. Ebből szinte magától adó­dik, hogy a termés betakarításával egyidejűleg kell haladnia a gabona felvásárlásának is. Hiába dicseked­nénk szép hektárhozamokkal, jó ter­méssel, ha szövetkezeteink, állami gazdaságaink nem tennének eleget a felvásárlás tervének, és a szükséges gabona nagy mennyiségét továbbra is külföldről hoznánk be. A szövetkezetek és az állami gaz­daságok az aratási munkák tervének összeállításánál gondoltak az eladási terv teljesítésének biztosítására is. Sokhelyütt azonban — bár az aratás jól haladt, — megfeledkeztek az el­adás folyamatosságának biztosításá­ról. Nem egy szövetkezetben azt tart­ják: előbb az aratás, aztán lesz idő az állam, a társadalom iránti köte­lesség teljesítésére. Az ilyen és ha­sonló nézetek helytelenek. Szép, példaadó munkát végzett e téren a dunaszerdahelyi járás, amely a köztársaságban elsőként teljesítette a gabona felvásárlásának tervét. E nagyszerű eredmény a szövetkezetek, állami gazdaságok, nemzeti bizottsá­gok és pártszervezetek példás mun­kájának, együttműködésének a gyü­mölcse. Ez a példa igazán követésre méltó. Ezzel kapcsolatban szólnunk kell arrói is, hogy egyszer és mindenkorra ki kell vetkeznünk abból a régi hi­bánkból, amikoris megelégedtünk a terv úgynevezett általános teljesíté­sével. A száz százalék nemcsak meny­­nyiséget, hanem a fajták betartását is jelenti! Ipolyvisken például előbb végeztek az árpa aratásával, tehát előbb az árpa' eladási tervét teljesí­tették. Utána következik a búza, va­gyis itten a felvásárlás lépést tart az aratással. A nemzeti bizottságok feladata, hogy mezőgazdasági üzemeink a fel­vásárlás tervét a gabonafajták sze­rint teljesítsék. Fel kell számolni azt a gyakorlatot, amikor a százalékok utáni hajszában csakis a 100 Vo-os teljesítmény volt a fő. Egyes szövet­kezetektől, de leginkább állami gaz­daságoktól a járási nemzeti bizott­ságok egyes dolgozói azon igyekez­tek, hogy minél többet adjanak /el terven felül. Ugyanakkor számos szö­vetkezet és a magángazdálkodók szá­zai nem teljesítették a gabonabeadás tervét. Hogyan beszélhetnénk tehát 100 °/o-os tervteljesítésről, amikor százak és százak adósak maradtak az államnak? Az itt felvetett problémának lát­nunk kell a másik oldalát is. A fele­lőtlen funkcionáriusok — így könnyí­tették meg a dolgukat. Éppen azoktól az állami gazdaságoktól, amelyek amúgy is példásan teljesítették az állam iránti kötelességüket — vagon­számra „csikarták ki“ a gabonát ter­ven felül, hogy így helyi vagy járási méretben elérjék a 100 %-os telje­sítményt. S az eredmény? Éppen azok a mezőgazdasági üzemek küzdöttek takarmányhiánnyal. Példa erre az Ipolysági Állami Gazdaság is. Tavasz­­szal aztán valóságos búcsújárást ren­deztek a felsőbb szerveknél, hogy az állami tartalékból szerezzék be a hiányzó takarmányt. A tavalyi ese­teknek az idén nem szabad megis­métlődni! A nemzeti bizottságok kö­telessége, hogy ezt megakadályozzák. A nem megalapozott kimutatásokkal aligha segítenénk a mezőgazdasági termelés fellendítését. Önámításra pedig igazán nincs szükségünk! Leszögeztük, hogy a felvásárlás az aratással egyidejű feladat. Ezzel kap­csolatban felmerül egy másik kérdés is. Mi történik azzal a gabonával, amely a szövetkezetnek az eladási terv teljesítése után marad? Erre a szövetkezeti alapszabályzat egyöntetű választ ad. Ezt az alapszabályzatot pedig valamennyi szövetkezeti tag jóváhagyta. A szövetkezeti alapsza­bályzat kimondja, hogy az állam irán­­t Befejezés az 5. oldalon) ők voltak az elsők! A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAPJA Bratislava, 1961. július 25. Ára 50 fillér XII. évfolyam, 59. szám. Mielőbb a raktárba a gabonát. Ezt a ;elszót tűzték má­juk elé a duna­­szerdahelyi járás földművesei. Így is cselekedtek. Az or­szágban elsőként teljesítették a ga­bona felvásárlásá­nak tervét. Felvé­telünkön, megörö­kítettük azt a szor­gos munkát, amely a dunaszerdahelyi járás felvásárlási raktáraiban folyt. Hogy minél kisebb legyen a veszteségünk a lemaradozóknak nyújtsunk segítő kezet val a nagykeszii állami gazdaság cso­portvezetőjével beszélgettünk el, s megtudtuk tőle, hogy a gazdaságban kedvezően haladnak a munkálatok. Az aratást kétmenetesen és kombáj­nokkal végezték el, s 80 hektáron már a tarlóhántást is elvégezték. Ezenkívül már a cukorrépa alá készí­tik a talajt. Eddig nem kevesebb mint 18 hektáros területet trágyáztak meg. Ellátogattunk Bagotára is, ahol Mácsik Kálmántól, a szövetkezet me­zőgazdászától megtudtuk, hogy az aratást még e héten befejezik, s utá­na a környező szövetkezeteknek se­gítenek. — t — Aki megelőzte Bíziket « _J£ihlavy_glvtárs, a mező-, erdő- és vízgazdasági miniszter helyettese ♦ a bagotai EFSZ gabonatarlóján átnyújtotta Vincent Tuzincin kombáj­♦ nosnak, valamint Ludmilla húgának - a segédkombájnosnak - az 1000 ? korona pénzjutalmat, s egyéb tárgyi jutalmakat. Asszonyok a mezőn Bevált a két mene­tes aratás. A vár­­konyi szövetkezet is ezt a nézetet val ja. Ugyanis az aratás nagyobb ré­szét kétmenetesen végezték. Jövőre már teljesen e módszert alkal­mazzák majd. Fel­vételünk is arról tanúskodik, hogy a kétmenetes aratásé a jövő. Kcmhajnisfáh Vígan zakatol a Gombai Állami Gazdaság határában az SK-j-as jelzésű szovjet kombájn. Szinte szemlátomást fogy a gabonatábla. Az aratás befejezéshez közeleg. A kombájnisták, aratók a jól vég­zett munka után ünnepre készül­nek. Már hogy is ne készülnének a gombaiak is, hiszen dicséretre­­méltó munkát végeztek, s ok büsz­kélkedhetnek a járásban a legjobb kombajnistával is. Dej János elv­­társ a járás legjobb kombájnistája: országos méretben is az elsők kö­zött emlegetik a nevét. Dej János kombájnista egyszerű, szerény ember. Minden lépést jó­­elóre meggondol. Járása lassú, de amint felül a gépre, csak a nyar­galó szél versenyezhet vele. A kom­bájn motorja, mint valami tüzes muzsika pattog a keze alatt. Nem szokott fölöslegesen beszélni, de amit egyszer megmond, azt min­denkor állja. Nemrég szavát adta. hogy 300 hektárról aratja le a ga­bonát idehaza, aztán pedig Cseh­országba megy segíteni.- Tíz éve ülök a kombájnon - mondja. - Ezalatt az idő alatt alapos tapasztalatra tettem szert Az idén már kétszázJcilencven hek­tárt arattam le. Nem ismerem a versenyben élenjáró. Bízik elv­társat, de mi tagadás, megmon­dom úgy ahogy van: Varga Ernő segédkombájnosommal mindent megteszünk, hogy az élre kerül­jünk. Ehhez még van időnk. Ha idehaza nem sikerül behozni, majd sikerül Csehországban. Míg így beszélgetünk a segéd­­kombájnos vezetésével a kombájn egyre csak dolgozik. Dej elvtárs büszkén, megelégedetten néz utá­na. Az ö tanítványa a jiú. Közö­sen osztoznak a munkában, közö­sen az örömben. Közösen osztoz­tak a 750 koronás jutalomban is, amelyet a 200 hektáros teljesítmé­nyükért kaptak. Tíz éve kombájnos Dej elvtárs. Mindenki úgy ismeri öt. mint sze­rény, szorgos embert. Életének 39. évét tapossa. Kitűnő kombájnista, 7 gyermek édesapja. Két legna­gyobb jia az apja nyomdokaiban halad. Mindketten segédkombájno ■ soként tevékenykedtek az aratás­ban. S ha leszáll az est, és a Dej­­család együtt van, a kombájnokról folyik i beszélgetés■ Mind jó tanító A döntő fordulatért g mezőgozdosqgbqr • A dunaszerdahelyi járásban hétvégére 100 ®/ó-ra learatnak • Komáromban egy kissé lemaradtak az aratással • Legjobb dol­gozóinkat jutalmazzuk meg • A tarlóhántást nem szabad el­hanyagolnunk A dunaszerdahelyi jarasban lazas nunka folyik. Hét végére ugyanis minden szövetkezet és állami gazda­ság be akarja fejezni az aratást. 5 hogy ezt be is tartják, mi sem bi­­sonyítja jobban, mint az az önzetlen segítség, amely a dunaszerdahelyi járás szövetkezetei és állami gazda­ságai között megnyilvánul. A várko­­íyiak a dióspatonyiaknak, a sul'aniak i bodikiaknak, a gombai állami gaz­­laság pedig a Csehszlovák-Mongol Barátság szövetkezetnek segít az ara­sás mielőbbi elvégzésében. Jól halad a járás területén a tarló­­tántás is. Fontos szerepet játszik snnél a munkánál a napi prémiumo­­^ás, mivel még jobb munkára ösztönzi mind a szalmaösszehordókat, mind a DT-seket. A komáromi járásban korántsem ilyen rózsás a helyzet. A kezdeti si­kerek úgylátszik kissé önelégültekké tették mind a járás, mind a szövetke­zetek és állami gazdaságok vezetőit. Az aratást eddig mindössze a gabona­területek 79,4 %-án végezték el, s még nem kevesebb mint 6000 hek­tár gabona várja a „megmentő“ ka­szát. A hátulkullogó szövetkezetek közé tartozik Perbete, Martos, Nes­­vady és Cserhát. Vajon mire várnak ezek a szövetkezetek, hogy a jó ga­bonát kint hagyják elperegni. Ugyan­ezek a szövetkezetek (s ezt termé­szetes is) rosszul állnak a termény­eladással is, mivel edziig tervüket még alig 30 %-on felül teljesítették. De nemcsak hibákat, hanem jópél­dákat is találhatunk a járásban. Az aratást már elvégezték Csallóközara­­nyoson és Komáromban is. A ter­­ményelatfes terén pedig Ögyalla, Ifjú­ságfalva, Izsa, és Szilas mutatnak jó példát. A tarlóhántás körül azonban a járás területén hiányosságok mutatkoznak. A komáromi járás ugyanis eddig mindössze 33 c/tf-ra teljesíti a tarló­­hántás tervét. Ezen a téren rosszul áll a nagykeszi szövetkezet szénája is, pedig igazán lenne kitől tanulniuk, mert az ottani állami gazdaság jő példával jár előttük. Mi Varga Gyula-Júiius 19-én a késő délutáni órák­ban nagyon kellemes meglepetésben volt része a /bagotai EFSZ kiváló kombájnosának, TUflNÉIN Vincent elvtársnak, aki egyedülálló teljesít­ményével megelőzte az ország kom­­bájnosait versenyre hívó Bízik István kombájnost: a jutalomátadás napját is beleértve 559 hektár gabonát ara­tott le SZ —5 típusú új szovjet kom­­kájnnal. Tuzincin kombájnos a jutalomát­adás alkalmával közölte Éihlavy elv­társ miniszter-helyettessel, hogy az. idei aratási idényben 550 hektárról aratja le és csépeli el a gabonát. Még egy kellemes hír: kérte a Csehszlo­vákia Kommunista Pártja tagjainak sorába való felvételét. A helyi párt­­szervezet elnöke azon nyomban meg­tette az intézkedéseket, hogy Vincent Tuzincin, ez a rendkívül szorgalmas és példamutató kombájnos minél előbb a párt soraiba kerülhessen. íko) Tunisz (ctk) — Bizerta fráncia támaszpont környékén • július 20-ra virradó éjszaka és. csütörtökön a reg­geli órákban-tovább folytak a harcok s francia csapatok és a tunéziai had­sereg önkéntesei között, akik igye­keznek meggátolni a további francia :sapatszállításokat a támaszpontra és a francia hajók kikötését Bizerta ki­kötőjében. A Tunis Africques Press sajtóügy­nökség hírei szerint éjfélkor össze­tűzésre került sor a francia és a tunéziai egységek között. Az össze­tűzés során 50 személy az életét vesztette vagy megsebesült. Komolyra fordult a helyzet Bizertában — Itt a Szabad Földműves szer­kesztősége. Kérnénk a palárikovói nőbizottság elnöknőjét. — A telefonnál. — Kérem a nevét. — Kl'úcková Helena. — Megkérnénk az elnök elvtársnőt, tájékoztassa szerkesztőségünket ar­ról, hogyan szervezték be az asszo­­tyokat az aratásba — Hogy fs mond­jam?! Nálunk már nem is kell nagyon szervezni. Évek öté i legnagyobb természettséggel kap­­rolódnak be háziasszonyaink is a: íratásba. — Melyik szakaszon dolgoztak a legtöbbet? — A gabona tisztításánál. Csak­hogy ez idén „kinyomtak" a fiatalok. — Hogyhogy? — Ügy, hogy kötelezettséget vál­laltak többek között a gabona tisztí­tására is és ezáltal minket „nyugdí­­jaztattak“. * — Hát az ilyen tettet örömmel kell üdvözölni. — Csakis. Büszkék vagyunk a CS1SZ szervezetre, hogy ilyen komoly tá­maszává vált a szövetkezetnek. No, de a jutalom sem marad el. A szö­vetkezet kétnapos tátrai kirándulást ajándékoz 60 fiatalnak. — Az elmondottak szerint tehát az asszonyok megmaradtak a fözőkanál­­nál. — Azt azért nem. Mert például a „terven kívüli“ zivatar a kétszakaszos aratás rendjeit alaposan összekócolta, asszonyainknak volt mit tenni, hogy .^íelyrefésüljék“. Ez is nagy munka volt és szemveszteségröl szinte szó sem lehet. Ezenkívül az asszonyok tartották egész idő alatt az egész­ségügyi szolgálatot. — Két éve, amikor maguknál jár­tam, akkor nagyon büszkék voltak a tojásgyűjtésre. — Ezért most sem kell szégyen­keznünk, mert év elejétől a felállí­tott öt kettős 10 0Ö0 tojást gyűjtött össze. — Szóval nem tagadták meg ön­magukat. i — Nem. De elvtársnő,'az egész be­szélgetés alatt egy örömhír fojtogat. Kérdés nélkül is megmondom. — Tessék. — Ma teljesítettük száz százalékra eladási tervünket, illetve az állammal szembeni kötelességünket. Párnapos késéssel mi is felsorakoztunk a du­­naszerdahelyiek *mögé. — Igazán örömhír. Szívből gratu­lálunk és hasonló sok sikert kívánunk az önök szöevtkczeti tagságának a jövőben. bsg uej eivtars es segeiiKomDajnosa, Varga Ernő és édesapa, átadja fiainak tapasz­­talatait, hogy ha a kombájnra ke- ! rülnek, mint az apjuk, megállják ; a helyüket. Ö maga pedig sZorgo : san dolgozik, s talán csak titok­ban.vár ja az aratás végét. Ugyanis ; az aratás befejeztével Dej elvtárs ! nagy ünnepre készül. Jó, példa- < mutató és lelkiismeretes rnunká- ; jávdl kiérdemelte, hogy a párt tag- ! iainak sorába lépjen. Ez lesz aztán j !gazi ünnep. N. J j

Next

/
Oldalképek
Tartalom